Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-22 / 299. szám
S. sMfaí KULfT-WACt t#W. d«eewi!>er 3§. \ Szovjet—EAK tárgyalások kezdődtek Moszkvában Ikinai'd («inTlii'í rnlawztottnk u LKnr kit «M (Nkni'.h>í Kádár Jáoon és L. $re*snyev ödvőzlö tás at» Lengyel EgvesüK Munkáspárt Közoonti Bizottsága. EIMVARD OIFRLK el?$ titkár é*- •renajr, VARSÓ Tisztelt Gierek elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Kozponu Biwrtú&áas és a magam nevében jakivanságaiakat íejaz&m ki a testvéri Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottaagaiwa* e» újjáválasztott Politikai Bizottságának, titkárságának, személy szerint önnek. Sok sikert kívánunk a lengyel munkásosztály, a lengyel dolgozó nép, a magyar—lengyel internacionalista kapcsolatok a szocializmus, a nemzetközi kommunista mozgalom javájta végzendő felelősségteljes munkájukhoz. Budapest, 1070. december 21. KADAR JA' PS. m Magyar Szocialista Munkáspárt iözponti Bizottságának első titkára Hétfőn s Kremlben megkezdődtek a szovjet-egyiptomi tárgyalások. Az Ali Szabri vezette EAK-küidöttség vasárnap érkezett Moszkvába. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány hétfőn a Kremlben díszebédet adott az. EAK párt- és kormányküldöttségének tiszteletére. A díszebéden az EAK képviseletében részt vett Ali Szabri, a? ASZÚ Leg-felső Végrehajtó Bizottságának tagja. Aziz Szidki, miniszterelnök-helyettes, bánya-, iparos olaj iparügyi miniszter. Mahmud Riad miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter, Mohamed Favzi hadügyminiszter. Szovjet részről megjelen - tek: Alekszej Kaszigin, Kirill Mazurov, Borisz Pono- marjov. Nagus Arutyunján, a Legfelső Tanács elnökségének elnökhelyettese, Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettese, Mihail Georgadze, a Legfelső Tanács elnökségének titkára, Andrej Gromiko, Andrej Grecsko marsall, Nyikolaj Pa- tolicsev és más hivatalos személyiségek. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke a díszebéden beszédet mondott. „A mai szovjet—egyiptomi eszmecsere, —r a két ország viszonyáról és a jelenlegi nemzetközi helyzetről, — ismét megerősíti országainknak azt a törekvését, hogy továbbfejlesztjük és megszilárdítjuk széles körű együttműködésünket, politikai, gazdasági és katonai téren, valamint más területeken.” Alekszej Koszigin ezután hangsúlyozta, hogy az EAK és más arab országok népeinek az izraeli agresszió ellen, s országaik szuverenitásának és területi sérthetetlenségének védelmében vívott harca során „még jobban megszilárdultak a Szovjetuniót és a szovjet népet az Egyesült Arab Köztársasághoz és népéhez fűző barátság és együttműködés szálai.” Alekszej Koszigin a továbbiakban azt mondotta: „Teljes határozottsággal kijelenthetjük. hogy az izraeli ag- resszorok és azok, akik mögöttük állnak, sohasem érhetik el közel-keleti expanziós politikájuk céljait. Mindazoknak, akik Izraelben még nem veszítették el felelősség- érzetüket. népük jövőjének kérdésében, s akik nem akarnak a béke ellen irányuló bűntettek cinkosaivá lenni, meg keli érteniük, hogy a jelenlegi közel-keleti helyzetből a kitttat csakis a Biztonsági Tanács 196T. november 22-i határozatának haladéktalan végrehajtásával lehet megtalálni.” „Az Egyesült Arab Köztársaság azon az úton halad, amelyet az egyiptomi nép nagy fia Gamal Abdel Nasz- szer jelölt ki számára.7 Üdvösöljük a# EAK kormányának erőfeszítéseit az arab ,országok tömörítésére, s minden lehetőség ük mozgósítására az izpaeli agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harciban” — mondotta befejezésül a Szovjetunió miniszterelnöke. Válaszul Koszigin miniszterelnök pohárköszöntőjére, Ali Szabri, az EAK párt- és kormányküldöttségének vezetője egyebek közt a következőket mondotta a Kremlben rendezett díszebéden: — Barátainkkal folytatott megbeszélésünket az első perctől fogva a teljes nyíltság és a kölcsönös megértés jellemezte, nem is szólva eszméink rokonságáról és körös céljainkról, az imperialisták mesterkedéseivel szemben tanúsított állásfoglalásunkban. Kapcsolatunk a baráti Szovjetunióval nem csupán átmeneti jelenség, hanem szilárd és egyre fejlődő viszony, amely a felszabadulásért és haladásért együttesen vívott harcunkon alapul. Látjuk, — mondotta a továbbiakban. — hogy az Egyesült Államok állandóan és leplezetlenül segítséget nyújt Izraelnek, s ezzel ösztönzi az arab országok ellen irányuló izraeli agressziót és hozzájárul az arab népek rovására folytatott cionista expanzióhoz. De mindez végül is kudarccal jár: az EAK nem engedi meg. hogy az agresszo- rok hidegháborús módszerekkel „befagyasszák” a közel-keleti kérdést és befejezett ténynek tekintsék az arab területek izraeli megszállását Az EAK minden áldozatra kész területének felszabadítása és törvényes jogainak helyreállítása érdekében. Az egyiptomi küldöttség vezetője há lásan emlékezett meg arról a baráti segítségről. amelyet a nagy Szovjetunió az BAK-nak és más arab országok népeinek ad a közös harc különböző szakaszaiban — fejezte be beszédé' Ali Szabri. ★ A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége, amely Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével december 10-től 20-ig az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának meghívására tartózkodott az Egyesült Arab Köztársaságban, vasárnap hazautazott Kairóból. Szombaton este megtartották az SZKP küldöttségének és az Arab Szocialista Unió küldöttségének zárótárgyalásait, amelyeket közös nyilatkozat aláírása követett. A látogatásról kiadott közös közleményben megállapítják: „Az SZKP és az ÄSZU álláspontja azonos a közel-keleti válság megoldásának útjairól, az ENSZ Biztonsági Tanács 1967. november 22-én hozott határozatának teljes megvalósítása alapján”. ' A felek megerősítették az SZKP-nak és az ASZU-nak azt az eltökélt szándékát, hogy a jövőben is a Szovjetunió és az EAK néijei közötti együttműködés és ' barátság sokoldalú fejlesztésének irányvonalát követik. Az SZKP és az ASZÚ küldöttsége megvitatta a pártközi kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseit. Megállapodás jött létre azokról a konkrét intézkedésekről, amelyeket a legközelebbi időszakban a pártközi kapcsolatok terén megvalósítanak. 1970. december 20-án megtartó ták a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának 7. teljes ülését. A plénum elemezte az ország helyzetét és meghozta a szükséges határoza okát. A plénum elfogadta Wla. dyslaw Gomu lka lemondását a Központi Bizottság első titkári tisztéről és politikai bizottsági tagságáról, tekintettel súlyos betegségére. A plénum a LEMP Központi Bizottsága első titkárának tisztére Edward Giereket választotta meg. A plénum legjobb kívánságait fejezte ki Wladyslaw Gomulkának mielőbbi gyógyulása érdekében. ★ Edward derek. a LEMP KB újonnan megválasztott első titkára vasárnap este a lengyel néphez intézett rádió. és televízióbeszédében utalva a lengyel tengerparti városokban lejátszódott zavargásokra és az azokkal összefüggő kérdésekre, kijelentette: — A mi kötelességünk, a pártvezetés és a kormány kötelessége, hogy a kérdésekre teljes választ adjon a pártnak és a népnek. Ez a válasz nehéz és önkritikus, de világos és igaz lesz. Országunk mostani belső helyzetének okai részben a tényleges nehézségek, ezért joggal számítunk arra. hogy munkásosztályunk, az egész társadalom megérti ezeket a f-eonyid Brezsnyev. az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a Központi Bizottság .nevében táviratban üdvözölte Edward Giereket abból az alkalomból, hogy megvá- 1"" 'k a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárává. Mas szocialista országok kommunista és .munkáspártjainak vezetői is üdvözö"ék Edward Giereket. nehézségeket. Vannak azonban olyan okok is, amelyek a megfontolatlan gazdaságpolitikai koncepciókból eredtek. Ezeket meg fogjuk szüntetni. — A legutóbbi események fájdalmas módom figyelmünkbe idézték azt az alapigazságot, hogy a pártnak mindig szaros kapcsolatot kell tartania a munkásosztállyal, az egész néppel, s nem szabad elveszítenie a közös nyelvet a dolgozókkal. Gierek a továbbiakban ismertette a LEMP KB vasárnapi ülésén hozott határozatokat. Elmondotta, a Központi Bizottság kötelezte a Politikai Bizottságot, hogy a legközelebbi napokban vizsgálja meg a legalacsonyabb jövedelmű és többgyermekes családok anyagi helyzete megjavításának lehetőségét. Ezek a legutóbbi árrendezést a legjobban megérezték családi költségvetésük többletkiadásában. Utalt arra. hogy van sok , más megoldást követeld ügy is, mint a dolgozó nők helyzete, a lakáskérdés, a fiatalok problémái. Biztosította hallgatóságát, hogy a pártvezetés és a kormány mindegyiket a legnagyobb gor.ddal átvizsgálja, s a lehetőségekhez, de csak a gazdasági lehetőségekhez képest megoldja őket. — Újra gondosan át kpll vizsgálnunk jövő évi. valamint új ötéves tervünk előirányzatait — folytatta Gierek. Meg kell kezdenünk * munkát olyan tervek kidolgozásán. s olyan változó' k és reformok végrehajtásán, amelyek biztosítják hazánk gyors ütemű, s egyben harmonikus fejlődését. Ezt a feladatat az egész munkásosztállyal, az összes dolgozókkal tanácskozva végezzük *4, minthogy alkotó vitát é» nagy felelősséget követel A LEMP KB első títkána * továbbiakban kijelentette: — Együtt haladunk a nagy szocialista közöseégged, mindenekelőtt kipróbált barátunkkal és szövetségesünkkel a Szovjetunióval Ezt a barátságot és szövetséget testvéri és szívélyes együttműködésben tovább fogjuk erősíteni. Ez számunkra alapvető ügy. függetlenségünknek, hazánk biztonságának és fejlődésének döntő záloga. Népünk internacionalista hagyományainak, pártunk marxista—leninista ideológiájának megfelelően Lengyelország a szocializmus, a demokrácia és a béke erőinek szilárd láncszeme és a« is marad. Gierek befejezésül felhívással fordult a dolgozókhoz, tegyenek meg minden tSlüfe telhetőt azért, hogy nyugaton i, rend és béke legyen.. Hangsúlyozta, hogy azok a problémák, amelyekről szólott. a népi Lengyelország legfontosabb ü«?yei, szívből iövő gondoskodást, közös erőfeszítést. az egész nép egységét követelik Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós 17. Mikor visszatért a táborba a 192-es magaslatról, azt hitte, hogy csak egy szerencsétlen véletlen hozta össze osztaga pszichopatáival, de minél több katona társa kelt az osztag védelmére, annál tarthatatlanabbnak tetszett ez ■ gondolata „Ahogy hallgattam őket. az az érzésem támadt, hogy számtalan Meser- ve és Clark vesz körül” — mondta. „Mintha egy túlszervezett dzsungelbe kerültem volna — csupa név, rang és sorszám, alig valami más.” Bár lehangolta a szakasztábor légköre, folytatta Eriksson. azeri találkozott elvébe a tisztességgel is. Időbe tellett, amíg erre rájött, és furcsa módón á tisztesség hatóerejéről annál inkább megbizonyosodott, minél tóbbei töprengett Vorst „elsimító’ ügykezelési módszerein Ahogy százszor is végiggondolta az egészet, egyre inkább gyanút fogott, alighanem íoghijai vannak a százados magabiztos, látszólag megtámadhatatlan álláspontjának. Ha nem volnának ezek a foghíjab, kérdezte magától Eriksson, akkor miért nem mondta neki mindjárt a százados, hogy hordja el magát? Miért volt fontos neki, hogy háromszor is megtárgyalja Mao halálát? Csak ezekkel a* foghíjakkal magyarázható, hogy a századparancsnok ennyi buzgalmat tanúsított hogy Eriksson biztonságba kerüljön. Mi másért oszlatta volna fpl Vorst az osztagot, s hagyta csupán Manuelt „lőtávolón bélül” ‘Eriksson- hoz? És csakis -ezért ajánlhatta fel neki hogy elhelye zi a századtól. Üzletszaga volt a dolognak, de miért kell egy századosnak ahhoz folyamodnia, hogy alkudozzék valakivé’ alti a ranglétra legalján áll? Miért igyekezett annyira el- palásiolm egy ismeretien parasztlány halálát, ha nem azért, mert rájött, hogy * tisztesség erőivel is számolnia kell? Ahogy így tépelő- dött, emlékezik Eriksson, kialakult a fejében egy stratégia „Hogy mennyit tehetek Maóért, az csupán attól függött, találok-e valakit, akinek a rangja és a tisztessége is megvan ahhoz, hogy segíteni tudjon” — mondta. „Ha nem találok senkit, akkor megrekedtem a szolgálati út csapdájában.” November utolsó napján Eriksson osztaga két vagy három vietkong-katonát üldözött egy ösvényen, két sor sövény között, amikor az egyik oldalról hirtelen tüzet nyitottak rájuk. „Feküdj!” — ordított az osztagparancsnok, és a aatonák a földre vágódtak; a még mindig láthatatlan támadók golyói porfelhőt csapva pásztázták körül a lapuló katonákat. Néhány pillanat múlva abbamaradt a tüzelés és a sövény mögül Reilly szakaszának egy másik osztaga bújt élő. Eriksson osztagának parancsnoka durván lehordta kollégáját, aki szabadkozott. Tévedés történt, mondta, embereivel éppen szundikéit, amikor futó lábak zaja ébresztette fel őket, és ösztönösen arra gondoltak, hogy az ellenség közeledik. Rögtön tüzet szüntettek, amint elhangzott az amerikai „Feküdj!” vezényszó. A két osztag esetlenül ácsorgott egymással szemben, és Eriksson őrmestere, még mindig haragosan, kijelentette, hogy amióta Vietnamban van. ilyen „tévedést” még nem tapasztalt. Miközben arra vártak, hogy őrmesterük haragja esillapodiék, Eriksson, más dolga nem lévén, végignézte a másik osztag tagjait. Szeme hirtelen megakadt egy kifejezéstelenül bámuló, ismerős arcon. „Manuel volt az!” emlékezett Eriksson. „Csak egymásra néztünk, nem is üdvözöltük egymást. Ahogy az arcát néztem, eszembe jutott egyszerre két kérdés is, amit tőle vagy az őrmesterétől szívesen megkérdeztem volna. Hogy ki nyitott tüzet először Manuel osztagából. És hogy ki adta le az utolsó lövést. Nem tudom, mit feleltek volna •— azt mindenesetre tudtam, hogy Manuel alaposan benne érezhette magát a slamasz- tikában.” Így vagy úgy, Vorst százados gondoskodott róla, hogy Eriksson még a következő nap hajnalán eltávozzék parancsnokságáról. A hetven mérföldre eső Camp Radcliff- re küldte, az első légi hadosztály támaszpontjára, An Khe városka közelébe. Erikssonnak addig kellett ott maradnia, amíg meg nem érkezik gépfegyverkezelői iá- nevezése, mert Vorst már elküldte Eriksson áthelyezési papírjait a helikopter-parancsnokságra, hogy ott hivatalosan jóváhagyják az áthelyezést. Addig ideiglenes szolgálatát egy ácskülönítményben kellett végeznie, amely a húszezres lélekszámú támaszpont számára új lakhelyeket épített. Eriksson boldogan hallotta ezt, mert mindig szenvedélye volt az ácsmunka. De egy lényegesebb okból is örömére volt. hogy Radcliffbe helyezték. Abban bízott, hogy itt több esélye lesz segítőtársat találni, mint, a szakaszparancsnokságon. A mindennapos, kíméletlen harcoktól távoleső Radcliífben talán kevésbé tértek napirendre az emberek az indokolatlan kegyetlenkedések fölött: no meg sokkal többen voltak itt, egy hadosztály támaszpontján, és így sokkal nagyobb volt rá az esélye, hogy megtalálja azt. a hatékony pártfogót, akire szüksége volt. „Attól a perctől fogva, hogy megérkeztem Radcliffbe, állandóan őt kerestem, akárki legyen is” — emlékezik Eriksson. Alig telt el egy hét. amikor megtört a jég. Merő vé- letlenségből, természetesen, hiszen másként nem is történhetett volna. Késő délután volt, húsz társával éppen egy barakkot ácsoltak, és aznapra már majdnem végeztek is, amikor Eriksson azt' látta, hogy egyikük, Boyd Greenacre kiválik közülük, hogy' beszédbe elegyedjék egy arra járó szőke, hosszú orrú, magas, századosi rang- fokozatú lelkésszel: a két férfi látnivalóan jó viszonyban volt egymással. Eriksson sohasem látta addig a lelkészt. Nem mintha Greenacre-t olyan jól ismerte volna — csak annyit tudott felőle, hogy odahaza cowboy volt Arizonában, szívós fickó, jó ács, és nem sokat beszél. Ahogy a lelkészt elköszönni látta, úgy érezte, érdemes lesz jóban lenni Greenacre-rel. Eltökélte, hogy összeismerkedik az arizonai fickó barátjával, mert úgy hitte, hogy a hosszú orrú lelkész segít majd neki Mao ügyének tisztázásában. Ahogy kettejüket beszélgetni látta, rájött, hogy csakis egy lelkészen keresztül tudja megkerülni a szolgálati láncot, (Folytatjuk! későbbre halasztották a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri bizottságának ülését miniszteri bizottságának ülését, kölcsönös megállapodás alapján későbbi időpontra halasztották. (MTI) A Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak közlésére, hogy a Varsói Szerződés tagállamai honvédelmi