Kelet-Magyarország, 1970. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

WTO. december IS. RELET-M AGYARORSZÁG - VASÁRNAPI MELLÉKLET #. oHM Intézmények nélkül Kisvárda kultúrája BEETHOVEN SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁN EGY VAROST — közis­mert — nemcsak a népesség száma, az ipar, a közlekedés, a bolthálózat fejlettsége és a vonzási körzet nagysága tesz valóban várossá, hanem a helység kulturális viszonyai is. Áll ez a Tisza-kan var központjára, a nemrég váro­si rangot kapott Kisvárdára is. ahol 14 ezer ember él. Ipari létesítményei — öntö­de. bútor-, szesz-.. kazein- üzeme, termálfürdője, kö­zépkori vára és vármúzeuma kedvezően befolyásolják a városias közélet, kifejlődését, újabb igények jelentkezését. Hogyan tölti be Kisvárda kulturális szerepét? Már a, kérdésre valószínű leiszisszennek az érzékenyebb patrióták. Ha nehezen is — tudomásul kell venni, hogy jelenleg nem tudja be­tölteni ezt a szerepét a kü­lönben szép kulturális ha- gyományokkal rendelkező vá­ros. Két éve mondták ki a ..halálos” ítéletet a szakem­berek a 200 éves épületben volt művelődési házra. Élet- veszélyes. le kell bontani. A járási művelődési köz­pont a szó szoros értelmében centruma volt a művelődés­nek. Tárlatok, klubrendezvé­nyek, ének, zene, irodalom, szakkörök, amatőrfilmezés, modellezés találtak itt ott­honra. Állandó vendég volt a Déryné Színház, itt tartot­ták a kisvárdai kulturális napokat. Még a vármúzeum öntevékeny gyűjtői, a honis­meret ápolói is a régi falak között dolgoztak. ELŐSZÖR A VULKÁN vasöntöde művelődési házát szemelték ki ideiglenes ott­honnak. Ez nemcsak távoli, hanem kicsi is. Ezért vá­lasztották az egyedül kínál­kozó lehetőséget: „társbérlet­ben” az 1 sz. általános isko­lával az éppen nélkülözhető tanteremben húzódtak meg. Sorolhatnánk az így dolgo­zó szakköröket. az alakuló felnőtt énekkar, az irodalmi színpad, a fúvószenekar, a képzőművészed klub. a mo­dellezők munkáját, melyek sokszor vándorolnak házról házra, ahol éppen üres he­lyiség akad. A „társbérlet­ben” nem fér el mindenki Azt is megjegyezhetnénk, hogy ilyen körülmények kö­zött is 46 ezer forintos be- vétellel gazdálkodtak. Anya­gi csőd nem fenyegeti a mű­velődési munkát. Mindez mégsem élethű kép a kisvár- dai állapotokról. Nemcsak a helyiséghiány égető, hanem a személyi feltételek is — eny- hén szólva — hiányosak. Az állandó és saját épület­tel nem rendelkező intéz­mény ugyanis járási és vá- rosi népművelési feladatok ellátására hivatott. Vagyis: nemcsak az igen elaprózódó, örökösen vándorló városi rendezvényeket kell szervezni az egye Ten hivatásos népmű- velőnek, hanem a községeket is ellátni módszertani és más segítséggel. Ez a kettős­ség zavarja a munkál, mind a két „gazda” követel, a vá­ros is. a járás is. Nincs kö­rülhatárolva a művelődési intézmény feladatköre, s egyáltalán az a reális, a helyzet alapján elvárható munka. ami a művelődési központra vár. Hónapok óta üresen áll egy szakképzett népművelői hely, a jelentke­zők a helyszíni „szemle” után nem „köszönnek” visz- sza KISVÁRDA KULTURÁLIS HELYZETE, adottságai mé­lyebb ponton vannak, mint a legkisebb járásbeli községé, ahol legalább tisztességes művelődési otthon, vagy egy klubterem van. Művelődési háza 4—5 évig nem valószí­nű. hogy lesz a városnak, a mostani állapot tartós lesz. Mit lehet tenni mégis? Erre keresik a választ a város párt-, tanácsi és kulturális vezetői, kifejezetten ez az egyik napirendje a december végén sorra kerülő városi párt vb-ülésnek. A helyzet­ből eredően valószínű kettős a tennivaló: fel kell mérni az anyagi erőforrásokat és hozzálátni az új művelődési ház megalapozásához. Leg­alábbis papíron, tervekkel, együttműködéssel, hogy a Podiumhangverseoy Nyíregyházán Alig egy éve alakult meg Nyíregyházán a több mint 40 .ágú szabolcsi szimfonikus zenekar, amely a komoly ze­ne megkedveltetésében sok tekintetben úttörő szerepet vállalt. Az utóbbi 3 hónap különösen gazdag program­mal zárul a szabolcsi szim­fonikusoknál. Hatvannégy próba és fellépés van mögöt­tük. A tizennegyedik hang­versenyüket december 13-án. burkolta a törölköző. Vagy cseppenthetett volna egy kis szappant a szemébe — a vilá­gon senki nem tud gyilkolni, miközben a szemét csípi a szappan. És ha még most se késő? Foghatná a borotvát, óvato­san odalopózhatna a gyanút­lan férfi mögé, s azt mond­hatná kemény, határozott hangon: „William Strickland, fel a kezekkel! Ide a revol­vert és indulás a legközeleb­bi őrszobára,” De hát Mr. Budd egy percig se hihette komolyan, hogy ez a próbál­kozása sikerrel járna. Hiszen a férfi vagy kicsavarná a bo­rotvát a kezéből, vagy egy­szerűen nem engedelmesked­ne. És akkor mi lesz? Nem tarthatja ott a borotvát a másik torkán reggelig, amíg megérkezik az inas. hogy ki­takarítsa az üzletet. Akkor jutott eszébe, hogy a rörözvénynek a jutalomró: száló részét úgy fogalmazták- az nemcsak a kézrekerítőnek, hanem a nyomravezetőnek is jár... Mr. Buddnak ebben a pillanatban támadt az a káp­este fél 8-kor tartják a me­gyei művelődési központ 400 hallgatót befogadó nagyter­mében. A harmadik — egy­ben záró — Beethoven bér­leti hangverseny pódiumelő­adás lesz. Goethe—Beethoven Egmont című művéből. Kő- rössi Anni éj; a miskolci Nemzeti Színház színművé­sz”-' lépnek fel, a szabolcsi szimfonikusokat Mossóczy Vilmos vezényli. rázatos. fenomenális ötlete. Eszébe jutott az az öreg pa­pírvágó kés, ami még az édes­anyjáé volt, arra vésték fel a régi mondást: A tudás ha­talom. Mr. Buddot a sza­badság könnyű, kellemes ér­zése töltötte él, s gyors moz­dulatokkal hozzáfogott, hogy befesse a férfi haját. Amikor kiengedte vendégét a műhely ajtaján, már alig- alig jártak emberek az utcán. Utánanézett, s látta, hogy a magas alak . felszáll a 24-es buszra, és eltűnik. Gyorsan bezárta a boltot, s negyedóra múlva már a Scotland Yard egyik hivatali szobájában ült.. Először egy fontos beosztású úr hallgatta meg, aki átvitte egy másik szobába, egy még fontosabb beosztású úriem­berhez, aki még egy harmadik tisztet is beszólított. így hall­gatták meg Mr. Budd jelenté­sét a férfiról, aki bizonyára William Strickland volt, va­lamint a fenomenális ötletet... Az Ostende felé tartó Mi­randa nevű gőzhajó rádiósá­nak ujjai fürgén szaladtak a felsőbb szervek által remei i tämoga áshoz ex,a tuüják ten­ni azt a 4—5 milliót, amivel a városi üzemek, intézőié- nyak. vállalatok, szövetke­zetek ., beléphetnek a leg­alább 16—18 milliós kulturá­lis beruházásba. Ez a dói egyik oldala. Kis' oa lakói addig is sze­remének művelődni, amíg el­készül az új művelődési ház. A város művelődési szervei úgy léphetnek ki a szorult helyzetből. ha feltérképezik a kisebb-nagyobb művelődé­si termeket. jobban össze­hangolják a rendezvények programját, kihasználják _ a kevésbé nepes helyiségedet, mint a 250 személyes mozit, vagy az iskolák nagytermét Van még eigy lehetőség, amit fel is mértek a helyi szervek: a várszínpad dolga. A komplex tea-veket elkészít­tették. a vármúzeum kibőví­tése. a színpad és nézőtér, s egy várvendéglő szerepel az átépítési tervekben, ame­lyekre azonban az anyagiak miatt 4—5 év múlva, ha sor kerülhet. Ideiglenesen azon­ban már a jövő nyáron el­kezdhetik a várszínpad nyi­tányát. amely a nyári hóna- rc>!'b” : színvonalas előadó sokkal színesíthetné — té­len az ilven rendezvényeket nélkülöző — kisvárdaiak kulturális program iát S még valami a jövő év te­véiből : a megüresedő OTP- fiólk épületében ifjúsági há­zat akarnak berendezni, amely az egyetlen „fix” pont- 1a lenne a klubszerű művelő­désnek. A NITLLPONTRÓL KEZ­DŐDIK az alapozás. de a szép hagyományok és az itt lakók igyekezete lényegesen megrövidíthetik az utat. hogy a kultúrában is várossá vál­jék Kisvárda P. G. December 16-án ünnepli a világ Ludwig van Beethoven születésének 200. évforduló­ját. Az egész 1970-es évet úgyszólván Beethoven-évnek tekintették mindenütt: hang­versenysorozatok. ünnepi Ip- adványok, hanglemezszériák, tudományos és népszerű könyvek idézték fel a nagy zeneszerző emlékét, És mindezt tettük egv olyan korszakban, amikor immár több mint száz éve Beethoven muzsikája a hang­versenyek mindennapos gya- korlátához éppúgy hozzátar­tozik, mint ahogy életútjának leírása és műveinek elemzé- se már könyvtárnyi kötetre rúg. Mi hát az oka ennek a talán minden más zeneszer­zőét túlhaladó népszéiűség- nek? Az indokot egyrészt Beet­hoven ifjúságának körülmé­nyedből fakadó néhány jel- lem vonásában, másrészt a műveinek egy jellegzetessé­gében kell keresnünk. Amikor Beethoven szülő­vé rósá ban. a Hijna menti Bonnban Ifjúságát töltötte, ez a várw r-yíke volt Euró­pa leghaladi. j központjának. Közel volt Franciaország, kö­zel a nagy forradalmat élő­ké-: .‘ÍJ -~~it„njj áramlatok; a város választófejedelme II. József öccse volt, és maga is vallotta bátyja felvilágoso­dott elveit. így Beethoven már gyermekkorában olyan útravalót kapott, amelyet so­ha nem tagadott meg, és amely művelnek úgyszólván minden hangjában benne van. Ez az útravaló pedig: gyűlölet minden elnyomás el­len, szabadságvágy, huma­nizmus. Ez a hármas eszme tette a mestert azzá a kom­ponistává. akinek zenéjében Besze Imre: Kézcsók anyámnak Anyám csak akkor lenne boldog, ha jóllaknék s egy jó ebéd után. elheverészve, telt gyomorral, álmodnék apámról. Es én nem lennék akkor boldog — háború, éhes száj, üres gyomor — apám száraz kenyérhajat ebédelt örömmel, éhesen. Es én nem lennék akkor boldog, — anyám nem tudja: életében melyik - ebéd után pihent jóllakottan, s mikor álmodott apámról, aki akkor is szerette, mikor fasiszták lőtték szét az arca apámról aki hitte, hogy majd élek, s róla álmodva, megcsókolom anyám két kezét papíron, ahogy sorra jegyez­te az üzeneteket. Aztán az egyiknél váratlanul elnevette magát. Ezt jó lesz megmutat­ni a kapitánynak — gondolta magában. A kapitány megva­karta a fejét és becsengette az első tisztet, aki viszont a második tisztért küldött, s az meg is jelent az utaslistával. A Miranda este hét órákor futott be Ostendbé, s hama­rosan már röpült innen a rá­dióüzenet a Scotland Yard londoni irodájának: „Egy sze­mély bezárkózott kabinjába és követeli, hogy küldjenek hozzá egy férfifodrászt. To­vább: utasítást várunk.” A 36-os kabin előtt izgatott tömeg gyűlt egybe, s még a kapitánynak is csak üggyel- bajjal sikerült utat törni kö­zöttük. Hat belga rendőr kí­séretében érkezett. Megko­pogtatta a 36-os ajtaját. — Ki az? — szólt ki bentről az éles hang. — A fodrász, akiért küldött, uram. — Jöjjön be! — A kulcs csikordulására a kapitány le nyomta a kilincset, s mind­járt oda is tette lábát az aj­tónyitásba. Miközben a rend­őrök kicsavarták a férfi kezé­ből a fegyvert, a tömegen meghökkenés, majd nevetés hullámzott végig. — De hiszen ez zöld! Zöld a haja! Ki látott ilyet!? Mr. Budd ugyanis nemhiá­ba töltött évtizedeket a kü­lönböző hajfestékek tanulmá­nyozásával, sikerült olyan festéket találnia, amely egy éjszaka alatt sötétbarnáról zöldre változik. Mr. Budd megkapta az 500 font jutal­mat, de volt valami, aminek ennél is jobban örült. Elha­gyatott kis boltjában már másnap megjelent Winchester hercegnője és suttogóra fo­gott hangon így szólt a derék fodrásznak: — Siettem, hogy én legyek az első. Már a nyomomban van Lady Melcaster és Lon­don minden előkelő asszonya.. Fordította: Zilahi Judi' közvetlenül hangot kaptak a francia forradalom eszméi, aki zenéjében valóságos nép- tribtinná vált. „Erő az em­ber erkölcse” — vallotta, s ez egyet jelent a hősi élet­forma vállalásával. Ezt a héroszi egyezményt fejezte ki magas rendű formában Beethoven, nemcsak a Hősi szimfóniában, hanem a zon- goraszonátáinak heroikus té­teleiben. egyetlen operájának, a Fideliónak a husi jelenetei­ben. sőt. még a Missa So- lemnísben is, átplántálva az egyházi muzsikáira a hősies­ség fogalmát. Azt gondolnék, hogy ez a .néptribuni hang, a széles tö­megekhez szólás vágya egyet jelent a zenei hangvétel egy­szerűségével. a muzsika ki- fejező eszközeinek közérthe­tőségével. Ám. ha végignéz­zük a korabeli kritikákat, lépten-nyomon ilyen kitéte­lekkel találkozhatunk: „bo­nyolult, érthetetlen, mester- kelt.” Sőt. a kor egyik jelen­tős zeneszerzője, a Bűvös va­dász alkotója. Weber a VII. Szimfónia hallatán azt mond­ta: „aki ezt a művet írta, az megérett az őrültek házára.” Mert Beethoven nemcsak nagy muzsikus volt, a legna­gyobbak egyike, nemcsak a legmagasztosabb emberi esz­mék hirdetője, hanem ugyan­akkor az egész, zenetörténet talán legmerészebb újítója is. Ha van a zenetörténetben komponista, akire ráillik az „avantgardista” jelző, akkor Beethoven az. Miután elvé­gezte tanulmányait, és kom­ponistaként önálló útra lé­pett, szinte minden műve tartalmaz valami olyan, a maga korában elképzelhetet­lenül merész megoldást mellyel állandóan zavarba ejtette, rajongó tiszteletre késztette, vagy éppen elriasz- tóttá kora zeneértő közönsé­gét. Nem egy olyan stílusje­gye van a beethoveni élet­műnek. amely annyira újsze­rű, hogy még korunk zene­szerzői is átveszik. (Bartók számos szerkesztési, vagy fo­galmazási elve, például a legszorosabban kapcsolódik Beethovenhez). Ebben a meg világításban tűnik ki a maga teljes egé­szében Beethoven nagysága. Mert ó meg tudta oldani a legnehezebb feladatot, olyan zenét írni, amely egyszerre szól tömegekhez és szakem­berekhez amely magúval ra­gadja erejével és lendületé­vel. lilájával és di'ámaiságá- va! a leglaikusabb hallgatót is. de ugyanakkor olyan meg­lepetéseket. ma is ható me­részségeket tolmácsol, . ame­lyek a legigényesebb műér­lőnek is rendkívüli élményt nyújtanak, napjainkban is. A mostani Beethoven-ün- nepségek során írta egy né­met kritikus: az lenne a Beethovenhez egyedül méltó ünnepi megemlékezés, ha a Beethoven-év során a mes­ternek egyetlen .műve ,sem hangzana el. viszont annál több mai, modern zenét ját­szanának. Ez így talán túl­zás. De' az igaz, hogy nem értheti meg igazán Beetho­vent az a zenekedvelő, akt nem ismeri fel műveiben » soha nem volt újat, az avant­gardistát, az újítót. Aki vi­szont eljut idáig, az nyilván megértéssel, sőt örömmel hallgatja Beethoven minden­kori örököseit, korunk nagy újítóit, a moderneket, tehát a ma élő és alkotó zeneszer- zők műveit is. Várnai Péter Kis történetek a nagy költőről 1937. december 3. — A 32 éves József Attila tragiku­san véget vet életének. A szomorú évfordulón mai gye­rekek látogatják az életét időző kiállí lést. Nyolcadikosok. Huszonhe­ten. A késő őszi dédelőttöm ellátogattak az irodalmi mú­zeumba. József Attilával is­merkednek, kísérőjük a költő nővére: József Eta. A budapesti Ságvári gya­korlóiskola diákjai megha- tódottan nézik a Gát utcai szülőház fényképét. — Amikor még nem volt kövezve az utca — emlékezik vissza a testvér — itt golyó­zott, meg gombozott Attila a fiúkkal mi pedig babával játszottunk az udvarban... — Milyen volt belülről a lakás? __ Kevés bútorunk volt. egy ágy, egy láda, egy stelá- zsi, két szék. meg egy asz­tal. Ez volt mindenünk. A szalmazsákokat éjjelre a földre tettük. Ott aludtunk ml gyerekek. Télen rőzsével fűtöttünk. Az egyik vitrinben élelmi­szerjegyek láthatók az első világháborúból. Zsír, liszt, ke­nyér, burgonya. Hirtelen de­rültség támad. „Budapesti szilvajegy” — • olvassák. Nem akarnak hinni a szemüknek, hogy az aszalt szilvát is jegy­re osztották. — A háború végén a ma­ma már nagyon beteg volt — magyarázza vastag keretes szemüvegét letéve József Eta. — Gyomorrákja volt. Élelem jóformán semmi sem akadt. Aítilfe valahol Pest környékén kinyomozott egy tehenet. Naponta ment ki gyalog, hogy egy pohár tejet szerezzen a mamának. A hídon akkor még híd­pénzt kellett fizetni De At- 11a nagyon élelmes gyerek volt. Az áthaladó szekerek végére tette a kezét, mintha kocsikísérő lett volna, nem is kérték tőle a hídpénzt so­ha. Az egyik fénykép alatt ea áll: Guberálok. — Mi az, hogy guberálás? — Turkáltunk egész nap a szemét közt, hátha talá­lunk valamit: széndara bot, fahulladékot, vagy egyebeit. Kevés volt a pénz, így segí­tettek magukon akkor a szegény emberek. Meg alkal­mi munkát kerestek, ha si­került kapniuk. Az utolsó teremben a fel­nőtt költő emléktárgyai. A házi könyvtár egykori köte­tei. — Gyermekkorunkban vá­logatás nélkül olvastunk, amit éppen kölcsön kaptunk a szomszédoktól — Bufallo Bilit és Shakespeare^. Attila még nem ismerte a betűket amikor felolvastam neiki a kalendáriumból néhány Pe­tőfi-verset. Hallás után egy­kettőre megtanulta, emléke­zetből Legkedvesebb meséje Andersen Rút kis kacsája volt. Az ott a töltőtoll, amellyel a feledhetetlen sorokat írta. Itt meg az egyszerű, barnára festett íróasztal. — A Teleki téri ócskapia­con vettük... — jegyzi meg halkan a költő nővére. — Minek örült és mi fájt neki leginkább? — A legboldogabb akkor volt. ha olvasták verseit. Utolsó kötetének megjelené­sére úgy készült, mint egy vőlegény az esküvőiére. Még a címlapot is maga tervezte... És összesen 70 példány fo­gyott el belőle. Sírógörcsöt kapo't a könyvsátor előtt. „A Magyar Köztársaság Kormánya néhai József Atti­la részére a Kossuth-díj első fokozatát adományozta” — olvassák a gyerekek. És alat­ta a jelvény, amelyet soha­sem viselhetett. Vi trin tárgy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents