Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

S97Ä. november 7. KEt-irr - Tvt a n v a RnnesTi/r Q 3. oldal . Internacionalizmus Városiasodó határállomás TAVALY ÉS AZ IDÉN ÜN­NEPELTÉK az európai népi demokratikus országok fel­szabadulásuk negyedszázados jubileumát. A szocialista Vi­la ggazdaság kialakulása, a felszabadulást követő törté­nelmi fejlődés eredménye nem szerepel a naptárban pi­ros betűkkel. Pedig azzal, hogy a szocializmus építése túlnőtt egyetlen ország, a Szovjetunió keretein, új kor' szak kezdődött a világgazda­ság történetében. így a prole­tár internacionalizmus, e po­litikai kategória, a szocializ­musért, a társadalmi haladá­sért vívott erők nemzetközi méretű összefogása új, konk­rét gazdasági tartalommal te­lítődött. Megkezdődött az azonos elveket valló, a közös társadalmi berendezkedésű szocialista országok gazdasá­gi tömörülése. A szocialista országok kül­kereskedelmi forgalma gyolc­sán bővült, 1950 és 1968 kö­zött több, mint megnégysze­reződött. Még az 1950-es évek elején elkezdődött a műszaki* tudományos együttműködés is a szocialista országok között a dokumentációk és a tapaszta­latok ingyenes cseréjével. Az 1950-es évek végén megtették az első kezdeményező lépése­ket a szocialista nemzetközi munkamegosztás intenzívebb formáinak kialakítására a KGST keretében. Akkoriban még úgy tűnt, hogy a szocia­lista országok nemzetközi gazdasági együttműködésének mechanizmusában a döntő és meghatározó szerepet a köz­pontosított, nemzetek feletti tervezés játssza majd. Időközben azonban a szo­cialista országok belső gazda­sági mechanizmusa tovább fejlődött, reformokat vezet­tek be, növelték a pénz- és áruviszonyok szerepét, a vál­lalatok önállóságát, csökkent- ve a , túlzott centralizálás mértékét a nemzeti tervezés­ben. így a szocialista orszá­gok gazdasági kapcsolataiban is növekedett a pénz- és áru- kapcsolatok, a vállalati kez­deményezések, a közvetlen nemzetközi együttműködések szerepe. Főként a műszaki tudományos munkában kez­dődött el a kutató- és fejlesz­tő intézetek, a vállalatok ösz- szehangolt közös tevékenysé­ge. De a termelés nemzetközi szakosítása és kooperációja is megindult. Elég csupán a nagy^ teljesítményű közúti járművek (az autóbuszok és a tehergépkocsik) fő egységei­nek és a Fiat-licence alapján készülő szovjet Zsiguli sze­relvényednek alakuló nemzet­közi kooperációjára utalnunk. EZ A FOLYAMAT A JÖ­VŐBEN TOVÁBB BŐVÜL és mélyül. Valószínűleg még az új ötéves terv időszakában közös kutatóintézetek léte­sülnek, ahol a szocialista or­szágok legjobb szakemberei együtt dolgoznak majd közös témákon a Dubnái Nemzet­közi Atomkutató Intézet min­tájára. És újabb, nemzetközi­leg összehangolt kutatásokra és kísérletekre is sor kerül a KGST-országok közös űrku­tatási programjához hasonló­an. Nem véletlen, hogy éppen a tudományos-műszaki forra­dalom élenjáró ágaiban, pél­dául a számítástechnikában a legkedvezőbbek a közös ku­tatás lehetőségei, ezekben az ágazatokban ugyanis rendkí­vül gyors a fejlődés, éles a nemzetközi verseny és vi­szonylag kevés a nemzeti ha­gyomány, amely gyakran ne­hezíti az integráció térhódítá­sát. S a közös fejlesztés és kutatás a termelés nemzetkö­zi szakosításának és kooperá­ciójának műszaki alapjait rakja le. Az sem véletlen, hogy az energiahordozók, valamint a nyers- és alapanyagok terme­lésében a legszorosabb a KGST-országok együttműkö­dése. Főként a természeti kin­csekben gazdag Szovjetunió szakosodott a szocialista or­szágok iparosításához nélkü­lözhetetlen vasérc, koksz, hengereltáruk, fa, kőolaj. fő1-1 gáz stb. termelésére. Ezt még az extenzfv fejlesztés létszükségletei diktálták. S miután a szocialista országok nagy része jelentős feldolgozó a gazdaságban ipart teremtett, s az intenzív fejlesztés útjára lépett, gaz­daságilag arra kényszerül, hogy a feldolgozó ipar nem­zetközi szakosításával és kooperációjával is fokozza a nemzeti munka hatékonysá­gát. E gazdasági kényszer és érdekeltség azonban még nem általános érvényű, s így az integráció sem lehet teljes kö­rű. Egyik-másik ország még jelenleg is növelheti termelé­sét extenzív módon, új dol­gozók munkába állításával, persze alacsony hatékonyság­gal és főleg saját szükséglet­re. A SZOCIALISTA INTEG­RÁCIÓ ideálisan működő modelljét tehát nem alakít; hatjuk ki máról holnapra. Jóllehet a cél, amelyet csak fokozatosan érhetünk el, nyil­vánvaló. A KGST-országok több, mint 300 millió fo­gyasztójának szükségleteit kell az anyagi és szellemi erők nemzetközi összefogásá­val minél hatékonyabban ki­elégíteni. A termelőerők és a fogyasztód piacok nemzeti ke­reteinek feloldása, integrá­lása meg csak éppen hogy el­kezdődött. Csupán a termelés szűk körében sikerült az op­timális nagy sorozatok szá­mára 100—200—300 milliós fogyasztói piacot létrehozni. A KGST XXIII. ülésszaká­nak határozatára a tagorszá­gok megkezdték az integrá­ció elvi és gyakorlati kérdé­seinek tisztázását, a szükséges intézmények, eszközök, mód­szerek komplex rendszerének kidolgozását Ma már nyilvánvaló, hogy a szocialista integráció ki­bontakozásához vállalati kez­deményezésekre, közvetlen nemzetközi kapcsolatokra ép­pen úgy szükség van, mint a tagországok párt- és kor­mányfőinek magas szintű el­vi és gyakorlati állásfoglalá­saira, a tagországok tervező és irányító szerveinek össze­hangolt közös munkájára. Az új ötéves tervek kétoldalú koordinációinál például már a nemzetközi munkamegosz­tás fejlesztésében leginkább érdekelt országokban határo­zott fejlődés tapasztalható. A munka nem korlátozott a tervkészítés befejező szaka­szára, hanem azt megelőzően 2—3 évvel már elkezdődött. A tagországok tehát az informá­ciók kölcsönös cseréjén túl már ménét közben erőfeszí­téseket tehettek az ésszerűt­len termelési párhuzamossá­gok mérséklésére, gazdaságos közös gyártókapacitások lét­rehozására. így az 1971—1975-ös évekre szóló magyar és szovjet nép- gazdasági tervek összehango­lását a nemzetközi munka- megosztás új, haladó for­máinak térhódítása jellemzi. Az új tervidőszakban növek­szik a szakosítás és a koope­ráció szerepe, s ez hozzájárul kölcsönös áruforgalmunk di­namikus fejlesztőéhez. Nem véletlen például, hogy a tervtárgyalások záróokmá­nyával együtt két másik új­szerű dokumentum is alá­írásra került. AZ EGYIK MEGÁLLAPO­DÁS SZERINT hazánk áru­szállításokkal hozzájárul a Szovjetunióban a papírkar­ton, az azbeszt, valamint a foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztéséhez S a Szovjet­unió a magyar áruhitelt e fontos anyagok növekvő szál­lítmányaival fizeti vissza 1976 és 1990 között. A másik megállapodás a kémia leg­korszerűbb ágának szakosítá­sáról és kooperációjáról in­tézkedik. Hazánk alacsony oktánszámú benzinből évente több százezer tonna olefin­terméket állít elő Leninvá- rosban. S az olefinekből ré­szint hazai üzemeinkben, ré­szint a Szovjetunióban, a ma­gyar határ mentén fekvő Ka- luzsban polietilént és más maűnyag alapanyagokat állí­tanak elő optimális méretű üzemben, gazdaságosan, ma­gyar szükségletre is. Tovább fejlődik az autóipa­ri kooperáció. Hazánk mint­egy 42 ezer autóbuszt készít az új ötéves tervidőszakban, túlnyomó .többségét, csaknem 35 ezer darabot, főleg szovjet, NDK- és lengyel rendelésre.- Az autóbuszokhoz és a nagy teljesítményű tehergépkocsik­hoz viszont 200 ezer hátsóhíd készül egyebek közt a Szovjet­unió, Lengyelország és Cseh­szlovákia részére. Hazánk vi­szont az autóbuszok mellső tengelyeit, automata sebesség- váltóit stb. importálja a KGST-országokból. A Szov­jetuniótól 1975-ben már 43 500 személygépkocsit vásárolunk, köztük 30 ezer Zsigulit. A NEGYEDIK ÖTÉVES TERV központilag kiemelt ha­zai programja — a petroké- miához, a közúti járműgyár­táshoz hasonlóan — szorosan kapcsolódnak a baráti orszá­gok távlati terveihez. Megem­líthetjük az alumíniumipar, a számítástechnika fejlesztését, a textilruházati ipar nagysza­bású rekonstrukcióját, vagy a szénhidrogének fokozott tér­hódítását. Valamennyi így vagy úgy érinti főként a Szov­jetunió és még néhány más szocialista ország terveit, vá­sárlásait, eladásait. Mindez nem véletlen. Ne­gyedik ötéves tervünk fő cél­kitűzése a hatékonyság foko­zása, a gazdaság magasabb fejlettségi szintjének elérése. Kis országunk, amely évi nemzeti jövedelmének mint­egy 40 százalékát a külkeres­kedelemben kicseréli, csak akkkor képes -magasabb szín­vonalú hatékonyabb munkára, ha hasznosítja a nemzetközi munkamegosztásban rejlő le­hetőségeket. Ha megkülönböz­tetett módon fejleszti a hazai adottságoknak megfelelő, a 'külföldön is előnyösen értéke­síthető termékeit és importál­ja mindazokat, amelyek a ba­ráti országokban vagy másutt a világon készülnek olcsób­ban, jobb, korszerűbb kivitel­ben. Nemzeti érdekünk ő ha­tározott célunk a szocialista országok gazdasági tömörülé­sének magasabb szintre eme­lése. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája is követke­zetesen internacionalista. A tények, a tettek bizonyítják, hogy ez a politika egyra ked­vezőbb feltételeket teremt a vállalatok nemzetközi termelé­si és fejlesztési kapcsolatainak kibontakoztatásához, s kezde­ményező módon hozzájárul a szocialista országok közötti gazdasági integráció térhódí­tásához. Kovács József Fehér a haja, kerek, piros arcán mindig ott bujkál a derű. Első látásra szimpa­tikus, az ilyen professzort szerethetik a hallgatói. Éppen most ötvenéves. Éppen most huszonhat esz­tendeje, hogy először lépett Nyíregyháza földjére. S hu­szonhat évvel az első látoga­tás után látta meg ismét a várost. Történész, párttörténetet ad elő Leningrád egyik egyetemén. Amikor egyik előadása végén búcsúzott a diákjaitól, hogy megy. Ma­gyarországra, oda, ahol hu­szonhat esztendeje egy légi- desszant egység lovas tisztje­ként harcolt, a diákok meg­tapsolták. Fel is állt az egyik hallgató és kérte, hogy je­gyezzen fel mindent ponto­san. Ha visszamegy, sokat szeretnének hallani tőle a mai Magyarországról. Mi, akik beszélgetünk vele a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola új kollégiumában, arról kérdezzük, mire emlék­szik abból, ami huszonhat éve történt. Azt feleli, hogy ő nem volt tábornok, csak egyszerű katona. Jóllehet al­hadnagy! rangban. Mégis ki­kerekedik egy élet nehéz szakasza. Leningrádban született. Itt járt egyetemre, történe­lem szakra, harmadévből vizsgázott negyvenegyben, amikor elszabadult a pokol. Maradhatott volna az egye­temen. de úgy érezte, har- oolnia kell. Beállt sokmillio­mod magával önkéntesnek Közkatonának. Védte a várost. Szülei ott­maradtak a lakásban, s a lü- lencszáz napos blokád alatt Gondoskodás Záhonyról Záhony állomás területén a szállítási igényeik kielégítése a felszabadulást követő pár évben még igen szerény mér­tékben jelentkezett, s az ak­kor 3 vágánnyal rendelkező kis állomás az igényeket még ki tudta elégíteni. Az 1950- es években és azt kövelően az átrakási szükséglet roha­mosan emelkedett, s az eh­hez szükséges berendezések létesítésével párhuzamosan a szükséges munkaerő-igények is növekedtek. A vasutas dolgozók ered­ményes munkája érdekében elsőrendű fontosságú, hogy a dolgozók megfelelő mun­kakörülmények között dol­gozhassanak. E cél elérése, a dolgozók egészségének meg­védése érdekében munkás­fürdő és öltöző létesült, majd megépült a záhonyi új üze­mi konyha 500—600 adagos káparitással, s megkezdődött az átrakási tevékenység foly­tatásához oly fontos melege­dőhelyiségek építése. Idők folyamán a meglévő szociális létesítmények bővültek, is­mét újak létesültek, s megé­pült a kultúrház is. Szolgálati lakás a törzsgárdanak Igen jelentős az a támoga­tás. amit Záhony csomó­pont dolgozói a III. ötéves terv időszakában kaptak. Ebben az időszakban Záhony állomáson a kokszcsúszdához, az őrhelyeken, a széncsúszda mellett és a vontatási fő­nökségnél épült öltöző, mos­dó. melegedő összesen 3 mil­lió 200 ezer forint költséggel. Egyre inkább jelentkezett annak szükségessége, hogy minél több szolgálati lakás építésével meghonosítsuk Zá­honyban a törzsgárdát. A zá­honyi csomóponton szolgála­tot teljesítő dolgozók létszá­ma 1970. elején több, ezer főn felül volt, míg a hely­ben lakó dolgozók létszáma ugyanekkor a 800 főt sem érte el. A népgazdaság anya­gi helyzete nem teszi lehe­tővé azt. hogy minden igényt kielégítsünk. A szol- gálatilakás-építtési adatok mégis azt mutatják, hogy a elpusztulták. Pável Aleksze- jevics súlyosan megsebesült, fél évig volt élet-halál kö­zött. Negyvenháromban ve­zényelték a Második Ukrán Front egységeihez. Végighar­colta Romániát, itt újra se­bet kapott. Október közepén Szatmár felől jött be a lová­val Magyarországra. Az első jelentősebb magyai város — amellyel akkor ta­lálkozott — Nyíregyháza volt Ezt nagyon megjegyezte, bár csak három napig volt itt Olyannyira emlékezett rá, hogy amikor tavaly a Szov­jetunióban rendeztek egy bé­kekongresszust, s azon részt vett Porzsolt István, a ma­gyar küldött, s bemutatko­zásakor elhangzott a város neve, a leningrádi delegátus szeme felcsillant. Nyíregyhá­za? Igen. Ö ott ismerte meg először a magyarokat. A be­szélgetésből meghívás lett, s most látogatás. A forradalom városának, a hős városnak egy katonaszü­lötte eljutott hazánkba. Az útja nem volt sima és köny- nyű. Harcokban teltek az évek. Nyíregyháza, Mezőkö­vesd, Eger, Budapest, Szé­kesfehérvár, Veszprém. Keszthely. Graz, Berlin. Négy évig volt katona, min­dig a fronton. De ezek a harcok voltak számára a legsúlyosabbak, nálunk. Nyíregyháza, Debrecen, Bu­dapest Székesfehérvár. Emlékek? Vannak, bár a katona nem vasút felső vezetése igen komply erőfeszítéseket tett a Záhonyban dolgozók la­kásellátása érdekében. A helyben lakást megkívánó munkakörökben dolgozók nagy többsége ma már jól felszerelt szolgálati lakásban él Záhony községben a vasúti dolgozók részére az 1945— 1955 évek közötti időben 111 lakás épült, 1956—1960 évek közötti időben 51 lakás, az 1961—65 évek között 172 lakás, míg a III ötéves terv időszakában itt 85 lakás épül meg 16 millió 300 ezer fo­rint összköltséggel. A számadatok azt- bizo­nyítják. hogy különösen a II. ötéves terv időszakában igen sok olyan záhonyi vasúti dol­gozót sikerült lakáshoz jut­tatnunk, akivel szemben a szolgálat érdekei azt kíván­ták, hogy a munkahelyéhez közel telepedjék le, de igen. sok szociális nehézséget is megoldottunk a lakáshoz jut­tatással A III. ötéves terv időszakában bekövetkezett számszerű csökkenés a la­kásellátás terén egyáltalában nem jelenti azt. hogy Záhony fejlesztésének szükségességét szem elől tévesztettük volna. Rendelőintézetet kapott a település A záhonyi szolgálati dolgo­zók gyermekeinek 1969-ben 100 fős napközi otthonos óvo­da és 60 fős bölcsőde léte­sült, több mint 8 millió fo­rintos beruházással., A dolgo­zóik egészségügyi helyzetének megjavítására 1970. novem­berében 17 munkahelyes szakorvosi és üzemorvosi rendelő létesült, közel 15 millió forintos beruházással, mely mosit kerül átadásra. Ezzel Záhony körzete egy igen korszerű — 3/5 millió forint értékű műszerrel ren­delkező. betegszállító ko­csival ellátott MÁV rendelő- intézetet kapott. Jelenleg 4 üzemi ellenőrző orvos, egy közegészségügyi felügyelő, 2 fogszakorvos ténykedik, s az új rendelő­személyes emlékeket gyűjt a háborúban, hacsak nem ha­ditudósító. Mondja, hogy Nyíregyháza keleti részén szállásoltak. Szegényes há­zak — a Bújtos, az Oncsa — környékén, proletárok, rendes emberek között. Em­lékszik itt egy borbélyra, aki súlyos harcok közepette meg­borotválta. Egy magyar asz- szonyra, alti kininért ment golyók sivítása közepette a szovjet harcosnak, aki malá­riában feküdt, negyvenegy fokos lázban. S nem felejt el egy dunántúli kisközséget, ahol a földosztók hívtak össze gyűlést. A nyelvüket nem értette, az arcukat, az érzéseiket igen. Azt, hogy itt történelem születik. Mondja hogy a magyar nem beszél sokat, inkább cselekszik. Hogy meglepte az az energia, amellyel mi épí­tünk Várost, gyárat, isko­lát, árvíz sújtotta területe­ket. Járt Pesten is, ahol meg­kérdezték tőle, nem volt-e fárasztó a Nyíregyházától tartó négyórás kocsiút? A válasza: huszonhat éve ugyanezt az utat négy hónap alatt tette meg. A katonának menni kel­lett, s ezek az évek voltak a legtöbbet nyújtóak az ember­nek, a történésznek. Hat ka­tonai kitüntetése van, a he­tedik, a legnagyobb, a Vörös Csillag Érdemrend. Itt kap­ta meg Seregélyesen negy­venöt februárjában. intézet egyelőre 37 szakor­vosi óraszámmal fog működ­ni. Megszerveztük Záhonyra és körzetére az éjjeli üzem- orvosi készenléti szolgálatot is. Gondoskodunk a Záhony­ban letelepedő orvosaink la- kásellátásáról. A IV. ötéves terv során tovább kívánjuk fokozni zá­honyi dolgozóink szociális c* egészségügyi ellátását. Ebben az időszakban további közel 200 szolgálati lakás építését vettük tervbe. A lakásigény mellett az építési és pálya­fenntartási dolgozók részére pályafenntartási telep léte­sül. A kirendelt dolgozók el­szállásolására 100 fős mun­kásszállás megvalósítása szükséges. További fejlesztések Tovább kell fejlesztenünk a záhonyi üzemétkeztetést biz­tosító létesítményeket is. Szükségesnek mutatkozik a meglévő kultúrház bővítése. A kereskedelmi dolgozók igényeinek kielégítésére iro­daház építése szükséges szo­ciális helyiségekkel. Nem fe­ledkezünk meg az eredeti munkakörüket ellátni már nem tüdő. csökkent munka- képességű dolgozóinkról sem, akiknek érdekében segédüzem korszerűsítésére és bővítésé­re kerül sor. Úgy érezzük, hogy Záhony nagyközséggé való átszervezéséhez a va­sút szociális, szolgálati lakás és egészségügyi beruházási is hozzájárultak, s ezek töb­bet jelentenek a szűk vasúti érdekeknél. Pártunk és kormányzatunk gondoskodását, a vasút veze­tőinek segítségét rendszere­sen érezhetik a Záhony kör­zetében dolgozó vasutasok, A X. kongresszusra készülve e témákról is többet kell be­szélnünk és a kongresszus után még többet cselekedni. Dévényi Gyula, a Debreceni MÁV Igazgatóság osztályvezetője. De a legnagyobb kitünte­tés mégis most érte. Meg­hívták — ahogy ő fejezte ki — a szerény szerepű közka­tonát harcai színhelyére. Találkozott itt tanárokkal, termelőszövetkezeti embe­rekkel ét muzeológusokkal. Munkásokkal és mérnökök­kel. Azokkal, akikkel negy­vennégy őszén, negyvenöt ta­vaszán is, - ha akkor nem is­merték is egymást Megható találkozások. Ha nem mondaná, akkor is lát­szik, végtelenül boldog, hogy ezt megérhette. Megállt a nyíregyházi szovjet hősi em­lékmű előtt, s nézte a lo­vast, akinek szobrot emel­tek. Talán éppen 6 volt a művész ihlető je? Olvasta a hősi halottak neveit, akiket ismert, s akik a mi földünk­ben pihennek. Nyekraszovot idézi: „Nem halsz meg hiá­ba, ha igaz ügyért halsx meg.” Egy ember eljött azok kö­zül, akiknek nagy közük van mindahhoz, amit Nyiko- lajev professzor dicsért. Az új iskolákhoz, a tudományos igényű Ságvári Tsz-hez, az új gyárakhoz. Huszonnégy éves fiatal tiszt volt akkor fáradtan, bo­rostásan, sáros csizmában, a humanistát jellemző érdeklő­dést tükröző szemmel. A sze­me a régi maradt Kért, írjam le, hogy azt üzeni azoknak is, akikkel e néhány nap alatt nem talál­kozhatott: legyenek boldo­gok, legyenek mindig szívbé­li barátai annak a katoná­nak, aki akkor, huszonhat éve itt járt. Kopka János A katona üzen

Next

/
Thumbnails
Contents