Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-19 / 66. szám

ÍJW * tí. «. éM A harmadik szektor Tsz-törekvések AHOGYAN AZ IPAR ÉS A ' MEZŐGAZDASÁG KORSZE­RŰSÖDIK, vagyis egyre keve­sebb emberre van szükség ahhoz, hogy azonos értéket megtermeljen, a növekvő ke­reslet egyre inkább azok felé a tevékenységek felé fordul, amelyeket összefoglalóan szol­gáltatásoknak szoktunk ne­vezni. Mivel egyre több gé­pet használunk háztartásunk­ban, mind több javításra is szükség van. Növekedni fog­nak igényeink az egyéni ta­nulásra, és azokra a dolgok­ra, amelyeket általában nem gépek végeznek. A termelés­ben. fölöslegessé váló embe­rekre itt lesz szükség és ter­melési értékben is, de az ott foglalkoztatott emberek szá­mát tekintetbe véve is egy­re nagyobb súlyt kap gazda­sági életünkben, mindennapi tevékenységeink között a „harmadik szektor’’. Vagyis: a mezőgazdaság és az ipar, a két nagy alapvető termelő te­vékenység mellett a követke­ző években rohamosan növe­kedő súlyt kap a szolgáltatás. Ezt a gazdasági tevékenysé­get is meg kell szervezni, hogy hatékonyan működjék. Kissé elkéstünk vele? Talán mert nem számítottunk arra, hogy már a 70-es években ilyen erőteljesen növekednek az igények. Nemrég a megyei tanács megbízta a Könnyűipari Mi­nisztérium Helyiipari Kutató Intézetét: készítsen egy ta­nulmányt Szabolcs-Szatmár megye helyzetéről, a jelenle­gi igényekről, azok várható alakulásáról, és a megoldás leghatékonyabb módjáról, se­gítségül véve a rendelkezésre álló összes tudományos ered­ményt ts. A TERJEDELMES TANUL­MÁNYT LAPOZGATVA mindjárt a bevezetőben egy érdekes javaslatra bukka­nunk. A szabolcsi felmérést végző csoport megállapítja, hogy a megye félmilliónál több lakosa nagyon szétszór­tan él (231 településen), melyek­nek túlnyomó része 2 ezer la­koson aluli, sőt 20 szabolcsi település van, ahol a lakosok «zárna még az 500 főt sem éri OLVASÓNK ÍRIA: el. Megoldásként — figyelem­be véve a közlekedési lehető­ségeket — hatvanhét körzetre osztották a megyét, gondosan ügyelve arra, hogy lehetőleg egy körzet se legyen 3 ezer la­koson aluli. Még így is nagy a változatosság a legnépesebb, 21 ezer főnyi mátészalkai és az egyetlen 3 ezer lakoson aluli tiszaszalkai, 2 és fél ezer lakosú, körzet között. A KUTATOK VÉLEMÉNYE SZERINT ha ezekben a kör­zetekben, illetve a központja­ikban úgynevezett komplex felvevőhelyeket állítanak fel, a jelenlegi nehézségek megol­dása és a későbbi fejlesztés maximálisan eredményes le­het. A tanulmány azt javasol­ja, hogy egy-egy ilyen felve­vőhelyen a mosástól a sző- nyegtisztitásig, a cipőjavitás- tól a televíziókészülékek karbantartásáig 10—15 félt szolgáltatásra is lehessen munkát vállalni. A különféle típusú javítást végző műhe­lyek aztán ezekről a felvevő­helyekről gyűjtenék be az el­vállalt munkadarabokat, és egyben körzeti járataikkal kivinnék azt, ami elkészült. Hogy a vállalóhelyet ki mű­ködteti, — egy kisipari szö­vetkezet, egy fogyasztási szö­vetkezet, vagy egy Patyolat vállalat — az a cél szempont­jából mellékes. Az a fontos, hogy sok mindent vállaljon. Mert így mindenkinek hasz­nosabb. Olyasféle dolog ez, mint az a másik akció, amely arra irányul, hogy a kenyér­boltokban tejet, és a tejbol­tokban friss sütőipari termé­keket is lehessen kapni. A tanulmány részletesen foglalkozik továbbá a mérték utáni ruhakészítés, a ruházati cikkek javítása jelenlegi hely­zetével és az igények várható változásával. Még ezeknél is jelentősebb azonban az az elgondolás, amely a gépjár­műjavítás " megoldásait céloz­za. Mindenekelőtt az adatok: míg a személygépkocsik szá­ma 3 év alatt közel megkét­szereződött az országban, Sza­bolcsban ennél sokkal gyor­sabb volt ugyanez, a számnö­vekedés. 1964-ben még csak 1831 személygépkocsi volt a Villanyiigybeii f Egy kilométerre lakunk Mátészalkához. Évek óta fi­aetjük a városfejlesztési hoz­zájárulást, éppen úgy, mint azok, akik bent laknak a vá­rosban, s nekik mindennap kigyúl a lakásukban a vil­lany, nézhetik a televízió adásait, munkájukat ház­tartási gépekkel megkönnyít­hetik. Nem úgy, mint mi, akik még mindig petróleum- lámpával világítunk, s le kell mondani a televízió nyúj­totta szórakozásról, a házi munka megkönnyítéséről. Huszonöt családról van szó; mely családok egymáshoz közel a Nagyszőiőben és az Ujfalusi-tagban laknak. Ké­résünk, hogy hozzánk is mi­nél előbb eljusson a villany­fény, ehhez akár társadalmi munkával is hozzájárulunk — olvastuk a Nagyszőlő és Ujfalusi-tag lakói által Irt levélben. Kielégíteni a lakosság igényét Százmilliós élelmiszeripari termelés megyénkben megyében, 1968-ban pedig már 4024, (a motorkerékpárok száma 24 ezer) a pontosságra törekvő számítások szerint 1975-ben már 8000 személy- gépkocsi lesz és 1985-ben 13 ezer. A javítási igény még ennél is gyorsabban nő, hi­szen világos, hogy a meglévő gépek számán belül rohamo­san növekszik a régi, már ko­moly karbantartást igénylő gépjárművek száma. Mivel a saját gépkocsival rendelkezők mentesítik a tömegközleke­dést, az új koncepció szerint különös figyelmet érdemel. UGYANEZ VONATKOZIK A HÁZTARTÁSI GÉPEKRE, a rádióra, televízióra is. A számítások szerint 1975-ben a megye minden száz háztartá­sa közül ötvenben lesz hűtő- szekrény és porszívó, 83-ban mosógép, 91-ben rádió és 70- ben televízió. Itt is, éppúgy, mint a ruhatisztítás, ruhaja­vítás és egyéb fa- és vasipari javításoknál, korszerű köz­ponti üzemek, szállítójáratok és a felvevőhelyek számának -növelése a megoldás. A tanulmány elsősorban a lakossági szolgáltatásokkal foglalkozik. Még hátra van, hogy az igen nagyméretű, úgynevezett közületi szolgál­tatásokkal (munkásruha-mo- sás, stb.) is egybehangolva meginduljon a harmadik szek­tor nagyarányú kiépítése Sza­bolcsban is. Néhány évvel ezelőtt még sokan vélekedtek úgy a me­gyében is, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek foglalkozzanak a mezőgazda- sági termeléssel, az ipar dol­ga a késztermékkel való ellátás. Ma már műanyag- ijzemek is vannak egy-két szabolcsi tsz-ben, s aligha le­hetne gyorsan felsorolni, mi­lyen melléküzemági tevé­kenységet folytainak, tervez­nek még. A hármas cél « A három esztendeje elkez­dődött fellendülés legjelen­tősebb eredménye mégis az, hogy a közös gazdaságok sa­ját nyersanyagukat dolgozzák fel mind több helyen. Jel­lemző erre, hogy — mint a megyei tanács vb élelmezési csoportjánál elmondták — három éve a megye tsz-ei összes árbevételének csak 1, 1969- ben már közel 3, ta­valy pedig már több, mint 6 százaléka származott élelmi- szeripari feldolgozó tevé­kenységből. Ezek szerint 1970- ben már megközelítette a 100 milliót az így befolyt összeg, s mintegy 5000 em­bert foglalkoztatnak a leg­különbözőbb feldolgozói szakmákban. A fél hármas: kielégíteni a falu és a város lakosságát, nagyobb mennyiséget és jobb minőséget vinni a piacokra, növelni a szövetkezetek jöve­delmét, s minél több falusi embernek — elsősorban nő­nek — adni állandó és meg­felelő munkaalkalmat. Ma már több, mint 80 helyen van zöidség-gyümölcsárusí- tó hely. Igaz, itt még nem zökkenőmentes az ellátás, működésük csak idény szerű, mégis jó, mert nem kell be­menni a járási székhelyekre nyáron paradicsomért, papri­káért. A cél, hogy minél több helyen legyen melegház, ahol télen-nyáron lehet kapni friss árut. Nagy jelentősége van a fa­lusi termeiőszövetkezeti tej­házak működésének. Több, mint száz megyei közös gaz­daságnak van már ilyen, ahonnan naponta vásárolhat­nak friss tejet a lakosok. Bátorítani, segíteni kellene azt a kezdeményezést, hogy a tsz-ek az iparral közösen gyártsanak tejfölt, vajat, saj­tot — tehát a mindennap szükséges tejtermékek széle­sebb skáláját. Régi igényt szolgálnak a sok helyen már működő bü­fék, falatozók, falusi étter­mek. Tizennégy ilyen műkö­dik, s közülük is ismert, me­gyei szempontból is igényes például az ófehértói, nvírtu- rai, sényői étterem, a domb- rádi, fehérgyarmati, berkeszi büfé-falatozó. Ezt a tevékeny­séget érdemes és szükséges is fejleszteni, hiszen igény van irántuk, de a tervek is mu­tatják: jó úton haladunk. A sütőipar példája A sütőipar fejlesztéséről szóló ismeretes kormányha­tározatot követően már mű­ködik a vűllaji, panyolai, ti­szaszalkai, s épül a nyírbog- dányi, a sóstóhegyi tsz-, vagy tsz—ÁFÉSZ ' ‘ kooperációban létrejövő sütőüzem, s még sok helyen eljutottak a meg­valósítás gondolatáig. Ennek áz eredménye máris jelentke­zik a jobb minőségben, s nem utolsósorban a verseny­ben, melyre az addig rnono- poljielyzetben lévő tanácsi sütőipar is rákényszerült. Az ilyen tevékenységet a "megyei tanács is támogatja: a bom­bázások értékének 30 száza­lékáig fizeti, ösztönzi a ke­nyérkészítő üzemek létesíté­sét. Ma már nagyon sokan is­merik’és szeretik a nyírtass: Dózsa Tsz saját üzemében készült vegyes savanyúságot, egyéb terméket. Kevesen tud­juk, hogy kitűnő szárított al- maaszalványok készülnek például a beregi tsz-társulús üzemében, s hogy kitűnően működik a hodász—nyírmegy- gyesi kertunió. Ennek is kö­szönhető, hogy a nyíregyházi és a kisvárdai járás sok kö­zös gazdasága határozta cl hasonló üzemek építését. A nyíregyházi járás tsz-eínek társulása nyomán egy alma- feldolgozó nagyüzem éyül Demecserben, amely az eaaig ipari almaként szerepelt es olcsón, vagy egyáltalán nem felvásárolt termékekből csi­nál „aranyat”. Több szövetkezetünk már foglalkozik tésztakészítmé­nyek gyártásával. Ennek igen jó a piaca, s nemcsak a szá­raztésztára, de többféle tar­tósított készítményre lehet a kereskedelemmel hosszú távra szerződést kötni. Cél­szerű lenne, ha a már műkö­dő, vagy most épülő szakosí­tott sertéstelepek mellé fel­dolgozót létesítenének a ter­melőszövetkezetek. Az e te­rületen legnagyobb vállalko­zásnak — a vásárosnamén.yi sertéshús-feldolgozó üzemnek — a terve már el is készült. A megye távol eső részeinek húsellátásán kívül megoldást nyer majd a töltelékáruval es belsőséggel való ellátás is. Még nem elég... A tavalyi százmilliói» termelés a három év­vel ezelőtti 1 millió­hoz képest nagyon nagy elő­relépés, de még nem eiég. Különösen a gyenge adottsá­gú szövetkezeteknek kifize­tődő és szükséges a gyorsan megtérülő élelmiszeripari, vagy más melléküzemági te­vékenység. El kell érni, hogy a szövetkezetek összes árbe­vételén belül— jelenleg ná­lunk az országban a legala­csonyabb! — megyénk a kö­vetkező öt év átlagában már 20—25 százalékban részesedje­nek feldolgozó, értékesítő te­vékenységgel. Csak a társu­lások 8—10 ezer vagon almát dolgoznak fel a tervek sze­rint. A lehetőség még szá­mos: a konzervipari előfel- do! go zás (zöldborsók: fejté:1*., paradicsomlé-előállítás, stb.), az új éttermek, büfék, a leg­különbözőbb termékfeldol­gozó üzemek létesítése kettős érdeke a tsz-ek tagságának. Egyrészt mint termelők jut­nak munkaalkalmakhoz, ét nagyobb pénzhez, másrészt mint fogyasztók, jobb ellá­tásához. K. J. . GNZ. MEGIEGYZÉS A Magyar Optikai Művek korszerű gyáregységet létesít Mátészalkán. Az üzem munkacsarnokainak építkezése jó ütemben halad. Az építkezésekkel egyidőben mintegy 60 fő megkezdte ismerkedését a szemüveglencsék gyártásá­val. A fő hangsúly a gépek, s a gyártási technológia meg­ismerése, a próbagyártás. Képen: Rozinvák Katalin revi­zor, a már csiszolt üvegek megmunkálását ellenőrzi. Hammel József felvétele Sok bába közt... A beruházó, az építő, % minden illetékes ígérte — azt követően mi is örömmel közöltük — hogy az új nyír­egyházi szállodában 1970 szilveszterére igényelhetnek asztalt a városlakók. Ám, ahogy közeledett a dátum, úgy lett mértéktartóbb a be­ruházó és a kivitelező. Kö­zölték, hogy a Szabolcs-szálió új épületében nem lesz 1970 szilveszterében semmi, az épület ugyanis nem készül el. Sok mindenre hivatkoztak, miért a késés a már régen elkésett fontos létesítmény átadásánál, s közölték — s mi ismertettük — az újabb dátumot: 19,71. április 4. Ahogy közeledett ez az újabb dátum, úgy lettek még szerényebbek a határidővel az illetékesek. Most azután kitűnt, hogy az április elejei átadási idő sem stimmel. Az ok: késik a távfűtési hálózat beszerelése. Megkerestük a főépítésve­zetőt, aki azt mondta, hogy a szállodával kapcsolatod hu­zavona eredményeként (s ez már hat hónapja tarts) jelentősen késtek a közmű­vesítéssel. Csak azon vitatkoz­tak hetekig az illetékesek, hogyan vigyék be a távfűtés csöveit. Amit a főépítésvezető kö­zölt: áprilisban átadják a terepet s kezdődhet a belső berendezés. De hozzátette-, ha a gázbekötésnél nem lesz­nek hasonló problémák. El­mondta ugyanakkor, hogy ebben az esetben — mint sok más nyíregyház: létesítmény­nél is — sok a bába, a gaz­da, nehezen születik a dön­tés. A7. építő, akinek dolgoz­ni, építeni kellene, értekez­letek tucatjaira kénytelen járni, ahol nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak meg­egyezni a legkülönbözőbb Szervek. Addig a munka ter­mészetesen áll, a határidők tolódnak, mígnem egyéves lesz a késés. |sf|t Sok 4— és meg merném kockáztatni, hogy nem egy esetben közömbös, — bába között így vész e! a gyerek, azaz a nyíregyházi Szabolcs', száHó. (kovka? fanusz Qicka: FELTÉTELEK Éjfél volt, amikor az ör­dög meglátogatott. Már rég­óta számítottam rá, és készül­tem is, hogy egyszer eljön, megkísérteni. Közismert be­csületességem miatt ugyanis vajmi kevés reményem lehe­tett, hogy a pokolba kerüljek. „Meg fog kísérteni...” — gondoltam, miközben vendé­gem leült az egyik fotelba, lópatás lábát keresztbe rakta, és közömbös arccal nézett rám. A szobában csend volt, amit én törtem meg végül is kérdé­semmel : — Arra akarsz rászedni hogy valami helytelen dol­got cselekedjem? — Ha akarsz teszel, ha nem akarsz, r:em teszel — felelte érdektelenül és patái' kezdte reszelni. „Ördögi tervei lehetnek ve lem...” — gondoltam. Vendé gém azonban nem is törődött velem. , — Talán lopnom kellene valamit? — szólaltam meg ismét. — A te dolgod... — felelte röviden. — Vagy azt akarod, hogy alkoholista legyek? — Nekem teljesen mindegy! — szólt. — Nekem minden­esetre nem sok kedvem van, hogy itt töltsem veled az időt, és elveidtől eltérítse­lek... — Már értem... szóval azt akarod mondani, bog: az él­vezeteket hajszoljam? Félho­mály. érzelmes muzsika, vá­ak... meg ilyesmi?" — Vágyak...! — megvonta a állát. — Unalmas dolgok! — Hogyhogy unalmas? — csodálkoztam. — Meg vagyok róla győződve, hogy' nem is olyan rossz dolog! — Pillanat! — szólt rám erélyesen. — Ki kit akar itt kísértésbe hozni? — Természetesen, te en­gem! — feleltem ingerülten. — Azon mesterkedsz, hogy engem a bűn fertőjébe rán­gass ! Az ördög mozdulatlan ma­radt. — Bűnözöl, vagy nem bű­nözöl. nekem mindegy! — Az ördögbe is! — kiáltó! tam fel. — Mi történt, hogy neked minden mindegy? — Megváltoztak a prémi­umfeltételek... Korábban minden lélek után fizettek... Most fixem van, — mondta és nagyot sóhajtott. Ez a hír megzavart. Érez­tem. hogy a bűnbeesés utolsó lehetőségét is elszalasztottam. — írd alá az úti rendelvé­nyemet... Egv nyomtatványt tett elém az asztalra, amelyen „a meg­kísértett aláírása” helyén alá­írtam neki, ő azt elegánsan rövidre szabott frakkjának a zsebébe csúsztatta, és elkö­szönt. — Hát addig is... A várható sátáni kacaj he- 1 /ott fáradt nevetéssel távo- ■otfc Azon a helyen pedig, ahol ült, se kén, se szurok szaga nem maradt... Fordította: Antalíy István

Next

/
Thumbnails
Contents