Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-27 / 49. szám
IPW Wreir W t «UM Felnőtt diákok Egy lapra lettek mindent... / ifiért „tűnnek el“ a M- nőtt diákok az iskolák esti és levelező tagozatairól? Milyen okok gátolják a továbbtanulást? Valóban már elértük a maximumot a dolgozók általános és szakmai műveltségének szintjében? Mit lehetne tenni a tanulni akaró. de később mégis kimaradó felnőttekkel, akik a napi munka mellett vállalják a tanulás gondjait? Számos társadalmi szerv — köztük a népfront, a nőbizottságok. a szakszervezetek — a megyében is kezdeményeztek ezzel kapcsolatban ankétokat, A munkahelyek és az iskolák közös megbeszélésein javaslatokat tettek, hogy felébresszék a tanulási kedvet. Mégis, megyénkben sem csekély — egyes iskolákban az otven százalékot is meghaladja — az időközben kimaradók a tanulástól visz- szahúzódók aránya. Olykor nem is egy. hanem több tényező eredményezi a lemorzsolódásokat. Az egyik tényező: a rendszeres tanulástól elszokott felnőtt ember nem méri fel kellően a rá váró nehéz tanulási gondokat A valóságosnál köny- nyebbnek véli az esti vagy ’eve.ezr tagozatos tanulást — legyen szó az általános vagy a középiskoláról. Előzetes felkészítés nélkül ül be a számára már szokatlan iskolai padokba önbizalma a folyton tornyosuló ismeretanyag láttán mindjobban apad. Sokan a szégyen, a további kudarcoktól való félelem miatt kerülnek a „kipipár landók” listájára. Kimaradnak. De ennél is nagyobb baj. ha a munkahely nem teremti meg a tanulás elemi feltételeit, nem törődik azzal. el tud-e jutná minden esetben az órákra, a konzultációkra a dolgozó. Üzemi, munkahelyi szűklátókörűség is megkeseríti néhol a továbbtanuló kedvét: ugyanis számos esetben maradnak aláíratlanul a jelentkezési lapok. A munkahely nem járul hozzá a tanuláshoz, mert az adott üzemrészben, hivatali, intézményi osztályon, alosztályon nincs szükség olyan képzettségű dolgozóra, amilyenre époen a tanulásra ' I jelentkező vállalkozik. Aki így is ragaszkodik céljához, eleve lemondhat a tanulmányi szabadságról — és a törvényekben lefektetett jogokról — s dupla nehézségek árán szerezheti meg a magasabb általános vagy szakmai képzettséget. Mérlege- 1 lendő tehát mindkét oldalról a vállalat és az egyén érdekének összehangolása. Az egyik nyíregyházi középiskola tanára mondta él. hogy nem is kevés az ilyen „önkéntes” felnőtt tanulók száma, akik munkahelyi hozzájárulás nélkül tanulnak. Olykor csak akkor szereznek tudomást róluk a munkahelyükön. amikor felkerülnek a személy' lapokra a magasabb képesítést summázó bejegyzések. Természetesen vannak üzemek, tsz-en amelyek nem csak a törvényben előírt kedvezményeket adták meg a munka mellett tanulóknak. de tankönyvekről, szemléltető eszközökről, utazási költségekről, külön szabadságról is gondoskodnak. Ma még azonban az ilyen munkahely a kevesebb. Szak- szervezeti megbeszélésen is elhangzott: egyes üzemek, vállalatok igyekeznek a pedagógusokra hárítani a felnőttek továbbtanulásának gondjait Ahol kevés a jelentkező, vagy sok az Időközben kimaradó, azért van, mert rosszul dolgoznak a pedagógusok — érvelnek. Valójában a munkahelyek vezető szerveinek kellene gazdáivá válni a továbbtanulásnak. Alapos „fényképet” készíteni az általános és szakmai képesítésekről, megalapozni az esti és levelező oktatást Ha manapság — évek óta visszatérő probléma — egyre csökken a felnőtt .diákság” létszáma, ez döntően a munkahelyek felelősségére. a magasabb képzettségben rejlő emberi és termelési értékek figyelmen kívül hagyásában keresendők. De nemcsak ezekben: Sok felnőtt a családi körülmények miatt kénytelen abbahagyni a tanulást Különösen vonatkozik ez a nőkre, pontosabban az asszonyokra, még inkább az anyákra. Nemcsak a két és több műszak nehézségei miatt. nemcsak az éjszakába nyúló tanulások fárasztó volta taszítja el a továbbtanulástól a nőket. A családon belüli egyenetlenségek is. olyan szubjektív buktatók. mint a férj nem éppen lelkesedő biztatása. Némely férj attól tart. hogy lemarad műveltségbein, látókörben a felesége mögött. Nem elegendő és nem 5s megnyugtató, ha számba vesz- szük az okokat, n minden megy tovább a maga csendes útján — vethetné közbe valaki. Gyors változás mégsem várható a dolgozók iskoláinak fellendítésében. A nehezével á' , szemléletbeli problémákkal még jó ideig szembetalálja magát az ember. De az intézményes ta nulmányi gondozáson rövi- debb időn belül is lehetne változtatni. Nem mintha szaporítani akarnánk a különböző felelősök számát. de egy-egy nagyobb munkahelyen társadalmi munkában a továbbtanulással foglalkozó dolgozó, a párt- és szakszervezeti bizottságok „műhelyében” sokat lendíthetne a helyzeten. Az előkészítő beszélgetések, tanfolyamok. a tanulás közbeni szakköri foglalkozások körültekintőbb megszervezése, a tanulás jobb anyagi és erkölcsi elismerése, a különböző megüresedő posztok betöltésénél a tudással párosuló magasabb képesítés jobb mérlegelése, és még számos viszonylag rövid távon megoldható gond segítene szélesebbre tárni a tudás kapuit. S ez — szinte már közhely, — egyaránt érdeke az egyénnek és a társadalomnak. Páll Géza le ff y jet: A vajai tandíj OaHj» teftSte ás 8nbírálat zsúfolódott a beszámolóiba Vaján, a zárszámadó közgyűlésen. ahol nagyon is megszokták 1961-től a közös gazdaság és a falu fejlődését Többször la említésre került, hogy lényegében onnan indult el a törés, amikor tavaly sokáig elhúzódott a vezetőség újjáválasztása. Ez késleltette sok fontos munka megkezdését, s a kapkodásban „alkalom nyílt” egyesek lazítására, hanyag munka végzésére. A terveket nem lehetett 1—2 nap alatt átdolgozni, aminek hátránya hamarosan jelentkezett is. Mindehhez járult a rendkívül szeszélyes időjárás, sok eső a nyár elején, majd a hirtelen forróság és a kora őszi fagyok. A megkésve vetett kukorica nem ért be, a közösben tárolt egy része megromlott. Hibás vetésforgó miatt gyenge talajba került a burgonya. talajmunkája sem volt kielégítő. A vetőmagnak szánt termelés nem sikerült A zöldségkertészetben már a palántanevelésnél nehézség mutatkozott. A kiöregedett szamócaültetvény a várt érték felét sem hozta meg. A súlyosan fertőzött málnás kiszántása ugyancsak megkésett Tetemes veszteségek Legnagyobb kár almából következett be. Az előző évi 13 millió 506 ezer forinttal szemben esek 3 millió 759 ezer forintért sikerült értékesíteni (a nagyon rossz minőség miatt ezt is csak nehezen tudták elérni). Ugyanakkor a termelési ráfordítás majdnem 700 ezer forinttal került többe. Ami alma tárolásra került abbén is nagymérvű volt a romlás. Itt is — az önbírálat szerint — több mulasztás történt Nem végezték el megfelelően a meitszést, a fertőzött vesszők visszavágása sem történt meg mindenütt Elmaradt a műtrágyázás a: optimális időtől és rendszer belőnek voltak a permetező si fordulók, nem hozhattál meg a kívánt hatást. Végeredményben az össze: termelési érték az előző évi 30 millió 571 ezer forinthoz hasonlítva 21 millió 591 ezer forintra alakult. A tiszta vagyon 23 millió 656 ezer forintról 21 millió 310 ezer, a személyes jövedelemre használható rész 16 millió 810 ezer forintról 7 millió 904 ezer forintra csökkent! A mérleghiány megközelíti az 1 milliót »/Ve az utcán, a kapuk előtt...** 846 tagja van az 5000 holdas nagyüzemnek. Bármi lett légyen, ekkora visszaesés meghökkentő! Nem csoda, hogy feszült hangulat kerekedett, mikor hozzászólásokra került a sor. Katona József idős tag kezdte azzal: jobban kellene törődni a közösnek az öregekkel. Mert „ebben is csökkenés van”. Sipos Sándor bácsi hasonló értelemben szólt. Kun Ferenc arra hívott fel most van ideje együtt megbeszélni a közös dolgokat. Nem az utcán, meg a kapuik előtt Azért, hogy 30 forintra sikeredett egy munkaegység értéke, a taeság és a vezetőség együttesen felelős. „Lazítottunk abban, hogy minden tagból megköveteljük a valóságos munkát.” Többen a meglazult fegyelem sürvős megszilárdítását követelték. Nem elég egymásra hárítani a hibákat, cselekedni kell! Felelősségre kell vonni személyre és beosztásra való tekintet nélkül bárkit, ha nem a közös javát tartán sz~m élő** hanyag munkát végez. Többet kell törődni az emberekkel, ioeos ne nászok és sérelmek orvoslásával, de keményen fellépni a jogtalansággal szemben. Nem mulasztották el a felszólalók utalná a korábbá vezetőség hibáira. Túl bőkezűen „operáltak”, közben hanyagolták az alapok szilárdítását. Keveset gondoltak a holnappal. Megtévesztette ez a tagság jó részét, egyetértésüket adták például tavaly ahhoz, MbnUBőval kevesebbet hagyjanak szociális, kulturális alapra. Könnyelműen kiosztották. S most, hogy több egyéb dolog „ösz- azejátszott”. megszorította egy kicsit a tsz-t, mindjárt az első esztendő súlyos hibákat tárt fel. Igen helyesen hangsúlyozta. Nagy Béláné: feltétlenül okulni kell a tapasztalatokból. levonni a helyes következtetéseket „Ne megkésve szóljunk a hibákról — mondta. — Mit ér már ilyenkor akár az ellenőrző bizottság sajnálkozása is. Ha bármikor. bárhol észreveszünk rendellenességet, rögtön merjünk szólni és figyelmeztetni!” Nem mindenható az alma! Iklódi László elnök válaszában beismerte: hajlandók voltak annak az ábrándnak hinni, hogy a vajai tsz csak jó lehet. Bátortalan volt a vezetőség, hiányzott a kellő erély. Éppen ezért, mindenekelőtt a vezetésnek kell következetesebbnek lenni. A jövőben mindenkitől meg kell követelni a rendet Most jöttek rá. nem elég nagyüzemben egy lapra tenni, vakon ahhoz ragaszkodni. Vaján az alma ez. Nagy tandíj érte, 11 millió forint veszteség! Állattenyésztésből mindössze 3 millió forint bevétel került Míg a szomszédos Ro- hodon. ahol jóval kisebb a tsz, 5 és fél millió került a közös kasszába állattenyésztésből és hizlalásból. Döntöttek: mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a mostani vezetőség es a tagság között valamennyi érdemleges kérdésben egységes álláspont alakuljon ki. I f , Asztalos Bálint I W • Ötletekért 130 ezer 1970-ben a SzatmárvidéWI Faipari Vállalat bútorüzamé- ben 33 százalékkal növelték a termelést, négy százalékkal a nyereségszintet, s a vállalat nyeresége csaknem megkétszereződött. Hogy milyen beruházás volt ehhez szükséges? Milyen befektetés? Nem volt sem beruházás sem milliókat nem költöttek gépekre. Csak szellemi befektetés volt, de az jó sok. 130 ezer forintot fizették gondolatokért, s ez nagyon is kifizetődött! Semmi márt nem csináltak a bútorgyárban, csak tudományos alaposságú szervezéssel igyekeztek eltüntetni a veszteségicőket Ez megtörtént, s íme az eredmény. Sok helyen elférne egy olyan alaposságú vizsgádat, amelyet a bútorgyáriak egy tervezetőóntézetnél rend eltek meg. Eis nem voltak szégyenlősek, engedtek belelátni gondjaikba, nehézségeikbe, s hallgattak az intézet mérnökeire. Hallgattak, * úgy szervezték meg a munkát, ahogy ők javasolták. Hogy minden rendben van ezzel? Nincs. Egy ilyen kis vállalait szervezettsége nem érd el a termelésszervezés legfejlettebb formáit A felzárkózást előbb vagy utóbb meg kell kezdeni (S amint hallottuk, a kasvárdai, hasonló profilú üzem is tervezi a tudományos üzemszervezes megrendelését.) A máitész^karáknaÉ: jé előóskoLa volt ez a teendő laikásbú torgyárhoz, ha annals felépítési jogát elnyerik s hi tel verseny során. Addig is, pékiájuk sokakat int arrai érdemes elvégezni a termelés önkrdtikájáit, gyorsan és biztosan kifizetődik, asak meg kék találná a lehetőségeket. *. U Nyíregyházán, az északi városnegyed új háza! között szép nagy udvart és nyáron még lubiokolómedencét is kapott a 18. számú új napköri otthonos óvoda. Hammel József felvétele Ha vaiaki nem néz a cégtáblára, azt hiszi, kórházba érkezett. Olyan a csend. Pedig ez munkásszálló. Nyíregyháza egyetlen, korszerű munkásotthona a Széchenyi úton. Háromágyas szobákkal, emeletenkénti zuhanyozókkal és barkács- konyhá” » És olyan emberekkel, a«,ik nemcsak mondják, hiszik is, hogy ez igazi otthon. Plavecz János két és léi éve él itt. Szó szerint. Azóta ki sem mordult. Otthon nem volt. Már csak azért sem, mert otthona már nincs. A feleségét eltemette évekkel ezelőtt 270 kilométerre innen, Mezőberényben. Akkor még a Budapesti Lakásépítő Vál- lalatná, dolgozott. Majd az idősebbik fiát felvették a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolára. — Utánajőttem. Ehhez a rá.lalathoz is azért ragaszkodtam, hogy egy várpsba Ketten a házból lehessek a fiammal, ö a kollégiumban lak ft, én a mun- kásszáLáson. Mindig megtaláljuk egymást. A kisebbik fiam? Hát az egyik szemem sír, a másik meg nevet, ügy örültem, amikor felvették Pesten a műszaki egyetemre. És nagyon rossz, hogy ritkán láthatom. De azért látom. Jön ő hozzám. Szokatlan nevetve mesélik a többiek, János bácsi az ingázók csodabogara. Amiben van valami. Hiszen tőlünk menni szoktak, ö jött. — Ahhoz, hogy valaki országjáró .egyen, mint én, sok mindennek össze kell játszani. Berényből azért mentem Pestre annak idején, mert volt munka és jó munka volt. Ide azért jöttem, mert ide jött a maradék család, És végeredményben lakatosemberre itt is szükség van. Az építőipari vállalat lakatosüzemében dolgozik, a pénzre nem panaszkodik, jut a két gyereknek is e.ég. Még neki is marad. A hobbyjára, — Nem hobby az. Mesterségnek hívnám. Mert legalább úgy szeretem csinálni, mint az igazit Plavecz János a munkás- szálló jótevője. így hívják azok, akik szeretik a jó hazai kosztot. Mint a portás is. Akinek a „csodaszakács” éppen vasárnap főzött kedvére valót. Krumplilevest kolbász- szál. Mit lehet itt tenni, amikor a szállólakó éppen nem dolgozik és olyan otthonülő, mint Plavecz János? — Sokan mosolyognak rajtam, de bizony én eljárok a KISZ-klubba is. " Legutóbb megnéztem az irodalmi színpadukat. Tetszettek a gyerekek. Gyerek. Ezzel a megszólítással biztatta Tóth Józsefet is, hogy meséljen, mondja el hogyan é., mit csinál. Tóth József 34 éves. És van még más csodabogara is. Hogy rettenetesen izgul. Most lesz a félévi beszámolója a közgazdasági technikum negyedik évfolyamán. A nyár elején végez, ahogy mondja, nagy kő esik le a szívéről. — János bácsj tréfál azzal a gyerekkel. Kevesen tudják. Én voltam az első, másik két társammal együtt, akik először benyitott* nk ennek a szállónak az ajtaján. Régen volt. 1964-ben, az-' óta sokan jöttek, sokan mentek. ök maradtak. Csak egyikük ment el abból az első hármasból. Jói érzik magukat Bár Tóth Józsefnek a munka mellett a tanulás szinte minden erejét kiveszi. De azért marad másra is idő. — Olvasok, mindig megnézem a televíziót és udvarolok. Nézem a házirendet Tizenegy órára mindenkinek be kell jönnt Nevet. — Azért, ha elmegyünk valahová és beje.entjük, nincs baj. Meg kü.önben sem roast ez a kapuzárás. Hiszen pihenés is van a világon és reggel hatra dolgozni megyünk. Pihenés. Lehet a csend olyan, mint egy szanatórium ban. Tóth József is visszaül a könyvei mögé. Két nap múlva vizsgázik. Plavecz János a társalgóban a rádiót csavargatja. Zenét keres De lehet, hogy közben azon töri a fejét mit csiná.jon estére abból a fél kiló marhahúsból. (terriUi) Olvasónk írjei Buszjárat, de milyen? Műk év júliusi i-465 ven m buszjárattal problémánk. Ugyanis akkor úgy iwWaked- tek, hogy a szomszédos Kohódról, községünkön keresetül délelőtt 8 óra 5 perckor indul a buszjárat Mátészalka irányába. Vissza Mátészalkáról 13 óra 30 perckor jön. Ez az egyetlen járatunk van huszonnégy órában a járási székhelyre. A lakosságnak az a kívánsága, hogy délelőtt 8 órára az utazók beérjenek Mátészalkára. Vissza pedig 17 óra körül indítanák. így a Szálkán dolgozók nyugodt szívvel te tudnák dolgozni a napi nyolc órát. S a kórházi látogatások ideje is délután van, a mostani járattal aaonban nem tudnak a látogatók aznap hazatérni. Az SZTK- szakrendeléseket sem fejezik be mindig a busz visszaindu- tásáig. A tanács már több esetbe« kérte a járat menetrendjének változtatását, de eddig még nincs semmi eredménye. Viszont mit ér az olyan buszjáratba tás, amelyik nem veszi igénybe sem a reális tényeket, sem a lakosság óhaját?! Helmeezi Miklós Vaja—Rohod—Or kAaös tanácsának isimaki* ***** WAOTAfKMW**«
