Kelet-Magyarország, 1971. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
t oMa» IPFT*t MáRVAROflcrírt Í971. fanolr ft. KiVpo’inkai szel:cj»yzet Nixon üres szavai Az év fordulóján a szokásos úiévj jóslatok után elhangzott amerikai részről az első olyan nyilatkozat, amelyet már politikai és munkaprogramnak lehet tekinteni. Nixon elnök a televíziós kamerák elé lépett, hogy áttekintést adjon az Egyesült Államok kül- és belpolitikájáról. Az áttekintés egyik vonatkozásban sem volt teljes, így is le lehet azonban vonni azt a politikai következtetést, hogy a nemzetközi béke és biztonság ügye 1971-ben nem sok jót várhat a Nixon-ad- minisztráeiótól! Nixon külpolitikai fejtegetéseinek középpontjában természetesen a vietnami háború állott Az adott helyzetben egyenesen komolytalannak hatott az elnöknek az a megállapítása, hogy az adminisztráció külpolitikai téren elsősorban a vietnami háború vonatkozásában érte el „a legnagyobb eredményeket.” Az elnök makacsul ismételgette korábbi állítását a „vietnamizálás” sikeréről — tehát arról, hogy a gyalogsági dzsungelháború terheit fokozatosan igyekszik áthárítani a dél-vietnami hadseregre. Nixon nyilatkozatával mtIdőben azonban olyan tények kerültek napvilágra, amelyek a vietnamizálás sikerére való hivatkozást enyhén szólva komolytalanná teszik. így például egyhónapos szünet után az amerikai B—52-es bombázók ismét dél-vietnami területekre szórták terhüket — ami feltételezi, hogy az amerikai parancsnokság szerint is növekszik a dél-vietnami népi felszabadító hadsereg egységeinek nyomása. A B—52-esek bevetésével párhuzamosan Nixon újra leszögezte, hogy folytatja a VDK feletti kémrepüléseket Sőt, még arra sem vállalt kötelezettséget, hogy a jövőben az amerikai légierő nem bombázza a VDK területét. Mindössze ennyit volt hajlandó mondani, hogy a bombázási döntést esetenként attól teszi függővé: nem létja-e veszélyeztetettnek „a Dél- Vietnamban lévő amerikai erők biztonságát.” Azt, hogy a biztonságot mi veszélyezteti, természetszerűen az amerikai hadvezetés határozza meg. Nixon szavai így rendkívül sötéten hangzanak. Különösen, ha felidézzük, hogy Johnson röviddel bukása előtt, 1968 végén elrendelte a bombázások felfüggesztését, s ezt a bombázási szünetet Nixon egy ízben (1970. november 21 és 22-én) már megtörte. Az amerikai légierő tevékenységére vonatkozó adatokkal párhuzamosan Chafee amerikai haditengerészeti miniszter az újév első ngpK. jaiban nagyszabású hadihajógyártási programot köve telt. Sürgette, hogy az USA évenként másfélszeresévei növelje a gyártandó hadihajók számát. Ezek a követeié-, sek sem függetleníthetek a vietnami helyzettől. A maguk összességében világossá teszik, hogy Nixon „vietna- mizálási programja” mindenekelőtt az amerikai közvélemény félrevezetésére szolgáló akció, amely „legjobb esetben” is csak a legnagyobb veszteséggel tevékenykedő amerikai gyalogos egységeket vonná ki a háborúból. Az amerikai légierő és hadiflotta jelenléte továbbra is szükségessé teszi egy óriási katonai és utánpótlási apparátus — tehát gyakorlatilag az amerikai katonai megszállás — fenntartását az indokínai félszigeten, mindenekelőtt Dél-Vietnamban. Nixon nyilatkozásából ily módon kitűnt, hogy az utóbbi hetekben Vietnam kérdésében az amerikai külpolitika tovább merevedett. Ez a merevedés logikailag szinte lehetetlenné teszi a konstruktív párbeszéd megindítását a nemzeközi ooliti- ka más sorsdöntő kérdéseiről is. A Vietnam ügyében tanúsított abszolút mozdulatlanság ugyanis nem alkalmas légkör más irányú megbeszélések számára sem. Ezzel magyarázható, hogy Nixon rendkívül tartózkodóan és hűvösen kezelte az esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozóra vonatkozó kérdéseket is. A párbeszéd lehetőségét lényegében csak az egyébként is folyó, s önmagukban véve is rendkívül bonyolult rakétarendszerrel kapcsolatos tárgyalásokra (SALT) korlátozta. Vietnam mellett Nixon nyilatkozatának középpontjában a belső gazdasági helyzet állott. Ez teljesen érthető, hiszen 1970 az Egyesült Államokban egyrészt az infKirchschläger osztrák külügyminiszter szombaton reggel Krakkóba érkezett Jed- rychowski lengyel külügyminiszter társaságában. Az osztrák külügyminiszter elutazása előtt még Varsóban tartott sajtóértekezletén több fontos kérdést érintett. A többj között elmondotta, hogy Piotr Jaroszewicz miniszter- elnök lengyelországi látogatásra hívta meg Kreisky osztrák kancellárt. Hangoztatta, hogy varsói tárgyalásain nem esett szó a Lengyelországnak nyújtandó hitelekről. láció, másrészt a termelési visszaesés és a munkanélküliség növekedésének jegyében állott. Az infláció üteme évnegyedről évnegyedre erősödött és évi átlagban elérte az 5 százalékot. A munkanélküliek száma pedig a Nixon- kormány tevékenységének utolsó esztendejében csaknem kétmillióval emelkedett! Számuk év végére elérte a 4,6 milliót. Ezekkel a lesújtó 'é- nyekkel szemben Nixon csak ígéreteket állíthatott szembe. Elismerte a nehézségeket, de azt magyarázta, hogy „kidolgozzák a gazdasági terjeszkedés programját” és 1972 végére „biztosítják a teljes foglalkoztatottságot.” Nixon ígéretei alól azonban az elnöki nyilatkozat előtt 24 órával az Associated Press, a legnagyobb amerikai hírügynökség már „kirántotta a szőnyeget”. A legkiválóbb amerikai közgazdászokhoz intézett körkérdés alapján az ügynökség prognózisa kijelentette: „Az amerikai gazdaság 1971-ben további megrázkódtatások elé néz: előreláthatólag erősödik az infláció és fokozódik a munkanélküliség.” Nixon üres optimizmusának megfejtését így alisha- nem egyetlen dátum, „1972 vége” emlegetésében kell keresnünk. Ekkor tartják ugyanis az Egyesült Államokban az újabb elnökválasztái sokat, s az elnök már most igyekszik optimista hangulatot kelteni. A tények azonban makacs dolgok. S ebben az esetben arról tanúskodnak, hogy az utóbbi évtizedben nem volt amerikai adminisztráció, amelynek első két esztendős tevékenysége olyan súlyos külpolitikai és gazdasági kudarcokkal lett volna terhes, mint Nixon kormányáé. Ez pedig — tekintve, hogy Nixon elődje Johnson volt — nem kis dolog. {—i—e) Az európai biztonsági konferencia előkészületeiről Kirchschläger kifejtette: „Ausztria véleménye szerint a kormánymegbízottak tanácskozása útján gyorsabban el lehetne jutni az értekezlethez.” A miniszter hozzátette, Az osztrák külügyminiszter végül utalt arra, hogy január 25-étől baráti látogatást tesz Moszkvában. „Gromiko külügyminiszterrel áttekintjük majd a kölcsönös érdekű kérdéseket. Szenzációt azonban nem kell várni” — hangoztatta. Élénkül az oszlrák diplomácia A laoszi nén állandó harekészült0* “ben áll Még a földeken dolgozók sem kivételek, mint ez a fiatal lány, akit puskával a vállán örökített meg a fotóriporter. (MTI Külföldi Képszolgálat) Szov'et aksdénvkus az égitestek meghódításáról Bucher szabad Kereken negyvenmpos huzavona után ért véget Brazília leghosszabb diploma tanablási ügye, amelynek végén minden eddiginél több foglyot, 70-et sikerült az emberrabló gerilláknak kiszabadítani és külföldre juttatni. Giovanni Enrico Bucher svájci nagykövetet a nagykövetség villájánál több, mint száz újságíró várta. A frissen borotválva és jó kondícióban, de láthatóan megviselten érkező nagykövet egyelőre csupán néhány szót mondott az újságíróiknak. Köszönetét fejezte ki a brazil kormánynak és népnek, hogy lehetővé tették kiszabadulását, majd közölte, hogy vasárnap késő este sajtóértekezletet tart. A brazil rendőrség, mihelyt hírét vette a nagykövet szabadulásának, a világváros egész területién sorompókat állított a gépkocsik útjába és igazoltatás! akcióba kezdett, hogy az emberrablólkat kézre kerítse. így Is mintegy negyedórás hátránnyal indultak, mert Roch nagykövetségi első titkár, a telefonhívás után nem értesítette rögtön a biztonsági szolgálatot, hanem gépkocsin a helyszínre sietett és csak a nagykövei tényleges megtalálása után szólt a tudósítóknak és a rendőrségnek. A svájci televízió adását megszakítva közölte az örömhírt A kozmoszautomaták alkalmazása Blagonravov’szovjet akadémikus szerint egyáltalán nem zárja ki az ember közvetlen részvételét az űrvállalkozásokban. „Az automaták csak felderítőink lesznek a világűrben, de az idegen égitesteket lakhatóvá tenni és meghódítani az embernek kell” — jelentette ki a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában az ismert szovjet űrkutatási szakember. A Hold felszínén november 17 óta működő „Lunohod—1” szinte ideális eszköznek bizonyult a Holdon való közlekedésre. A holdjáró típusú automaták elvben akár teljes Hold körüli utazás végrehajtására is alkalmasak. Egyáltalán az első szovjet A CSKP KB és a csehszlovák kormány meghívására szombaton a kora délelőtti órákban egynapos baráti látogatásra Prágába érkezett Edward Gierek, a LEMP KB első titkára, valamint Piotr Jarosziewicz, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a lengyel minisztertanács elnöke. A repülőtéren a lengyel vendégeket Gustáv Hu- sák, a CSKP KB első titkára, valamint Lubomir Strouholdrobot megbízhatóság, a konstrukció tökéletessége tekintetében az akadémikus megítélése szerint minden várakozást felülmúlt. Ezt a tényt nem befolyásolja az sem, hogy a marsjárók, jupiterjárók és a többiek — a jövő űrkutató robotberendezései — nem a Holdjáró—1 mechanikus utánzatai lesznek Lésznek közöttük lépegető, csúszó és szökellő motogáát végző járművek. A széndioxid gázzal telített légkörű MarSorC "pé ld á u 1 nem alkalmazhatók a surlódó felületű futóművek, amelyek igen gyorsan kopnak. A. nagyobb kozmikus távolságok esetében le kell mondani a telemechanikus irányításról is, amely a holdkísérletoél oly hatékonynak bizonyult. gai, a CSKP KB elnökségének tagja, miniszterelnök üdvözölte. A fogadtatáson jelen volt több más vezetó személyiség is. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Piotr Jaroszewicz. a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a lengyel minisztertanács elnöke rövid, egynapos látogatás után szombaton hazautazott Prágából. Gierek prágai látogatása Szamos Rudolf: líáifr s i. ...1950. július 4-én Luca ezredes váratlanul visszavonta Castelvetranóban állomásozó csendőrkülönítményének valamennyi tagját. Ezzel egyidőben, az esti órákban Pisciotta is elindult, hogy a testvérárulás ógörög tragédiájának első jelenetében színre lépjen. Kísérője Perenze csendőr százados és néhány markos csendőrlegény volt. A castelvetranói körzet parancsnokának, Paolantonio ezredesnek és beosztottjának, Lo Biancónak Castelvetrano előtt kellett volna csa*lakoznia Pisciotta vállalkozásához. Már a megbeszélt hely közelébe értek, anvkor az ezredes megállította az autót és így szólt Li Biancóhoz: — Utunk végén, Castelvetranóban sem férfias harc sem dicsőség nem várhat ránk- Közönséges gyilkosságról van szó, méghozzá egy áruló bandita közreműködésével . Az ügy csúnyára fordult, de se maga, sem én nem változtathat a dolgok menetén. Ezért leghelyesebb, ha viszafordu- lunk és hazamegyünk. Castelvetrano Palermótól 60 kilométernyire délre fekszik. Castella Maré után az út elágazik és rövidebb szára a Kopár Hegyek „zenélő” mészkőszikláin vezet a déli part keskeny síkságán épült városkába. Castelvetrano lakóinak ősidők óta a Kopár Hegyek lábánál elterülő fennsík a Pignatelli—Monteleone hercegi családok birtoka adott i *lhetést. A városka, ezer esztendővel alapítása után, ma sem különb az Atlas hegység berber hegyitörzseinek k.cske- és birkaszagú településeinél. Jellegzetes nyugat-szicíliai hegyi városka. Vaksi ablakok, hullámbádog és sásfona- tú lapos háztetők- Mindenfelé fátlan kopárság. Rejtett udvarok, ahonnan az összezsúfolt állatok savanykás istállószaga árad a sikátorokba .. Az egyetlen Európára- emlékeztető utca, a Fő utca és a városka peremén a fennsíkig emelkedő doitib oldalába épített klinika, ahol a hírhedtté vált maffiózó orvos, dr. Allegra a szó szoros értelmében élet és halál ura volt... Azon a fülledt nyári estén, július 4-én, Pisciotta kilenc óra tájban érkezett előkelő kíséretével a városkába. A Via Mannone-n, néhány száz lépésnyire De Maria ügyvéd házától, ahol a maffia utasítására Giuliano rejtőzött, Pisciotta megállíttatta az autót. A koromnál sötéteoo, szinte valószerűtlenül fekete mediterrán estét nem világította be a hold. A Cassiopeia kettős vébetűt formázó csillagai észak felé nyújtották képze’etbeli nyilaikat. A csillagkép egyik szára De Maria háza fölött lógott- Pisciotta a fénytelen Utcán, a csillag mutatta úton lépkedett óvatosan. Ismerte már a csillagok járását, s ha nem néz a földre, csak az égre tekint, az utat akkor sem tévesztené el. A nehéz cédruskapun lógó vaskarikával hármat koppantott és nem érzett semi- mit. Se szégyent, se szorongást. Géppisztolya jobb válláról, fekete pelerinje alatt rövid szíjon csüngött. Az elmúlt hetekben annyiszor hallotta és ismételte maga is a varázsigét: ennek meg kell lennie, hogy szentül hitte is, az isten ujja lett, Szent Mihály arkangyal lángpallosa, aki most isten nevében sújt le a gonoszra. A második kopogásra halkan nyikorgóit a kukucskáló nyílás fedőlapja. — Nyissa már Don Avu- catu — türelmetlenkedett Pisciotta. — Honnan tudod, ki vagyok? — hangzott a halk kérdés— Hát nem ismer meg? Gaspare vagyok. A fivéremet akarom látni. Fontos. — Ki küldött? — szólt a további gyanakvó kérdés. — Magamtól jöttem és a tiszteletre méltó férfiak üzenetét hoztam. — Hanyadmagaddal vagy? — Egyedül . Nézze meg föntről, hazudok-e? Sápadt villanyfény gyűlt és nyikorogva fordult a vaslemezzel borított kapu kisebb szára. Pisciotta köszönés nélkül, határozottan indult az udvarház hátsó emeleti traktusához vezető lépcsőhöz. Az ajtót nyitó házigazda a boltíves folyosó végéig settenkedett és még hallotta védence, Giuliano ingerült kérdését: — Mit keresel itt? Ki küldött? A jövevény bűnbánóan, szinte alázatosan válaszolt: — Ne légy hozzám ilyen bátyám. Nem érdemiem meg a neheztelés és gyanakvás szavát- Ez fáj nekem. — Ellenségeimmel szövetkeztél és azt mondod, nem szolgáltál rá megvetésemre... Minek küldött kény áradó gazdád, a híres Luca? Mondd gyorsan és tűnj el, amíg meg nem gondolom magamat. — Fáradt vagyok. Engedd, hadd’ üljek le és adj szállást Egyébként hazudik, aki azt mondta rólam, hogy elárultalak Luca-nak. Bátyám, nehéz a helyzetünk. Magunkat megvédeni már nem tud juk .. ★ Döngve csapódott egy ajtó. A sötét folyosón halk be- szédfo&zlányok haltak el az ódon falak között. A házigazda megkönnyebbülten sóhajtott és visszacsoszogott szobájába. Pisciotta színpadias mozdulattal térdelt Giuliano elé. Körgallérját és géppisztolyát a heverőre dobta— Bátyám! Minket rútul rászedtek. Huszonnégy emberünket már Róma mellé, Viterbóba szállították. Pert, törvényes komédiát akasztanak a nyakunkba. A barátod, Verdiani kapitány hazudik... hónapok óta ígéri az útlevelet .. és hol az útlevél? — Luca is hazudik — szólal meg komoran Giuliano —! Mondd, mivel hálózott be? Mennyiért vásárolt meg magának? — Engem nem lehet megvásárolni — tápászkodott fel térdeléséből sértetten Pisciotta. — Én az életünket akarom megmenteni, a családunkat . Anyád, testvéreid ismét börtönben ülnek. Ellenünk fordult a maffia is. Itt mindenki ártatlan, csak te meg én, mi vagyunk a gyilkosok . Luca legalább írásban ígért útlevelet. Neked is* Még ma éjiéi átvinnének bennünket a szoroson Tuniszba, ha te is akarod. Gyere velem .. (Folytatjuk)