Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

t976. december 35.' KSTAST MAeVÄRORSZA® I <*<tdl Az önbecsülés ereje A PARTKONGRESSZU­SOK a zárszóban Kádár Já­nos nagyon találékonyan fe­jezte ki: a kongresszus nem a fizetésemelés napja, mert nem az a feladata, hogy fizetést emeljem. Meg is indokolta: ha az elmúlt négy évben esz­közölt fizetásj a vitásokat, szo­ciális intézkedések.. t mind egy csokorba gyűjtöttük vol­na és most a kongresszuson érvényesítjük, akkor a kong­resszus húsz percig tapsolt volna az örömtől. De ez nem lett volna jó, mert béreket akkor javítunk, amikor lehetőség van esnem várunk vele a kongresszusig. Szükséges ennek az álláspont­nak a közlése, mert nálunk az utóbbi hónapokban egé­szen furcsa helyzet alakult ki, amit úgy jellemezhetnénk, hogy rendben van a szocia­lizmus és az életkörülmények­re sem lehet általában külö­nösebb panasz, de azért mégis csak több fizetést, nagyobb jövedelmet sürgetnek. Saj­nos, olyan igénnyel és hévvel, amely magában foglalja azt a látszatot is, mintha azonnali megoldást kívánó igényről lenne szó, minden egyes eset­ben. S ez az, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Fura egy helyzet ez: javul­nak az életkörülmények, vele párhuzamosan nő az elége­detlenkedő követelés. Pedig a fordítottja lenne a természe­tes. Hozzátehetjük még, hogy kibogozhatatlanul keverednek a jogos és majd valóban ki­elégítésre szoruló igények, a jogtalan követelésékkel. A sokszínű polémiában elsikkad az, hogy személy szerint ki az. afcx megérdemli, s ki az, aki nem érdemli meg a hangoz­tatott igény vizsgálatát. Or­szágosan nem is lehet ezt megállapítani. Csak konkrét módon, egészen az egy» sze­mélyekig lebontva, az üzem­Szabolcs-Szatmár fejlődő Iparának központját Nyír­egyháza jelenti. S a váro­son belül is egyre inkább a déli ipartelep nevét kell megtanulni. Az Itt épülő nagyberuhá­zások egyike a hullámdoboz- és zsákgyár. Három szakasz­ban folyik az építőipari mun­ka. hogy 1972-ben már ter­meljenek az új létesítmény­ben. Az építkezés három sza­kaszából az elsővel már csaknem teljesen elkészül­tek. Az idén mintegy 44-—IS millió forint értékű építőipa­ri munkát fejeztek be. A munka gyors ütemére jel­lemző. hogy jövőre az üzem­csarnokban megkezdik a Bivalyos volt. Utolsó a cselédek között is. A biva­lyosoknak még a koldus sem köszönt. — Luca estéjén fordultam a negyvenötödik évbe — mondja Tóth József, a nyír- tassi Dózsa Tsz sertésgondo­zója. — Tizenhét éves ko­romban kellett kiállnom, mert az apám meghalt. Gróf Vay Lászlónál Berkeszen kezdtem béresként. Ez tar­tott öt évig. Három évig ök­rökkel, két évig bivalyokkal jártam. Hajnal háromkor csengettek. Ha nem keltem, jött a gazda a járomszeggel. Egyszer próbált az igazság­talanság ellen szólni. Nyak­levest vasvillával kapott. Le­het, hogy annak a nyomát viseli ma is. Beszédhibás, da­dog. Sokszor éjszaka is dol­goztak. Cselédhé/. jajkeser­ves élet. Négyen voltak test­vérek. Ö a családfenntartó. Iskolába nem tudott járni. Az első elemit félig végezte el. Csak a nevemet tudom le­írni. Szégyellem nagyon, de az öregebb fát már nehéz hajlítani. — Gyüszi fiammal, ben, intézményben válik eä, hogy az egyik ember valóban a munkájával rászolgált arra, hogy majd javítsanak a fize­tésén, míg a másik ember szá- jaskodik, de hasznos munkát alig végez. Ez a körülmény sürgeti az erőteljesebb politikai föllé­pést, a követelések szelektá­lását, s az igen és nem hatá­rozott kimondását mindéin vezető részéről, aki beosztot­takkal dolgozik. A határozott és igazságos föllépést az em­berek többsége szívesen ve­szi, jól fogadja mert ad saját becsületére. A BÉRBŐL ÉS FIZET ÉS- BÖ ÉLŐK zöme rendelkezik azo'ktr1 az erkölcsi normák­kal, • vek alapját képezik a tiszk.szeges , ember fogal­mának. Ebbe beletartozik az is, hogy csak olyan pénzhez, jövedelemhez éreznek jogot, amiért becsületesen megdol­goztak. Nem fér össze önér­zetükkel, hogy ügyeskedéssel, vagy csak immel-ámimál mun­káért „nagy dohányt” vi­gyenek el. Beszélgettem olyan tisztvi­selőikkel és üzemív er'je tőkk el, akik nagyon egyszerűen kö­zölték etikai álláspontjukat. Azt mondták, hogy semmi mást nem kémek, csak a munkájukért adják meg ami jár, de csak azt adják, — ami jár. Ők nem akarnak semiki- nek a kárára anyagi elő­nyökhöz jutni, ezt önérzetük sem bírná el. Ez nem néhány ember vé­leménye, hanem a magyar munkásosztály többségének, természetes gondolkodásmód­ja. Amit az is bizonyít, hogy az elmúlt évben a munkások több, mint 60 százaléka nem változtatta meg munkahelyét. Miért? Azért, mert ragasz­kodnak ahhoz az üzemhez, vállalathoz, műhelyhez, ahcá. technológiai szerelést, a ka­zánházat pedig május végé­re készítik eL A beruházók 1972 elején szeretnék meg­kezdeni a próbaüzemelést. Szintén a déli iparterület gyáróriása lesz a Hajtómű- és Felvonógyár új üzeme, amelyben a konvejorgyártást valósítják meg. Itt már be­fejezéséhez közeledik az építkezés, van olyan rész is, ahol a próbaüzemelés is megkezdődött, mint a fran­cia gyártmányú síngyalunál. Az építkezés 90 milliós be­ruházási költségéből eddig 70 millió forint értékkel készül­tek el. A Tünde utcán épült új csarnokát a közelmúltban vette birtokba a gépjármű- technikai vállalat. Már hírt aki most tízéves, próbálok tanulni, összeadogatni a be­tűket, de nagyon nehezen megy. Nem is látok rende­sen. Szemüveg kellene. így aztán inkább tévét nézek helyette. Sokat gyakoroltam a nevemet is, míg le tudtam írni, de már annyira bántott, hogy a bérjegyzéknek nem tudok aláírni. Először négy keresztet is raktam, de meg­szóltak érte... De csak rá­veszem magam, a kisfiám­mal nekifogok. Tóth József a bivalyos, ember lett. Kiegyenesedett a dereka, s már a világra nyí­ló ablakra néz. Nem akar analfabétán meghalni. I 2. Állatgondozó. Uj fogalom, új tartalommal, s az ember sem a régi már. Ez szakmun­ka, de szakképzettséget az életben szerzett hozzá. Bizo­nyítványa nincs. A régi utol­só cseléd élete, munkakörül­ménye az utóbbi évtizedben kétszer is megváltozott. évek, évtizedek óta dolgoz­nak, ahonnét biztosítják a tisztességes megélhetést a család fenntartásához. Embe­ri tartásuk, önbecsülésük nem teszi lehetővé, hogy el­menjenek onnan.. Az önbecsülés olyan nagy erkölcsi erő, amelyre építeni szükséges minden üzemben, szövet,kezeiben és intézmény­ben. Sajnos azonban, igazga­tóink, állami vezetőink egy része nem él azzal a lehető­séggel, hogy ezt a nagy erőt a kedvező irányú fejlődéshez fölhasználja. Egészségtelen ugyanis az olyanféle munkamegosztás, miszerint a politikád és tár­sadalmi szervek végzik a fel- világosító munkát és a gazda­sági vezetők, műszakiak pe­dig a maguk dolgát. Pedig a kettőt nem lehet elválaszta- ni. Az első számú gazdasági vezető mindenütt elsősorban politikai munkakört tölt be és éppen olyan felelősséggel tartozik a gazdasági szabálya- zók érvényesítéséért, a terme­lés hatékonyságának fejlesz­téséért. mint a reá bízott vál­lalat munkásai közötti poli­tikai viszonyokért. Csakhogy eddig ezt. az utóbbit nem kérte számon tőlük senki, sem a szaktárca, sem az ille­tékes területi páitfórum, leg­alábbis olyan mértékben nem, mint ahogyan a gazdasági, termelési ügyeket EZEKBEN A KÉRDÉSEK­BEN egyértelmű álláspontot fogadott el a kongresszus. Most már a gyakorlati ér­vényesítéshez kell hozzáfog­nunk. Persze ez összefügg az­zal, hogy jobban észreve­gyük: nálunk az emberek többségének az önbecsülése olyan erőforrás, amely alkal­mas a felszínen lévő egészség­telen jelenségek háttérbe szo­rítására. « Siklós János adtunk a tízezer tehergép­kocsi fogadására berendez­kedett telep működéséről. Újdonság, hogy a csarnok másik felébe szerszámgépe­ket helyeznek el, amelyek a Csepel Autógyárnak készíte­nek alkatrészeket. Még az idén befejezik a gépek át­szállítását Nyírbátorból, s előreláthatólag január 10-én már az üzemindításra is sor , kerülhet. Zökkenőmentesen oldotta meg az áttelepülést a Tünde utcába a Kelet-magyaror­szági Faipari Vállalat. A déli ipartelepen dolgozó rész­legük sem esett ki a ter­melésből, így éves tervüket 32 millió forintos vterm®lési érték előállításával zárják. — Valamikor nem nézték annyiba az embert,, mint kondás a kutyáját — említi. — Most urasabban él az em­ber. Ember lett igazán. Igaz, néha még most is hecceinek, ha valamit elrontok, s mon­dogatják, hogy a fehér hús­sertés tenyészállomány nem bivaly ám, ezeknek nem sza­bad a farkuk alá sült krump­lit tenni, mint a bivalynak. Fáj-e? Nem, mert j tudom, hogy csak vicc. De eh komo­lyan veszem ám. Tóth József beosztása a közösben: sertésgondozó. Az állatok a választott kortól a hízóként való értékesítésükig vagy tenyészsüldőként való átadásig vannak a gondjaira bízva. Kazuska Sándor 19 éves^ fiúval együtt 600—700 sertést gondoznak. 1967-ig — ha változott is ez — még a régi módon. Té­len, nyáron a napi 18—20 mázsa abraktakarmányt vas­hordókban keverték be víz­zel, kézi erővel. A nyolc— tízezer liter vizet gémeskút- ból kézzel húzták fel. Izom­erővel vájukba’öntögetni az Akiket kérdeztünk — a nyíregyházi ruhagyár dolgo­zói — ifjúságuk aranykorát idézték. Miként annyi egysze- rű ember, ők is elképzelték, megálmodták későbbi sorsu­kat a háború végén, a fel­szabadulás. első napjaiban. M teljesüli az egykori vágyak- ból, hová jutottak négy? ’ zad után? Szitányi György: „Sosem áriáin a teiíeíiekáeH“ — Otöcima gammal szök­tem meg az angolul fogs igá­ból; éppen most karácsony- kor huszonöt éve, hogy na­gyobbrészt gyalog hazaértem Nyírbátorba. ívűt képzelhe ­tem én el a további életem­ről akkor? Kinn. Németor- szagban a lagelriaszíóbb hí­reket kaptuk az itthoni vi­szonyokról, Bátorban aztán láttáim: indul a/, élet. aki akar, boldogulhat. Vonatra ültem, mentein Pestre, egy­kori mesteremhez, dolgozni a szabóságban. Kilenc évet töl­töttem ott, majd megnősül­tem, így Kisléíára kerültem, maszeknak. Ugyanis az egyik vágyam 1949-ben teljesült: mestervizsgát tehettem. Köz­ben jöttek a gyerekek, meg a konfekcióáru, láttam, befel­legzett falun az én maszekos- kodésornnak. — Persze, nem úgy képzel­tem el, de beadtam az ipart és jegyet váltattam Nyíregy­házára, jelentkeztem a ruha­gyárban. hátha felvesznek. Felvettek, fél évig minden­nap bejártam, majd albérlő- ágyra járó lettem, idestova tíz évig. Miért tagadjam, közben kikészüit a gyomrom, meg jöttek a megbízatások: népi üinökséig, téeszszervezés, meg­erősítés,.. Se kint, se bent, ahogy .mondani szokták. De itt a gyárban jók voltak hoz­zám, igaz, nem kínáltak ma­gas vezetői állást, de varró­ként, vasalómunkásként is jól éreztem magamat. A hajam? Közben megszínesedett, nőt­tek a gyermekek, a gondok, s ügy döntöttünk, jövünk a városba. Eladtuk a kinti há­zat, megtoldtuk, spóroltunk, vettünk egy másikat Nyír­egyházáin, az Orosi út elejéin. Most itt vagyunk. Laci fiam már két éve keres, vízveze­ték-szerelő. Márta lányom gimnazista a Zrínyiben, Gyu­ri, a kicsi most hetedikes. Hát ennyi az egész... Hogy így képzeltem-e? így! Szép családot, nyugalmat, egészsé­get: én sohasem jártam a fellegékben. Megvan a tüzelő télire, karácsonyra disznót ölünk, együtt lesz a család az ünnepen... En csak azéirt szőri t>dk, hogy a nyugdíjamig ilyen nyugodt légkörben él­hessek, mint most. Igénye válogatja, ki hogyan , elége­abrakot, vize?. És nem volt még akkor munkaruha sem, fürdő sem, sajíl gúnyában dolgoztak, s a havi bérük 2500—2700 forint volt. De Tóth József elégedett volt akkor is. Ha őrá nem gon­dolnak, nem könnyítik a munkáját, neki eszébe sem jutott volna, hogy könnyeb­ben, korszerűbben is lehet ezt végezni, s még a kereset is több lesz. Kitartott a közösben vé­gig. 1 3. Örömmel mutatja a bér­jegyzéket. Havi kereset: 4 ezer forint. És plusz a ház­táji. ! Reggel hatkor kezdődik a munkaideje. A sertéstelepen fertőtlenítő öltözőben kék munkaruhát ölt, gumicsiz­mát, s megkezdődik a mun­ka. — Ez már szinte kénye­lem — említi. — Amolyan félig automata az egész min­dett. De én szeretnék szembe­nézni gzzal a munkástársam­mal, aki panaszkodik: állí­tom, vagy telhetetlen, vagy nőm szeret dolgozni. Aki másként rendezte be az életét, szép karácsonya lehet m~ ben. Dósa 1st tán né: „Hu iivernék a I ollón...1 — - . íz apánk 48 évig volt takarító a városházáin. Egy­szerűen,) szigorú beosztással éltünk negyvenötig is. Én varrónő lettem, de csak kevés ideig dolgozhattam, mert jött a háború, a nehéz világ. Em­I :kszean, a háború után köz­vetlen óit kuporogtunk a vo­nat tetején, csereberélni siet- tünk Pestre, hogy valamikép­pen létesüljünk. Milyen vá­gyam lehetett nekem akkor? Fiatal lány voltam, azt azért gondoltam, talán sikerül férj­hez mennem. Ez ötvenegyben teljesült, azóta vagyok Dósa Istvánná. Igaz, én már ott voltam a ruhagyár alapításá­nál is. de a házasságom után jöttek a gyermekek, gondo m i kellett a szüléimét, — otthon maradtam. — De nem felejtkeztek meg rólam! Amikor újra jelent­keztem a gyárban, felvették, sőt, a Jóska fiamat itt tanítot­ták ki műszerésznek...' Nincs összkomfortos lakásunk, üdül­ni, nyaralni sem voltam ed­dig, csak kiránduláson, mégis mondom: a magamfajta em­ber azért elégedett, mert nem szabta magasra az igényeit. Egyet azért nem sikerült el­érnem: hogy egyszer úgy .is­tenigazában kipihenjem ma­gamat. Ha nyernék a lottón, először erre áldoznék! Azért jó hazarrvnrü műszak után, s kezdetű bttnon az űjáb'pat, jön az uram. a család, főzni, mosni, takarítani... Persze, hogy fárasztó, de a családjá­ért az ember mit meg nem tenne? Jó, így, ahogy van, ha elképzeltem volna, lehel- hp-gy ilyennek képzelem. Marinka János: „Vízáruskcnl kezdieiiF — Vizet meg újságot árul­tam a háború utáni első na­pokban a nyíregyházi állo­máson. Apánk a háborúban szerzett tífusz áldozata lett. az öt gyermek közül nekem, a legnagyobbnak kellett se­gítenem anyámon, aki mosó­nő volt. Jártam a bulgárkar- tészekhez is gyomlálni, nap- számiban... A froniko- a né­metek levágták a két kis ma­lacunkat, a város másodszori felszabadulása után az a 12 denség. önetetős. -itatós rend­szer. Reggelizi V; a melege­dőben, aztán kitrágyázunk, s bealmozunk. Ez tart délig. És kész. Utána haza ebédelni, de előtte átöltözünk. Délután a zárt telepen jártatjuk a jó­szágot. Segítünk a vérvétel­nél az állatorvosnak, besegí­tünk a szopós malacoknál a fülcsipteíések és a tetoválások elvégzésében, ha ez a sorja. Délután háromkor kezdik újra az etetést-itatást, s hat órakor végeznek. Átadják felügyeletre az állományt az éjszakásnak. — Lefürdünk, átöltözünk, s rhehetünk haza a családhoz. És a valamikor utolsó em­ber, a bivalyos, tévé elé ül. Nemrégiben vett házát, fele­ségének mosógépet, fiának 16 500 forintért MZ német gyártmányú divatos motor- kerékpárt. S azzal dicsekszik, hogy négy ünneplője is van. Most vettek telket egyik fiá­nak, majd arra építenek. Gyuszi, a kisfiú pedig se­gíti apját, ö sem akarja, hogy analfabéta maradjon. Mert ő mar nem uradalmi bivalyos, nem utolsó ember. — Megbecsült szövetkezeti gazda. Farkas Kálmán gyomunkat, amit a szovjet ka­tonák adtak, tekintettel a nagy családunkra.« Utáni? Szabóinas lettem, any; ti munkát kapott a dohány­gyárban, meg jött az ifjúsáíS mozgalom. Ott voltam a VIT-em is, igaz, kölcstmegyen- ruhábam, de ki tudta a/,i? Majd szabadulásom után ala­kult ez a gyár: befogadtak, később pedig a repülőszövet­séghez sodort a sors. tiszt lettem, egész magas beosz­tást is kaptam. Éltkor már tanulhattam volna is, de sok volt a társadalmi feladat, meg hozzá is szoktunk, hogy mindenütt ott legyünk, segít­sünk, ahol kell... — Katonaság, leszerelés, megint a gyár, a nagyest id. Fiatal voLtam, jól bírtam « murikat, felfigyeltek ratn: szaüagvezotő, főszabász, majd már nyolc éve műszaki tályvezető vagyok. Közben az iskoláié: pótoltam az n nőst, érettségiztem a közgaz­daságiban, marxista csü egyetemet végeztem. Ezt már feleség, gyerek mellett, csakúgy, mint a munkás" :', szolgálatot is. Igen, jó ideig albérletben, az tan meg amo­lyan szükséglakásban. Mi ta­gadás. nem gondoltam, hogy míg mások könnyebben ha­ladnak, nekem mindem -t tízszeresen meg kell küzd;- nem. Hármas cserével s-tto- rült rendesebb lakásba költöz­nöm, s amikor nem kaptam segítséget, nem tagadom, pil­lanatnyilag lelki konfliktusom támadt önmagámmal: ennyit ér a loholásod. a hajtásod... Aztán nyugodtabb napok jöt­tek, megnyugodtam magam is, nőtt a fiam, szépen berendez­tük a lakást, a gyárban min­dig új feladatok adódnak, ál­landóan észnél kell lenni, ké­nyes a külföldi partner... — Így képzeltem? így, csak talán kevesebb fáradtsággá: De megérte. Mi annak idején színes papírba kenyérbajat csomagoltunk, az. volt a „sza­loncukor” a karácsonyfám. Most a fiam már „leint”, ha ezt felemlegetem: ő tévét néz, sportiskolába .iát*, külön zon­goraórát biztosi tunk neki ...így jó ez, legyen könnyebb az ő airamyifjúsága. Meg aztán még; mi sem vagyunk olyan öregek! Angyal Sándor Kombájnotok versenye A kemeesd Uj Barázda Termelőszövetkezet vezető­sége és kombájnosai még az áv első felében versenyre hívták ki a Tisza menti ter­melőszövetkezetek valameny- nyi kombájnosát és szalma- bálázógép-kezelőjét. Annak idején — mint megírtuk — a nyáii kenyérgabona-beta­karítási és cséplési verseny­felhíváshoz 107 kombájnos és 54 szalmabálázógép-kezeiő csatlakozott. Közülük az üzemek, mint a versenyben helyileg legtöbb eredménvt elérőt, 48 kombájnos és 38 bálázógép-kezelő adatait küldték be a területi szövet­ség versenybizottságához. A versenybizottság most megtartotta ülését, amelyen a gépesítés állandó fejlődé­séről a következő gazdasági évben Obermeyer Mihály, a megyei tanács gépészmérnö­ke tartott tájékoztatást, majd a nyári betakarítási munka versenyének eredményeit is­mertette Bán György, a szö­vetség munkatársa. A versenybizottság javasla­ta alapján a területi szövet­ség elnöksége a terület négy legjobb kotnbájnosának jutalmaikat adott át. Legjobb­nak bizonyultak: Magyar Já­nos, az újfehértói Vörös Haj­nál, Nagy Zoltán, a nagycser­kesz! Rákóczi, Racskó Mi­hály, a nagycserkesz! Üj Élet és Szabó Balázs, a tiszavas- vari Vasvárt Pál Termelő- «sövetkieast Jecenbájnoaai. Uj gyárak épülnek Nyíregyháza déli ipartelepén lába jelentette az egész va­LL. így képzelték az életüket? Az aranykor hétköznapjai Az utolsó cseléd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents