Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-17 / 64. szám

mi »ww MAGYAR0RS2A« I. M*'. Jegyzetek Visszatérítés nélkül A kormány változatlanul támogatja a mezőgazdasági üzemek fejlődését, a megyei tanács illetékes osztályának tájékoztatása szerint, legalább százötven gazdasági egységtől várható ez évre Szabolcs- Szátmárban meliorációs te­vékenységekre igénybejelen­tés. Pénzértéke ennek min­den eddigitől magasabb lesz, előreláthatólag százmillió ío-' rint körül alakul. Mintegy hetven—hetvenötmilliót ki­tevő állami támogatást visz- sza nem térítendő segítség­ként kapják a termelőüze­mek. Százmillió forintnak csak mintegy negyed részét, húsz—huszonötmilliót bizto­sítanak a gazdaságok saját erejükből. Az igénylési és elbírálási módszer nem tesz különbsé­get a mezőgazdasági szekto­rok szintjei között Tsz vagy ezakszövetkezet, társulás vagy legelteted bizottság egyaránt igényt tarthat álla­mi támogatásra. Százmillió forint, még me­gyei szinten is jelentős ösz- •zeg Nagyszerűen lehet ka­matoztatni! Célszerű felhasz­nálásának elsődleges követel­ménye; az elvégzendő me­liorációs feladatokat a gazda­ságok pontosan meghatároz­zák, megtervezzék, hogy egyetlen fillér se kerüljön il­letéktelen helyre. A meliorációnak eléggé tág köre van. De legfontosabb lényege egy: a végzendő munkák és beruházások hat­hatósan járuljanak hozzá a szükséges feladatok sikeres megoldásához. Ilyenek töb­bek között, az esetleges nyári árhullámok és belvizek kár­tételeitől mentesíteni a mű­velt területeket A megyében ugyanis kevés olyan mező­gazdasági üzem van, ahol ilyen teendő ne lenne. Az is régi követelmény, hogy vég­re biztosítani kellene a réte­ken, legelőkön a kívánt fű­hozamokat Szükséges szá­mításba venni, hogy üzemi csatornázások a vízgazdálko­dási társulatokkal összhang­ban kerüljenek kivitelezésre. De még egész sót gazdasá­gi-termelési feladat vár meg­oldásra a nagy összegű pénz­ből. Magától értetődik, hogy az áthúzódó vagy átmenő beru­házásokra nem lehet ismétel­ten igényelni, csak az újon­nan indulókra. Másfelől: csakis az igazolt vagy iga­zolható bekerülési érték ve­hető dotáció szempontjából figyelembe, az egyszer már támogatásban részesült anya­gok, eszközök (gép, műtrá­gya. növényvédő szer, stb.) ismételten nem támogatha­tók. A nagyobb összegű állami támogatás jó lehetőség a megye mezőgazdasága fej­lesztésére. A megduplázott állami készség mutatja azt is, hogy a legfelsőbb illeté­kes szervek figyelemmel van­nak a tavalyi nagy árvíz okozta károkra, amiből nem lehet a mezőgazdaságot má­ról holnapra biztonságosan talpra állítani. A kezdet már megtörtént Folytatásához azonban még nagyobb len­dület szükséges. Nem kétsé­ges, hogy haszna több bú­zában, burgonyában, kukori­cában, takarmányban, több húsban térül vissza. A. B. Uj koncepciók az iparosítást an Eddig nem nagyon válo­gathattunk. Most kezd egy verseny kialakulni, amely­ben — teljes joggal — an­nak adunk előnyt és pénzt Is hozzá, aki előnyösebb ajánlatot tesz. Mit is tartalmas a me­gyei tanács 127. »zárná ha­tározata? Mi benne ax új? Az, hogy a Csepeli Motor- fr erékp árgyár nem „ingyen’' kapta meg * S&drbátori Ve­gyesipari Vállalat telepét, épületeit, gépeit, hanem ki­fizette vagy kifizeti azoknak ar. ellenértékét Ez az összeg megközelíti a tízmillió fo­rintot Mit csinál a megyei tanács ezzel a pénzzel? Újra befek­teti olyan tanácsi vállalatok létesítésében, — esetleg Nyírbátorban, de lehet, hogy másutt — amelyek egy idő múlva ismét egy hasonló szerződés értelmében átme­hetnek egy nagyobb, jelentő­sebb országos vállalat tulaj­donába. Jelentősen növeli Szabolcs-Szatmár megye ipa­rosításának ütemét az, hogy bizonyos iparágakban a me­gyei vezetés megteremtette a meghonosodás lehetőségét, előkészítette komoly üzem«* „honfoglalását”, megalkotta a magv át-annak az emberi közösségnek, amelyik már ért valamit a termeléshez, van egy kis gyakorlata. Az ipartelepítés legújabb tapasz­talatai igen jelentős előnyt adnak az olyan területek­nek, ahol már „van valami". Az ipar vezetői megállapítot­ták, hogy az ipartelepítésben ma már az építés a könnyebb feladat Nehezebb és késlel­te több tényező a megfelelő szakgárda kialakítása. A különféle típusú „átvé­telek” tapasztalatai azonban nem voltak mindig pozití­vak. Több vállalat, amely gyakorlatilag ingyen kapta az alapokat, amelynek — most már tudjuk — erköl­csi értéke szinte megfizet­hetetlen, szép ígéreteket tett, fejlesztési tervekről beszélt Nem mindegyik tartotta meg ezt Ha például a belegrádi perlitüzem „átvevői” csak a felét teljesítik annak, amit az átvételkor ígértek, ma sokkal nagyobb üzem lenne a belegrádpusztai „kincses­bánya.” Most döntő fordulat tör­tént Nemcsak fizetni kell azért amit itt nagy fáradt­sággal megteremtettünk, ha­nem a következőkben még arról is szó lehet, hogy az ide települő üzemek, me­gyénkben megtermelt nyere­ségének is lekötjük egy ré­szét szerződésben, a további iparfejlesztés javára. Tíz év nehéz, küzdelmet fáradsága kezd gyümölcsöm: a megyei vezetésnek ebben az új koncepciójában. GNZ. „Hórukk" emberek A sár keveredik- a fa­hánccsal, a fűrészporral. Amerre a szem ellát a kö­dös tavaszi reggelen faraká­sok mindenütt Itt-ott né­hány vattakabátos ember, akik egy-egy vagonnál, vagy csillénél szorgoskodnak. — Nyúlj alá! — Emeld! Rövid vezényszavak, de sokszor még ezek is elmarad­nak. összeszokott brigádok végzik a rakodást, már a má­sik mozdulatából értik, hogy nekik mit kell tenniük. Egy év alatt rengeteg fát moz­gatnak meg: 200 ezer köb­métert, amennyi az ÉRDÉRT mátészalkai telepére érkezik. — Van úgy, hogy kilenc kocsit kirakunk egy nap. Kétszáz mázsa jut egy em­berre — magyarázza a bri­gádvezető. Kádár Gyula. A telepen belül kézi bri­gád az elnevezésük. Azt je­lenti, hogy csak a nyers em­beri erővel boldogulnak, olyan helyen rakodnak, ahol egyelőre gépekkel nem lehet segíteni a munkájukat. — Mióta csinálják? — Amikor megnyílt ez a telep, 1960-ban jöttem ide — válaszol Huszti Imre. — Nem fárasztó? — A műszak végén,.. Nem mondom, hogy most se bí­rom, csak nem annyira, mint tíz évvel ezelőtt Már 48 éves vagyok. — Tíz év alatt kiforrta magát, hogy ki marad itt, ki bírja — vélekedik Szép Gusztáv. — Volt itt két új ember, nem várta meg a két hetet sem és elment — szól köz­be a brigádvezető. — Itt volt a legnagyobb a lét­számingadozás. — Maguk kitartanak ? — Végig nem lehet csi­nálni, a betegség is elfogja az embert. — Ha daru nem lesz, ak­kor muszáj máshova men­ni, — mondja Török Sándor. — Most már vannak mun­kahelyek. — Amikor kezdtük, vállon kellett jó tóessziről hordani i fát — emlékezik Katona Géza. — Azóta sokkal köny- nyebb. Az ő brigádjuknak, a da­rus brigádnak egyébként is könnyebb valamivel a dol­ga. A vagonokról daruval emelik le a fát. könnyebben, gyorsabban. Annál jobban kell viszont vigyázni, hogy jól átkössék a rakományt, nehogy baleset legyen. A ra­kodás többi része pedig ugyanúgy megy, mint a kézi brigádnál. Ha messzebb kell vinni a rakományt, ráteszik a gömbfát a kis csillekocsi­ra, eltolják, ott leemelik, he­lyére rakják a feldolgozásra váró fát. — Azért tovább lehet így bírni, mint kézzel — teszi hozzá Gergely József, aki ja­nuárig kézibrigádban volt. — Nincs kötött munka­időnk, csak a kezdés biztos — mondja a brigádvezető, Czine Viktor. — Ahogy jön a vagon, úgy kell dolgozni. — Amennyit túlórázunk, vasárnap, ünnepnap bent vagyunk, ahhoz képest a há­romezer forint, kevés — gon­dolkodik el rajta Katona Já­nos. — Három forint a pótlék egy túlórára — vetik köz­be magyarázóan.---- ------- '<8 „A *ryár mégiscsak más...“ Az. új csarnokban Czompoly József villanyszerelő é» Kiss Pál lakatos a Lengyelországból érkezett présgépeket szereli. lEIelc Emil felvét«.« A hideg szél elől menekü­lünk az irodába. Alig kez­dünk el beszélgetni, két nő jön be. A kezüket és a szél­től pirosra csípett arcukat dörzsölik a kályha mellett és közben mondják; miért jöt­tek. —< A felvételről érdek­lődnénk — mondja az idő­sebb. — ügy hallottuk, nemsokára kezdődik a mun­ka és szeretnénk itt dolgozni. Elmondják, eddig nem dol­goztak sehol, illetve otthon a háztartásban. „De hát a gyár. az mégiscsak más”. Szóba kerül a fizetés is, meg; hogy milyen nehéz a munka. Aztán megnyugodva távoznak. A nevüket előjegyezték, ha megkezdődik a termelés ér­tesítik őket. Csarnok átadás márciusban Az udvaron isiásott árko­kat kerülgetjük. Néhány hó­napja még a dömperek simí­tották egyenesre a terepet, most pedig már az utolsó simításokat végzik a Vilia- moeszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai telepének hatalmas üzemcsarnokán. Ez természe­tesen csak az első ütem és az előbb említett árkok a többi épület alapjai lesznek, — Eddig a 6-os számú sze­relőcsarnok, a víztorony, az ideiglenes kazánház és a ke­rítés készült ed — mondja Rendes István, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója, aki az építkezést irányítja. — Eb­ben a hónapban befejezzük és átadjuk a csarnokot, az­tán kezdjük a következőt. A harmadik ütem befejezési határideje 1974. A préscsamokfem az épí­tők a világítást szerelik, a szerelők pedig a Lengyelor­szágból érkezett présgépeket állítják a helyükre. Villany- szerelők. lakatosok dolgoz­nak, hogy április elején meg­kezdhessék a próbaüzemelést Szabolcs legújabb gyárában. Míg a hatalmas gépeket nézegetjük, arról érdeklő­dünk. hogyan került Kisvár­áéra a VSZM a fővárosból. 1200-am dolgoznak és máris akadozik a munkaerő-után­pótlás. Oda tehát nem lett volna célszerű építkezni. A másik ok, hogy az alapanya­gok — azbeszt, műkaucsuk — a Szovjetunióból , érkezik, márpedig a fékbetéteknek, amit Kisvárdán fogunk gyár­tani, 65—70 százaléka az­beszt . Fölösleges kiadás len­ne utaztatni az anyagot. így csökken a szállítási költség. A legfontosabb azonban, hogy itt van munkaerő és a megye vezetőitől maximá­lis segítséget kaptunk. Nem­csak anyagi támogatásra gondolok, hanem emberi se- gi tőkészségre is. Valóban szükség tesz a munkaerőre. hiszen négy­száznál több munkást tudnak foglalkoztatói, lia a termelés beindul. És ami nagy elő­nye a gyárnak: a létszám 60—70 százaléka női dolgozó lesz. A fékbetétek gyártását félautomata gépek végzik és nem kíván nagy fizikai megterhelést. A jelenleg Bu­dapesten tanuló 100—110 dol­________________________I__ gőzé között is több nő van* 'mint férfi. Kilátások exportra A gyár négy év múlva már, 220 millió forint értéket fog termelni, elsősorban hazai piacra. De tárgyalások foly­nak már KGST-országokkát és ha gazdaságos ajánlatot kapnak, akkor exportra. i* gyártanak fékbetéteket. Eb­ben az esetben a gyárat is bővíteni fogják. Éppen ezért a tanács fenntartja a szom­szédos területet, hogv legyen hová terjeszkedni. Ha ez sikerülne, egy másik — a most épülővel teljesen egy­forma — gyárat építenének, ahol nemcsak a termelés, ha­nem a létszám is kétszeresé­re emelkedne. ‘t A. kérését is ^szófia kerül. Az igazgató véleménye sze­rint egy jó préselő betanított munkás 2000 forintot is ke­res havonta. Márpedig, ahogy a most Pesten tanuló szabolcsiakon látják: ezt va­lamennyien elérhetik, meri szorgalmasaik és jól is dol­goznak. (balogh) Miért éppen Kisvárda? — A Fehérvári úton egy zárt területen van a gyár — kezdi a telepítés történetét Papp Sándor, a gyár műsza­ki igazgatója. — Ott tehát nem lehet terjeszkedni. Az első gondolat az volt, hogy a Kiskunfélegyházán lévő telepünket bővítjük. Ott A telep vezetői is tudják, hogy a nehéz fizikai munka kimeríti az embereket. — Hamarabb elhasználód­nak a rakodók — beszél Kö- yendi Lajos, faipari mérnök. —r Ezért is kell gépesíte­nünk. Úgy mondták, a napokban lezajlott termelési tanácsko­zásokon egészséges türelmet­lenséggel sürgetik az embe­rek a fokozott gépesítést. Az 1971-es tervek nagy tetszés­sel találkoztak. Kiépítik a telepen az úthálózatot — a vagonokból rakodó autóda­ruk könnyebben tudnak majd mozogni, nem süllyed­nek el a sárban — olyan nagy teljesítményű darukat, szereznek be, amelyekkel a nehéz fizikai mpnka arányát a minimumra csökkentik. A közel azonos létszám mellett egynegyedével növe­lik a telep fogadóképességét. Az idén lép be egy teljesen komplett szovjet gyártmányú fűrészüzem is, nő a feldol­gozó kapacitás. A rakodók közül egyre többen gepre ke­rülnek Hiába 2800—3200 fo­rint a nehéz fizikai munkát végzők keresete, a gépkeze­lőké pedig „csak” 2290— 2600. mégis hosszú éveken át, akár a ’ V.gdíjig is az utóbbi a jobb, a biztosabb. L. B. Jól halad az Ecsedi-láp rendezése Szabolcs-Szatmár megye egyik rég húzódó mezőgazda- sági problémájának, az Ecsedi-lapnak megnyugtató rendezése kezdődött el 1963- ban. Tizenhárom' évre szóló terv alapján változik meg a táj, s ez idő alatt az állam nem kevesebb, mintegy 200 millió forintot fektet a ren­dezésbe. Évenként átlag 20— 25 milliót használnak fel; az első három esztendőben az ilyen összeg 64 millió 370 ezer forintot tesz ki. A tel­jes rendezés 1980-ban feje­ződik be. A kiemelt terület­hez — az állami beruházá­sokat illetően — nyolc falu, illetve nyolc termelőszövet­kezet tartozik: a kőcseréi Uj Élet, ököritófüüipösi Szamos menti, nagy ecsedi Rákóczi, tyukodi Kossuth, pátyodi Kossuth, csengenij falui Bé­ke. urai Hunyadi, tiborszátiá- sd Uj Élet Tsz-ek. Ami az idei rendezési fel­adatokat illeti, szinte már biztosra vehető Tyúkod tér­ségébe® a III., Ura és Csen- gerújfalu határában a II. ütemezés kivitelezése. Ez több, mint 8 millió forint ér­tékben vízrendezést (vízelve­zetési. illetve vízvisszatartási csatornázást), műtárgyak be­építéséi, üzemen belüli utak építését, vagy felújítását je­lenti. Legtöbb ilyen munkát képvisel a tyukodi III. ütem: 4 millió 333 ezer forint ér­tékben. Jelentős új létesítménynek számít a komplex rendezés során a tyukodi másfél millió köbméter befogadóképessé- gű víztároló. Készültségi helyzete jelenleg 90—95 százalékos. Teljes befejezése ez év első felében megtörté­nik. (A jókora víztároló má­sodlagos hasznosítása céljá­ból a tyukodi tsz haltenyész­tés lehetőségét is mérlegeit) Idén, június végén elkészül egyébként a nagyecsedi Rá­kóczi Tsz lápra eső határá­nak egy részére és a tábor- szállási Uj Élet Tsz összes te­rületére is a vízrendezési', út­hálózati, műtárgyidhelyezési terv. Ezek kivitelezése — előreláthatólag — 1972-beti indul A térségben folyó teljes rendezéshez tartozik a ter­mőtalaj javítása, termőké­pességének fokozása. Eddigi a rendezés első három esz­tendejében, mind a kiemelt 8 tépi tsz határában végez­tek kisebb-nagyobb területen kémiai javítást. A nyolc kö­zös gazdaságnál, az a terület együttesein 7584 holdat tesz ki, a ráfordított összeg pedig 28 millió 751 ezer forintot Altalajjavitást hét tsz ha­tárrészei kaptak 3939 holdon, 3 millió 99 ezer forint ér­tékben. Altalajjavításból ed­dig csak a nagyecsedi Rá­kóczi Tsz lápi határa maradt ki. . >». < A nagyszabású rendezés alatt' álló terület termelőszö­vetkezetei részére az OMMI (Országos Mezőgazdasági Mi- nőségvisgáló Intézet) gene­tikus talaj térképeket r készí­tett. Ezek ismeretében a he­lyi szakemberek, / a sajátos lápi talaj legkedvezőbb hasz­nosítását tudják megvalósí­taná, (assíaSoa#

Next

/
Thumbnails
Contents