Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-13 / 37. szám

Mw-níir f »tM Segíteni őket A KSH jelenti: Szabóira -Szatmáriban & pártszervezetekben 843 párt­titkárt és csaknem 3500 pártvezetőségi tagot válasz­tott az elmúlt év őszén a párttagság. A választásokat a demok­ratizmus, a vita jellemezte. Ennek tulajdonítható, hogy 217 új párttitkárt és több mint ezer új pártvezetőségi tagot választottak. Többsé­gében fiatal, új pártmunká­sok kerültek vezető posztok­ra. A számok bizonyítják, hogy nagyobb arányú volt a cserélődés a vezetésben, mint 1966-ban. A tapasztala­tok szerint szükséges. cél­szerű és indokolt volt. Egész­séges folyamat indult meg annak érdekében, hogy mind magasabb szinten álljanak helyt a gazdasági építő- munka pártirányításában és ellenőrzésében, amelyet a X. kongresszus tűzött ki célul. Jól látta a párttagság, hogy felkészültebb párttit­károkra és pártvezetőségi ta­gokra van szükség, ha a szocializmus építését ma­gasabb szinten akarjuk vé­gezni. Ezt tanúsítja az is, hogy 1966-hoz viszonyítva 21- ről 9 százalékra csökkent a S általánost végzett párttót­károk száma. Ugyanakkor tovább növekedett az érett­ségizett, főiskolát, vagy egye­temet végzett párttitkárok aránya. A gazdasági felada­tokhoz jobban értő pártmun­kások kerültek a pártvezető­ségekbe. örvendetes, hogy növekedett a bizalom a fia­talok iránt. Ezt mutatja, hogy 18 alapszervezetben válasz­tottak 26 évnél fiatalabbat párttitkámak. s a 27—30 év közötti párttitkárok száma is jelenleg több mint 300. Társadalmunk dinamikus fejlődése tükrözőik a párt­életben is. Ezekre a megvá­lasztott. új. még a pártmun­kában gyakorlatlan párttit­károkra és vezetőségi tagok­ra egyszerre sok és bonyolult feladat hárul A taggyűléseken sok jő javaslat, észrevétel, megjegy­zés hangzott el a pártélet fellendítésére. a gazdasági munka hatékonyságának nö­velésére a hibák megszün­tetésire A párttagság igénye tehát megnövekedett. Azt vária. hogy gyorsabban jut­nak előre egy-egy prob­léma megoldásában. nvn+ ko­rábban. Csakhogy ez úgy le­hetséges. ha az üzemben. sl tsz-ben. a hivatalban ők is segítséget adnak az új párt­vezetőségnek, s a községi, járási pártbizottságok is ha­tékonyabban segítenek ne­kik. Az újjáválasztott pártveze­tőségek lényegében most is­merkednek a feladatokkal, s természetes, hogy az újak nem ismerik eléggé a párt­munka módszereit. Ezt a vezetési módszert el kell sajátítaniuk. Szép fel­adat lehet ebben segíteni a fiatalokat az idősebbeknek, a tapasztaltabbaknak és köte­lessége járási pártbizottsága­inknak. Nem mellékes ez azért sem. mert így saját munkájukat is megkönnyítik, s ugyanakkor tettrekész, mindig a hivatása magasla­tán cselekvő pártvezetőségek tevékenykednek az üzemeink­ben a X. kongresszus határo­zatainak megvalósítása ér­dekében. Az a tapasztalat, hogy a sok teendő közben a járási pártbizottságaink kissé meg­feledkeztek ezekről az új pártmunkásokról. Pedig őket megkülönböztetett gonddal kell segíteniük. Farkas Kálmán \ Titel utca, „cs"­Rajtuk is múlik, hogyan élnek Szabo!cs-Szaf már—1970 A Központi Statisztikai Hi­vatal Szabolcs-Szatmár me­gyei Igazgatósága február 10- én készült el jelentésével, amely a megye életének leg­fontosabb, 1970. évi adatait tartalmazza. Beruházások A jelentés megállapítja, hogy jelentősen meggyorsult iparosításunk. Az elmúlt év­ben a fontos beruházások száma húszra emelkedett. Ebből 3 (hullámdoboz- és zsák­gyár, a járási kórház k ár- dai II. üteme és a Szamos menti területek vízellátási be­ruházásai) tavaly kezdődött meg. A kivitelezés alatt álló fontosabb beruházások költ­sége 4,7 milliárd forint. Az utóbbi években megva­lósuló létesítmények egyre korszerűbb felszerelésűek. Már nem csak falakat épí­tünk. Az egyedi nagyberu­házások összegének 44 szá­zalékát gépszerzésre fordít­ják. A szocialista iparban a munkaerő-hullámzás az előző évihez képest mérséklődött, de a munkaerőmozgás mére­te az országos adatokhoz ké­pest is magas volt a megyé­ben. 1970. folyamán a megye iparában tovább növekedtek az átlagos havi keresetek. Egy munkásra számítva a szocia­lista iparban több mint 5 százalékkal haladták meg az előző évi szintet. A szakmun­kások átlagos órsiiereseie 1970. szeptemberében végzett felmérés szerint 10 forint, a betanított munkásoké több mint nyolc. Sajnos a nőknek mindössze 16 százaléka szakmunkás. Emiatt is van az. hogy míg az említett fel­mérés időpontjában az ősz szes szabolcsi munkások bé­re megközelítette az ' '*90 forintot, a nőké 400 forin tál kevesebb volt a férfiakénál. Az építőipar nagy feladato­kat vállalt. Az 1969-ben be­érkezett 22 milliárd forintér­tékű igénynek csak 54 %-át tudták elvállalni 1970-re. A sok munka fokozta a gépesí­tést. Az elmúlt év végén a megye építőiparának 1955 gépe volt, 267-tel több mint az előző év végén. Mezőgazdaság A lakosság munkából szár­mazó összes pénzjövedelme mérsékeltebb ütemben emel­kedett, mint 1 évvel koráb­ban. A növekedés mérséklő­dését elsősorban a mezőgaz­dasági termékek értékesítésé­ben beállott csökkenés okoz­ta. Míg az első, 1969-es évben a megye lakosságának össz­bevétele 18 százalékkal nőtt, ez a szám 1970-ben csak 12 százalék volt Ennek ellenére igen jelen­tősen nőtt 1970-ben a lakos­ság takarékbetét-állománya. A megyei takarékbetét-ál- tomány összege 1970. decem­ber 31-én 1 milliárd 440 mil­lió forint volt. Viszont a la­kosság hitelállománya faLcá az árvizes építési kölcsönök következtében jelentősen meg­nőtt és elérte az 1 milliárd 568 millió forintot. Kereskedelem A természeti csapások kö­vetkeztében jelentősen meg­változott 1970-ben a megye kiskereskedelmének forgai­— Ne menjen oda egye­dül, mert megverik! —szólt az első figyelmeztetés. — És nem verték meg? — kérdezték utólag. Bántódásom nem esett, de azt se mondhatom, hogy szí­vesen fogadtak. Inkább csak a furcsa idegennek kijáró pillantásokkal méregettek. Nyíregyházán, a Titel utcá­ban kilenc ház sorakozik egymás mellett, katonás rend­ben. ,Cs”-lakásoknak hívja őket a köznyelv. A „Cs” csök­kentett értéket jelent. Van egy nagyobb szoba, egy ki­sebb konyha, előszoba, kicsi­ke kamra. A szobában sincs padló, köves, (ezt is jelenti a „cs”) Az udvaron mellék- helyiségek, a házak között drótkerítés betonoszloppal. A házakat az állam építette a rászorult cigánycsaládok­nak, a havi lakbér 46 forint. „Apám, maga meg too halni" Kívülről jól néznek ki a lakások. Belülről? Egyik ilyen, másik olyan. Uj ko­rukban mindegyik szép lehe­tett. Titel utca 12. szám A Horvath család otthona. Tu­lajdonképpen három család lakik együtt. A szobában ’a- kik a 86 éves. ágyban fekvő házigazda. 84 éves, vak fele­ségével. — Kapjuk az államtól az öregségit, abból élünk — magyarázzák. Az egyik sarokban egy csi­kótűzhely, körötte gally a fűtésre. Az ellentétes sarok­ban televízió. — A vejemé, az keres — int az öregember. A lányaik — nem éppen a házigazdái udvariasság sze­rint — az első kérdező szó után eltűnt. Később se került elő. Három mezítlábas gye­rek hancúrozik a szobában a macskával és a kiskutyával játszva. — Van énnekem egy fiam. aki a volt laktanyában la­kik, a Guszevben — dicse­kedik az öregember. — Az sokat dolgozik, annak kéne megnézni a lakását. Az eayjk vasárnap voltak nálunk. Lát­ta, hogy lefelé megyek. „Apám. mag3 meg fog hal­ni” — mondja nekem. Meg fiam. öreg vagyok már. ..Ne féljen, én fogom eltemetni. Tisztességgel.” — Tetszik lát­ni, ez ilyen fiú. — Bejöttünk a Szabadság bokorból, ott felvetett a víz bennünket — indokolja ott­létüket Horváth Kálmán, a konyhai lakó. A sarokban egy ágy. benne szalma. Felette dunna, lepe­dő nincs. Két kisgyerek 14- batlankodik a kályha körül A 21 éves fiatalasszony éppen mos. — Hogyan élnek? — Amit a nyáron keres­tünk. abból. Aztán elmegyek néha vagont kirakni. Máskor meg itthon ülök. Pesten van a mill-lapom, nem tudok máshol elhelyezkedni. Bizalmatlanok Egy házzal odébb. Vad' - szék lakásában a konyhá­ban a meny bajlódik a tűz­zel. A gyerekekből a két na­gyobbik hirtelen eltűnt. He­lyettük a szomszédok kerül­nek elő. Fiatal férfiak, akik kora délután is otthon van­nak. Az egyik táppénzen van, a másiknak éppen lejárt a szerződése, a har­madik is talál okot. Nem érdemes tovább kérdezős­ködni. Bizalmatlanok, nem szól­nak. — Vagyunk, élünk —- ez az ossz» válasz. Pedig a kíváncsiság hozta őket ide. Az egyik szomszéd már az előbbi lakásban is feltűnt. Morcosán beszél: — Azt keressük, amit ke­resünk. Odaadjuk a gyere­ket, abból élünk. — A fejedet, azt adod el! — szólnak mérgesen közbe Vitába kezdenek. Tényleg tudnak olyan esetről, hogy máshoz örökbe adták a gye­reket és pénzt kaptak érte. Glonczi Mihály, az egyik ta­nyabíró csillapítja őket. A kérdésekre mondja: — Járnak ide kérdezős­ködni mindenünnen. Pestről akik jöttek, azt is megkérdez­ték. hogy mit eszünk, mi­lyen ruhánk van. — Még a fazekat is meg­mutattam nekik, hogy pap 1- kás krumplit ettünk — szól a fiatalasszony. ..Adjunk össze...“ Közben hazaérkezik Va­dász József. Neki könnyű, nőtlen Bemegy a szobába bekapcsolja a rádiót. Ez á: másfa ita szoba. A falon szentképek, az ágy megvet­ve. A kő szépen kezelt, sző­nyeg is van rajta — Hívő. azért ilyen —- mondják róla. — Azok nem hallgatnak rádiót. — A többieknek szóL Tánczenét játszanak. — Adjunk össze egy kis pénzt, hozzunk két üveg bort — javasolják a gyors ritmus hatására. A mulatságot nem várom meg, de elgondolkodom az előbbi ötleten. Mindenütt ku­porog legalább két-három gyerek. Van, amelyiknek is­kolába kellene járni. — Nincs miből járatni — mentegetőznek. — Úgysem tanul — hozzák fel a másik kifogást. A televízió már kell. a vil­lany is nagyon jó dolog A lakbért viszont a legtöbb la­kásban nem fizetik pontosan. Azt, aki gyűjt, aki tanul, aki csinosítja a lakását, irigylik. Sokan járják a cigányla­kásokat Vizsgálják, hogyan élnek, milyen segítség kell nekik. Pedig ez még nem minden, nekik is akarni kell — például „csak” rend­ben tartani, megbecsülni az állam által adott lakásokat. S főleg dolgozni. Csak az ilye­nek jutnak ki a „cigányság­ból”, az elmaradottságból. Lányi Botond Jelentős haladást értek el a tiszavasvári Alkaloida bő­vítésénél, a vásárosnaményi ládaüzem forgácslapgyárá­ban, a Nyíregyháza—Záhony vasútvonal villamosításánál és a második vágány megé­pítésénél, a mátészalkai ipar­telep közművesítésénéL A talajvíz késleltette a nyíregyháza—kótaji vízmű beruházásának elkészülését, mely az idei év első felére maradt. A nyírgelsei hűtőtá­roló és léüzem sem készültei teljesen és bizonyos építési hibák miatt, a mátészalkai hűtőtároló teljes átvételére is csak ebben az évben került sor. A Szamos menti árvizes falvakban kilenc törpe vízmü­vet helyeztek üzembe 1970- ben. Ipar A megyében dolgozó szoci­alista iparvállalatok, tele­pek és szövetkezetek 1970- ben 11 százalékkal termeltek többet mint az előző évben. Ezen belül a szövetkezeti szektor és a könnyűipari ter­melés 13, a nehézipar terme­lése pedig 17 százalékkal emelkedett. A termelékenység 1970- ben javult: egy foglalkozta­tott 5 százalékkal növelte át­lagos termelését A szövetke­zeti ioarban a termelés nö­vekedésének 84 százalékát fe­dezte a termelékenység. A jelentés részletesen fog­lalkozik az árvízzel is. Közel 150 ezer hold mezőgazdasági terület került víz alá. Az ár­víz és a kedvezőtlen időjárás hatására a megye gazdaságai szántóföldi növényekből lé­nyegesen — 20—30 százalék­kal — kevesebbet takarítot­tak be, mint egy évvel ko­rábban. Kalászosokból 6900 vagonnal kevesebb termett mint az előző, rekordtermésű évben. Kukoricából 28, bur­gonyából 36, cukorrépából 45 százalékkal kevesebb ter­mett, mint az előző évben. Az , állattenyésztés fej­lesztésére irányuló köz- gazdasági ösztönzők ked­vezően éreztették hatásu­kat a megye állatállományá­nak alakulásában. Az állami gazdaságok szarvasmarha-ál­lománya hét, a termelőszövet­kezeteké 4 százalékkal emel­kedett A lakosság bevételei 1 év alatt több, mint 5 ezer fővel emelkedett a munkások és alkalmazottak létszáma. Ebből az iparban körülbelül 2 ezer, az építőiparban több mint ezer és a kereskedelem­ben jóval több mint 1500 új dolgozó kapott munkát ma. Nagyarányú igénynöve­kedés keletkezett építőanya­gok és tartós fogyasztási cik­kek iránt. Utóbbiból a megyei kiskereskedelmi forgalom 150 millióval, vagyis 35 százalék­kal nőtt 1970-ben a megyé­ben 1218 új személygépkocsit vásároltak, több mint a dup­láját az 1969. évinek. A kis­kereskedelem csaknem 13 ezer rádiót adott el, 48 szá­zalékkal többet mint 1 évvel korábban. A háztartási áram­használók száma 3 százalék­kal nőtt, de a felhasználás havi átlaga igen alacsony. „ Művelődés Nőtt az óvodákkal ellátott települések száma: ezerrel több férőhely van és 1300-zal több gyereket Írattak be az óvodákba. Az általános is­kolákban 86 435„ a középisko­lákban 11 338, a felsőfokú olr* tatási intézményekben 1433 és a megyei szakmunkástanu­ló iskolákban 9881 fiatal ta­nult Már 377 képesítés nél­küli pedagógust alkalmaztak, ennek ellenére 155 iskolában volt tanerőhiány. Az év során a megyében 47 500 mozielőadást tartottak. Egy előadást átlagosan 71 fő nézett meg. A látogatók szá­ma 336 ezerrel csökkent A szállodákban és egyéb szállás­helyeken 42 201 vendég szállt meg, ebből 3035 külföldi. <gn*3 Tóth bácsi elismerése — Tessék parancsolni! — szól a pult mögül az idős férfi. Nem kérek semmit, hanem vele, az eladóval szeretnék beszélni. Kis szobába vezet. Az asz­talon párttagsági könyvhöz hasonló Igazolvány, csak a felirata árulja el. hogy nem az. Oroszul írták. Mellette bőr­tok. Kíváncsian nyitom ki. Kitüntetés van benne, szin­tén oroszul nyomott szöveg­gel egy érem. Alatta magyar nyelvű igazolvány. — Egy elvtárs jött ki a pártbizottságról, hogy készül­jék. mert megyünk Pestre. El sem tudtam képzelni miért. Csak ott mondták meg. Tyi- tov elvíárs, a szovjet nagy­követ adta át a kitüntetést. — Oroszul beszélt, de én mindent értettem. És amíg mondta a köszöntést, végig­vonult emlékezetemben 4 év eseménye. Kilencszáztízenhat júliusá­ban sok honfitársával együtt esett hadifogságba a 19 éves H. Tóth Sándor. Hat hónapig Murmanszk szigetén vasutat épített, aztán -beteg lett. Egy Taskent környéki lágerba szállították. Hónapokig nyom­ta az ágyat. Itt érte a forra­dalom. — Sokan voltunk magya­rok. Láttuk, hogy élnek a szegények, aztán eszünkbe ju­tott á mi otthoni szegénysé­günk. Bevonulásom előtt én is napszámos voltam a Gö­dény, meg a Csencsy birto­kon. Előbb 18, 20, aztán 30— 40 fillért kerestem egy nap. Az apám is uradalmi cseléd volt Nyolc gyerekéből én voltam a legidősebb, korán kezdtem a munkát, hogy meg­legyen a mindennapi. — Fegyvert kaptunk. En­gem szakaszparancsnoknak neveztek ki. Taskentből in­dultunk. Harcoltunk Oren­burgban, Kijevben, de a leg­nehezebb mégis az Uraiban vívott harc volt. Fehérek és kozákok álltak szembe ve­lünk. Sokáig tartott, de mi győztünk. Jólesett, mikor Utána hallottuk, hogy féltek tőlünk. Ördögnek tartottak bennünket. Amelyik községet, vagy várost felszabadítottuk, a lakosság is mellettünk fo­gott fegyvert. Több, mint 2 évig harcolt orosz földön Tóth Sándor. 1920. november 19-én lépte át a magyar határt és hazajött szülőfalujába, Balkányba. — Először a vasútnál dol­goztam, aztán meg Csepelen. Mikor megtudták, hogy Oroszországban voltam, min­denütt megbízhatatlan let­tem. Visszajöttem Balkány­ba. — A második világháború­ban, amikor bejöttek a szov­jet csapatok és megszólaltam oroszul, kérdezték, honnan 4i»­dom a nyelvüket. Volt aztán nagy öröm, amikor megtud­ták,, hogy én is vöröskatona voltam. Tolmács lettem. A felszabadulás után tanácstag, vb-tag, népfrontelnök. És voltam a Parlamentben ia mint megyei választmányi bi­zottsági tag. Balkányban mindenki in­meri Sándor bácsit. Mondják róla, hogy a tsz-szervezea idején, de előtte és utána ia állandóan agitált a boltban, de a tanácsüléseken is „ki­hajtotta” amit a körzete rá­bízott — Megérte! Az idő min­dent igazolt. Jól fizet a tsz, a gazdaság, kövesút vezet a tanyákra, van villanyuk és busz hordja be őket a köz­ség központjába. Amennyire ismerik H. Tóth Sándort éppoly kevesen tud­nak a kitüntetéséről. Szeré­nyen elhallgatta,, pedig len­ne mivel dicsekedni. Mert nem sokan kaptak Magyaror­szágon ilyet: Harci Erder mekért Érdemérem, melyei a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa adományozott neki. Balogh József

Next

/
Thumbnails
Contents