Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
Wrn tetwugr It. rrr.TT wactarorszaw f. «IK Tudományos alapon Az MTESZ megyei elnökség legutóbbi ülésén volt egy napirend, amelynek tárgyalása eltér a szokásostól, jelentős lehet az egész megye fejlődése érdekében. Az elnökség első esetben tárgyalt konkrétan megnevezett fejlesztési témákról, amelyeknek kidolgozására a megyei tanács vb-től kapott megbízást az egyesület. Az első téma — nagyon te aktuális — az építőipari kapacitás növelése. A témafelelős Építőipari Tudományos Egyesület a kapott feladat megoldására már kidolgozott egy ütemtervet hogy tudományos alapokon, viták Borán döntse el a negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelő konkrét tennivalókat. Felmérik a kapacitás- bővítés főbb akadályait, s ennek megfelelő szakemberekből álló bizottságot hoznak létre. A Faipari Tudományos Egyesület is megtette az első lépéseket a kapott feladat végrehajtására. Célja a tanács és a Könnyűipari Minisztérium gondozásában megyénkben megépülő lakószoba bútorgyár megvalósításának tudományos megalapozottsága. Az egyesület egy műszaki-közgazdasági munkabizottságot, s ezen belül egy önálló szakcsoportot hozott létre. Feladata: a beruházási tervek egyeztetése, a legkorszerűbb technológiák kiválasztása. Nem kis féladatot kapott a megye fejlesztésének ötéves tervciklusára a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület, Feladatuk a hűtőházak hasznosítása. Feltárni azokat a lehetőségeket amelyek elősegíthetik a növekvő tárolókapacitás gazdasági hatékonyságát. A MAE javaslatait már több helyütt — Vásárosna- ményban. Hód ászon és a szervezés alatt álló üzemekben; Baktalórántházán, De- mec serben, Nyírbátorban, Nyírlugoson — figyelembe vették Ugyanakkor felhívták a figyelmet a szakemberek arra, hogy az elképzelése!« kidolgozását megvalósítását egy jelenleg érvényben lévő kormányhatározat nehezíti. Az építőanyag-bázis bővítése témakörben konkrét javaslatot dolgozott ki a Szilikátipari Műszaki és Tudományos Egyesület; részletes programot készítettek egy, a megyében megnyitandó kavicsbánya létesítésére. A létrehozott szakemberekből álló munkabizottság a továbbiakban más egyesületekkel ia kooperálni őhajt hogy ez irányú munkája még eredményesebb legyen. A Közlekedéstudományi Egyesület a megyei közlekedés fejlesztése, a Magyar Hidrológiai Társaság a vízellá tás fejlesztése témakörökben kapott megbízatásokat A korábbi években sóit szó esett arról, hogy jobban igénybe kellene venni az MTíSZ-be tömörült egyesületek segítségét egy-egy konkrét fejlesztési-beruházási terv elkészítésénél. Jó lenne gyakrabban kikérni a szövetség szakembereinek — mémököik, közgazdászok, gazdasági vezetők — véleményét javaslatát. Nem mondhatjuk, hogy ennek az igénynek, szükségszerű követelménynek érdekében nem történt előbbrejutás. Ez azonban az első eset. amikor hivatalosan, széles perspektívákban, konkrétan is felkérték s műszáki értelmiséget; tegyenek meg minden tőlük telhetőt a tudományos fejlesztés érdekében. S a jelek azt mutatják; az egyesületek több, mint kétezer tagjára — az ügy fon' tosságánafc megfelelően — ezúttal is számíthat Sra- bolcs-Szatmár megye. SZABOLCSI VÁNDORMADARAK Az elfecsérelt negyedmillió óra Rendelet az indokolatlan munkaerő-vándorlás enyhítésére 1970-ben a statisztika szelt rint a megyei vállalatok dol- - gozóinák 61 százaléka (15 000) z változtatott munkahelyet. Mint a megyei tanács vb 7 munkaügyi osztályán tájékoztattak, ez az arány bizonyos . torzítást takar, mert magában foglalja az egy esztendő alatt ä többször is munkahelyet változtatottak számát is. Becsié- . sek szerint a dolgozóknak így is 35—40 százaléka cserélt munkahelyet az elmúlt évben. Hol a fegyelmezés? Érdemes figyelembe venni, hogy a múlt évben a munka- • viszonyt zömmel a dolgozók, . a munkavállalók szüntették meg. Ez a munkafegyelem la- , zaságára is utal. A megye vállalatai nem éltek megfele- : lően azzal a lehetőséggel, hogy a hanyag, fegyelmezetlen dolgozónak felmondjanak. Sőt, más vállalatok ezeket minden fenntartás nélkül alkalmazták, Ezeknek különböző kedvezőtlen hatásai mutatkoztak. Egyik ilyen, a népgazdaságot érintő kár volt az, ami a munkahely-változtatáshoz szükséges idő_ miatt esett ki a termelésből. Becslések szerint ez nem kevesebb, mint 250—260 ezer munkaóra. Az indokolatlan munkaerővándorlás, a nagyfokú fluk- hiáció kedvezőtlenül hatott az üzemekben a termelés szervezésére. Lazult a termelési és* munkafegyelem, a lehetősé- gekhez mérten nem emelke- dett a termelékenység. Sok esetben az indokolatlan munkaerő-vándorlás és a munkaerővel való ésszerűtlen gazdálkodás bérfeszültségeket okoközött & 3 régi munkások Különösen kedvezőtlenül érintette a nagyfokú munkaerő-vándorlás a megyei építőipart, s az olyan netiéz j£í tí - káí hiürtkángLylő váhalaS- kat, mint a MÄV záhonyi átrakója, az ÉRDÉRT tuzséri arnelyek, népgazda- sdgilag is jelentések. Nem figyeltek a vállalatok arra sem a nagyfokú munkaerő- vándorlás károsan befolyásolja a munkaerő felhasználásának hatékonyságát, hiszen mi- n<a nagyobb volt a kilépők szama, annál kedvezőtlenebbel aI.akult * munka hatért s kevesebb volt a * Jövedelmezőbb ^?.wí!i0dáspa’ m nyereség növelésére, g ezáltal a személyi jövedelmek emelésére. Vonatkozik azokra, akik«. A munkaerő indokolatlan vándorlásának csökkentése ér- Szabolcs-Szatmár megyében, a megyei tanács vb ln^k? ¥ 55°/1971-es számú rendeletében éppen ezért szabályozta a munkaerő-közvetí- ^.ypdjét. Ez a rendelet feb- ívrp Iepett hatályba. arcéra?31”102 a rendelet> mi A rendelet célja az, hogy a ' mislati munkaerő-gazdálko dást helyes irányba befolyásolja és segítse azáltal is, hogy az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkavállalási lehetőségeit korlátozza Kiterjed e rendelet a megye valamennyi állami, szövetkezeti vállalataira, a termelő- szövetkezetekre és intézmé nyékre. Kivételt képeznek az államhatalmi és államigazgatási szervek. Fontos célkitűzése a rendeletnek, hogy a munkaerő- mozgást megfelelő irányba befolyásolja elsősorban ott ahol a munkaerő-ellátás korábban gondokat okozott é' okoz ma is. Ezt azzal szolgál ja, hogy a fontos termelőágazatokban (építőipar, szolgáltatás, egészségügy) a munkavállalást nem köti kötelező munViszont kötelező munkaerőközvetítéssel lehet új munkaviszonyt létesíteni ezután azoknak, akik utolsó munka- viszonyukat „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel szüntették meg. Ide tartoznak mindazok, akiit jogszabályilag meghatározott felmondási idej ültet nem töltötték le, valamint azok is, akiket fegyelmi vétség miatt bocsátottak el. A kötelező munkaerő-közvetítés azokra is vonatkozik, akik egy éven belül két, vagy több alkalommal saját elhatározásból szüntették meg a munkaviszonyukat. A csökkent munka* képességűekért Segíti viszont a megyei tanács vb elnökének a rendeleté a csökkent munkaképességű dolgozók munkavállalását azzal, hogy kimondja: a vállalatok a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására ilikalmas munkahelyeket csak t kötelező munkaerő-közvetí- ;és útján tölthetik be. Lényeges része a rendeletnek, hogy i kereskedelem és a vendég- átóipar területén a szakképzettség nélküli férfi munkaerők felvételét kötelező munkaerő-közvetítéshez kapcsolja. ugyanakkor ezzel lehetőséget ad arra, hogy e területeken a nők foglalkoztatását, elhelyezését növelhessék. A nőkre nem vonatkozik a kötelező munkaerő-közvetítési rendelkezés. A kötelező munkaerő-közvetítéssel a járási, városi munkaügyi szakigazgatási szervek és a nagyközségi tanácsok illetékes szakigazgatási szervei foglalkoznak. Ez a rendelkezés nem old'a meg a gondot, csak elősegíti a munkaerő indokolatlan mozgásának csökkentését. Cél iát ott és annyiban éri el, ahol a vállalatok, az üzemek a hatáskörükbe tartozó intézkedések alapján helyes munkaerő- gazdálkodást folytatnak. Ott, ahol megbecsülik a dolgozókat, olyan bérpolitikát alakítanak ki, amely érdekeltté teszi a munkásokat a termelésben, a termelékenység növelésében, ahol állandóan és céltudatosan javítják a szociális, Kulturális és munkakörülményeiket. Ezen az úton csök- senthető az indokolatlan munkaerő-vándorlás. F. K. Tóth Árpád Tapintót és közéizet Nemrég egy idős — becsületben megőszüLt — nyugdíjast búcsúztattak az egyik intézménynél. A meghatottsággal küszködő idős ember úgy köszönte meg a szíves szavakat, a jókívánságokat — és a búcsúzóul átnyújtott pénzesborítékot — hogy hivatali felettesét úrnak szólította. Máskor se hallották ezt tőle a munkatársak. Annál is inkább, mert hatvanéves kora ellenére egy csepp öreguras- ság nem volt a modorában. Rendszerint kartársnak szólította a munkatársakat, a felettesét is. A búcsúzásnál mégis másként sikerült.- Az ünneplőkben hidegre változott a bensőséges hangulat, amikor az „igazgató úr” _ ahogy az öreg zavarában nevezte — szólásra emelkedett és alaposan kioktatta a nyugdíjba vonuló idős embert. Hosszasan ecsetelte, milyen kellemetlen emlékeket ébreszt benne ez a megszólítás, mennyire nem való ez a mi viszonyaink között. Az öregember lehajtott fejjel, megdorgált kamaszként hallgatta a leckét Megkeseredett szájában a sok szép mondat, amit még negyvenesztendős pályafutásáról, küzdelmeiről akart továbbadni, hátha tanulhat belőle a fiatalabb korosztály. Perceken belül véget is ért az ünneplés, a résztvevők közérzete a nullpontra Nem azért részleteztük a szokatlan búcsúztatás hangulatát mintha lépten-nyomon találkoznánk hasonló tapintatlansággal. De más-más töltéssel és más-más vonatkozásban tagadhatatlan, előfordulnak sértő, meggondolatlan, sőt durva esetek is. A kisvár- dai járás egyik községében a felnőttek esjá általános iskolájában az egyik fiatal tanár azt mondta az ötvenéves „diáknak", — „Ne bámuljon, mert kiesik a szeme, s még valaki rá tapos”. Az idősebb ember nem szólt egy szót sem, szégyenlősen lesütötte a szemét Pedig a fiatal — ráadásul falubeli — tanár úrnak lett volna szégyenkezni valója. Valószínű bárki folytatni tudná a sort saját környezetének tapasztalataiból. A tapintatlanság határa szinte végtelen. Az egyik városi hűsboit „jópofa” vezetője bántó élcelődéssel válaszol, ha a vevő esetleg ilyen kívánságot közöl: „ha lehetne, sovány húst kérek”. A vásárló mindezt kénytelen eltűrni, mert örül, ha kap a hosszú sorállás után. Vehetnénk példákat a bürok- ráéia kelléktárából is, ahol a leggyakoribb a kioktatásnak, a fontoskodásnak az a formája, amely egyenlő az emberi önérzet felrúgásával. A példák helvett talán hasznosabb az okokat kutatni, amelyek a tapintatlanságot szülik. Túl egyszerű lenne csupán az emberi hangulatváltozásokra, a darabos modorra, a néhol idegfeszítő munkára korlátozni az okokat. Ezek is jócskán megkeserítik az ember hétköznapjait. Tartósabb gyökerei vannak az emberi közérzetet bántó magatartásoknak. Egy-egy munkahely szellemi arcát, a szavak, elvek é* a valóság között tátongó űrt is kórképszerűen mutatja Ahol a dolgozót nem hasznosan ügyködő ^ilkat- résznek* tartják, a hivatalba, üzletbe betérő embereket nem izgága figuráknak, ■— akik egyenesen az ügyintézők, eladók bosszantására specializálták magukat — ott kevesebbszer sértik meg a kötelező tapintatot Mit lehet tenni? Beletörődni semmiképpen. De úgysem hogy a tapintatlanság ellen ugyanazzal „hadakozzunk”. Am az elhallgatás sem hozza meg a kívánt változást ahogy az idős nyugdíjas ember búcsúztatásán részt vevő munkatársak tették. Nem volt egyetlen munkatárs sem, zűri az igazgatónak akkor és később szóvá tette volna a sértő „köszöntőt”, rábírta volna, hogy kérjen bocsánatot a szép szavakkal elbúcsúztatott majd alaposan megsértett nyugdíjas kollégától. A tapintatlanság legjobb melegágya a meghunyászko- dás, a gyávaság. Páll Géza Találkozás — Szervusz pajtás, — csapott a váltamra a rég látott barátom — most aztán nem menekülsz, mindent, de mindent tudni akarok rólad, a családodról, egészen a munkahelyi közérzetedig. Hogy vagytok otthon’ — Köszönöm — mondom — volt egy kis lakásproblémánk... — Jaj, ne is beszélj lakás- problémáról — vágott a szavamba — hogy nekem milyen pechem van Eladtam a házamat Mátészalkán, a sógorom mondta, hogy átpasszolja a nyíregyházi lakását, mivel költözne Vásárosnaményba, ée aztán mégsem költöztek. Fél évig szaladgáltam, míg végre szövetkezeti lakáshoz jutottam. De hogy van a családod? — Kösz. Az anyósom most nálunk van... — Ne is folytasd, — dögö- nyözte meg a hasamat — az én anyósom meg nincs nálunk, hiába kérleljük, hogy adja el a kültelki házacskáját, nálunk a személyzeti szobában, remek kis kégli különben, jól meglennénk. De egyre csak azt hajtogatja, hogy inkább marad ő magának, mert a pénz elmegy, aztán az öregek csak útban vannak. Hát mondd, ilyet feltételez rólam. Te most hol dolgozol? — A régi munkahelyemen... — Én már új helyen vagyok, a benzinfinomítóban. Nagyon jó, kis kényelmes státusz, a főnökömmel haverság- ban vagyunk. Mi •kell több, gondolhatod, hogy van prémest meg miegyéb. De beszélj már pajtás magadról, hogy szolgál az egészséged? — Köszönöm — mondom —, két fogamat huzattam ki és... — Hú. komám, az komisz dolog. Én is hasonló cipőben járok. Bocsáss meg, de a TIT- ben már várnak, — mondta és felugrott az autóbuszra. Onnan még rám vicsorgott és mutatta, hogy három foga hiányzik, neki is most húzták. Majd mielőtt még becsukódott az ajtó, kikiabált: — „örülök pajtás, hogy el- mondtad a gondjaidat.” (- s) ÜZEMI ÉTKEZTETÉS Meleg étel — hidegen — Adag szerint elég volna. — Csak a minőség. — A tésztát kihozzák, de olyan hidegen, hogy nem tehet elfogyasztani. Építőipari munkások panaszkodnak az üzemi étkezésről. Nyíregyházán, a déli iparterületen, a megyei építőipari vállalat telepén, dolgoznak. Itt külön konyha nincs, a vállalat központi munkásszállójából, a Széchenyi utcáról hordják az ebédet mindennap a telepre. A vállalat dolgozóinak az étkeztetését az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat végzi. PANASZ MINDENÜTT — Általában elégedettek vagyunk az ebéddel — beszél egy kazánfűtő. — Tisztán főznek, az előkészítésre is nagy gondot fordítanak. — Látom, hogy csinálják. Jó — mondja Szőke János karbantartó. ők a központban ebédelnek. — Mert a központban sokkal jobbat adnak — bizonygatja Szabadi Gyula, aki a szakszervezeti választás idején járt ott. Panaszkodásból pedig nincs hiány a konyhában sem. — Akkor tudnánk jobb mit őségben főzni, ha csak 1600 adag kellene egv nap — indokolja Móré Sára, a konyha veretűje. — Most is úgy lesz a rántott csirkénél — magyarázza Bukovenszki József, a vállalati munkásellátási csoportvezető —, hogy lesz olyan, amelyiknél a közepe nyersen marad, szinte véres lesz a hús. — Egyszerűen nem tudjuk átsütni, nincs rá időnk — sorolja tovább a konyhavezető. — Átlagosan 2300 adagot főzünk, amikor 1600-ra méreteztek a konyhát. Hétszerre kell megfőzni. Márpedig amit délelőtt tízre megcsinálunk. az délben már nem olyan, mint a friss. A munkahelyekre való kiszállításnál is törődik az étel, ott azért rosszabb a minőség. LEHETETLEN? Az építőipari vállalat tíz forint 36 fillért fizet egy-egy adag ebédért Az anyagnorma hét forint 56 fillér. Eny- nyiból — s nem 4,50-ból, amit a dolgozók fizetnek — kell az ebédet elkészíteni. A munkásellátási csoport- vezetővel beszélgetünk. Évek óta hozzátartozik az étkezés ellenőrzése, ismeri a konyha problémáit. Éppen ezeket a gondokat látva viseltetik megértéssel velük szemben. Szó kerül arról is. hogy országos törekvés, ne csak egyféle menüt egyenek * dolgozók, mindig legyen választék. — Dupla kellene mindenből — gondolkodik el rajta. — Fantasztikus, ezt nem lehet megcsinálni. Talán akkor. ha a telepen felépül egy 6—700 fős konyha. — És a kihordott étel melegítése a telepen? — Hogyan oldjuk meg, mit csináljunk — kérdez vissza. — A nokedlit nem lehet gázrezsón melegíteni, mert odaég. — A nagyobb éttermekben forró vízbe állítva tartják melegen az ételt, ezt nem lehet megoldani? — Hát.. A LEHETŐ LEGJOBBAT Az étel minőségének megítélése más a központban (ott is más az irodaházban, mert az ottani nők szintén panaszkodnak) és más a telepen, ahová pedig ugyanazt az ételt viszik ki. — Van, amikor nagyon jót adnak — vélekedik Kántor Elek, akivel szintén a telepen beszélgettünk. — Miért nincs mindig így? Mert a múltkor is olyan volt a lebbencsleves, hogy az asszony otthon nem merne olyat főzni. — ízetlen most is a krumpli — szólnak közbe. — Pedig nem vagyunk mi nagyon igényesek, azért a 4,50-ért nem várunk túl sokat — mondja Kereskényi István. Azt viszont elvárhatják, hogy a meglévő nehézségek ellenére is a lehető legjobbat kapják. Lányi Botom)
