Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-28 / 279. szám
I aídarl Krr.wr MACYAROnszAi* 1970. november 3f. Szülők fóruma: Grundok — mai módra GYEREKEKNEK Nincs hol játszani a városi gyerekeknek. Eltűntek í grundok, áltól focizni, futni, csatározni lehetett. Nem azt sajnáljuk, hogy a foghíjak, s más szabad terüle- ek helyen modern épületek magasodnak. Nem is a regi, elhanyagolt grundokat kívánjuk vissza. De mind a nevelők, pszichológusok, orvosok, szülők .— de legjobban a gyerekek — egyre jobban szükségét érzik a gyermekek játékaihoz, mozgásigényeihez alkalmazandó területek szabadon hagyását, amelyek helyet- esiUk a grundokat. Az urbanizáció „megette” a grundokat, a gyermekek beszorultak a bérházi szűk udvarokba, esetleg 3 Parkba, ahol nem lehet játszani. Mindezt természetes folyamatnak is felfoghatnánk, ha nem gondolnánk arra, hogy a várostervezők jócskán megfeledkeztek a gyermekekről. „Dehogy feledkeztek, hisz nézzünk Lssak szét az új lakónegyedekben, van ott játszótér, hinta, mászóka, lipityóka és egyéb alkalmatosság épp elég!” — vethetné közbe valaki. Vajon azoknak van-e igazúk, akik kevésnek és nem éppen alkalmasnak találják a „modern” játszótereket, vagy az ellentábornak, akik szerint bőségesen van „terük” a gyermekeknek? A grundoknak éppen az volt a varázsuk, hogy a természetes környezetet adták a gyermeknek, amit alakíthattak, formálhattak, különösebb következmények nélkül. Ma az ilyenfajta játszóterek ismeretlenek, a gyerekeket egy uniformizált és technikailag sablonos játszótér fogadja mind a déli, mind az északi nyíregyházi új lakónegyedekben. Vannak már a hazai városokban is barkácsoló, technikai eszközökkel, — roncsgépkocsi, repülő, stb. — is felszerelt játszóterek. ahol hasznosan el tölthetik idejüket a különböző korú gyerekek. Nem egy még a pályaválasztás első inspirációját is innen kapja meg. De a mi játszótereink — s ez nem nyíregyházi specialitás — eléggé egysíkúak, hagyományosak: hinta, mászóka, lipityóka, körforgó, s kész. Ha már hasznos játszóteret akarunk — mindenképpen átgondoltabban kellene berendezni, figyelemmel lenni a legkülönbözőbb korú gyermekek játékigényeire. Ha viszont nem ezt akarjuk — vagy nincs erre elegendő hely, vagy pénz — szükséges nagyobb lehetőséget adni a szabadon választható játékok gyakorlására; olyan részekre, ahol a gyermekek nem állandó vigyázzállásban játszanak, — félszemmel a parkőrt figyelve — hanem át tudják adni magukat a játék örömeinek. De a kettő nem Idegen egymástól; ugyanis legalább olyan szükség van praktikus, technikai és ügyességi játékokat kínáló játszóterekre, mint a grundok mai változatára, ahol nem kell attól tartani, hogy a bérház ablaka csörögni fog minden „felhőfejesnél.” De honnan vegyünk grundokat, játszótereknek alkalmas üres helyeket? — Szó sincs arról, hogy a drága pénzen szanált, lebontott öreg házak helyén létesítsünk ilyen vagy olyan játszótereket, ez drága lenne. De az új lakónegyedek további terjeszkedéseinél — már a tervezőknek — gondolniuk kell az egyáltalán nem mellékes szempontra. Nem tudjuk. jó megoldás-e, amit városunkban is tapasztalunk, hogy a bérházak ablaka alatt — szinte karhossznyira — képezik ki a játszótereket, olyan alapon, hogy közel legyenek — és kitöltsék a nem utcaszerű építkezés üres foltjait is. Mind a pihenésre vágyó felnőttek, mind a játszani szerető gyerekek szempontjából hasznosabb lenne, ha valamivel távolabb építenék ki a játszótereket. S mi legyen a régi negyedekkel? Érdemes lenne felmérni a különböző részeken gondozatlanul álló területeket, amelyekből kiváló mai grundok lehetnének, egy kis törődéssel. Természetesen ezután is féltő gonddal kell védenünk pihenőparkjainkat, a virágokat, díszfákat. De nem lenne bűn szétnézni, hátha lenne néhol egy sarok, egy rész, ahová kitehetnénk a táblát: a fűre lépni szabad. Páll Géza A szép fogsor titka Minél előbb, annál jobb ! — Nyisd ki a szádat kislányom! Mutasd a készüléket. — Tessék! — Könnyen megszoktad a viselését? — Igen. A kislány, B. Adrienn a nyíregyházi városi rendelőintézetben mutatja a fogait dr. Csémi László fogszakorvosnak. A rendelő ajtaján tábla: fogszabályozás. — Hát lehet szabályozni a fogak növését? — kérdezhetik sokan. Nemcsak lehet, hanem igen sokszor ajánlatos is. A szabolcsi gyerekeit fogazati rendellenességeit 1966 óta kezelik Nyíregyházán. Ki ne látott volna kiálló szemfogú, „agyaras” embereket, rosszul nőtt fogú, pöszén beszélő — s emiatt sokszor gátlásokkal küzdő, zavart felnőtteket? Mindez a fogak időben való kezelésével elkerülhető. — Jaj fiam, mit kínoznak ezzel! — mondják a fogszabályozó készülékre, amelyet a gyereknek állandóan viselni kell. hónapokon, néha éveken át. Csak ha eszik, vagy tornázik, akkor kell kivenni a néhány drótból, finom rugóból és csavarból álló készüléket. A rugók, csavarok olyan kicsi, de állandó erőt fejtenek ki a fogakra — biológiai hatásokat — amellyel a rosszul nőtt, egymásra torlódott fogakat szép lassan néhány milliméterrel elmozdítják, a kívánt helyre, állásiba igazítják. Nemcsak az a baj, hogy I rosszul nőtt fogak megváltoztatják az ardkifejezést, nem előnyösek a külsőre nézve. Igen sokszor akadályozzák a tiszta beszédet, és sokkal hajlamosabbak — éppen a fogak nem egyenletes terhelése miatt — a fogágybeteg- ségekre, a szuvasodásra. Az okok lehetnek öröklődő jellegűek, de ha sokáig cumizik a gyerek, vagy az ujját szopja, ha állandóan a ceruzát, vagy a körmét rágja — akkor ez a sok apró erő megváltoztatja a szájpadlás formáját, rendellenesen nőnek a fogak. Ugyanide vezet a tejfogak idő előtti kihúzása is. A gyógyítás pedig a fogszabályozás Annál jobb, minél előbb kezdik el, lehetőleg még az iskoláskor elején. A kezelésre a lehetőség adott, érdemes élni vele, hiszen a megye gyerekeinek körülbelül tizedénél a fogszabályozás segítene az egészséges fogak kialakításában, a későbbi panaszok elkerülésében. (lányi) TÖRD A FEJED ! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Asszonynév képzője. 7. Lóeledel. 8. Európai nép. 9. Eleven. U. Becézett Anna. 12. Toll, oroszul. 14. Alváskor „látjuk”. 16, Szeletet vágott. 18. Ajándékoz. 20. Római 500 és 550. 21. Zamat. 22. Gyalogol. 24. Szántóeszköz. 25. Sütéshez kelt. 27. Szocialista áUam pénzneme, névelővel. 28. Római 98, 1001. 29. összevissza sima í Függőleges: 1. Eles betűi keverve. 2. Határozott névelő. 3. Fűrészállvány. 4. Asztalos Balázs. 5. Tanulj ,. „ ökör lesz belőled. 6. Megfejtendő. 10. Úttörő szervezeti egység. 11. Női énelvhangszín. 13. Észak- magyarországi nehézipari központunk. 14. Talpon van. 15. Megfejtendő. 17. Férfinév. 19. Vissza: nagy afrikai tó. 21. Rendhagyó ige. 23. Verssor végi összecsen- dülés. 24. Elemérke. 28. Bőg. 27. Azonos betűk.-Megfejtendő: Az elkövetkező ötéves terv nagy sóstói létesít- ménye lesz a ... víz'szintes 1, függ. 6, 15 . . amely mind isme rét terjesztési. mind idegenforgalmi szempontból jelentőséggel bír. Múlt heti megfejtés: — BAR- TÖK BÉLA EMLÉKÉRE — Könyvjutalom: Tari Mária Pöcspetri, Sarkadi Erika Nagy- kíllló és Harsányi Imre Vaja. Lompos és Fürge testvérek. voltak. Egyforma vörös bundát viseltek, és egyforma vörös farokkal büszkéi- kedtek. Hanem a természetük sehogy sem hasovlitott. Lompos délig heverészett, lustálkodott. Nem törődött azzal, hagy az erdő minden mókuslakója talpún volt | már. tisztálkodtak, rendez- geltélc mohaágyacskájukat. i vagu eleség után széledtek szét. Fürge pedig — nem hiába kapta e nevet —, az első volt mindenben. Különösen, ha diót, mogyorót kellett ösz- szehordani téli élelemnek. Hányszor ugrált oda test- véröccse puha vackához. és hívta.: — Gyere, Lompuska menjünk diót gyűjteni! — Maki holnap... — nyöszörögte álmosan —, majd holnap... Most hagyj magam. ra. Fürge megcsóválta pici buksiját és otthagyta Lom- pőst. Egész nap gyűjtögette a magokat, közben még játékra. huncutkodásra is tel. let idejéből. Játékos kedvvel dolgozott, csak az bántotta, hogy Lompos nem jön vele. Másnap megint hívta öcs- csét: — Gyere, Lomposka. majd meglátod, hogy örülsz, ha a sok mag halomba gyűlik. — Majd holnap!... — válaszolta ingerülten Lomposka. — Most hagyj magamra. Ez igy ment egész nyáron, még késő ősszel is. Míg egy reggelre fehér, nagy bundába öltözött az erdő. A szél zúgott. A varjak károgva keringtek a levegőben. A mókusok pihentek meleg odva- ikban, és aki gyűjtött, annak volt mit rágcsálni. Hanem Lomposka ott üldögélt szomorúan és éhesen a mohaágyon. Nem volt egy betevő falatja sem. Gondolta, elmegy Fürgéhez, és kér tőle egy-két szem diót, vagy mogyorót. Kidugta az orrát kis vackából, de nyomban vissza is húzta, mert olyan hideg csípte meg, hogy a szeme is könnyezni kezdett. Meglátta egy varjú a fa tetejéről, és odaszólt: — Hová mennél. Lomposka ilyen hidegben? — Fürgéhez ugranák egy kis élelemért, mert nagyon megéheztem. — Feküdj vissza.. Rettentő hideg van, várj holnapig! Lomposka visszahúzta a fe- jét, és várt. Másnap még éhesebb lett, és a hideg sokkal nagyobb. Jeges széli cibálta a fákat és olyan élesen vágott, mintha csak óriási tőrrel hadonászott volna. A varjú megint ott volt a fán, és látta Lompos tehetetlenségét és gúnyosan biztatta: — Szörnyű hideg van, Lomposka. Várj holnapig, majd holnap... Harmadnap is ott volt a varjú, de akkor már teljes gúnyai károgta: — Majd holnap... majd, holnap... kár... kár.u Lompos megerlelle, mire céloz a varjú, szégyenltezett is mialla. Nagyon gyengének és betegnek érezte magát, hiszen napok óla egy falatul sem eveit. Összeszedte hat minden erejét és Fürgéhez indult, de a szél visszakergette most is. Sírva feküdt le mohaagyára és addig sirdo- gatt, amíg mély alomba sirla magát, a gyengeségtől elaludt. Egyszer csak arra ébredt, hogy Fürge szólítja: — Gyere, Lomposka, menjünk diót gyűjteni. Lomposka — bár ereje már csak leheletnyi volt, igy kiáltott: — Megyek, bátyuskám, megyek, kedves Fürge, lásd indulok már! Kinyitotta a szemét éa valóban Fürge volt ott. Két nagy diót szorongatott a hóna alatt. Lompos sírt, nevetett, és szégyenkezve makogott. Fürge azonban komoly arcot vágott. — Az a szerencséd, hogy a varjú olyan hangosan beszélgetett veled, és így megtudtam, hogy éhezel. Elfutottam hát üggyel-bajjal, és egy kis eleséget hoztam. Lomposnak, aki valósággal vergődött az éhségtől, annyi ereje sem volt, hogy szétropogtassa a diót. Fürge etette meg, de egy korholó szót sem szólt neki. Hanem, amikor tompos erőre kapót a diótól, megölelte Fürgét és sírva nyöszörögte: — De jó, hogy eljöttél Fürge, mert holnapra talán már meg is haltam volna az éhségtől. A varjú hallotta Lompos beszédét, és nem állhatta meg, hogy oda ne kiáltson mérgesen: — Kár, kár — aztán elrepült onnan. Fürge pedig nézte, nézte « sovány, erőtlen Lompost és csak annyit kérdezett: — Jössz-e velem majd dolgozni, amikor kell? — Ea szeretettel nézett becsére. Lompos igent intett pici fejével, s bozontos farkával törülgette sűrűn ömlő köny- nyeit. Láng Etelka Egészítsétek ki az ábra vízszintes soraiban található szótöredékeket két-két betűvel úgy, hogy hétbetűs értelmes szavakat kapjatok. Ha helyesen töltöttetek ki az ábrát, az első és utolsó sorba kerülő betűk függőlegesen olvasva egy- egy magyar költő vezetéknevét adják megfejtésül. Ki a két magyar költő? •lAieezjag ‘uesaoASQ isnjfojSaw Udud István; Levél a Télapónak Krecsmáry László: DE SOK ALMA... Levelet írunk mi most a Télapónak: „Kedves jó Télapó! Legyen hó, de jó nagy. Anyukámnak csizmát, apukámnak sálat, s hozzá, ha lehet, még kesztyűt is egy párat. De sok alma van a fán! Kérek egyet, nagyapám! Nem adok én unokám. mert zöld alma van a fán! — válaszolja nagyapó, s azt mondja még nevetve! Barackot ám adhatok, de azt is csak a — fejedre! Boríts bolyhos bundát didergő mezőre: legyen elegendő kenyerünk jövőre. Hozz 3 hugocskámnak, a kis Évikének egy jó meleg sapkát, nagyon szépen kérlek. Olyan régen vágyom egy villan yvasútra! Ugye megkapom majd, ha a pénzed futja? Aztán. . Jaj, de így is hosszú már a lista. Hálásan köszönöm előre is: Pista.”
