Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

tsw. immtiér fl. KBT,'BTM\GYATtOt»'!7íe I. étig! Kongresszusra készülve A legnagyobb osztály A fehér por mÍBhel« éB>en 2. A munka és a munkás rangja „A negyedik ötéves terv... az egy főre jutó jövedelem ,£5—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irá­nyozza elő* A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmiének növekedési üteme azonos legyen... Az átlagosnál na­gyobb mértékben emelked­jék a jól dolgozó, a társa­dalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetke­zeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelke­désével együtt, fokozatosan mehet végbe...” (Az IVISZMP Központi Bizott­ságának X. kongresszusi irányelveiből). •A PART ALAPSZER VEZE­TEK kongresszusi irányelve­ket megvitató és vezetőséget választó taggyűlésein a járá­si. városi, megyei pártérte­kezleteken a legtöbbször szó­ba kerülő témák egyike volt a jobb munka, s ezzel a jobb munkások fokozott megbe­csülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltaic, akik az eddig elért eredmé­nyekre alapozva kívánták eat a többet, mások arról szóltak, hogy néhány esztendeje a fi­zikai munka anyagi megbe­csülése a kelleténél jóval ki­sebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult össze­függésekkel terhes kérdés­csoport ez. Nem lehet katego­rikusain kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt évek­ben. Ugyanakkor azt sem le­het állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintet­ben. ........... Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásréte­gek. Vannak jól, közepesen és szegényen élő munkáscsalá­dok. Nem a szavakkal játszot­tunk föntebb, hanem érzékel­tetni kívántuk, hogy a mun­kásosztályon belül is jelentő­sek az eltérések, akár a kere­seteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedelmeket te­kintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esz­tendejében a reálbérek évi át­lagban 3,1 százalékkal, a tár­sadalmi juttatásokat is tartal­mazó és a foglalkoztatottság változását is magában fog­laló reáljövedelmek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E nö­vekedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a második öt­éves terv esztendeiben sike­rült elérni. A jövedelmek ál­talános növekedése azonban nem jelenti azt, hogy a mun­kásosztály minden tagja, min­den munkáscsalád jobban, — s általában a becsületes emberek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irigylik a feltaláló, a nagy tehetségű színész, s más alkotó jövedel­mét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak ke­resetét, annyira felbe bori tó­nak tartják a haszonlesők, a konjunktúralovagok manipu­lációit. Érdemes azonban itt néhány mondat erejéig el­időzni. Amellett, hogy tökéle­tesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait, s követelik azoic minél határozottabb, s minél előbbi nyesegetését, hangsú ­lyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka foko­zott megbecsülése nem állít­ható szembe más tevékeny­ségek anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a közgazdász, a szá­zak munkáját irányító közép­szintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészét diri­gáló igazgató és helyettese, hanem arról, hogy a bérpoli­tika tökéletesítésével, a jöve­delem-elosztás korszerűsítésé­vel, a törvényes rendelkezé­sek szigorú betartásával, fo­kozott ellenőrzéssel, az adó­zási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelelnek a munkásosztály érdekeinek, mint a társada­lom egészének. Ez azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigiék­nél sokkal következetesebben szükséges érvényt szerezni a munkások körén belül is a differenciálás elvének. Nap­jainkban ugyanis, bár min­denki egyetért a jó és a gyen­ge munka és munkás megkü­lönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvényesítésére ke­rül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne néhá- nyan kapjanak többet, ha­nem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következ­ménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők kere­sete alig marad el a betaní­tott munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig valami­vel kevesebbet keresnek, mint a szakmunkások. A MUNKÁSOSZTÁLY EGÉSZÉNEK helyeslésével találkozott — s ez ismét pél­da a munkásosztály érdekei­nek érvényesítésére — a párt- és a kormányvezetés azon ha­tározott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával arányban ke­rüljön első helyre a munká­sok közötti keresetek diffe­renciálása, a jelenlegi bér­skála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb rutinnal dolgo­zik, aki igyekvő és szíwel-lé- lekke! végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra, hogy mel­lékállással. fusizással, növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron be­lül, azaz a többért ott kapja meg a többet. Ha ennek fo­kozatosan. és mindenütt ér­vényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a társadalom egésze azt ta­pasztalhatja, hogy a kiváló képességű, kvalifikált szak­munkás a képessége legjavát adva a kétszeresét, a három­szorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát végző, vagy az önállótlanul immel- ámímal dolgozó, akkor a fizi­kai munka megbecsüléséről már nem kell sok szót ejteni hiszen beszédesen vallanak arról a tényék. A munka és a munkás rang­ja természetesen nem kötőd­het kizárólagosan a bérekhez. Közrejátszik ebben az erköl­csi elismerés sokféle lehető­ségének kihasználása éppúgy mint a párt és a kormány szociálpolitikájának érvénye­sítése. Ez utóbbira gondolva, s a példákat találomra vá­lasztva, hivatkozhatunk a csa­ládi pótlék tervezett enrielé- sére, a nyugdíjrendszer fej­lesztésére, a munkakörülmé­nyek javítására, elsősorban a nehéz fizikai igénybevételt megkövetelő, illetve az egész­ségre ártalmas munkakörök­ben, s az egészségügyi és szociális ellátás egyéb terüle­tein tervezett fejlesztésekre. A fizetési borítékon kívül is tehát növekszik a társadalom elismerése a fizikai munka, s a munkások iránt. S ha ez az eddigieknél is következete­sebbé, világosabbá válik, ha a munkásosztály kevésbé tu­datos tagjai számára is felis­merhetővé lesz, akkor a ma még nem egyszer megkérdő­jelezett mondat, hogy anyagi és erkölcsi értelemben rang-e munkásnak lenni, kijelentő módba kerül, mert tények se­rege bizonyítja majd a ki­jelentő mód jogosságát. K. S. i A szigetelés forradalma Nemrégen kezdték és még folytatják az új vertikális rendszerű duzzasztókemence próbaüzemeltetését. A kemen­ce kapacitása ugyan kisebb, mint az előző típusoké. de — különösen a nyugati ex­Egyetien árva kémény és por, fehér por mindenütt. Belegrádon 10 éve csinálnak ipart. Olyat. ami kívülről osztályon aluli kukoricadará­lónak sem néz ki. Csak ha a megrendeléseket terítjük ki az asztalokra, gyártmány­ra és és berendezésekre egy. aránt., akkor képzelünk gyár­óriást márványkülsővel és sok ezer munkással. Pedig csak százharmin­cán dolgoznak a Nyírtelek- belegrádi Perlitelemgyárban. A siker fantasztikus A gyár története klasszikus példája a „sivatagi” ipartele­pítés lehetőségének. Hiszen amikor 1959-ben a nyíregy­házi repülőtér szomszédsága ban eg}’ kis sufniban dolgoz­ni kezdett az első magyaron szági perlitüzem, sokan meg­mosolyogták. Mert volt egy kemence, amely egy kupacba duzzasztotta le a perlitet és volt 40 munkás, akik kézi erővel kikaparták és zsákol­ták. A siker fantasztikus volt. Annyi megrendelés ér­kezett, hogy jó néhány kor­szerű, nagy létszámmal dolgozó perlitüzem sem tud. ta volna kielégíteni. Égy tény. A megrendelő-- seket teljes egészében ma sem birja teljesíteni az üzem. Pedig a kezdeti 30—40 ezer köbméteres teljesítménnyel szemben ma már 200 ezer köbméter duzzasztott perlitet állítanak elő. És nincsen etc egyedül. A dunántúli Tapol­cán működik még egy perlit- gyár, sokkal korszerűbb, mint a belegrádi, teljesít­ményben mésris elmarad. Ért­hető. hiányzik a 10 év küsz­ködése. a 10 év tapasztalata. A megrendelések pedig egyre jönnek. Nemcsak a duzzasztott perlitre és perlit- idomokra. hanem a duzzasz­táshoz nélkülözhetetlen be­rendezésekre is. Ennek az utóbbi feladatnak a teljesíté­sét szolgálják azok az újítá­sok. amelyeket nemrégen kí­sérleteztek ki a belegrádi perlitelem gyárban. port-kívánalmak viszonylatá­ban — minőségileg sokkal jobb perlitet duzzaszt az edő- •:őnél. Ennél elsősorban a berendezést keresik a vásár­lók, így az üzsm elsőrendű feladata nem a gyártmány, hanem a berendezés exportá­lása. Az első megrendelők főleg nyugati cégeik, míg a hagyományos berendezést inkább Csehszlovákia és Ju­goszlávia vásárolja. A gyár másik újdonsága szinte forradalmasította a szi­getelést. Ez a hidrofób perl it. más néven a víztaszító perlit Míg a hagyományos, duz­zasztott .perlit saját súlyának 4—5-szörösét szívta fel víz­ből, addig a hidrofób perlit csupán néhánv százalékot. Kedvező tulajdonsága vi­szont, hogy a szerves anyago­kat. elsősorban olajokat nagy mennyiségben szívja fel. Igv elsősorban a szennyvíztisztí­tásnál. de szigeteléseknél is kiválóan fel lehet használni. Érré csak egy emlékezetes példa, a balatoni olajbetörés, amit a televíziónézők is lát­hattak. A víz tetején szét­folyt olajra hidrofób perlitet öntötték, az felszívta az ola­jat. ezután már mást nem kellett csinálni, csak össze­szedni a perlitport. A hidro­fób perlit laboratóriumi kí­sérletei elkészültek, s még ex év végéig készen lesznek az üzemi kísérleti gyártással is. Mindez- csak a kezdet A hidrofób periitre, bar meg csalt a kísérleteknél tartanak, megérkezett az el­ső megrendelés a TVK-tói. Az ígéret: elsőik között lesz­nek. ha már gyártani fogják. Addig még egy másik lebe. : őségről is be kell számolni. Jelenleg ömlesztett perlitet és vízüvegkötésű idomokat, szigetelőtéglát, csöveket ké­szítenek. De a jövő év végé­re már bitumenkötésű duz­zasztott perlitre is elfogad a gyár megrendelést. Ebből már ma is óriási kereslet lenne, hiszen amellett, hogy "nősebb kötésű a korábbinál, víztaszító is. amit az előző­ről nem lehet elmondani. En­nek gyártására a tervek már készen vannak, a központ jó­váhagyta a belegrádi telepí­tést. A Nyírtelek-belegrádi Per- ütelemgyárban azt mondják; a* 10 éves múlt ellenéré, hogy mindez csak kezdet. A gyárat 10 év múlva kell meg­nézni . Horváth S. János Nyíregyházán a TITÁSZ udvarán csúszózsaluzással, betonból épül a 80 méter magas óriás kémény. Hammel József felv. KIS SZOBA könnyebben él, mint három vagy öt esztendeje. Ezt egy­részt bizonyítja az, hogy azok­nak a családoknak a kategó­riájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem ha­ladja meg a havi 800 forintot, még mindig sok munkáscsa­lád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé dif­ferenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti ha­tárvonalat, s ilyen esétben a jó munkát végző életszínvo­nalának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét. A TAGGYŰLÉSEKEN er­ről elhangzott vélemények nemcsak megszívlelendők, hanem egyenesen kötelezik is az érintetteket a határozott cselekvésre. Igazuk van azok­nak, akik joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, értéke kell, hogy legyen. S e mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások Szamosközi ismerősöm me­séli idősebb Gorvák Imre történetét, hogy bebizonyít­sa: szép, nagyon szép dolog a rengeteg új ház, amit az ár után építettek, de van még valami, amire se gyűj­téssel, se kedvezményekkel nem lehet egyhamar megol­dást találni. Talán az idő... — mondja. Még a hatvanas évek ele­jén. a termelőszövetkezet ala­kításakor beszélte hetekig a falu Imre Bácsi és a fia, if­jabb Gorvák Imre nagy civa- kodását. Az apa hallani sem akart a belépésről, míg a frissen házasult ifjabb Gor­vák az elsők között érezte meg. hogy csak összefogással lehet kikecmeregni a sze­gényes gazdálkodásból, csak úgy lehet ötről a hatra jut­ni Addig közösen dolgozták a 8 hold földet az apjával, s amikor ifjabb Gorvák dön­tött. odaállt az apja elé: kéri. ■íja ki a neki járó részt. négy ő egyedül is. Viharos éjszaka volt az. Idősebb Gor­vák előbb kikergette a fiát a szülői házból, majd két nap múlva a felesége útján kö­zölte a fiával: csak azért, hogy együtt maradjon a föld, aláír 6 is, de köztük egyszer és mindenkorra mindennek vége. Egy év múlva özvegyen maradt Imre bácsi, ráadásul, míg bírta a munkát, sehogy- se jutott egyenesbe a tsz sze­kere. Ugv váltogatták a vezetőket, mint más ember a fehérneműt, egyszer a belvíz máskor meg a szárazság ve­tette vissza a közöst. Szinte napról napra nőtt a harag is a fiával szemben. aki — ahogy mondani szokta volt: bezsarolta őt a tsz-be. — Hatvanöt után hozzáértő, be­csületes emberek kerültek a szövetkezet élére, de mire az első tisztességes zárszámadást tartották. Idősebb Gorvák Imre már nem iárt ki a me Tőre. leszázalékolták. Magányosan élt akkor amikor jött a víz az idén ta­vasszal. Mindenki menekült, ő maradt. Amikor összedőlt a nagyház, az udvar másik oldalán lévő nyári konyhába hurcolkodott. Annak csak a fala repedezett meg. Né­hány hét múlva aztán ki­mondták a döntést: új helyen építik fel a falut, mert itt jöhet újra a vész. Ifjabb Gorvák mindennap érdeklő­dött a tanácsnál az apja fe­lől. hogyan döntött. Hiába reménykedett. Imre bácsi kö­zölte • itt marad haláláig, a kis nyári konyhában, neki az s megteszi. Ekkor a fia vett egy üveg bort a kocsmában, elment az apjához. Órákig csak né­hánv szót szóltak, az ital is lassan fogyott Amikor aztán a üú rátért az elköltözésre. Imre bácsi kifakadt: „Énve- lem ne törődj, egyszer máira vízre vittél...” Érvelt a fiú. ihogv csak tudott, végül azt 'avasolta: nem keli új házat jpítente az arcának ió nagy lesz az övék iut neki benne egy szoba, ellehet ott béké­ben. Az öreg felszegte a fe­jét: „Mondd ki inkább a szándékodat, hogy vigyem a megkapott segélyt, hadd le­gyen mit elvernetek bútorra, meg autóra. Utána meg le is út, fel is út.” Ifjabb Gorvák olyat csapott a festetten asz­talra, hogy majd elrepedt: „De az istenit! Nem érti. hogy kívül marad a gáton, nekem meg mondják az is­merősök. hagyod veszni az apádat? Legyen boldog a pén. zével!” így váltak el a nváron. Nemrég kora délután ko­pogott Imre bácsi a fia ajta- ián, a kívül még pucolatlan házban. ..Csak egv kis időre lőttem, 'fettem sót. cukrot, pipadohányt, merthogy oda­kint megszűnt a bolt. Ha már erre jártam, a gyerekeknek itt van egy kis csokoládé.” Imre. a fia még nem volt otthon zetoros. állandóan mennek Imre bácsi te sem ült, csak szétné­zett. Mondta. szép, szép a ház. csak minek az a nagy flanc a fürdőszobába, annyi csempe... Vasárnap meg 'em plomba jött, utána újra vitt cukrot az unokák­nak. Imre. a fia megint üve­get bontott, vörös bort, megit­tak egy-egy pohárral. Hiába kérlelték az öreget, marad­jon ebédre,'mondta, siet. leg­feljebb a jövő héten. „Csak ne fűtsetek be ennyire, majd meggyullad nálatok az em­ber. Ehelyett a cserépkályha helyett is elég lett volna a fele. A kicsi szobába mit tesztek? Látom, még spóro- tök sincs, ahol kenyeret le­hetne pirítani. Ez a gáz is csak hivalkodás, kényelmts- kedés.” Ifjabb Gorvák újabb po­hárral öntött és a szája sar­kában mosolyra görbült egy vonás. Egy hét múlva hiába vár­ták Imre bácsit. Az ő helye üresen maradt az ebédnél. Csak másnap reggel kopogott, megint csak néhány percre, nehogy azt higgyék, hogy beteg, tegnap másfelé veit dolga. A fia bólogatott, hogy érti ő. tudja ő. — Ezt meg miért hallgatod el? — csodálkozott Imre bá­csi, amikor búcsúzás előtt be­nyitott a kisszobába. Egy csikótűzhely állt a sarokban. Angyal Sámfa*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents