Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

». oldat KELET WAGYARöltSZAO TTTti. novemSer ff. (Folytatás az L oldalról) A • szocializmusban senki­nek sincs joga gátolni a dol­gozóknak azt a törekvését, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe. Ha va­lahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti és következményei kárt okoz­nak; csökken a beleszólási készség, alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az ön­kéntes részvállalás a terme­lésben, a munkaversenyben meglassul az egészséges szo­cialista emberi kapcsolatok fejlődése. Meg kell érteni,, hogy a munkásosztály nein tárgya és nem rendelkezési, utasítást végrehajtó eszköze a szocializmus építésének, ha­nem érte kell, hogy történjen minden. Nem a munkásosz­tály van a szocializmusért, hanem a szocializmus a munkásosztályért! ww in i.a^in ­Üzemi demokrácia és egyszemélyi felelősség Az üzemi demokrácia egyik alapkérdéséről, a munkások és a vezetek viszonyáról kü­lön is -szólni kívánok. A kér­dés az — és nálunk ma itt van - gyakran a helyi viták CZINEGE LAJOS: súlypontja —, hogy az üzemi demokrácia el len t mond-e a gazdasági vezetés bármilyen értelemben felfogott érdeké­nek. az egyszemélyi felelős­ségnek? Meggyőződésünk, hogy nem, sőt annak javára szolgál. Csakis hozzáértéssel, elvi szilárdsággal, emberség­gel, emberi és munkatársi íJéldamutatáasul, 1 Csákig a nunkáso'ztály iránti állandó felelősségérzettel lehet vezet­ni hazánkban. Vannak már. — és mind több olyan vezet tőre van szükségünk —akik emberi oldalról is értik mes­terségüket, akik bátran tá­maszkodnak a dolgozókra a feladatok megoldásában. A gazdasági vezető számá­ra az üzemi demokrácia a szocialista vezető irányító­készségének elengedhetetlen része. Az emberi kapcsolatok szocialista jellege, a szocia­lista humanizmus, az emberi méltóság tiszteletben tartása, rendszerünk alapvétő köve­telménye. Minden vezető le­gyen tudatában annak, hogy' feladatát, * funkcióját, megbí­zásból látja el, a mudüsásosz- tályt szolgálja és a munkás- - osztály minden tagjával úgy bánjék, mint az uralkodó osz­tály tagjával. Követelje meg a rendet, a fegyelmet a pon­tos munkát, a maga részéről viszont- biztosítsa a tisztessé­ges emberi bánásmódot. \ Befejezésül Gáspár Sándor ’ a következőket mondta: Napjainkban a forradalmiság elsősorban a társadalomért érzett felelősséget és az ebből eredő áldozatvállalást jelenti. A munkások forradalmisága az osztály múltjában, jelené­ben és - nemzetközi összefüg­géseiben gyökerezik, de ágai a jövő felé nyúlnak, azt érle­lik. Fegyveres erőink becsülettel teljesítik feladataikat Bevezetőben. a , fegyveres erők pártszervezeteinek kül­döttei, kommunistái, egész szerrlélyi állománya nevében köszöntötte a kongresszust, majd így folytatta: A kongresszusra készülve a fegyveres erőknél — épp­úgy, mint társadalmunk min­den területén — a kommu­nisták sokoldalúan, felelős­séggel elemezték a legutóbbi négy évben végzett munkát, célkitűzéseink megvalósulá­sát Egyértelmű volt a meg­ítélés: pártunk politikája eredményesen, jól szolgálja a szocializmus építésének, a dolgozó nép felemelkedésé­nek ügyét. A töretlen politi­ka szerves alkotóeleme pár­tunk következetes és ki­egyensúlyozott honvédelmi politikája. JEnnek megvalósí­tásáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunisták és pártonkívüliek a legutóbbi kongresszus óta is következe­tesen dolgoztak. Erősítjük közős védelmi szerrezet finket A szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti' felszabadító mozgalom együttes ereje tar­totta és tartja vissza az im­perializmust egy új világhá­ború kirobbantásától. De nem feledhetjük; a nemzet­közi imperializmus minden­kor kész, hogy a legkisebb lehetőséget is kihasználja a szocializmus»,.a .béke »erői,, gyengítésére,; a « ahol. a- maga ■ számára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegyveres támadásra is. Ez mindannyi­unkra, de különösen a fegy­veres erőkre, a honvédelem területén dolgozókra azt a kötelezettséget rója, hogy egy pillanatra ne csökkenjen éberségük, harci készenlé­tük. A továbbiakban tényekkel. adatokkal illusztrálta, mi­lyen hatalmas támadó kato­nai gépezetet tart fenn a nemzetközi imperializmus elsősorban az amerikai impe­rialisták, a világ legkülönbö­zőbb térségeiben. Az impe­rialisták gátlástalanságát bi­zonyítja, hogy a második vi­lágháború óta általuk kirob­bantott háborúk és fegyveres konfliktusok negyven or­szág területét érintették. Ebben a helyzetben törtér nélmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szo­cializmust építő népek, — köztük a mi népünk — olyan katonai erőt tartsanak * fenn; amely az agresszor féken tar­tásához szükséges. Továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy — a tagországok külön-kü- lön megtett honvédelmi in­tézkedésein túlmenően- — erősítsük közös védelmi szervezetünket, amihez a ma­gunk részéről minden szük­séges, lehetséges módon hoz­zájárulunk. Kollektív védel­münkből a legnagyobb ter­het a szocializmus, a társa­dalmi haladás ügyéért rop­pant áldozatokat hozó Szov­jetunió vállalta és válíaíja. A Szovjetunió hatalmas ka­tonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfe­szítéseit egyesítő — kollek­tív védelem egyik alapvető biztosítéka szocialista orszá­gaink szabadságának, függet­lenségének, az európai biz­tonság, a világbéke megóvá­sának. Honvédségünk felelősen, tudatosan j ui A& i í rwi i&Sotei „v j tétli a népi demokráciát — A Szovjetunió közvetle­nül is felbecsülhetetlen segít­séget nyújt hazánk védelmé­hez. Joggal állapította meg pártunk Központi Bizottsága 1968. februári ülésén: katonai együttműködésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszköze­inket az ország védelmével legközvetlenebbül összefüggő területekre koncentráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásához szükséges min­den fegyverfajtát beszerez­nünk. Amire pedig szüksé­günk van — például a kor­szerű nehéztechnika, a spe­ciális fegyverrendszerek, vagy parancsnoki kádereink, spe­cialistáink jelentős részének magas fokú képzése — azt a Szovjetunió, Igényeinknek megfelelően folyamatosan biztosítja részünkre; A szov­jet hadsereg a gyakorlati fel­adatok megoldásában is sok­irányú segítséget nyújt. A hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet csapatokkal kapcsolatunk közvetlen, bará­ti; testvéri együttműködé­sünk folyamatos, céltudatos és eredményes. A testvéri szocialista országok hadsere­geivel kapcsolataink a prole­tár internacionalizmus, a kö­zös ügyért érzett felelősség alapján folyamatosain fejlőd­nek — Fegyveres erőink hiva­tásos állománya teljesíti fel­adatait. A tisztikar szilárd politikai erőt képvisel. Szak­mai és általános műveltsége megalapozott A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — á szocialista társadalmi környe­zet, a döntő többségében po­zitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló honvédel­mi nevelő, munka hatására — hazánk, társadalmi rendünk védelmét tudatosan vállalva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. Akikép­zésben tömegesen érnek el kimagasló eredményeket. A katonák tízezrei vesznek részt a szocialista versenyben, amely formájában és célkitű- aéseiben lényegében azonos az üzemekben örvendetesen fellendülő mozgalommal, tar­talmában pedig 'igazodik ah­hoz, ami a katona kötelessé­ge. A versenyben támasztott igen magas követelményeket évente sok ezer katona, több száz raj, szakasz, század tel- . jesíti. Fegyveres érőink kommu­nistái — a kongresszusra ké­szülve — a taggyűléseken és pártértekezleteken ugyan­olyan felelősséggel, reálisan és sokoldalúan elemezték, összegezték az elmúlt évek­ben végzett munkát, mint amilyen hatékonyan vettek részt az eredmények, sikerek létrehozásában, A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kommunisták, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom katonái és parancsnokai kö­szönik a párt- és állami veze­tésnek az eredményes mun­kához biztos alapot jelentő, világos döntéseket, útmutatá­sokat. Köszönik dolgozó né­pünknek a sokoldalú gondos­kodást. Elhatározott szándé­kuk, hogy a jövőben is becsü­lettel teljesítik feladatukat. Azt kérik a X. kongresszus­tól. hogy erősítse meg a párt eddigi politikai, irányvonalát, benne honvédelmi politikáját — mondotta befejezésül Gzá- nege Lajos elvtárs. FEHÉR LAIOS: Pártunk szövetkezeti politikája Fehér t»ajos bevezetőül szövétkézetpolitikánk kor­szerűsítéséről szólt, majd rámutatott, hogy a IX. párt- kongresszus óta, a szövetke­zetpolitikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széles körű tömegpolitikai munka or­szágszerte egész szövetkezeti mozgalmunk komoly fellen­dülését hozta. A megújhodási folyamat kiemelkedő fontos­ságú egész szocialista társa­dalmunk demokratikus to­vábbfejlesztése szempontjá­ból! Pártunk szövetkezeti poli­tikája a lenini elvekre épül. Arra irányul, hogy a szövet­kezeti mozgalom különböző ágai szervesen beilleszkedje­nek a szocialista népgazda­ságba, a népgazdasági ter­vekkel összhangban hatéko­nyan működjenek közre a társadalmi célok megvalósí­tásában, előrevigyék a szo­cializmus építését. Lenin szavaival, azt is mondhatnánk: „A szövetke­zeteknek nálunk egészen ki­vételes jelentőségük van.” Kivételes mindenekelőtt azért, mert a szövetkezet ru­galmas gazdálkodási forma. A szövetkezetek általában nagyfokú mozgékonyságra és alkalmazkodásra képesek. Gyorsan tudnak reagálni a folyton változó életre, a vál­tozó piaci hatásokra, s ke­reteik között rugalmasan, jól összehangolhatok a társadal­mi, a csoport- és az egyéni érdekek. Az állami és szövetkezeti tulajdon együttes fejlesztése A szövetkezetek működésé­nek kiemelkedően fontos el­ve a szövetkezeti önkormány­zat, a szövetkezeti demokrá­cia, ami azt jelenti, hogy a szövetkezeten belül a közös tevékenységei az egyenlő jo­gú tagok, mint kollektív tulajdonosok irányítják, ve­zetőiket maguk választják. Szövetkezeti politikánk ki­emelkedő jelentőségű, sarka­latos élve, hogy a szövetke­zeti tulajdon szocialista tár­sadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási for­mája. Pontosan megfogal­mazva: szocialista szövetke­zeti csoporttulajdon. Ebből a meghatározásból több na­gyon fontos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy a gyakorlati gazdasági életben mindkét tulajdon — az állami vállalati és a szö­vetkezeti — egyenjogú tulaj­donforma. Következéskép: tervgazdálkodásunkat egyre inkább a Szocialista tulajdon mindkét fő formájának, az állami és szövetkezeti tulaj-, donnák együttes fejlesztésére keli alapoznunk! A szövetkezeti tulajdon népgazdaságilag a legfonto­sabb csoporttulajdon. Ebből adódik a másik, a mezőgaz­dasági termelőszövetkezete­ket érintő, összes társadalmi­politikai céljainkat alapvetően érintő legfontosabb következ­tetés: a szocialista forrada­lom teljes megvalósításához kívánatos, sőt szükségessé vált, hogy a földtulajdon vi­szonyai igazodjanak a szo­cializmus érdekeit kifejező tényleges földhasználathoz — és elengedhetetlenné vált a szövetkezeti földtulajdon be­vezetése, s fokozatos kiépíté­se. Az 1967. őszén hozott új földtörvény ehhez megadta az elvi és jogi keretet. A földtörvény gazdasági eszközökkel történő fokoza­tos végrehajtása során a ter­melőszövetkezetek használa­tában levő földekből ma már kereken 3 millió katasztrális hold, a termelőszövetkezetek használatában álló összes . földeknek egyharmada szo­cialista szövetkezeti fpidtu- lajdon. Áz állami gazdasági és erdőgazdasági földekkel együtt így már szocialista tu­lajdonban van az ország föld­területének több mint a fele (57,3 százalék). A korszerű szövetkezetpoli­tikai elvek elfogadása és gyakorlatba való átültetése a legnagyobb változást a szö­vetkezetek és szövetségeik egymáshoz való viszonyában idézte élő. ' J A tsz-szövetségek nagy szerepe Szövetkezet! mozgalmunk, s általában szocializmust épí­tő társadalmunk új hajtásai, újszülötted e termelőszövetke­zeti szövetségek. Ajánlásaik­kal, koordináló és szervező tevékenységükkel!, kezdemé­nyezéseikkel már eddig is hathatósan segítették a ter­melőszövetkezeteket az önál­ló, vállalatszerű gazdálkodás és a demokratikus működés fejlesztésében. A szövetkezeti önkormányzatok máris ko­moly tekintélyt és társadalmi- rangót vívtak ki maguknak. A termelőszövetkezeti pa­rasztság bizalommal viselte­tik irántuk: magáénak, saját szövetkezeti fórumának te­kinti és szívvel támogatja e szövetségeket E fiatal társadalmi képvise­leti és érdekvédelmi szövet­kezeti szervezetek új munka­stílusukkal élénkitően hatot­tak egész szövetkezeti moz­galmunkra. Uj színt hoztak társadalmunk életébe, mű­ködésükkel már eddig is si­keresnek mondható munká­jukkal erősítették és erősítik a munkás-paraszt összefogást. A szövetkezetpolitikai vi­tákban egyik legfontosabb kérdés volt a szövetkezetekés a szocialista állam helyes vi­szonyának értelmezése és megoldása A szövetkezeteik működésében, gazdálkodásá­ban az állami akarat közvet­len és közvetett módom jut érvényre. Az érvényesítés módja, gyakorlata teljes össz­hangban van a gazdaságirá­nyítási reform módszereivel, azokból logikusan következik Az állam elismeri a szö­vetkezetek szocialista jelle­gét, a szövetkezés szabadsá­gát, a szövetkezeteket a szo­cialista gazdaság szerves ré­szének, az állami vállalattal egyenrangú szocialista gazda­sági és társadalmi szervezet­nek tekinti. Sőt, részére — jellegéből fakadóan — min­den gazdasági és társadalmi szervezetnél szélesebb körű önkormányzatot biztosít Ugyanakkor az állam el­várja, hogy a szövetkezet a jogszabályokat, a hatóságilag jóváhagyott alapszabályt megtartsa, belső szabályza­tait ezek keretében alakítsa ki, s egész tevékenységét en­nek a szabályozásnak megfe­lelően folytassa. A jogszabályok előírásai­nak megvalósításét a kor- . mány az állami felügyelet keretében hatósági úton el­lenőrizteti. Ezt az ellenőrző munkát a tanácsok végzik, részben a szövetkezetek és szövetségeik alapszabá lysze- rű működéséinek ellenőrzését célzó törvényességi felügye­lettel, részben pedig az ágaza­ti irányítás megfelelő érvé­nyesítésével. A konkrét gazdasási tevé­kenységgel kapcsolatban az állami érdek a szövetkezetek gazdálkodásában közvetett úton érvényesül: á szocialista állam az anyagi érdekeltsé­gen alapuló gazdasági eszkö­zökkel, azaz gazdasági sza­bályozók révén gondoskodik arról, hogy a szövetkezetek- társadalmi és gazdasági je­lentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Biztosítja és ér­vényt szerez annak, hogy a szövetkezetek teljesítsék a szocialista társadalom, a szo­cialista állam iránti kötete- zettségeiket. A gazdasági szabályozók é* ösztönzők ma már általában biztosítják az önálló, válla­latszerű gazdálkodás pénz­ügyi feltételeit a szövetkeze­teknél is. Egyes, az állam ál­tal társadalmi és gazdasági szempontból szükségszerűnek tartott, de a mai árak mel­lett gazdaságosan meg nem oldható feladatok ellátásáért a szövetkezetek is állami tá­mogatásban részesülhetnek. Erősítjük a belső és külső ellenőrzést Az állam és az egész társa­dalom tervszerű, arányos fej­lődése keretében és érdeké­ben segíti, szabályozza a szö­vetkezést. A szövetkezetek te­vékenysége, a csoportérdek érvényesülése alá van ren­delve az öesz-társadalml ér­deknek, az állam egységes gazdaságpolitikájának. Ez azonban eleve számol az ál­lami és a szövetkezeti válla­latok egyenjogúságával. A szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közti gaz­dasági kapcsolatában az egyenjogúságnak kell érvé­nyesülnie. A szövetkezeti vi­tákban eljutottunk idáig. A valóságban azonban e téren mint a megyei szövetkezeti kommunista aktívákon és a kongresszusi irányelvek vi­tájában sok helyen szóvá tet­ték — még igen sok az igazí­tani való mindhárom szövet­kezeti ágazatban. Jogszabályokban rögzített elvek rendezik a szövetkeze­tek és az állami szervek kap­csolatát az ellenőrzés terén is, nevezetesen az állami pénzügyi szervek által vég­zett rendszeres pénzügyi re­víziós tevékenységet a szö­vetkezetek adózásával kap­csolatban. A tulajdonosi ellenőrzést, tehát a gazdálkodás belső el­lenőrzését az önkormányzati élveknek megfelelően viszont a szövetkezeten belül kell megoldani. A belső ellenőrzés a szövetkezeti önkormányzat szejves része. Ezt a tagok képviseletében a szövetkezet felügyelő (ellenőrző) hatósága gyakorolja. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a szövetkezetek belső el­lenőrző tevékenységének rendszere helyes. Ugyanakkor a tapasztalatok azt is megmu­tatják, hogy a belső ellenőr­zés terén még sok a kívánni­való. sok a lazaság. S ez alól nem kivétel egyik szövetke­zeti ágazat sem. A szövetkezeti viták sarán egyöntetűen megerősödött az az -álláspont, hogy az ellen­őrző bizottságok felkészült­ségének növelése, rendszeres képzése mellett — mindhá­rom ágazatban — A szövet­kezeti mozgalom egészséges önvédelme érdekében is szükség lenne a belső ellen­őrzést kiegészíteni még vala­mivel : mégpedig külső, has- ; záértő, _ képzett számszaki szakértők revizori munkájá­nak rendszeres igénybevéte­lével. Ennek szellemében a há­rom országos szövetkezett szövetség kezdeményezésér« az Országos Szövetkezeti Ta­nács e hónapban előterjesz­tést tett a kormányhoz, s er­re felhatalmazást nyújtó jog­szabály meghozatalát kérte. A kiadott kormányhatáro­zat előírja, hogy az alapsza­bályszerű ellenőrzési felada­tok ellátása során a szövet­kezeteik, valamint ezek gaz­dasági társulásai kötelesek általános belső ellenőrzésük­höz rendszeresen legalább .kétévenként külső szakértőt igénybe venni. E rendszeres külső ellen őr­zést a tagszövetkezetek el­határozása szerint a területi szövetségek segítik a szövet­ség keretében létrehívott 4m működő revizori irodáik út­ján, szolgál tatásként. a* igénybe vevő szövetkezetek költségére. Meggyőződésünk szerint • külső revizori szolgáltatás kiépülése, hatékonyabbá vá­lása sokat segít majd a szö­vetkezeti bélsŐ ellenőrzés sok helyen még meglévő gyenge­ségeinek, a lazaságoknak fel­számolásában. s az egyes he­lyeken felbukkanó ügyeske. dés. manipuláció leleplezéséi, ben. vagy megelőzésében. Aa ügyeskedők. harácso­lok. kalandor emberek üzér­kedése éllen nem elég csak a „Kék fény”-nek harcolnia. Fed kell lépniök és határo­zottabban, következeteseb­ben harcolniuk — a nyilvá­nosság eszközeinek felhasz­nálásával is — maguknak as országos és területi szövetsé­geknek, s még inkább a szövetkezetek tagságának, kommunistáinak! A szövetkezeti élet és gazdálkodás szellemétói tel­jesen idegen, s mindenkép­pen elvetendő a közösség, a népgazdaság érdekeinek le­becsülése. semmibe vévé««, még akkor is, ha az látszólag az adott szövetkezet érdeké­ben történik! (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents