Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-04 / 284. szám
I. #mt TWB. «feéemKer L (Folytatás az 1. oldalról) A Csehszlovák Szocialista Köztársaság net áiben: GUSTÁV HUSÁK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársasa kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevébe:: VLADYSLAW’ GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkár JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztéa-tanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egység pán Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársará;; államtanácsának elnöke, VILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke. ÍME verdet, a Román Szocialista Köztársaság núnisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN. a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. A Közel-Kelet tartós békéjének és biztonságénak megteremtéséért Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban Alább következik annak a nyilatkozatnak £ szövege, amelyet december 2-án Berlinben fogadtak el az indokínai helyzet éleződésével kapcsolatban a Varsói Szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó testületé tanácskozásának résztvevői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az indokínai félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeiket követett el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe ellen Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem még saját ígéreteit is semmibe veszi. Az amerikai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kötelezettségét, hogy teljesen és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság területének bombázását és lövetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása tette lehetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését. A tüzetesebb vizsgálat bebizonyította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett, úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rabló háború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambadzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mind ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizonyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozgalom elnyomásának, a durva imperialista diktátumnak a politikája, amely fegyveres erőszakkal próbálja kikényszeríteni a népektől saját követeléseinek teljesítését. .Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarjak támasztani a japán militarizmust és ennek terjeszkedő politikáját. Az amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-sek- klikknek nyújtott katonai segélyét, haditámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része. Az Egyesült Államok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyebben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperialisták kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb visszautasításban részesül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a világ összes szabadságszerető erőinek támoga, dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánynak (DIFK), a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya által is támogatott konstruktív javaslatai lehetőséget adtak és adnak ma is az Egyesült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a konfliktusnak, beszüntessék szégyenletes gyarmati kalandjukat, amelybe országukat belesodorták. A Dél- Vietnamban államásozó amerikai csapatok teljes és feltétol nélküli visszavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIFK és a VDK kormányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői határozottan elítélik az Egyesült Államok agresszív cselekedeteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kombodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlenségükért, azért a csor- bíthatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve a béke és a haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció visszaveréséhez. A szocialista országok a múltban is támogatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának, a laoszi és kambodzsai hazafias erőknek a mielőbbi politikát rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak az igázsá'gos ügynek á diadala - ' ban. amelyet Vietnám*; Laösz és Kambodzsa népei védelmeznek és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSÁK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: VLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. JÓZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KÁDÁR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, VILLI STOPH. a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevéb. NICOLAE CEAUSESCU. a Román Kommunista Párt főtitkára a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság ..inisztertanácsának első elnökhelyettes A Szovjet Szocialista Köztársaságok S etsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke Közöljük annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet a Varsói Szerződés tagállama; politikai tanácskozó testületé ülésének rész- vetői december 2-án Berlinben fogadtak el: ,-A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének berlini ülésén képviselt országok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Lengyel Népköztársaság. a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Romáin Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot fogadták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szempontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több. mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael uralkodó köreinek és a nemzetközi reakció Izraelt támogató külső erőinek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul mag. Az egyik a rendezés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés minden közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját létfontosságú szükségletei kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnák ki minden megszállt arab területről. Éneikül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. A másik irányvonal az arab államok elfoglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendszerek megdöntése és az arab nemzeti felszabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezethet. Megkísérlik saját imperialista követeléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lényegében kijelentvén, hogy vagy elfogadják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ közgyűléséneit 25. ülésszaka nemi-ég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai imperializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőződését, hogy az arab államok és népek továbbra ix egységük és összeforrottságuk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződése, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a haladó arab rendszerek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkozataival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkraszállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért, a békéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás résztvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten folytatott imperialista agresszív politikával szemben. a megszállt arab területek felszabadításáért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV. a Bolgár Kommunista Párt. Központi Bizottságanak első titkára, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK. a Csehszlovák Kammurtista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: VLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JÓZEF CYRANKIEWICZ. a Lengyel Népköztársaság minisatartainácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOCK JENŐ. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nettében: WALTER ULBRICHT. a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, VILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Rómán Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Romáin Szocialista Köztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN. a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Véget kell vetni az imperialista provokációknak Afrika független országai ellen Az alábbiakban közöljük a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének ülésén elfogadott határozat szövegét a gyarmatosítók által a Guineái Köztársaság ellen elkövetett agresszióról. „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák 'zoeiaiista Köztársaság, a Lengyel Népköz- trsaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió képviselői, a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán a következő nyilatkozatot tették a gyarmatosítóknak a Guineái Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban. Az imperializmus újabb gaztettet követett el a szabadságszerető Afrika ellen. November 22-én a portugál gyarmatosítók fegyveres agressziót hajtottak végre egy szuverén állam, az ENSZ egy tagja, a Guineái Köztársaság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy megdöntsék Guineában a haladó rendszert, elzárják a guineai nép elől az új élet építéséhez vezető utat, ismét nyakába rakják a-z idegen elnyomás jármát. Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mérni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kísérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak létre, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarmatosító politika folytatását. Az agresszorok számítása az volt, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola. Mozambique,, Dél-Afrika, Zimbabwe, Namibia népeinek felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak tömi a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadást hajtottak végre a Guinea* Köztársaság ellen, az imperialista erők, mindazok rohamcsapataként eszközeként cselekedtek, akik az afrikai kontinens gazdagságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyek felfegyverzik ezt az országot, irányítják politikáját, beleértve azokat a próbálkozásait is, hogy leszámoljon a nemzeti felszabadító mozgalommal. A szuverén guineai államra támadó portugál zsoldosok kezében a NATO fegyverraktáraiból származó fegyverek is voltak. Az imperialisták kalandja kudarcba fullad. Guinea népe a baráti afrikai és szocialista országok, minden haladó és imperialistaellenes erő támogatásával sikeresen veri visz- sza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni imperialista agresszió ismét megmutatja, hogy mennyire halaszthatatlan a gyarmati és fajüldöző rendszerek teljes felszámolása. A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig», amíg az afrikai kontinensen, akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, amíg ebből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját, nem számolják fel katonai támaszpontjaikat, veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítás és a íajüldözés teljes felszámolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lépnek fel a független afrikai országok és népek egyebek között az Afrikai Egységszervezet keretében, minél erősebb lesz a világméretű, an- tiimperialista mozgalom minden osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás résztvevői határozottan elítélik a Guineai Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazságos harcával, amelyet a szabadságért és a haladásért annak az ENSZ-deklarációnak a megvalósításáért folytatnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarmati sorban lévő országoknak és népeknek. Afrika népei a felszabadulásukért vívott harcban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítségére.
