Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

f. elds? KELPr MAGYARORSZÄS tvn. Ja««it ?: GYEREKEKNEK CSALÁD —OTTHON A szélkakas Nem dombon, nem kerítésen, fenn tanyázik a kéményen, egész napon elpipázgat, a szellőkkel elcicázgat, forog, hogyha kedve szottyan, nem kell félni le nem pottyan: fújhat a szél akármerről, ő is nyomban arra perdül. Ha úgy tetszik, pont éjfélkor táncot jár és kukorékol. Bádogos és kéményseprő, arra ügyel mind a kettő: jól szeíeljen a pipája és a rozsda meg ne rágja. No de mit tud még azon túl. hogy mindig a széllel fordul? Nem akármit bíztak rája: talpig páncél a ruhája, sisakja is van hozzája, ilyet nem adnak hiába, liászolgál ő arra joggal, szembeszáll a ti hurokkal. Keményen vív bajban, vészben, el nem futna semmiért sem! — Vagy: dehogy vív! Nincs kardja Lába sincs, hogy elfuthatna. Olyan vitéz a szélkakas, belül üres. lent, fent lyukas. Ö s az ellen: két tekergő, széllel bélelt mind a kettő A szélkakas olyan vitéz, hátat fordít, ha jön a vész. Nem hős semmiféle csatán, annyit tesz, hogy forog csupár Ha úgy tetszik, hát az ellen a hátával veszekedjen. Száját félti, csak a száját, ki ne üsse a pipáját. Medgyesl Károly TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Kicsinyítő­képző. 7 Költő. 8. Kétjegyű más­salhangzó. 9. Tartós nézet. 11. Hajó orra. 12. Vissza: szükséges. 14. Nógat, űz (lovat). 16. Kedvelt műsor a tv-ben (kriminalisztika). 18. Háziállat. 20. Nem szelíd. 21. Európai nép. 22. MIN. 24. Hibáz. 25. .. . egészséget! 27. Kártyaszín. 28. Kétszer, ételízesítő. 29. Fej. vagy ... FÜGGŐLEGES í 1. Szükséges. 2. Bőg. 3. Keres­kedelmi értéke. 4. CO. 5. Növé­nyi zsiradék. 6. Megfejtendő. 10. Ül. 11. Kopasz. 13. Vissza: világ­talan. 14. Sereg. 15. Hosszan el­álló (pl. étel). 17. Nóta. 19. Játék­vezető. 21. IÉRÁ. ?3. Házas. 24. Erődítmény. 26. Állóvíz. 27. Kér­dőnévmás. Megfejtendő: Függőleges 6. vízszintes lj Múlt heti megfejtés:- TISZATELEK — AJAK — riSZADOB — BÚJ — KOMORÓ Könyvjutalom: Kovács Anikó Nyíregyháza és Tisza Irén Nagy- kálló. Karácsonyi vendégek O/ arácsony napja volt, s a műhelyben, ahol a já­tékok készültek, útra készen állott az utolsó szállít­mány is. A nagy sietségben az egyik babát már nem tud­ták befejezni. Az asztalon maradt, kopaszon, éppen csak egy kis ingecskét adtak rá. — Sebaj — mondta valaki —. majd elkészül ünnepek után.. .4 baba ijedten nézett kö­rül és kiabálni kezdett, olyan hangosan, ahogyan csak egy ekkora babától kitellett: — Hé, hé! Hát igazán itt akartok hagyni?! Karácsony van! A gyerekekhez akarok menni én is! De kiáltozását a nagy siet­ségben csak egy kis mackó hallotta meg — éppen akkor tették a ládába. Mivel igen lovaglás természetű volt, si- etve kidugta fejét a selyem­papírok közül: — Ne sírjon, kisasszony! — fordult a baba felé. — Tu­dom a kötelességemet: önnel maradok! — és ezzel kiugrott a ládából. Meahajtotta ma­gát és hozzátette még: — Tó­biás vagyok! A baba halkan suttogta: Én meg Zsuzsika... A ládát közben kivitték, mindenki elment, $ ők egye­dül maradtak. — Mindenekelőtt hagyja abba a sírást Zsuzsika — szó- la.lt meg újra a kismackó —; az úgysem segít, árt a szép­ségének is! — A szépségemnek? — sírt fel újra a baba. — Nem látja Tóbiás úr. hogy telje­sen kopasz vagyok? — Nem látom — hajolt meg udvariasan a kismackó. Pedig látta, s csak azért mondta ezt, mert lovagias természetű volt. — De ha így van. ezen igazán könnyen segíthetünk! — Már le is mászott az asztalról, hogy fel­vegye a földön heverő, né­hány szál sárga pamutot. Ekkor megszólalt egy, padló­ra ejtett varrótű: — Engem is vigyél magad­dal. Gyönyörű hajat varrók a babának! A tű igen ügyesnek bizo­nyult, s a babának egy­kettőre szép, szőke pamuthaj borította a fejét. — Most pedig megyek és szerzek önnek ruháravalót! — hajolt meg ismét a kis­mackó. és újabb felfedező útra indult. Hamarosan visz- szaérkezett egy égszínkék bársonydarabkával. Mindenki munkához látott, a tű, a cér­na, de még az olló is! A ba­ba talpra állt, s a mellette fényesedö gyűszübe pillan­tott. — Milyen csinos! — állapí­totta meg magában a kis­mackó. — Csak jussunk el egy karácsonyfáig, az is le­het, hogy még ma megkérem a kezét! Azzal karját nyújtotta a babának, s elindultak az ajtó felé. De az ajtó zárva volt. — Jmmmm! — hökkent meg a kismackó és erőseb­ben szorította magához a ba­ba kariát. mert az megint sírni kezdett. — Mindennek vége! — sut­togta —, pedig milyen szép lett volna eljutni a gyerekek­hez. Elszomorodott, a kismackó is. de nem mutatta... — Majd. én segítek rajta­tok! — szólalt meg hirtelen a sarokba állított hátizsák. — Ne kérdezzetek semmit, búj­jatok belém! Mindketten az öreg háti­zsákba búitak. Éppen ideje volt. mert már jött érte a gazdája. így értek ki az utcá­ra, meglapulva a jó meleg hátizsákban. A kismackó egy idő múlva kidugtg belőle a fejét: — Mii lát, Tóbiás úr? — kérdezte tőle a baba. — Üres, havas utcákat.„ — Aztán hirtelen felkiáltott: — Igen, ott, ott! Egy kará­csonyfa világít ki az ablakon. Gyerünk! — Ugorjatok ki, bátran! — biztatta őket az öreg há­tizsák. Ki is ugrottak. Egy pillanatra elmerültek az egyik hóbuckában, de a kis­mackó elkezdett forgolódni. Előbb az egyik mancsát dug­ta ki, aztán a másikat, végül bozontos kobakját is, és gyorsan kiemelte a bábát a hóból. Megfogták egymás ke­zét, szaladni kezdtek, s már olt is álltak a ragyogóan vi­lágító ablaknál. — Most már csak a pár­kányra kell felmásznunk! — mondta a kismackó. Fel­emelte a babát. A baba egyik kezével megmarkolta a tég­lát, 3 másikkal pedig maga ■mellé rántotta a kismackót. Feljutottak... Ó, ő, mennyi gyönyörűsé­get láttak! Mindenekelőtt egy hatalmas karácsonyfát; ágain fénylő üveggömbök, csiliám_ porral behintett papírhá­zacskák himbálóztak, no meg rengeteg szaloncukor... És láttak a fa alatt egy kerek szemű kisfiút, meg egy pi­szeorrú kislányt is. A baba odaszorította arcocskáját az ablakhoz: — Itt vagyunk! itt va­gyunk! — kiáltotta lelken­dezve —• tessék minket be­engedni. Valaki kinyitotta nekik az ablakot. A baba kissé hát­rább húzódott, de a kismac­kó udvariasan meghajolt: — Csak ön után. kisasz- szonyl... — szólt, mert mint mondtuk, iáén lovagias ter­mészetű volt — És még va- larnit szeretnék mondani. Zsuzsika — tette hozzá. — Ne nevezzen ezentúl Tóbiás urna.!:, nevezzen egyszerűen csak kismackónak'.... ★ Vajon melvikőtök ablaka- kopogtattak be. gyerekek’ Mindenesetre nézzetek körül Ha láttok a fa alatt eav szőke, vamvthain bakát, mer eou torzonbor- fejű kisinac kőt. biztosan ők azok! Zsuzsi és Tóbiás... Acs Kató Sarkady Sándor HÓ HULL.. Hó hull Suhanunk a szánna! — Puha hó; Csing-ling, Csing-ling, Fut a ló ... Fut a ló; — Gyí, fakó! Árkon, bokron átal HÓEMBER Szikrázik a hótenger, Seprűnyél a kezébe, Elkészült a hóember: Vaskalap a fejébe! Hótenger, hótenger — Hótenger, hótenger — Répaorrú hóember! Répaorrú hóember! A szem kikészítése Recepfek Évtizedek óta divat. A ki­húzott, vagy megformázott, ese leg utánrajzolt szemöldök, a bodorított, festett, vagy fel­ragasztott .szempilla közis­mert. nappalra is alkalmazót szépészeti mód. Újabban a szem kikészítésében legked- vel ebb eljárás a szemhéj festése. Ehhez különböző se- gédeszközök szolgálnak. A szemhéjrúzs a szájrúzshoz hasonló tartóban kapható pu­ha rudacska. Használata is szinte azonos a szájrúzséval: a szempillasor felett húznak vele vonalak vagy eldörzsö’t arnvékot. Ennél modernebb változat a folyékony szemhéj, festék, kis üvegcsében. Vé­gül a legúiabb és legalkal­masabb kellék: agombfesték- készlet. mely 6—fi darabból áll. fehértől ezüstszürkén át kéltig, zöldig, aranybarnáig. Ezt szárazon rakják fel, a po-í+ott anyagú gomíifes'ék- ből szedve a szükséges mennvisépet ecsetre. Éspedig: közvetlenül a felső szempil­lasor felett kezdve, fel. egé­szen a szemö’dökig. Ez a ré­tes lesz az plan:, erí a fehér festékből rakjuk fel. jól ei- dörzsütve. A szemöldök alatt ugyanis csak p f"her szín a felső szernniUpcortól kiin­dulva visszük fel a szinozőt — naonalra világoskéket, ''agy hársfazöld'H, esetleg kissé rózsásat — finom át­menettel az alapszínbe. Esté­re a merészebb — aranybar­na. ezüst szín is elfogadott, mivel esti világításban, szín­házban. koncertteremben, bálban úgyis halványabbnak, sápadtabbnak hat bőrszí­nünk. A szemhéj festés nép­szerűségének titka: fiatalít, nagyobbnak tünteti fel a szemet az eredetinél, csupán arra vigyázzunk, hogy nap­palra ne alkalmazzuk túl feltűnően. A szemhéjfesték színe igazodjék természetes színeinkhez. Barna szemhez, gesztenyeszínű hajhoz szép a halványzöldes, vagy arany­barnás árnyékolás. Kéksze- műeknek a világoskék szem- héjfes'ék illik legjobban, mert hangsúlyozza, elmélyíti természetes adottságaikat. Természetesen ízlés dolga, ki rrjilyen színt választ, de még egyszer csak azt taná­csolhatjuk, vékonyan, diszk­réten kenjük fel a szemhéj­festéket. A feltűnő, vaskos festés, ugyanis inkább öregít, mint fla alít. És a szem alá csakis nagyon fiatalok te­gyenek színezet, leheletnyi vékonyan. Ne feledkezzünk meg ar­ról. hogy a szépen kikészí­tett, hangsúlyozott szem mellett arcbőrünk is üde és színes legyen — nem is első­sorban a festéktől, hanem a természet jóvoltából; teh^t télen is mindennap fogyasz- szuk bőségesen a kapható vi­taminokat, paradicsomlét, na­rancslét, stb. Az ősz hajszálakról A haj színe a hajszálaik vastagságától és a bennük lévő bőrfesték — pigment — mennyiségétől függ. A fes­tékanyag azonos a bőrben lévő pigmenttel, ennek tu­lajdonítható. hogy a halvány bőrű emberek általában sző­kék, a barna, kreol bőrűek viszont rendszerint barna, vagy fekete hajúak. A vé­kony hajszál kevés festék­anyaggal szőke, a vastag és sok festéket tartalmazó pedig fekete. A vörös színű haj vastag és kevés festékanyagot tartalmaz. Az ősz hajszál azért fehér, mert hiányzik felőle a festék, belső csatornáját levegő töl­ti ki. Az őszülés folyamata úgy megy végbe, hogy a nor­mális színű hajszálak folya­matosan kihullanak, és he­lyükbe festékmentes, légtar­talmú újak nőnek. Egyik percről vagy óráról a másikra való megőszülés nem létezik (habár sok ilyen „legenda” van forgalomban), bármilyen nagy megrázkód. tatás is érje az embert. Ugyanakkor azonban nem­egyszer fiatalok, sőt kisgyer­mekek hajfürtjei között is felfedezhetők fehér foltok. Ezek anyajegyszerű elválto­zások. A korai őszülésnek az örökletes hajlamon kívül vi­taminhiány, hosszú, súlyos betegség is előidézője lehet. Kevesen tudják, hogy az idült mérgezésekben szenvedők, így az alkoholisták is. vala­mint az ideges, vagy inge­rült természetűek jóval ko­rábban őszülnek. Bizonyos gyógyszerek huzamosabb szedése is fehérré változtat­hatja a hajat, ez azonban csak átmeneti állapot, mely a gyógyszer szedésének abba­hagyása után megszűnik. SACHER-TORTA 14 dkg vajat 10 dkg cukor­ral habosra és simára keve­rünk, utána egyenként 6 to­jás sárgáját adunk hozzá, de mindegyik után újra kever­jük. 14 dkg étcsokoládét kis­sé meglangy ásítunk és 2 ká­véskanálnyi rummal együi t a előbbi masszához kever­jük. Ezután 14 dkg lisztet és a 6 tojás fehérjéből vert ke­mény habot adjuk hozzá. Tortaformában — amit zsír- papírral bélelünk ki — meg­sütjük és csokoládémázzal vonjuk be. Csokoládéöntet: 3 dkg cso­koládét 5 dkg cukorral, tél pohár vízzel és egy kávéska­nálnyi citrommal addig fő­zünk, amíg sűrűvé és raga­dóssá lesz Utána hozzáadunk még 5 dkg puha. meffmelesí- tett csokoládét és a tűzről le­véve addig keverjük, amíg a máz kihűl. A végén egy ká­véskanál vajat is keve’-ünk bele. mert így fényesebb lesz. Utána bevonjuk vele a tortát és a hűtőszekrényben kifagyasztjuk. NARANCSKRÉMTORTA Késztoriát vásárolunk, amit középen felvágunk, s a következő krémmel töltjük, úgyszintén a külső részét, te­tejét és oldalát bevonjuk ve­le. Narancskrém: két evőkanál narancsiammot vagy két evő­kanál megmosott, vízben fel­puhított és 5 dkg cukorban felfűzött, reszelt narancshéjat 10 .dkg cukorral keverünk össze, majd 15. dkg vaiial ve­gyítve simára és habosra ke­verjük. Ugvanezt elkészíthet­tük 2 dl felvert tejszínnel el­keverve is. amit a vaj he­lyett adunk hozza. GESZTENYEKRÉM­TORTA Ezt is késztortából készít­hetjük. kész gesztenyemassza töltelékkel. A tortalapot fel­vágjuk, utána 10 dkg geszte­nyemasszát 2 kanál tejjel és ugyanennyi cukorral felfő­zünk, maid kihűtiük és 13 dkg vattai sima krémmé ke- verüik. Utána a tortát meg­töltjük vele és a tetejét, olda­lát is bevonjuk. DIÓTORTA 6 tojássárgáját 8 dkg cu­korral habosra keverünk, majd 5 dkg zsemlemorzsát és 5 dkg őrölt diót keverünk; hozzá. Utoljára hozzáadjuk a 6 tojás keményre vert habjai és két kávéskanálnyi rumot. Kilisztezett tortafomiába öntjük és lassú tűzön kisüt­jük. Amikor kihűlt felvágjuk és vagy 4 dl felvert cukro­zott tejszínnel. vagy dió­krémmel töltjük. Diókrém: 15 dkg őrölt diót, 2 kanál tejjel és 10 dkg cukorral félfőzünk, majd kihűtjük és 15 dkg vaj­jal habos, világos krémmé keverjük. Szobánövéti yeink téli öntözése A lakás élő zöld­jei csak akkor díszle­nek szépen és úgy biz­tosítanak örömöt mindany- nyiunknak, ha ápolásukról rendszeresen gondoskodunk. Ehhez viszont ismernünk kell a szobanövények sajátos igé­nyeit és azt, hogy mit, mikor és hogyan kell csinálni. Növényeink téli gondozá­sánál legfontosabb és egyben legkényesebb dolog az öntö­zés. Az öntözővíz adagolásá­nak helytelen mértéke sok esetben a növény pusztulásé hoz vezet A nem szélsősé­ges vízigényű szobanövé- eyOknál legtöbb, ha a cserép földiét kísériük figyelemmel és akkor öntözünk, amikor a föld már porhanyóssá válik. Ehhez azonban tudni kell, hogy a nagy levelű, jól be­gyökeresedett növények gyorsabban száradnak ki, mint azok, amelyeknek gyen­ge a gyökérzetük és kicsiny a lombjuk. A vékony levelű, puha tapintású növények vízigénye is nagyobb, mint a vastag, bőrszerű. szöszős, vagy éppen viasz bevonatú levelűeké. A legkevesebb vi­zet a kaktuszfélék igénylik. Minden szobanövényre ér­vényes szabály, hogy ha ön­tözünk. ne csak tessék-lás- sék módon végezzük, hanem úgy. hogy a víz a cserép földjét teljes egészében át­nedvesítse. Előfordulhat, hogy valamilyen okból meg­késik az öntözés, s a növé­nyek levelei lankadni kezde­nek. Ilyen esetben állítsuk vízbe a cserepet és hagyjuk ott addig, míg a virágföld vízzel telítődik. Az öntözés­hez esetleg virágpermetezőt alkalmazzunk. Ne feledjük el. hogy nemcsak a gyökérzet, de a növény zöld részei is igénylik az öntözést, illetve azt, hogy a rájuk rakódott port permetezéssel, vagy nedves vattával 2—3 heten­ként eltávolítsuk. A téli öntözés különösen sok figyelmet és körültekin­tést követel. Az öntözővíz mindig olyan hőfokú legyen, mint a szoba átlagos hőmér­séklete. Azok a növényeit, amelyeket hőigényüknek nem megfelelően fűtött helyiség­ben próbáltunk átteleltetni, túlönjözés esetén gyökérrot­hadást kapnak és elpusztul­nak. A szanszeveriának i3 többnyire ez okozza a f-éS) pusztulását.

Next

/
Thumbnails
Contents