Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
II ét&é MLET MAGYARORSZÁG—VASÁRNAPI MELLÉKLET tm február t. — Ez a kép 200 éves, és 100 ezer forintot ér._ — Ejha! Akkor mennyit érhetett új korában?! RENDSZERETET EGYOLDALI? ÉRDEKLŐDÉS Nyü-nyü-nyü Most megírom nagy elbeszélésemet. Itt érzem az -j- jamban. Csak elő gyorsan a tollat Papirost. No, rajta: .Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundáj,!- nak árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától és retikiiljéből vad elszántsággal elővette... De mi ez? Beszorult egy dongó az ablakok közé? A monoton zúgás, zümmögés lassan hatolt az agyamig. Elzsibbasztotta, szinte narkoti- zálta. Próbáltam koncentrálni a nagy műre. Hol hagytam el a fonalat? Ja: ......elővette vad elszántsággal és.. de mi a fenét vett elő? A dongó meg zúg, zümmög. Hol a nyavalyában van? Keresni kezdtem a poharak alatt Szimplaablakos ez a „csöpp” eszpresszó. Nyü-nyü-nyü, zü-zü-zü-zü, mü-mü-mü-mü. A halk, monoton hang hol felszaladt, hol meg alászállt. Egyre idegesítőbben. Végre felfedeztem a dongót. Egy ősz hajú, lódankabátos bácsi döngicsélt. Ujjaira támasztotta fejét, szemét merően rám szögezte és kitartóan, borzalmas egyhangúsággal dünnyö- gött. Arrébb ültem a „csöpp” legtávolabbi sarkába. De hallottam Most - már semmi másra nem tudtam figyelni, csak az agyamban egyre hangosabban zúgó, döngő düny- nyögésre. Nyü-nyü-nyü, mü- mü-mü-mü. Rettenetes. Fixi- roztam az öreget. Semmi. Egykedvűen dünnyögött Hümmögtem. A torkom köszörültem. Tovább dünnyögött Felugrottam és elrohantam. Ismét egy hónapig hordoztam a nagy témát, míg vegre rám tört. Rohantam a „lovarda” eszpresszóba. Leülök egy sarokba. No, rajta! „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától és retikül- jéből vad elszántsággal elővette. ..” A dongó! A düny- nyögő veszedelem. Züm-züm- züm, dü-dü-dü, nyü-nyü- nyü. .. Ez nem igaz. Jaj! De ott ül szürke teveszőr kabátjában és egykedvűen düny- nyög. Borotvált arcát ujjaira támasztja. Ez a sors bosszúja. De kitolok én veled. Csak vigyázz, öregem. A lovarda vége messze van. Ha, ha, ha! Ott aztán írhatok. „.. .Vad elszántsággal elővette a...” Nyü-nyü-nyü, trü-trü-trü! Végem van. Üldöz ez a düny- nyögő fantom. Azért is írok. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott nercbundájána’ •árnyképe! Egy nercbundáért tettem? Kérdezte magától, r retiküljéből vad elszántsággc elővette a...” Elővette a... elő... előkelőén.” Jaj! Fiz° tek. A hónap nehezen télt el. Uj eszpresszót találtam. A" írók presszóját. Ahol csend van és mindenki ír. Ott végre én is megírhatom igazi mestermunkámat. Kávét és konyakot rendeltem. Megittam. És megkezdődött a várva várt alkotó pillanat. „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért FEBRUÁR Hó 8-TŐL —20-IG TÉLI VÁSÁR a Szabolcs-Szatmár megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben, 30—40 százalékos árengedménnyel Óriási választék a legmodernebb női férfi, gyermek télikabátokból, női divatáruk ból kendődből sá’akból. sapkákból, valamint bőrdíszműárukbál, férfi- és fiúir gekből női és férfi, valamint gyermek bundacsizmák és cipőkbőL tettem? Kérdezte önmagától és retiküljéből vad elszántsággal elővette a... nyavalya törje ki. Nya-nya-nya, nyü- nyü-nyü. trü-trü-trü. Ezt az alakot. Ez megint itt van a hátam mögött. Hallom, hoey dünnyög. Hogy trü-trü-trüzik. Mit vétettem én, hogy pont nekem dünnyög, és ki ő? Hátranézek. Ott ül. Elegáns városi bundában. Csillogó, jólfésült ősz hajú. Állát aranygyűrűs ujjára támasztja. Az én átkom, miért tetted ezt velem. Matild? — Kicsoda ön kérem? — A dünnyögő író — mondta csendes egyszerűséggel. — ön író? — írásom sosem jelent meg. De rájöttem, hogy mindenkit zavar a monoton dünnyögés. — Miii? ön szándékosan?... — Kis üzlet ez, kérem. Dünnyögök, tehát vagyok! — Hogy érti ezt? — Nézze, előbb-utóbb, mindenki üzletet köt velem. Fizet és én egy másik eszpresz- szót keresek. S dünnyögök, az ottaniaknak. Elvégre dünnyögni csak szabad? ön még ugye, nem fizetett? Ezért mostanság önnek elég sokat dünnyögök külön. — Mennyit fizessek? — Szégyenlősén lehunyja a szemét. — Amennyit tetszik. Irányár húsz forint Fizetek. Számlát ad. Igazolja, hogy dünnyögésért felvett húsz, azaz húsz forint honoráriumot. Most már szabad vagyok. Fellélegzem. Végre megírom életem fő művét: „Akkor a fagyos hóra kirajzolódott fekete nercbundájának árnyképe. Egy nercbundáért tettem? Kérdezte drámai hangon önmagától. És retiküljéből vad elszántsággal elővette a... Mümümüm... Nyü-nyü-nyü... Hé. kiáltottam, mi ez? Hitszegés?! Mit dünnyög itt nekem? Én már fizettem. Emberem széttárta a karját. Ujjával a szájára mutat. — Én csendben vagyok, kérem, ö dünnyög, a másik asztalnál. Ja kérem, ez sajnos a konkurrencia! Regős István Só'yom László: ISTENI SZIKRÁK Eddig tudtam, hogy ő — mármint Piriké — meg én hogy vagyunk egymással, mondani is tudtam, de tegnap óta zavarban vagyok, ha erről kell beszélnem. Ne !s tessék hát kérdezni, úgyis elmondom. — Megtiltom, hogy ezután azt mondd, hogy te velem jársz — szólt randevúnkon Piriké váratlanul és minden előzmény nélkül. — Miért? — lepődtem meg és sértődötten kérdeztem: — Talán szegy elled, hogy együtt járunk? — Azt se mondd, hogy „együtt járunk”, nagyon kérlek. — Vagy úgy? Szakítani akarsz velem? — Miért akarnék szakítani veled? Nagyon jól érzem magam veled, csak... Hát nem érted? — Nem. — Jaj istenem, de nehéz a felfogásod! Nem ellened van kifogásom, hanem ez ellen a közönséges kifejezés ellen. — Közönséges kifejezés? Miért közönséges kifejezés az, hogy... — Ki ne mondd! — Jó, nem mondom, de magyarázd meg, mi bajod vele. — Hát... szóval... csak! — válaszolt Piriké meggyőző vaslogikával. — Belátom, igazad van — bólintottam, mert mit is tehettem volna. — Na, végre! — ragyogott diadalmasan Piriké. — Hiszen tudod, kicsit csökönyös vagyok, de az észérvek előtt mindig fejet hajtok — és valóban lehajtottam a fejem, majd dacosan fölvágtam. Csak azt is szíveskedjél megmondani, hogy a jövőben miképpen nevezzem ezt a mi... izénket. — Hát... izé... Izének semmi esetre sem, hanem... Találj ki valamit, te vagy az író! Akkor beültünk egy preSz- szóba. Piriké' megevett két adag gesztenyepürét, én ka- vargal tám a kávémat. Végre. fél óra után föllobant kobakomban az isteni szikra. — Mondd, Piriké, szeretsz te engem? — És ha azt mondom, hogy igen? — kacsintott rám ka- céran Piriké, miközben lenyalta kanaláról az utolsó pötty habot Akkor azt fogom mondani a jövőben, hogy a szeretőn» vagy. — Kikérem magamnak! — fortyant föl Piriké és a földhöz vágta a kanalat. — Bocsáss meg, de nyelvtanilag, aki szeret az szerető. — Fütyülök a nyelvtanra — mondta és elfordult. Újabb fél óráig kavargattam a kávémat, de nem hiába, mert ismét kigyúlt kobakomban az isteni szikra. — Mondd, Piriké, kedvelsz te engem? — kérdeztem fölényesen. — Nem érdemied meg — fújt rám Piriké —, de kedvellek. — Akkor a kedvesem vagy, vágtam ki diadalmasan. — Szégyellő magad! — csapott az asztalra, — de előbb fizess, mert egy percig nem maradok veled. — Jó, jó, de a barátság azért marad. — A legjobb barátom voltál és leszel is mindig — vallotta megenyhülve és őszintén Piriké. — Akkor megvan! — rikoltottam, mint annak idején Archimedes. — Ha én a barátod vagyok, te nekem a barátnőm vagy. — Talán kitartasz engem? — sikított belőle a hisztéria. — Rendben — csitítottám, — nem vagy a barátnőm, hanem a partnerem. — Miért nem mindjárt a játszótársad? — Azért is megoldom — szóljam ekkor fölállva férfias határozottsággal. — Eljegyezlek és akkor a menyasszonyomnak mondhatlak. Megfelel? — Nem. Nem vagyok bolond hozzámenni egy ilyen fantáziaszegény alakhoz, aki képtelen megmondani, hogy mi közöttünk ez a _. izé.no... — Kapcsolat. —* Miért nem mondod mindjárt, hogy viszony! Kiáltsd világgá! — Tudod mit, Piriké? — sóhajtottam és intettem a kisasszonynak hogy fizetek. ■— Legjobb lesz, ha mi szép csendben elválunk. — Szakítani akarsz? — kérdezte Piriké és szeme egyszeriben megtelt könnyéL — Miért akarsz szakítani? Talán nem jársz velem szívesen? ÉRDEMES MEGNÉZNI.DE MÉG ÉRDEMESEPB MEGVENNI! Nyíregyházán, Kisvárdán Mátészalkán és Záhonyban. (244962) KERESZTREJTVÉNY E napon született 1446-ban Kolumbus Kristóf a nagy felfedező. Radnóti Miklós egyik verséből idézünk a beküldendő vlzsz. 1., függ. 14., vízsz. 31. és 48. sorokban. vízszintes: 14. Egykor hímzésre használt arany-, vagy ezüstszál. 15. Kicsit pihen. 16. Asztatin vegyjele. 17. Tangóban van! 19. Ipari városunk. 20. Germánium vegyjele. 21. Ló delikátesz. 23. Tagadószó. 25. Ilyen egyletet alapítottak a Pál utcai fiúk (utolsó kockában két azonos mássalhangzó). 28. Táplálék. 27. A kerítésen túl hajit. 29. Lakás része. 90. Bibliai személy. 33. Becézett női név . 34. A Guineai-öböl egyik kisebb öble, az Atlanti óceánban 36. Két végtag. 3®. Dél-amerikai főváros. 39. Napszak. 4). Tapasztalatlan lányokat alakító színésznők. 44. Fordítva dátumoz! 47. NZN. 51. Hasznos ízeltlábú. 52. Kevert kátéi 53. A méh is ez. 54. Ilyen est Is van. 56. Z-vel a végén: dara. 57. Részes rag. 59. Nílus idegen nyelven. 60. YV. 61. Tisztítószer. 63. Névutó. 65. A Ti párja. 66. Árverez. 69. Indul a versenyen. 71. KL. FÜGGŐLEGES: 2. Nevelői (feladat). 3. Háziállat. 4. Szovjet nagyváros. 5. Női ruhadivat. 6. A Visztula mellékfolyója. 7. Ennek a dátumnak se eleje, se vége. 8, Kétjegyű mássalhangzó. 9. Mondat része. 10 Törő. 11. Kéndioxid része! 12. TD. 13. Virrasztás, éjjeli őrség (+•) 18. Óvodák. 22. Helyhatározó ragpár. 23 Gyakori rövidítés. 24 Biharban a hegyekben lakó román elnevezése. 25. Ez a ka kas nem kukorékol. 27. Az a nalya, melyen az elektromos áram az áramforrásból kiindulva visszatéréséig végighalad. 28. Kutyafajta. 31 Sokat hallunk az Ooerában. 32. ..NN" (két szó). 35 FLV 37. A német ABC utolsó betűje. 41. Nagy veszedelem névelővel. ‘2. Figyelmezteti. 43. Hibáz. 45. Plán, betűi keverve. 46. A paleolit korban eszközül használt kövek, melyet emberi kéz nem munkált meg. 49. Húz. 50. Hím állat. 56. Szomszédos államelnök. 58. Pest környéki „vesztőhely”. 61. Veszprém megyei község. 62. Tésztatöltelék. 63. Tar betűi keverve. 64. Amit veszünk, mindennek van. 67. Utca egyik oldala! 68. Mint a függ. 3. de tájszólással, 69. Ételízesítő. 70. TZ. A megfejtéseket február 15-lg kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfej „éseket fogadunk eL Január M-i rejtvénypályázatunk megfejtése: Offenbach, Hoffmann mesél et- mű operája. Bolhamester. Brom* billa hercegnő. Nyertesek: Demeter Agnes, Enyedi Ibolya, Havasi Sándomé, és Lukácskó Andrásné nyíregyházi, Kovács Lászlóné nagykállói és Török Mária orosi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postás elküldtük. A beküldőit megfejtések közöt* csak fenti hat rejfényíej*őnk megfejtése volt helyes. így a háromszáz forint értékű könyvjutalom közöttük került elosztásra. azonosulás
