Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

Wrt. február lÚ. Kín rr MAGYARCmSEA® ». éMJ A megyei pártértekezleten elhangzott felszólalások nyomán Miért nincs mindig olcsó áru? A MEGYEI PAítTÍRTE- KEZLETEN Márkus József- né. a Nyíregyházi Ruhagyár dolgozója tette szóvá: az öl­esé és keresett árucikkeik ha­mar eltűnnek az üzletekből, nem megfelelő a választék, egy~eg> áruból csak a drá­gábbat kapja meg a vásárló. Hogyan ts állunk azóta Szabolcsban az olcsó cikkek­ből való ellátással? Tavaly szinte országos je­lenség volt. hogy az olcsó cikkek eltűntek az üzletek­ből, a vállalatok — keres­kedelmi és ipari cégek egy­aránt — a rosszul értelme­zett nyereségközpontú üz­letpolitikájukkal ezzel lénye­gében a kis keresetű embe­rek érdekeit sértették. A jelenséget olyan társa­dalmi mozgás követte, hogy végül a Belkereskedelmi Mi­nisztérium is megszólalt és irányelveket adott ki. Esze­rint javasolják a vállalatok­nak, hogy mérjék föl a lakos­ság olcsó cikkekre irányuld valóságos keresletét, legyen e cikkekből egész évben folya­matos az ellátás, anyagilag Ib ösztönözzék erre a keres­kedelmi dolgozókat... És te­kintse e célokat minden ke­reskedő szerv fontos feladat­nak. Szabolcs megyében szak­mánként meghatározták, mi minősül olcsó cikknek. Ja­vasolták a vállalatoknak, je­löljenek ki üdétekét, amelyek köteleseik e cikkekét tartani. irányelveket és a me­gyei intézkedéseket minden kereskedő cégnek tudomásá­ra hozták. Mind a kettőt vizsgálat követte: hogyan hajtják végre"! A miniszter első helyettese néhány vállalat három veze­tőjét dicséretben és jutalom­ban részesítette, mert olyan jónak ítélte az olcsó cikkék ellátásában végzett munkáju­kat E megdicsért vállalatok közé tartozik a Hajdú—Sza­bolcs megyei FÜSZÉRT Is, s ez mindenképpen elismerésre méltó, és magyarázatot ad arra is, hogy miért éppen az élelmiszer és vegyiáru szak­mában van a legkevesebb panasz az olcsó cikkek hiá­nyára. A megyében a városi és járási tanácsok szakigazgatá­si szervei vizsgálták az irány­elvek végrehajtását. Ez a vizsgálat nem volt sem mély­reható, sem olyan jellegű, hogy a negatív eredmények­ből a vizsgált kereskedő cé­geknek valamiféle hátrányuk lett volna. (Az illetékes osz­tályok létszáma és az embe­rek ideje határozta meg, mennyit tudtak ráfordítani.) HOGY MENNYIRE FON­TOS KÉRDÉSRŐL van szó, arra mutat a hétfőn kezdő­dött tél végi vásár előtt ki­alakult helyzet is. A vásár­ban a leértékelt áruk meny- nyisége — 38—40 millió fo­rint — a duplája lesz a ta­valyinak, s ebből a lakosság 10—12 milliós megtakarítás­hoz juthat. A leértékelésben érintett nagy készlet mutat­ja, hogy az utóbbi időben nem járnak jó napok a sza­bolcsi ruházati kereskede­lemre. Januárban például az állami kereskedelem csak a tavalyi forgalom 80 százalé­kát tudta elérni, s a szövet­kezeti vonalon sem túlságo­san jobb a helyzet. A forgalom csökkenésének és a készletek bennmaradá­sának okait az illetékesek nyilván vizsgálni fogják, a vásár mégis jó alkalom arra, hogy rendkívül sok olcsó cikk kerüljön a vevők élé, s még olyan árukat is ol­csónak lehet most minősíteni, amelyeknek az árai korábban magasak voltak. A nagy készlet egyben fi­gyelmeztető is: a vásárlók vagy az áruk minőségével, vagy az árával nincsenek megelégedve. Az áruk szépek és általában jók is, — eszerint marad a kifogásolt magas ár, amely nagy tömegben visszatartónak számíthat a vásárlásban. (Nemcsak janu­árról van itt szó, a korábbi hónapok sem voltak túlzot­tan sikeresek.) S az sem vé­letlen, hogy az olcsó árukból való ellátás bírálata épp a ruházati • kereskedelemnek rótta fel a legtöbb hibát. MI HAT MOST A TEEN­DŐ? Mit tehet a felügyelet, s mit a vállalat? Mikor lesz mindig bőven az olcsó áruk­ból? Az olcsó árukból való ál­landó ellátás nem felügyeleti kérdés, ezt a tanácsok nem tudják megoldani. Jó példa erre a tavalyi vizsgálat. Az ellenőrzött cégeknél jegyző­könyvet hagytak hátra, amelyben javasolják, hogy milyen intézkedéseket lehet­ne tenni, hogy a meghatáro­zott olcsó cikkekből állandó legyen a kínálat. De csak ja­vasolhatnak, utasítaniuk nem lehet, s ezt a javaslatot bár­melyik gazdasági vezető fi­gyelmen kívül hagyhatja, hátrány emiatt nem éri. Egyértelműen a vezetőkön múlik az, hogy végrehajtják-e a minisztérium rendkívül kö­rültekintően megfogalmazott irányelveit, vagy sem. Soli an érvelnék azzal, hogy ime itt a téli vásár, s olyan mennyi­ségű árut kínálnak a vásár­lóknak, mint még sohasem, lehet élni az alkalommal. Van igazuk, azonban a tél végi vásár csak egyetlen al­kalom erre, s a cél az volna, hogy egész évben megvásá­rolhatok legyenek az olcsó és jó minőségű árucikkék, ne csak akkor, ha a kereske­delem meg akar szabadulni felgyűlt készletétől. Végleges megoldásra volna szükség, s e megoldás módozatainak ki­dolgozása csakis a vezető­kön múlik. AT KELLENE GONDOL­NIUK, mit tehetnek ebben az ügyben, s cselekedniük kellene, mert megyénkben inkább csak beszélnek arról, hogy milyen szükség volna az olcsó cikkekből való ál­landó, folyamatos és jó ellá­tásra, de kezdeményez»» vi­szonylag kevés volt (Vagy titokban csinálták?) Helyes lenne, ha mindenütt kijelölnék azt az Ortetet, vagy üzleteket, amelyeknek kötelessége lenne állandóan tartani olcsó és keresett cik­keket, s art is pontosan rög­zítenék, hogy milyen jutal­mat vagy ^ prémiumot kap. «aért a boltos, — s milyen büntetést, ha nem hajtja végre a döntést A cikkek köre szakmámként adott, de ezeket még bővíteni .is le­hetne. A nagykereskedelem* mel és az iparral való siker­telen tárgyalásokat — ame­lyek az olosó cikkeket érin­tik, — társadalmi útra kel­lene vinni, mert az is előfor­dul, hogy nem a kereskedők tehetnek az ellátás hibáiról. E megoldások módozatait sorolhatnánk, de helyben úgyis jobban tudják, mit le­het tenni. Ha ezeíket az ille­tékes gazdasági vezetők át­gondolják és meghatározzák, azután pedig megkövetelik a döntés végrehajtásét beosz- UAiáiktól, — gyorsam változ- iiat a helyzet, s nemcsak a té­li. vásár ürügyén, kerül sok olcsó holmi a vásárlók elé, és az irányelvek som megva­lósítatlan javaslatok ma­radnak. Kun István A kétérkőzi gépész Este van, sötét a környék. Csak a kétérkőzi Belfő-szi- vattyútelep fényei ragyognak csálogatóan az országúira. Aki először jár erre, az sem téved el egykönnyen. Végszóra érkeztünk. Tíz napon át tartó éjjel-nappali üzem után, február negye­dikén először, áramfogyasz­tási csúcsidőben néhány órá­ra leállíthatták a gépeket pi­henőre. Kicsit sajnálkozik is emiatt Nagy Ferenc beosz­tott gépész. de vigasztal; nem kell sokáig várni, pár óra az egész. Víz meg van még bőven, hiszen Tuzsér alá nyúlik a Tiszateleknél megcsapolt Belfő-csatoma vízgyűjtő területe. Meg aztán nem is olyan nagy zajjal járnak ezek a gépek, mint például a Die­se'-motoros szivattyúk. Az alie öt éve épült modem szivattyútelep mindhárom szivattyúját villanymotor hajtja. öröm itt dolgozni, nem gyilkolja az- ember dob­hártyáját a zaj. Akár fehér köpenyben is lehetnének a gépészek. A csillogó gépek, az elegáns, nagy méretei el­lenére is korszerű kiképzésű műszerfal láttán szinte egy űrhajó vezérlötennébeii érzi magát az ember. Ablakával a terembe tekintő irodahelyiség aszta­lán az üzemelésre vonatkozó utasítások, menetrendek. a mindent rögzítő napló és a telefon. Két hosszú és három rövid csengetés. Ez a hívó­számuk. Ha változik a me­netrend, dróton is jöhet uta­sítás; teljes üzemre minden gépet, vagy a második foko­zatra állítani. Ahogy a hely­zet diktálja. A vezető gépész munka­ideje már lejárt. Közel a la­kása. most is betekint még egy kis tájékozódásra, tere- ferére Romhalmi Imre ott­hon van a szakmában. hi­szen az apja is vezető gépész volt a tiszaberceli szivattyú- telepen. Tőle örökölte, ponto­sabban tanulta ezt a mester­séget. A gőzgépeknél kezdte. aztán a Diesel-ekkei folytat­ta. S most itt vigyázza a legkorszerűbbeket, a vezeté­keken táplált villanymotoro­kat és szivattyúkat. S meg kellett tanulni valamennyit. Vizsga nélkül nem lehet oda állni az értékes gépek mel­lé. 600 ezer watt villamos energiát fogyaszt a három gép, ha teljes kapacitással dolgozik. S a három szivaty- tyú másodpercenként 6000 li­ter vizet emel át a több mé­ter magas lépcsőn. Ha kell, megállás nélkül, folyamato­san Mint például az elmúlt 10 nap alatt. Egy perc alatt 360 ezer.... egy óra alatt több mint 2 millió... és egy nap alatt már 50 millió literen is felül... Szinte hihetetlen. S a gépek öt év alatt ki­tartóan állják a belvíz ost­romát. Az emberek nem győzik dicsérni. Meg is be­csülik őket. nem mulasztják el a megelőző karbantartá­sokat. a csapágyak zsírozá­sát Ennyi idő után még csak Köszönés, féltlesi, lyukkártya A termelékenység fokozásának útja egy szatmári középüzemben Mi köze lehet a szívélyes köszönésnek a termelékeny­séghez? — Nagyon is sok — vallják Mátészalka egyik jelentős üzemében, a lassan félezer embert foglakoztató építő-szerelő és szakipari szövetkezetben. Ritkán akad példa olyan kiegyensúlyozott fejlődésre, mint ennél a középüzemnél. Beruháznak milliókat, új szolgáltatások­kal bővítik hálózatukat, ter­mékükkel díjat nyernek, év­ről évre nagyobb nyereséget fizetnek. Dicsekedhetnének, de nekik mégis amiatt fáj a fejük, amit elszalasztottak. „Tizenhét részlegünk foglal­kozik lakossági szolgáltatás­sal temérdek pénzt adtunk a fejlesztésére;, de a remélt eredményt még mindig csak várjuk.” Hírnév és forint Eredmény persze csak ak­kor van, ha munka is akad. Nálunk pedig az utóbbi idő­ben — az autószervizt kivé­ve — csökkent a lakossági magánmegrendelések szá­ma. Könnyű kitalálni, hogy a fiatal város polgárai miért maradtak el, időben rájött erre a középüzem vezérkara is. Amikor azt mondják: lé­nyegesen jobb kapcsolatot kell kiépíteni a jövőben a lakossággal, akkor ezalatt például a szívélyesebb fo­gadtatást, ha úgy tetszik a köszönést is értik. És tovább: gyors teljesítést, jó minőség­gel — aiindez nélkülözhetet­len a jó hírnévhez, ami vonz­za az ügyfeleket s ha példá­ul a helyszínre induló sze­relők nem térnek be korsó sörre, féldecire a kocsmába, hanem kihasználják a mun­kaidőt, forintokban is érez­hetővé válik mindez, mond­juk a nyereségnél.” így igaz, mert ha egy ember nagyobb értéket produkál például az ,idém mint tavaly,- akkor nő a haszon is. Egyszerűbb sza­vakkal ez jelenti a termelé­kenység emelkedését. Igen ám, de csupán udvariassággal nem lehet megváltani a vi­lágot! Sok összetevője van ennek az említett üzemnél is. Zaklatott esztendő volt a tavalyi: árvíz; közvetlen kár, aztán rohammunka az újjá­építésnél, hónapokig nem voltak szabad szombaton a dolgozók. A mérlegbe kerülő szép számok mögött tehát rendkívüli igénybevétel ta­lálható, ami hosszú távon elképzelhetetlen. Mégis fel­jebb teszik az idén azt a bi­zonyos „lécét”: már 35 mil­liós termelési értéket szeret­nének elemi, 2,5 milliós nye­reséggel. Hogyan? Az ember tel jesítő képessé­ge véges, kezdik tehát a gé­nsosst lesz időszerű a csapé gyak cseréje, a természetes elhasználódás miatt Amióta felépült az új &á- vattyúház, a régi, a kétérkö- a hideg tartalékban van. Ott Diesel-motoros szivattyúk vannak. A négy egység együttes teljesítménye alig éri el az itteni egynek a ka­pacitását. Egy hosszan tartó áramszünet miatt egyszer már kénytelenek voltak üzembe helyezni. Akkor is tél volt. Ilyenkor különösen sok munka akad a robbanó­motorok üzembe helyezésével. Fel kellett termi újra a fagy- talanítás végett leszerelt hű- tővizvezetékeket. külön kompresszorral levegőt ter­melni az indításhoz, hűtővi­zet szivattyúzni a tartályba és így tovább. Négy óra is beletelt, mire üzembe he­lyezték a szivattyúkat. Itt meg csak 1—2 kapcso­lás és már zuhog is a víz a csatornába Csak vigyázni kell. Mert nem mindegy, hogy mikor állítják a plusz 10-es jelzésre a szivattyúla­pátokat mikor mehet teljes fordulatszámmal a motor és így tovább. Más a helyzet pékén. Kész a tervük: öt esztendő alatt fejlesztésekre 7 milliónál is többet költe­nek. Ebből már az idén to­vább gépesítik például az építőipari tevékenységet meg a szakipart, amivel persze könnyűének a nehéz fizikai munkán is. A harmadik pró­bálkozás már nagyon is em­berközpontú : olyan ösztön­zőrendszert honosítanak meg, amely valóságos hadüzenet a lógásnak, a látszatmunkánák. Változtatnak az eddigi, évi egyszeri látványos nyereség­fizetésen: negyedévenként a végzett munkateljesítmé­nyek alapján a célprémium­hoz hasonlító nyereségelőle­get akarnak fizetni az arra érdemes dolgozóknak. így folyamatosan kiegyensúlyo­zott termelést várnak, ami­vel kiküszöbölhető a hajrá­munka, mely igen sokszor a minőségi mulasztás forrása másutt is. A lógás, a látszat­munka ellen Megszigorítják az iga­zolatlan mulasztásért já­ró felelősséget (prémium, nyereségcsökkentés, elvonás), jobban szemmel tartják az üzemi balesetek megelőzését, mert ennek elszaporodása is érzékenyen emésztette az utóbbi 5 évben a nyereséget. E tekintetben nemcsak a figyelmetlen dolgozóra te­kintenek, hanem felelősségre vonják a részlegvezetőt is, ha a hanyagság nála is megállapítható. S ha már a vezetőknél tar­tunk: az ő jobb munkájukat is bekalkuláltak d termelé­kenység növelésébe.' ‘Szolgál­tatóüzemről lévén szó, ná­luk rendkívül fontos pél­dául a jó alkatrészellátás. Kerestek és találtak olyan megbízható, szállító partne­reket, amelyek hosszú -távon ellátják őket alkatrésszel, így nem bosszankodik majd a dolgozó —- ami kedvét szeg­né — és nem kell majd he­tekig vagy még tovább vár­ni a szolgáltatást kérő la­kosnak sem. Mielőbb fel sze­retnék számolni azt az ál­datlan állapotot, amit a rész­legeik szétszórtsága okoz. („Még korszerű, nagy csar­nokban sem gyerekjáték a termelékenység fokozása, hát még ilyen körülmények kö­zött!”) Az idén kizárólag la­kossági szolgáltatással fog­lalkozó részleget kívánnak létrehozni a városban, ahöl a profiljukba tartozó vala­mennyi tevékenységet „egy helyen”, centralizált módon fogadják, teljesítik. Igv sze­retnének közeledni a lakos­nyáron, és más télen, amikor a jégtáblák is útra kelnek a csatornán, majd összegyűl­nek a szűrőráes előtt S nem mindegy, hogy milyen a vízszint a Tiszán. Ha ma­gas, a halász-tanyai szi­vattyútelep sem bírja olyan ütemmel. Ha altkor itt. az el­ső vízlépcsőnél teljes terhe­léssel. mennének, a víz átcsapna a csa torna töltésen és elárasztaná a tiszat eleid határt Ilyenkor a vízszintet állandóan ellenőrzik, figye­lik. A .főgépész felesége Kéfcér- közön tanít. Lányuk még is­kolás. Télen agv kicsit unal­mas itt, de‘ nyáron annál jobb. Nem gond a szabad idő eltöltése. Romhalmi Imre például szeret horgászni. Igaz, még nem volt amolyan igart. nagy horgászszeren- cséje, de beéri az apróbak­kal is; a kilós, másfél kiló­sokkal. Közben gyűlik a csatorná­ban a belvíz, egy métert emelkedett 2 óra alatt. Mire az Indulás ideje elérkezik, a gépek csendes zúgását is tál- harsogia a szél, Tette Árpád Sághoz, s persze a munkafe­gyelem szilárdulását is re­mélik tőle. Programozott munkaszervezés Igaz, meg kell teremteni még a legszükségesebb fel­tételeket hozzá, de már jó­val több, mint álmodozás a legkorszerűbb munkaszerve­zés meghonosítása. A te­mérdek napi intéznivaló mel­lett is találnak időt rá, hogy ízlelgessék a programozás, majdan pedig a iyukkártyás munkaszervezést Ez persze még a holnap gondja, de addig sem tétlenkednek. Megerősí­tik a legfontosabb irányitó- posztokat, segítik a továbbta­nulókat, igyekeznek kiszűrni munkájukból az esetlegességet a „kezdjünk hozzá, s majd lesz valahogy” gondolkodást. így terveznek, cselekednek annál a középüzemnél, amelynek pedig még a ter­melékenységi mutatóit is sok hasonló munkahely megiri­gyelhetné. Angyal Sándor IEGYZET: A gyermekekért Munka közben két egy­más utáni napon is találkoz­tunk községi, járási vezetők szenvedélyes nyilatkozataival az óvodakérdésről, mint amelynek megoldása most csaknem minden más falusi problémát megelőz Szabolcs- Szatmár megyében. Szabó Endre, a Fehérgyar­mati Járási Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnök­helyettese így fogalmazott: ..Addig is, amíg a jelenlegi 30 százalékos ellátottságot — az óvodás korú gyerme­keik közül alig minden har­madik elhelyezéséi — nem tudjuk biztosítani, legalább úgynevezett nyári napközis óvodákkal próbálkozunk, mi­nél szélesebb körben. Ha nem is egész évben, de né­hány hétig együtt élnek, kö­zösségi életet tanulhatnak a legkisebb gyermekek is.” Még visszacsengtek fü­lünkben ezek az emlékeze­tes szavak, amikor Nyirma- dán, a nagyközségi párt- szervezet csúcstitkárától. Ju­hász Lászlóitól hallottuk a folytatást ő ezt mondta: „Gyermeket sem az utcán, se:m csavargás közben nem lehet nevelni. Az óvodakér­dés megoldása többszörösen térül vissza. Egyszer úgy, mint a gyermekes anyák mentesítése a reggeltől estig foglalkozás alól. 32 pedagó­gusunk jelentős százaiéivá nő. Állítom, hogy egyikük sem venné ki gyermekgondo­zási szabadságát, ha volna jó óvodánk, ahol gyermekének hely jutna. A falusi asszo­nyok nem jönnénekc haza a mezőről délben, ha nem vol­na nyakukon a gond: haza­jött a gyermek az iskolából, enni kell adni neki. Tehát: jobb volna a munka, több a munkaerő temielőssövetke- zeteimkbeaj, jobb lenne az asszonyok, családok közérze­te, több a kereset. És a gyermekék, állandó verseny­ben egymással, jobban ta­nulnának kés»5bb. Mert a fa­lusi, tanyai gyermek hátrá­nyát a városival szemben, már óvodás korban kezdeni kell lemorzsolni, ikre is va­ló az óvoda.” Ezekhez kár sok magyará­zatot hozzáfűzni. Lelíeljébb annyit, hogy a két vezetőnek tökéletesen igaza van. Éppen ezért kell állandóan napi rea­der tartani a „legkisebbek közösségeinek” megalapítá­sét. ahol még nincs, és kiter­jesztését, ahol szűkös. Jó lenne, ha a most következő éveikben a falusi szervek —- elsősorban a népfrontbizott­ságok — erre is mozgósíta­nak azt a Jelentős társaaaimi erőt, amely minden közsé­günk lakosságában megvan. A kisgyermekekért min­denki szívesen megtenné m magáéi 9L M, &

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents