Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-07 / 262. szám
1 HM* KELET MAGYAROR^S Í970. novmSer f. Testvéri összefogásban az erőnk A kárpátantúli kőzúzőüzemelk több. mint 200 ezer köbméter építőanyagot adtak a magyarországi árvíz sújtotta területeknek. Képünkön: a rokoszovói kőzúzó üzem udvarán miskolci tehergépkocsikra rakodják a zúzalékot. , Jendrék Árpád feiv. Mint az ezred fia... A szovjethatalom 25 éve alatt szinte a felismerhetétlenségig megváltozott területünk arculata. Negyedszázad alatt új nemzedék sarjadt, mely már nem ismerj a kizsákmányolást és elnyomást, melynek boldog és szabad élet jutott osztályrészül. Az új élet megteremtésében nagy szerepe volt annak az önzetlen baráti segítségnek, melyet területünk dolgozói 8 Szovjetunió soknemzetiségű népeitől kaptak az 'elmúlt időszakban. Ez teljes mértékben vonatkozik a be- rehovói kerületre is, mely rövid idő alatt fejlett iparral. mezőgazdasággal rendelkező területté változott. Kerületünkben nincs egyetlen olyan iparvállalat, vagy mezőgazdasági üzem sem, amely ne erezné a szovjet népek állandó önzetlen Segítségét. támogatását. A fel- szabadulás előtti időkben a kerületnek alig volt ipara. Főként kézművesek és kisiparosok képviselték azt. A téglagyáron, a malmon és a fűrésztelepen kívül szinte nem is volt semmilyen más iparvállalat a kerületben. A mindennapi betevő falat keresése sokakat arra kény- szeritett. hogy elhagyják szülőföldjüket, más, távoli vidékeken. idegenben keressék a megélhetést biztosító munkát. Csupán két számadattal szeretném illusztrálni azt a különbséget, mely a népgazdaság fejlődésében észlelhető. A felszabadulás előtti1 években az ipari termelés összértéke összehasonlító árakban csupán 500 ezer rubelt tett ki. 1970-beri az ösZ- termelés 90 millió rubelt képez. Vagy vegyük a mezőgazdaságot. Ebben az ágazatban végbement változások különösen kiemelkedőek, ha egybevetjük mostani eredményeinket a felszabadulás előtti időszakkal. Ilyenkor teljes nagyságában látjuk a ma emberét, a saját sorsukat kovácsoló, a közös — tehát mindnyájunk javát gyarapító kolhoztagokat és szovhozmunkásolcat. Ezeket az embereket össze sem lelet . hasonlítani azokkal az elcsigázott, a nehéz munkába belefáradt zsellérekkel és szőlőmunkásokkal, akik vagy • földesúr, vagy a zsírosparasztok földjein görnyedtek. A faekét és boronát, a sarlót és kaszát — amely az akkori időkben a földművelők legfontosabb eszköze volt — korszerű mezőgazdasági gépek váltották fel. Napjainkban 334 traktor és 110 kombájn, valamint sok más erőgép könnyíti meg a kohoztagok munkáját, mozdítja elő a mezőgazdaság fellendítését a kerületben. Az új ember önfeláldozó, lelkismeretes munkáját a kommunista párt és a szovjet kormány nagyra becsüli. Erről tanúskodik, hogy kerületünkben mintegy 3400 dolgozó kapott különféle kormánykitüntetést. Hatan a Szocialista Munka Hőse címet viselik, 15 dolgozónk kapta meg a Lenin-rendje- let, 34-en a Munka Vörös Zászló-rendjel kitüntetettjei. Ilyen megbecsülésben a munka emberének a felszabadulás előtt nem volt és nem is lehelt része. A népgazdaság fellendülésevei párhuzamosan egyre nagvobb mértékben fejlődik és virágzik a kultúra, a közoktatás. a dolgozók egészség- ügyi ellátása, szinte szemlátomást emelkedik a lakosság életszínvonala. A kulturális szempontból egykor elhanyagolt kerület, melynek lakossága .zömében még írni sem tudott, ma nemcsak azzal dicsekedhet, hogy már nem található egyetlen analfabéta sem, de színes, gazdag kulturális életével is. íme néhány számadat. A felszabadulás előtt 8 ezer írástudatlan ember élt a kerületben. Csupán egyetlen középiskolája és 40 elemi iskolája volt a kerületnek, és mindössze 190 pedagógus szolgálta a közoktatás ügyét. Nézzük, miiven a helyzet napjainkban. Tíz középiskola. három szakközépiskola, esti iskola, 33 nyolcosztályos és 17 elemi iskola működik a kerületben, s mintegy 1100 pedagógus oltja bele a dolgozók gyermekeibe a tudásszomjat, vértezi fel a serdülő nemzedéket az életben szükséges ismeretekkel. Mivel kerületünk lakossága soknemzetiségű, a kerületi pártbizottság és az alapfokú pártszervezetek nagy figyelmet fordítanak a dolgozók internacionalista szellemű nevelésére. E téren szép eredményeink vannak. A helybeli ruhagyár kollektívája például Immár 10 éve tart fenn szoros baráti kapKárpát-Ukrajna falvaiban és járási székhelyein a zenei tagozatos iskolák és azok kihelyezett osztályainak az egész sorát nyitották meg. Nemrég a Rahói Zenei Iskolában esti zenei tagozatos osztályokat is szerveztek. Az első tanulók között a többiekkel együtt ott volt Petro Jersztenjuk, a fakitermelő kombinát dolgozója, aki a csolatot a Moszkvai Vörös Varrónő Üzem dolgozóival. Szoros baráti szálait fűzik kolhozlag iáinkat a Voliny területi volodimir-volinyi kerület. vak mint az Ivano— Frankovszk területi dolinái kerület földműveseihez. S a példákat sorolhatnánk tovább. Nemcsak hazánk népeivel, de ..szomszédainkkal is testvériségben és barátságban élünk. Példaként szeretném felhozni azt a baráti kapcsolatot, mely a berehovói kerület és a szomszédos Magyarország Szabolcs-Szatmár megye vásárosnaményi járásának dolgozói között alakult ki. E barátság jelképe a szovjet—magj'ar határon közös erővel telepített és gondozott Barátság-gyümölcsös is. f Jelentős szerepet tölt be a dolgozók internacionalista szellemű nevelésében a berehovói Barátság-ház. melyet önzetlen emberek áldozatos munkával alapítottak 1963- ban. Múzeum ez a ház. kerületünk forradalmi múltjának és boldog jelenének sajátos múzeuma. Gondosan összegyűjtött tárgyai, a korabeli dokumentumok szemléltetően emlékeztetik a mai nemzedéket arra, ■ hogyan harcoltak vállvetve a különböző nemzetiségű bátor harcosok, a forradalmárok, a dolgozó nép szabadságáért, a szebb jövőért, a szovjethatalom létrehozásáért.^ Amikor egy jelentős mérföldkőhöz érünk, egy- pillanatra mindig visszatekintünk a megtett útra és aztán megyünk tovább, mert ez a mi életünk törvénye. így van ez a berehovói kerületben is. Dolgozóink, a munkások és kolhoztagok, városi és falusi értelmiségünk, mind azon fáradoznak, hogy közelebb hozzák a jövőt, lelkes munkájukkal építik a kommunizmust. Veress Gábor, a berehovói kerületi pártbizottság titkára bojánon való játékban szeretne elmélyülni; meg Iván Domisak, az erdőgazdaság dolgozója, aki klarinétozni akar megtanulni mesteri fokon; jelentkezett még Vaszil Tafijcsuk, a lemezgyár munkása és nővére is. Az esti zenei iskolában egy alkalommal 5 órás foglalkozás van, és a járási székhely tanárai adnak órákat. Nagy Gabinak lány a kisegítője — ez a hír villámgyorsan terjedt el annak idején Derenkovecen. A gyerekek csapatostul özönlöttek el a mezőnek azt a tábláját, ahol a kisegítő dolgozott. Köztük voltam én is. Számunkra az ötvenes évek elején új és izgalmas volt még a traktor látványa is. A traktorosokra pedig úgy tekintettünk, mint valami csodalényekre, akik még a mesék hőseinél is erősebbek, bátrabbak. Nem akartuk, Vagy inkább nem tudtuk elhinni, hogy egy -vasszörnyetegnek lány parancsolhat. Vonultunk hát a faluvégre, hogy csodát lássunk. És ^láttunk. A traktor mögött az ekén szőke hjajü fiatal lány ült. Magyarul nem tudott, csak mosolygott. Mi pedig bámultuk, bandukoltunk utána a friss szántáson, akár a kincskeresők. Azóta sem találkoztam traktoroslánnyal. Pedig idestova két évtized telt el. Ezért lepődtem meg, akárcsak 20 évvel ezelőtt, amikor a mu- kacsevói kerületi Uj Élet Kolhoz derceni traktorbrigádjában Orosz Gyöngyivel találkoztam. Az MTZ—50 típusú traktor első kerekét cserélte ki. — Gyöngyi az első traktoroslányunk — bólogatott kérdésemre Barta Zoltán kolhozelnök. — És bár nagyon fiatal, fegyelmezetten, jól dolgozik. Ez már az első pillanatban is látható. Szakértelemmel válogat a szerszámosládában, nem fut minden apró bajjal tapasztaltabb kollégáihoz. — Pedig mindenki szívesen segít — meséli Gyöngyi. — ügy érzem itt magam, mint az ezred fia. De nem a mások kezével akarom rendben tartani a gépet. Hogy lett traktoros? Miért választotta éppen ezt a pályát? Ezekre a kérdésekre nagyon dagályos válaszokat lehet adni. Gyöngyi nem teszi, egyszerűen felel. És a hangjából érzem, hogy nem tartja különösnek azt, amit csinál. Amit mond, nem új, mégis meglepő, mert olyan mondja, aki még nincs 17 éves sem. — Elmúlt már az a világ, amikor úgy tartották, hogy lány kezébe csak seprű és fakanál való. Ezt a nővérem, a kolhozi komszomolszervezet titkára mondta, de én is ezen a véleményen vagyok. Gyöngyi az idén érettségizett. Esti iskolában,. MÁQd.yfl- ből négyesre és ötösre vizsgázott. Pedig a téli hónapokban kétszeres terhet vállalt magára. Beiratkozott a Muka- csevói Mezőgazdasági Technikum négyhónapos traktorosképző tanfolyamára. Azt is sikeresen elvégezte. — Jogosítványt mégsem kaptam, csak igazolást, hogy szakmát szereztem. Azért, mert még túlságosan fiatal vagyok — mondja. — De már április 15-e óta dolgozom. Tudok szántani, sorközöket kapálni... Most pedig, míg aratunk, a szalmapréselő gépen dolgozom. Arra a kérdésre, hogy véglegesnek tekinti-e ezt a szakmát, tagadólág rázza a fejét. — Szeretem a munkámat. De nem hiszem, .hogy csupán ennyivel beérem. Tanulni fogok. Hogy hol és mikor, nem tudom. Legközelebbi tervem: megkapni a jogosítványt. Orosz Gyöngyit a gazdaság egyik legjobb traktorosa, Bíró Gusztáv mellé küldték kisegítőnek. — Sokat segít, magyaráz. Vasárnap meg, legkésőbb délben, hazaküld. Azt mondja, fiatal vagyok, pihennem és szórakoznom is kell. Olyankor kettőnk helyett dolgozik — mondja Bíró Gusztávról Orosz Gyöngyi. Gyöngyi azok közé tartozik, akikből nem kell harapófogóval kihúzni minden szót. Minden kérdésre szívesen válaszol. — Volt ám beszéd a faluban, mikor traktoros lettem. Sokan nekem estek, hogy tán nincs jobb dolgom. Azelőtt a dohánycsoportban dolgoztam. Addig beszéltek, hogy majdnem itthagytam a brigádot. De édesapám azt mondta, ha már idejöttem, maradjak. Ne hallgassak a szóbeszédre, ne hozzak a fejére szégyent. Beszéd közben szemei nevetnek, arcáról egy pillanatig sem hervad le a mosoly. Hogy lett traktoros? Nincs annak különös története. Közel lakik a traktorparkhoz. Szinte állandóan hallotta a gépek zúgását. Egy alkalommal kíváncsiságból megkérte az egyik gépkezelőt, engedje a kormánykerékhez. A traktor engedelmesen szót fogadott neki... — Nincs abban semmi ördöngösség. Ment minden, mint a kurikacsapas — mondja Orosz Gyöngyi. — Holnap leszek csak bajban. A terület fiatal gépkezelőinek versenyére is meg- hívtak. Nem szívesen megyek, hiszen még nincs nagy gyakorlatom. De mindenki azt mondja, hogy legalább tapasztaltabb leszek. Az utolsó mondatnál már megint mosolyog. 30 fokon felüli tikkasztó hőség van. Mindenki, aki csak teheti, árnyékba húzódik. Gyöngyi nem. S mégse láthatók rajta a fáradság nyomai. —7 Megszoktam én a munkát, meg a forróságot is. Ha nem szeretném, nem csinálnám — mondja. Életrajza bizony néhány sorba belefér. 1953. augusztus 9-én született Dercenben. Tehát 17 éves. És már vasparipán ül. Sajátos módon, de annál nagyobb mértékben vállal részt a közösségi munkából. Alkot és termel, célratörő, mint egész ifjúságunk. Kísérje tetteit siker! Balogh Balázs Ha az 1946-os évi értéket száz százaléknak vesszük, Kárpátontúl ipari termelése ez évben annak több mint 20-szorosát tette' ki. ★ A felszabadulást követő első évben az erdőkitermelés a terület ipari össztermelésében 23,2 százalékkal szerepelt. Azóta a fafeldolgozá ipar részaránya a korábbi 15,6 százalék helyett az össztermelésnek majdnem a 20 százalékát teszi ki. ★ Ez idő szerint a vállalatok többsége, mintegy 190 gyár és üzem, sőt egész iparágak tértek át az új tervezési és gazdasági ösztönzési rendszerre. Ezek a vállalatok adják az ipari termékek több mint 80 százalékát és az össznyereség mintegy R5 százalékát. * Iparvállalatainkban a !er- melékenység a gépesítés és automatizálás révén az 1946. évihez képest majdnem a hatszorosára növekedett. Az ötéves terv éveiben az évi növekedési átlag a legmagasabb volt: mintegy 12 százalék. ★ 1946-ban gyárainkban és üzemeinkben átlagosan 25 000 személy dolgozott. Az 1969-es adatok szerint a dolgozók évi átlagállománya már elét* te a 100 000 főt Nőkőztársaságnak nevezik tréfásan a Mukacsevói Trikógyárat. Itt ugyanis a dolgozók jó 90 százaléka nő. A ▼általat nagyon szép és ízléses felső kötöttárut — kardigánokat, kosztümruhákat gyárt nagy mennyiségben, ötéves tervét méa az elmúlt év októberében teljesítette, és ez idő szerint már 1972 javára dolgozik Kongresszusi vállalásai értelmében a munkaegyüttes mintegy 18 millió rubel értékű terméket hoz forgalomba terven feiüL Képűnket a ▼éllalat körkötő üzemrészében készítette fotóriporterünk, Kovács Alfréd. Ezt az oldalt testvér- lapunk, a Kárpáton túli területen megjelenő Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. Zenei tagozat
