Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-29 / 280. szám
ttLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK f Kxvt1 tr'FOLTAM'280- 8ZAM ARA 1 FORINT i#:o. november 29, vasaina* Befejezte isin ni kajái a X. pártkongresszus Jóváhagyták a kongresszus határozatát, újjáválasztották az MSZMP vezető szerveit Műit azt lapunk szombati számában közöltük, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának ötödik napján, pénteken befejeződött a vita a Központi Bizottság beszámglói és a Központi Ellenőrző -Bizottság jelentése fölőtt. A vitában elhangzottakra péntek este Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt. Kádár János elvtárs vitazáró beszédét az alábbiakban közöljük. Kádár János vitazáró beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők, eivtur- sak! A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egységes volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott el, amely valamely lényeges kérdésben éltért volna a párt politikájától. Ezért első szavam a felszólaló elvtársakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és *> Központi Ellenőrző Bizottság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes támogatást. (Nagy taps.) Pártunk X. kongresszusának küldöttein kívül felszólalt a kongresszusra érkezett testvérpártjaink minden küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívásunkat elfogadták és képviseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja s általában a kongresszusunkon részt vett testvérpártok, küldöttségük összetételével és felszólalásaikkal — talán érdemén felül is — megtisztelték pártunkat. (Nagy taps.) A testvérpártok küldöttségeinek felszólalására külön- külön nem tudok kitérni. Központi Bizottságunk nevében őszinte köszönetét mondok azért, hogy pártunk X. kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. Testvérpártjainknak pártunk törekvéseivel kapcsolatos internacionalista állásfoglalása semmiképpen sem nélkülözhető, életbevágó fontosságú támogatást jelent harcunkhoz. A kongresszus küldötteinek felszólalása, a vita magas színvonalú és méltó volt a kongresszus rendeltetéséhez. Megítélésünk szerint a kongresszus politikai előkészítése alaposabb és szervezettebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre jutott az. hogy "bár a küldöttek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizárólag a saját álláspontjukat tolmácsolják. A kongresszus küldöttei tudják és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. Az egyik szünetben alkalmam volt beszélni tudósaink, művészeink reprezentatív képviselőivel. Ketten közülük — az egyik párttag, a másik párton kívüli elvtársunk — szinte egymás szavába vágva mondta, hogy szót akart kérni, de nem kért, mert amit el szeretett volna mondani, azt szinte szóról szóra ugyanúgy már elmondották. Mindezt csak illusztrációként említem, tanúságául annak, hogy a kongresszus általános vitája magas színvonalú volt és minden egyes felszólaló átérezte a felelősséget, felkészült és megfelelően szólt hozzá a napirenden lévő kérdésekhez. A felszólalásokban kifejezésre jutott az a politikai fejlődés, amely a mindennapi munkánk eredményeként általában párttagságunknak, pártupk aktivistáinak, a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mondani, egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélesedett az emberek látóköre, erősödött pártunk és közvéleményünk egyetértése és egysége. Egy-esy felszólalás kapcsán megjegyzéseket lehetett hallani, hogy a küldöttek jól tudnak beszélni. Én úgy gondolom. nemcsak beszélni tudnak jól. hanem — ha tetszik, ha nem — már köz- gazdaságtanra is megtanítanak minket. A felszólalók egyikét-má- slkát régebbről ismerem és tudom, hogy nemcsak beszélni tanultak meg, hanem számítani, számolni is a realitással, az élettel. A kongresszus vitájában ez is megfelelően tükröződött. A vitában szóba került a párt harcának, tevékenységének az elhangzott két beszámolónak minden fontos kérdése. Ezért azt gondolom, megértik az elvtársak, hogy nem lehetséges a vita minden mozzanatára kitérni. Kérem, engedjék meg, hogy az egyes felszólalásokra külön- külön ne válaszoljak és ne is utaljak, hiszen annyira egybehangzóan egyértelműek voltak azok. A kongresszus visszhangja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfelelő. Olyan a visszhangja, amilyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a sajtó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségével a kongresszusi tárgyalóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kongresszusi eszmecsere ezekben a napokban nemcsak itt, ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk ismert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták az eszmecserét a széles tömegek, mint itt, a kongresszuson jelenlévők. Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighallgatta a testvérpártok felszó- lalásait is, amelyekből megismerte azt az internacionalista alapállást, ahogyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kongresszusunk széles visszhangot keltett a testvéri szocialista országokban és mindazokban az , országokban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosítani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra-balra. Végűi majdnem ugyanott kötöttek ki, mint ahol a mi egyetértő táborunk, saját párttagságunk, a mi népünk, testvérpártjaink, a szocializmust építő testveri népek. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát, ellenfeleink és ellenségeink is úgy értékelik, hogy a párt következetesen megy tovább eddigi útján. A praktikus munka szempontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség). A Központi BLaottsag és a Központi EUenőraő Bizottság beszámolójával széles körű az egyetértés. A kongresszuson elhangzottakból teljeseai nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs, aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki, hanem a kongresszus álláspontját is. De az egyetértés még szélesebb; egész párttagságunk, a közvélemény, szövetségeseink, munkásosztályunk és népünk egyetértésével találkozott. Mindazok egyetértésével, akik jó es nemes értelemben magukénak érzik a párt. a szocializmus ügyét. És mint már erre utaltam, egyetértéssel találkozik kongresszusunk alap állásfoglalása és fő vonala a kommunista és munkáspártok nagy többségénél, a szocializmust építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés szolidaritás — mind a hazai, mind a nemzetközi — nagy erőt ad pártunknak további munkájához, harcához. Ezek után engedjék meg. hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előkészítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hétfőn a Központi Bizottság beszámolójában még csak javasoltunk, s ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben, még jobban érvényesítse politikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk számára új, nagy erőt ad; biztatás, elismerés, egyben kötelező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a legjobb lelkiismeretűnk szerint szolgálni akarjuk, akiknek nevében pártunk gyakran szól, állást foglal és nyilatkozik. Úgy kell tekintenünk ezt, mint munkásosztályunk, dolgozó népünk, társadalmunk minden pozitív erejének igényét. mint partunk kötelező feladatát. Ez az egységes állásfoglalás egyben új lehetőség is számunkra, hogy az eddiginél még következetesebben és még jobban végezzük azt; amit a pártnak el kell végeznie. Szeretnék röviden érinteni r -hány, a viIában szóba keltűt konkrét kérdést. Többen is szóllak a szénbányászatról. Éppen négy esztendeje, hogy a IX. kongresszus egyik fontos témája volt az energia- struktúra álalakításáTtak népgazdaságilag feltétlenül helyes programja, amely célul tűzte ki a saénfelhasználás csökkentését es az olaj, a gáz felhasználásának növeléséi. E népgazdaságikig feltétlenül helyes cél megvalósításához hozzáfogtunk, és ebben komoly eredményeket értünk el. Ugyanakkor ez a folyamat nem volt zavartalan, mert az energiaigény hihetetlen gyorsasággal — talán még a számítottnál is nagyobb mértékben. — növekedett, az energiaforrások kiszélesítene viszont nem tartott lépést a jelentkező szükséglettel. Meg kell mondám, hogy nemcsak számításainkban, propagandánkban is volt c-gy kis Inba. A IX. kongresszusom nagy súllyal szerepelt az a feladat, hogy a nem gazdaságos, alacsony fűtőértékű, nagy költséggel. kibányászható szenek kitermelését lassan le kell építeni, de a nagy kalóriaértékű szenet továbbra is bányászni fogjuk. Megfelelő módom gondoskodtunk a bányában tovább nem foglalkoztatható bányásztest- vereimikről, figyelembe véve az ország újjáépítésében, a szocialista forradalomban szerzett nagy érdemeiket. Biztosítottuk számúiéra, hogy elhelyezkedhessenek ' más munkaterületen. Mindemnek viszont az lett a látszata, hogy a szénbányászát általános leépítése van. napirenden. Ez téves értelmezést Belső, helyi változtatásokat a jövőben is kell eszközölni, hogy nagyobb mértékben és kevesebb költséggel a jó szenet termeljók ki, mint a nagy önköltséggel kibányászható és alacsony fűtőértékűt De, bár a szén részaranya az összes energiaforrásokon belül továbbra is csökkenni fog, a magyar szénbányászát figyelembe véve a népgazdaság fokozódó energiaszükségletét, körülbelül ezen a szántén marad. Több felszólaló szóvá tette a magyar textilipar kérdését, nagyon gyakran egybekapcsolva a nők helyzetével és a kereseti viszonyokkal. Ami a textilipart illeti: aki ismeri az új, negyedik ötéves népgazdaság-fejlesztési tervet, az (Folytatás « 4. oldalon)
