Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-10 / 263. szám
Itrm. jtőVémSér Si. KiMiT-WASYAÄORSZA« I, aMÄ Legfőbb: a hatékonyság fl,) Lehet százmillióval több Váratlanul jött egy levél Ipart ígértek — kártérítést kérnek Az Egyesült Izzó és az LlMHERSlL vitájának tanulságai Nincs olyan iparág, vállalat. üzem. de családi háztartás sem, amely ne feszegetné meglévő pénzügyi kereteit. A számos gazdasági és társadalmi feszültség forrása a?, hogy igényeink mind a fogyasztásban, mind a beruházásokban legtöbb területen iával megelőzik a tehetőségeket. Sokan — főként a fiatalabb nemzedék tagjai — ez elemi szükségletet jelentő falvashoz szeretnének hozzájutni. Mások tágasabb, szebb otthonhoz S hiába állítunk fel új országos csúcsokat az idén a 70 ezer. a negyedik ötéves tervben a 400 ezer lakás felépítésével, mindez talán egyszerre és azonnal is kevés lenne. S ha már van lakás, kell a bútor, a szőnyeg, a sokféle háztartási gép és készülék... Egyszer élünk, hát szeretnénk emberi módra élni, bár néha ezért az embertelen hajszát, a túlórát és különmunkát is vállaljuk. Mert látjuk, hogyan élnek másutt, a világ gazdaságilag fejlettebb országaiban. (Pontosabban. ennek csak a napfényes oldalát.) Nálunk is milliók számára elérhető közelségbe kerültek olyan termékek, amelyek egy évtizede még az álmok világába tartoztak. Az egyre bővülő igényeknek nein is akarunk megálljt parancsolni. Sőt határozottabban szeretnénk azokat gazdasági fejlődésünk szolgálatába állítani. javak piacán is. A vállalatok termelésük bővítésére népgazdasági méretben lényegesen több eszközt szeretnének felhasználni, mint amennyi erre jut. A szakemberek számára nem ismeretlen a legkorszerűbb technika. Megvásárolhatják, ha van rá pénzük. Ám lehetőségeink itt is végesek. Gazdaságunk jelenleg a közepesen fejlettek csoportjába tartozik. Az egy lakosra jutó évi nemzeti jövedelem hazánkban körülbelül 750 dollár. Ez lényegesen magasabb a nem régen felszabadult országok 60—100 dolláros szintjénél, s meghaladja a görög, a spanyol, a portugál 500—700 dollárt Is. Elmarad viszont a fejlett nyugat-európai 1200—1700 dolláros, s az 1000—1200 dolláros egy főre jutó olasz és osztrák nemzeti jövedelemtől is. A legközelebbi öt-hat évben a gazdaságilag fejlett országok 1000 dolláros küszöbszintjét szeretnénk elérni. S azután mehetünk tovább, a magasan fejlett gazdaság megteremtéséhez, a szocializmus teljes felépítéséhez. S mivel a megtermelt nemzeti jövedelem a jövőben is 76:24 arányban oszlik meg a fogyasztás és a felhalmozás között, így már 5—6 év múlva a( jelenlegi egv főre jutó évi 570 dolláros fogyasztás 760 dollárra emelkedhet. S a nemzeti iövedelemmel arányosan növekszik a felhalmozási alap is. „A gazdaságpolitika fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának az eddigieknél gyorsabb ütemű fejlesztése legyen. Ez a szocializmus továbbfejlődésének útja. és egyben azt a célt is szolgálja, hogy Magyarország az iparilag közepesen fejlett országok sorából minél előbb az iparilag fejlett országok közé emelkedjen”, — ezt olvashatjuk a X. pártkongresszus irányelvei között, a negyedik ötéves terv feladatairól szólva. A lelkesítő nagy célok eléréséhez határozott ösztönzés szükséges. „A vállalatok jövedelme és a dolgozók keresete a hatékonyság javulásával összhangban emelkedjék” — olvashatjuk • más helyütt a kongresszusi irányelvekben. Ez — mivel a vállalatok hatékonysága és a dolgozók teljesítménye különböző — egyúttal a vállalati és a személyi jövedelmek határozott differenciálását is eredményezi»- Ennek megfelelően lesznek gyorsan fejlődő és stagnáló vállalatok. A vállalatok rangsorolása nem eleve adott, hanem a munkától, az eredményeiktől függ. Lehet néhány százmillióval —■ népgazdasági szinten pedig sok milliárddal — többet költeni a bérek emelésére, beruházásokra, ha hatékony munkával megteremtik ezek fedezetét. Am ehhez nem egyszerűen többet, hanem másként kell termelni. Más összetételben, növelve a korszerű, a keresett, a jól értékesíthető termékek arányát. És más, magasabb színvonalon: termelékenyebben, a fajlagos anyag- és esziköz- igényességet csökkentve. Az elmúlt 20 évben az egy lakosra jutó fogyasztás a két és félszeresére emelkedett. Ezt alapjában a termelés ex- tenzív növelésével, a foglalkoztatottak arányának emelkedésével értük el. Az elmúlt 20 évi termelésnövekedésnek körülbelül 45 százaléka származott a foglalkoztatottság és 55 százaléka a munka tér- m eleken ység énekr emeléséből. Az új ötéves tervben — az irányelvek szerint — a termelésnövekedésnek 75—80 százalékát kell a termelékenység emelésével elérni. A munkaerőhelyzet közismert feszültségednek enyhítése a meglévő létszám észszerűbb, hatékonyabb foglalkoztatását igényli. Ez viszont feltételezi a jobb szervezést, a műszaki fejlesztést, a munkafegyelem és -erkölcs megszilárdítását, s az ösztönzőbb bérezést. Olyan közszellem és érdekeltségi rendszer szükséges, hogy a dolgozók — munkások és műszakiak — megtalálhassák saját vállalatuknál anyagi boldogulásukat, növekvő szükségleteik kielégítésének feltételeit. Jobban meg kell fizetni a műhelyekben, az irodákban azokat a kulcsembereket, akiknek munkájától a termelékenység emelése, a hatékonyság javulása leginkább függ. övezze anyagi és erkölcsi elismerés a szorgalmat, a nagyobb tudást a kezdeményezőkészséget, az odaadó, lelkes munkát! A dolgozók közösítsék ki soraikból a haszonlesőket. akik ügyeskedéssel és nem több. jobb munkával akarnak révbejutni. A vezetők pedig bátran fegyelmezzék, szükség esetén távolítsák el a lógósokat. K. JAz Egyesült Izzó és Villamossági Rés z vén}’ társasá g nagyon jó nevű vállalat. Gyártmányai eljutnál! a világ számos országába és a Tungsram-márka sok dicsőséget szerzett már a magyar iparnak. Az az eset azonban, amelyről az alábbiakban szó lesz, aligha növeli az Egyesült Izzó tekintélyét, s aligha kerül be majd a vállalat dicsőségkönyvóbe. Panaszos járt szerkesztőségünkben, s e panasz hátterét vizsgálva jutottunk egy olyan eseménysorozathoz, amely később adalékul szolgálhat majd a területfejlesztésről és a szabolcsi iparnak az átlagosnál gyorsabb fejlesztésé- ről szóló párthatározatok kihasználóinak megítéléséhez Mert lényegében erről lesz szó. A megállapodás folytatása A panaszos — Gál Róbert, Budapest, V., Széchenyi u. 12. — elmondta. hogy 1969. szeptemberében sok fiatal ment Szabolcsból az Egyesült Izzóba tanulni, mert ígéretet kaptak rá, hogv egy év múl-, va az UNIVERSIL Nyíregyházán alkalmazza őket. Tudtak a két vállalat megállapodásáról, de most olyan hírek keringenek, hogy mégsem jön le a tervezett üzem Nyíregyházára. Ml lesz velük? Mégsem tudnak itt elhelyezkedni a szakmájukban? A megye vezetői 1969 áprilisában kerültek kapcsolatba az Egyesült Izzóval. Az akkori tárgyalások eredményei alapján a pestiek javasolták, hogy nem építenek ők külön üzemet, hanem az UNIVERSIL keretei között is létre tudnának hozni kooperációt azokra a termékekre, amit le akarnak telepíteni Szabolcsba. Előbb a fénycsövek gyártásáról volt szó. aztán a fénycsőgyújtó Is tervbe került, majd a váci üvegesőgyártás áttelepítése is. Erről a megye és az Egyesült Izzó vezetői között — sajnos, csak szóbeli — megállapodás született. A megállapodás lényege az volt, hogy a megye vállalja a három gépsorhoz szükséges épület felépítését, s ennek költségeit — mintegy 8 millió forintot — finanszírozza. Az Egyesült Izzó adja azösz- szes berendezést és technológiai szerelvényt — bérletbe. Azt Is kikötötték, hogy az itt lermelt árukat kizárólag az Egyesült Izzónak lehet értékesíteni. Tavaly májusban az építkezés meg is kezdődött a Derkovits utcán. Az Egyesült Izzó Igazgató tanácsa ekkor váratlanul úgy döntött, hogy az üvegcső- és fénycsőgyárat mégsem telepítik le. Nem indokolták meg, miért nem, s a szabolcsi partnerek sem érdeklődték erről. Beleegyeztek, mert indokoltnál! látszott így is a telepítés, hiszen jogos volt a remény, hoey &z első lépéseket újabbak követik, s az Egyesült Izzó újabb fejlesztéseket valósít majd meg Szabolcsban. Munkaerő SsabolcsbíU Ezután az Izzó vezetői kérték a szabolcsiakat, segítsenek munkaerőgondjaikon. Toborozzanak számukra itt dolgozókat, később úgyis szükség lesz rájuk, s közben nagyüzemi tapasztalatokat is szerezhetnek. (A fénycsőgyújtó gyártásánál a betanulási idő nem több két hétnél.) 103 dolgozó ment Nyíregyházáról 1969 szeptemberében Budapestre, köztük panaszosunk is. ígéretet kaptak — írásban —. hogy az egy év letelte után Nyíregyházán alkalmazzák őket, a letelepítendő üzemrészben. Később újabbak mentek az Izzóba, s a lemorzsolódással együtt is eléri most a számuk a százat A megállapodás úgy szólt, hogy év végéig le kell telepíteni a gyújtóüzemet. A programot azonban felrúgta az árvíz, mert pénzügyi és építési nehézségeket okozott. Ez nyomban akkor nyilvánvalóvá vált. ezért az Izzó és az UNIVERSIL vezetői május 15-én közös jegyzőkönyvet vettek fel arról, hogy az áttelepítés legjobb esetben csak 1971 első negyedévében történhet meg. Ez a feltevés igazolódott, se pénz. se építési kapacitás nem állt akkor rendelkezésre. Június végén az Izzó vezérigazgatója ígéretet tett: a letelepítés g3rorsítása érdekében besegítenek szakembereikkel a technológiai szerelésben. Szeptember 18-án közös megbeszélésen rögzítették azokat a soron következő feladatokat, amelyeket a letelepítés megkívánt. Tizenkét nap múlva kelt az a levél, amely mint bomba robbant, s amelyet az Izzó termelési igazgatója és jogtanácsosa írt alá. Felmondják az eddigi összes megállapodást és szerződést, nem telepítenek, mert — úgymond — az UNIVERSIL nem tett eleget vállalt kötelezettségeinek.. Nem épült fel az üzemcsarnok, s ők nem tudnak segíteni a technológiai szerelésben. Ráadásul az Izzó 2,4 millió forint kártérítést követel a dolgozók betanítása- ért, lakásának béréért és az utaztatásért. . Ez a levél egyszerűen nem látszott komolynak, különösen nem a világhírű Egyesült Izzótól. Az UNIVERSIL rezétől sem hitték, és személyesen felkeresték az aláírókat: valóban komolyan gondolták? Kiderült, hogy igen. Ki mit fizessen ? Válasz: A döntés ellen nem tudunk mit tenni, legfeljebb megjegyezzük. hogy sem a helyzetet, sem az eset politikai következményeit nem mérlegelték kellően az Izzó vezetői. A kárigény alaptalan, mert nem az UNIVER- SIL-nek. hanem az Izzónak állt érdekében a dolgozók foglalkoztatása ilyen hosszú ideig, ott termeltek javarészt teljesítménybérben, s miért fizesse ezt a szabolcsi vállalat? Viszont fizesse meg az Egyesült , Izzó annak a tervnek a költségeit. amelyet most már nem tud az UNIVERSIL felhasználni, s ez 239 ezer forint. A már tető alatt lévő, s igen előrehaladott stádiumban lévő üzemcsarnok-építés ezután leállt. A megyei tanács illetékes szerveinek és az UNIVERSTL- nek most már az lett a feladata. hogy az előadódott új helyzetből valahogy — éspedig gazdaságosan — kikerüljön. A tanács vállalta, hogy az 1200 négyzetméteres csar- nők építésének befejezéséhez a szükséges összeget a vállalat rendelkezésére bocsátja, az UNIVERSIL vezetőinek pedig az a dolga, hogy megfelelő megoldást találjanak a csarnok hasznosítására. Ugv látszik, hogy mind a kettő sikerülni fog. a csarnok felépül, s lesz olyan gyártmány is, amelyet gyártani tudnak. A panaszos, s mindazok, akik vissza akarnak térni Nyíregyházára. megfelelő munkát fognak itt kapni. (Az Izzó most már kérte, hogy maradjanak Pesten.) Eddig a történet. Az esetből nyilván tanulnak mindazok. akiket érintett. Kun István Hasonlóan nagy feszítőerőt tapasztalhatunk a tíérúházááí Nemcsak papíron... Amikor Gulácsi Antallal, a nyírbogdányi gyár szak- szervezeti bizottságának titkárával körútra indultunk, szinte meglepett a nagy csend. A rendezett gyárudvar toronymagas óriásai között szinte alig találkoztunk emberekkel. Mintha mit sem tudnának arról, hogy az eredetileg tervezett, közel tízmillió forint helyett 23 milliót kell letenni év végére nyereségként a népgazdaság asztalára. — Ezt a vállalást akkor tettük, amikor már túl voltunk az árvizes napokon — magyarázza az szb-titkár — s ma már több, mint tizenkilencnél tartunk... Magabiztosan mondja ezt, mint ahogyan a desztillálóüzem műszerfalánál Csirmaz Ferenc, vagy az éppen javítás alatt álló, kőolaj hevítő toronymagas vasszerkezete alatt Lukács András karbantartó lakatos beszél. .Sietős ember itt talán csak Márkus József, ?ki a régi ismeretség révén is csak kézintéssel üdvözöl, s máris eltű. "c valahol a laboratórium tájékán. í ólnál József diszpécser dém»ános. Még nem lépett szolgálatba, de ott van az üzem' -• ,.ió tue i előre, hogy mi vár elintézésre”, ha ír »a áll. Jakab Sándor gépkocsivezető a garázsban, a kocsi körül matat. „Jó, ha rendben van a „műszer”, mert olykor éjszaka is menni kell.” A kőművesek — Sári László és Németi T ;’sz!ó, meg a többiek — egy épület betonpadlóját készítik. A laboratóriumban az üzemkísérleti csoport öt tagja, Keresz- tessy Zsoltné vezetésével a soron következő megbízáson dolgozik... A fő profil a kőolaj, de a pénzt most inkább a „kicsik” hozzák. Azok. amelyekkel nagyrészt ez évben foglalkoznak először. A vazelin^- gyártás bővítése, a cerelasz* meg a TVK-tói átvett, piro lizis üzemi melléktermék feldolgozása. Fülöp János, a gyár igazgatója mondja: — Ezeknek az anyagoknak a feldolgozása, előállítása roppant kényes munka. Nagy odaadást és figyelmet igényel. A pirolizis üzemi melléktermék fatöoigozáwíi például az országban senki sem vállalta, mert savas és más anyagokat is tartalmaz. Mi elvállaltuk és nem is jártunk vele rosszul. A gyógyászati fehér vazelin is a gyár terméke. Lassan bejárja a fél világot. Eljut Columbiába, a Közel-Kelet majd minden országába és az afrikai államokba. Érdemes volt bővíteni a termelést. A cerelaszt, vagy pontosabban: mikroparaffin vásárlói közötl ott van az NSZK. Ausztria és Svédország is. Hatvan tonnát exportáltak már belőle S mindez elérhetetlen lenne a tmk-sok nélkül, akii szinte pár hónap alatt képe sek új üzemet építeni, felszerelni. Pedig nincsenek többen, mint amennyi amúgy is szükséges lenne a kőolajfeldolgozó berendezések rendben tartásához. Mégis of vannak mindenütt, legtöbb jük annak idején hosszú időiét vett részt az árvízvédelemnél is. Mikor hazajöttek, rekordidőben, egy hónap alatt befejezték a félbemaradt cerelasztüzem építését. A gyár vezetői most egy újabb vállalkozásba fogtak. A budapesti LARDOLIN-tól egy emulgátorüzemet vesznek át, amelynek égj- részét még ez évben letelepítik. Ennek az üzembe állítása is a karbantartókra vár... S most, hogy a fi!. párt- IwngresszuSra készülnek, az üzemben is napirenden vannak az értékelések. Mérik az eredményeket, vitatkoznak; hogyan lehetne még jobban? — A mi taggyűléseink igen viharosak — mondja Lakatos István párttitkár. — Mulasztani itt, aligha lehet, mert a kővetkező taggyűlésen már nyilvánosságra keyül és a vétkes kénytelen belátrli, hogy tévedett. A nyírbogdányi üzemben nem ..babra megy a játék”, s ezt mindenki tudja. A vállalt 13 milliós nyereség nem egy. hanem háromszázalékos terven felüli nemzeti jövedelem gyarapítást jelent a vállalatnál. Ha nem igyekeznének. :sak papíron maradna. Szeptember végén már ■ érték a tizenkilencet. S ihogy közelednek a huszonháromhoz, úgy fokozódik a tempó; s a cél most már elérni a plusz négy százalékot! — Hiszen mint mondják — hátra van még majdcsak két hónap az évből... Tóth Árpád | A MÁV nyíregyházi fűtőházában a vilanymozdonyok javítása igen nagy szakértelmet, pontosságot igényel. A szocialista brigádban dolgozó Pallai Miklós és Varga Sándor éppen e két jelző elismert birtokosa. Képen: a villanymozdony vezérlőberendezését ellenőrzik. Hammel József felvétek:
