Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-24 / 46. szám

19h íe'braSr f¥. JtOT FT WACYARABW*« «. eláá! Egyesített erővel A barátság jegyében Szovjet katonák köszöntése Nyíregyházán AZ EGYIK AGRÁRMÉR­NÖKÖT, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének nagy időszakában azzal vá­dolták, meg akarja sérteni a szövetkezeti demokráciát, mi­vel a községben a több apró tsz helyett csupán kettő meg- a.akulását javasolta. Ez ak­kor, a hatvanas évek legele­jén új gondolat volt, s meg­döbbentette az egyszerű tsz- tagokat. A gyakorlat, a szö­vetkezeti mozgalomban szer­zett tapasztalatok meggyőz­ték a vezetőket, tagokat ar­ról, hogy a korszerű nagy­üzemi gazdálkodásnak meg­vannak a feltételei. O.yan optimális üzem­nagyságok kialakítására kell törekedni, amelyek biztosít­ják a földek, a gépek, beren­dezések gazdaságos - kihasz­nálását, a szakemberek és a termelőszövetkezeti tagság szellemi és fizikai erejének olyan igénybevételét, ame.y hasznára válik az egész kö­zösségnek. Természetes az is, hogy a legésszerűbb üzem­nagyságok kialakítása orszá­gosan változik, s itt szüksé­ges figyelembe venni a táj, az adottságok, a termelési kultúrák meglétét, a fejlesz­tés irányait. Szabo.cs Szat- márban például 1961-ben 282 termelőszövetkezet működött. Egynek-egynek az átlagos te­rülete alig 2 ezer hold föld volt. A mezőgazdaság anya­gi-technikai bázisának növe­kedése következtében egyes területeken az üzemi mére­tek túl kicsinek, s gazdaság- ta.annak bizonyultak. Ez szükségszerűen magával hoz­ta ezeknek a tsz-eknek az egyesülését ÍGY 1.965 RE A TSZ-EK SZAMA 269-RE CSÖKKENT, 6 az átlagos területük 2 ezer hold fölé emelkedett 1970. vegére a további egyesülések révén már 236 tsz működött a megyében, s az átlagos te­rületük nagysága a 2500 hol­dat is meghaladta. így is Szabólcs-Szatmárban az egy tez-gazdaságra jutó összterü­let az országos átlagnak csak a 79 százaléka. Tapasztalatok igazolják, hogy nem lenne célszerű mammut tsz-gazda- •ágokat létrehozni. Megyénk­ben egyetlen 10 ezer holdas tsz működik, a nagyecsedi Rákóczi. Tizennégy azoknak a közös gazdaságoknak a szá­ma, ame-yek a 4—5 ezer hol­das terület határán, mozog­nak. Utóbbiak közül a rendkívül rossz időjárás (ár- és belvíz stb.) ellenére is csu­pán három zárta mérleg­hiánnyal a múlt évet Ez már azt is jelzi, hogy­ha ésszerű, gazdaságos üzem­nagyság az országos átlagtól eltérően Szabölcs-Szatmárban a 3—i ezer hold körül húz­ható meg. Ez a Nyírség, Szat- már, Bereg speciális adottsá­gaiból következik. Ezt indo­kolja az intenzív fejlesztés, a magas taglétszám, a munka- intenzív kultúrák, a gyü- mö-cs-zöldség, dohány stb. nagy területeken történő ter­mesztése. 1971. február 15-ig ilyen céllal egyesült a me­gyében 35 tsz, s lett belőle 15 optimális területnagysággal, a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit jobban biztosító gazdaság. Jó példa erre Ti- szavasvári, ahol korábban hét tsz működött, s most három gazdálkodik. A 35 most egye­sült tsz közül 4 községen be- lü. 14 közös gazdaság műkö­dött. Az elnököt —• hadd álljon csak itt annyi: a mátészalkai járásból való, — bírálták a brigádgyűlésen, s ő így vá­gott vissza: — Miért szóltok bele? Nem zárt jól talán a tsz? A tsz valóban nagyon jól zárt, s a bírálat is inkább csak tulajdonosi volt. Az el­nök azonban nehezen tudta elviselni, nem egészen vélet­len ü.. Kétségtelenül becsületes ember, sokat tud, és sok ér­demet szerzett abban, hogy most így áll a falu, ahogyan áll. Rengeteget do’gozott ő is ezért, hiszen 25 éve párttag — ott. Mindig vezető volt, több mint két évtizede elnök, LEHETETLEN VOLT EZE­KET AZ APRÓBB TSZ­EKET megfelelően ellátni szakemberekkel, azok részére lakast stb. biztosítani. E kis tsz-ek igyekeztek mindent termelni, s így nem volt gaz­daságos a működésük. Maga­sak voltak az önköltségek, képte-enek voltak a korszerű agrotechnika - alkalmazására, a gazdaságos növényvéde­lem, s az ezzel járó beruhá­zások megoldására. Most a nagyüzemi, speciális gépeket is jobban és jövedelmezőb­ben ki tudják használni. Fontos érv szól e tsz-ek mellett a partnerkapcso.atok kialakítását tekintve is. A ki­csi, apró tsz-t egy nagy vál­lalat nem igen tekin ette partnerének, kevesebb lehe­tősége volt a piac kihaszná­lására, szerződések kötésére. Ezeket is tudva és látva egyesült újabban év e*ejénaz említett 35 termelőszövetke­zet. Koncentrálták anyagi erőforrásaikat, nagyobb lehe­tőségük lesz a bővített újra­termelésre, s a nagyobb be­ruházásokat gazdaságosabban építik meg, szerelik fel és üzemeltethetik. DE NEMCSAK A GAZ­DASÁGOSSÁG ELVE érvé­nyesíthető fokozottabban az optimális üzemnagyság kere­tei között. Lényeges e.őrelé- pés ez az egységes szövetke­zeti parasztság kialakulásá­nak útján is. Különösen vo­natkozik ez az egy-egy köz­ségben korábban működött 3—4 tsz-re, amelyek tagsága között sokszor volt ellentét, egyik gazdaságból a másikba való átlépési hangulat. S a vezetők között is adandó és egészségtelen rivalizáláshoz vezetett Az egyesülések ezeknek is véget vetnek, s a tsz-tagság egy falun belül egységesebb lesz. Szólni kell arról is, hogy egy községem belül aezek ja tsz-ek nem vágy .kevS 'góií-‘ dót íofdftottäk' kóráúban k falu szociális-kommunális el­látottságára, egymásra vár­tak. Külön-kü.ön nem is volt sok esetben ahhoz meg­felelő anyagi erejük, hogy egy bölcsőde, óvoda stb. épí­tésébe beszálljanak. Most er­re is nagyobb lesz a lehető­ségük. Ezekben a tsz-ekben már valóban magasabb szintű pártirányítás valósítható meg, jobb lehetőségek adódnak mind a KlSZ-szervezetek, mind a szövetkezeti nőbizott­ságok munkájához. TÖBB AZONNALI FEL­ADAT MEGOLDÁSA VAR ezekre a tsz-ekre. Már elké­szültek az új, korszerűbb alapszabályok, az ügyrend, de szinte csaknem újjá kell szervezni az üzemi szerveze­tet. Készülnek az éves s emellett a középtávú ötéves tervek. Fontos, hogy ezek re­álisak legyenek, s mindket­tőn beiül elsősorban a gyor­san megtérülő beruházások megvalósítására koncentrál­ják erejüket. Meg kell te­remteniük a korszerű agro­technika és tápanyag-után­pótlás feltételeit, kialakítani az üzemi közgazdasági elem­ző munkát. Már most gon­dolniuk szükséges a szakem­ber- és a szakmunkásképzés­re, ösztöndíjak alapítására. Farkas Kálmán — de volt idő, amikor szinte minden ő volt a faluban. Most új, fiatal párttitkárt választottak az alapszervezet­ben Ez a fiatalember kép­zett és partnere akar lenni az elnöknek, saját véleményt mond el a közös ügyekről. Az elnök viszont ehhez nem szokott hozzá. Nehéz azt elviselni, hogy partnere van s vezetésben annak, aki két évtizeden keresztül máskép­pen rendezkedett be. Igaz, volt az elnöknek hibája is: ezzel a vezetési stílussal szinte nem engedte, hogy Egyenruhás úttörők és If- júgárdista fiatalok siettek kedden reggel a Honvéd ut­cai pártház elé. Az úttörők zászlót, az idősebb ifjúgár­disták pedig virágot vittek a kezükben. Míg kívülről is fellobogózták a pártházat. Só­lyom Edit nyolcadikos kis­lány mondta ei, mire ké­szülnek. — Szovjet katonákat vá­runk ide a pártházba, őket ünnepeljük most. A Vörös Hadsereg megalakulásának 53. évfordulója ez a nap, február 23. Az iskolában is minden évben külön őrsi gyűléseken emlékezünk meg róluk, aztán a dátumhoz leg­közelebb eső osztályfőnöki órán. De történelemből is éppen hazánk felszabadítá­sát tanuljuk és ott is sokat beszélünk a szovjet katonák­ról. A jó kapcsolat ápolói Lassan gyülekezni kezde­nek a vendégek. Pusztai András és Bállá József ke­rületi népfrontelnök a házi­gazda. Pusztai András jól beszél oroszul és a vendé­gek, az ünnepelt szovjet ka­tonák is ismerősként üdvöz- lik. És jönnek egymás után a szovjet alakulattal jó kap­csolatban lévő vállalatok képviselőd: Nagy Sándor igazgató, a megyei gépgyár­tó és szolgáltató vállalattól, Bagaméri Gyula, a nyíregy­házi Dózsa Tsz elnöke. Ők ketten, illetve gazdaságuk tart talán legszorosabb kap­csolatot a katonákkal gya­kori vendégek egymásnál. A nagyterem megtelt a vendégekkel. Vaszilij Ivano- vics Drabot, a szovjet kato­nai alakulat egyik parancs­noka üdvözli a megjelente­ket, aztán bevonulnak az út­törők. A szovjet és a ma­gyar Himnusz után az ifjú­gárdisták adják át a szere­tet és hála virágait a kato­nák nevében pedig Bíró An­tal alezredes, az egyik nyír­egyháza egység parancsnoka mond néhány baráti szót, köszöntést és egy harci jele­netet ábrázoló festményt nyújt át a testvérhadsereg képviselőjének. Nagy tapssal fogadják a képet a szovjet katonák, mert azt is meg­tudták, hogy magyar katonái festették, Amit Gyula bácsi látott Az ünnepi beszédet, amit Mihail Boriszovics Szalavjov mond, a magyarok közül tolmács nélkül kevesen ér­tik. De ért minden szót So­mogyi Gyula bácsi, a vete­rán, aki ott volt a Szovjet­unióban 53 évvel ezelőtt és harcolt a Vörös Hadsereg­ben, amikor a gyengén ki­képzett és hiányosan felsze­relt katonák szétverték a ne­mei intervenciós csapatokat. Gyula bácsi nemcsak érti. érzi is, amit a szovjet kato­nai egység parancsnoka mond. Látta azt a leikese­meliette vezetőtársak kinő­jenek. Nem volt ez szándé­kos, dehogy volt az, inkább következményes korábbi idő­szakoknak. Most ez a követ­kezmény jelentkezett a fiats’ párttitkár személyében. És mivel egy ilyen helyzet­ben nem könnyű megtalá ni a közös nyelvet, — a titkár is vét hibákat Igaz, e hiba, a türelmetlenség, inkább ko­rából adódik, — de hiba mégis. — És a történet befejezé­se? Hogyan oldódik meg a dést, ami erősebb volt a fe­hérgárdisták és a külföldi zsoldosok fegyverénél és sa­ját bőrén érezte, mit adott a világ egyhatodának alig több mint két évtizeddel ké­sőbb ez a hadsereg. Egyetlen állam sem bírt volna ki annyi csapást, mint amennyit a Szovjetunió ki­bírt és saját fészkében tipor­ta el az egész világot fenye­gető fasizmust. Kibírta, mert a szovjet munkások, parasz­tok egy emberként fogtak fegyvert a Nagy Október vívmányainak megvédéséért és a szomszédos országok felszabadításáért. Ez a harc tanúsítja a szovjet hadsereg nemzeti és nemzetközi külde­tését és ezért emlékezik ezen a napon minden békeszerető ember az 53 évvel ezelőtt történt eseményekre. Hogy mit jelent ez ne­künk, magyaroknak, azt több, mint huszonöt éve érezzük. A történelem eddig nem ismer­te a népek és hadseregek olyan harci szövetségét, amely a szocialista világrend- szer országai között alakult ki, amely az imperialista ag­resszió megfékezésének leg­főbb eszköze és egyben az emberiség létének, biztonsá­gának alapvető feltétele. Oklevél^ elismerés A széksorokban ölő fiatal katonák figyelemmel hallgat­ják parancsnokukat, míg a murvai eseményekről beszél. A konzervgyár szakszerve­zeti küldöttgyűlését levezető elnök feszengett a helyén. Többszöri felszólításra is alig akadt hozzászóló. Nagy nehezen öt küldött vállalko­zott arra, hogy elmondja vé­leményét. ők is jobbára ki­sebb jelentőségű dolgokról beszéltek. Talán annyira probléma- mentes a gyár szakszervezeti mozgalma, hogy nem volt érdemes hozzászólni? Vagy nem mertek szólni a jelenlé­vők? Erre kerestünk felele­tet a választás után néhány héttel a szakszervezeti ta­nács tagjaitól. ŰJ EMBEREKKEL A konzervgyárban őrség­váltás volt a szakszervezet­ben. Uj függetlenített ve®- tőket választották, de még a 43 tagú szaikszervezati ta­nácsból is 21-en most lettél«: először tagjai a tanácsnak, ők, az újak, mondtak véle­ményt Dienes Barna, újítási felelős így: — A megelőző tanács, egy­két reszortot kivéve, elég halványan végezte feladatát. kétségkívül nehéz konflik­tus? Befejezés nincs. Nincs tra­gédia, és nincs happy end. Két ember van, akik mind a ketten jót akarnak, becsülete­sek, igazak, — csak a mód­szereik nem azonosak. Segít­séget kapnak, hogy megtalál­ják a közös nyelvet, hogy in­dulatok nélkül tudjanak együtt dolgozni, hogy a közös érdeket ne a másik ellenére juttassák érvényre. Hogy ezzel a segítséggel mennyire tudnak majd élni. hogy mennyire tudnak ez­után változni, — az is em­berségük próbája lesz. (tu U ők csak történelemkönyvek­ből és szüleik elbeszéléséből ismerik az eseményeket, de az ünnepség végén büszkén emlegetik hozzátartozóikat, akik akkor fanyelű puskával harcolták ki valamennyi ónk szabadságát. Mostani fegyve­reik már nem hasonlíthatók a fél évszázaddal korábbiak­hoz és komoly tudás szüksé­ges a kezelésükhöz. Hogy mennyire értenek hozzá, mi sem bizonyítja jobban, mint az ünnepi napiparancs, mely­ben kitüntetések, jutalmak, jutalomszabadságok szerepel­nek. Ahogy a folyosói beszél­getésekből kitűnt, ők még­sem ennek örülnek legjob­ban, hanem, hogy erről a szüleiket is értesítik. Azok is hadd tudják meg: becsületes és jól képzett katona lett a fiúkból. A parancsnok asztalán ok­levelek íeküsznek. Ahogy is­mertetik a katonák kitünte­tését, ismét szólásra emelke­dik és hiányos magyar kiej­téssel ugyan, de olvassa a neveket: Bállá József, Baga­méri Gyula, Bíró Antal. Ká­rolyi Vendel, Májer István. Márki János és Nagy Sán­dor. Egymás után vonulnak ki a szólítottak, hogy átve­gyék a magyar—szovjet ba­rátság ápolásáért adott ok­levélét B. J. Hogy egy példát mondjak a magam területéről: a vál­lalatnál 5 év alatt állandóan csökkentek az újítások. Ta­valy már csalt 12 ezer fo­rintot fizettünk ki. amikor 5 évvel ezelőtt még 100 ezret. Olyan újítás is van 69-ből, ami egyszerűen eltűnt. Meg­felelő reklám kell az újítá­soknak, hogy növekedjen a számuk. — A szezonmunkára is visszavezethetők a bajok — beszél Farkas András a szál­lításról. — Műhelybizottsági titkár vagyok, az elődöm el­ment a vállalattól, nem volt helyette senki a választásig. Igaz, hogy szerencsés hely­zetben vagyunk, mert a szak­szervezeti tanács elnöke a szállításnál dolgozik. Az előző szakszervezeti ta­nácsból 2 év alatt 13-an men­tek' el a vállalattól. Hogyan intézze felelősséggel a dolgo­zók ügyes-bajos problémáit, hogyan képviselje érdekeit az. aki kifelé tekinget, más munkahelyet keres? — Pedig itt mindenki (Éiegtalálhatja a számítását — válaszol a kérdésre Ssabó Pálné meós. — Tőlünk, újak­tól többet is várnak az em­berek. LENT KEZDŐDIK Egy több ezer munkást fog­lalkoztató gyár szakszerveze­ti bizottságától már nem le­het elvárni, hogy a legap­róbb részletekkel is foglal­kozzon. Két éve az üzemek­ben önálló műhelybizottsá­gok vannak, rájuk tartozik az üzemvezetés és a dolgo­zók érdekképviselete közöt­ti esetleges ellentétek meg­oldása, a szakszervezeti munka végzése a munkások között. Horváth Margit a gvümölcsüzem példáját hoz­za: — Olyanokat jelöltünk a műhelybizottságba. akik megérdemlik a megbizatást. Az idén erősebben kezdik meg a munkáit KOMMENTÁR Társadalmi segítség Evekkel ezelőtt — emlé­kezhetünk rá — még gond volt, hogy azokat, akik va­lamilyen oknál fogva nem tudnak nehéz munkát vál­lalni, nehezen foglalkoztat­ják a vállalatok. Manapság es a probléma megszűnt. Nyír­egyházán ebben az évben 952 olyan munkahely van. amely . kimondottan a csök­kent munkaképességűek ré­szére alakult, 789-et be is töltöttek ebből. Az ipari üzemek, ktsz-ek szívesen vállalják azokat, akik könnyű munkát keres­nek. A legszebb példát a városban a háziipari szövet­kezet mutatja. Itt 231 főt, főleg nőket alkalmaztak rész’ in bedolgozónak, rész­ben üzemi múmiára. Emlí­tésié méltó még a Szabolcs Cipőgyár, ahol egy sop olyan munkaalkalmat találtak, amelyet sémit, szervi meg­betegedésben szenvedőkkel töltenek be. A tapasztalat azt bizonyít­ja, hogy a csökkent munka­képességűek foglalkoztatá­sa mindenkinek előnyös. A zömében férfi munkaerő 1000—1200 forintos kereset­hez jut, a vállalatok pedig lelkes, rendkívül korrekt munkaerőhöz jutnak. A számok tanúsága sze­rint Nyíregyházán a csök­kent munkaképességűek át­lagéletkora 40 és 50 év kö­zött mozog Szinte csak­nem mind szakképzetlenek, így új munkakör megtanulá­sa számukra már-már le­hetetlen feladat lenne. Rend­kívül dicséretes. hogy a mintegy 30 városi üzem, szövetkezet, intézmény ve- ■"ttői sokszor nagy leiemé: íy- Sftel nyújtanak lehetőségat elhelyezkedésükhöz. Az em­ber önérzetét tisztelő, igaza társadalmi segítség ez. <b.) — Azt várják az embe­rek, hogy a szakszervezeti bizottságról még többet jöj­jenek közéjük, érdeklődje­nek tőlük — tolmácsolja a hangulatot Csont Jenő a lap­kaüzemből. — Viszont a mű­helybizottság ott van hely­ben. azzal beszél je meg min­denki a problémákat. — Érezzék a munkások, hogy van szakszervezet — mondja Farkas András. — Nekem is fájt, ha valamit nem orvosoltak. Egy ember viszont nem tud ellátni mindent, nekünk .is segítem kelL TEKINTETTEL A LEHETŐSÉGEKRE Az új szakszervezeti tanács feladatairól Horváth Margit vall: — összhangba kell hozni a vállalat és a dolgozók ér­dekeit. — Amit a vállalat nem tud, nem bír. azt a szak- szervezet se akarja megva­lósítani — szól közbe Dienes Barna. — Egy munkásszálló felépítése, a bejáró dolgo­zók elhelyezése nagvon kel­lene, de ez az eredmények­től függ. Nem úgy vetődik fel. hogy ezeket nem kell csinálni, hanem hogyan le­het... — Ez a lényeges — kap­csolódik hozzá Csont Jenő. — Meg az, hogy ne, olyat akarjunk, amit. csak egy-két ember szeretne, mert az nem lehet közügy. A szakszervezeti tanácsra új feladatok várnak. Az 5 évre szóló kollektív szerző­dés elkészülése, az éves mér­legbeszámoló megvitatása, 5 éves terv készítése —> mind, mind olyan megbíza­tás. amellyel átgondoltan kell foglalkozni, hogy a szakszer­vezeti tanács a dolgozók ér­dekében döntsön, javasoljam. Lányi Botoná „Tőlünk többet várnak.*.“ Választás utáni beszélgetés szakszervezeti munkáról a konzervgyárban Á PARTNER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents