Kelet-Magyarország, 1971. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-14 / 38. szám

W «Ä5a! RETET MACYARORSZÄG — VASÁRNAPI METT ÉKLE* Um február ti t* KÍP A JÖVŐBŐL PÁLYA VÁLASZTÁS 1 —* ^ súlytalanság állapotát gyakorlom, mami!«. AMÍG A NÖ ELKÉSZÜL..: •- Drágám, szabadjon megjegyeznem, hogy a színházje­gyek már tegnap estére szóltak.» A BÉKE KEDVÉÉRT — Kérlek, adj kölcsön ezer forintot, hogy a feleségem dón igazolni tudjam a túlórázást!™ Galambos Szilveszter: NE VELÉS Az alábbiakban néhány jő tanáccsal szolgálunk a neve­lésben gyakorlatlan szülők részére. A szülők soha ne vesze­kedjenek a gyerek előtt. Ve­szekedés céljából menjenek ki a Kamaraerdőbe. Ha nincs közöttük veszekedésre indító dk, egy kis jóakarattal aimdig taln'hntnak ilyent. Ne engedjük, hogy gyer­mekünk Teli Vilmost játsz- szék. Kobozzuk el az íjfelsze­relést. Több szem többet lát. Tízéves gyermek kezébe ne adjunk Balzac- és Mau- vassant-regényeket. Azokat a gyerek már úgyis olvasta. Próbálkozzunk Andersennel. Ha a gyereknek nem tetszik a mesekönyv, a szülő még örö­mét lelheti benne. Ha c gyerek válogatós otthon az ebédnél, hozzunk neki kis kóstolót az üzemi kosztból. Portosan leszokik a kényesk'' öl. Ha a gyerek rossz bizo­nyítványt hoz haza, serkent­sük őt jó tanulásra azzal, hogy elővesszük régi iskolai bizonyítványunkat, mond­ván: „Nézd, fiam, édesapád­nak hány négyese volt! Ha elérkezik az idő, s a t>’ereknek pályát kell vá­lasztania, bízzuk rá a dön­tést. Ha a Fradi-pályát vá­lasztja, bele kell nyugod­nunk. Adjunk legalább ezer fo­rint zsebpénzt a gyereknek, hogy hó végén legyen kitől kölcsönkérni a kosztra. Tizenöt éven aluli fiúgyer­mekünket ne engedjük meg­nősülni, csak ha megtanulta a földrajzleckét. Ne fél+'ük a gyereket az iskolai tornaóráktól. Itt vá­lik olyan erős, edzett em­berré. aki megállja majd a helyét a villamoson, csúcs- forgalomban is. Ha nem tudjuk megoldani a gyermek házi feladatként fípott szchitmpeldáját, kér­jük meg a Tudományos Akadémia professzorát a példa megfejtésére. Ha 6 sem tudja megoldani, a hiba nem a szülőben van. Ne tegyünk úgy. mint az egyszeri szülő, akinek kis­korú leánygyermeke szalon­spiccesen, kissé megviselt állapotban jött haza hajna­li négy órákor. Ez a szülő ugyanis ráförmedt: — Pont hajnali négykor kell haza­jönnöd? Nem tudtál fél ötig várni? Akkor megtaka­ríthattuk volna a kapu­pénzt! Helyes, ha a gyerek fel­világosítását korán kezdjük. Lehetőleg reggel negyed 8- kor. Mert fél 8-ra már töb­bet tud a szüleinél. A nagy siker A kultúrházigazgató becsü­letére legyen mondva, hogy at utolsó percig hősiesen el­lenállt A szervező szózuhata- ga azonban végül mégiscsak lehengerelte. Kérem — zárta szavait a szervező —, Strapák Arankát igazán csak kultúr­politikai szempontok vezetik aikkor, amikor eljön ide, hogy Puszpángbükkös nagy érdemű közönsége előtt té~ kozolja istenáldotta tehetsé­gét. A kultúrházigazgató szo­morúan és megadóam bólin­tott. Másnap pedig megjelen­tek szerte a községben az öles plakátok és a tanácshá­za hangosbemondója egész nap bömbölte a nagy újságot: „Felhívjuk a lakosság figyel­mét, hogy vasárnap este nyolc órai kezdettel műsoros est keretében a televízióból népszerű Strapák Aranka lép fel a kultúrházban. Kíséri á világot járt „Hajcihő” együt­tes. Jegyek a torlódás elkerü­lése végett már elővételbe^ Is kaphatók...” Az előadás megkezdése előtt pár órával egy furgon gépkocsi haladt végig Pusz­pángbükkös utcáin. Az autó ablakából egy szőrös kar nyúlt ki és röpcédulákat szórt, amelyekre hatalmas pi­ros karika volt nyomtatva, alatta pedig a következő szö­veg: „Leheljen rá, ha megkékül, dobja el, ha nem, jöjjön el Strapák Aranka műsoros tánodalestjére!” A srácok persze hallatlan izgalommal kapkodták szót a röpcédulákat és ájult igye­kezettel leheltek a piros kari­kákat, melyek azonban nem hogy nekik, de még az atyais­tennek sem kókültek volna meg. Ey hathatós propaganda és előzetes szervezés után aztán igazán nem lehetett azon cso­dálkozni, hogy már hét óra tájban tömeg gyűrűzött a kultúrház körül. Elnéptelene­dett a falu. A szövetkezeti kocsmában abbahagyták a verekedést, a duhaj legények megszelídültek, a csöndesek pedig mámorossá váltak, még a kandi öregasszonyok is felfüggesztették a pletyká- zást, hogy ők is ott őgyeleg­hessének a kultúrház körül. Mindenki tanúja akart lenni a nagy eseménynek, mindenki látni akarta Strapák Arankát! A felajzott közönség türel­metlenül toporgott, de nyil­ván abból a meggondolásból, hogy egy ilyen nagy esemény igazán csak akkor értékes, ha várat magára, egyelőre sen­ki sem zúgolódott Az Idő pedig közben csak múlt Há­romnegyed tizenegykor azon­ban mégis kitört a botrány. A szervező szorongatott helyze­tében visszafizette a jegyek árát egyben közölte az érde­keltekkel, hogy az előadás azért maradt el, mert délután a szomszédos Puszpángara- nyoson, ahol Strapák Aran- káók fellépték, akkora siker volt hogy a közönség össze­törte a Hajcihő együttes be­rendezését Mint másnap a derék pusz- pángbükkösiek megtudták, a szervező valóban nem hazu­dott Puszpángaranyoson tényleg összetörték, mi több pozdorjává zúzták a „Hajci­hő” együttes szerszámait, sőt, Strapák Arankát a hátsó aj­tón kellett kimenekíteni a helyiségből De korántsem az átütő siker miatt Ágh Tihamér KERESZTREJTVÉNV 1846. február 15-én vendégsze­repeit Pesten a nagy francia ze­neszerző Berlioz Hector, aki tomboló lelkesedést keltve ját­szotta hangversenyén a Bákóczi- lnduló első változatát, mely eb­ben a müvében szerepelt: füg­gőleges 40. másik két fő műve: a vlzsz. 1, és függ. 18 sorokban sze­repel. Ezeket kell tehát bekülde­ni. VÍZSZINTES S IS. Folyó Ausztriában. IS. Dél­kelet német rövidítése. 14. Gesa egynemű betűi. 15. Verskellék névelővel. 16. A régi népek leg­többje ilyen életet élt. 17. Mo­rénában van! 19. Ütőkártya. SO. Hangtalanul fen! SÍ. A virágok és a tavasz istennője az ókori mi­tológiában. 23. AÖ. 24. Idegen nyelven: légipostán küldött le­veleken olvasható egyik sző. 25. A Kárpátok egyik szorosa. 36. A Duna mellékfolyója Ausztriá­ban. 27. Nátrium vegyjele. 29. A cselekedet. 31. Nyü közepe! S3. Közeli múlt megjelölésére használt szó. 35. AÖE. 36. Va­rázslat. 38. Névelös termény. 39. Bejegyez. 40. Több szólamú zene­müvek, melyekben a téma végig­vonul az összes szólamokban. 42. CSD 44. Nem ezzel. 47. Fél atom! 48. Hajó, repülőgép útirá­nyát, helyzetét meghatározza. 50. Germánium vegyjele 51. Kevert duó! 52. Kinshasa-Kongó állam­fője keresztnevének első betűjé­vel. 53. Gáz idegen nyelven. S4. SP. 56. Göngyölegek, papír, szö­vet nagy mennyiségben való cso­magolásának módja 58. Háziál­lat népiesen. 59. Pápai korona. 62. Grill-ben van! 63. Sorozat németül. 65. Nagy London nyu­gati peremvárosa. 67. Színes tol­lú madár. 68. Tejfellel, liszttel felereszt. FÜGGŐLEGES: 1. Olasz államférfi. 2. Haláltu­sám. 3. Tagadószó. 4. Régi nép. 5. Azonos mássalhangzók. I. Nö­vényállat. 7. Kilátásba helyezése. 8. KS. 9. Pólus. 10. Kevert sor! 11. Somogy megyei községbe való. 21. FYA. 22. Kastélyban vanl 28. Az Illegális kmp egyik vezetője és mártírja. (Kató). 30. Tarto­mány és székhely Is Jemenben. 33. Benne van az élet csírája. 34. Ilyen part is van. 36. Latin bir­tokos névmás. 37. GRZ. 41. Fan­táziák, elmeszülemények, (—’■). 42. Elhanyagolt öltözetű gondo­zatlan 43. Anyagilag elismer. 45. A bonyodalom. 46. Francia festő, vallásos képei Rafael hatá­sa alatt állnak. (1616—1655). 48. Fordítóit fütykös! 49. Folytonos- sági hiba, tájszólással. 55. Régen ezzel a két szóval kezdték taní­tani az ABC-t. 57. NDK tarto­mány és székhely. 60. Névutó. 61. ANH. 63. Perzsa uralkodó. 64. Fogoly. 66. Menj, távozz angolul. 67. Időhatározó azó. A megfejtéseket február 32-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk eL Január *1-4 rejtvénypályáza­tunk megfejtése: „Az Írók köztársasá­gában nem érdem, nem születés, nem hivatal többé, egyedül okok egyedül ész adnak elsőséget.” Nyertesek: Cservenák Edith, dr. Papp Sándor, Pazonyi József, Stenczel Mónika és Tar László­dé nyíregyházi, Erdélyi Mária hodászi, Virág Lászlóné kéki. Szabó Péter nagykállói, Hor­váth tmréné nyírbátori és Gyene Zsigmond tyukodi kedves rejtvényfejtőink. A nyereménykönyveket postán elküldtük. ÖNZETLEN SZERETET Még pár nap és betöltőm a kilencvenhármat, de oly remek erőben, hogy egyelőre dalolászva töröm a követ az országutakon, havi ötszázért. Jenő bátyáin már sokszor hívott, kövessem példáját, le­gyek buszvezető, de én jobban kedvelem a kőtörést, a sze­szélyes időjárást;' az ország­úti miniszoknyákat, ahogy pajkos, hetven körüli kislá­nyok csípője körül libegnek. Ma nagyon jó napom van, mert kellőleg megdicsért ti­zenöt esztendős munkaveze­tőnk és az éjjeli műszak után keringőzve tértem meg otthonomba. Falábú házfelügyelőink kis­sé irigyelhette jókedvemet, mert hallottam, amint ezt mondja: — Már megint ivott a vén boroshordó. Hát ez tévedés. A mámorí- tó hajnali napfény részegített meg és az a látvány, hogy szeretett kisiunokám, a rovott múltú Lajoska már várt rám ajtóm előtt, s karjait tárta: — Nagypapili! Pontosain egy hónapja, hogy nem látta­lak! Mint harangocska csendült fülembe Budapestiről kitiltott kisrumokám, Liliké édes hang­ja: — Éppen egy hónapja, hogy nem láttalak öregíiú! Fel­szöktem hozzád, mert nélkü­led nem élet az élet! — Belém karoltak és berö- pítettók a szobámba. Liliké a cipőmet húzta le, Lajoska a kabátomat, s hogy el ne gyú­ródjék, azon nyomában magá­ra öltötte. Míg aranyos unokáim 3 kedvemet keresték, beállított Peoér Róbert, szeretett körze­ti orvosom. — Élünk még? Élűink még? — fogta meg pulzusomat a drága lélek. — Pontosan egy hónapja nem volt szerencsém önhöz. Szeretteim felfalták a reg­gelimet, s persze, Pecér dok­tor se kínáltatta magát kü­lönösebben. Bement a spájzba és bekanalazott három üveg szilvalekvárt Érkeztek még: Döme, régi kenyerespajtásam a lőver- sesnytérről. aztán Stefánia, múlt századi szerelmem, de benézett Sősldfli Sándor, ki­váló szomszédom is, aki álta­lában köszönteni sem szokott. — Pont egy hónapja, hogy nem láttunk! — mondták egyöntetűen. A meghatottságtól szólni sem bírtam. Mint éli kép ül­tünk negyed tizenegyig, mikor is beállított Soma, a postás- A rend ekkor felbomlott Pecér doktor buzgón vizsgál­ni kezdett, Sóskifli szomszéd a balomat, Döme kenyeres­pajtás a jobbomat rázogatta, Stefánia ajkon, Lili unokám kézen, Lajoska unokám pe­dig térden csókolt — Na, milyenek vagyunk hozzád? Soma, a postás, mérgesen morgott — Csendet kérek! Szeret­ném átadni a bácsi nyugdí­ját!™ Darázs Endrs

Next

/
Thumbnails
Contents