Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

I, oldal iretCT-wAerAnoRszAO i§7$ o)tldSé> lé. SZÜLŐK FÓRUMA: Az iskolás napirendje Legtöbb iskolánkba n váltakozó tanítás folyik: a gyerekek egyik héten f 1 .lőtt, a másikon délután jár­nak iskolába. Emmák megfelelően változiik az- otthoni napirend is. Szeretnénk néhány tanáccsal segíteni a helyes ott honi munkarend kialakítását, A „reggeies” héten korán kel fel a gyeraneät, hó© időre beérjen az iskolába. Helyes, ha a „délutános héten is megkívánjuk a korai felkelést. A másodhetein ként lustálkodó, továbbalvó gyermek ugyanis a regge­ies héten álmosam érkezik az iskolába. A délutáni al vást is helyes elhagy ni. Ha a gyermek megszokja, hog\ egyik héten alhat délután, akkor a másik héten dél utáni tanítási órákon ásítozva vész részt és nein képes figyelni. Nagyon ügyeljünk arra, hogy este időben lefeküd jön a kisiskolás. A 6—10 éves gyermeknek napi 10—11 óra alvásra van szüksége, ami annyit jelent, hogy 8 ikor már el kell aludnia, hogy reggel 6 és 7 óra között i. jsem ébredjen fel. A délelőttös héten délután 3 és 5 óra, a dél u táros heten délelőtt' 9 és 11 óra között tanuljon, készítse el a házi feladatát. Ez az időbeosztás hasonló a napközi ott­hon munkarendjéhez. Nagyon fontos, hogy a gyemnek otthon is olyan tárgyi feltételek között dolgozzék, mint az iskolában. A szóik és az asztal arányának olyannak kell lennie, hogy az ülő gyermek szeme 25 centiméterre legyen az asztal lapjától. Tanulópadját vagy munkaasztalát úgy kell el­helyezni, hogy akiír nappali világításnál dolgozik, akár villanyfénynél: a világítást bal kéz felől kapja. Ha nincs tanulópadja a gyermeknek, akkor ültessük olyan ala­csony székre, hogy derékszögben meghajlított lába ép­pen a földre (a padlóra) érjen. Ha nem ér le, tegyürr- zsámolyt alá. Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a láb a levegőben lóg, ^l^limpál”. Az iskolából hazaérkező gyermeket ne ültessük le azonnal tanulni, leckét írni. Ilyenkor tele van monda­nivalóval-, különösen az első napokban. Az iskolában annyi minden történik, annyi új benyomás éri! Ezeske! mind el akarja mesélni a szülőknek, sőt még a kis­testvérkének is. Hallgassuk meg türelemmel. Kell a némi pihenés, kikapcsolódás s azután az ebédet követő kis pihenővel kezdjen hozzá a munkához. De azt se engedjük, hogy feladatai elvégzése előtt belemerüljön a játékba! Ne engedjük ki a játszótérre, vagy éppen fo- gócskázni az udvarra. A játék, a futkározás elfárasztja a gyermeket, holott fontos, hogy a lecke elvégzéséhez különösen az íráshoz nyugodtan, pihenten kezdjen hozzá. Már ebben a korban meg kell szoknia, hogy első a kötelesség teljesítése, csak azután kerülhet sor a szó­rakozásra. Egyébként is gondtalanabbul játszhat, ha tudja, hogy táskáját már becsomagolta másnapra, benne az elkészült feladatokkal. A tanuláshoz, a lecke elkészítéséhez fel is kell ké­szülnie a gyermeknek. Előzze meg kézmosás, a tansze­rek előkészítése a kis iskoláspadra, vagy a megfelelő méretű asztalkára. Meg 'kfeU-szoknia a’ gyermekitek azt is. hogy a ta nulás, a leckekészítés ideje alatt, mással nem foglal­kozhat. Nem helyes, ha munkája közben szorosan mellette, vagy háta mögött állunk, még nagyobb hiba. ha íráskor a kezét fogjuk és vezetjük. Ha otthon arra szoktatjuk, hogy minden mozdulatát más irányítja, akkor az isko­lában önállótlan, bátortalan lesz. Legyen bent a szo­bában az édesanya vagy a nagymama, de végezze saját munkáját, varrjon, vasaljon, kézimunkázzék a szoba másik részében. Ellenőrizzük, de ne zavarjuk a gyer­meket! Ne szóljon a rádió, a televízió és ne legyen zaj vagy beszélgetés a szobában. Ha a gyermek hangosan olvas, figyeljünk rá, figyelmeztessük, amikor hibát ejt. ismételtessük el helyesen a szöveget, de ne olvassuk fel neki előre a szavakat, később a szöveget, mert így gépiesen mondja utánunk, s valójában nem tanul meg olvasná. Olvasni altikor tanul meg jól a gyermek, ha ott­hon is hangosan olvas és többször is elolvassa a lec­kéjét. A számolási feladatokat végezze el papíron, vagy a gyakorlófüzetében. Ellenőrizzük, figyelmeztessük, ha hibát találunk benne-, de á hibát ő maga keresse meg és javítsa ki, majd írja le hibátlanul a feladatot iskolai füzetébe. A napközi otthonba járó tanuló is ilyen ész­szerű segítséggel dolgozik. A napközi otthonban tanuló gyermekek szülédnek azt tanácsoljuk, nézzék meg esténként gyermekük el­lenőrző könyvét, füzeteit és egy-egy megjegyzést — el­ismerést vagy intést — fűzzenek a "látottakhoz. A gyer­mek szereti, ha törődnek vele, ha iskolai élete „ko­moly” és „nagy ügy’* a családban. Egy-egy dicsérettel serkentő lendületet adhatunk további munkájához. Dr. Gergely Károlyné GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Vízszintes: * 1. Megfejtendő. 6. Kicsinyítő képző. 7. Fémet olvasztanak ki belőle. 8. Háziállat 9. ... Sámuel (magyar király). 11. Hm-. . . 12 Költő) műfaj. 14. Római 2. 1005. 16 Megfejtendő. 18. Ölasz folyam. 20. Járom. 21. Egymást követő betűk az “abc- ben. 22 Talpon van. 24. . Aííal lábfeje (utolsó négyzetben két betű). 25. Kijátszás. 27. Nemei nagyváros. 28. Néma szellő!.!! 29. Szürke németül. Függőleges : 1. . . .László (neves humorista író). 2. Kiejtett mássalhangzó. 3. Házőrző. 4. Nitrogén, szén vegy­Jele. 5. Az alvás képsora; 6. Utőszerszám 10. Menyasszony. 11. Római 52. 13. Aranka becéz­ve. 14. Női név. 15. Megfejtendő (negyedik négyzetben két betű). 17. Török rang volt 19. össze­vissza szól!!! 21. ...tábla (erre írtak egykor a gyerekek. 23. Ta­lál. 24. Per Szegeden. 26. Azonos mássalhangzók. 27. Súlymértek- rövidítés. Megfejtendő: Október 6. voft a ...vízszintes 1, 16, függőleges 15. . . napja. Múlt heti megfejtés; RíiPÜLŐ- MODELL VERSENYT. Könyvjutalom; Sápi Csaba Ro- hod, Vályogos Imre Nyírbátor és Egri Vera Nyíregyháza. 7 ár saságban is játszhatjuk Szovjet matematikai fel- választot­tuk &z al abba «et fej törőt. Társasjátékként is lehet játe szani! I. MEGMONDOM, HÁNYÁT VETTÉL! Vegyen el az első résztve­vő néhány tárgyat az asztal­ról (gyufaszálat, pénzérmét, stb.); a vett mennyiség le­gyen néggyel osztható. A má­sodik résztvevő vegyen anv- nyisaor hét tárgyat, ahányszor négyet az első vett. Végül a harmadik vegyen ugyeneny- nyisaer 13-at. Adjon a harmadik a .másak kettőnek annyi tárgyat, amennyi azoknál van. Ezután a második . adjon a másik kettőnek annyit, amennyi már azoknál van, végül te­gye ugyanezt az első is. Kérdezzük meg valamelyi­küket, hány tárgy van nála. A mondott, számot osszuk el kettővel. A hányados megad­ja, hány tárgyat vett el az első résztvevő. Osszuk el ezt a számot néggyel és szorozzuk meg héttel: ennyit vett el második. Osszuk el néggyel és szorozzuk meg 13-mal: ennyit vett a harmadik. A trükk matematikai alap­ját is könnyen megkereshet jük! 2 HÁNY ÉVES VAGY? Az is eleg, ha azt mondod még, hogy mennyit kapsz, ha éveid számának tízszereséből elveszed kilencnek valamilyen egyjegyű számmal való szór zataL A megfejtés kulcsa: vegyük el a számból az egyeseket, s adjuk a maradék számje­gyekből álló számhoz. Az összeg éppen az illető életko­rát adja meg (feltéve, hogy az legalább 9 éves). Például: le­gyen az életkor tízszerese 170, s ebből pl. 27-et vették el. Marad 143. Ezt közük velünk. 14+3=17. Az illető tehát 17 éves. Könnyű és Ixatásos módszer. Érdemes a trükk matematikai alapját is meg­keresni. M. S. Hogyan került Panni kabátjára rókaprém gallér? Péter gazda kint lakott a falu végén. Portáján mindig a legnagyobb rend uralko­dott. Háztáji földjét is ideje ben megművelte, ezért több termést gyűjtött be, mint bár­melyik szomszédja. — Maradt még egy kis ka­pálni való kukoricánk — mondta vacsora közben a fe­leségének, — segíthetnél! — Segíthetek — hagyta helyben az asszony. — Aztán valami ebédet is főzzél. — Jó, majd főzök — bólin tott a menyecske. Másnap reggel a férj vál­lára vette kapáját, és eltűni a kiskapu mögött. Az asszon.! pedig szaporán hozzálátó!. reggeli munkájához. Megfej te a tehenet, megetette a si valkodó malacokat, az apró jószágot, friss vizet öntött a vályúkba, azután nekifogott _ az ebédnek. Tüzet rakott. tésztát gyúrt, főzött. Aztán batyuba kötötte az ételt, és elindult a férje után. a hosz- szú földekre kapálni. Az er­dőszéli öreg kötnél megái lőtt, megtöltötte korsóját, még egy nagyot ivott is a fa­vödörből. Ivás közben nem vette észre, hogy a háta mö gött, a sűrű bozótból kilépett egy hosszú farkú, vörös szőrű róka. — Óh. micsoda isteni illat terjeng ebből a batyuból! — mondta magában á ravaszdi és na^vot nyelt hozzá —, de hogyan kaparintsam meg? Nem most. Majd megvárom mikor az asszony még egyszer leteszi a batytít — határozta íl. A menyecske mit sem sejt­re ment az úton. Még dúdol­hatott is magában, hogy job­ban teljék az idő. Már mesz- sziröl megismerte a két akác­fát, amely a kukoricatábla végén zöldellt. Mikor a ba­rázda végére ért, letette ba­tyuját, kapájával kettőt a puha földbe vágott, s a ned­ves homokba helyezte a pl- rosmázas korsót, hogy késő estig friss vizük legyen. Az­tán hátra sem nézett többet, a domb túlsó felére sietett, hogy ebédre hívja a férjét. Róka koma mindig a nyo­mában haladt a gazdasz- szonynak, s csak erre a perc­re várt. Gyorsan a batyuhoz ugrott, fogaival széttépte az abroszt, a fazékról lerúgta a fedőt, s máris az orra alatt párolgott a finom sonkásme­télt. Mohón rakta magába az ízes falatokat — csakhogy a fazék nyaka kicsit szűk volt. ..Sebaj, — nyugtatta magát a falánk — ha megebédel­tem, majd csak kihúzom a fejem valahogy”. — Az utolsó szemeket is felfalta, aztán megpróbálta ki izebadítani magát a fejet körülfogó^ sötét edényből. Előre-hátra lépett, rázta a fejét, de hasztalan. Ettől annyira megijedt,, hogy futásnak eredt. így a fazék még inkább a nyakára szorult. Mivel nem látott, a barázda szélének futott. Már hangokat is hallott. „Jaj, vé­gem van” — mondta kétség­beesetten a fazékba szorult róka Pörgött, forgott, előre- hátra ugrott, de hiába. Éppen arra ért oda az éhes gazda. Hirtelen nem tudta, bosszan- kódjon-e, vagy nevessen a fura helyzeten. Kapája foká­val olyat csapott a tolvaj de­rekára, hogv az menten ki­nyúlt a földön. — A bőréből majd szép gallért csináltatunk Panniká­nak a kabátjára! — mondta békitőleg az asszony. — Jó. jó. de mit ebéde­lünk? — Van puha kenyerünk. vágok hozzá egv pár szelet hagymát, majdcsak kibírjuk estig. Keresztury Júlia f7 egyetlen birkózás folyt a déli szél, s a dur- va és hideg északi szél kö zött. Nem egykönnyen en ged ez, s ki is tölti a mér gél akin t-ydja. Szerencse azon bant hogy amilyen nagy dir­rel jön, felhözik, kavarog és csapkoludik, épp olyan ha­mar el is múlik. De addig meg kell húz niuk magukat az erdő lakói­nak. Behúzódnak a lakásaik­ba és elkomorodva nézik, a szelek birkózását. A felhő is egészen lekönyö­költ a vihar vállára és sodor­ta a belekerült faleveleket, mit megszárított valahol a nap. Sodorta a megkésett ma­darat, mint a falevelet. Egyszerre csak a felhő hónalja alól lesodródott és az erdőbe pottyant egy ide­gen madár egy északi ga­lamb. Fáradtan, csapzottan, lihegve zuhant le az erdőre. Azt gondolta, hogy ott mene­déket tatái. Alig ült meg egy himbáló­zó ágon és szelíden körül­hordozta az idegen tájon a tekintetét, alig fújt egyel- kettőt, már rácsapott az éhet és elvadult Dolmányos Var­jú. Az ütéstől megbillent a szegény galamb és elhagyta az ágat. Bukott lefelé. de nem akart földet érni, tud­ta, hogy ott ezer veszedelem fenyegeti — madárnak mégis­csak legjobb, legbiztosabb az ágak közt. Lejtős siklással egy darabig lefelé bukott, szinte csúszott a levegőben, aztán erőre kapott és újra felfelé ívelt, hogy elérje a cserfa legalsó ágát. Ott majd megkapaszkodik úgy, hogy nem sodorja el sem,, a vihgr, sem az a sötét alak... M/f ár éppen fel is akart ülni a cserfa ágára, mikor nyomában ott termett a Dolmányos. Kergette, űz­te, hajtotta, verte tovább. Rá is koppantott a fenyőn túl, honnan ijedten nézett ki a mókus a zöld gallyak kö- zül. A galamb pedig utolsó erejét összeszedve beljebb és beljebb vonult az erdőbe. azt gondolta' hogy elhagyja, lerázza gonosz üldözőjét. Mert fel 1lem veheti a küzdelmet a karnpós, kegyetlen csőré­vel. Neki sem olyan fegyve­re, sem karma. .. Repülni tud, azazhogy tudott, de már fogytán van, teljesen fogy tán szárnyának ereje. .. Mit csináljon? Ebben a pillanat­ban elrikkantotta magát a Bagoly. — Madarak társaim, ve­szélyben egy barátunk. Riadó! Riadó! Erre a kiáltásra, melyet az erdő megszázszorozva vert tovább, felugráltak a mada­rak helyükről; Nem nézték, merre kell menniük, nem nézték, minek mennek, nem kérdezték, csak siettek a hang irányába, a Bagoly közelébe. Akkor már látták is a me­nekülő, ismeretlen madarat és felette üldözőjét, a Dol­mányos Varjút. .4 Szénánké ért oda a leg­hamarabb. Olyan mérgei lett hirtelen hogy nekiment a. Varjúnak: — Mii csinálsz, te átkozott jószág?! — kiáltott és ráte­lepedett a Varjú hátára. A Varjúnak kellemetlen coll a hírverés, az ijedt, ria­dalom, rándított a vállán és lesodorta magáról a kis cin­két. Oda is csapott neki, csak úgy hevenyészve, a csőré­vel. De a Var jut ekkorra már annyi madár vette körül, hogy lehetetlen volt mene­külnie is. Rít lantra készültek a ma­darak. De aztán a Varjúnak is helyén volt a mersze. Szétlökte a küzdelemre ké­szült sereget és felvágtatott a közeli fára. Onnan nézte, hogyan kaparinthatná meg zsákmányát, az elmenekült galamb helyett most már az áléit Szénánkét. fi' gyütt volt már az egész cinkecsalád. Ott csü­csültek i megsebesült cinke­mama körül. Dideregve és clszomorodva nézték, mi lesz. Volt köztük tanult, okos fe­jű cinke, aki már nagyon sok bajban segített máso­kon. Volt köztük bohókás, mindig vidám tréfás legény, aki a vidámságból is meg­élt. Ott voll a fürge, ügyes, jó söprögetö, szépen takarí­tó kis cinkeleányka is, aki­nek igen tetszett a cinkema­ma seprűje, fényes lapátja, s aki egész életét el tudta vol­na tölteni a takarításban. Meg is kérdezte síró han­gon a nagybetegtöl: — Mamuka, lYcvtr” hagysn rám? Azt remélte persze, hogy a piros varrású seprűt es a fé­nyes lapátot fogja megkapni. A nagybeteg felnyitotta a szemét egy pillanatra, ráné­zett szomorúan a kis fürgé­re és azt mondta: — Rádhagyom, kedves kis Fürgém. az erdő túlsó szé­lén azt a fiatal cserest. Ott nagyon sok dolgod lesz, de veled együtt fog nőni, növe­kedni; majd meglátod, meny­nyi örömed lesz benne, ha jól gondozod! — És énrám mit hagysz, mamuka? — kerdezte a kis tanulgató könyvmoly. — Terád hagyom az em­beri közelséget. Az emberek­re mindig számíthatsz; ha a gyümölcsösükbe mész, nem fogsz sírni télen sem! 4 kkor a kakukk is kö- 11 zelebb húzódott és megkérdezte: — Cinkemama, mi volt az életedben a legfőbb jó? — Az, hogy dolgozhat+am — mondta a madáranya — gyermekeket nevelhe.tem és boldog voltam velük. Rá­tok hagyom az egész erdőt. Nagyon sok munka van itt. Dolgozzatok. fáradozzatok, éljetek boldogan, most már helyettem is — és ezzel örök­re lehunyta szemét. Háromfaj Sándor Krecsmáry László: Medve-csalogató Itt a medve-kuckó, itt aiszik a Mackó, burum-burum-brém. — Mackó Miki, kelj fel, vár a finom tejfel! — Neun szeretőim én! — Gyere elő Miska, vár a palacsinta! — Hadd várjon szegény! — Adunk rétest, mákost, ísak bújj elő már most! — Nem bújok bíz én! — Ha nem jössz ki Mackó, rádszakad a kuckó! — Máris futok én!)! A bagoly riadói kiált...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents