Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-26 / 48. szám

IWí, feSrolr 9. rfw rr MAGYAROR«?**« 9. d?M Gondolatok a pártkongresszus után Kié a vezető szerep? EGY ZÖMÉBEN MŰSZA­KIAKBÓL ÁLLÓ TÁRSA­SÁGBAN vetődött fel a kö­vetkező gondolatmenet: gaz­dasági és társadalmi fejlő­désünk jelenlegi szakaszában minden ponton döntő a tudo­mányosság, a magas szintű szervezettség. A tudományos- technikai forradalom, a köz- gazdasági átalakulások ezért szükségszerűen magukkal hozzák, hogy a társadalom irányítója és vezetője egy­részt a technokraták, más­részt az egyéb értelmiségiek csoportja legyen. Hasonló témakörben fiata­lok is megnyilvánultak egy beszélgetés során, ök más nézőpontból, de szintén saját irányító, vezető szerepüket hangoztatták, mondván: a társadalom legdinamikusabb, az új iránt legfogékonyabb és legmozgékonyabb rétege az ifjúság, az ő jövőjéről van szó, tudása mind magasabb, ergo: jogosult arra, hogy ve­zetője legyen a társadalmi, gazdasági fejlődésnek. És végül még egy véle­mény, de egészein más as­pektust tükröző. Egy idős építőipari szakmunkástól hallottam: beszélhetünk-e ma a munkásosztály vezető sze­repérő. akkor, amikor a gyá­rak élén már nem eredeti munkásigazgatók állnak, ami­kor a társadalmi, állami, gaz­dasági élet vezető posztjain értelmiségiek találhatók. A SOKFELÉ ÉS SOKFÉLE KÖRBEN FELVETŐDŐ PROBLÉMA azt bizonyítja, hogy átmeneti társadalmunk érdeklődve figyeli a napi po­litikai elvi kérdéseket, arról vitázik is, bár amint a pél­dák mutatják: sokszor téves alapállásból, olyan lényeges szempontok figyelmen kívül hagyásával, amely tévedése­ket szül. Tény az, hogy a proletár­diktatúra kivívásával, a szo­cializmus alapjainak leraká­sával, a munkásság osztály­helyzetében változás állott be. Az elnyomott osztályból a hatalom birtokosává vált, és éppen azon a réven, hogy a termelőeszközök tulajdonába kerültek. Változott a mun­kásosztály fogalma is, sokszor nehéz pontosan meghatároz­ni, kik is tartoznak ide. Ered ez elsősorban abból, hogy a tulajdon- és termelési viszonyok szocialista volta, további tökéletesedése, a ter­melőerők fejlődése elmosta a társadalmon belüli osztály- határokat. Az MSZMP X. kongresszu­sa 2,6 millió főben határozta meg a munkásosztály létszá­mát, amibe az ipari munkás­ságon kívül beletartozik a közlekedés, a kereskedelem, a szolgáltatás megannyi mun­kása is. Rendkívül leegysze­rűsítve talán fogalmazhatnék úgy is a választ: a munkás­osztályhoz tartozás ismérve az, hogy döntő többségében a szocialista tulajdon össznépi formájához kapcsolódik. Itt azonban jó megjegyezni, az alkalmazottak, az élet más területén dolgozok döntő többsége is ehhez az össznépi tulajdonhoz kapcsolódik, még akkor is, ha nem folynak be­le közvetlenül a társadalmi újratermelésbe. Az eddigiek summájaként mondhatjuk, hogy a jelen fejlődés mind­jobban elmossa a különbsé­get a fizikai és a szeli érni dolgozók között Az ténykérdés megint hogy a szocializmus teljes felépítése a lakosság túlnyo­mó többségének érdeke. A parasztságé is, az értelmiségé is. Milyen objektív tényezők tehát akkor azok, amelyek ilyen körülmények között is indokolják, törvényszerűen szükségszerűvé teszik azt hogy a társadalmi építésben a vezető szerep a munkásosz­tályé legyen? Az első és ta­lán a legfontosabb: a nem­zeti jövedelemnek a foglal­koztatott létszámon belüli aránynál jóval nagyobb ré­szét a munkásosztály termeli meg. A következő, megint csak objektív tény: az ipán munkásság a legfejlettebb termelőeszközökhöz kapcso­lódik, azokhoz, amelyektől a más ágazatok fejlődése függ. Nem vitás az sem, hogy a munkásosztály, ezenbelül is az ipari munkásság munka- feltételei biztosítják a leg­jobb feltételeket az ember formálására, a szervezettség­re, a fegyelemre. És végül, de nem utolsósorban a mun­kásosztály rendélkerik azzal a marxista—leninista párt­tal, amely a szocialista építés, felemelkedés útját tudomá­nyosan tudja kijelölni, ezer- vert a tömegeket az egész nép felemelkedéséért vívott tmjrikábaa-. SOKAN EZEN A PONTON TESZIK SZÓVÁ, hogy a ve­zető szerep elengedhetetlen része az, hogy a vezető posz­tokon munkások álljanak. Itt vetődik fel a konfliktus amiatt, hogy az értelmiség­nek a szocialista építés ido- Bzakában is megkülönbözte­tett szerep jut, ami abban nyilvánul meg, hogy a gazda­sági, műszaki, szellemi élet területén valóban Igen jelen­tős a feladatuk. Egy tényt le kell szögezni: a történe­lem egész folyamán az értel­miség sosem tudott úgy je­lentkezni, hogy uralkodó és vezető erőként jöhetett volna számiba. Az értelmiségre minden uralkodó osztálynak szüksége van. Ezért tartotta fontosnak a szocializmus út­jára lepett magyar munkás­osztály is, hogy megteremtse a saját értelmiségét, azt a szellemi erőt, amely nagy­mértékben segíti céljainak elérését, a szocializmus fel­építésének hatalmas munká­ját. A párt korábbi, az értel­miségről, majd a nőkről és az ifjúságról hozott határoza­tai, a X. kongresszus nyoma­tékkai kifejezik: a szocialista építőmunka közös érdek és közös cselekvés, amelynek szervezése és vezetése a munkásosztály ügye. Ebből aztán logikusan kö­vetkezik az, hogy a m unkás- osztály vezető szerepe csak akkor érvényesülhet, ha olyan a politika, hogy a mun­kásosztály céljainak megvaló­sítása érdekében fel tudja so­rakoztatni a nem munkás dolgozókat, mindenekelőtt a parasztságot és as értelmisé­get. A MUNKÁSOSZTÁLY VE­ZETŐ SZEREPE tehát ebből eredően a párt politikája kapcsán valósul meg. Kifeje­zésre jut abban is, hogy több, mint negyedmillió munkás tölt be kisebb-magyotob veze­tő posztokat az országban. Mind többen vannak olyan nem munkás vezetők, akik tel­jes szívvel és lélekkel, érte­lemmel magukévá tették a munkásosztály politikáját. Végbemegy mindjobban az értelmiség strukturális vál­tozása, hiszen mind több munkásból és munkásszülő gyermekéből lett és lesz szel­lemi vezető szolgálja az osz­tály érdekeit A vezető szerep szerves része a proletariátus diktatúrájának érvényesülése is. És mintegy betetőzve a vezető szelep érvényesülését: az élet mindem területén egy­re jobbam érvényesülnék azok a vélemények és észrevéte­lek, amelyek a munkásosz­tály álláspontját fejezik ki. És itt, ezen a ponton sze­retnék visszautalni magára a X. kongresszusra. A nyűt, az ország színe előtt lezajlott esemény önmagában bizo­nyította, hogy kié a vezető szerep. A párt a szocializmus teljes felépítésének program­ját a munkásosztály követe­lései, érdekei, javaslatai alap­ján dolgozta ki. A tudomá­nyosan megfogalmazott ha­tározatok summázták az égés? országban lezajlott taggyű­lések, viták anyagát, így az egész munkásosztály vélemé­nyét A szocialista demokra­tizmus egyre jobban széle­sedő gyakorlata ugyanakkor áttételesen az egész népet mozgósítja a célok elérésére. EZ A RÖVID ESZMEFUT­TATÁS VÄLASZ a cikk ele­jén feltett kérdésekre. Pon­tosan behatárolható az egyes rétegek szerepe, felelőssége, ugyanakkor érezhető az is. hogy a munkásosztály vezető szerepének objektív szükség­szerűsége messzemenően egy össznépi érdek szolgálatát je­lenti. Bnrget Lajos Masszázs A vendég először arra gon­dol, de jó lenne neki is egy ilyen szakma! Könnyű, a szappanos testen siklik a kéz, öt, vagy legfeljebb tíz perc, s kész. jöhet a következő vendég. Később azonban, ahogy jobban szemügyre ve­szi a masszőrt, észreveszi az izzadsággyöngyöket a homlo­kán, látja, mint dagadnak a kézfején az erek. Már nem sóvárog annyira e pálya iránt. Azután, amikor sorra ke­rül ő is beszédbe elegyedik az emberrel. A masszőr ala­csony, sovány testű, alig lát­ható izmokkal a vékony kar­ján. Fürgén dolgozik, szent­igaz. vaton hogy telik ennyi erő ebből a vékonypénzű em­berből? El akarja terelni a figyel­met arról, hogy sokáig nézte a fürdőruhás kis zsonglőrt, s megkérdezi mennyit kell itt egy műszakban dolgozni, fá­rasztó lehet ez a munka? — egyszóval csupa közhelyeket dob be. amit nyilvánvalóan százan is megkérdezhettek már itt. hogy téljen az idő g legyen valami közös be­szédtéma. De a masszőr érti a cél­zást. Mindjárt azzal kezdi, hogy volt egyszer a Sóstón — aho1 ő igen sokáig dolgo­zott — egy pesti vendég, egy hatalmas, kövér ember. Masszázst akart a fürdő után, s megkérdezte a folyosón az egyik fehér köpenyes nénit van-e? Persze, van, mondta az asszony, s vezette hozzá, a kis emberhez. A tagbasza­kadt pesti — aki szereti a fürdőket — majdnem elne­vette magát. Azt mondta, ő masszőrt keres mm egy ilyen kis vékonv emberkét. Meg 'S tapogatta az iz­mát, s elhúzta a száját. Va­lami olyat mondott hogy ezekke1 a muszkllkkal bi­zony nála nemigen lehet ér­vényesülni. — Az* mondtam én akkor magamban — mondja a masszát miközben hasra pa­rancsolja a vendéget — hogy ha aznap nem csinálok mást ha ő lesz akkor az u tolsó vendégem, akkor is megmu­tatom neki, hogy értem a dolgomat. Elkezdtem a gyú­rást, s egy perc múlva az én pesti vendégem feljajdult: ő masszőrhöz jött s nem em- berkínzchoz... Még most is kiül az arcá­ra az akkori sértés. Pedig, mint mondja, régen volt, már vagy három-négv évé. Hosszas magyarázatba kezd, hogy ez a munka nem egyszerű Ezt tanulni kell, ebből le kell vizsgázni Deb­recenben. vagy Pesten. Ez anatómia, fiziológia is egy­ben. A masszőr kicsit orvos is. S hogy ebben a szakmá­ban — már nem is hívja an­nak, inkább hivatást monda­na — nem a karizmok játsszák a főszerepet, hanem a csuklóizmok. Hogyha az a vendég, akkor a csuklóizmokat tapogatta volna me&„. Talpraállás Kálmánházán Szanálás ntáni tervek az egyesített szövetkezetben A Rákóczi három termelő­szövetkezet egyesüléséből jött létre, pár éve. A nagy- laposi tanyán működött az Uj Élet, régem ez a terület éppúgy Nyíregyházához tar­tozott, mint a szomszédos Felsősima, A valamikor Uj- fehértó határába tartozó Okörkúton, vagy mai ne­vén Marx-tagban működött a Petőfi. És a faluközpont termelőszövetkezete volt a Virágzó. Az egyesüléskor — hogy egyik volt tsz tagjai­nak érzékenységét se sért­sék meg, egy negyedik ne­vet vettek fel. így lett Rákó­czi. Káimánházának 19Ö1 óta, a Petőfinek 1965 óta nem volt mérleghiánya. Az egyesült termelőszövetkezet viszont most nem teljesítette gazdasági tervét. Az azelőtti, 1969-es év 28 milliós összter­melése helyett csak 20 mil­liót tudott bevenni. A tag­ságnak az 1969-es közel 80 forintos napi kereset he­lyet meg kellett elégednie alig valamivel többel, mint a garantált 80 százalékkal — azaz 68 forinttal. A munka­bért kifizették, az adót is, de a fejlesztési alapot sem tud­ták teljesen feltölteni, arra már csak 1,5 millió maradt. Majdnem még egyszer ugyan­ennyi hiányzik. A pénzügyi szakemberek ezt alaphiány­nak nevezik és a törvények értelmében úgynevezett gyor­sított szanálási eljárásra ke­rült sor. A szanálási bizott­ság úgy döntött, hogy a Rá­kóczi ki tudja gazdálkodni idén az alaphiányt. A bank­nál ismét hitelképesek lesz­nek, óvadékot nem kellett ide adni. Most következik a lábraálláe időszaka. Hogyan képzelik ezt. erről beszélget­tünk az elnökkel ás a fő­könyvelővel. Közepe» évre számítanak Kéressél Mihály éSnök sze­rint a rendkívüli időjárás nagyon megrabolta őket ta­valy. 16 mázsás búza termes­re számítottak és az utolsó pillanatban megszorult a szem az aszályban, alig 10 mázsa lett. 10 mázsásra be­csült dohánytermésüknek közel felét elvitte a pero- noszpóra. 6 mázsa lett És némelyikért csak 50 forin­tot fizetett a felvásárló (!). Egy olyan termelőszövetke­zetben, ahol 1300 holdon ter­melnek kalászost és 130 hol­don dohányt, elég érzékeny vesztraég mind a kettő. Még szerencse, hogy a 300 holdas gyümölcsös már kezd effvre többet teremni és 85 vagon almát értékesítettek. A 3900 holdon gazdálkodó 729 tag megértette a helyzetet és nyugodtan készül az idei gazdasági munkákra, hogy megerősödjenek ismét. De... — és ez a de még többszőr — Lehet, hogy sokat járt a Cellértben. vagy a Rudasban, de mégsem ért a írd dol­gunkhoz — folytatja. Meg­áll fél percre a munkával, s úgy mutatja, hol fejlődik ki az izom — Szép lehet es a pálya — szólal meg a vendég — az a pesti, az tényleg alapo­san melléfogott — tódít még hozzá. A kis ember újra szappanozza a kezét, fürgén siklik a testen a tenyér, s lendületbe is jön a biztatás­tól. Ercsit!, hogy bizony az, szép. Nem is cserélné el másért. Sorolja, hogyan kell a lábujjaktól felfelé kezelni a testet, hogy gyorsuljon a szív tájékára a vér, amitől felfrissül az ember. Szakmai fejtegetésekhez a vendég már mitsem ért, de nagy élvezettel hallgatja a kis embert, aki olyan szépen beszél a szakmájáról, . mint egy felfedező, kísérletező a találmányáról. S már maga is szépnek látja megint ezt a pályát. visszatér a vezetők elbeszé­lésében. Hogyan is képzelik? Volt már közel 20 mázsás búza­termésük is, de a napok múlva összeülő tervtárgyalá­si közgyűlésein csak 15-re fognak tervezni. Vagyis, kö­zepes évre. Ami jobban si­kerül. az csak jó. De: gépe­ket kellene venni. Miből? Beruházásra nem szabad köl­tenie egv gyorsítottan szanált tsz-nek sem. Vízrendezés kellene További új tervek: áttér­nék a Burley-dohányra. Ezenkívül jelentős vetőmag­termelési szerződést kötöttek uborika-, paradicsom- és takarmányrépamag termesz­tésére. (Ehhez is kellenének gépek, de szerencsére a szomszédos Ujfehértói Álla­mi Gazdaság bérbe adia gép­parkját ehhez a "’unkához.) Ha korai uborkát sikerül idejében értékesíteni, jelen­tős haszonra számíthatnak belőle. Folyik a szakosított szarvasmarhatelepük építé­se. De ebből igazi jövedelem csak 1—2 év múlva várható. A sertéstenyé«rtés a háztáji­ban virul. (Tulajdonképpen ennek köszönhető részben a tagság jutalma, mivel a jö- vede’em-kiesés nagy részét pótolta az ínfajta sert'Hte- nyésztési lehetőség.) Míg 1969-ben csak 80 sertést érté­kesítették a hártáiibó! a kö­zösön át, addig 1970-ban már közel 350-et. Naposcsi­be-akciójukkal is segítik a háztartásokat, idén is 15 ezer előnevelt csirkét kapnak a tagok. A hűtőháziban még van al­ma és jól. 4,80-ért értékesítik a piacon. De; jobban kellene kihasználni a 120 vagonos hűtöházat. Jelenleg dohányt raktároznak benne bérbe. Jó lenne, ha olyasmit lehetne, amit hűteni is kell. (Már ki­látásban van egy jó szerző­dés.) Legnagyobb akadály a ki­bontakozáshoz a belvíz. Jár­tuk a határt, 600 holdat1 bo­rítanak el a tócsák, köztük vetéseket ás. Bizony, az már kipusztult. A vezetők úgy óraik, jóformán semmit sem kapnak a Tisza-rétkört Víz­gazdálkodási Társulattól azért az évi 73 ezer forintért, amit rendszeresen befizetnek. Igaz, van egy vízrendezési terv. De idén arra sem jut pénz. Valami átmeneti meg­oldással kellene segíteni a soha nem tapasztalt talajvíz- emelkedésen. Láttunk, gazda­sági épületeket is, térdig víz­ben. A gépesítés gondjai És gépek, gépek, gépek kellenének. Tulajdonképpen egy szanált termelőszövetke­zet fő gondjait ebben lehet­ne összefoglalni necsak a szükséges munkák elvégzésé­re. hanem a minimális gépi beszerzésekre is nyíljék le­hetőségük hitelre. Hiszen az a gép megkeresi az árát. Az elnök valamiféle országos akcióra gondol. Tavaly na­gyon sokat segített nekik ár­vizes patronáltjuk. Kishódos kombájnja. De mi lesz idén? Henzsel Mihály szlovákiai tsz-elnök barátjainál látta, hogy ott elkezdik délen az aratást és úgy mennek észak felé, így jobban kihasználják s gépeket... Azzal búcsúztunk eä a kál­in ám háziak tói, hogy bízunk sikerükben, és talám legnehe­zebb problémáik — vízren­dezés, gépvásárlás. — -» megoldódhatnak, még. Gésztelyl Nagy Zoltán Válasz Fülesdre, a termelőszövetkezet elnökének ' (/ edves Elnök i2.vta.rs! Megkaptuk levelét, amelyben Lakatos Ernő, ter­melőszövetkezetük volt tagja ügyében írt, altit 197L Januárjában töröltek a szövetkezeti nyilvántartásból. Előre leszögezzük: jogilag nem vitatjuk imtá&edésö- fcet, alapszabályuk szerint törvényesen járták el. Helyszíni vizsgálatunk alkalmával a termelőszövetkezet néhány vezető alkalmazottja és tagja az ön levelével egybehangzóan nyilat­kozott, melyben többek között ezt írja: „1970. október 1-től minden bejelentés nélkül a Idők- sebben lakó Trancsku Miklós kőműves kisiparoshoz ment dolgozni, ahol kb. december közepéig dolgozott. A termelő- szövetkezet Oktober 17-én írásban felhívta figyelmét, hogy amennyiben két hónapon át nem veszi ki részét a közös mun­kából, javasolni fogom a törlését, ö december utóján jelent­kezett, hogy most már jön dolgozni. Ekkor én elutasítottam és ezt 'követően a vezetőség 1971. január 21-én a nyilvántar­tásból törölte. Döntésünkben az, hogy a panaszos cigány, egyáltalá* nem bírt jelentőséggel, mivel a panaszos sógora is cigány á* legalább úgy meg vagyunk véle elégedve, mint bármelyik más munkásunkkal. Döntéseink alapján mindenkor igyek­szünk a végzett munkát értékelni. Ez az ember azonban a termelőszövetkezetiben csak akkor akár dolgozni, amikor egyebütt nincs munka. A hét kiskorú eltartása ebben az eset­ben imég jobban van biztosítva, mivel állami vállalatnál nem tűrik el, hogy csak mélia dolgozzon.” Ehhez csupán annyi megjegyzést: Lakatos Ernőnek szeptember 'végén a szövetkeze felmondták a háztáji pásztori munkáját. A panaszos szerint újabb munkával nem bízták meg, ezért ment el kisiparoshoz az árvizes házak épí­tésére. Lehet, hogy önök ezt is tudják cáfolni, mert a tény az, hogy Lakatos Ernőnek a vezetőségtől nem volt írásbeli enge­délye idegenben munkát vállalni. A paragrafusok betűje szerint Lakatos Ernő törölhető a tagok sarából. Körülményeit, származását figyelembe véve talán érdemes volna megvizsgálni, nem volt-e túl magas a mérőé, ami szerint döntésüket meghozták? Lakatos Ernő lá­bát követett él, vétett az alapszabályban lefektetefctekkél szemben. Tálán a szövetkezet közössége képességének meg­felelő munka megkövetelésével jobban tudna rá íratni, mint idegenben ismeretlenek. Ha Fülesden lenne csak egy állami üzem is, ahol elhelyezkedhetne, egyetórtenénk az ön ajánl ár­iával, hogy a szervezettebb ipari üzem jobban tud hatás* gyakorolni a munkafegyelem ellen vétőkre, mint egy terme­lőszövetkezet. Igen ám, de Lakatos Ernő ilyen üzemet csak ak­kor talál, ha beáll a többi ingázó sorába, aminek az árnyol­dalait eléggé ismerjük. Aki 1959 óta — ha kisebb megszakításokkal is — tea> melószövetkezeti tag volt, talán egy utolsó figyelmeatetéses ásszavételt megérdemelne, legfőbbképpen a hét kiskorú gyermeke érdekében. Lakatos Ernő már kilépett a putrik vi­lágából, a maga módján rendes lakásban éL Vitathatatlan», nem problémamentes ember. Nevelő, segítő szándékkal meg kellene neki adni a lehetőségeit, helyben a bizonyításhoz, ah­hoz, hogy az emberek — ha segítenek nekik —-meg is tud­nak változm, mikrn Baiám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents