Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
Í9?1 fflnilír Sf. wt MArjyApnoc7*c oldal Igazságosan és méltányosan NÉHÁNY NAP MÚLVA, feltehetően a hét végén, egész sor, egymással összefüggő, új jogszabály — kormányrendelet és végrehajtási Utasítás — kerül a nyilvánosság elé a lakásépítésről, -elosztásról, a lakbérekről és a kapcsolatos kérdésekről. A rendelkezéseket a kormány már jóváhagyta és ezt követően az építésügyi miniszter ismertette a sajtóval. A bejelentés lényegét illetően, nem jött váratlanul. Ellenkezőleg, már a lakásügy e széles körű rendezésének és az alapelveknek tavalyi „előrejelzése”, különösen pedig a bérlakások felmérésének megkezdése óta kíváncsian várták az emberek, pontosan mit is tartalmaznak majd az új jogszabályok, és hogyan történik a végrehajtás, egyszóval, hogyan alakul az egész lakásügy a jelzett július 1-i dátum után. Ami pedig a rendezés lényegét illeti, az még régebben közismert, hiszen már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a pártnak és a kormánynak a munkásosztály helyzetéről hozott határozataiban és a 15 évre kitűzött egymilliós lakásépítési programban. És itt nyomban hadd jegyezzük meg: tizenöt évből tíz letelt, és az egymillió lakásból jó néhány ezerrel több áll már hatszázezernél, azaz a tíz esztendőre tervezett mennyiségnél. A hátralévő mintegy négyszázezer 1975-ig esedékes, s most már elég nagy biztonsággal tehetjük hozzá: reális is. Szóval, a kérdés összefüggő rendezésének alapelgondolása jó ideje közismert, mégis egész eléggé szerteágazó és bonyolult ahhoz, hogy alkalmat adjon félreértésekre, esetleges ferde magyarázatokra és nem csekély, indokolatlan félelemre is. És annyi bizonyos is: a lakáskérdés, amelynek megnyugtató rendezését olyan sok, részben különböző érdekű ember igényli, és amely annyi szálig! kötődik a gazdasági és társadalmi fejlődés egészéhez, csak igen nagy anyagi és erkölcsi, ha úgy tetszik politikai erőfeszítés árán ígér általános megnyugtató megoldást. A rendeletek szerkesztői mindezek tudatában dolgoztak, olyan jellemvonásokkal ruházva fel munkájuk eredményét, amelyek rendkívül fontosak az egész rendezés megbízhatósága, hitele szempontjából. Melyek hát ezek a vonások? Mindenekelőtt az alaposság, a körültekintés. A lakásügy egyes problémakörei annyira összefüggnek a gazdasági és társadalmi fejlődés számos kérdésével és mindenekelőtt egymással, hogy nem kevesebb, mint nyolc új jogszabály egyidejű elkészítésére volt szükség, amelyek közül hét néhány napon belül megjelenik, s a nyolcadik — amely telekkérdéssel összefüggésben rendezi a saját tulajdonban lévő lakó- és üdülőépületek helyzetét — néhány hét múlva szintén napvilágot lát. MIT RENDEZ AZ EMLÍTETT HÉT INTÉZKEDÉS? A lakások elosztását és magát a lakásbérletet, a lakbéreket, valamint az albérleti és ágy- béreti díjakat, a lakbérnövekedés miatt szükségessé vált állami, illetőleg vállalati lakbérhozzájárulás mértékét, kifizetésének módját, az új lakásba költözők által fizetendő lakásépítési hozzájárulást, illetve lakás-használatbavételi díjat, a már eddig is ismert lakásszövetkezetek helyzetét, a létesítendő új jellegű lakásépítő szövetkezetek státuszát, végül a különböző lakásépítési normákat és az építés pénzügyi feltételeit. Valóságos kérdésrengeteg, amelyet némi joggal olykor dzsungelnek neveztünk, s amely most kezd áthatqlha- tóvá lenni. Áthatolhatóvá, nem csupán jogi értelemben, hanem — és ez a rendelkezés szelleméből következik — az emberi igazságosság követelménye szerint is. Mindenki tudja, hogy a lakáshelyzet ma, bárhonnan tekintjük is át, sok igazságtalanságot, aránytalanságot jelez; egyesek ingyen jutnak olcsó lakáshoz, mások rendkívüli terheket vállalnak, hogy segítsenek magukon, vagy gyermekeiken, a lakbér nem nyújt fedezetet sem az állami, sem a magán- tulajdonban lévő lakások tisztességes fenntartásához, a bérek egyébként is aránytalanok és így tovább. Mindez már jó ideje rendezésre várt. de mert összefüggött sok egyébbel is, a rendezés váratott magára. UGYANCSAK A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGRA, nem kevésbé szociális törekvésre, méltányosságra vall a rendelkezések sok más jellemvonása. Abból indul ki mindahány: a lakáskérdés megoldása össztársadalmi ügy, a lakosság részvétele nélkül aligha elképzelhető; éppen ezért indokolt, hogy minden munkaképes ember — lakásigényének és anyagi képességeinek megfelelően — vállaljon részt a lakásépítés és -fenntartás terheiből. Hasonló vonás az is, hogy a tanácsok a jövőben csak meghatározott jövedelmű, illetve szociális helyzetű igénylőknek juttatnak állami költségen épült tanácsi, bér-, vág?- szövetkezeti lakást. Különösen fontos az az egyértelmű törekvése az egész rendezésnek, hogy egyetlen réteg életszínvonala se csökkenjen, egyetlen család se kerüljön nehéz helyzetbe, vagyis, hogy a lakáshelyzetet úgy javítsuk és oldjuk meg végül, hogy közben az élet- színvonal. a párt politikájával összhangban fokozatosan emelkedjék. Ilyen értelemben szabályozzák a rendelkezések a lakbéreket és a lakbérhozzájárulást, különös tekintettel a nyugdíjasokra és a keresőképtelenekre; s ilyen szellemben az új lakásba költözés. illetve a lakásépítés feltételeit is, megkülönböztetett figyelemmel a gyerekek sz-á- mára (még a születendő gyermekekre is!) és az eltartottakra. MIUTÁN EGÉSZ TÁRSADALMI FEJLŐDÉSÜNKET a demokratizmus növekvő igénye jellemzi, természetes, hogy ez csendül ki a lakásrendeletekből is. Alapelv ugyanis, hogy a lakások elosztásában és a lakásállománnyal való gazdálkodásiban a tanácsok szerepe lényegesen megnövekszik, ők állapítják meg a lakásigény helyileg méltányos mértékét, egyszersmind azonban időről időre lakáselosztási és tényleges kiutalási tervet kell készíteniük és azt ki is kell függeszteniük, mindebben kötelezően részt vesznek a jövőben az illetékes társadalmi bizottságok! Látnivalóan lényegesen növekszik tehát az egész kérdés — ha helyénvaló még ez a kifejezés — „kezelésének” nyíltsága, őszintesége, ami a rendelkezéseknek nemcsak a betűjéből, de a szelleméből is kiviláglik Senki sem állítja például — még a kérdés rendezéséért felelős miniszter sem —, hogyr egy csapásra sikerül letörni az albérleti uzsorát, de megtesz- szük az első lényeges lépéseket ennek megszüntetése érdekében is. Mint ahogy az egész lakáskérdés sem oldható meg végképp, sőt még a következő öt esztendőben sem teljes egészében e rendezéssel. De nyugvópontra kerül az egész ügy olyan értelemben, hogy kijelölt vágányon, gyorsabban és tervszerűbben haladhat valóban megnyugtató, igazságos rendezése felé! A RENDELKEZÉSEK tehát végül Is messzemenő realitásérzékről tanúskodnak, mert éppenséggel nem vindikálják önmaguknak e nagy társadalmi kérdés egy csapásra való megoldásának képességét, hanem továbbra is a legfomtosabbra, a gyorsított ütemű építésre hárítják a legfőbb feladatot. Mégis megteszik, ami tőlük telik: anyagilag, szervezetileg megnyitják az utat a valóban minden eddiginél nagyobb mértékű lakásépítés előtt. 1975-ben, a mostani tervidőszak utolsó esztendejében például már kerek 90 ezer lakást kell felépíteni, ami azt jelenti, hogy időközben el kell érnünk az évi 80 ezres lakásépítési átlagot! Ezért reális, ezért alkotó rendelkezések. (balogh) Eötvös fózsef: Gondolatok 1871. február 2-áu, száz esztendeje hunyt el nagy, klasszikus írónk. Ebből az alkalomból közlünk néhány szemelvényt „Gondolatok” c. müvéből. Életünk égő szövétnekhez hasonló, mely majd lassabban, majd sebesebben, de szüntelenül fogy. Boldog', ki midőn létének e múlandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magat. hogy sokaknak világított. Kevés embernek van annyi ereje, hogy a körülmények rohamának, melyek őt állásában ostromolják, saját erejével ellentállni tudjon, s biztosan csak az állja meg helyét, ki magát ahhoz kötelességeinek erős kötelékével láncolva érzi. ★ Életem különböző viszonyok között folyt le- Voltaim oly helyzetben, midőn torsomat irigyelték, éltem napokat, midőn talán részvét tárgya valék, de csak egyet tanultam mind e tapasztalásaimból, s ez az: hogy megelégedésünk nem helyzetünktől, hanem annak felfogásától függ. Akár kedvez, akár üldöz a sors. mindig találunk valakit, ki nálunknál még kellemesebb vagy még szá- nandóbb helyzetben áll. S hogy el ne bízzuk magunkat vagy el ne csüggedjünk, nem szükséges egyéb, mint hogy szerencsés pillanatainkban azokra, kik szerencsésebbek, s ha szenvedünk, azokra, leik még szerencsétlenebbek, fordítsuk figyelmünket. — Aki helyzetét megfontolva az egyik mérlegbe azon javakat teszi, melyeket nélkülöz, a másikba azon bajokat, melyektől ment: az sem arra, hogy magát elbízza, sem arra, hogy kétségbeessék, nem talál elég okot. ★ Ha a tengeren távolból hajót látunk, mely duzzadó vitorlákkal egy irányban továbbhalad, szivünket vágy tölti el. A magas árbocokon színes zászlók lobognak, vi— Inkább én jövök ide mindennap. minthogy itt lakjak —" próbál meggyőzni egy ismeretlen fiatalember, aki a ruhagyárban dolgozik. — Nekem kétszobás lakást ígértek itt a városi egyszobásért. de nem k,eii. — Elítélték a Guszevet. ide nem jön senki — mondja egyik tanácstagja. Seres Istvánné. Igazat adjak nekik? Jómagam is hónapokig kerülgettem a Guszevet, ízlelgettem a gondolatot, hogy papírra vessem erről töprengéseimet. Közben beszélgettem guszevi lakosokkal, tájékozódtam a városi tanácson, érdeklődtem a Guszevben dolgozóktól, az onnan tiköitö Zeitektől es megfordultam magam is néhányszor a lakótelepen. 500 család otthona Mind közül talán a legutóbbi a Guszevbe való eljutás a legnehezebb. Mondjam azt, hogy a közlekedés csapnivaló? Átázott cipőm, feleslegesen elpocsékolt félóráim bizonyítják ezt. No, de mit szóljon akkor az, aki nap mint nap próbál eljutni a Guszevből, vagyis Nyíregyházáról a Tanácsköztársaság térre, azaz a városba. Pedig a guszevi lakótelep, a hajdan volt huszárlaktanya Nyíregyháza szerves része. Lakótelep a vasúton túl. amely több mint ötszáz családnak ad otthont, ahová több százán járnak dolgozni a ruhagyárba, a nagykereskedelmi vállalatok telepeihez. A vasúton túl már az Óperenciás tengeren tűit ’is jelentené? — Van nekik mindenük, mi a bajuk? — vágta a fejemhez valaki egy beszélgetés sorén, éppen olyan valaki, aki onnan költözött az Északi Alközpontba. — Amíg a lakótelep létezik, a tanácsnak az alapvető létesítményeket fenn kell tartani — mondták a tanácson igen helyesen, Ha így nézzük, nincs is baj. Vap bölcsődéje, óvodája, általános iskolája a lakótelepnek. A lakásokban vízvezeték van, csatornázott az egész lakótelep. Van fűszer- bolt, ahol nem rosszabb a választék, mint a vgros más boltjaiban, van zöldségbolt is és cukrászda szintén akad a szórakozni vágyóknak. — Cukrászdánk, inkább ne volna — vélekedik Bácskái Antalné, a lakótelep másik tanácstagja. — Helyette io.btorlái hófehérek, s oly nyu- godtnak látszik, mintha csak állna, s mégis tudjuk, hogy kedvező szelekkel kitűzőit célja felé halad. De ha ugyanezen hajó fedélzetén lennénk, nem - ítélnénk-e másképp? A nagy gálya, mely a távolban oly nyugodtnak látszik, nem halad-e éppen ügy ingadozva, mint az, amelyen magad ülsz; neun szántja-e föl a karcsú habokat, melyek tajtékozva csapnak föl elején, míg a szorongatott oldalak a küzdelem között recsegnek s nyikorognak, mintha a roppant teher alatt, mely rájuk nehezül, szét akarnánk tömi? S nem járunk-e éppen így azon nagy férfiak, s események emlékeivel, melyek az idő távolában előttünk feltűnnek? A történet keserű tengerén nem evezett keresztül senki nagy küzdelmek nélkül! ban kellene egy Patyolatfiók vagy posta, de egy rövidárubolt is elférne. — A férfiak használják kocsmának —■ jellemezte a cukrászdát egy fiatal lány. — Ha szórakozni akarunk, akkor bemegyünk a városba. Elpályáznak ? A kifejezés szinte kivétel nélkül megegyezik: „bemegyünk a városba” — mondják. Mintha valami tanya- központban, külterületen élnének Bár a gondjaik többnyire tényleg olyan jellegűek, amilyen a majdnem városoknak jellemzői. Ilyen a lakótelep és a városközpont közötti igen gyatra autó- buszközlekedés, az elavult csatornahálózat miatti állandó panaszok, az, hogy a körzeti orvoshoz is a városközpontba kell menni, a közvilágítás gyengesége, hogy nincs egy gyalogjárda még a legforgalmasabb utalt mellett sem. Ám a felsoroltak mellett az általános hangulatban is van valami rossz, ami a szükségmegoldásokra vall. — Aki teheti, elmegy innen — mondja Ferenczi Györgyné. özvegy asszony. Két gyerekkel, idős szüleivel él egy egyszobás lakásban. Évekkel ezelőtt beadta a kérelmet lakáscserére. — Ide senki sem jön, csak ha más nincs — erősíti meg Seres Istvánné. — Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor megkaptam, én is örültem a lakásnak. — Ahogy én láttam, többgyermekes munkások jönnek azok helyébe, akik elköltöznek — közli tapasztalatait Ferenczi Györgyné. — Prolikörzet lesz ez, meglátja — fogalmaz tömören és keserűen egy nevét titokban tartó férfi. Vele már vitatkoznom kell. Tagadom, hogy egy kevesebb jóval kecsegtető lakótelep pkvetienül „prolikörzetté” kell, hogy váljon. Abban igaza van, hogy néhány évvel ezelőtt a Guszevban is több értelmiségi és alkalmazott lakott, akik éppen az említett bajok miatt — s talán jobb anyagi körülményeik segítségével — elköltöztek innen. Ám ugyanúgy elköltözött az egygyermekes, jól kereső munkás is. Tehát: „aki tehette”. — A szomszédasszonyom azt se tudja, hová pakolja a bútorát, mert mindig pene- szedik — panaszkodik Seres- né, a tanácstag. — Pedig kívülről nem. látszanak vizesnek ezek a házak. — Meddig kell íjt laknunk, a vizes,, istállóból átalakított lakásokban — kérdezték tőlem. Átalakítás után raktár Válaszul csak azt mondhatom, amit én is hallottam a tanácson. A Guszev átmeneti lakótelep, az égető lakásgond enyhítésére hozták létre 13 évvel ezelőtt. Léte attól függ, a városnak mikor lesz annyi pénze, hogy jobb lakást építsen az itt élőknek. Az épületek masszívak, ipari célra még sokáig felhasználhatok. S mint a Guszevben élők. láthatják — ha lassan is — de egyre több szükséglakást átalakítanak, lesz belőlük raktár, vagy más létesítmény. — Én lennék a legboldogabb, ha megszüntetnék a Guszevet, hiszen az egész területtel nincs annyi baj, mint ezzel — vallja az ingatlan- kezelő műszaki vezetője. — És a kérések, panaszok mind jogosak. Halálra ítélt, lakótelep? Igen,, szerencsére. A város részletes rendezési tervében már mint ipari övezet szerepel. Bízvást bízhatunk abban — az újságíró éppúgy, mint a Guszevben élő néhány száz család — hogy ha nem is egy-két éven belül, de nem sokáig lesz gond a Guszev, ipint lakótelep. Addig pedig mindenki törekszik arra, hogy mégis a városhoz tartozzon az is, ami a vasúton túl van. Lányi Botond Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár 2. sz. mátészalkai gyár- ,/ségében január 1-én helyezték üzembe a csaphá :eg- lűnkáló automata gépet, mely segítségével az eddigi két munkafolyamatot a fúrást és az esztergálást most egy uni- -erzális géppel egy dolgozó végzi. Az új gép segítségéve! műszakonként 200 csapház megmunkálását végzi el Tircsd József esztergályos. Elek Emu felvétele A VASÚTON TÚL „KemirSck a várasba..“ Töprengés a „Guszev“ jelenéről és fövo;éről
