Kelet-Magyarország, 1970. november (30. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
n. úm KSLST-WAGTAnORSZA® ~ VASÁRNAPI MELLÉKLET 1*970. Twvemher Ä —- Négy meg kettő nem hat. Mi így tanultuk, Zoll. Három meg három az hat. FOGAS KÉRDÉS De honnan tudja a termosz, mikor kell melegen, mikor meg hidegen tartani a folyadékot? ESKÜVŐ UTÁN . Modern kentaur Az ecset mestere — Nem festeni, eladni nehéz. Az az igazi művészet. Ugyebár festem a festőművész is tud, de eladni csak az életművész. Melyik a nagyobb művészet? Az életművészet. És én az vagyok. Zseni. Nem is akármilyen, mert eladom a képeimet... Akarom mondani Helénkém. a feleségem képeit, mert festeni és eladni egy személyben lehetetlen. Főzés közben kapja el mindig az ihlet. Egyik legnagyobb művére. a híres „Naplementére", a spenót tükörtojással ihlette. Soha nem szakad el a valóságtól az én kedves Helénkém. Erdei tájképeihez mindig favágás közben gyűjt erőt. Művész a lelkem, nagy művész! No, de gyerünk, *mert el kell adnom a festményeket. ★ — Adj Isten, nőném! Kindi tisztelhetem, kedves né- német... ügy! Treszka népemnek... Nézze csak, kedves Treszka néném. Rögtön kiterítem a képeket... Na látja, egy ember, aki házhoz szállítja a művészetet. Ezeket nézze mamám. Ilyen képeket még nem tapogatott. Érzi a fogásán? Kötényt nem szabnak jobb vászonból! Meg ami rajta van... Aha, látom az a Jézusos tetszik magának. Máriás huncut Legyek, ha nem azt választanám magam is. Egy kicsit távolabbról nézze, úgy még szebb... Nana! Ne menjen azért a kert végéhez, mert akkor nem látja a glóriáját. A máriáját! Ez békebeli glória ám, kedves Treszka néném. Látja, igazi körzővel készült. És a fej- tartása ennek a Jézusnak... Ide nézzen! Itt a kezén ezt a két galambot figyelje... hercig. mi? Látja, ott hátul a háttérben, mind olajfa. Ezek az olajfáik megérik a potom négy pirosat és ingyen kapja Jézust, a két galambot, meg a felhőket. És micsoda felhőkét? Na. ne teketóriázzon néném! Művész vagyok, nem házaló! Nézze!... így még jobban láthatja a napot, az ott. mind fludium, abban keringenek a szubsztanciák! Halála után a magáé is otti fog majd körözni. Közelről nézheti az űrhajókat is... Én nem gondolkodnék kedves néném. azért a lambom. Szép őzikék, mi? Szerelmesek... Hehe... Uram! Ha sokat lázit, feljelentem üzletrontásért... Hogy én is- merem-e Munkácsy „Ekceho- makját”? Nevetett, uram... Munkácsy is halála után futott be. Nekem még van 25 évem és én is befutok. A képeim negyven év múlva védettek lesznek! Ingyen takarékbetéthez jut. aki ezekből vásárol... Látja ezt az „Almahámozó lányt”? ügy árad belőle az élet, majd kilép a kertből... Miért? Ne rö- högtessen, uram! Azért nem lépi túl a keretet, mert kerettúllépésért sokan lebuktak már! Van vádlija, mi? Nő ez, tetőtől talpig... Hogyan? Ki forgolódik a sírjában? Benczúr? A Gyula? Mindenki úgy forog, ahogy akar! Én sem loptam a tehetségemet... Van még kettő, kinek adjam? Ne tanakodjanak, mert elfogy. Ért a „Keresztrefeszi- tettet”? Nem balhéból mondom, de szívemből csöpögött lábaimhoz a vér, amíg keresztre feszítettük... Az asz- szonnyal ketten! ö a kezeit, én a lábait szegettem az ecsettel. Művészélet, nehéz élet. Néha fizikai munkát is kell végezni... Helyes! Magának meg azt a „Dinnyés” képet... Háromszáz! Ez nem mireUtdinnye... Na végre! Látja uram, hiába csaholt... Egy darab sem maradt. A művészetet veszik, mint a cukrot! ★ — Három deci tisztát... Hej Helénkém, Helénkém! Aranyat ér a kezed... Még három decit... Magának is, én fizetem! 'iVÍüvész'vagyok, kérem... Milyen művész? Ne kérdezzen bárgyúságot, édes csapos kar társ! Nézzen a hajamra, könnyű kitalálni... Az ecset mestere... De ma eladtam a képeket és megnyi- ratkozom... (—e. -gy.) TEZABEL ’70 A színésznő nagy művésznő volt. Interjúalany lexikonkorban. A balatoni üdülő különszobájában fogadott. Kávé, szokványkérdés, unalomfelelet, búcsúmosoly, indulás. A shakespeare-i Karola váratlanul utánam szólt: — Fiatalember... Pardon, szerkesztő... elvtárs, kérhetek magától valamit? Vigyázzon, nagy kérés. — Parancsoljon. — Ha kellemetlen, mondja meg, s akkor.., — Tessék, nyugodtan. — Maradjon itt nálam egy órát, negyven percet vagy legalább húszat. — Kérem, ameddig... — Nem kell megijedni, kedves... Mi is a vezetékneve? Igen, tudom már, eszembe jutott... Foglaljon helyet. A házitelefonhoz lépett. — Halló.'.. Lénártka? Egy kis üveg konyakot kérek... Első emelet négy... És két poharat. Igen: kettőt!... Meg egy doboz Fain tost. Kopogtattak. A művésznő az ajtót félig nyitotta. — Tessék. Italt, szivart, gyufát hoztak. Átvette. Köszönte. A szoba- asszony lesett. Én zavartan igazgattam nyakkendőmet. Kattant a zár. Karola zsebre tette a kulcsot. Leült. Velem szemben. Töltött. Szivarral kínált. Nem kértem, ö rágyújtott. Pöfékelt, karikát fújt. Nyolcast is tudott. A hamut leszórta a szőnyegre. A pongyolazsebéből passzianszkártyát vett elő. Keverte, kirakta, a játszma nem sikerült. A szivar elaludt. Sötétedett. Nem gyújtott lámpát. Szomorkásán, cinkosan suttogta: — Még húsz perc... Jó? Bólintottam. Felállt. Az ablakhoz lépett. Kinézett. Behúzta a függönyt, leengedte' a redőnyt. Jezabel-mosollyal, elégedetten állapította meg: ■— Lesnek! Az ajtóhoz ment. Hallgató- zott. Putifárné kacsintással nevetett: — Fülelnek! Nem szóltam. Karola beszélni kezdett, halkan, tagoltan, messzecsengőn. — Szeretlek... Drága... drágám... édes kicsim... Te! — felnevetett, hirtelen elfúlt a hangja. , A pléh hamutartót a földre dobta. A lemez csattant a parketten. Már az ágynál volt, a vánkost gyürte-gyü- rögette, a paplan egyik végét a padlóra csúsztatta. Kattant a kis villany az éjjeliszekrényen. Visszajött. Leült. Ivott Én is. — És most elmondom, mindez miért történt... Nekem meglehetősen rossz a hírem. Karola évtizedek óta bestia. Magának bevallhatom, hiszen jó barátok lettünk: manapság nincs kedvem férfifaláshőz, fáradt vagyok. Azonban tartanom kell a megszerzett renomét, különben híre megy: kiégtem, elpletykálják: nem találok, sőt, nem is keresek új partnert a régi játékhoz. És ettől mentsem engem a mennyei szufiták mögött az a fehér szakállú agg fővilágosító... Látom, nem nagyon ért, most még nem. Hány éves? Hát úgy huszonöt esztendő múlva rájön, miért ragaszkodott Karola a színházhoz az életben... és igazat ad nekem... Még egy pillanat... Hozzám lépett. Hajamba túrt. összekócolt, lesimított. A nyakkendőmet picit félrerántotta. Halántékomat par- főmcsöppel frissítette, az orrom és az ajkam között rú- zsos kendőt húzott, púderrel fedte, a pudert letörölte. — így... Köszönöm a szír vességet. A kulcs előkerült, fordult. A művésznő az órát nézte. — Na rendben vagyunk... Most már mindenki tud, beszél Karola legújabb kalandjáról, s ami fő, tovább is adja. Hiába tagadnánk; ki hinné el?... Egyszer lehet, hogy nyomtatásban is olvas majd kettőnk szerelméről, s akkor már talán maga sem tiltakozik. László Miklós négyszázért. Hiszen ingyen adom... Ne kintről nézzék kedveseim, jöjjenek beljebb a kapun. Maga meg néném szaladjon a pénzért. Nyúljon könyökéig a szalmazsákba, megéri... Nézzék, nézzék csak! Ezek az igazi festmények. Valódi vászon, valódi olaj... Köphetik, döngölhetik, gyűrhetik, moshatják, vasalhatják! Megtartja színét és kirúgja magát, mint az angol szövet. Aha, aha. látom a fiatalember a „Zenélő lánnyal" kacérkodik. Klassz, mi?... Azt elhiszem! Nem hamisítvány... Figyelje a melleit: meg a ruhája alól kilátszó térdeit... Az sem kutya mi? Ha megveszi, nem kell nősülni sem, ezzel asz- szonyt visz a házhoz! Látja ezt a paszulyevö kis száját, milyen édesen csücsörít? Tarka-barka ruhája megéri az öt kossuthlajost. Ami a ruha alatt van, azt ingyen adom... Mit beszél? Maga ne szóljon bele uram. Erre mondja, hogy giccs? Nézze meg a színkeverést. Igazi okkersárga és cinóbervörös. Ha Rembrandtnak... tudja ki volt az a Rembrandt?... Na! Ha Rembrandt ilyen festékekhez juthatott volna. nem evett volna száraz kenyeret. Ugyan... Legalább előttem ne játssza meg a műértőt... Igaza van. galambom. Az úr a levegőbe beszél... Ebből...'’ Egyet ebből. egyet ebből. Angróban húszat engedek, ötnyolcvan lesz a kettő... Ez a saoba dísze. Van ízlése, gaKÉRÉSZIREJTVÉDIV 1916. november l»-én halt meg Henryk Sienkiewicz lengyel író, a ,,Quo vadis” alkotója. Beküldendő sorok: vízsz. 1., 4£. és függ 16. VÍZSZINTES: 1. Első humorisztikus novellájának címe, melyet 1872-ben írt. 14. A valóságot tükröző. 15. Rablóvezér. 16. Városrész-rövidités. 17. Készpénz. 19. Vissza: folyó a Szovjetunióban. 20. EMM. 21. E hangszer. 23. Filmfajta. 25. Erdei növény, első kockában kétjegyű mássalhangzó. 27. Barázda a homlokon. 28. Svéd gépkocsimárka. 30. Nagyokat szuszog. 31. Becézett női név. 32. Mázol. 33. Fermentum része! 35. Becézett pői név. 36. Téli sporteszköz. 37. Titokban figyel. 39. Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 41. DH. 42. Egyik történelmi regényének címe. 43. Telek szélek! 4ő. Tengeri emlős. 4«. Konyhai edény. 47. RZ. 48. Szélhárfa. 50. Testi sérülés. 52. Odaát. 53. Pest megyei község (+’). 54. Kambodzsai vá- ros. 56. Hordófajta. 56. Távozz. 59. Orozna. 61. Vízben élő állat. 62. Nyakláncon függő, reneszánsz kori zománcozott arany ékszer, régi magyar neve (-f-’). 63. Toronyban van! 64. Igen oroszul. 66. MY. 67. Vissza: szomorú. 68. Város a Szovjetunió északi részén a 40. hosszúsági fok mentén. 71. Szőnyegfajta névelővel. 73. Zsarnok, kényúr. FÜGGŐLEGES : 2. Valódi, hamisítatlan. 3. Nemzetiközi Lehin-békedíjas, chilei kommunista költő. 4. Mássalhangzó fonetikusan. 5. Ritka női név. 6. Fúvós hangszer. 7. Mesében van l 8. Pécsét helye. 9. Fogoly. 10. Keleti nép. ti. Építőanyag. 12. „Végtelenül” felkavarja gyomrát. 13. Ebből készül a magyar ezüst. 16., Az író egy másik történelmi regényének címe. 18. Egyszáznegy- vcnküenc római számmal. 22. Dö. 23. Folyó a Szovjetunióban. 24. Rég: római köszöntés. 26. -ban, -ben, latinul. 28. A játékban ilyen fél az egyik. 28. Papi díszöltözet. 32. Szelíd. 34. Tisztítsd ki a ruhát! 37. LÜC. 38. Nem ül. 40. Az egyik oldal. 44. Céltalanul őgyeleg. 47. Álla....* szemes áruknak ömlesztve történő szállítása. 49. A könyv oldalait forgató. 51. Testünket fedi. 52. Takarmánynövény. 53. Tőzsdei papírok árfolyamesése, tárgy esetben. 55. Úgynevezett. 57. E’ogaival őröl. 58. MÁ. 60» Juttat? 62. Szerencséje van a játékban. 55. Egykori török katonai rang. 66. MKP. 69. Saját kezűleg. 70. AU. 71. AO. 72. Helyhatározó rag. A megfejtéseket november 33-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk el! Október 25-i rejtvény pályázatunk megfejtése: Hogy megmentsék a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól. New Yorkot. Nyertesek: Bányai János, ár* Borsy Zoltán, Dallos Irén, Mik- ler Sára és Szakács Lajosné nyíregyházi, Szilágyi István bal- kányi, Barna Szőgyén Bertalan jékei, Pethe Istvánné napkóri, Kása János nyírbátori és Fazekas Istvánné tiszadobi kedves rej tvény f ej tőink. A nyereménykönyveket pofi” tán elküldtük» G YERME K LOGIKA
