Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

Wí#. november í. KEBET-MAGYARORSZA« A megyei páriMzoi(§ág beszámolója Elöljáróban a beszámoló megállapítja: a megyei pártbizottság a IX. pártkongresszus és a megyei pártértekezlet határozatainak meg­felelően eredményesen vezette a szocializmus építésének nagy munkáit. Az eltelt négy év eredményekben és gon­dokban egyaránt bővelkedett. Meghatározó, jellemző a gyors fejlődés volt. Tovább szilárdult megyénkben is a szo­cializmus gazdasági alapja, a szocialista ter­melési viszonyok, növekedtek a termelőerők, p. párt tekintélye és befolyása. Erősödött a munkás-paraszt szövetség, a szocialista tudat, a közösségi érzés, a proletár internacionaliz­mus. Kedvező és serkentő hatást gyakorolt szór cialista fejlődésünkre a gazdasági mechaniz­mus reformja. Az iparban, mezőgazdaságban, a kereskedelemben és kultúrában elért ered­mények folytán megyénk gazdagabb lett, la­kosságunk jobban él, szocialista rendszerünk­be vetett hite tovább erősödött. Elismerés és tisztelet illeti azokat a mun­kásokat, parasztokat, értelmiségieket, alkalma­zottakat, s mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak az eredményekhez, az árvíz okozta katasztrófa felszámolásához, a mintegy 5000 lakóház felépítéséhez. _ Az elért eredmények egyértelműen bizo­nyítják a párt politikájának helyességét, a me­gyei pártbizottság, az állami, gazdasági, tár­sadalmi és tömegszervezetek munkájának, ha­tékonyságát. A megye lakosságának hangulata bizako­dó, kiegyensúlyozott. A lakosság célkitűzésein­ket helyesli, támogatja, megvalósításáért egy­ségesen munkálkodik. Igényli a még gyorsabb fejlődést, az országos színvonal megközelítését. Erősödött és fejlődött a párt vezető szere­pe, a párttagság egysége, politikai helytállása. A párttagság példát mutat a munkában, a tár­sadalmi és magánéletben, aktívan részt vesz a X. pártkongresszus előkészítésében. Egyet­ért. a kongresszusi irányelvekkel. Az abban megfogalmazott politikát reálisnak, megalapo­zottnak tartja. A megye kommunistái és párton kívüli dolgozói bizakodással tekintenek a X. kong­resszus elé, amelytől a fejlődés meggyorsítá­sát, a szocialista elvek és tendenciák további erősödését várják. ban a szocialista nagyüzemek tovább szilár­dultak. Az elért eredmények mellett komoly problémáink is vannak. Nem emelkedett meg­felelően a munka termelékenysége, a terme­lés műszaki színvonala. Nem javult megfe­lelően a beruházások hatékonysága. Jó néhány vállalatnál munkaszervezési, munkafegyelmi problémák vannak, lazaságok tapasztalhatók a munkaerő-gazdálkodásban. A mezőgazdaságban az állattenyésztés nem fejlődött kielégítő mértékben. A lakosság el­látásában néhány fontos fogyasztási cikknél zavarok voltak. összességében a megye gazdaságának fej­lődésében a pozitív tendenciák dominálnak. Ezeket a tendenciákat kell erősíteni és har­colni a hiányosságok megszüntetéséért. Ilafmilliárdos Ipari termelés A két páftértekezlét között eltelt időben a megyében jelentős ipari fejlődés ment végbe. Négy év alatt ipari termelésünk volumene az 1965. évi 3,5 milliárd forintról több mint, 6 milliárd forintra emelkedett. Az évi növekedé­si ütem 13—14 százalékos, amely magasabb az országos átlagnál Fejlődésünkben nagy szere­I. A megye társadalmi fejlődésének főbb jellemzői A IX. pártkongresszus és a megyei párt­értekezlet határozatának megvalósításával to­vább folytatódtak és erőteljesebbé váltak a társadalmi-gazdasági változások megyénkben. Az iparfejlesztés folytán gyors ütemben növekszik a munkások száma, szerepe és ha­tása, amely kedvezően befolyásolja a megye társadalmi-politikai életét. Munkásosztályunk politikai érettsége nö­vekedett, amelyet az is mutat, hogy helyesen reagált az elmúlt időszak kül- és belpolitikai eseményeire. A megyénket ért árvíz kapcsán is számtalan jelét adta a segíteni akarásnak, majd szinte egy emberként vett részt a nem­zeti jövedelem egy százalékkal való túltelje­sítésére Indított mozgalomban. Politikai érett­sége nagyban erősítette tekintélyét és befo­lyását a társadalom más rétegei körében. Az alapvetően pozitív megnyilvánulások mellett fellelhetők hibás nézetek, nem minde­nütt megfelelő a munkafegyelem, a munkaidő kihasználása. Megyénk sajátossága, hogy az eljáró munkások száma nagy, s nem tudják azt a pozitív hatást gyakorolni környezetükre, mint a megyében dolgozók.. Fokozódik a munkások igénye, hogy az eddigieknél is jobban beleszóljanak a köz­ügyekbe. Képviselőik jelen vannak a politikai, társadalmi, gazdasági testületekben, s így köz­vetlenül vagy közvetve befolyást gyakorolnak a terület üzemi, társadalmi, politikai, gazda­sági életére. Kedvezőtlennek tartjuk, hogy a munkások aránya csökkent a párttagságban, a tanácsi és tömegszervezeti vézető testületek­ben. A pártszervezetek, a vezetők törekedje­nek arra, hogy a munkások, a fizikai dolgozók aránya növekedjen a pártban, s különböző ve­zető testületekben. Tovább kell növelni a dolgozók beleszólá­sát a termelési tervek és a termelést befolyá­soló intézkedések kidolgozásába, az anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszer kialakításába, a szociális helyzet javítását szolgáló összegek elosztásába. Olyan légkörre van szükség, amelyben a munkások nemcsak dolgozónak, hanem tulajdonosnak érzik magukat. E terü­leteken különösen a szakszervezeteknek sokat kell tenniük. Fejlődik az egységes szocialista paraszti osztály Megyénk az utóbbi években bekövetke­zett gyors ütemű ipari fejlődése ellenére is mezőgazdasági jellegű. A megyében élő kere­sők több mint ötven százalékát jelenleg is a mezőgazdasági dolgozók alkotják. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, a IX. pártkongresszus agrár- és szövetkezetpoli­tikai döntései, s az ennek alapján alkotott tsz- és földtörvény, a gazdasági reform megterem­tették a feltételeit a mezőgazdasági termelés és a szövetkezeti mozgalom gyorsabb fejlődé­sének, a szövetkezeti demokrácia kibontakozá­Elterjedt és általánossá vált a gépek, az új technológia felhasználása, könnyebbé vált a dolgozó parasztság munkája; egyre több szakembert foglalkoztatnak és igényelnek; je­lentősen javult a parasztság anyagi és szo­ciális helyzete. Erősödött a munkafegyelem Javult a foglalkoztatottság és a közösen vég­zett munka mennyisége, minősége és becsüle­te Az objektív és szubjektív feltételek mind­jobban megteremtődnek a mezőgazdaság fel­lendüléséhez. Mindezek eredményeként fejlődik az egy­séges szocialista paraszti osztály, amely cél­jában. életmódjában, kulturális igényeiben egyre jobban közeledik a munkásosztályhoz.'' Megyénk iparának gyors fejlődése, a me­zőgazdaságban és az oktatásban végbement változások következtében^ tovább nőtt az ér­telmiség száma. Ezenbelüí is elsősorban a ter­melésben közvetlenül részt vevő irányító ér­telmiség aránya. Fokozódott körükben a tár­sadalmi kérdések iránti érdeklődés, egyre na­gyobb szerepre, tekintélyre tesz szert a tudo­mányos tevékenységi Túlnyomó többségük egyetért a párt politikájával, becsületesen vég­zi munkáját, eleget tesz a közéletben is. Mind­ezek, valamint a velük szemben támasztott fokozódó igények növelték az értelmiség tár­sadalmi jelentőségét, szerepét. Az értelmiség munkájával arányos anyagi és erkölcsi elis­merés megfelelőbb kielégítésére törekszünk. A nők és a fiatalok helyzete Az elmúlt négy évben tovább javult a nők helyzete. Megnőtt annak a lehetősége, hogy kilépjenek a családi keretek közül, s bekap­csolódjanak a termelésbe, a társadalmi és kul­turális életbe. E lehetőséggel sokan éltek is. A nők megtalálhatók az élet minden területén. A tsz- tagok jelentős százaléka nő, s örvendetesen •növekedett arányuk a népgazdaság minden ágában, valamint a társadalmi szeryekben. Számtalan tényező nehezíti azonban az előrelépést. Az aktív kereső nők aránya me­gyénkben jóval az országos átlag alatt van; a szociális és szolgáltatóhálózat nem bővül kellően; jövedelmük rendszerint kevesebb, mint az azonos munkát végző férfiaké; a ve­zetésben való arányuk alacsony; a termelő- munkában való részvételükkel párhuzamosan nem csökken megterhelésük a háztartásban, a család gondozásában sem. Sok közöttük a politikailag közömbös. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tény­leges, a gyakorlatban érvényesülő egyenjogú­ság szükségességéről nap mint nap meg kell győzni nemcsak a férfiak, hanem a nők egy részét is. Igen sok gazdasági és szociális fel­adatot kell még megoldanunk az egyenjogú­ság érvényesülésének feltételeként. Ifjúságunk szerves részét képezi megyénk társadalmának. Döntő többsége becsületesen dolgozik, tanul, teljesíti kötelezettségét. En­nek megfelelően helyzete jobb, mint korábban volt. Fiataljaink tettekkel bizonyítják, hogy egyetértenek pártunk politikájával, tevéke­nyen részt vesznek a szocializmus építésében. Problémáik társadalmunk egészének fej­lődésével függnek össze. Gyorsan nőtt az üze­mekben dolgozó fiatalok száma, s ők alkotják a jövő munkásosztályának legfőbb forrását. Munkássá nevelésükben üzemi, párt-, szak­szervezeti. gazdasági és KISZ-szerveinknek igen sok tennivalója van. A tsz-ekben koráb­ban erőfeszítéseket kellett tenni, hogy otthon tartsák a fiatalokat. A termelőszövetkezetek megerősödésével most új gond jelentkezik: tagnak felvenni és egész évben munkát bizto­sítani nekik. Az ingázó munkások 35—40 szá­zaléka fiatal, az itthon maradottak részére pe­dig kevés a kulturált szórakozóhely és sport- létesítmény. A felnőtt társadalom mind nagyobb fi­gyelemmel és megértéssel fordul problémáik iránt. Központi Bizottságunk által kialakított ifjúságpolitikának megfelelően mi is kidolgoz­tuk a legfontosabb tennivalókat, s ezek meg­valósításán munkálkodni nemcsak a párt- és a KISZ-szervezetek, kommunisták, hanem minden felnőtt kötelessége, hiszen fejlődé­sünk, jövőnk záloga és továbbfolytatója az ifjúság. II. A gazdasági épitoiminba A IX. pártkongresszuson, a megyei párt- értekezleten elfogadott gazdaságpolitikai célo­kat elértük. Fejlődött, gyarapodott megyénk gazdasága — állapítja meg többek között a beszámoló. A gazdasági mechanizmus reformjának bevezetése lendületet hozott, s meggyorsította gazdasági fejlődésünket. Állami vállalataink, szövetkezeteink nagy része dinamikusan fejlődik. A mezőgazdaság­pet játszottak az iparilag elmaradott terüle­tek fejlesztésére vonatkozó párthatározatok és az ennek nyomán kapott, mintegy 150 millió forintos központi támogatós.^ Az iparban foglalkoztatottak száma 14 200 fővel nőtt, s ebből a szövetkezetek létszámnö­vekedése 3300 fő. Szabolcs-Szatmár megye ipa­rában 36 000 fő dolgozik, de még így is — 10 000 lakosra számítva az iparban foglalkoz­tatottak száma 570 fő — amely egyharmada az országos átlagnak. Ez is indokolja, hogy a ne­gyedik ötéves terv időszakában legalább 15 000 új ipari munkahely létesüljön. A termelés és foglalkoztatottság növelése mellett fontos feladatunknak tekintettük a mi­nőségi mutatók javitását. A korszerű, az igé­nyeknek jobban megfelelő gyártmányok fej­lesztésében értünk el eredményeket. Fejlődés van a munka- és üzemszervezés területén is, de ezzel az eredménnyel nem le­hetünk elégedettek. Sok munkaóra-kiesést okoz még a szervezetlenség, a fogyatékos elő­készítés. A fcrnielékenysé« növelésének útjai Az ipari munka termelékenysége — en­nek megfelelően — a beszámolási időszak alatt csak 6,3 százalékkal növekedett, amely ala­csonyabb az országos átlagnál. Ez részben ma­gyarázható csak megyénk sajátos helyzetével, hogy a most induló üzemeknél szerepet ját­szik a begyakorlatlanság, új gyártmányok, új profilok bevezetése. A termelékenység kedve­zőtlen alakulásához hozzájárult a korábbi bér­színvonal-kötöttség, amely maga is ösztönözte a vállalatokat a laza létszámgazdálkodásra. A munkaerő-felesleg és az országosnál alacso­nyabb munkabérek sem ösztönzik üzemeinket a munkaerővel való takarékosságra. Jelentősen nőtt az exportértékesítés, 1969- ben már meghaladta az egymilliárd forintot. Az összes értékesítési forgalomnak mintegy 20 százaléka kerül évente exportra. Különösen jelentős az export gyógyszerekből, bőrruhá­zati cikkekből, konzervből. Az elmúlt években jelentősen csökkent a reklamációk száma a ki­szállított termékeknél. Üzemeink jelentős része jól él az önálló­sággal, néhol tapasztalható bátortalanság, a kockázatvállalás hiánya. Ezeknél él még a régi szemlélet, a felsőbb szervektől várják az in­tézkedéseket. A technika gyors fejlődése, az új gyártási eljárások térhódítása a termelésben egyre na­gyobb követelményeket állít a dolgozók elé. A szakképzett munkaerő iránti igény évről év­re fokozódik. 1969-ben több mint 9000 munkás dolgozott a megyében szakmunkás munkakö­rökben, ennek 90 százaléka rendelkezett szak­munkás-bizonyítvánnyal . Megnőtt a gazdaságvezetés szerepe, jelen­tősége, a döntési jogok leadásával nagyobbak a követelmények. Gazdasági vezetőink többsé­ge a feladatokkal együtt politikailag és szak­mailag továbbfejlődött. Sikeresen oldják meg feladataikat. Megyénk Ipari fejlődésében eddig általá­ban extenzív hatások érvényesültek. Ez csak részben magyarázható ipari elmaradottságunk­kal, a nagy munkaerő-felesleggel. A munka­termelékenység növelése, a munkakörülmé­nyek javítása érdekében a gépesítés fokozásá­ra van szükség. 1965 óta a gépi munkahelyek száma 3100-zal növekedett. A jelenlegi ipari szerkezeti összetételben nagy a súlya a magas élőmunka-ráfordítással dolgozó üzemeknek. A meglévő üzemeknek elsősorban az intenzív fejlesztésre kell törekedni. A kongresszusi tézisek célkitűzéseit, hogy az ipari termelés növekedésének 75—80 száza­lékát a munka termelékenységéből fedezzük, megyei átlagban nem tudjuk teljesíteni. A megye ipara fiatal, és több üzem létesül a kö­vetkező években is. Alacsony a szakmunkások aránya, magas a kezdő segéd- és betanított munkások száma. A foglalkoztatottság szín­vonalának növelésére a jövőben is törekedni kell. Mindez abban az irányban hat, hogy dön­tően az extenzív hatások érvényesülnek, s a munkatermelékenység mérsékeltebben emel­kedhet. A meglévő régebbi üzemeknél viszont az intenzív fejlesztést szorgalmazzuk, s arra törekszünk, hogy a termelés növelésének 75— 80 százalékát a munkatermelékenység emelé­séből fedezzék. A megye ipari fejlődése a negyedik 5 éves tervben tovább folytatódik, s évente mintegy 12—14 százalékkal növekszik, amelynek felté­telei biztosítottak: a közgazdasági szabályozók rendszere, a kormány részéről külön biztosí­tott preferenciák, saját erőforrásaink gazda­ságos felhasználása, a rendelkezésre álló nyers­anyag- és munkaerőforrás. Parasztságunk magáénak vall,a C7 o I a szövetkezetét A IX. kongresszuson elfogadott gazdaság- politikai célok gyakorlati realizálása alapvető változást eredményezett a falusi életben. Meg­gyorsította a mezőgazdasági üzemek fejlődé­sét, jó alapot nyújtott a termelés fellendítésé­hez. a falusi élet- és munkakörülmények javí­tásához. A kongresszus határozata nyomán végrehajtott agrárpolitikai intézkedések, mint például az önálló vállalati gazdálkodás alap­jainak fokozatos megteremtése, a hitelterhek rendezése; az új tsz-törvény és földtörvény; a társadalmi és szociális juttatások bővítése, tovább erősítette falun is a szocialista terme­lési viszonyokat. A tsz-tagok politikai érettsége, erkölcsi magatartása, munkafegyelme az elmúlt évek­ben sokat javult. A tsz-parasztság az elmúlt négy évben számos tanújelét adta a párt iránti bizalomnak, s annak, hogy magáénak vallja a szövetkezetei, a szocialista rendszerünket. Mindezek eredményeként kedvezően ala­kult a harmadik 5 éves terv eltelt időszaká­ban a mezőgazdasági termelés. Megállapítható, hogy a megye mezőgazda­ságának fejlődési aránya, dinamikája megfelel a kongresszusi irányelveknek, mértéke na­gyobb a tervezettnél. Javult a mezőgazdasági munka hatékonysága. Az egy holdra jutó ter­melési érték a megyében 29 százalékkal, a tsz közös gazdaságokban 33 százalékkal emelke­dett, Az elért eredmények jelentőségét növeli, hogy mindez a korábbinál több mint 10 000 holddal kevesebb művelt területen, kevesebb keresővel, az ország egyik legszűkösebb ter­mészeti erőforrású területén valósult meg. A mezőgazdaság termelési szerkezete a tervidőszakban a célkitűzéseinknek megfelelő­en alakult. A növénytermelésen belül kedve­zően növekedett a zöldség-, dohány- és a takar­mánytermő terület. Bár célkitűzéseinktől eltérően csökkent a burgonya, a napraforgó, a cukorrépa területe, a napraforgó kivételével lényegesen kisebb te­rületen burgonyából közel 10 százalékkal, cu­korrépából 17 százalékkal növekedett a terme­lés mennyisége. A dohány vetésterülete 1966- tól fokozatosan csökkent, de a termésátlag a bázishoz viszonyítva 6,6 százalékkal nőtt. Jelentősen emelkedtek a terméshozamok A kenyérgabona termesztése fontos poli­tikai kérdés. A hozamok növelésén keresztül elértük, hogy 13 500 hold vetésterület-csökke­nés mellett a termés 19,2 százalékkal nőtt. A kertészeti termelés legdinamikusabb fej­lődő ágazata a gyümölcstermelés volt, területe 23,6 százalékkal, a termelési érték 87,2 száza­lékkal növekedett. A zöldségtermelő terület mintegy 40 százalékkal növekedett. • Csaknem valamennyi növényi kultúránál emelkedtek a terméshozamok. A legnagyobb növekményt a burgonyánál, búzánál és a sze­mes takarmánynövényeknél értünk el. Különösen örvendetes a takarmányterme­lés fejlődése, a kukorica hozamának mintegy 20 százalékos, az őszi árpa hozamának 28 szá­zalékos növekedése minőségileg új helyzetet teremtett a takarmányellátásban, a . takar­mánypiacon. Terméshozam tekintetében — a búza és a cukorrépa kivételével — megközelí­tettük az országos átlagot, burgonyából pedig 8.9 százalékkal meghaladtuk. Rozs, vöröshere és széna termésátlagunk is jobb az országos átlagnál. A termelőszövetkezeti közös gazdaságok­ban egy höld termő almás területen az orszá­gos 42,1 mázsával szemben a megyében 64 mázsás termést takarítottak be. A szarvasmarha- és sertéslétszám csökke­nésében jelentős szerepet játszott az árpoliti­ka, amit hosszú éveken át folytattunk, amely gazdaságtalanná tette ezeket az ágazatokat. Fontos feladat a stabil húsellátás feltéte­leinek fokozott megteremtése, a termelés egyenletesebb emelése. Különösen fontos fel­adat a párt célkitűzéseinek megfelelően, a szarvasmarha és a sertéshústermelés növelése. Ennek érdekében a nagyüzemi állattenyésztést szakosított, gyárszerű telepek létesítésével je­lentősen fejleszteni kell. Az állattenyésztés magasabb termelési szintjét az állatállomány létszámának növelé­sével, valamint az intenzív termelésre képes állatfajták elterjesztésével és korszerű férő­helyek létesítésével kell elérni. Az eddiginél nagyobb gondot szükséges fordítani az intenzívebb rét-, legelőgazdálko­dásra. A kiegészítő tevékenység a gazdasági mechanizmus reformjának hatására fellendült, a fejlődés üteme meghaladta a növénytermelés és állattenyésztés fejlesztési ütemét. Az el­múlt évben több mint 4600 fő dolgozott ezen a területen, az elért árbevételek összege meg­haladta az 560 millió forintot. E jelentős fej­lődés ellenére messze elmaradtunk az orszá­(FotyfaUás a 4. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents