Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-27 / 22. szám
!#tt. Janttlr ff rvTxrr MACTAnnwevlif 5. oMa! Tervlexikon (7.) Nemzetközi verseuy képesség Az ipari fejlesztés fő irányainak, a termelés belső arányainak megtervezésénél nem indulhatunk ki másból, minthogy hazánk kis ország, belső felvevő piaca szűkös, nyersanyagforrásai korlátozottak. Egyetlen kis ország sem képes világcsúcsokat ostromolni" milliónyi termékfélével. (Pedig csupán a magyar gépipar 500 ezgc féle gyártmányt és cikket készít.) Vagyis néhány, országunk adottságainak és az előremutató piaci lehetőségeknek leginkább megfelelő termékcsoport gyártására és fejlesztésére kell az anyagi és a szellemi erőket összpontosítani. Kiemelkedő eredményekre még így is csak akkor számíthatunk, ha élünk a nemzetközi munkamegosztás lehetőségeivel A nemzetközi munkamegosztás és a nemzetközi versenyképesség szorosan összetartozó fogalmak. A kiemelt tejlesztési programok termékei is például csak akkor lesznek versenyképesek, ha hasznosítjuk azoknál a nemzetközt műszaki-tudományos együttműködés, a kooperáció és a szakosítás lehetőségeit, főként a szocialista országokkal. Az előnyös, a versenyképes export- /' cikkekért cserében viszont egyre több olyan terméket importálhatunk, amelyet ugyan itthon is gyártanak, de nem elég olcsón és korszerű kivitelben. S az import verseny hatására pedig kénytelenek a vállalatok felzárkózni a magas világpiaci követelményekhez, vagy esetleg más korszerűbb, gazdaságosabb termék gyártására átállni. A szocialista üzemek között kibontakozó gazdasági verseny szintén a jobb, korszerűbb, olcsóbb termékek előállítására serkent. A gazdasági verseny hozzájárul a vállalatok, a szövetkezetek differenciálásához, a nagyobb forgalom és nyereség eléréséhez attól függően, hogy melyik gazdasági szervezet képes magasabb színvonalon, a fogyasztók, a felhasználók számára is kedvezőbb módon kielégíteni az adott szükségleteket A gazdasági verseny lehetőségei azonban az iparban korlátozottak, mivel a párhuzamos gyártás, az azonos termékek több üzemben való egyidejű előállítása bizonyos határon túl aránytalanul nagy társadalmi veszteséggel járna, ami szocialista viszonyaink között megengedhetetlen. Termékeink jelentős része jelenleg még nem versenyképes. Mégis vevőre találnak, főként — jobb híján — idehaza, s részben — állami támogatással — külföldön. A gyártó cégek ismerik, vagy piackutatásaik révén megismerhetik áruik piaci helyzetét, műszaki, gazdasági rangsorolását. S ha előre tekintenek, jól tudják, o hogy a vevőnek kedvező piaci feltételek kialakulásával, az állami visszatérítések csökkentésével a versenyképtelen termékeknek nincs jövője. Reálisan, a növekvő követelményekhez kell tehát igazítani a gyártmány- és gyártásfejlesztési terveket, a vállalat, a szövetkezet termelési profilját K. J. Hogyan élünk, mire iölijük a pénzünket? ikSH országos háztarlás-slatiszdkaja A minisztérium tájékoztatója az iskoláztatásról, pályaválasztásról Vajon hol javíttatják Nyíregyházán azt a rengeteg hangszert, ami a zeneiskolák, zenekarok, magánosok birtokában van? Kiderült: a megyéből a hangszereket Budapestre kell szállítani a legkisebb hiba esetén is. Ezt követően fordultam Fekete Ferenchez, a Szabolcs- Szatmár Megyei Tanács művészeti főelőadójához, hogy adjon felvilágosítást, milyen tervek vannak ennek a lehetetlen állapotnak a megjavítására. — Nagy gond, ismerjük. Szabolcsban 20 zeneiskola, 8 zenei tagozatú általános iskola, illetve egy gimnázium működik. Aktív a Szabolcsi Szimfonikusok zenekara. Több fúvószenekar is van a megyében. A magánosok tulajdonában lévő hangszerek száma sok ezer. Ha többet nem, annyit már sikerült elérni, hogy a jövő tanév elejétől Nyíregyházán kapunk két félstátuszt, amelyre hangszerjavítókat vehetünk fel. Ha több nem, de az iskolai hangszerek egy részének javítása ezzel megoldódik. — De nem akarunk itt megállni. Van olyan elképzelés, hogy a javítómesterek mellett képezni kezdjük azokat a zeneszerető, de nem aktív muzsikus fiatalokat, akik így egy új szakmával ismerkedhetnek meg. Ez az eleinte szűk mag adná a fejlődés távlatát. Tárgyaltam is már ebben az ügyben Jáger Zoltánnal, a faipari vállalat igazgatójával, aki készséggel felajánlotta a vállalat régi telephelyének egy részét hangszerjavító, majd -készítő műhely céljára. A Művelődés- ügyi Minisztériumban Péter Miklóssal és ezenkívül Rákos Péterrel, a Zeneművész Szak- szervezet titkárával tárgyaltam, akik szintén megígérték támogatásukat egy hangszerjavító, majd -készítő üzem létesítéséhez. — Természetesen ez egy hosszabb folyamat lenne. Először a szakemberképzést kell megvalósítani, azután lassan az egyes hangszerek gyártása következne. Elképzeléseink szerint Nyíregyházán 5—600 fős gyárat alakíthatnánk ki így néhány év alatt. Ez rendkívül hasznos lenne. Először is azért, mert az összes hazai hangszergyárak exportra termelnek, így sok hangszer — hiánycikk. Másrészt a hangszerárak befolyásolása is lehetővé válna. Az elmondottak — úgy vélem — új lehetőséget kínálnak. Exkluzív ipari üzemet, amely minden körülmények között jó haszonnal működhetne, nem beszélve arról, hogy az itt foglalkoztatandó szakmunkásgárda magas műveltségű lehetne, vonzó lehetőséget kínálna sok zenei érdeklődésűnek. B. L Idei nyári szabadságomat társasutazással töltöttem, bár az igazi pihenésnek a falusi csendben eltöltöttv időt tartom. De hát az ember nem keresheti fel minden évben rokonait, nem keserítheti azok életét sem, így hát most ezt az utazást választottam. Hanem tavaly! Az volt az igazi pihenés! Én voltam az egyetlen vendég a faluban, és minthogy mindenki el volt foglalva a maga munkájával, velem nem ért rá senki törődni. Az unalom ásított minden sarokból, tehát az volt az ideális üdülés. Se lányok, se más szórakozás...! így telt el két hét egymás után, míg végül is nagybácsim a második vasárnap megkérdezte; lenne-e kedvem elmenni vele horgászni? Felcsillant a szemem: — Mi az, hogy lenne! De hát... van ennek a falunak olyan vize, ahol horgászni lehet? — kérdeztem, hitetlenkedve. A népszámlálás adatai alapján országos összesítés készült a különböző társadalmi rétegekhez tartozó családok jövedelméről, a háztartások kiadásairól. A Központi Statisztikai Hivatal kimutatása szerint a munkás és az értelmiségi háztartásokban egy-egy személyre évente 17 361 forint jövedelem jut —, Budapesten az átlag meghaladja az évi 20 ezer forintot. Az átlagjövedelem túlnyomó része — országosan 13 267 forint — a munkabér, a családi pótlék összege megközelíti a 600 forintot, a kifizetett táppénz személyenként 242 foilnt, az átlagos nyugdíjösszeg 567 forint. A fővárosi lakosság nagyobb pénzbevételével szemben az adójeliegű kiadásaik is nagyobbak : a budapesti családoknál az egy főre jutó adóösszeg évi 909 forint, míg az országos átlag 740 forint. Másként alakulnak a paraszti és az úgynevezett kettős jövedelmű háztartások pénzjövedelmei. (Az utóbbiaknál a családfő nem a mezőgazdaságban dolgozik.) A parasztcsaládoknál az egy személyre számított évi ösz- szes pénzbevétel 12 655 forint — 4700 forinttal kevesebb a többi réteg jövedelménél — azonban a saját termelésből és a természetbeni jövedelemből származó személyes fogyasztás értékét is figyelembe véve, az egy főre jutó bevétel eléri a munkás és szellemi háztartások átlagjövedelmét. A nettojövedelmet tekintve azonban a parasztcsaládok helyzete mégis kedvezőtlenebb, ugyanis a háztáji gazdasággal kapcsolatos pénzkiadások, Valarriint az adók összege mintegy háromszorosa a munkások és a szellemi foglalkozásúak hasonló jellegű kiadásainak. Érdemes összehasonlítani, mire költik jövedelmüket a munkás- és az értelmiségi, illetve a paraszti családok. A KSH adatai szerint élelmiszerre, italra, dohányra valamennyi társadalmi réteg nagyjából ugyannyit költ: évente mintegy hétezer forintot. Ruházkodásra a munkások és a szellemi foglalkozásúak évente mintegy 300 forinttal többet fordítanak; az egészségügyi célokra, testápolásra, közlekedésre, művelődésre, oktatásra, szórakozásra szánt kiadásaik mintegy kétszeresét teszik ki a paraszti családokénak. A különböző társadalmi rétegek táplálkozási szokásai között is igen lényeges eltérést mutat a statisztika. Például a parasztcsaládok sokkal zsírosabb koszton élnek: náluk az évi zsiradékío^yasz- tás személyenként megha— Ha tónak lehet nevezni azt a pocsolyát, ami a falutól 2 kilométernyire van, ott szoktunk horgászni... —■ mondta bácsikám, és vasárnap el ts indultunk. Mindjárt láttam, hogy pompás szórakozásra számíthatok, mert sokan jöttek utánunk, kerékpáron. Vgy látszik, mindenki halat akar fogni... — gondoltam magamban, de nem szóltam, Bevetettük a horgot a vízbe és elkezdtünk türelmesen várakozni. Néhány óra telt így el, csendesen, szótlanul, várakozásban. Igazán megnyugtató Volt. Végül is valaki, az én horgászbotomra mutogatva, felkiáltott; — Megvan! Megvan! Pompás! Egyre többen kiabáltak körülöttem, szinte nekilelkesedve, én pedig arcpirulva, mellem Jddúüesztve, büszkén emeltem ki zsákmányomat, ladja a 25 kilogrammot, a munkásoknál és az értelmiségieknél csak mintegy 18 kilogramm. Baromfihúsból is jóval többet — fejenként csaknem 20 kilogrammot — fogyasztanak a paraszti háztartások, az egyéb háztartások fogyasztása ennek a mennyiségnek csak valamivel több .mint a fele. A parasztság kevesebb — évente személyenként 84 liter — tejet fogyaszt, mint az egyéb foglalkozásúak, akiknél az évi mennyisé«? 94 liter. (Budapesten személyenként megközelíti a 100 litert.'' A statisztika szerint a falvak népe évente mintegy 20 kilogrammal kevesebb kenyeret és péksüteményt eszik, mint a munkások és a szellemi foglalkozásúak, ugyanakkor lisztből, száraztésztából, rizsből mintegy két és félszer többet. A cukorfogyasztás valamennyi társadalmi rétegnél azonos — évente 23—24 kilogramm személyenként. A ZSENI Simonffy kartárs testületünk zsenije. Immár 20 éve az, szünet nélkül, kimeríthetetlenül az. Zseni. A világon mindenhez ért, mindenről kimerítő és irányt mutató véleménnyel rendelkezik. Kerüljön szó agrobiológiáról, kioktatja az agrobiológu- sokat. Kerüljön napirendre az aklimatizá- ció, ő ellátja a sportolókat, trénereket a legapróbb részletekig a tudnivalókkal. Kemizá- lás? A vegyészprofesz- szorok újjászületve hagyják el a tanácskozótermeket. Tervezzünk programot a veseátültetésről, ő elsőnek szól hozzá, s miután előző este elolvasott egy orvosi cikket, már magyarázza is a téma hivatásos úttörőinek, hogy s mint javasolja átültetni a jövőben a vesét. Nem folytatom tovább, hiszen eléggé igazoltam, hogy Simonffy kartárs zseni. Mint már írtam, mindenhez ő ért a legjobban. Sajnos korunkban ez az óriási tudás kezd mind gyanúsabbá, sőt elavulttá válni. Simonffy kartárs mivel mindenhez ért. valószínű, hogy tulajdonképpen semmihez nem ért. egy gyönyörű, szép nagy pontyot, ügy néztem nagybátyámra, mintha valami csodát műveltem volna. Nagybácsikén kissé komor arcba! lépett elém, gratulált, aztán óvatosan kiszabadította a pontyot a horgomról, s mielőtt felocsúdtam volna meglepetésemből, széles ívben visszadobta a vízbe. — Kitűnő horgász vagy... — mondta szűkszavúan. — De hát,, mit jelentsen ez? — kérdeztem elhülve. Megveregette a váltamat és elmosolyodott. — Persze, te még nem tudhatod. Ez ugyanis a falu pontya. Sajnos, csak egyetlenegy van ebben a pocsolyában és azt minden vasárnap kifogja valaki. Akinek a horgára akad, este a vendéglőben egy kört fizet a többieknek. Na, ma este rajtad a sor...! Fordította; Aatalfy István Az iskoláztatással, a pályaválasztással kapcsolatos feladatokról. tudnivalókról tájékoztatták a Művelődésügyi Minisztériumban az MTI munkatársát: — Az általános iskolákban végzők a jelentkezési lapon két olyan tanintézetet jelölhetnek meg, ahol tovább szeretnének tanulni. Akik gimnáziumi szakosítón tantervű osztályon kérik felvételüket, a választott szaktárgyakon kívül azt is írják be, hogy kedvezőtlen döntés esetén kérik-e felvételüket általános tantervű osztályba. A szakmai kép ' st nyújtó iskolákba jelentkezőknek a tanintézet címén kívül a választott szakmát, illetve szakot is fel kell tüntetniük. A szakmunkásképző iskolákba jelentkezők a választott szakmán kívül a tagozatot (hagyományos „A”, emelt színtű „B'’) is jelöljék meg. — Az általános iskolák igazgatói a jellemzéssel és javaslattal ellátott jelentkezési lapokat az első helyen megjelölt iskolához továbbítják. A felvételi kérelmet elbíráló iskola igazgatója döntéséről az általános iskolát értesíti, s elutasítás esetén a jelentkezési lapot eljuttatja a második helyen megjelölt tanintézetbe^ Ha a kérelmet a második helyen is elutasítják, az érintett középiskolák a jelentkezési lapokat a megyei, megyei jogú városi tanács művelődés- ügyi, Budapesten a kerületi tanács oktatási osztályának küldik meg. Az általános iskolák igazgatói a felvételi kérelem elbírálásáról és a fellebbezés lehetőségéről három napon belül tájékoztatüaumier és Goya bebizonyította: a karikatúra művészet. Az a javából. Mégpedig bátor művészet, hiszen nem kevesebbre vállalkozik. mint arra, hogy elénk tart egy görbe tükröt, és mintegy kényszerít arra, hogy szembenézzünk ferde önmagunkkal. Magyarországon a karikatúrának múltja van, de a jelene sem utolsó. A külpolitikusok és meteorológusok mellett ők a sztárok, HiHi, Sajdik, Szűr- Szabó, vagy Schwott —csak néhányat említünk — márka. Amint kószáltam a nyíregyházi színház társalgójában, mindez eszembe jutott. Az oka: a falon körbe-körbe a legismertebb magyar karikaturisták rajzai, montázsai, üveg alatt. Csupa nagyméretű eredeti, egy részük a jó emlékezetűebnek régi Ludasokból is ismert. Az emberek nézik, és közben irtott valaki hangosan felnevet. Amolyan vidám tárlat ez, nem a templomi csend és áhítat a jellemzője. Hanem éppen a derű, a ,már karikatúrára kívánkozó mosoly, vagy éppen a teliszájú nevetés. Valaki azt mondta egyszer, nincs nagyobb jótétemény, mint megnevettetni az emberiséget. Nos, ez alkalommal ez tökéletesen megvalósul, mégpedig úgy, hogy kicsi magunkat is nevetjük. Az 1945-ös divatbemutatón idősebb nemzedékünk hajdan — volt önmagunk ritka nyomorúságát látja, minden fényképnél élesebben. A mai fiatal a Beat-esküvő című rajz előtt kacag, és közben önkéntelenül is a nyakához nyúl, hogy megmosta-e És így vonul el előttünk korunk sok jellemző aprósága és nagy eseménye, seregnyi karakterisztikus vonásunk, emberi tulajdonságunk. jak a szülőket. A szülő a felvételi kérelmet elutasító döntés ellen — a kézhez vételt követő 8« napon belül — fellebbezhet. A fellebbezést a döntést hozó iskolánál kell benyújtani, de a ianintezet r-özvetlen felügyeleti szervéhez címezve. Az iskoláztatási munka adminisztratív lebonyolítása február elején kezdődik. A jelentkezési lapokat a középiskolákba, a gépíró- és gyorsíró iskolákba, a szakmunkásképző iskolákba február 20-ig továbbítják. A felvételi beszélgeteseüet — azokban a gimnáziumokban, ahol kétszeres, vagy annál nagyobb a túl jelentkezés — április 15-ig tartják meg. A fel nem. vett tanulók lapját április 25-ig küldik el d második helyen megjelölt iskolákhoz. Ha a kérelmezőt onnan is elutasították, a jelentkezési lapot május 15-ig juttatják el az illetékes megyei, megyei jogú városi tanács művelődésügyi, Budapesten május 31-ig a kerületi tanács oktatási osztályához. A középiskolába fel nem vett tanulok kérelmére a megyei, megyei jogú város művelődésügyi, illetőeg a fővárosban a kerületi oktatási osztály június 15-ig ad választ. A következő napokban az iskolákban országszerte részletesen tájékoztatják a szülőket és a diákokat a továbbtanulás lehetőségeiről. A pályaválasztás, a jelentkezés helyes irányítása érdekében az osztályfőnökök szülői értekezletet hívnak össze, de szükség esetén egyénileg is beszélgetnek a szülőkkel. A tanácskozásokon' ismertetik a jelentkezési lap kitöltésével kapcsolatos tudnivalókat is. Akik mindezt papírra vezették: művészek. A közelmúltban elhunyt Pusztai Pál Jucikája nagyméretű képeken villogtatja kívánatos bájait, Fülöp György ismert groteszk tehene innen készül faluról a húsiparba, Mészáros, Sajdik, Byssz, Én rajzai mind találóan politizálnak nevettetnek, okítanak. Nézegettem a kiállítás látogatóit. Nem azt a mintegy 5 ezret, akik a színházi előadások szünetében szórakoztak láttukom, hanem azokat, akik az utcáról ugrottak be, hogy a zord időben valami derűset is lássanak. Volt köztük háziasszony tejeskannával, diákok csoportosan, főiskolás, idős nyugdíjas, aki szemérmesen három képpel arrébbról méregette az aktba hajló nőfigurát, házaspár, aki szinte hangosan nevetve ment képről képre. Úgy hiszem, Kiss Éva művészettörténész, aki ezt a tárlatot rendezte, igencsak örült volna annak láttán, hogy válogatása milyen átütő sikert aratott. Elmemében sorra vettem; ez immár a harmadik kiállítás a színházban. És ezt követi minden hónapban újabb és újabb. Van ebben valami nagyon jó: változatosságot hoz. folyamatos művészi élményt biztosít, ezer és ezer állandó színházlátogatót nevel a képzőművészet értőjévé és kedvelőjévé. Pótolja a meg nem lévő kiállítási termet — és ami a fő: minden esetben újat és magas művészi igényűt ad. Ha karikaturista lennék, akkor mindezt így mutatnám be. A képen: pal"ittás, szakállas művész, képekkel a hóna alatt, svájrisapíkáhan megáll a színház előtti csinos Thália- szobor előtt: — Kisasszony, elfogad társbérlőnek? Borget Lajos Ralf Schneider: A falu pontya Művészetek — társbérletben ■ ■ W «.vili! S 3 Hangszergyar > Hyíregyházán ?
