Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

I. #mt TWB. «feéemKer L (Folytatás az 1. oldalról) A Csehszlovák Szocialista Köztársaság net áiben: GUSTÁV HUSÁK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársasa kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevébe:: VLADYSLAW’ GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkár JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztéa-tanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egység pán Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársará;; államtanácsának elnöke, VILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke. ÍME verdet, a Román Szocialista Köztársaság núnisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége nevében: L. I. BREZSNYEV. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN. a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. A Közel-Kelet tartós békéjének és biztonságénak megteremtéséért Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban Alább következik annak a nyilatkozatnak £ szövege, amelyet december 2-án Berlinben fogadtak el az indokínai helyzet éleződésével kapcsolatban a Varsói Szerződésben részt vevő államok politikai tanácskozó testületé tanács­kozásának résztvevői: „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztár­saság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az indokínai félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményeiket kö­vetett el a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság ellen azzal, hogy tömeges támadások egész sorát hajtotta végre a VDK területe el­len Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltakozást váltottak ki világszerte. Az Egyesült Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó ál­talánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem még saját ígéreteit is semmibe veszi. Az amerikai kormány cini­kusan megsértette azt a vállalt kötelezettsé­gét, hogy teljesen és feltétel nélkül beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság terüle­tének bombázását és lövetését, holott ennek a kötelezettségnek a vállalása tette lehetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését. A tüzetesebb vizsgálat bebizonyította, hogy az Egyesült Államok elnöke által a közelmúlt­ban nagy reklámmal meghirdetett, úgyneve­zett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének palástolására szolgál. A dél-vietnami rabló háború folytatása, a laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése, Kambadzsa semlegességének lábbal tiprása és az ellene elkövetett agresszió, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mind ugyanannak a folyamat­nak egy-egy láncszeme, egy bizonyos politiká­nak szerves alkotórésze. Ez a politika a nem­zeti felszabadító mozgalom elnyomásának, a durva imperialista diktátumnak a politikája, amely fegyveres erőszakkal próbálja kikény­szeríteni a népektől saját követeléseinek tel­jesítését. .Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is élezi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösztönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akar­jak támasztani a japán militarizmust és en­nek terjeszkedő politikáját. Az amerikai ka­tonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok növelte a Csang Kaj-sek- klikknek nyújtott katonai segélyét, hadi­támaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztársaság része. Az Egyesült Államok ismét megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ-ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több orszá­got vonnak be a nemzetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyeb­ben érhetik el imperialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperia­listák kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kényszerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Államok politikája az egyik legsúlyosabb kudarccal került szembe. Minél inkább kiterjeszti az Egye­sült Államok az intervenciót, annál határo­zottabb visszautasításban részesül a hős viet­nami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a vi­lág összes szabadságszerető erőinek támoga­, dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánynak (DIFK), a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya által is támoga­tott konstruktív javaslatai lehetőséget adtak és adnak ma is az Egyesült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a konfliktusnak, be­szüntessék szégyenletes gyarmati kalandju­kat, amelybe országukat belesodorták. A Dél- Vietnamban államásozó amerikai csapatok teljes és feltétol nélküli visszavonása meg­határozott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIFK és a VDK kormányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami politikai rendezés reális útja. A találkozó résztvevői határozottan elíté­lik az Egyesült Államok agresszív cselekedete­it. Megerősítik, hogy szolidárisak Vietnam, Laosz és Kombodzsa népeivel, amelyek sza­badságukért, függetlenségükért, azért a csor- bíthatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődé­sük útjáról mindenfajta külföldi beavatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel és vágyaikkal összhangban maguk dönthessenek. A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cse­lekedve a béke és a haladás ügyét védelmez­ve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fognak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció visszaveréséhez. A szocialista országok a múltban is támo­gatták és a jövőben is támogatni fogják a Vi­etnami Demokratikus Köztársaság kormányá­nak, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának, a laoszi és kambod­zsai hazafias erőknek a mielőbbi politikát rendezés érdekében kifejtett erőfeszítéseit. A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak az igázsá'gos ügynek á diadala - ' ban. amelyet Vietnám*; Laösz és Kambodzsa népei védelmeznek és felszólítják valamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön vise­lik a népek békéjének és szabadságának érde­keit, hogy fokozzák a harcoló indokínai né­peknek nyújtott támogatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSÁK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: VLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. JÓZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KÁDÁR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nevében: WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egység párt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, VILLI STOPH. a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevéb. NICOLAE CEAUSESCU. a Román Kommunista Párt főtitkára a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság ..inisztertanácsának első elnökhelyettes A Szovjet Szocialista Köztársaságok S etsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke Közöljük annak a nyilatkozatnak a szö­vegét, amelyet a Varsói Szerződés tagállama; politikai tanácskozó testületé ülésének rész- vetői december 2-án Berlinben fogadtak el: ,-A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének berlini ülésén kép­viselt országok — a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a Lengyel Népköztársaság. a Ma­gyar Népköztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Romáin Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgál­ták a közel-keleti helyzetet és ezzel kapcso­latban a következő nyilatkozatot fogadták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szem­pontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több. mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael ural­kodó köreinek és a nemzetközi reakció Izra­elt támogató külső erőinek imperialista poli­tikája egyre újabb akadályokat gördít a poli­tikai rendezés útjába a Közel-Keleten. A térség nemzetközi jelentőségével számolva nem lehet lebecsülni az ezzel kapcsolatos ve­szélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul mag. Az egyik a rende­zés politikai eszközökkel történő elérésének következetes irányvonala. Ez a rendezés min­den közel-keleti nép, köztük az izraeli nép számára is garantálná a független, biztonsá­gos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a hatá­rokat, a népek saját létfontosságú szükségle­tei kielégítésére használhatnák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mind­addig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok nem vonulnák ki minden megszállt arab területről. Éneikül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédokként éljenek. A másik irányvonal az arab államok el­foglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rendsze­rek megdöntése és az arab nemzeti felszaba­dító mozgalom aláásása. Izrael és felbujtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez vezet­het. Megkísérlik saját imperialista követe­léseiket ráerőszakolni e térség népeire, lénye­gében kijelentvén, hogy vagy elfogadják eze­ket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ közgyűléséneit 25. ülésszaka nemi-ég ismételten elítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai im­perializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőző­dését, hogy az arab államok és népek tovább­ra ix egységük és összeforrottságuk megszilár­dítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista országoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elvá­lasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás résztvevőinek meggyőződése, hogy miként a múltban, most is kudarcra vannak ítélve a nemzetközi reakciónak a ha­ladó arab rendszerek ellen irányuló mester­kedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttat­ják: mélységesen elégedettek az Egyesült Arab Köztársaság vezetőinek azon nyilatkoza­taival, hogy rendületlenül azt az irányvonalat szándékoznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, síkra­szállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus el­len, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való ba­rátságért, a békéért és a nemzetközi egyetér­tésért. A tanácskozás résztvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támo­gatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten folyta­tott imperialista agresszív politikával szem­ben. a megszállt arab területek felszabadítá­sáért, a szabadságért és a társadalmi hala­dásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV. a Bolgár Kommunista Párt. Központi Bizottságanak első titkára, a Bolgár Népköztársaság minisztertanácsának elnöke A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nevében: GUSTAV HUSAK. a Csehszlovák Kammurtista Párt Központi Bizottságának első titkára, LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának elnöke. A Lengyel Népköztársaság nevében: VLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, JÓZEF CYRANKIEWICZ. a Lengyel Népköztársaság minisatartainácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOCK JENŐ. a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. A Német Demokratikus Köztársaság nettében: WALTER ULBRICHT. a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, VILLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. A Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Rómán Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság államtanácsának elnöke, ILIÉ VERDET, a Romáin Szocialista Köztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, A. N. KOSZIGIN. a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Véget kell vetni az imperialista provokációknak Afrika független országai ellen Az alábbiakban közöljük a Varsói Szer­ződésben részt vevő országok politikai tanács­kozó testületének ülésén elfogadott határozat szövegét a gyarmatosítók által a Guineái Köz­társaság ellen elkövetett agresszióról. „A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák 'zoeiaiista Köztársaság, a Lengyel Népköz- trsaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocia­lista Köztársaság és a Szovjetunió képviselői, a Varsói Szerződésben részt vevő országok politikai tanácskozó testületének berlini ta­nácskozásán a következő nyilatkozatot tették a gyarmatosítóknak a Guineái Köztársaság elleni agressziójával kapcsolatban. Az imperializmus újabb gaztettet köve­tett el a szabadságszerető Afrika ellen. Novem­ber 22-én a portugál gyarmatosítók fegyve­res agressziót hajtottak végre egy szuverén ál­lam, az ENSZ egy tagja, a Guineái Köztársa­ság ellen. A nemzetközi jog elemi normáit súlyosan sértő kaland célja az, hogy megdöntsék Gui­neában a haladó rendszert, elzárják a guineai nép elől az új élet építéséhez vezető utat, is­mét nyakába rakják a-z idegen elnyomás jár­mát. Az imperialisták egyúttal más független afrikai országokra is igyekeztek csapást mér­ni. Még mindig nem hagytak fel azokkal a kí­sérletekkel, hogy olyan rendet hozzanak lét­re, amely lehetővé tenné számukra az egész népeket kirabló és kizsákmányoló új gyarma­tosító politika folytatását. Az agresszorok számítása az volt, hogy feltartóztassák Guinea (Bissau), Angola. Mo­zambique,, Dél-Afrika, Zimbabwe, Namibia népeinek felszabadító harcát. Ezek a népek ki akarnak tömi a gyarmati és faji elnyomás szorításából és maguk akarják meghatározni sorsukat. A portugál gyarmatosítók, amikor fegyveres támadást hajtottak végre a Guinea* Köztársaság ellen, az imperialista erők, mind­azok rohamcsapataként eszközeként cseleked­tek, akik az afrikai kontinens gazdagságára áhítoznak. Portugália sohasem mert volna ilyen gyalázatos lépést tenni az imperialista körök tudta és támogatása nélkül, amelyek felfegyverzik ezt az országot, irányítják politi­káját, beleértve azokat a próbálkozásait is, hogy leszámoljon a nemzeti felszabadító moz­galommal. A szuverén guineai államra támadó portugál zsoldosok kezében a NATO fegyver­raktáraiból származó fegyverek is voltak. Az imperialisták kalandja kudarcba ful­lad. Guinea népe a baráti afrikai és szocialis­ta országok, minden haladó és imperialistael­lenes erő támogatásával sikeresen veri visz- sza a fegyveres intervenciót, megvédi jogát az önálló fejlődésre. A Guinea elleni imperialista agresszió is­mét megmutatja, hogy mennyire halaszthatat­lan a gyarmati és fajüldöző rendszerek teljes felszámolása. A gyarmati rendszer minden nép békéjét és biztonságát fenyegeti. Mindaddig», amíg az afrikai kontinensen, akárcsak egy gyarmatosító rendszer is megmarad, amíg eb­ből a térségből nem vonják ki a gyarmatosítók minden katonáját, nem számolják fel katonai támaszpontjaikat, veszély fenyegeti az afrikai államok békés és szabad fejlődését. A gyarmatosítás és a íajüldözés teljes fel­számolása annál gyorsabban következik be, minél egységesebben és határozottabban lép­nek fel a független afrikai országok és népek egyebek között az Afrikai Egységszervezet ke­retében, minél erősebb lesz a világméretű, an- tiimperialista mozgalom minden osztagának cselekvési egysége. A tanácskozás résztvevői határozottan el­ítélik a Guineai Köztársaság elleni agressziót és az imperialisták és újgyarmatosítók más bűntetteit. Megerősítik, hogy szolidárisak a guineai nép és valamennyi afrikai nép igazsá­gos harcával, amelyet a szabadságért és a ha­ladásért annak az ENSZ-deklarációnak a megvalósításáért folytatnak, amely kimondja, hogy függetlenséget kell biztosítani a gyarma­ti sorban lévő országoknak és népeknek. Af­rika népei a felszabadulásukért vívott harc­ban, mint azelőtt, továbbra is számíthatnak a szocialista országok segítségére.

Next

/
Thumbnails
Contents