Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
MTV feftmSr 5. fT*» vf «»/irv«T)nnp» §. ©Ma? A katedra munkásai Már-már hagyomány Nyíregyházán, hogy a február hónap a pedagógia legyében zajlik. Nem látványos ünnepségek és események követik egymást. A pedagógiai hetek országosan is egyedülálló rendezvényeire a munka. az elemzés, az új keresése, az információk cseréje, a megtett út módszeres kontrollja a jellemző. A pedagógiai forradalom időszakában erre nagy szükség is van. A régi helyett az iskolákban új módszer és munkastílus honosodik meg. a cselekedtető oktatás és ezzel párhuzamosan új embert formáló nevelés. Sikerek, kísérletek, kudarcok jelentkeznek ebben az időszakban. egymást váltogatva. Elméleti feltevések születnek, melyeket vagy igazol az élet, vagy sem. A nyíregyházi eseménysorozat egy hónapig épp^n azt a célt szolgálja, hogy az elméletet, annak gyakorlati megnyilvánulását ellenőrizzék a nevelők. és ugyanakkor megismerjék azt a mene* közben jel'ntkező sok újdonságot, amivel szakmai munkájukat még eredményesebbé tehetik. Mindebből már az Is kitűnik. hogy a pedagógiai hetek eseményei nem egy-két pedagógus különWes érdeklődését szolgálják. Nem szűk körű elmé!et!eskedésről van itt szó. hanem éppen az egész nevelői társadalom együttes cselekvéséről, munkájáról. Nyíregyházán több mint ezer tanítót, óvónő* és tanárt érintenek a rendezvények. és ehhez a számhoz jön még a megye valamennyi középiskoláiénak minden tanára. az állami szakfelügyelet és irányí'ás megannyi képviselője, s hogy a kör teljes legyen, tanárképző főiskolánk sok tanára, előadója. És ha valakiben felmerül a kérdés, hogy ezt a tömeget vajon hogyan fogiák ösz- sze. akkor eljutunk oda, hoffv méltatjuk a pedagógiai hetek szervezeti formálót. Mér: itt n^m nagy előadásokról van csupán szó. (Ilyen is akad.) A hangsúly azokon a kisebb közösségekben lezajló vitákon, szakmai tanácskozásokon, tudományos igényű tanári és tanítói referátumokon van. amelyek keretében a gyakorló pedagógus az élő gondokat mondja el. azokra keres megoldást, ahol az elmélet szakembere megosztja tudását és tapasztalatát a katedra hétköznapi munkásával Munka folyik tehát februárban. több mint ezer pedagógus alkotó, önképző, információt cserélő munkája. Amikor áttekintve a programot. és felidézve az elmúlt évek tapasztalatait elismeréssel beszélünk a városi művelődési szervek által elindított akcióról, azt is hozzá kell tenni: itt nemcsak az iskola, a pedagógusok valamiféle belügyéről van szó. Mert februárban kinyílnak az iskolák ajtajai a szülők előtt is. A felelősséget érző édesanya és édesapa szinte mindennap megfigyelheti gyermekét az iskolai munka közben. Megismerheti az iskola belső életét, megláthatja a pedagógus rendkívül izgalmas és érdekes világának hétköznapjait. és felfedezheti azt is, amit segíteni tud. Mert ez is az egyik cél. Sokkal de sokkal közelebb hozni egymáshoz az iskolát és az otthont, kialakítani azt a közös nyelvet, módszert és rendszert, ami lehetővé teszi az egységes nevelést, a gyermek emberré alakításának közös programját. így a pedagógiai hetek eseménysorozata már világosan látható módon mindenki ügyévé nőtt. Valahogyan mindannyian kapcsolatban vagyunk az iskolával. Mint szülők. nagyszülők, testvérek. A látszólag pedagógusokat érintő februári események tehát saját eseményeinkké magasülnak. Nem kételkedünk abban, hogv az 1971. évi pedagógiai hetek Nyíregyházán — és mindinkább az egész me gyében — sikert hoznak. De minden szakmai eredményességet. minden újat és előbbrevivőt csak akkor mondhatunk maradéktala mil jónak, ha ezzel egyidő- ben mérhetjük maid azt Is hogy miként alakult a szülői ház és az iskola viszonya. Ha a csendes és szorgos munka közben még iobhan megtalál*'' egymást szülő és nevelő ha a ped^póonsok által tágra nyitott iskolaajtőkon nemr^rv az osztályzatról érdeklődő anya vagv apa lép be. han°m a közös munkából naev részt kérő és vállaló felnőtt társadalom. Bürget Lajos ÜVEGHUTASOK. Az UNI VERSIL nyíregyházi telepén az egyik helyiség kis kemencéjében fortyog az üveg, amelyből egy idős ember egyszer csak hosszú csővel kiemel egy gombóc nagyságút. Ezt a csövön át fújja, majd csipesszel csipkedi, sa munka végén csinos váza ölt alakot. Marek Jánosnak hívják az idős üveggyártó szakembert, aki Salgótarjánból került ide. Egy program első üteme valósul itt meg, — mondja az idős szakember. Az üzemben felhasználásra kerülő üvegalapanyagot kívánjuk itt előállítani. Eddig ezt külföldről vettük. Ha beválik a kísérlet, nem lesz szükség behozatalra. A próbaüzemelés közben ifjú szakemberek is tanulnak. Barzó István, Hajzer Ferenc és Soltész József most ismerkedik az üvegfúvás mesterségével, s a mester szerint van hozzá tehetségük. Képen: az üvegfúvó mester és tanítványai. Hammel József. MAI mese Hol volt hol nem volt. túl a Dunán, a budai oldalon, a Rózsadombon élt szerényen családiával a belvárosi maszek. Alig keresett hetente húszezret, s anyagi gondjai csak egyre nőttek. Hol a balatoni villáját kellett tataroz- tatni, hol a féléves kocsiját cserélte ki újra. Volt ennek az embernek egy mesébe illően szép leánya. Mikor a bájos gyermek eladósorba cseperedett, lőttek ám a kérők’ Emberünk azonban gyanakvó természet volt. nem adta akárkihez a lányát. Sorra véreztek el a legények, hiába áhítottak 'dy nagyon a lány kezét, s a mesés hozományt• háromszob~s öröklakás berendezve, egy kis Taunus, meg százezer forint készpénz, hogy a szükségesebb élelmiszereket :z ifjú pár az első hétre beszerezhesse. .. Oly nehezek voltak a kívánságok. hogy a sok k° ö mind kudarcot vallott, s mint vert sereg tagjai vonultak el Buda alól. a Rózsadombról. Egy napon aztán betoppant a gyönyörű villába egy magas, délceg, széles vállú. jóképű fiatalember. — A leányáért jöttem! — vágta ki büszkén. — Nem oda Buda! — szólt egyszerű népi nyelven az apa. — Előbb teljesíted három cí- vánsáaomat Hadd lássam talpraesett legény vagy-e? — Előttem nem lehet akadály, ha biztos a hozomány — állitotta a kérő. —- Az biztos. Az első kívánságom tehát: vasárnap MEG I EGY ZéS: Á nők és a társadalom Alighanem ez a probléma századunk egyik vissza- meg visszatérő problémája. A kérdést természetesen nem a 20. század vetette fel. de való ivaz, hogy sok szempontból, a korszerű, a társadalom fejlettségéhez is méltó vái asszál még ma is adósak vagyunk. Nők az egyetemen A férfi-nő, illetőleg a nő és a társadalom „feudalisz- tikus” jellegű viszonya az elmúlt ;dőkig annyira közhely, hogy talán említése is illetlen. Az illetlenség legfőbb írve a statisztika. Ha bárhol és szinte bármelyik statisztikai zsebkönyvet felütjük, akkor az adatok relatíve hatalmas fejlődésről számolnak be. 1930-ban 39 mérnöki oklevél volt magyar nők birtokában. 1960-ban 2260. 1930-ban 79 jogi doktor volt, 1960-ban 908. Vagy egy hagyományosan nőinek tekintett foglalkozási ágban, a 6598 tanári diplomával szemben 1960-ban 3 évtizeddel később. 24 329 volt. A fejlődés e téren jelentkező tendenciáját más oldalról Igen szemléletesen fejezi ki az egyetemek nappali tagozatán tanuló leányok néhány adata Az 1965-ös tanévben az egyetemek mérnöki, mezőgazdasági karain és az orvostudományi egyetemen (gyógyszerészhallgatókat leszámítva) nagyjából ugyanannyi leány tanult, mint az 1960-ban Ilyen oklevéllel -en- delkező összes nők száma (Mérnöki karon tanul 2100 leány, mezőgazdasági Karon 1300. orvosnak készül több mint 3000, közgazdásznaK több mint 1000.) Kevés a szakmunkás Azért emeltük ki ezt a néhány adatot, mert a nők társadalmi szerepét is alapvetően iskolai végzettségük befolyásolja. Egyik oldalról a nők nagyarányú aktivizálódása, másik oldalról egy megváltozott érdeklődésű női népesség figyelme mindinkább a szellemi foglalkozások felé fordul, amely ma már nem elégszik meg az úgynevezett hagyományos — főleg fizikai — pályákon lehetséges térhódítással. Természetesén ma még korai volna e folyamatot mint végleges és befejezett tényt értékelni, vagy akár e tendenciáról távolabbi következtetést levonni. Bizonyos azonban, hogy ez az érdeklő dés — az iskolázottság növekedésével párhuzamosan — mind jelentősebb és főleg a fiatalabb nők nagy tömegét érinti Ezzel magyarázható, hogy a szellemi foglalkozást folytató nőknél közel háromnegyed része 40 évesnél fiatalabb. míg az ugyanilyen foglalkozású férfiaknál a hasonló korúak aránya 56%. Női szakmák, rátermettség A kiragadott szemelvények csak néhány területre vonatkoznak, a példák sorát azokban más munkaterületekről — így fizikai szakmákkal — is ki lehetne egészíteni. Megállapítható többek között, hogy a női szakmunkásképzés sem felelt meg minden tekintetben a szükségleteknek. A felszabadulás előtti képzésre jellemző egyfelől, hogy nagyon kevés ún. női szakmában folyt szervezett képzés, a nőket inkább betanított munkakörökben foglalkoztatták alacsonyabb bérért, másfelől a képzésnél az ún. női szakmákban sem mindig vették figyelembe a rátermettséget. Csakhogy mindez a fejlődés az alapprobléma „korszerű” megválaszolásának csupán egyik oldala. Bizonyos értelemben a könnyebb oldala, mert „csupán” a társadalom szervezett és tervszerű intézkedései szükségesek hozzá. A problémának azonba~ van egy tudati — és ezzel együtt sokszorosan bonyolultabb. nehezebben befolyásolható, szabályozható — oldala is. Valószínűleg itt nemcsak a tudat és a társadalom fejlettsége közötti gyakori aszinkronitásnak vagyunk tanúi, hanem egyéb okok is közrejátszanak. Ezt erősíti £. Sullerot: A női munka története és szociológiája című nemrégiben magyarul is megjelent könyve (Gondolat Könyvkiadó), amely szerint bár hatalmas — elsősorban filozofikus — irodalom foglalkozik az emberi munkával és a vele összefüggő kérdésekkel, de szinte egyetlen mű sem közelíti meg a kérdést a nők szempontjából. Minden példa a férfiakra vonatkozik. A filozófusok egy hímnemű lényből kiindulva általánosítanak. Nem zárják ki teljesen a nőket, csak éppen nerri gondolnak rájuk, amikor az ember és a műnké viszonyát tanulmányozzák. (H.) Építési rejtvény ? . „úandó közönsége volt Mátészalkán a Szatmár-száUó kirakatába kifüggesztett városrendezési terveknek. Az emberek már csak azért is megálltak, mert a ki tudja mikor nyitó, s a helyiek által Hotel Lucának ez volt az első „közéleti szereplése”, másrészt pedig érdekelte őket, milyen is xeszeza város? Mikor készül el a rég várt vízmű, a csatornázás, hová milyen új ópvieteket terveznek? És mivel egyszerre csak két-három érdeklődő sálabá- zálhatta, mit tartalmaznak a tervek, — még sorállás is keletkezett. Az emberek szívesen vállalták ezt is, mert hajtotta őket a kíváncsiság a lakóhely jövője iránt, s örültek ennek a demokratikus elintézési módnak. A kiírás szerint ugyanis a szálló halijában mindenki beírhatta véleményét vagy javaslatát A tervről. Vélemény vagy javaslat azonban alig volt két-három. Miért? Egyszerű az oka: az emberek nem értették a felragasztott tervet. Igen, ez egy szabályos terv volt, amit kitűnően használhatnak szakemberek, de az építési rejtvényekhez nem is konyító laikus bizony nem érti meg. S amit nem értettek, ahhoz sem javaslatot nem tudnak fűzni, sem véleményt nem tudnak róla mondani. így hát a mátészalkaiak kezdeményezése — bármilyen jó elgondolás is volt, bármilyen demokratikus és megnyerő, — nem érhette el célját. A megoldásban szerintünk egy érthető, világos makett sokkal hasznosabb lett volna, még akkor - is, ha az többletmunkával és pénzzel jár. (kun) Tervlexikon (10.) 6 Állami visszatérítés vendégeket várok, borjúmájat ígértem vacsorára. Teremtsd elő’ Igen szomorú lett a legény Ilyen nehéz kívánságra nem számított. Bánatában nekivágott az országúinak. Ahogy ment, mendegélt. egy faluban látja ám, hogy borjút ölnek. Nosza, megkérte a gazdát, hogy legyen övé a szegény borjúpára mája. mert ettől függ a boldogsága. Megkapta, s meg sem állt vele a rózsadombi palotáig. — Ügyes fiú vagy! — ismerte el az apa. — De most nehezebb próba következik. Eredj ki Kőbányára sötét este. és sétálj körül háromszor az elhagyatott parkban. Ké’ségbesett szegény hősünk. Félt cudarul, de mit volt mit tennie kiment a parkba.. Nem hagyhatja veszni a hozományt! Ahogy ott sétált, vagy tizen megtámadták. Azonban mesés _ erő szállt karjaiba, s hosszú, véres küzdelemben szétverte a galerit. Másnap dagadt szemekkel, a szivárvány minden színével ékesített orcával odaállt a maszek elé, s így szólt: — Szereztem borjúmájat, legyőztem egy egész galerit, momdia hát meg. mit kell még csinálnom. — Tied lesz a leányom keze, s fele maszekságom — válaszolt a gondos apa, — ha megmagyarázod nekem, miért keresek én többet, mint egy miniszter? A kérő egy ideig dadogott, kínlódott de be kellett látnia, hogy a. harmadik próbát már nem tudja teljesíteni. Megszégyenültem ballagott ki a villából. Autó, lakás, tele ség? Meghiúsult remények. S a kis budai leányka, a gazdag maszek gyermeke azóta sem ment férjhez. Horváth István A belföldi és a világpiaci árak között szoros kapcsolatot teremtenek a devizaszorzók, amelyele segítségével a vállalatok az export- és az importtermékek devizaárát forintra átszámíthatják. A szorzószám lényegében a népgazdaság exportra kerülő termékeinek átlagos termelési költségét veszi figyelembe, sok exportterméket viszont ennél drágábban állítanak elő. Ilyen esetekben — ha a kivitelhez népgazdasági érdekek fűződnek, — az exporttermékek után állami visszatérítést kapnak a vállalatok. Vagyis az államnak befizetett adók égy részét visszajuttatják a vállalatoknak, átmeneti időre, előre meghatározott feltételek teljesítése esetén. Az állami visszatérítés összegét devizaegységekre (egy rubelre, egy dollárra) vetítve számolják, mértékét több évre előre meghatározzák. Az 1968—1970-es évek állami visszatérítésének mértéke még vállalatonként különbözött, 1971-től már iparáganként többnyire egységes. Vagyis az új ötéves tervben intézményesen is azok a vállalatok kerülnek anyagilag előnyös helyzetbe, amelyek az iparági átlagnál alacsonyabb költségráfordítással érnek el egy rubelnyi, illetve egy dollárnyi exportárbevételt. A vállalatok változatlanul érdekelték az előnyösebb devizaárak elérésében, a termelési költségek csökkentésében, az export áruösszetételének javításában. Az iparágilag egységes állami visszatérítések egyúttal az iparágak export összetételének javítását is elősegíthetik. Azok a vállalatok, amelyek az iparági átlagná1 drágábban termelnek ki egy rubelt, illetve egy dollárt, az iparági átlagot kiegészítő állatni visszatérítést is kaphatnak átmenetileg évről évre csökkenő mértékben így arra serkenti őket, hogy minél előbb zárkózzanak fed, érjék el az iparági szintet. Az új, szigorúbb feltété lek mellett esetenként veszteségessé válhat a kivitel ilyenkor a vállalatok, ha más megoldást nem találnak ■sökkenthetik vagy meg is szüntethetik a gazdaságin !an exportot. A kiesést más vállalatok a gazdaságos ex aort növelésével pótolják Egyébként külön pénzügy eszközökkel, kedvezményekkel központilag is haté conyan ösztönzik a népgazdaságilag előnyös kivitel fo rozását. így a IV. ötéves tervben minden bizomnj'a1 «vors ütemben tovább növekszik az export egésze, s ■gyben javul a gazdaságossága, összetétele is. Az import gazdaságosságának növelése egészer .íásként vetődik fel, mint az exporté. Elsősorban a legelőnyösebb beszerzési (ár, hitéi stb.) feltételek felkutatása a feladat. Nem lényegtelen követelmény azonban rogy főleg azokból az országokból vásároljunk, ame- ’yekbe irányuló exportunk is nagy és gazdaságos. Az import országonkénti és áru csoportonkénti megoszlását a jövőben is különböző mértékű vámok és letét iíjak szabályozzák.
