Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

W7Ö. dSMb'er 5*. KBLET-MAGYARORSZAO I. o!<f*f Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika (III.) Az ésszerű — igazságos A paládi fordulat Jegyzetek egy szanált termelőszövetkezet felvirágzásáról KORÁBBAN EMLÍTET­TÜK: NAPJAINKBAN A JÖVEDELMEK 75 SZÁZA­LÉKA származik a munká­ból, s 25 százaléka társadalmi juttatás. 1950-ben a megosz­lás még 82, illetve 18 százalék volt. Az 1950—1970 közötti két évtizedben a lakosság összes jövedelmei a kétszere­sére nőttek, a társadalmi jut­tatások viszont megháromszo­rozódtak. Mindennapjainkban tehát fontos szerepet játszik az, hogy mit ad akár pénz­ben, akár természetben jutta­tásként a társadalom. A szociálpolitika eredmé­nyei a szó szoros értelr ✓ ben kicserélték a dolgozó embert körülvevő világot. 1941-ben a lakosság négy százaléka volt nyugdíjas, 1968-ban ez 19 százalékra emelkedett...! 1930- ban 170 ezer házicselédet tar­tottak nyilván, napjainkban alig néhány százra rúg a ház­tartási alkalmazottak száma... A változások legfőbb elindító­ja a párt 1948 júniusában el­fogadott programnyilatkozata volt, mely megállapította a szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének szükségességét, ts kimondta: „A szociálpoliti­ka nagyarányú fejlesztésének alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása.” Ez a megállapítás érvényes ma is. A felszabadulás után vég­bement gyökeres változások az elosztási rendszer szerves részévé tették a szociálpoliti­kát. Az ilyen természetű ki­adáséit gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A népesség 97 százaléka biztosí­tott, az állam évente 10 mil­liárd forintot fizet ki nyug­díjakra, s 3 milliárdot családi pótlékra. Azt azonban látni kell: a szociálpolitika nem kizárólag állami feladat. Van ebben teendője a vállalatok­nak, társadalmi szervezetek­nek is. SZÓ SINCS ARRÓL, HOGY BÁRMIFÉLE* VÁLTOZÁS KÖVETKEZNÉK be a szoci­álpolitika alapelveiben, hogy a szocialista társadalom csök­kenteni akarná az emberekről való gondoskodás e formáit. Arra van szükség, hogy a szo­ciálpolitika tökéletesebben, szolgálja az össztársadalmi érdeket, s egészséges munka­megosztást hozzon létre az állam, s a vállalatok között. Ami eddig történt, az sem volt kicsiség. Hiszen 1938-ban — az utolsó „békeévben”! — az ipari munkások öregségi járadéka átlagosan havi 18 pengő volt, az özvegyeké pe­dig 8,40 pengő... Már emlé­kezni is nehéz erre? De hi­szen az első, egységes nyug­díjtörvényt mindössze 18 éve, 1952-ben alkották meg! Lám, milyen gyorsan természetes­sé, életünk szerves alkotó­elemévé válnak dolgok! Ami eddig történt... A har­madik ötéves tervben több, mint negyven százalékkal emelkedtek a pénzbeni társa­dalmi juttatások. Növekedtek a nyugdíjak, a két gyerek utáni családi pótlék 75 forint helyett 300 lett, bevezetésre került a gyermekgondozási se­gély... Csali óvodákra 300 millió forintot költöttek a tervidőszak alatt, a szakmun­kásképző iskolákra félmilli- árd forintot... Egymillió em­se--------­----- = A moziban, ahol az Arséne Lupin filmet játszották, ala­csony termetű házaspár ült mellettem Az asszony kérlel­ni kezdte férjét: — Lajos, cseréljünk he­lyet! Az előttem ülő magas jérfitől alig látok, — Szívem, előttem is egy magas nő ül... A nő kérlelve felém for­dult: — Nem cserélne helyet ve­lem? Cseréltem, és így kerültem a házaspár közé. Amikor Lupin, a film hőse. frakkban beszökött egy estélyre, a nő bér veszi igénybe naponta a kedvezményes üzemi étkezte­tést, évente egymilliárd fo­rintot költenek munka- és védőruhára. S hogy a változás dinamizmusát, gyorsaságát is érzékeltessük: 1950-ben mindössze 303 millió forintot fizettek ki családi pótlék cí­mén, 1969-ben 3 milliárdot; 1950-ben az állam 172 millió forinttal járult hozzá a gyógy­szerfogyasztáshoz, 1969-ben 2,2 milliárd forinttal...! S vé­gül: egy társiadalombiztosí­tottra 1950-ben 492 forint ju­tott, 1969-ben pedig 2668 forint, miközben a biztosítot­tak száma 4,4 millióról tíz­millióra nőtt... Nem furcsa, hogy valamiként mindez „ki- felejtődik” abból, amit ma­gunk között, baráti beszélge­téseken, életszínvonalnak ne­vezünk? AHOGY A BÉREK, BÉR JELLEGŰ JÖVEDELMEK ESETÉBEN, ÜGY A SZOCI­ÁLPOLITIKÁBAN IS kor­szerűbb formákkal kell föl­váltani a régieket. Az okta­tás, egészségügyi ellátás, a kultúra, a sport, az élet ezer­nyi területe szolgál gyakorló­terepül a szociálpolitikához, tehát a formáknak is minde­nütt tökéletesedniük kell. Elsősorban azzal, hogy a tár­sadalmi juttatásokon belül az eddigieknél nagyobb szerep jut a pénzbeni támogatósok­nak, például a nagycsaládo­sok segítésének a családi pót­lékok emelésével, a nyugdí­jasok helyzetének fokozatos javításával, s így tovább. Amint arra éppen az ország- gyűlés legutóbbi ülésén, a negyedik ötéves terv vitájá­ban rámutattak: eljutottunk addig, hogy a társadalom egészét, s egyes csoportjait tekintve egyaránt napirendre kerülhetnek a jövedelemel­osztás társadalmilag haszno­sabb, tehát ésszerűbb arányai. Ebben az államnak éppúgy Megjegyzés Napról napra sürgősebbé válik a mezőgazdasági mun­kák végzése. A betakarítás és az ősziek vetése nemcsak az idei, de a jövő évi termés alapja is. A kedvezőtlen idő­járás miatt már tavasz óta szinte minden munkafázis ké­sett és most lenne legfőbb ideje a késések behozásának. Az időjárás kedvez, de van más, ami gátolja a munka­végzést. Nincs üzemanyag! Illetve van, de az ÁFOR nem szállít. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gépei mind több helyen állnak tehetetle­nül és megállt a munka. Nem halad sem a betakarí­tás. sem a vetés. A napokban az egyik álla­mi gazdaság vezetője hívta rajtam keresztül átszólt a férjének: — Lajos, nem úgy néz ki ez a Lupin, mint a boldogult Artur bácsi? A hasonlatosságot Lajos is megállapította. Megtudtam azonban, hogy Artur bácsi kövérebb volt. A filmbeli estélyen hirte­len kialudtak a gázlámpák, a vászon sötét lett. A nő meg- ieoyezte: — Lajos, ne felejtsd el, hogy holnap egy hatvanas villanykörtét kell vennünk. Amikor a képen a II. Vil­mos császárt alakitó színész megvannak a maga teendői, mint a vállalatoknak, s a kü­lönböző szervezeteknek. Az országgyűlés ülése — a mi­niszterelnök felszólalása épp úgy, mint a képviselőké — ugyanakkor arra is rámuta­tott, hogy a reáljövedelem egy főre jutó 25—27 százalé­kos növekedése, a reálbérek egy keresőre jutó 16—18 szá­zalékos emelkedése döntő mértekben csakis akkor ér­hető el, ha fokozódik a társa­dalmi munka hatékonysága, növekszik a termelékenység. Ez a kiindulópont, s a növek­vő életszínvonal is erre hat vissza, kialakítva így azt a folytonosságot, mely a hala­dás éltető eleme. A következő esztendők me­llében rejlő változásokat a párt Központi Bizottságának irányelvei a X. kongresszusra tömören így fogalmazták meg, egyben a teendőket is megje­lölve: „A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG HELYESLI, hogy az életszínvonal emelésében a reálbéreik növelése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének nö­velése az eddigieknél követ­kezetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékenység és a haté­konyság növekedéséhez... Az átlagosnál nagyobb mérték­ben emelkedjék a jól dolgo­zó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalma­zottak keresete, termelőszö­vetkezeti tagok jövedelme... A szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedéknek közötti különbségek mérsék­lése, a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvet­len pénzbeli juttatások. Javí­tani kell az alacsony jövedel­mű családok helyzetét.” Mészáros Ottó fel az ÁFOR vezetőjét és kérte, hogy szállítsák az üzemanyagot, mert áll a munka. A válasz az volt, hogy nincs gumi a tartályko­csikon és ezért nem szállíta­nak. Ugyanezt válaszolták szerkesztőségünk kérdésére is. A gazdaság vezetője nem fogadta el ezt a magyaráza­tot és természetesen mi sem tudjuk elfogadni. Mert elég csak néhánv nap kiesés és oda a jövő évi termés. Fel­mérhetetlen károkat okozhat az üzemanyag hiánya. Márpedig ezt az ÄFOR nem engedheti meg magának, még akkor sem, ha monopol- helyzetben van. (Balogh) jellegzetes „Es ist erreicht" bajuszát simogatta, az asszony megint odaszóht a férjének: — Ha kimegyünk a mozi­ból, vágasd le már végre a hajadat! Lajos megígérte, hogy el­megy a borbélyhoz. A császári állatkertben pa­pagáj rikácsolt: „Vajon er­ről is eszébe jut valami az asszonynak?” — tűnődtem el egy pillanatig. Eszébe jutott: — Holnap ismét jön'a Her- min néni. Csak uzsonnát adok neki! Azt hiszi persze, hogy megint vacsorát kap! Arséne Lupin kirabolt egy Ezeken a hasábokon két év alatt tucatnál is többször foglalkoztunk a kispaládi Uj Barázda Termelőszövet­kezet viselt dolgaival, botrá­nyosan rossz vezetésével, rej­télyesnek is nevezhető mér­leghiányaival, az elkövetett törvénytelenségek hosszú so­rával. Részben e cikkek ha­tására a termelőszövetkezet­től meg kellett válnia Hajdú Sándor elnöknek. Az újra­választás izgalmait is együtt éltük át e két szorgalmas fa­lu népével. Megígértük, hogy egy fél évig nem foglalko­zunk Kispalád és Botpalád problémáival, mert most már úgy érezzük, hogy egy újabb írás csak zavarná a kibonta­kozást. A fél év letelt. Most a lehető legjobb je­lentést kell megfogalmazni a teljesen megváltozott élet­ről. A „csikófogat“ Az Uj Barázda Termelőszö­vetkezetbe gyakorlatilag nem lehetett már új elnököt ta­lálni. Még a jelölést sem fo­gadták el a kiszemeltek. A járási vezetők idén év elején vagy dr. Kávássy Pálra gon­doltak, a Fehérgyarmati Ál­lami Gazdaság főállatorvosá­ra, aki egyben mint főállat­tenyésztő, kitűnő gazdasági szakembernek is bizonyult. Furcsa, de így történt, a ne­héz feladatra mindjárt má­sodik jelöltnek az öccsére esett a választás. Kávássy László, a tiszabecsi Uj Élet Termelőszövetkezet főagronó- musaként kapott olyan jel­lemzést, mint aki nagyobb feladatot is tud vállalni. A két Kávássy azt mondta, hogy együtt vállalják a nehéz feladatot. Sőt még azt is ki­kötötték, hogy maguk vá­laszthassák meg még két munkatársukat; Kolozsvári Pált, a szalmárcsekei terme­lőszövetkezet főkönyvelőjét és Danku Bélát főegronó- musnak a Fehérgyarmati Ál­lami Gazdaságból. Mivel testvérek egy vállalat vezeté­sében általában nem vehettek részt, külön megyei határo­zat született, amely az el­mérgesedett kispaládi hely­zetre való tekintettel rögzí­tette, hogy ebben a kivételes helyzetben még jó is a két testvér együttműködése. A csődbe jutott termelő­szövetkezet helyrehozására vállalkozó négy fiatal férfi átlagos életkora 30 év. Pa­ládon az utóbbi hetekben a nép már úgy hívja őket, hogy a „csiikófogat”. A két faluban fél éve mindenki megkapja a tisz­tességes munkabérét. A borítékban less a bér Kávássy László elnökkel nem tudtunk beszélni, mert éppen indult Tuzsérra, hogy elkísérje az aznapi almaszál- lítmányt. Azt mondta, hogy ez most mindennél fontosabb, nemcsak azért, mert ez a szállítmány 130 ezer forintot ér, eddig 6,30-as átlagáron sikerült eladni a paládi al­mát, hanem azért is. mert páncélszekrényt. Az asszony máris átsuttogott a férjének: — Be kell már fizetnünk a fát meg a szenet. Holnap muszáj pénzt kivennünk a takarékból! Ha nincs Arséne Lupin, talán megfeledkeztek volna a bankról... Pergett a film. Egy jelenet a párizsi Maxim mulatóban játszódott. Habzó pezsgő öm­lött: a karcsú poharakba. Vártam, hogy most mi lesz. De a házaspár néma maradt. Már szinte idegesített a hall­gatásuk. Midőn újabb pezs­gődugó pukkant, az asszony megkérdezte: — Lajos, van elég szóda vizünk otthon? Palásti László ez történelmi esemény a két falu életében. Ugyanis ab­ban a pillanatban, amikor a bank átutalja az összeget, a termelőszövetkezet fizetőiké- pessé válik és hitelképessé. Egy évtizedes fennállása óta először. A szakemberek gyorsan hozzáfűzik mindehhez, hogy amikor a szanálási bizottság idén tavasszal felszámolta az egy évtizedes paládi csőd­tömeget. a nép állama utol­jára még kifizette a mérleg­hiányt. ami 3 és fél millió volt, ehhez még hozzátett 1 milliót a lerongyolódott gép­park felújítására és további 3 és fél millió forint előleget (hivatalos nevén óvadékot) folyósított az új vezetőség­nek, hogy fizetni tudja a dolgozókat. Fizettek is. Az első hónap­ban — ez március volt — az emberek nem is nagyon hit­tek. Joggal, hiszen annyiszor ígértek már nekik fizetést, amit nem kaptak meg, hogy az új vezetőségnek nagyon komoly agitációt kellett foly­tatni az emberek között; dolgozzanak nyugodtan, 10- én a borítékban lesz a bér. Ott is volt. És azóta fur­csa dolgok történtek Paládon. Tavaly még járt egv autó­busz minden hét végén. Hat­van munkaképes férfit vitt dolgozni Bicskére, vagyis a Dunántúlra útépítéshez. Nos, ez a busz már nem jár. Ha itthon is meg lehet keresni a forintot, miért is járjon? Tavasz óta éppen 60 munka­képes fiatalember kérte fel­vételét a szövetkezetbe. Milliók — de miből ? Ez az ötezer hold föld kincsesbánya. A két falu né­pe meg szorgalmas. Ebből kellett kiindulni. Viszont pél­dául Túricse felé egy szög­letben, van 600 hold, amit ki kell iktatni a mezőgaz­dasági termelésből. (Már 120 holdon megvalósították a tervet.) Ezen a 600 holdon csak 2—3 mázsa búza te­rem. Éppen ezért erdősítik. Cellulóznyárfa lesz a leg­több helyen. 12 év múlva egy holdról 3—400 ezer forintot lehet kitermelni. De ha egy fagyapotkészítő gépet beál­lítanak melléküzemnek, ak­kor 800 ezret. {Ki termel egy hold szabolcsi földön 12 év alatt 800 ezer forintot?) Az új vezetőségnek nagyon ne­hézzé tette a kezdést az, hogy az idei mezőgazdasági év szá­mukra csak bajt és kárt ho­zott. A földeket ellepte a belvíz. Hát akkor miből tud­ták kifizetni a 3 és fél mil­liót is, és a munkásoiknak is eddig a 2 és fél milliót? Állatból és almából első­sorban. 200 szarvasmarhái ér­tékesítettek már az idén. rá­adásul olyan minőségben és olyan áron, mint még soha. Ottjártunkkor éppen a járá­si főállatorvos oltotta a ju­hokat. Olyan kövér, egészsé­ges állatok ugráltak az is­tállóból a számolóik keze alatt, hogy minden külföldi vevőnek ragyogni fog a sze­me tőlük. Almából pedig ta­valy 50 vagon termett, és mégiscsak 300 ezer forintot vettek be a gyümölcsértéke­sítésből. Másra bízták az ér­tékesítést. Most maguk cso­magolnak. Nem termett csők 20 vagon almájuk, de 1 mil­lión felül járnak már az ár­bevételnél. Gyurkó József bérszámfejtő és személyzetis megmutatta a kifizető listá­kat. A két Paládon jelenleg mindenki megkapja a 80, 100. 120 forintos napszámiának a 80 százalékát. És meglesz a maradék 20 százalék is. ez már biztos. A veszteség s termelőszövetkezetben 48 füg­getlenített alkalmazott dolgo­zott íróasztal mellett a kü­lönféle irodákban, most pedig mindössze 18. Elégedett emberek Mindez együtt aranyira szép volt, hogy igyekeztünk ellenőrizni. Jártunk a dolgo­zók között, vezetők nélkül is. Szót váltottunk például Irányi Elemér és Veress Géza takarmányozóbkal, kik most már rendszeresen 2000 fo­rinton felül keresnek, egyi- * ük ingázásból tért haza. Elégedettek a fejlődéssel, bár kérdezik, miért nem lehetett ezt korábban. Imre Gusztáv állatgondozó 2700-at keres havonta, elégedett. De ő is: „Mikor majd kifolyt a ter­mény a raktárból, akkor mi­ért nem volt pénz?” Kiss Jenő építésvezető: Az építőbrigádnak nagy szerepe var. abban, hogy ennek az örökösen mérleghiányos ter­melőszövetkezetnek az idei bruttó termelési értéke való­színűleg túllépi a 15 milliót. Ahol csak jártunk, mosolygó arcok. A sáros gépállomást ki­egyengették. Volt erejük el­végezni a vízrendezést. Jó utak, jó árkok, átereszek kö­zött jártunk. Csak egyetlen apró hiba van. A k"t falu közérzetén világosan megérzik: amint egyre jobb lesz a helyzet, úgy nyugtalanítja őket a voltakért való felelősségre vonás. Mert ebben az egyben nem sok történt. Gesztelyi Nagy Zoltán A X pártkongresszus tiszteletére szervezett munkaver- any újat b szakaszában értékes vállalások születtek a cisvárdal bútorüzemben. Sum Bertalanná és csoportja cé­lul tűzte ki a szocialista brigád cím elnyerését. Sumné egy hét alatt mintegy 4000 méter export keretléc ara­nyozását végzi el, Hammel József felvétele Monopolhelyzet Gondolattársítás a moziban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents