Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-31 / 26. szám

rw rr magyaro*«?**« W7Í. faflulr SH. « oMat Szülők fóruma: m ff ff i f « Tűnődések a továbbtanulásról GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED í Donászy Magda: Aligha van ezekben a napokban, hetekben nagyobb gond azokban a családokban, ahol általános iskolát befejező gyermek van — mint a továbbtanulás. Melyik és milyen típusú iskolában tanuljon a gyermek? Mit válasszon az adott lehetőségek közül? Milyen útbaigazítást kapnak a szülők — a tantes­tületektől, tágabban: a társadalomtól? Nem egyedi ta­pasztalat ugyanis, hogy sok a tanácstalanság. Sok szülő — és gyermek — nem ismeri az egyes iskolák jellegét. Nincs mindenütt őszinte és közvetlen kapcsolat a szü­lői ház és az iskola között, holott — joggal — a legtöb­bet a pedagógusoktól várják a szülők, különösképpen a fizikai dolgozók. Nem a kivételekre utalnánk; a munkás-, paraszt­szülők közül is sokan — élet- és emberismeretükben bízva — igényesen, felelősséggel indítják útnak a gyer­meket, viszont akadnak értelxniségi szülők, akik mente­sítik magukat az efféle gondoktól. Mégis az a gyakoribb, hogy a fizikai dolgozók ne­hezebben ismerik ki magukat a továbbtanulási lehető­ségekben. nincs kellő áttekintésük róla. Nem mindig ítélik meg helyesen gyermekük szellemi, testi, jel­lembeli adottságait, hogy azokra alapozva a gyermek­kel együtt döntsenek a továbbtanulásról. A tanácstalanság, a gyermek és szülő éjszakába nyúló vitái olykor nem amiatt parázslanak fél, hogy ellentét van a felnőtt és a gyermek elképzelése között. Ilyen is gyakran előfordul. Nem is baj az, ha az éppen serdülő fiatal és az élettapasztalatokban gazdagabb fel­nőtt véleménye összecsap, s ebből születik meg a dön­tés. S ebben várják a szülők azt a pluszt a pedagó­gusoktól, ami segít megoldani a választás problémáit, eloszlatni — mind a szülőnél, mind a gyermeknél — a téves hiedelmeket, legyen szó akár a divatos — pén­zes szakmákról — vagy más kérdésekről. A jó pedagógus nem a jelentkezési lapok kitöltését megelőző hetekben, napokban ért szót a szülővel, a gyermekkel. Régebbi, évekre visszanyúló képekről rak­ja össze a gyermek „arculatát”, segít mérlegre tenni képességeit, a különböző pályák alkalmassági követel­ményeit szembesíteni a gyermek tényleges adottságai­val. Ilyen helyen nincs is baj! De ahol ezekben a he­tekben akarják pótolni — lázas igyekezettel —• az el­mulasztottakat, ott már elbizonytalanodik szülő, gyer­mek egyaránt. De ez csak a probléma egyik oldala. Közismert me­gyénkben, hogy a pedagógusok sok iskolában igen ne­héz körülmények között dolgoznak, különösen a kis- és tanyai iskolák, de nem egy városi iskola isidé tartozik. Nem biztos, hogy mindent meg tud beszélni a szülő és a pedagógus a szülői értekezleten, sőt egy rosszul idő­zített családlátogatás sem mindig éri el célját. Ezért a „másik félnek”, a szülőn^ ,js. keresnie szükséges az alkalmat, hogy meghitt beszélgetésen tájékozód jelt .a gyermekét' évek óta nevelő ósztályfőnök, pedagógus vé­leményéről. Jó dolog a? Mén hogy korábban elkészült és az iskolákhoz eljutott a megyei pályaválasztási ta­nácsadó, ez a hasznos könyvecske. Félő azonban, hogy éppen azokhoz nem jut el időben — és elegendő pél­dányszámban — akik a legjobban rászorulnak a fel­világosításra De a könyvecáke mellett elkél a pedagó­gus bővebb magyarázata is, mert mindent minden pá­lyáról, választott szakmáról nem mondhat el a tanács­adó, csupán a legfontosabbakat. A pályaválasztási gondokat aligha lehet egyedül az iskolákra, a pedagógusokra leszűkíteni. A szülők mun­kahelye, a különféle társadalmi szervek — a népfront, a KISZ, művelődési intézmények, a szakszervezet, stb. — is felsorakozott a tanácsadók, a segítők közé. üze­mek, tsz-ek. gazdaságok, intézmények kötnek szerző­dést fiatalokkal, részesítik előnyben a törzsgárdatag szülőket, a fizikai munkások gyermekeit, hogy tartal­mat és távlatot adjanak a még fáradtságos éveknek, amelyek a továbbtanuló fiatalokra várnak. Most már csak az a kérdés, hogy a szülők is eléje mennek-e az útbaigazításnak? Mindez, természetesen azokra a he­lyekre érvényes, ahol van is minek eléje menni, snem maradnak papíron a pályaválasztásra, a továbbtanu­lásra vonatkozó tervek. Egy szűk hónap sincs már, hogy befussanak az iskolákba a jelentkezési lapok. Nem sóik idő ez, de még elegendő arra, hogy megoldódjék sok szülő nagy-nagy gondja — s a gyermekek is a ráter­mettségük, kedvük és az adott lehetőségek ismeretében a legjobb helyen kezdjék él újabb munkájukat a fel­nőtté válás útján. Páll Géza Tímár Hedvig: VÁNDOR BÚZAVIRÁG Kevesen tudják, hogy a búzavirágot valamikor rétivi­rágnak hivták mert mindig a rétek kellős közepén él Mindenki szerette, mert szelíd volt és v'dám mint a nap­fénye' eg. Egyszer aztán nagy bánat érte. A bogáncs költözött melléie és állandóan bán­totta. szurkálta töviseivel. Hiába kérlelte szép szóval a szelíd réti virág: — Ne oánts. ne szurkálj. Én serr bántalak téged. A bogáncs továbbra is oán- totta és nem törődött a róti- virág fájdalmával. Sírt, - kogott szegényke de hiába Gonosz szomszédia nem szán­ta meg Végű’ is a szelíd ré­tivirág megkérte a szellőt hogy -epítse a rét úlsó felé­re. aho! elbújhat a bogáne felől A szellő elrepítette hát a «ét túlsó felére, ahol a réti­virág újból nyugalmat talált, de nem sokáig, mert a csúf, szúrós bogáncs megkérte az északi szelet, hogy repítse az elmenekült rétivirág mellé, így történt, hogy szegényke újból szenvedett és most már napestig sírt, zokogott. Meghallotta panaszát a rét végében ringatózó búzatáb­la. — Szegény kis virág — sajnálkoztak a búzakalászok, majd'azt mondták: — Híviuk magunk közé! Majd mi megvédjük minden ellenséggel szemben. így is történt. A búzatábla hívására a szellő a kalászok közé repítette rétivirágot akinek búzavirág lett a neve és ma is boldogan él népes családiával a búzaföldeken a pipaccsal és sok-sok társával együtt. lublleumi úttöröpályázat (4.) VÍZSZINTES: 1. 1963-ban indult e nagy­szabású úttörőmozgalom. 11. ... labda (teniszütőhöz hason­lóval játsszák). 12. Középkori énekes. 13. Pálya. 14. Részes­rag. 16 Találja. 17. Fó- zelóknöveny. 19. Pakol. 21. Dunántúli csa­torna. 22. Uralkodói szék. 24. Egy darabka étel. 26. Soós Aladár. 27. Költő be­tűi keverve. 28. Személyem­nél. 29. RKAI. 30. GCÓV. 31. Valaki lányának a férje. 32. Visszaszólít. 35. Állóvíz. 37. Trója vesztét okozta. 38. ...este (éjszaka). 39. Keres­kedelmi értéke. 41. Éra, idő­szak. 43. TZB. 44. Hiba (rá­diót*.mondónál). 46 Némán Imádni!!!- 48, Távirászl,ő. 49. Dédmgzna. 51. Kábítószer 53. Vissza: falusi gazdasági épület. 54. A függ. 1 folyta­tása. FÜGGŐLEGES: 1. 1965-ben az úttörőszerve­zet 20. születésnapja tiszte­letére indult ez a mozgalom (folyt, a vízsz. 54-ben!). 2 Állóvíz (—’). 3. TLN. 4. Háziállat. 5. Pakol. 6. Előd. 7. Római 11. 8. PGL. 9. Dolgos, idős kéz jelzője. 10. Habókos. 13. A nyári vaká­ció gyakori színhelye. 15. Ke1' tészta. 18. Áléi. 19. Dol­gok fontossági egymásután­ja. 20. Tengeri rabló. 23. Nitrogén, lítium vegyjeie. 25. Állóvizek. 31. Ellenben. 32. Világtalan. 33. Becézett női név. 34. Tőszámnév. 36. Ke­tyegő szerkezet. 40. Középen szakaszt!!! 42. Hallgat a sza­vára. 45. Római 999 és 100. 46 Sportöltözék. 47. Monda­beli hajós. 50. Azonos be­tűk. 51. Feltételező szócska, 52. Európai nép. Megfejtendő és beküldeiuló február 5-ig: 1;. függ. 1 (folyt. . vizsz. 54), ... ELŐZŐ MEGFEJTÉS: — A forradalom nyomolva­sói — A hősök könyveit — jr-aH-es mep'^'+ok: Bíró­csák Emese Vemcsellő, Vasas Aranka Nyíregyháza. Orosz Antal Tyúkod, Bojtos Valér ria Nyíregyháza, Kocsis Já­nos Ajak, Büscsei István Nyírtelek. számlmi játék Kinél van a gyűrű? Számtani játékot választot­tunk egy régi szovjet fel­adatgyűjteményből, Egy mód­szert ad meg, amely alkal­mas több egyjegyű szám ki­találására. Ha begyakoroltuk, lehet társasjátékként is szó­rakozásra felhasználni. A gondolt számokkal kü­lönböző műveleteket végez­tetünk Az elsőt szoroztassuk meg 2-vel, s adassunk a szor­zathoz 5-öt. Az összeget szo­roztassuk meg 5-tel, s a szorzathoz adassunk 10-et. Az eredményhez adassuk hozzá a második számot, s az ösz- szeget szoroztassuk meg tíz­zel. Adassuk hozzá a szor­zathoz a harmadik számot, s az összeget tízzel szorozva a negyediket, s így tovább, míg az utolsó számig el nem jutunk A végeredményt, és azt, hány számot gondoltak, meg kell kérdeznünk. A számok kitalálásakor vonjunk ki a megtudott vég­összegből 35-öt, ha két szá mot kell kitalálnunk. 350-et. ha hármat. 3500-at, ha ré- gyet. A kapott különbség számjegyei megadják a gon­dolt számokat. Példa- Tegyük fel. hogy a 3, 5. 8 és 2 számot gondol­ták Vegyük kétszer az elsőt: 6. Adjunk hogzá ötöt: 11. Szorozzuk meg öttel: 55. Ad­junk hozzá 10-et 65 Adjuk hozzá a második gondolt szá mot: 70 Szorozzuk tízzel 700. Adiuk hozzá a harma dik számot. 708 A további részeredmények: 7080. 7082. Ebből kivonunk 3500-at. ép­pen 3582-őt kapunk. A szám­jegyek pontosan a gondolt szamokat adják meg. Ezt a módszert fel lehet használni társaságban kocka­játéknál, ki hányat dobott, vagy például arra, hogy ki­találjuk; néhány résztvevő közül melyik személy me­lyik kezének melyik ujjára. s annak hányadik percére húzott fel egy előzőleg meg­mutatott gyűrűt. Ez utóbbi­hoz a résztvevőket meg kell számozni, s meg kell álla­podni abban, hogy melyik kéz az első. melyik a má­sodik, honnan számítjuk az ujjakat és az ujjperceket. A résztvevők sorszámaikat el is titkolhatják a kitaláló előtt. Tegyük fel, hogy a negye­dik játékos második keze, ötödik ujjának harmadik ujjpercére húzta a gyűrűt. Mi háttal ülünk a társaság­nak. Az alábbi utasításokat adjuk annak, akinél a gyűrű van: szo-ozza meg sorszá­mát 2-vel (8). adjon hozzá 5-öt (13), szorozza az ered­ményt 5-tel (65) adion hoz­zá 10-et (75). adja hozzá a keze számát (77) szorozza meg 10-zel. adja hozzá az ujja számát (775), szorozza meg 10-zel (7750), adja hoz­zá az ujjpercek számát és mond;a meg a végeredményt '7753) Ebből mi elveszünk ISOO-a1 • 4253-at kapunk. A gyűrű tehát a negyedik já­tékos második keze ötödik ujjának harmadik percén van. (Érdemes foglalkozni a módszer általános igazolásá­val is.) (m. s.) SUTI Pettyes Suti az erdőből meg nem sokat látott. Nyál- ele­jéin piiiantoUa meg a nap- I világot. Ozi-mama ncvelgette, | gonadal, szeretettel, sárgari- j gók ébresztették, ha virradt I a reggel. Öreg őzek tanítot­ták szagra, színre, neszre. Tücsökorszag dalosai aitat- gatiak esie. Csapatosan jár- . tak be a iűvet adó rétet, ám egyedül, a fák közül, bizony lu se lepett. Egyik ej jel viharos szél jött a faKsai szemoe. A íéievél huliVa-nuLott, mm Ura ráradt lenne. Fájó ouesút intettek a vándormadár szárnyait, riaiKaiyék még kidobónak: — Vége van a nyálnak! He­teken át. éjjel-nappal hullt a felhők könnye. Peuyes süti sokszor mondta: — Bárcsak : tavasz jönne! — Lábujjhe­gyen, lelve lépett a Iucskos csalibba. Azt gondolta, min­őén levél parányi kahuna. Tán bogár bújt meg alatta, ■ tücsök lakik benne. Ha csak egyre rátaposna, boldogialan tenne. így múlt az ősz. Mesz- szi dombok szürke ködbe vesztek, a nap egyre rövi- debb lett, hosszabbak az es­tek. Bamamedvéék jói érez­ték: — Tél jön nemsokára... Pettyes Suti egyik reggel jégvirágot látott. Á tél fehér hóval szórta tele a világot. Havas volt a tölgyek, bük- kök. cserfák csupasz ága, ka- tángkóró varkocsán is hóból volt a párta. Mamája a kis patakhoz in­dult kora reggel, a gida meg uiána. a hópihesereggel. Re­ges-regen nem volt ilyen ug- rabugra kedve. Csak szökdé­cselt, s nem gondolt a fosz- ló levelekre. Futott ide, sza­ladt oda. A kis patak hol van? — tűnődött az ismeret­len vadgesztenye-sorban. Anyját hívta, szólongatta: valasztálan csalid volt. Hang­talanná vált a határ, mint maga a mennybolt Csak a szíve rebbent, dobbant és dongott mind jobban: — Merre? Hova? Kusza nyoma hóba veszett nyomban. Ment vaktában, gyors vágtában, hói arra, hol erre... Így te­vődi el. Jaj! Tanyájuk kör- ny'i’-át se lelte. Őzmama, hogy hát vac­kán nem találta, mindenütt kereste: vele sok barátja. Mind több?«, még többen, kora reggel óta bejárta az erdőt: harkály, holló, csóka. Szarvasok, mókusok, nyulak is. Hiába. Senki sem akadt rá a pöttyös gidára. Szegényke, nagy utat be­futott azalatt. Estéiig az er­dőn véges-véigig szaladt. El­maradtak a fák. az erdőnek vége. Falusi országút fut lá­ba elébe. Ttx oldalt meszelt ház. Ablaka világít, röpke fénye elér a riadt gidáig. Hí- vogatóan csalja sárga lángú szárnya. Suti megigézve pil- logat a házra. Első lába mozdul, utána, a másik, fut a hepehupás úton át, a há­zig. Saagjálódiik. Orra alma­szagot érez. Közelebb hajol az ablak üvegéhez. Bepillant. Megyémül, szivszorongva lát­ja: a ház nem otthona, nem őzek tanyája. Amint körülte­kint rémülten, megdermed: óriás hóember vigyázza a kertet. Hatalmas botot tart, nem haragos mégsem. Ked­ves barátság ül szelíd szén- szemében. Hozzá merészke­dik. Vég;gsrinintel ja. N""vot szippant. Mintha réoaillat volna — Sárgarépaorra van a hóembernek' — Suti két lábra áll, mint a kérő gyer­mek. — Hóapóka! Hallod? Kicsi vagyok. Elves: Sáxgaié- paorroa tuaod milyen edes? Reggelit sem ettem, ebedet sem kaptam, répavacsorara, hej. be kedvet kaptam: Hassan, nahézrcescti moz­dult a hóbácsi. Hármat is tüsszentett: — Hapci! Hap­ci! Hapci! — Suti bukfencet vetett összevissza. Hóapó hömmogve hívogatta vissza. Araszt» orrából letört egy darabot, Sutinak nyújtót ta. Az beleharapott. Nem ha­gyott belőle egy mássz.-,» a- nyi morzsát. Közben mondta, mondta, meséigelte sorsat. Hej, be nagyon szánta flóa- pó az árvát, s még inkáob azokat, akik otthon várták. Hulló hópihénéi halkabb v olt a szava: — Gyere te kis bu­ta! Elvezetlek haza. Egy per­cig se várunk, indulhatunk menten. Itt. majd azt gon­dolják, hogy világgá men­tem. Mennek, mendegélnek, ró­ka, farkas ámul. Szinte oda vannak a csodálkozásul! Ma­gasabbak a fák, havasabbak a fák. Búvó patak helyen, jégszalag szalad át. A cson­ka íatuskó mind óriás gom­ba, mintha mesebéli királyi trón volna. Minden fehér, csak a csipkefa bogyója pi­rosuk, mint az ősz árva hír­mondója. Jégtükröt rejteget az odvas fa kérge. A kelő hold fénye odafagy a jégre. Mennek, mendegémek egy­más .mellett ketten, egyre szótlanabbul, egyre csönde­sebben. Mért is beszélnének arról, amit tudnak? Mért terveznék: mi van végén a nagy útnak? Az őzgida fi­gyel... Szempillája rebben, nyugtalanság van a hobud épült csendben. Otthona nincs messze a tornyos tölgy­fától. Minden lépés utam fogy um fogy a távol. Egy-égy sóhajtást hall. Jó barátok hangja, őzmama ja­jával, mintha összefagyna. Üt szánják, siratják. jjiein tudiratják: hol van? mikor a téli szél sebtiben betoppan Betoppan, beköszön, s írott levél helyett, a kis őzgidától visz egy leheletet. Csak a sóhajtását, gyönge lehedetet, de az őzanyánek ennyi éppen elég. Elég őzanyánaa, test­vérnek, barátnak. Ágak ma­gasán is mozgolódás támad. Öreg harkály csőre vén eger- fán perreg. Hírt ad a csó­káknak. szürke verebeknek. Fészekajtó nyílik, odúajtó tárul. Széncinke a mókust hívja útitársul, Ozanya elvágtat, a havai úgy szántja, a versenyfutás­ban nincs, hogy volna párja! Végre fiához ér. Nem korhol, nem kérdez. Szorosabban si­mul fázó kicsinyéhez. A gi­da is hallgat, Szólana, ha bírna, de ha megszólalna, el­fakadna sírva. Hóapára mu­tat, s hangos beszéd helyett, szeme mond csak köszöne­tét. A nagy öröm után ki-ki hazaballag. Suti, fenyőszagú avarvackán alhat Hóember sokáig toporog magában. Ré­paorra fénylik, olyan hold­világ van. Aztán, mit tehet­ne? Visszafelé fordul, far­kasra. rókám haragosan mor­dul. Hadd aludjon békén a fák, sziklák népe. Amerre lép: csönd van, nyugalom és béke. Éjfélt üt az óra a messzi toronyban, mire Hóa­póka felszuszog a dombra. Az a falu végi kis ház lesi- vária. Sövényk°rítése, ajtaja: kitárva. Régi helyén megáll. Elnyomja az álom. Holdvi­lág is alszik a hópiherácson. Krecsmáry László: TÉLI ALKONY Köd-hálóingében az alkony fáradt-náthásán nyöszörög. Búcsút int a tűnő Nap felém, — bólintva visszaköszönök. Mint siindörgő, fekete macska, kúszik az est a háztetőkre, s az alvó csönd riadt verébként egy kopasz ágra száll előle. összebújnak a fák, a házak Ásító homályt bontogat, s kigurul az ég kosarából, egy nagy-nagy ezüst­gombolyag. Szép csendesen köréje ülnek éjszemű, tünde lányai, s csillagszínű sugárszálakből szövik a falu álmait...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents