Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

*. ifrsm mn. irr ma«vjhors?ä« T"""* december ÍS, A szovjet kormanv nyi'alkozata (Folytatás az 1. oldalról) végrehajtott bombatámadá­sok, sem pedig a háború „vietnamizálása”, segítségével nem képesek elérni bűnös céljaikat Indokínában. A Szovjetunió, hívein a pro­letár internacionalizmus el­veihez, más szocialista or­szágokkal együtt, teljes mér­tékben támogatja a VDK kormányának jogos követelé­sét az amerikai agresszió ha­ladéktalan beszüntetésére, az Egyesült Államok csapatainak teljes és feltétel nélküli ki­vonására Dél-Vietnamból és a vietnami nép önrendelkezé­si jogának tiszteletben tartá­sára. A szovjet kormány levonja a megfelelő következtetése­ket az újabb provokációkból és azokból a fenyegetésekből, hogy kiszélesítik az agresz- sziöt egy testvéri szocialista ország, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság ellen. Min­denkinek világosan kdl lát­nia, hogy a VDK elleni pro­vokációk folytatása, azok a kísérletek, hogy új háborús fenyegetéseket valósítsanak meg Indokína népei ellen, a délkelet-ázsiai és távol-keleti helyzet további súlyosbodását eredményezik. Egy ilyen for­dulatért a felelősség teljes súllyal, az Egyesült Államok kormányára hárul. Moszkva politikai köreiben a Szovjetunió in témáéi «nalis- ta politikája újabb kifejezése­ként értékelik a szovjet kor­mán.'- Vietnammal Összefüggő nyilatkozatát. Ennek kapcsán a szovjet fővárosban nyooita- tékosan aláhúzzák: az impe­rialistáknak számításiba kell venniük azt. hogy a harcoló vietnami nép nem marad se­gítő barátok támogatása nél­kül. Erre rámutatva a szov­jet fővárosban utalnak Ko­szigin miniszterelnök és a VDK moszkvai nagvköveté- nek hétfői találkozójára is. amelynek során a szovjet kormányfő újólag és hangsú­lyozottan kijelentette, hogy a Szovjetunió a jövőben is megad minden szükséges se­gítséget és támogatást az amerikai agresszió ellen küz­dő vietnami népnek. Moszkvában a legkisebb kétséget sem hpvviák az iránt, hogy az újabb ameri­kai provokációknak, az ..erő helyzetéből” való fellépés ki; Bérleteinek csupán egyetlen következményük lehet: az Egyesült Államok még mé­lyebben süllyed az Indokínai kalandor háborúk mocsará­ba. Illést tartott a Minisztertanács (Folytatás a* 1. oldalról) ellátás biztosítása érdekében megfelelő határozatot hozott Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter előterjesz­tése alapján a kormány megvitatta és jóváhagyta a komplex könnyűszerkezetes építési mód központi fejlesz­tési programját. Eszerint 1975-re legalább 2 millió négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes épület kivitelezésének feltételeit kell megteremteni. Ezt az építési módot elsősorban, az ipari, mezőgazdasági és raktározási épületek létrehozásánál al­kalmazhatják előnyösen. A fejlesztés megvalósításához a negyedik ötéves tervidőszak­ban mintegy 2,6 milliárd fo­rintos beruházás szükség«, ami részben állami költség- vetési hozzájárulásból, na­gyobb részt azonban vállalati erőforrásokból tevődik ösz- sze. Az előterjesztés javasol­ja a szükséges licencek vá­sárlását, a KGST országaival két- vagy többoldalú nemzet­közi együttműködés megte­remtését, a könnyűszerkeze­tes építési elemek gyártás­szakosítását, valamint közös gyártás megteremtését tőkés- országok vállalataival is. A Minisztertanács megtár­gyalta és elfogadta a munka­ügyi miniszter és a Szak- szervezetek Országos Taná­csa közös jelentését a Mun­ka Törvénykönyve végrehaj­tásának tapasztalatairól. Megállapította, hogy a tör­vény alapvető célkitűzéséi helyesnek bizonyultak, mó­dosítására nincs szükség. A gyakorlati végrehajtás so­rán felmerült problémákat iá kollektív szerződéseknek az év elején végrehajtott mó­dosításai nagyrészt megol­dották. A helyzet további javítására az illetékesek a vizsgálat közben intézkedé­seket tettek. néhány kérdés­ben, mint a munkäfeevelem megszilárdítása. további vizsgálatokat folytatnak. A munkügyi miniszter má­sik előterjesztése alapján a kormány olyan határozatot hozott, hogy a bányászok pót- szabadsága a föld alatti mun­kában töltött idő arányában növekszik, legfeljebb további 12 munkanapig. A Miniszterta­nács megtárgyalta és elfogad­ta az időleges munkakötele­zettségről szóló rendeletter­vezetet Eszerint elemi csapások esetén a megyei tanács vég­rehajtó Dizottságának elnö­ke, több megyére kiterjedően a miniszter — az időleges munkakötelezettségről szóló törvényerejű rendeletnek megfelelően — az állampolgá­rokat munkára kötelezheti, il­letve anyagokat, munka- és szállítóeszközöket ideigle­nesen igénybe vehet. A mun­kára kirendelt személyek ré­szére térítést kell adni. Az igénybe vett eszközök haszná­latáért a rendelet térítést ír elő. A közlekedés- és postaügyi miniszter a záhonyi vasúti átrakó körzet helyzetéről és további fejlesztéséről tett elő­terjesztést. A kormány utasí­totta a közlekedés- és posta­ügyi minisztert, hogy az áru­csere-forgalom további zök­kenőmentes lebonyolítására a megfelelő Intézkedéseket te­gye meg. A művelődésügyi miniszter­rel közös előterjesztésben ja­vasolta a közlekedés- és pos­taügyi miniszter.- "hogr a ^or­mány a‘ Közlekedési Múzeu­mot nyilvánítsa országos mú­zeummá. A Minisztertanács a javaslatot elfogadta. A belkereskedelmi minisz­ter javaslatára a kormány el­határozta, hogy az idegen- forgalmi együttműködés to­vább bővítésére egyezményt kössünk a Szovjetunióval. A Kultúráiig Kapcsolatok Intézetének elnöke javasolta: a kormánv járuljon hozzá, hogy az UNESCO 1972-ben kormányszakértői értekezle­tet szervezzen Magyarországon az európai tudományos együttműködés elvi és gya­korlati kérdéseiről. A kor­mány a javaslatot elfogadta. A Minisztertanács megvi­tatta és jóváhagyta saját munkatervét 1971. első fél évére, valamint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, továbbá az Országos Ifjúság- politikai és Oktatási Tanács munka tervét a jövő év ha­sonló időszakára. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. ii i 11. mi ____­A PRAVDA CIKKE Hz antikomnuinizmus nyomoráról A Pravda csütörtöki száma „Az an.ikanirnimizmus nyo­mora” címmel terjedelmes cikket közöl a szovjetellenes burzsoa propaganda fokozó­dásától és é propagandahad- járatok hatástalanságáról. Mint. a cikk bevezetőül megállapítja, az utóbbi idő­ben fokozódott a burzsoá propaganda a szocializmus eszméi ellen. Ez a propagan­da minden módon igyekszik befeketíteni a szovjet rend­szert. igyekszik megrágal­mazni a szovjet nép törté­nelmi vívmányait. A külön- böző rágalmak. kitalálások között ott szerepel az ..ag­resszív kommunizmus” és a „szovjet katonai fenyegetés” rémmeséje, a .-szabadság hiá­nyáról’- és a „zsidók üldözé­séről” szóló kiagyalás. Ezek és a hozzájuk hasonló ba­darságok párosulnak a leg­gátlástalanabb és legciniku- sabb bomlasztó akciókkal, amelyeket az imperialista hírszerzés ügynökei hajtanak végre. A továbbiakban a Pravda rámutat arra, hogy a szovjet- ellenes propaganda irányítói igénybe veszik a különféle in­gyenélők, szélhámosok, jött- mentek és bűnöző elemek szolgálatait is, sőt, olyan sze­mélyeket is sorompóba állí­tanak. akik voltaképpen csu­pán az elmeorvosok érdeklő­désére tarthatnák számot. Ez utóbbi „kategóriával” kapcsolatban a Pravda em­lékeztet arra. hogy a nyuga­ti propaganda mily sokáig fennen lobogtatta Tarszisz nevét Szovjetellenes tehet­ségtelen örkálmáriyait kiki­áltották az „orosz irodalom remekeinek”. A különféle „szovjaíológusok” melegen az angol közvélemény figyelmé­be ajánlották az „üldözött szovjet írót”. A szenzáció azonban felettébb hamar szétpukkadt, miután Tar­szisz kétszer fellépett a te­levízióban. Hagymázas meg­nyilatkozásai, után pártfogói zavarodottan ismerték be olt nyugati pártfogókra és olvasókra találtak. A belső szellemi emigráns Szpízsenyicint. akinek szemé­ben idegen és ellenséges a szovjet nép egész élete, az imperialista propaganda a „nagy” orosz író rangjára emelte, nemrégiben pedig Nobel-díjial is kitüntették. A Nobel-díj-bizottság azoknak a szocialistaellenes spekulán­soknak kezére járt. akik Szol- zsenyicint nem „tehetségéért” emelték pajzsra, hanem csu­pán azért, mivel befeketítet­te a szovjet valóságot. Ennek kapcsán a Pravda idézi a nyugatnémet Die Weitet, amely megállapítja: „Szolzse- nyicin kitüntetése a Nobel- dijjal. politikai demonstrá­ció”. Utal a Pravda az Afton- bladet című svéd újság fő­szerkesztőjének nyilatkoza­tára is. mely szerint a No­bel-díj-bizottság döntése nyil­vánvalóan megörvendezteti az Egyesült Államokat és a CIA rádióállomását: a „Szabad Európát.” A Pravda a továbbiakban, megállapítva a Szovjetunió és a szocialista országok el­leni rágalmak súlytalanságát és hiábavalóságát, nyomaté­kosan hangsúlyozza a Szov­jetunió és más szocialista országok anyagi és szellemi erőinek rohamos növekedé­sét. A kommunista és mun­kás világmozgalom sikereit, a kommunizmus eszméinek nagyarányú terjedését, nincs olyan erő — húzza alá az SZKP KB lapja — amely visszafoghatná mindezeknek az emberiség sorsára gyako­rolt forradalmasító hatását. A szovjet emberek szoro­san tömörülve lenini pártjuk és annak kipróbált vezetése körül, fokozzák politikai éber­ségüket és kérte’ / atetlensé- güket a züllött burzsoá ide­ológiával szemben — hangsú­lyozza befejezésül a Pravda cikke. Tanácskozik hx ()8ZS/§ZK parlamentje Leoriyid Brezsnyev, Alek- szej Koszigin, Nyikolaj Pod- gornij. és más szovjet veze­tők részvételével kezdte ttio* munkáját csütörtökön a nagy Kreml-palotában az oroszor­szági föderáció legfelső taná­csénak téli ülésszaka. A képviselők a kétnapos ülésszakon megvitatják a jö­vő évi népgazdasági tervet,és költségvetési, valamint a» oroszországi föderáció méh*- kaui r vény könyvének terve­zetét. II lenin- ceiugnáríum záróiifíse Csütörtökön a Magyar Tu­dományos Akadémián befeje- ződölt a Lenin születéseitek 100. évfordulója tiszteletére rendezett kétnapos tudomá­nyos tanácskozás. A záróülésen részt vett éa az elnökségben foglalt he­lyet Nemes Dezső akadé­mikus, a Politikai Bizottság tagja, Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke, Ligeti Lajos és Révész Géza, az MSZBT ál­éin okéi, T(Ami- Gábor aka­démikus, ott volt és ugyan­csak az elnökségben foglalt helyet F. J. Tyitov, a Szov­jetunió budapesti nagykövet» és P. N. Fedoszejev aka­démikus. a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke. Dr. Réczei László, az Ojv szágos Béketanács elnökhe­lyettese nyitotta meg a má­sodik napi tanácskozást, ame­lyen á szerdai székei óülések elnökei adtak számot a kon­ferencia fő témáiban folyta­tott munkáról. hogy védencük nem író, ha­nem a tébolyda jelöltje. Az angol propaganda eat követően a hazaáruló Kuz- nyecov nevét kapta fel. Ez* az írót Londonban nagyon, gyorsan a brit titkosszolgálat ügynökeinek pórázára fogták. A titkosszolgálat inspirálta Kuznyecov nyilvános fellépé­seit. amelyeket áthatott a szovjet nép betegies gyűlöle­te. Egész sor nyugati lap és folyóirat hasábjain már nem egy esztendeje arról le­het olvasni, mintha Moszkva „tudományos és irodalmi kö­reiben” holmi „lázadó érted- miségietk” lennének, aikik mint „hitelt érdemlő forrá­sok”, rendsaaresen tájékoz­tatják az egyes moszkvai nyu­gati tudósítókat a szovjet valóságról. A továbbiakban a Pravda Arnalrikról ír, akit a Washington Poet „történész­nek” és „megragadó, ragyo­gó” művek szerzőiének kiált A Try buna Ludu a Gdanskban történtekről A Trybuna Ludu, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának lapja a gdanski eseményeket kom­mentálva megállapítja, hogy azok mély fájdalmat és ez­zel együtt határozott tiltako­zást váltották ki a lengyel közvéleményben. A lengyel lap elmondja, hogy kalandorok és zavar- keltő elemek kihasjiálták a gdanski hajógyár kollektívá­ja egy részének munkabe­szüntetését és utcára vonulá­sát. A milicisták, az önkéntes rendőrök és a katonák mind­addig következetesen tartóz­kodtak az erő alkalmazásá­tól, amíg a rendzavarok ré­széről erőszakos cselekmé­nyekre nem került sor. A Trybuna Ludu képet ad a gdanski hajógyári munká­soknak az átlagosnál raa­Daniel Lang: Incidens a 192-es magaslaton (Dokumentumregény) Fordította: Hernádi Miklós ' 15. Miután négy napig nem hívta magához Vorst, jelen­téstételre jelentkezett, és a százados fogadta. Utolsó be­szélgetésük volt ez. Most egyedül voltak, emlékezik Eriksson, és amikor Eriksson érdeklődött, hol tart a gyil­kosság ügye, a százados, mintha nem is hallotta volna a kérdést, maga kezdett kér­dezni. Csak azt szeretné tud­ni, végiggondolta-e Eriksson, milyen következményekkel járhat a vádemelése. Gon­dolt-e arra, hogy máris mennyit szenvedtek az ame­rikai katonák a vietnami né­pért? Vajon nem ötlött-e az eszébe, milyen felelősség megvádolni négy katonátár- sát, így tetézni azpk szenve­dését? És mi történik, ha a haditörvényszék bűnösnek találja őket? Vajon Eriksson tudja-e, hogy a hadibírák és hadiesküdtek hírhedten enyhe ítéleteket hoznak? Nem olya­nok, mint a civil kollégáik, mert a törvényszéki tisztek (így nevezik a hadbírákat) és a törvényszék tagjai (így pe­dig az esküdteket) rokon­szenveznek, megértéssel vi­seltetnek a teherpróbák iránt, amelyeket az életüket na­ponta kockáztató frontharco­soknak ki kell állniuk, a haditörvényszék emberei nem várják el a gyalogos legénységtől, hogy mintasze­rűen viselkedjék a frontvo­nalban. Mifelénk, folytatta a századparancsnok, enyhe íté­letek járnak, sőt még tovább enyhülnek, amikor felül­vizsgálatra, jóváhagyásra ke­rülnek. A hazai jogászok, a maguk biztonságos, hivatásos ide­alizmusában mindig gyanú­val szemlélik a háborús terü­leteken hozott ítéleteket, amikor a központi fellebbe­zési hatóságok a szakvélemé­nyüket kérik. És ezek után, tette fel utolsó kérdését Vorst, ha az osztag tagjait valóban elítélik, Eriksson számíthat rá, hogy rövidesen újra szabadlábon lesznek, és ha ez megtörténik, éppen Eriksson szabadsága fog kor­látozódni, mert ugyan elkép­zelhetetlen-e, hogy a szaba­dultak közül egy, vagy több is, alkalmat keressen, hogy bosszút álljon? Az is meg­történhet, hogy nem feltétle­nül maga Eriksson lesz az áldozat, hanem inkább fiatal felesége. Eriksson a tárgya­láson kijelentette: „Vorst százados tudtomra adta, hogy a vádlottak ítélete enyhe lesz, vagy éppen el sem ítélik őket, és akkor főhet a fejem ma­gam meg a családom miatt.” A Mao halála utáni hetek­ben Eriksson továbbra is a szakaszkörzetben maradt, nappal kutató-tisztogató ak­ciókkal, éjszaka rajtaüté­sekkel bízták meg. A kocká­zatos akciók igénybe vették, mégsem tudták elterelni fi­gyelmét arról az intenzív csalódottságról, amely hatal­mába kerítette. Amióta utol­jára beszélt Vorsttal, egy percre sem hagyta el ez az érzés, emésztette, elkülöní­tette katonatársaitól, álmat­lanná tette éjszakáit (Folytatjuk) gasabb életszínvonaláról, ugyanakkor megjegyzi, bogy a hajógyárban súlyos prob­lémák is voltak. A i | >!lekti- va egy része az üzemi gyű­léseken a kérdések nyugodt és tárgyilagos megvitatása Ive. lyett hagyta magát befolyá­solni felelőtlen felhívá­soktól, elhagyta munkahelyéi és az utcára vonult. A fel­forgató elemek a helyzet éle­zésere felhasználták azt » tényt, hogy Lengyelország­ban néhány nappal előbb kü­lönböző árváltozásokra került sor. E változásokat — hang­súlyozza a lap — a szükség diktálta, bevezetésük az or­szág \gazdasagi fejlesztésének érdekeit szolgálja. A LEMP lapja megjegyzi hogy a gdanski kollektívánál» minden lehetősége megvolt problémáinak nyugodt meg­vitatására, tisztázására, * megoldás megtalálására. Vi­szont a felelőtlen fellépések — mint azt a gdanski esemé­nyek mutatják — csakis ha­talmas károkhoz és egyéb tragikus következményekhé* vezethetnek. A Trybuna Ludu végezetül felhívja a figyelmet a LEMP Központi Bizottságának ha­todik plénumán hozott ha­tározatokra, amelyek meg­jelölik az ország fejlesztésé­nek egyetlen helyes útját. „Elsősorban fegyelemre, meg­fontoltságra és felelősségér­zetre van szükség. Az előt­tünk álló problémákat közö­sen fogjuk megvitatni és meg., oldani — a rend és a lelkiis­meretes munka légkörében,» népi Lengyelország javára” — zárja cikkét a LEMP KB lapja. Csütörtökön Varsóban köz­zétették a lengyel kormány határozatát, amely a Gdansk­ban és környékén lezajlott rendbontásokra tekintettel felszólítja a közbiztonsági szerveket, hogy gondoskodja­nak a rend fenntartásáról ém bárminemű megsértését a jö­vőben is akadályozzák meg. ki. Válójában Anialriknal nem annyira a történelem­hez. mint inkább a botrány«: és a törvénykönyvbe ílt.közf történetekhez van köz“. 1961- ben lógás és rossz tanulói miatt kizárták az egyetemről Ezzol Amalrik „tudományos pályafutása” veget ért:., sem tanulni, sem dolgozni nem akart. Apja könyvtárát ki­árusítva. szabályos ingyen­élővé vált. Magismerkedett a szovjet iSazságszolgáltalással és — saját szavai szerint — „nem önkéntes utazást” tett Később. miután visszatért Moszkvába, Amalrik elhatá- roz’a. hogy egyes nyugeti tu­dósítók szolgálatába szegődik. Majd mindennap felkereste irodáikat, s szállította gaz­dáinak a rémhíreket és pisz­kos pletykáikat: ezekből ko­holták a „hitelt érdemlő tu- dcsí ásofeat”. Amikor letar­tóztatták, 350 dollárt találtak nála. a nyugati diplomaták által használatos csekk formájában. A kisstílű rágal­mazót és valutázót a szovjet bíróság 3 évi börtönre ítélte. A szovjet valóságot rágal­mazók galériájába tartozik a fiatal Vlagyimir Bukovszkij akinek fényképét á Washington Post az első ol­dalon közölte. A rossz tanu­lás miatt az egyetemről ugyancsak eltávolított fiatal- ember ,a moszkvai nyugati tudósítóknak whisky és nyu­gati cigaretta ellenében szov­jetellenes badarságokat fecse­gett. Ezután a Pravda rámutat arra, hogy a kis kaliberű rá­galmazók — egyébként ku­darcot vallott — akcióba ál­lítása mellett, a kommunista- ellenesség főkolomposai na­gyobb arányú provokációba kezdtek, amikor lármát, csap­tak Szolzsenyicin neve kö­rül, mégpedig az ő hallgató­lagos beleegyezésével. Szol- zsenyicinnek a szovjet nép elleni gúnyiratai _ győz­tesek lakomája”. „Az első körben”. „A rákosztály” — befeketítik a szovjet nép hős­tetteit és vívmányait, a szov­jet emberek méltóságát, s megfelelő anyagául szolgáltak a Nyugaton felszított szov- jetellenes propagandahadjá­ratnak. A rjazanyi írók — itt élt Szolzsenyicin, — a szovjet írószövetség azon fáradoztak, hogy meggyőzzék Szolzsenyi- cint: ne éljen vissza tehetsé­gével. nyilvánosan utasítsa vissza azt a zűrzavart, ame­lyet külföldön neve körül tá­masztottak. Szolzsenyicin el­vetette ezeknek a tanácsok­nak a meghallgatását és igye­kezett ssarolnj az írószövet­séget: azzal fenyegetőzött, amennyiben szovjetellenes munkáit nem adják ki, ak­kor azok külföldre Jutnak.” Válóban röviddel ezután nem supán Szolzsenyicin művei, lanem összes fondorlatos le­velei ée nyilatkozatai is, amelyek csupán rá és a cím- lettre tartoztak, & burzsoá sajtó „közkiTicsévé" váltak,

Next

/
Thumbnails
Contents