Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Kiszakadtunk a természetbő! ? Virág — a kövek közé Bármily bizarr, ismerek egy férfit, ,aki rendszeresen virágokkal, fákkal álmodik. Talán nem is azért, mert lí­rai alkat. Az ok inka az: kertészmérnök. Berczédi György hivatása az, hogy a városok kövei közé vissza, varázsoljon valamit a terme, szetből. Azt, ami levegőt ad, ami gyönyörködtet, a roha­nás közben egy pillanatra megállít. Tudomány és művészet Kérdések özöne az, amit a kert- és pariktervező feltesz magának, mielőtt munkához kezd. Mert nem mindegy, hogy óvodába kell zöldet ül­tetni, vagy egy gyár udva­rába. Vagy éppen színház elé lesz a zöld folt? Milyen a környezet? Modern? Régi­es? Emeletesek a házak? Es azoknak milyen a színe? kik laknak a parkosítandó területen? Fiatalok? Öregek? És hányán? Hány pad kellhet oda? És a játszóién-e vajon hány gyerek jár? Sok a fia­tal házas? Ezeknek várható­an mennyi lesz a gyereke? És az út, ami ott vezet? For. galmas? Gyalogos jár több ? Vagy jármű ? Milyen lesz a zajártalom? Poros a vidék? És még sorolhatnék a kérdéseket, melyekből talán ennyi is ízelítő ahhoz, hogy egy-egy park, vagy kert megszületése előtt mire kell gondolni. De most egy pilla­nat figyelmet arra a hangos gondolkodásra, árúit Berczédi Györgytől hallottam: — Valahogy úgy van az, hogy az ember végiggondolja azt a millió szabályt, ami a meginduláshoz szükségess. Tu­dományos tapasztalatok áll­nak rendelkezésre ahhoz, hogy a tervező meginduljon. Szabványok szabályoznak sok mindent. Tudni kell, hogy hány csoport van egy óvo­dában, mert ettől függ a te- rületbeosztás. De jó, ha az ember ismeri a bölcsődések méretét, hiszen egy pancsolót csak úgy lehet kialakítani. Aztán jön a növények isme­rete. Milyenre nő és mennyi idő alatt. Fogja a port, vagy levele élével a nap félé for­dul-e? Milyen a levél színe nyáron, ősszel. Milyen marad egy fa ágkoronája télre? Ez és még egy sor szakmai is­meret tulajdonképpen tudo­mány. Nem is ez a nehéz. Ezt meg lehet tanulni. De mind­ekekből parkot építeni, kertet kialakítani, az már több. Ta­lán az már művészet. A komponáló mérnök — Mért mi egy park, vagy kert célja? Hogy visszalopja a városba a természetet. Keltsen természetes érzést, ne hasson merterséges valami- nek. Legyen zöldje megnyug­tató az ideges embernek, padja pihenést és esztétikai T.Wj* élményt nyújtó nyughely. Es nézzük a természetet. Milyen szép a rendje. A magas fa mellé odaépülnek a cserjék, melyek elfedik a töi-zset. Az­tán jönnek az évelők kisebb magasságukkal, majd a pá­zsit. ívesen lefelé hajló sor, melynek középpontjába be» állítható az ember. Amikor egy park képe megszületik a papíron, még semmi. Sok­szor még a terv valóra vá­lása. se sokat mutat. A ter­vező kissé szomorú, ha arra gondol, művét legfeljebb 2— 3 évtized múltán láthatja maid .teljesnek. Amikor meg­nő a fa. a cserje felpendül. a pázsitágy mái- beáll. Amikor minden évszak nyújtja már a szépet. Tavasszal a meg­komponált virágzás, nyáron a meleg elől árnyat adó fa. a pihentető fű, ősszel a sárgu­ló lombok szinorgiája. Berczédi György fényképe­ket tesz elém. Sóstói parko­kat, már beállt és befejezett műveket, majd melléhelyezi a majd megépülő lakótelep parkosítási elképzelését. A fénymásolt papír hideg kék- je-lilája még nem mutat semmit a laikusnak, de már- már költői, ahogy szól a ma­gyarázat. — Ez ma még homokten. ger, nem szanált házak soka­sága. Jártam arra, és meg­próbáltam odaképzeird a há­zaltat, a házak közé a parko­kat. És elnézést a túlzásért, de én már a lombos, magas fákat láttam, azokat, ame­lyek ma még csak csemeték az iskolában. Már a házak­hoz felnövő hármakat képzel­tem. A kúpus fakoronákat. Mert ilyenek lesznvik idővel. A pariihoz idő kell. Az álmok álma — És nem mehetne ez gyorsabban? — De igen. Képzeljünk el egy hatalmas gyepszőnyeg. farmot Van ilyen már a vi­lágon. Itt kivágják a nemesí­tett magból kelt pázsitot és felcsavarják és a helyszínre viszik. A hatalmas gép ki­emeli a magas fát, és a daru a kiásott gödörbe helyezd. Kész cserjék vándorolnak a házak közé, és már minden kész. Ez a jövő. Másként nem mehet. A városok nő­nek, az emberek követelik a természetet házaik közé. Ezért járjuk Hollandiát, Ka­nadát. tanuljuk a módszere­ket nézzük gépeiket. Hiszem, hogy csak idő kérdése, és lé­nyegesen lerövidül az út a tervező álma és a ' mű között ★ Amikor huzainduitam a be­szélgetés után. megkísérel­tem, hogv a hallottak alap­ján nézzem a nyíregyházi parkokat, utcákat. Kerestem a. térformát, a tudatos kom­pozíciót. Örömmel vettem észre, hogy valóban olyan fákat ültetnek, melynek a termése :a járdán nem jelent majd balesetveszélyt. Figyel­tem az Északi nagykörút cse­metéit, és szinte éreztem, ho­gyan nőnek fel az épületek meUé. Láttam a homokiban keményen szenvedő fenyőket, amelyek majd levegőnket ja­vítják. És a pázsitot, mely ilyenkor télen is pihenteti a fáradt embert. És eszembe jutott az is: vajon kellően becsüljük-e mindezt mi, aki­kért ezek a művek oly sok tudással, munkával és szere­tettel megszületnek? B. L. Gabika sir Színbe albbam a pillanatban »írni kezd, ahogy az ügyért említem neki. — Azelőtt is ilyen könnyen sírt? — Könnyen. Bár azóta még Inkább. Míg beszélgetünk, gyakran eltörik a mécses. Néha még válaszol, s észre sem veszi, hogy nagy könnycsepp gördül végig az arcán. Nehéz próbát állt ki Gabi­ka. •k Ügyével a bíróságon is­merkedtem meg. Egy több­szörösen büntetett munkatár­sa Gabika zsebébe csempé­szett egy tízforintost, hogy a kislányra terelje az üzemben akkorra már szinte minden­napossá vált lopások gyanú­ját. A motozásnál előkerült a pénz, s Gabika ijedtében mindent „beismert”, mert biztatták, hogy így nem kerül rendőrségre, s a bizonyítékok úgyis rávallanák. Gabika alá­írt minden lopást, bár nem ő követte el azokat. Mégis rendőrségre került, s ott már védekezett a vád ellen. így derült fény egy nagyon körültekintő nyomo­zás után, hogy a kislány csak áldozata egy bűntettnek. A munkatársnő, aki ezt elkö­vette, — elnyerte méltó bün­tetését. ★ — Ki nem hitte a....jr, hogy maga követte el a lopá­sokat, Gabika? — Anyukám, ö hitt nekem, s tudta, hogy én ilyet nem csinálhattam. Ö ismer. — És az üzemiek? — Ök azt hitték, én vagyok a tolvaj. Csak a barátnőm szóit hozzám kedvesen, a töb­biek nem. És érdekes: az­előtt megkértek valamire, hogy Gabika légy szíves, menj el ide, vagy oda. Attól kezdve, hogy megtörtént ez a motozás, parancsolgattak. — És azóta? — Most ismét kedvesek. — Szólt-e valaki, hogy ne haragudjon rá, amiért tolvaj­nak hitték? — Nem szólt. Csali amikor kiderült, hogy az az asszony a zsebembe csempészte a pénzt, akkor ismét kedvesek lettek. Mintha nem történt volna semmi. ★ — Aki magára akarni te­relni a lopások gyanúját... Találkozott azután vele? —- Kétszer. Egyszer más­nap, aztán a bíróságon. — Másnap mit szólt? — Akkor dolgozott itt, a gyárban, utoljára. Én sok sze­rencsét kívántam neki az új munkahelyén. Csak annyit válaszolt furcsa arccal, hogy gondoljak meg itt a felnőttek között minden szol, amit ki­ejtek. — És a bíróságon már da­rócruhában látta. Hiszen ak­kor a büntetését töltötte egy lopás miatt — Igen — ennyit válaszolt Gabika, de máris sírt, mint­ha érezné: azt a ruhát neki szánták. Hosszú percekbe telt, míg újra válaszolt. — És a szemébe tudott nézni magának? — Nem nézett rám, igaz, én se őrá. Amikor mentünk hazafelé, anyukám mondta, hogy vannak ilyen rossz emberek is. ★ A kárt Gabikáé á*. io oÖl“ fék mag. Azt a kárt, amit a tolvaj okozott. Az édesanyja oement a gyárba, s kifizetett •100 forintot. Akkor három ká­rosult jelentkezett. A nő, aki Gabika zsebébe csempészte a tízforintost: kétszáz forinttal, másik kettő százzal-százzal. — Azóta visszaadták a pénzt? — Csak M. elvtáns küldte vissza postán a száz forintot. — A tízforintos becsempé- szőjétől nyilván nem várta vissza a kétszázat. De a har­madik, a száz forinttal ő nem szólt semmit? — Nem, eddig semmit. ...apu, utána nem fogsz inni? „Gyere, igyunk egy félde­cit,” Rendszerint igy kezdő­dik. Aztán követi a második, a liarmadik. Egyre gyakrab­ban, egyre több. Számtalan elromlott családi élet és még több bűncselekmény jelzi egyenes arányban az alko­holfogyasztás növekedését. Van. aki meg tud állni fél­úton, van aki alkoholista lesz. Olyan ember, aki az alkoholtól függ. amikor már nem az ember fogja a poha­rat, hanem a pohár az em­bert. És az út kétfelé vezet. Egyik a börtönbe, másik az elvonókúrához. ötven éves, bajuszos férfi felöltözve áll a sok pizsamás között. Letelt a kezelés ide­je. kezelés nélkül. Olyan le­romlott egészségi áUapotban jött a nagykállói intézetbe, hogy a szervezete nem bírta volna ki az elvonókúrát. Most haza készül. — Csak bort ittam én ké­rem, mindig Sokat. Boros gazdáknál dolgoztam, ott volt előttem mindig. És nem et­tem néha három napig sem. Három, négy liter bor, ez volt a napi normám. De most már nem bírja a „sze­kér”. Ha tovább csinálom, nem élek sokáig. BilU'k Béla — a kezelés alatt áUók csak Béla bácsi­nak szólítják —, az osztály ápolója említi, hogy tegnap még mást. mondott. Haragu­dott mindenkire, mert ide juttatták. Nem akart jönni, kényszeríteni kellett rá. A kórteremben tizen fe- küsznetk. Elöl kis asztalon bor és pálinka. Beitatás kö­vetkezik. Mindenki megkap­ja a maga italát, azt, amit bevonulása, vagy behozatala előtt ivott. Csak itt antetil tablettát is kap hozzá. Né­— Mondja Góbé Ica, meny­nyit keres maga itt a gyár­ban? — Hatórás vagyok, mint fiatalkorú, és havonta ötszá­zat kapok. ★ Otthon heten varrnak test­vérek. Van, aiki már férjhez ment, de akad kétéves is. Munkáscsalád. Gabika na­gyon szereti a testvéreit, bár ahogy mondja: a húgával gyakran vitatkozik. De nem komolyan, s ilyen viták a hú­gokkal mindig előfordulnak. — A gyerekek között más volt. Ott lehetett vihámcolni, tréfálni, játszani... Most egy­szerre felnőttek közé kerül­tem. És igaza volt neki. Min­den szót meg kell gondolni. A felnőttek mások, mint a gye­rekek. ★ Sír és sír. Alig tud beszélni. CMyan vékony maga a kis­lány, tizenhat évesen is, olyan gyereknyi ember, hogy nyu­godtan úttörőnek is nézhetné bárki. A könnyek azonban alighanem az élet első nagy próbájának, a felnőtté válás kezdetének a jeled. — És Gabika, még mindte óvónő, bölcsödéi gondozó, vagy védőnő szeretne lenni? — Igen, de nem remélem, hogy sikerül. — És miért tart ki mégis az elhatározása mellett? — Mert ott gyerekek között van az ember. Kun István hány perc telik el és jön a hatás. Az arc elvörösödik, a légzés nehez bbé válik, csök­ken. vagy növekszik a vér­nyomás, változik a pulzus­szám, a szem megüvegesedik. Egyeseknél hányingert vált ki — kinek milyen a szerve, zete. Egy tény: nem kellemes állapot. De ez a cél is. Az, ha valaki elhagyja az intéze­tet, az ital láttán reflex- szerűen jelentkezzem a rossz közérzet. Persze ehhez szed­ni kell a gyógyszert is, amit nem mindenki tesz meg. — Tizenötödször vagyok elvonókúrán. Mindig önként jöttem. Most már kezelni sem tudnák. Két hónapja vagyok itt. Elvált tőlem a fe­leségem, nincs hová mennem. Kértem a főorvos urat, hadd menjek Po mázra munikaterá­piás intézetbe. Ott felügyelet mellett biztos nem innék. De ha otthon vagyok nem tu­dom megállni. Nem kell ne­kem barát sem, magam iszom Bort. Gyenge va­gyok. nem tudok ellenállni. 50 kiló Völ/tóm,' mikor bejöt­tem. Most 72. Feri bácsi rakodómunkás egy tsz-ben. Két, két és fél ezret keres, ha dolgozik. Pár honapja már a fizetést sem ő veszi fel, mert akkor el­issza. Neki már nem használ a kezelés. Tíz önkéntes és tíz kény- szerelvonó-kezelés alatt álló beteg van Nagykállóban. De sokkal több lenne, ha lenne hely. Nevetségesen hangzik, de itt is sorba kel! állni, ha valaki elhatározza, hogy le­szokik az ivásról. — Mindenszentekkor ha­tároztam eh hogy jelentke­zem. Megütöttem a felesé­gem. Jó ember vagyok, ha nem iszom. De ha megkósto­lom, nem tudom abbahagyni. Van otthon is bor és ha az asszony kilép a kútra vízért, én már megyek js a pincé­be. Megmondtam a nagyob­bik gyereknek is, hogy hova jövök. Még csak ötéves, de azt mondta: ugye apu utána nem fogsz inni? Egy kortyot sem! Azt akarom, hogy csa­ládi béke legyen nálunk. Ennek a betegnek még használhat a kezelés. Csak az akaratán múlik. Harminc év körüli fiatal­ember sétál az előszobában. Jó beosztása, jó keresete é3 két szép gyermeke van. Jól is éltek volna, ha nincs a pálinka, meg a barátok. — Két-három decit ittam naponta. Először csak munka után, később már munkaidő­ben is. önként jöttem, nem akarom az egész életem el­rontani. Tíz év alatt alaposan meg­növekedett az alkoholisták: száma. Kiből lesz tulajdon­képpen alkoholista? Erre -tudományos válasz még nincs. Hozzájárul a hajlam, az idegrendszeri kiegyensú­lyozatlanság, a különböző környezeti és társadalmi té­nyezők. Mindenesetre az lesz alkoholista, akiben nincs felelősségérzet maga és má­sok iránt, aki gyenge akara­tú. gyenge jellemű ember. Az orvosok és az ápolók véleménye szerint a legna­gyobb eredményt az önként jelentkezőknél érik el. itt a legkevesebb a visszaeső. Aki­ket kényszeríteni kelL több­ségükben visszaesők. Haza­mennek, nem szedik a gyógy­szert, ismét jelentkeznek a korábbi szesztestvérek és eredménytelen lett a gyógyí­tók munkája. Az elvonókúrán mindent megtesznek az emberéit, hogv újra értékes tagja le­gyen a társadalomnak. De nekünk. valamennyiünknek, akik körülvesszük őket a ke­zelés után, sok a tenniva­lónk. A szokássá vált mun­kahelyi névnapok, a reggeli féldecizés a munkahely környékére telepített bódék­ban és kocsmákban, a csa­lád, ahol a józan életért „ju­talmul” kezébe adják az első pohár italt, valamennyien többet tehetnénk értük. Hogy kevesebben álljanak bíróság elé olyanok, akik ittas fejjel bűncselekményt követnek el és több család éljen kiegyen­súlyozott. harmonikus életet. Karácsonykor és újévkora húsz ember közül egyik sem lesz együtt a családjával. Akit kényszeríteni kellett a keze­lésre. bosszankodik. Aki ön­ként vállalta, azt a két ün­nep helyett kárpótolja majd a hétköznapi családi béke. Balogh József M ÉGI EGY ZÉS: Egyenlőtlen párharc Ismét a tej—szeszes ital párharcáról van szó. Váro­sunkban, Nyíregyházán 18 he­lyen kaphat tejet a vásárló, de jóval kevesebb azoknak az üzleteknek a száma, ahol meg is lehet inni a tejet, ahol a kiesik és nagyok egyaránt tejet reggelizhetnek, iskolá­ba, munkába menet előtt. Ezzel szemben 21 italbolt, 18 büfé, 3 falatozó, 2 borkóstoló, 3 cukrászda, 10 presszó áll 3 szeszkedvelők rendelkezé­sére, sajnos sokszor munká­ba menet előtt is. A meglévő tejboltok kicsik, korszerűtlenek, reggelenként nagy a tolongás, gyakori a sorban állás. Ideje lenne már korszerűsíteni, nagyobbítani valamennyit, vagy újakat épí­teni. De minden marad a ré­giben. Az élelmiszer kiskereske­delmi vállalat ugyanis nem tervez tejbob nyitást a követ­kező ötéves tervben. Nem ter­vez a tejipar sem. B. *k

Next

/
Thumbnails
Contents