Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

r M. «sm 1970. október It 1 HORDOZHATÓ HAZAK KÄSZOUfEK ■— Milyen sértődősefc, essek arra kértem őket, ne poroljanak tíz óra után, erre elköltöztek. (Kallus ralza) — Forgattam..: _ ??; — A lottókereket a sorsoláson. FOGADÁSON «— Egyszer már meg kell mondanom: magát így, négyszem­közt sokkal jobban értem, mint a könyveit! KÉTFÉLE MÚZSA é- Most jut eszembe, hogy elfelejtettem megtölteni a puskát... Főnökkezelés Suhajda Tamás nem. egy elveszett ember. Bár a zab- hántoláshoz nem sokat ért és a szakemberek szerint so­ha nem válik majd. komoly talentummá e bonyolult szakmában. De viszont an­nál jobban ért a főnökkeze- léshez. Ez egy új jogalom, az értelmező szótárban még benne sincs. Az új munka­kör egyik kitűnő képviselője, Suhajda, akiről most szó lesz. Tamás barátunk a hántolá- si osztály vezetőjét vette ke­zelésbe. Először a formalitásokra került sor. Ugyanazt a ciga­rettát kezdte szívni, mint a főnöke, ugyanazt a bort itta, amit az szeretett és ugyan­úgy ebéd után, ahogy ö szok­ta, holott eredetileg szivart szívott és csak sört ivott. Ugyanakkor ment moziba és természetesen ugyanazokat a filmeket nézte, amit a fő­nöke. Ugyanabban az idő­ben sétált hajnalban és ké­ső éjszaka, amikor a főnö­ke. Legjobban a tavaszt sze­rette és igazán kedvesnek csak a szőke hajú és kék sze­mű nőket tartotta, utálta a kis Kovácsot a bérelszámo­lásból, a legszebb sportnak a vízisít és a legjobb gyü­mölcsnek a sárgabarackot tartotta. Mint a főnöke. Órákig ácsorgott az ajtaja előtt, hogy amikor az kitép, ő villámgyorsan haladhasson tova, hóna alatt hántolni va­ló zabbal. Lassan, de biztosan, sike­A Balatom-part együk luxuséttermében találkoztam a folklóristával. Vakító fehér vászonkabátban száguldozott az asztalok közt. Deltas ifjú volt. kamasz mosolyú, némi­képp Vittorio Gassmannra emlékeztetett. Vérbeli fizető­pincér létére blokk és go­lyóstoll lapult a bal felső zsebében. Korántsem mappa, jegyzettömb, mint a folkló­ristáknál. Később derült ki, hogy a népek bet$ő termé­szetrajzára kíváncsi. Egészen eredeti kísérleti módszert alkalmazott. Letette asztalomra a számlát és kijelentette: — Kereken harmincikettő, a Colával. Gyorsan átfutottam az­étlapot. öt húszat számolt a levesért, három negyven he­lyett. Tizenöt kilencvenet a szalontüdőért, spagettivel, aminek az étlapára potom tizenegy forint. Gyors fejszá­molás, hat forint hetvennel csapott be „Gassmann”. Tárgyilagosan szóvá tettem: — Van egy kis differencia, látom, nem étlapról dolgo­zik. Mosolya, akár a tetten ka­pott sihederé. — Pardon, uram, hat hetven visszajár. Naponta változnak az árak, tetszik tudni. És én nem vagyok magoló típus. Nincs rá időm. Rohanó szá­zadban élünk. __ Inkább a hasára üt. — Eltúlozza, jó uram — tiltakozott. — Inkább az érzéseim után megyei-;. Rend­szerint eltalálom. Véremben van az ilyesmi. — Pedig étlapról egysze­rűbb lenne. Időt takarítana meg. Az is előfordulhat, hogy reklamálnak. Gassmann nyeregben élez­te magát. Fölényeskedett: — Egy-kettő, ha akad. Fe­hér holló. A mi vendégeink nagyvonalúak. Sok a külföldi. Boldog, ha megússza ennyi­vel. — És az itthoniak? Nem szeretjük a bűvészmutat­ványt. Ez nem jutalomjátók. — Mennyire téved! Persze van, aki okoskodik, mint uraságod. Akadályozza sze­gény pincért a munkájában. — Pompás megfigyelő. S ami fő. kötetlen módszerrel dolgozik. — Azt hiszem. Az üdülő érezni akarja, hogy nya­ral. Lustálkodik keveset. Nem kicsinyes. Irtózik a számoktól. Néplélektan ez, riilt magára irányítania fő­nöke megbecsülését, szerete- tét. Egyszer azonban valamit túlzásba vitt. A legnagyobb kánikula idején beutalót ka- pott Bálát onlellére, ahonnan egy hét után -visszajött és beült hivatali szobájába. A főnök meglepődve kérdezte, hogy mi történt, hogy kerül ide, ebbe az áporodott, forró levegőjű helyiségbe, a ma­gyar tenger hús hullámai he­lyett? Tamás forrón főnőkére függesztette szemét és a szakszervezeti beutalóval könnyedén legyezgette ma­gát. — Nem tudok én a Bala­tonnál semmittevéssel időzni. Nem tudok én zabhántolás nélkül meglenni. És nagyon hiányzik valakinek a társa­sága... (Itt elharapta a mon­datot és sajátosan rossz érzése támadt. Talán ez mégis túlzás volt, ilyen átlát- szó szöveget talán taktikai hiba volt a főnöknek oda­nyomni.) , Ez valóban hiba volt. A képmutatás, az olcsó hízelgés, a kispolgári törleszkedés a régi világban kifizetődő volt. Az ilyesmire ma már rá le­het fizetni. Suhajda ■ Tamásnak jogosan volt kínos érzése, Mert bizony a legközeleb­bi alkalommal dupla prémiu­mot Jcapott. (—s) uram. Ahány nemzet, any- nyiféle arcjáték, gesztus a fizetésnél. Megsüvegeltem magamban Gassmannt. Ez igen! Néplel- ket tanulmányoz, számlaren­dezés ürügyén! — Valóságos folklórista maga, barátom — lelkesed­tem. — Annak készültem. Ha­bár elsodródtam kissé. Tud­ja, a nők. Ma már csak hobby. Kísérletezek. Tanul, mányozom a vendég arcát... Egyszer megírom. — Addig is megtalálja a számítását. Kérem a hat het­venet. Pajkosan mosolygott, mint egy gyereklelkű óriás kamasz. S máris rohant friss va­dászterületek felé. Hunyadi István A T értekezletet a Duna— Tisza közén rendeztem. így az összes érdekelt elfért, bár néhány tízezernek csak a Dunán lehorgonyzóit tuta­jokon jutott hely. A megbe­szélésre ugyanis a közönség kategóriájába sorolható egye- deket hívtam meg, hogy elő­zetesen megbeszéljem velük egy készülő humoreszkemet, mely elhatározott szándékom szierint egy igazi 'közönség- hurnoreszk lesz, tehát kielé­gíti mindenki igényét, nem sérti senki ízlését, és talál­kozik a közönség minden tagjának teljes egyetértésé­vel. Amidőn e meghívott kö­zönség elhelyezkedett a Du­na—Tisza köze kényelmes homokbuckáin, felmásztam a János-hegyre, és egv beatze- nekar erősítőjén keresztül így szóltam az egybegyűltekhez: — Kedves közönség! Min­denekelőtt tisztázzuk: aiki nem közönség, menjen át a Dunántúlra...­Mindössze egy hajó telt meg. Erre szálltak a film- és színházi rendezők, vala­mint a kritikusok, akik sose számítják magukat a közön­ség soraiba. Ezek mély un­dorral hagyták el a gyűlés színhelyét, bár néhányan a távozó hajó tatjába vonul­tak és onnan csókokat hin­tettek a szárazon hagyott kö­zönség felé. — Humoreszikem témája — folytattam, amidőn a hajó el­távolodott — egv szerelmi történet... Több százezren pattantak fel a homokból, valahol a Kecskemét táján gyülekez­tek. Szószólójuk kijelentette, hogy az élet komoly dolgai­ról írjak, őket nem érdekli már a sex. miután vala­mennyien túl varrnak a hat­vanon, vagy pedig régi há­zasok. — De ebben a szerelmi történetben nem lesz sex — biztosítottam őket,.., mire becslésem szerint 2—3 mil­lióan álltaik fel és tiltakozá­suk jeléül átmenteik az Alföldre sztriptízt nézni. — Természetesen, nem ön­célú szerelmi történetről van szó. A cselekmény során fel­villan a társadalmi háttér, a fiatalok és öregek problema­tikája... Ekkor felálltak azok az öregek, akik még érdeklődtek volna a szerelmi történet iránt, valamint azok a fiata­lok, akik a sex nélküli cse­lekménnyel is megelégedtek. — A könyökünkön jön ki — mondták, és elvonultak a Kisalföldre, ahol egy beatze- nekar operettdalokat ját­szott. — Kedves közönség! Higy- gyék el, nemcsak a téma a fontos. Az a lényeg, hogyan dolgozzuk fel. Az én humo­reszkem modern lesz... Megint felálltaik vagy egy- milliónyian... — ...de természetesen fel­használja nemes hagyomá­nyainkat is — kiáltottam a távozók után, ők azonban undorral úsztak át a Dunát. Közvetlenül utánuk az a fél­millió hallgatóm hagyta el a terepet, akiknek a hagyomá­nyok ellen volt kifogásuk. — Versbe írom! — ordí­tottam kétségbeesetten, mire megint néhány százezerrel ke­vesebben lettünk, és a meg­maradónak már Pest megyé­ben is elfértek. Nem csüggedtem. Nem adtam fel a harcot. Mert ha humoreszkem nem lesz közönséghumoreszk, a kritika talán elismer, de népszerűtlen leszek, és so­sem hívnak meg a televí- zióba. Arra gondoltam, hogy egy kis sexei, egy icipici sexecskével néhány milliót vissza lehetne szerezni. Elég lenne, a humoreszkem hős­nője a cikk elején ruhátla- nul, vagy mondjuk elég len­gén lenne öltözve, és félre­érthetetlen helyzetben ta­lálnák egy szállodai szobá­ban. De hiába üzentem át az Álföldre, a közönség egy része már menthetetlenül el­pártolt tőlem. Ahogy szét­néztem a tájon, üres homok­buckákat láttam, csak itt-ott lézengett néhány ember, az­tán lassan ök is cihelödnl kezdtek. Utánarohantam az egyik távozónak... — Uram...! Olyan humo­reszket írok, amilyet akar, csak maradjon... — Sajnos, nem lehet! Ke­vesen vagyunk. Ha marad­nék. azt mondanák, hogy sznob vagyok . - Különben - én. akkor is elmentem volna, ha mindenki itt marad, mert az­zal vádolhattak volna, hogy tömegízlésem van. A humo­reszkeket pedig egyáltalán nem szeretem... — Akkor miért jött egyál­talán ide? — Vitázni! Manapság a filmről, a labdarúgásról fo­lyó vitáit sokkal izgalma­sabbak, mint maga a meccs, vagy a film... Itt is egészen jól szórakoztam — mondta, és utolsónak távozott... Ősz Peren« KERESZTREJTVÉNV 1813. október 10-én született Giuseppe Verdi. Alig 16 eszten­dős, amikor felvételi vizsgára jelentkezik a milánói konzerva­tóriumba A professzorok elu­tasítják kérelmét, mert. nem tartják elég tehetségesnek a pa­rasztgyereket és ... folyt. a beküldendő' vizsz. 1. függ. 14. és vízsz. 42 sorokban. . Vízszintes: 14. Fásult, szenvtelen. 15. Papi díszöltözet. 16. Mutatónév­más. 17. Zenei kettősök. 18. Kö­zépiskolás. 19. Ludolf-féle szám. 20. A Szovjetunióban 1921-ben bevezetett új gazdaságpolitika rövidítése. 22. ZM. 24. Állami Biztosító. 25. Huj, ... hajrá! 26. Idény. 28. Különleges, eredeti, német eredetű szó. 31. Borulo. 32. Kártyapénz. 34. Békaporonty. 35. Fordított evőeszköz! 36. A munka és energia egysége. 37. Gyors növekedést biztosító álla­ti eledel. 39 Az összetett szavak végén a származással való kap­csolatot jelenti. 41. Maga-e? ud­variasabban. 43. Menjetek, la­tinul. 46. „Hangtalan” nesz. 47. Észrevétlenül figyel. 48. Kerék közepe! 6o. Dohány, idegen nyelven. 52. Helyhatározó szó. 54. Futásáról Vörösmarty eposzt írt. 56. Hajdú-Bihar megyei köz­ség. 57. E dal. 59. Orvosi recept. 60. Tagadószó. 61. Kétjegyű más­salhangzó. 62. MS. 64. Német né­velő betűi keverve. 65. Izraeli gépkocsik betűjelzése. 66. Egyik évszakot. 68. Ilyen munka is van. 70 OKK. 71 Szövetségi ál­lam az USA-ban. 73. Erre a rendszerre összpontosulnak a külső behatások az embernél. 75. Nagyjavítás. Függőleges: 2. A hasonló nevű holland csa-' Iád nyomdálában készült könyv. 3. Ez a nap. 4. Ipari városunk. 5. A macskák családjába tarto­zó ragadozó. -6.' Kellemes íz. 7 Játék mássalhangzói. 8. Fertőt­lenítő. 9. Sokat énekelnek az Operában. 10 Vissza: Katona József bánja. 11. Cser, bükk, tölgy, szil. 12. Asztatin vegyjele. 13. A sörfőzéshez használt kom­ló keserű anyaga. 21. Tesjped, (pl. gazdasági élet). 23. Csíkos ruhás áUami „tehertétel”. 25. Melegét vesztő. 27. Dániai gép­kocsik nemzetközi betűjelzése. 29. Gyomornedv fermentuma. 30. .. . tóval a végén Verdi egyik remekműve 31. Rövidített űr- mérték. 33. Névelővel, aki a szé­lén áll, az csődöt mondott. 35. A frigy. 38. Emelt zenei hang, idegenesen Írva. 40. Vágószer­számoknak van. 44. Táblázat ide­gen nyelven. 45. Kutyám. 48. El­jut a kitűzött célhoz. 49. Az ő szelencéje minden baj forrása, (+’). 51. Régi római pénz. 53. Görög törzs tagja. 55. AV. 57. Idea. 58. Költő a XVII. század­ban. (László). 61. Egtelen gön­gyöleg! 63 Egtelen tüzelőanyag. 66. Köböl közepe. 67. Szovjet ex sakknagymester. 68. Nagyon levese«. 69. Cselekvést kifejező szó. 72. Rangjelző. 74. Kis patak. A megfejtéseket október 19-ig kell beküldeni. CSAK LEVELE­ZŐLAPON BEKÜLDÖTT MEG­FEJTÉSEKET FOGADUNK EL. Szeptember 27-i rejtvény pályá­zatunk megfejtése: A Bánk bán és a Lohengrin első felvonása, s Hti- nyady László nyitánya. Nyertesek: Jeszenszky And­rásné, Kádár Lászlóné, Király Istvánné, Szathmáry Margit, és Tarnavölgvi András nyíregyhá­zi, Nagy Sárjdorné Aporliget-Üj- tanyai. Kováts Csabáné, nábrá- di, Bihari Aladár nyírgyulaji, Pósán Istvánné tiszadobi, és Vaj­da Sándor tiszavasvári kedves re j t vényfej tőink. A nyereménykőnyveket por­tán elküldtük. FILMftYELVEN KELET-MAGYARORSZ AG — VASÁRNAPI MELLÉKLET Az elsodort folklorista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents