Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-28 / 50. szám
Vasárnapi melléklet .'ók a kátéd. t mögött Aligha létezik ember, aki hallott, ne olvasott volna arról, hogy a pedagógus. i mindjobban elnőiesedik. Minden tíz tanító, laná. zül nyolc a nő. Messzire vezetne az okok „felleli ása”, hosszúra is nyúlna az erről szóló mondanivaló gadjuk el a valós helyzetet; a szabolcsi pedagógustár. lom is tartja az említett nyolc a kettőhöz nő és férfi nyt Amikor a közelmúltban a pedago szakszervezet megyei küldöttközgyűlésén a hetveniu küldött elfoglalta helyét, hogy a több, mint nyoh - szabolcsi oktatási dolgozót érintő fontos problem;. ' cseréljen véleményt, mondjon el javaslatokat, közi kű észrevételeket, bizony a pedagógusokat képvise üldöttek között elvétve akadt nő. Talán megvolt a h zázalé- kos arány. Mármint a fordított arány, az egyi iádnál is kevesebb férfi „kisebbséget” a több, mint i mne- gyedes népes küldöttség képviselte. De hagyjuk is a számokat, a fordított arán. á- got. Jól tudjuk a számok — bár sokat mondhatna a problémákról — nem mindenhatók. Egy-egy üzen sem mindig az a garancia a nők anyagi és erköl emDeri megbecsülésénél, ha az üzemi vezérkar ti nyomórészt nőkből áll. ÁltaláDan persze többet törőo nek a női gondokkal, ahol a szűkebb vezetésből nem hiányoznák a nők. De a pedagóguspéldánál maradva — mint a küldöttközgyűlés szünetében az egyik elfogulatlan férfipedagógus mondta: a tantestületek vezetésében is az „erősebb nem” viszi a prímet Hallatlanul nehéz egy-egy megüresedett igazgatói, vagy helyettesi posztot nővel betölteni. Még akkor is, ha az a legkedvezőbb emberi, szakmai, erkölcsi tulajdonságokkal, vezetői érzékkel is rendelkezik. Általában a íérfiak az esélyesek a megüresedő vezetői posztokra, még ha egy- egy húsz-huszonöt tagú tantestületben épphogy mutatóban akad belőlük egy-kettő.. Egy kicsit más a kép, ha valamilyen társadalmi funkcióba Kell javasolni valakit, ami csupán pluszmunkával, a pihenésből elvett fárasztó elfoglaltsággal jár. „A nők jobban ráérnek, és jobban is ki tudják narcol- ni, amit kell” — mondják ilyenkor a férfiak. Hogy a pedagógusnők a napi több lépcsős elfoglaltságok — iskolán belüli és azon kívüli múmiák mellett — hogyan tarthatnak lépést hivatásuk napról napra növekvő igényeivel, hogyan képezhetik magukat, esetleg tudnak-e olvasni, kikapcsolódni, pihenni — erről nem szól a fabula. Pedig szólni kellene — és szóltak is ezekről a „röghöz kötöttségekről” a szakszervezeti gyűléseken is, másutt is. Nem csupán a nem otthonos tanári szobákról, a tisztálkodási, átöltözési lehetőségek hiányáról. Arról, hogy a pedagógusnőnek — ez persze vonatkozik a férfinemre is — kevés a nyugodt zug az iskolában, ahol leülhet, felkészülhet a következő órára, vagy hasznosan eltölthetné az üres óráját, mert a rövid időre nem akar ingázni az iskolától a lakásáig. A megye iskoláinak legalább felében ugyanis nincsenek, vagy nem megfelelőek a nevelői szobák, kifogásolhatók a pedagógusok munkakörülményei. Nem csupán ezekről beszéltek — olykor meglehetősen fásultan, beletörődve — mert nemcsak az iménti gondok vannak, élnek, szorítanak. A pedagógusok közül soknak nincs lehetősége arra, hogy családtagjai, gyermekei a napköziben étkezzenek. Muszáj hazarohanni, főzni, s folytatni az ingázást — különösen a községekben — a szétszórt iskolák, tantermek között«; Mindezekhez már hozzá sem kell venni — mégis megemlítjük — a pedagógusok szakmai ártalmait: a hangszalagok, a légzőszervek gyakori rendellenességeit, amelyek rendszerint — éppen az alkati tulajdonságok miatt, gyakrabban érik utói a nőket, mint a férfiakat Ugyanis — bár erről sokkal kevesebb sző esik — nem csak a gyermek túlterhelése válik néha kritikussá, hanem a pedagógusé is. S ettől a legkorszerűbben értelmezett nevelési-oktatási reform sem tudja mentesíteni azokat, akik szívvel-lélekkel, szenvedéllyel dolgoznak. Szinte észrevétlenül „égnek el”, miközben a fiatal nemzedékeket nevelik a ma és a holnap számára. Nem akarjuk dramatizálni a pedagógus«ők helyseiét Azt sem vonhatja kétségbe egyetlen józan helyzet- ismerettel rendelkező pedagógus — vagy „kívülálló” —, hogy minden évben van javulás az anyagi és erkölcsi megbecsülésben, az élet-és munkakörülményekben. Noha még rengeteg a tennivaló. Mindezek mellett van alapja annak az ezreket érintő igénynek, hogy kapjanak nagyobb elismerést, helyet, rangot feljebbjutási lehetőséget, munkájukhoz nagyobb előnyöket kedvezményeket a pedagógusnők. lllúzlókergetés lenne, persze, ha nos. vennénk figyelembe a társadalom más posztjain dolgozó nők helyzetét, elszigetelten várnánk megoldásokat holott az tkok a társadalmi közgondolkodásban a meglévő — még sok szálon a régi beidegződéshez, gondolkodáshoz kötődő problémákból táplálkoznak. Ezektől a gyökerektől a pedagógusnők élet- és munkakörülményeinek további javítása, az erkölcsi, emberi helytállásukról alkotott vélemények sem választhatók el. Megnyugtató megoldásuk, tudjuk hosszú távú feladat, de semmiképpen nem várható csupán a törvényektől, rendeletektől, hanem sokkal inkább az azokat alkalmazó, azok szellemét megértő emberektől. Sok munka vár még azokra, akik nemesek szénákban értenek egyet a nők anyagi, erkölcsi é6 emberi megbecsülésével, hanem a tettekben is. Különösen sok munka vár a pedagógus pártszervezetekre, hogy formálják a félúton járókat, akik még küszködnek a saját és szűkebb környezetből származó korlátáikkal, amelyek egyebek közt abban is megnyilvánulnak, hogy a képesség, a munkában rejlő érték, az emberi tulajdonságok helyett azt nézik, szoknyát vagy nadrágot viselnek-e az illetők. PáH Gésa Nem könnyű dolog a betűvetés. s eisű osztályos leánynak sikerűit megbirkóznia a feladattak Osztályzata: ötös. (Hammel József felvé Vasárnapi elbeszélés Palásti Lászlót j CSOMAQG AS Barátommal a cukorka fiaiét előtt találkoztam. Akkor jött ki a boltból, és egy szép dobozkából cukrot szedett ki. Engem is megkínált Együtt mentünk tovább, é* a következő utcasaroknál ismét felém nyújtotta a dobozt: Parancsolj! Erre én őszintén megmondtam: — Nem valami jó ez a cukorka, ne haragudj, elég volt belőle egy szem is. Bó.intott: — Igazad van. Azért vettem mqg, mert olyan szép volt a csomagolás. Hidd el, minden a csomagoláson múlik. Elbúcsúztunk, és amikor egyedül maradtam, az 6 szavain gondolkoztam. Valóban minden a csomagoláson múlik. Igen, így vas ez, nemcsak a cukorkánál. Az elmúlt héten Is milyen szép csomagolásban volt részem. Az történt hogy nem kaptam meg a várt prémiumot Dühös voltam, de haragom csakhamar elmúlt, mert a felettesem behívott és nagyon kedvesen így szólt hozzám: — Kernekül dolgozott, és így tárgyilagosan megál.apít- hatom, hogy elsősorban magát illette volna meg a prémium. Igen ám, de Bara- báni és Csutora szociális körülményeire, családi helyzetére kénytelenek voltunk tekintettel lenni. Káért kapták fik n maga a prémiumot Igei en csomagolás meUeti 'em is hiányzott a 1 És a n ü esemény is igazolta i megállapítását. Eg> ós utastáraim rálép autóbuszon a Iában. 'g tudtam volna ön. Villámló szer. fordultam feléje, de nót ember gyengéden dta a kezem és esde, t bocsánatot: — Kérem — mondti vigasztalhatatlan r. Nagyon kérem, ne neht jen rám ügyetlenségem « Igazán matyóm, végtelenül sajnálom. Hogy éppen az tm lábára! Igen, így kell csomagolni? Az orrom előtt adták ei az atolsó kiló szép almát. Nagyon bosszankodtam. De a közértes megvigasztalt: — Belül egy kicsit poshadl voit, de kívülről nem látszott. A kedves vevő otthon hossza '/iodott volna, nogv megvásárolta. így csomagolta be a ross» csomagolásba vigaszát az árus. Direkt örültem, hogy nem én vettem meg as utolsó kiló almát Megfájdult a fejem. Ve*= tem tíz darab kalmopirint és zsebre vágtam. Mire kijöttem a patikából a fejfájásom elmúlt Később az ess» presszóban mégis úgy határoztam, hogy beveszek egy tablettát. Igen ám, de az újfajta celofánpapír csomagolásból csak keservesen tudtam kihámozni a gyógyszert. Az erőlködéstől úirs megfájdult a fejem. Így légis volt valami értelme ti ^ ógyszer elfogyasztásának. Hiába, minden a csomag»“ Vázon múlik.
