Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
1. o!<faí rrr w WAr!rAnm?«?r*í* tW> r«*mVr 9T. (Folytatás a 3. oldalról) égett embereket ábrázolja — ugyanolyan egyoldalúsággal. — Alkotóinktól azt kérjük, hogy lássák, becsüljék, értékeljék a it a nagy utat,, amit népünk megtett és tesz, azt a történelmi lépést, amely az „éri’-től a vezet. Mert ha ezt nem látják, akkor a napjainkban végbemenő fejlődésnek történelmileg leglényegesebb vonását veszítik szem elől: azt, hogy miként alakítjuk a szocialista közösséget, a kollektív szellemet és hogy e közösség hogyan teszi ugyanakkor gazdagabbá az egyént, a személyiséget. Ez napjaink legérdekesebb feladata: méltó folytatása irodalmunk, művészetünk. legjobb hagyományainknak és egyben hivatása a pártos. szocialista-realista iro— Soha nem volt még olyan tomegproblóma a szórakozás, a szórakoztatás, mint amilyenné napjainkra vált Életünk alakulásával, a növekvő szabad idővel és anyagi lehetőségekkel — egyszóval fejlődésünkkel — függ ez is össze. Csakhogy a jókedvre, pihenésre kika/paso- lódásna váró emberek nem ízléstelen, ostoba és hazug szemléletet terjesztő selejtre vágynak. S ha volna is ilyen igény, azt nem kell, nem szabad kielégíteni. És ne találjuk ki a sajátos magyar találmányt: az unalmas szórakoztatást sem. Ne adjunk PULLAI ÁRPÁD; datmunknak művészetünknek. Aczél György ezután szólott a kultúra alkotásainak eljuttatásáról a legszélesebb népirétegekhez. — Ezt a feladatot sem lehet rendeletekkel és formálisan megoldani. — Az ízlést, az ismereteket rendszeresen fejleszteni kell. — A tömegek ízlésének fejlesztésében, a kulturális igények felkeltésében, a közvélemény tájékoztatásában nagy feladat hárul a marxista kritikára. Mi megvédjük a marxista kritikusokat minden olyan bírálattól, amelynek forrása a személyes sértettség, vagy az elméletellenes- ség. De több életközelséget, a nópélet mélyebb ismeretét és az igazi alkotás iránti nagyobb tiszteletet kérünk a kritikától is. olyan úgynevezett közönség- filmeket, melyeket kongó nézőtéren ásítazik végig egykét ember. IzLésnevelő. szellemes, játékos, örömet és vidámságot adó szórakozásra van szükségünk. Meg kell szüntetni minden olyan anyagi és más ösztön-aést, amely a selejtgyártásnak: kedvez. Szükség van a rangos művészek alkotó közreműködésére is azokban a műfajokban, amelyeknek csak a végeredménye könnyed, de színvonalas megvalósítása annál nehezebb. Kultúrpolitikai élveinken nem kell változtatni. Kulturális életünk demokratizmusának növelését továbbra is feladatunknak tartjuk, de az a figyelem és felelősség, amellyel párttagságunk a kultúra kérdéseit vitatta, még nagyobb felelősségre és mélyebb önvizsgálatra kötelezi a kulturális irányítást. — Ennek érdekében együk legfontosabb feladatunk vezető szerveink irányító tevékenységében az elvi következetesség erősítése, az elméleti munka színvonalának további emelése. — A párt- és állami vezetés akkor töltheti be eredményesen a feladatát, ha figyelve a gyakorlati tapasztalatokat, gyorsan reagál az új jelenségekre, akár pozitívak, akár negatívok: ha elméletileg elemzi, általánosítja és alkalmazza őket a gyakorlatban. Az irányításnak határozottabban kell biztosítania az ideológia;-politikai felelősség érvényesítését az alkotóműhelyekben. Mert az önállósággal — valljuk be — nem mindenütt nőtt arányosan a felelősség. — Ne engedjenek elvtelen klikkek, sanda csoportocskák nyomásának, ne adjanak nyilvánosságot olyan .műveknek”, amelyeknek semmi helyük fejlődő szocialista kultúránkban. Vallj ült: nemcsak hogy nem sérti a szocializmust, a demokratizmust, ha kitiltjuk és kiiktatjuk társadalmunk, népünk szellemi életéből mindazt, ami an- tihumánus, ami elszegényíti és lealázza az embereket; hanem ez segíti a kultúra igaai értékeinek érvényesítését. — Az elméleti-ideológiai meggyőzést, az új elvi-elméleti válaszok kidolgozását nem lehet elválasztani a vitáktól, de a vita szabadságához az is hozzá tartozik, hogy a viták ne legyenek meddők, ne uralják el a felelőtlen indulatok, a személyeskedés, az ingerültség; a szabadság ürügyén ne terjedjen el a zavarosság, és ne hangozhassanak el vitatható nézetek marxista válasz nélkül. —■ Felelősek vagyunk azért, hogy biztosítsuk és erősítsük eszméink befolyását a köz- gondolkodásban, a kultúrában. De hogy ezt az ideológiai nevelőhatást kifejthessük, ahhoz a vitákat le is kell zárni; az alkotóműhelyek, szerkesztőségek, kiadók gyakorlatában igent, de nemei is kell tudni mondani. Meg kell tanulni az érték propagálását. Feladat, hogy sokkal nagyobb erővel, szer- vezetségge). tömegkommunikációs eszközeink lehetőségeinek jobb felhasználásával azt támogassuk, ami a. népnek, a szocializmusnak — nagy és nemes céljainknak — leginkább megfelel. A feladat teljesítéséhez jók, jobba’; a körülményeink, mint bármikor. De ahogyan társadalmunk fejlesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó, együttes munkára; a kultúra kibontakoztatásához is minden alkotó erőt össze kell fogni. A Központi Bizottság referátumának szavaival élve: ,A párt minden szervezetének és minden tagjának, a szocializmus minden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira fontos munkán” — mondta nagy tapssal fogadott felszólalása végén Aczél György. beszél. A demokráciától félti a fiárt vezető szerepét, illetve a párt irányításától óvja az általa elképzelt demokráciát. A kispolgáriság nem egységes világnézet, hanem olyan szemlélet, melyben egyaránt megfér a képmutató alkalmazkodás az álradikális demagógiával. Felfogásában jól megfér egymással a szektás, a dogmatikus, illetve a revizionista, opportunista magatartás. Nem véletlen, hogy a marxizmus—leninism us tói való mindkét elhajlás bázisa, éltetője a kispolgáriság. A kispolgári eszmevilág, ba nem fór bele az osztály - szemlélet. Ezzel jár együtt politikailag egyik legveszélyesebb tulajdonsága; a nacionalizmus. Volt időszak, amikor úgy gondoltuk, hogy a szocializmus viszonyai között gyorsan és véglegesen leküzdhető a nacionalizmus. A történelem tapasztalatai ezt a feltételezést nem igazolták, mert leküzdése hosszabb időt vesz igénybe. A szocialista viszonyok között ma még létező nacionalizmust a nemzeti és a nemzetközi érdekek szembeállítása, az osztály szemlélet háttérbe szorítása jellemzi, mert a nacionalizmus burasoá-kis- polgári álláspont a nemzet, a haza kérdésében: voltaképpen nemzeti rangra emelt önzés. Tudjuk — és nem is tagadj üli —, hogy a nacionaMíndenfajta nacionalizmus legjobb ellenszere az elvi politika. Politikánk és nevelő- munkánk elvi alapja, hogy hazánk belső fejlődését és nemzetközi kapcsolatait elsősorban osztálvszemijooitból, a szocializmus általános érdekei szempontjából ítéljük meg. Ez az elvi, politikai alapja a szocialista nemzetköziség és a szocialista hazafiasság egységének. Alapvető érdekünk: hazánk szocialista felvirágoztatása. Ezt csais a szocialista és haladó erők nemzetközi összefogására támaszkodva, ahhoz aktívan hozzájárulva, és azt szüntelenül erősítve érhetjük el Számunkra — ebben az összefüggésben is — legfontosabb a Szovjetunióhoz fűződő barátságunk és testvéri együttműködésünk, mert ez elválaszthatatlan a szocializmus sikeres építésétől. A haladás egyetemes érdekei viszont azt kívánják, hogy nemzeti keretek között maximális eredményeket érjünk el, mert ez kedvezően visszahat a nemzetközi szocialista, haladó erőik sikereire. A natiomaliamusnak látszólag ellentéte — valójában ikertestvére — a nemzeti nihilizmus, a nemzeti hagyományok és sajátosságok lebecsülése, a kozmopolitizmus. Nem téveszthet meg bennünket, hogy e nihilizmus sokszor a nacionalizmus ellenhatásaiként jön létre. A nemzeti gőgöt és illúziókat rendszerint kiábrándultság követi. Saját tapasztalataink azt mutatják, hogy a nemzeti nihilizmus talajáról nem lehet a nacionalizmus ellen eredményesen küzdeni. A nacionalizmus eilen, sokat tettünk, és nem is eredménytelenül; egész közgondolkodásunkban jelentősen visszaszorítottuk A jövőben is számolnunk kell azonban azzal, hogy a nacionalizmus bizonyos helyzeteit ben és problémákkal kapcsolatban, bizonyos rétegek és csoportok körében felélénkülhet Ezért propagandánk és agitaciós nevelőmunkánk egyik alapvető mércéjének tekintjük, hogy mennyire vagyunk képesek leküzdeni a nacionalizmus maradványait az emberek gondolkodásában. Vitába szánunk az olyan nézetekkel amelyek szerint a vállalatok gazdasági önállóságának növelése, az anyagi ösztönzés és a piac rugalmasabb felhasználása szükségszerűen az anyagiasság és önzés erősödéséhez, míg az életszínvonal emelkedése és az egyéni igények kielégítése az életmód polgáriasodásáhoe lizmus a társadalmi fejlődés adott szakaszában a nemzeti haladás szolgálatában állhat. Ma például szerepe van a harmadik világban a nemzeti egység megteremtéséért, m haladásért vívott harcban és az imperializmussal szemben folytatott jogos önvédelemben. A szocialista osztályszemlélet tagadásaként, a nacionalizmus egyik vállfájaként, el. sősorban a világban kiéleződő ellemtmomdásoik hatására erősödik a cionizmus. A cionizmus mindenekelőtt a nemzetközileg összefonódott nagy burzsoázia egy részének faji alapokon működő, reakciós. anti'kommitnista összefogása. Az imperializmus politikai támaszt és szövetségest lát benne a szocialista országok, a haladó erői; ellen folytatott harcában. Pártunk — mint azt tettei igazolják — következetesen VTSBzaufcasj'tja mind a cionizmust, mind az antiszemitizmust. A cionizmus és az antiszemitizmus — bár külsőleg két ellentétes ideológiai áramlat — kiindulópontja és természete azonos, mindkettő az ttóxtályszemlélet helyett —és az. osztályszemlélettel szem - ben — a fajelmnélet alapján áll E ponton találkoznak a naciort'ilista-soviniszta eszmékkel. Ennek szemléletes bizonyítéka, hogy az agresz- szív izraeli politika támogatókra és szövetségesekre talál minden ország burzsoá nacionalista köreiben. vezet. Ellenkezőleg, azt tartjuk, hogy a tervgazdálkodás tökéletesítésén, az egyéni és a közösségi érdekek jobb összehangolásán keresztül, kedvezőbb feltételeket teremthetünk ezek visszaszorításához. Az omaést ét> más negatí v jelenségeket nem lehet kizárólag nevelőimunkával, vagy még kevésbé maralizálással megszüntetni. A legszebb és legfennköltebb eszmények felmutatása és hirdetése önmagában nem elegendő, ha hiányzik a megfelelő anyagi alap és szabályozás. A szocializmus építésében következetesen törekednünk kell az egyéni és a közösségi érdek összeegyeztetésére. Ez az egyik célja a gazdasági irányítás reformjának. Amikor megbélyegezzük a szocialista közgondolkodástól és magatartástól eltérő idegen vonásokat, ezt joggal tesszük. Pártunk állásfoglalása egész népünk életéi közvetlenül befolyásolja, de mivel hatalmon lévő párt vagyunk — a bírálat mellett —, felelősségtől áthatott kötelességünk, hogy megfontolt, hatásos intézkedéseiket is kezdeményezzünk és szorgalmazzunk a neim kívánatos je- lentségékkel szemben, és lé>- nyegre törő, energikus ellenőrzést valósítsunk meg. A Központi Bizottság beszámolójában e szándék világosain kifejeződik. A központi intézkedéseken kívül szükséges azonban, hogy a kommunisták, a vezetők a* élet minden területén határozott fellépéssel és személye« példamutatással küzdjenek a szocialista szemlélet érvényesítéséért. Ha milliók kezébe* helyeztük jó és igaz ügyünket — és ezt tesszük — akkor siker fogja koronázni törekvéseinket. Csütörtökön a kongresszus vitájában felszólaltak: ifj. Bakk János (Borsod). Hingt József (Csongrád), Miamin Zsagvaral (Mongólia), Jeszll Jánosné (Veszprém), Béri Pearce (Nagy-Britannia), Fridrich Ebert (NDK), Szekeres László (Szolnok), Szabó István (Hajdú-Bihar), Max Reimann (Németország). Leif Hammerstad (Norvégia), dr. Bihari Ottó (Baranya), Hans Mahle (Nyugat-Bedin). Paul Niculescu Mizil (Románia), Vincezo Pedini (San Marino). Ignacio GalLega (Spanyolország). A tanácskozás a spanyol küldött felszólalásával feje. ződött be. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatja munkáját. Számunkra a marxizmus—leninizmus a társadalmi cselekvés tudománya lisztéit kongresszus! A Központi Bizottság beszámolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. Engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propagandamunkájának, a szocialista tudat és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljek. A marxizmus—leninizmust, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elkötelezettek vagyunk, mint tudományos világnézetet világos eszmei tartalmú «. és határvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—lenini zmus a társadalmi cselekvés tudománya. A tömegek szocialista tudatának, magatartásának napjainkban szükséges formálása nélkülözhetetlenné tette, hogy a propaganda- munka mindinkább közvetlenül támaszkodjék a tudományos kutatásokra. A társadalomtudományok és a propaganda kapcsolata az utóbbi években jó irányban fejlődött. Ez tapasztalható például a közgazdasági propagandában. További erőfeszítéseket kell azonban tennünk, hogy a pért propagandatevékenysége és a tudományok közelebb kerüljenek egymáshoz. Állandó figyelmet kell, fordítani arra, hogy tudományosság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva; a pártosság hamis értelmezésének következtében ne szoruljon háttérbe a tudományosság követelménye. A propaganda színvonala emelésének másik, nem kevésbé fontos követelménye, hogy alaposabban vegyük figyelembe az emberek tudati állapotának különbözőségét, magatartásának, gondolkodásának összetevőit és fejlettségi fokát. Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helyzete következtében — érA legutóbbi években közvetlenebbé váltak a kapcsolatok és kölcsönhatások a gazdaság, a politika és az ideológia között. A napi feladatok megoldása során — a sokszor nagyon szövevényes — kérdések helyes megválaszolása a mélyebb összefüggések megértését igényelte. A pártpropaganda arra törekedett, hogy a valóságnak megfelelően, a széles közvélemény számára is érthetően feltárja, meggyőzően kifejezze és magyarázza a gazdasági fejlődés feladataiból, az osztályszerkezet módosulásából következő politika tartaldékeit tekintve — szemben áll mindenféle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonytalankodással. a közéleti felelősség elől kitelő magatartással. A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kell szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell terjesztenünk. Eközben a munkásság körében is sokat kell tennünk a politikai öntudat továbbfejlesztéséért, mert egyes tagjainak gondolkodásában a szocializmust általánosan támogató szemlélet mellett megtalálhatók még az átmeneti időszak ellentmondásaiból fakadó hatások is. Ha a propaganda, az oktatás nem biztosítja mondanivalóink tényleges megértését, az ismeretek befogadását, akkor megfosztjuk az embereket a tanulás értelmétől, a tudás örömétől. Kedves elvtársak! Kiterjedt és eleven gazdaságpolitikai propagandát folvtattunk az utóbbi években. A gazdaságirányítás alapél veinek, új vonásainak eredményes propagandája mellett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változások hangsúlyozása volt a jellemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás—. kevesebb szó esett. Ez olykor félreértésre adhatott okot! A propagandamurükának a továbbiakban is központi feladata marad, hogy a gyakorlati feladatokhoz kapcsolódva. elmélyültem foglalkozzék a gazdasági építő- munka kérdéseivel. E propaganda konkrét tartalmát és feladatait a következő években a negyedik ötéves terv adja. Megoldásra váró feladat a káderek továbbképzése, a továbbképzés különböző formáinak és átfogó rendszerének kialakítása. A vezetők jelentős hányadának megvan a beosztásához szüksége« szakmai, oolitifcai és általános műveltsége, a megnövekedett és egybe növekvő feladatok azonban megkívánják, hogy gondoskodjunk kádereink szervezett politikai továbbképzéséiről. A kongresszusra való felkészülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodás- módról és magatartásról. Sokan úgy vélik, hogy az utóbbi időben elöntött bennünket a kispolgáriság hulláma és ez károsan befolyásolja politikai és társadalmi életünket Arra a tüneteket illeti . kétségkívül megtalálhatók, néhol növekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk kedvező irányú, fejlődésében alárendelt szerepet játszanak. Bár nem ezek jellemzik közéletünket, mégis határozottabban #el kell lépnünk ellenük. Nem a kispolgársággal, tárTársadalmunk a kapitalizmusból a szocializmusba tartó átmeneti jellegű társadalom abban az értelemben, hogy a kapitalizmust már magunk mögött hagy tűit de még nem építettük fel teljesen a szocializmust; hogy a kapitalista múlt világnézeti, erkölcsi maradványai csak fokozatosan és makacs harc közben adják át helyüket a szocialista világnézetnek, erkölcsi felfogásnak. Mindezek miatt lehetséges, hogy a kispolgáriság a szocializmus sadalmunk e dolgozó rétegével széliünk szembe, nem ellene indítunk harcot. Pártunk álláspontját a kispolgárság megítélésében világosan kifejezi szövetségi politikánk. A kispolgárság meghatározott társadalmi réteg. Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet és magatartásmód ellen, azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel. amelyek társadalmi hovatartozástól, osztályhelyaet- től függetlenül bárkire hatással lehetnek. Nem a világnézetünkkel ellentétes nézeteket, erkölcsi felfogást valló emberek ellen, hanem a nézeteik ellen kívánunk fellépni, éppen az embereikért. A kispolgárság azon tagjaival és másokkal szemben, akik megsértik szocialista államunk törvényeit, adminisztratív eszközökkel kell fellépni. De ez már nem eszmei, ideológiai, világnézeti kérdés. Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, amelyek a kis- polgáriságot úgy tüntetik fel, mintha az. közéletünk otyan új jelensége lenne, amelyhez jelenlegi helyzetünk teremtett társadalmi talajt. Éppen ellenkezői! cg. A szocializmus építésének haladásával, a szocialista tulajdon, a termelési és a társadalmi viszonyok fejlődésével mind kisebb területre szűkül hazánkban a kispolgáriság társadalmi bázisa. A helyrét ellentmondásossága abban van, hogy a kispolgáriság. ha szabad azt mondani, egy ideig „túléli” társadalmi talajának elvesztését. talaján, ha vegetálva is. de tovább éljen és bizonyos mértékben újratermelődjék. Ezért a kispolgáriság még nem lebecsülendő ideológiai és morális tényező Ezzel a mindennapi politikai munkában es különösein a szocialista tudatformálásban száimolni kell. A kispolgár politikai felfogásban az osztályharc kizárja a népi nemzeti egységet. vagy fordítva: a szövetségi politikát hangoztatva, az osztályharc elavultságáról mát. Ni»élni kell propagandánk színvonalát A nacionalizmus ellenszere: az elvi osztálypolitika A kulturális életünk demokratizmusa továbbra is lontos feladatunk Pozitív változások közgondolkodásunkban
