Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

a maai

rwvr smi-jvARripeynn

ism MShilr 4.

flz Apollo-14 mai tiromm a

24 óra a tűzszünet lejártáin

Ko!dt és földi realitások

A Ho)d felé fartó Apollo— 14 űrhajó szerdán délután, magyar idő szerint 13,30 órakor már 334 200 kilométernyire távolodott el a Földtől és 2770 kilométer'óra sebességgel száguldott. Ezzel túlhaladtak egy láthatatlan határkőn, a 330 000 kilométeres távon.

A fedélzeten kitűnő a hangulat. A következő két nap főbb programpontjai: (az

időpontok közép-európai időben értendők).

3,01 óra. Pályamódosítás (szükség esetén).

7,42 óra: Elhatározzák, hogy begyújtsák-e a főrakétát a Hold körüli pálya megkezdéséhez.

7,48 óra: Az űrhajó a Hold mögé kerül. Az Apollo—14 és a Föld között 31 percre megszakad az összeköttetés.

10,31 óra: A Satum—5 hordozórakéta harmadik fokozata, amely eddig az űrhajó előtt lebegett, együtt haladva az Apollo—14 gyei, be csaoódik a Hold felszínére

12,20 óra: Körülbelül 17 kilométernyire közelítik meg a holdfelszint

16,23 óra: Az űrhajósok

nyolc és fél órás pihenőre térnek.

Péntek:

0,53 óra: Pihenő vége;

3,13 óra; Shepard és Mitchell átmásznak a holdkompba.

Tizennégy órával azelőtt, hogy az Apollo—14 két egysége megkezdené a Hold körüli keringést, akkumulátorzavarok léptek fel a leszálló kabin berendezéseiben. A hírt az AP és az AFP hír- ügynökség tudósítója jelentette, Houstonból, megjegyezve, hogy eddig még nem hangzott az ügyben hivatalos nyilatkozat.

A houstoni firkísérletl központ vezetőihez közel álló körök elmondták, hogy a hold- feomp —. az .Antares” — felszálló részlegének (a leszálló részleg a holdséta után az égitest felszínén marad) két akkumulátora közül az egyikben 37,1 a másodikban 37 voltot mértek a földi műszerek. A két telepnek azonos töltésűnek kellett volna lennie.

ANGOLAI SZABADSÁGHARCOSOK. Az afrikai Angolában tíz éve folyik a függetlenségi harc a portugál gyarmatosítók ellen. A harcok vezetője az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma nevű szervezet, amely nemcsak a fegyveres küzdelemben, hanem a népoktatásban is az élen halad: e1 őkészíti az angolaiakat hogy a gyarmatosítók kiűzése után maguk vehessék kezekbe hazájuk sorsának intézését. Képünkön: partizánok egy csoportja átkel egv folyón.

(APN fotó: — MTI—KS— Pikanorova felvétele)

Jelen ések a Közel-Ke'ehCl

Izrael továbbra is megtagadja a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i ha'áro- za'ának végrehajtását. így a BT feladata és kötelessége, hogy intézkedéseivel megkönnyítse Jarring közvetítő misszióját, rávegye Izraelt az emlí'ett határozat tiszteletben tartására, a megszállt arab területek teljes kiürítésére, s elhárítsa a világ békéjét és biztonságát fenyegető veszélyt — hangsúlyozza az EAK jegyzéke, amelyet kedden juttatott el a Biztonsági Tanácshoz El-Zajjat, az EAK ENSZ-fődelegátusa. A jegyzék átadására azt követően került sor, hogy U Thant főtitkár jelentést tett a tanácsnak a közvetett tárgyalások eredményeiről, s felhívást intézett a szemben álló felekhez a közel-keleti tűzszünet fenntartása végett.

Az EAK lépése logikusan következik az ENSZ-közgyű- lés 1970. november 4-1 határozatából. melvnek eredményeként létrejött az újabb 3 hónapos tűzszünet, s Jarring közvetítésével megkezdődtek az arab—izraeli béketárgyalások.

Az EAK a maga részéről mindent megtett azért, hogy a tűzszünet időtartama alatt elősegítse a közel-keleti válság politikai rendezését, a BT-határozat hiánytalan végrehajtását.

Február 5-én lejár az ENSZ-közgyűlés november

4-i határozata alapján meghosszabbított tűzszünet. Ezt követően az EAK-nak szuverén joga. hogy meghosz- szabbítja, vagy megszakítja a tűzszünetet. Február 5-e kairól megfogalmazás szerint nem különleges dátum, csupán 1 napja annak a harcnak, amlyet az EAK az ellenség által bitorolt területek felszabadításáért folytat. Az EAK mindaddig alávetette magát az ENSZ-köz- gyűlés és a Biztonsági Tanács határozatainak, s nem kétséges, hogy a jövőben is támogatja a politikai rendezésre, az igazságos béke megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, de nem tűri. hogy ezek az erőfeszítések ürüevül szolgáljanak a izraeli agresszió állandósítására.

hírmagyarázónk

ÍRJA:

Egy nap múlva, február 5- én, pénteken lejár az — egyszer már meghosszabbított,

— tűzszünet a Közel-Keleten. Augusztusban kezdődött

— az azóta eltelt fél esztendő alatt a közel-keleti helyzet korántsem tisztázódott olyan mértékben, ahogy az nemcsak a térség, de az egész emberiség bek éje és biztonsága szempontjából kívánatos lett volna. Mégis eredmény, hogy a fegyverek augusztus óta hallgatnak.

Sajnálatos persze, hogy e hat hónap alatt nem sok egyéb történt. Izrael aaatg manőverezett, amíg a Jarring- tárgyalások új raf el vételét sikerült január elejéig elhúznia. Akadálya a konfrontáció megszüntetésének, a békés poétikai rendezésnek az is, hogy Tel Aviv kormánya nem hajlandó elismerni a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 ha+ánozatáT amelynek egyik lényeges

pontja az Izrael által meg szállt arab területek kiürítését írja elő. Pontosan ez az a pont, amely miatt Izrael vonakodik az elismeréstől.

Figyelemre méltó ugyanakkor. hogy az Egyesiüt Arab Köztársaság a 67-es júniusi háború óta mennyi fontos lépést tett a kibontakozás elősegítésére. Közülük a legfontosabb éppen a Biztonsági Tanács határozatának maradéktalan elfogadása volt.

A tűzszünet 24 órán belül lejár anélkül, hogy a békés megoldás létrejött volna. Ez azért nem jelenti azt, hogy február ötödiké után ismét kiúíuinak a harci cselekmé- njrek. A helyzet megfigyelői úgy vélik — és U Thant ENSZ-fótitkár beszéde is ebbe az irányba mutatott utat —, hogy ha nem is hivatalosan. de ténylegesen továbbra is fennáll majd a tűzszünet, a harc nem újul fel. Legalábbis addig nem, amíg a Jarring vezette tárgyalások végiképp zsákutcába nem jutnak.

Az Egyesült Arab Köztársaság hivatalos megnyilatkozásai hangsúlyozzák: Egyiptom továbbra is hajlandó alávetni magát az ENSZ Biztonsági Tanácsa és közgyűlése határozatainak. Ezután is támogatja a politikai rendezésre, az igazságos béke megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket.

Ez a következetesen realista álláspont nyújtja a legtöbb reményt arra nézve, hogy a Közel-Keleten a tűzszünet lejárta után sem vezényelnek tüzet és a helyzet továbbra is nyitva van a bé kés politikai megoldás felé.

Minden érdekességet és világszenzációt messze maga mögé szorított az a politikai és katonai merénylet, amit az Egyesült Államok Laosz- ban követ el. Minden hírzárlat ellenére érkeznek a hírek, melyek bizonyítják: az amerikai hadsereg nemcsak a háttérből mozgatja az eseményeket. de katonái révén is részese az újabb inváziónak.

Az emberben feltámad a gyanakvás ördöge, amikor a híreket egymás mellé helyezi. Vajon véletlen volt-e az. hogy az USA éppen arra az időpontra időzítette a Laosz elleni akciót, amikor útnak indult az Apollo—14? Az Apollo indulása ugyanis adott volt, az inváziót viszont lehetett ehhez igazítani. Ha ezt a gondolatot folytatjuk: az

USA politikai köreinek nyilván az volt a szándéka, hogy a valóban tudományos szenzációval eltereljék a figyelmet egy gyalázatos háború újabb fejezetéről. Ez a terv azonban nem vált be. Az Apollo a világsajtóban ugyan tisztes helyet kap, de mindenképpen a második vonalba szorult. A slágercímek az amerikai agressziót közük.

Semmi elterelő manőver nem tévesztette meg a poü- tikad élet felelős személyeit sem. Koszigin szovjet miniszterelnök éppúgy azonnal és keményen eütélően nyilatkozott az újabb amerikai agresszív lépésről, mint Pompidou francia elnök. Az amerikai poütika felelősségit érző képviselői ugyanúgy felemelték aggódással teli hangjukat, mint európai kollégáik. És bármennyire is csuri-csa- varja a hivatalos Washington a történteket és az okokat: nem tudja elkendőzni a tényeket, az újabb amerikai

Hazatért a szír küldöttség

Szerdán repülőgépen haza utazott Moszkvából a szíriai párt- és kormányküldöttség, amelyet Hafez Asszad hadseregtábornok, miniszterelnök, hadügyminiszter. a Buath-párt ideiglenes regionális vezetőségének tagja vezetett. A küldöttség az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására február 1-től hivatalos látogatást tett Moszkvában.

beavatkozás megtörténtét Tagad a Pentagon, de tagadott akkor is, amikor Kambodzsában beavatkoztak „a fiúk.” És hiába magyarázza az amerikai külügy- és a hadügyminiszter a széna ti us

előtt a történteket az nem változtat azon, hogy az amerikai katonai és politikai vezetés, immár ki tudja hányadszor szegi meg ígéretét.

Ha az amerikai poliii kai pszichológusoknak az volt a céljuk, hogy az agresszió és az Apollo fellövésének ideiii, mint elterelő lehetőség egv-" beessék, elszámították magukat. Talán semmi nem bizonyíthatta ennyire egyértelműen, milyen kétarcú és kétszínű az imperializmus vezető hatalmának egész erkölcsi és poütikai koncepciója. Az egymás meUé kerülő címek bizonyítják: lehetne

hangos a világ az emberi tudás ée értelem diadalától, de vajon mit ér ez ma, amikor a másik sor az értelmetlenség és erkölcstelenség bizonyítékát hirdeti.

Ami ma Laoszban történik, mondhatjuk úgy is, szerves része, jellemző megnyilvánulása a mind kiúttalanabb amerikai Ázsia-poUükának. A sarokba szorult fél erőlködése, hogy mindenáron mentse, ami menthető. A sikerben a józan amerikaiak sem hisznek. Tudják, hogy újabb katonai kudarc vár rájuk, mint már annyiszor. És ezzel egyidőben az újabb poütikai vereséget, tekintély- vesztést is hozzá kell mindehhez adni. És ezen nem s°- gít se holdutazás, se tudományos siker. Mert a világ ‘■mívesebben látná, ha a Holdra menő amerikai ember mellett itt a földön is embernyi emberek lennének az amerikaiak.

Bürget Lajos

Kohl—Bohr találkozó

Szerdán délelőtt megke»- dődött Bonnban az NDK— NSZK eszmecsere ötödik szakasza. Michael Kohlnak, a% NDK államtitkárának vezetésével öttagú delegáció érkezett a nyugatnémet fővárosba repülőgépen. Ez az első eset, hogy egy NDK-re- pülőgép leszállt az NSZK területén.

Szamos Rudolf:

15.

— Megőrjít ez a bizonytalanság. Ha csak mill gramm nyi pori tudnánk a fickó tás kájából kikotorni . Fleuro: — sóhajtott Marc — kuty; egv mesterség ez a mienk

Fleurot azonban már nerr hallotta főnöke sóhajtását Számára Marc óhaja ezúttal is parancs volt és a főfelügyelő még észre sem vette hogy eltűnt mellőle csoport- vezetője, amikor a látcsőben, a szeme előtt, egy hason kú szó alak feje bukkant fel amint az a lerasz élőt; cip rusbozótok tövén kígyózot az oszlopok felé Érde'riődvt figyelt. Mi ez? Talán va’am váratlan fordulat? M’s len ismerte fel a lerasz korlát ja felé gyekvő alakot. „Az ördöebe is! A táska irányába halad — mormogta és azon töprengett, vaion kinek juthatott még eszébe rajta ki vül a táska.”

„Fleurot!” — és majdnem nangosan felkiál ott. A felügyelő kúszott a kőkorlát feto. Marc viszafojtott lélegzettel figyelt és inge ült aggodalom kerítette hatalmába. Ráébredt, hogy ezuttai mennyire tehetetlen. Egyszerűen nem tud segíepi legkedvesebb emberén, ha azt netalán véletlenül meglepnék most a gengszterek.

Fleurot időközben a ter- rasz falának tövéhez ért. Óvatosan, mint áldozata után leselkedő kobrakígyó lassan lyújtotta felfelé nyakát, tör zsét a mellvéd kópilono* korlátjához. A köleceK nun ás résein befelé leselkedett najd egv gyors mozdulattá’ a korlát te'eléről leemelte az aktatáskát. .Bravó!” — szurkolt Marc, és izgatottan szemlélte az alagsori ablakokat. Fleurot öreg róka volt és nem kellett fél.eni. Úgy mozgott hogy egyetlen ablak látószögébe se kerüljön.

Mindez pill anatokig tartott. „Ravasz öreg kopó” — mosolygott magában Marc, akit a mesterség harminc esztendejének unott hétköznapjai sem tudtak érzéketlenné tenni és egy egy produkció, egy ügyes és gyors detektívhúzás még mindig kiváltotta elismerését.

Fleurot tíz perc múlva fújtatva toppant be a toronyszobába.

— Színre heroin, főnök ■— lihegte

— Ej. Fleurot! Nem a maga szívének való már ez a sok lépcső — válaszolta Marc.

— Ki mást küldtem volna? Ez volt az alkalmas pillanat.

— A táskát precízen tette vissza?

— Majd elválik. főnök. Úgy látom a pasas visszaért. A teraszon Amporeale jelent meg. Látszólag érdek- elenül szemlélődött, majd a korlátról leemelte táskáját és smét eltűnt a bejárati ajtó mögö't.

— Nyert, Fleurot! — tette le látcsövét a főfelügyelő. —

Ha a végére értünk és újra Párizsban leszünk, két konyakot kap tőlem.

Másnap a laboratóriumi vizsgálat is igazolta Fleurot gyanúját. A fehér por heroin volt.

— Eddig tehát meglennénk — mormogta Marc és Fleurot-ra nézett. \ felügyelő, főnöke kérdő pillantására azonban nem válaszolhatott, mert felberregett a telefon. A hallgatót Fleurot emelte fel és legnagyobb meglepetésére a készülékből a palermói rendőrfőnök, Casetti hangját hallotta.

— Maga az, Fleurot? — kérdezte Casetti. — Úgy tűnt el, mint a kámfor. Még el se köszönt.-— Nem volt rá időm. —r És Fleurot intett Marénak, vegye fel a készülékhez kapcsolt ikerhallgatót. — De talán mégsem ezért hívott... Történt valami?

— Eltalálta' Párizsban keresésemre azt válaszolták, hogy az öreg bulldog Milánóban van.

FI°uro* -avarian o!s1orfot4

'önökére és ád-'r-siitkái-, írtaimén liftezett fel-álé Hnw-üütriott minric is biz- tatta főn avat hnev a b-s-él getésb° bnt'^t'Mltfnssnn Tétova mozdulatot tett Marc felé, mint aki azt mondja: erről ő nem tehet. A főfelügyelő azonban mosolyogva intett, folytassa csak.

— ...Mondja meg neki, hogy a szabadon eresztett madárkája, miután itt nálunk hat fickót leterített, félórával ezelőtt felkapaszkodott a milánói repülőgépre és most észak felé szálldogál. Az öreg fiú biztosan csudamód meglepődne az örömtől, ha találkozna vele. Várhatnák a repülőtéren. Délután egy óra körül kell neki megérkeznie...

— Jól van, vén csataló, ezt még meghálálom — reccsent Marc, repedt kolomphoz hasonló hangja.

— Mit mondott, Fleurot?

— Én. én... semmit, — dadogott a felügyelő.

— Nem Fleurot volt, hanem Marc... Érti? Marc, a maga öreg bulldogja... De nagyon köszönöm az értesítést. Legközelebb visszahálálom.

— Marc? — szólalt mer meglepetten, de örömm°l Casetti — annál iobb... Remélem. tudja, kiről beszéltem"

— Hoevne' És kíséri valak' q jórredqrat?

— S»inos mamik 1« ml is lemaradunk a génről. de Cael* ári nnnt most lol«r>totte. hogy náluk nem szállt ki. A

következő állomás Genova. Ott már vigyázzanak rá maguk.

— Jól van. Kösz. Lassan esedékes lesz az az üveg francia konyak. Lehet, hogy rövidesen eljutok a maga medvebarlangjába, akkor magammal viszem és Iszunk erre a bulira...

Marc letette a hallgatót és kapafogai résén sziszegve préselte ki a levegőt. Ügyet se vetett a még mindig zavartan ácsorgó Fleurot-ra. Néhány perc után azonban váratlanul megszólalt:

— Igaz is. Maga nem tudja, milyen madárka repül felénk Liegio barátocs’-ánk. A hirhedt és nagy eorleonei banditavezér és maffiafőnök. Az á tisztes üzletember, akit néhány hete a svájci rendőrség kapott el kábítócsempészés gyanújával, de kérésemre

szabadon engedték Magát nem akartam a fickó figyel- tetésével terhelni. Ravasz alak. Jannot-t egyszer már lerázta magáról és most úgy

’étgzíú a^t a m'’'T,'a0zt p'e et is kilátszotta.. Értékes madárka. ritka néldány. Ca«°tti is szívesen befogná az Ucci- ardone kalitjába . Na, nézzük csak!

(Folytatjuk}