Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-03 / 232. szám
*•. oldal KELET-MAGYARORSZAö 1970, október S, Szülők fóruma: Azunatkozó gyermekről Sokian észreveszik, sokan nem, hogy a gyermek unatkozik. A korholás a leggyakoribb eszköz, de vannak, akik semmi jelentőséget nem tulajdoni'tanak neki. ttábízzák a gyermekre; találjon magának elfoglaltságot, ;össe le magát valamivel. Olykor a csendes sormnitte- v-est a pihenéssel azonosítják, még bíztatják is a gyereket a teljes elernyedésre. Ha az unatkozó gyermekről szólunk, nem azért esszük, hogy arra serkentsük a szülőket, hogy minden percben mesterségesen elfoglaltságot teremtsenek a gyereknek, állandó belső aktivitásra serkentsék őket, nég akkor is, amikor jólesne egy kis csendes semmittevés. M-etrt valóban szükséges a szervezetnek olykor egy kis tétlenség, egy kis „elengedés” is. Ez nem feltétlenül egyenlő a lustálkodással, a tanulási és egyéb tennivalók elhanyagolásával. Van ellenben olyan unatkozó típusú gyermek is, akinél szinte kóros unalomról, cóltalanság- irzésről, káros állapotról van szó. Ez már nem természetes. Hogyan szerezhet tudomást a szülő az unalom okai- ról és milyen eszközökkel veheti elejét a gyermek fejlődésében negatív tényezőnek? Mindez a napi szülői gyakorlaton túl a nevelés különböző színterein dolgozókat is közelebbről izgatja. Nemrég a megyei nevelési tanácsadó diagnózisát nézegettük. Elég sok gyermekinél a testi és szellemi, érzelmi, akarati életre kiható sérülést a családi élet megzavart, zilált, vagy éppen fel- dúlt, kettészakadt helyzete okozza. A rendellenességeik — hazudozás, unalom, csavargás, bizalmatlanság, ér más viselkedési formák jelzik, sürgősen szükséges rendezni a gyermek élet- és családi körülményei t. Az unalom gyökered is olykor a mélyebb család konfliktusokig nyúlnak vissza. A gyermek érzelmi éle tében a különböző életkori sajátosságoknak megfelelőe romboló hatású családi zavarok keletkeznek. Az érdek lődés fokozatosan, majd nagy zökkenéssel a nullponti; szállhat. A gyermeket nem érdekli a tanulás, az otthon' foglalatosság, sőt olykor a játék sem. Az idegállapo: zavaraival összefüggő és tartósnak mutatkozó ernyedtség, tompaság — amit sok szülő hajlamos pusztán lustaságnak felfogni — a családi, a közelebbi környezet megváltozása után szűnik meg. Érhetik kudarcok, —sikertelenség, kisebbségi komplexum, stb. — az iskolai életben is a gyermeket, amire a korai életuntsággal vá- laszol az érzékeny idegzetű fiatal. Rendszerint nem is egyedül jelentkezik — mini tünet — az unalom. Együttjár az általános érdektelenséggel, sőt a cinizmussal is. Sokszor azonban csak arról van szó, hogy nem sikerült megteremteni a gyermek életében az egészséges életritmust, a szülő kevés segítséget adott a napi örömök, feladatok izgalmának megismertetésére. Nem tudott olyan rövidebb, majd hosszabb távon érvényes programot kialakítani a gyermekkel közösen, amely nem hagy időt és erőt az unalomnak. Mert — bármilyen szokatlannak tűnhet, — az unalom, mini állandósuló állapot — több életenergiát elfogyaszt, elapaszt, minit a nagy vállalkozások, amelyek újabb tettvágyat ébresztenek, cselekvési energiát szabadítanak fel az ifjú emberben. Vannak szülők, akik úgy védekeznek, hogy a gyermek minden percét agyontömik valamivel, sokszor a lyermek hangulata, érdeklődési köre. egész irányultságára való tekintet nélkül. Nem hinnénk, hogy ez lenne a megoldás. A pozitív ösztönzés az lenne, ha a szülök segítenének a gyermeknek a napi program helyes, arányos és sokoldalú megtervezésében, hogy elegendő idő jusson mindenre, — tanulás, otthoni munka, játék, kirándulás, pihenés, stb. Sok családban éppen ez hiány- ük. S mint általában, itt is a végletek fenyegetnek, az igyonterhelt — különórákkal megáldott gyerekek is végezhetik unalmasan, fásultan a tengernyi" — a szülők szerint izgalmas tennivalót. A teljesen szabadjára engedett — „kötetlen” programmal, valójában kevés tö • rődéssel — nevelt gyermek Is könnyen válik érdektelenné. Semmi lényeges, érdekes mozzanat nem köti !e nem is találkozik ilyennel szűkebb környezetében, az iskolai órákon is csak szürkeséget lát, ásitozva várja a csengőt Egyet nem szabad elfelejtenünk, nem a gyermek született — és a szülők bosszantására alkalmazott — rossz magatartása okozza a rendellenességeket. Mindig a körülmények, — a család légköre, hangú tata. nevelési eszközei, a gyermekre gyakorolt iskolai és más sokféle hatás érvényesülnék. Sok olyan tényező, amin alakíthat, változtathat a gyermek neveléséért felelős szülő és iskola. Páll Géza Tasnádi Yarga Éva; Hintázó vers Erdő, erdő, fekete, ring a nyárfa levele, őszi szellő fújdogál, fázik most a sok madár Nyújtózik a kis bogyó: — Itt pihenni jaj de jó! Piros lett a kalapom., hintázom a gallyakon. Hinta-hinta, szállj, repülj, tücsökfiú hegedülj, pókháló a köpenyem, szétterül a zöld gyepen. Csillanj-villanj aranyszál, sárgarigó kiabál: — Kell-e dió. gesztenye? szaladj érte messzire ’ igve-zúgva jön a szél pereg, hull a sok levél, becsukjo a nyúl szemét — Jó éjszakái fű, fa, réti GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED ! Vízszintes: 1. Elkészítem a rajzát. 6. Római 6. 7. Névelős háziállat. 8. Olasz folyam. 9. Energia. 11. Híres nyugati légitársaság betűjelzése. 12. Indítás (sport). 14. Lejegyez. 16. Megfejtendő (utolsó négyzetben kettőzött mássalhangzó). 18. Kutya. 20. Vágóeszköz. 21. Sértetlen. 22. Tagadószó. 24. Névelővel, varróeszköz. 25. Angol hosszmérték. 27. Félkörben hajlik. 28. Azonos mássalhangzók. 29. Nap jelzője kora reggel. Függőleges: 1. Költői műfaj. 2. Helyrag. 3. ... baba és a negyven Tabló. 4. Nem rossz. 5. OPLI. 6. Megfejtendő. 10. OJM. 11. Szükséges (utolsó négyzetben két betű). 13. Tartó. 14. Labdarúgó műszó. 15. Megfejtendő. 17. Égtáj. 19. ... zene (a mai fiatalság zenei irányzata). 21. Eledel. 23. Magyar Rádtó és Televízió. 24. ... Caesar! 26. Diplomáciai gépkocsik betűjelzése. 27. Rendhagyó igerag. Megfc jtendő: Október 10—11-én minden fiatal nagy örömére országos kör... függ. 15. vízszintes 16. függ. 6. ... rendeznek Nyíregyházán. Múlt heti megfejtés: BARTÓK BÉLA EMLÉKKI ÄL- LtTASA. Könyvjutalom: Novák Éva Tu- nyogmatolcs. Beregi Bálint Tisza- becs és Tóth Hajnalka Nyíregyháza. Trükkök számokkal Alább néhány — szovjet matematikai feladatgyűjteményből származó — „szám- kitalálótrükköt” ismertetünk. Ezeknek közös titka az. hogy a kitaláló ismeri és fel is tudja használni a számok ]£ü- lönlegés tulajdonságait, a másik azonban nem. (A szám- kitaláló trükkök matematikai érdekessége elméleti alapjuk felkutatásában rejlik, amely a legtöbb esetben elég egyszerű, de ravasz, módon álcázott.) 1. MILYEN SZAMOT GONDOLTÁL? Gondolj egy számot. Végy él belőle egyet. Vedd a kétszeresét, s az eredményhez add hozzá a gondolt számot. Mondd meg az eredményt, s én megmondom a gondolt szamot. Hogyan ? Adjunk az eredménybe?, kettőt, s az összeget osszuk el hárommal. A hányados mégadja a gondolt számot. Példa; a gondolt száim 18 18—1 = 17; 17x2=34; 34+18= =52. A kitalálás módja: 52+2=54; 54:3=18. (Ennél a feladatnál közöljük a bizonyítást is, amelyet, más példáiknál is érdemes elvégezni: a gondolt szám x. Végezzük el a műveleteket: x—1, 2(x—-1), 2(x—l)+x. A? eredmény: 2x—2+x=3x—2. Tehát: ha a bemondott számhoz kettőt adunk, mindig a gondolt szám háromszoroséi kapjuk.) , 2. MENNYI A MARADÉK? Gondolj egy számot. 8 és 60 között. Oszdd el 3-mal, 4-gyel és 5-'t<el. Mondd meg a kapott manadiákcikat és én megmondom, milyen szánma gondoltál. Számításunk menete- legyen a három maradék a, b, c. Jegyezzük rneg az alábbi képletet: S-=40a+45b-|-36c fia azt kapjuk, hogy S=0. akkor a gondolt szám 60, Ha S nem egyenlő 0-val, akkor az S-nek 60-nal való osztásakor kapott maradék adja meg s gondolt számot. Példa; legyen a gondolt szám 14. A maradékok: a=2, b=2, e=4 A képlet szerint: S=40x2+ 1-45x2+36x4=314. 314:60= ' 5, marad 14. A gondolt szám 14. Érdemes be Is bizonyítani ! M. S, Élt egyszer réges-régen egy olyan fösvény asszony, aki semmit sem adott soha senkinek. Egyszer, amint a vetemé nyesben szedte a hagymát arra jött egy nagyon szegény asszony. — Adj már egy hagymácskát nekem is. — Szólt át a kerítésen a szegény. S akkor, hogyan és hogy nem, megfogott egy hagymát a fösvény és átdobta a kerítésen az asszonynak. Azután utána soha többet nem adott senkinek semmit. Az idő pedig telt, múlt és a fösvény asszony egy napon meghalt Halála után láthatatlan kezek megragadták és beledobták egy feneketlen, fekete tóba. Látta ezt a megbocsátás tündére és azt gondolta: „Milyen jót cselekedett ez az asszony az életében, hogy most annak a fejében kitudnám szabadítani ebből a feneketlen. fekete tóból? Végül is addig, addig törte a fejét, amíg eszébe jutott, hogy egyetlen egyszer a veteményesben kihúzott egy hagymácskát, és azt odaadta egy szegény asszonynak. Megfogta hát a hagymácskát és íeengedte a feneketlen, fekete tóba, és így szólt: — Kapaszkodj bele ebbe a hagymába, te asszony! Ez volt életed egyetlen jó cselekedete, most kihúzlak vele. De figyelmeztetlek: jól vigyázz, mért. ha elszakad a hagymácska szára, akkor örökre ott kell maradnod. A tündér ekkor, nagyon vigyázva, nagyon óvatosan húz. ni kezdte felfelé. Mikor a többi bűnös meglátta, hogy az asszonyt húzzák kifelé, valahány csak volt, mind belekapaszkodott, hogy az asz- szonnyal együtt őket is húzzák ki a feneketlen, fekete tóból. Hanem az asszony nemcsak fösvény volt, még ráadásul gonosz is. Mind lerugdosta magáról a kapaszkodókat, közben ezt kiabálta: — A hagymácska, az enyém, nektek semmi közötök sincs hozzá. Ezzel csakis engem húz ki a megbocsátás tündére, nem pedig titeket. Alig mondta ki ezeket, abban a pillanatban elszakadt a hagyma szára, az asszony pedig visszaesett a tóba. Azóta is ott maradtak egytől egyig, csak amikor nagy vihar tombol és háborog, sus. torog a víz, hullámok nyargalnak föl-le, abba próbálnak kapaszkodni vinnyogva, sipítozva, de csak forgatja, taszigálja, lökdösi őket a hullám, aztán visszamerülnek újra a mélybe. A megbocsátás tündére soká ott állt, még a parton és addig, addig nézegette a szakadt hagymát, amíg két könnycsepp gördült le az arcán. Azóta, ha valaki a hagymácskát letépi a száráról, elaprózza. összevágja, könnye* lesz a szeme, mint a tündérnek egyszer regen a mesében. Láng Eleik* Krecsmáry László: Erdei éjszaka őzek puha lábnyomába hűvös harrriat hullott éjjel, langyos szelek száríthatták s betakarták falevéllel.«. Halványodó holdfény u*án kiáltott egy tarka madár, s folyton kopogott álmában a harkály egy vadalmaién. Medve nyala mézért csörgött, ktsnyulat hajtott a róka. a sas meg a levegőben a köröket egyre rótta. Más fészkébe csempészte be tojását a sunyi kakukk, egy tisztáson kezet fogott s tovább haladt két gyalogút, es mikor egy fürge mókus feltörte az éj dióját: minden állat fölébredt, és — folytatta a régi nótát... PEDAQÓQIA — Éppen ilyen eset fordult elő az én fiammal is. De mégis, talán kicsit másképp történt. Mit is tegyek? Nagyon sok alkalommal fordul ele ilyen reagálás egy- egy nevelési, pedagógiai tárgyú írás olvasásakor. Valóban, hasonló volt a két eset — mármint az írásban említett és a szülő által tapasztalt — mégis különbséget érez az ember. Hogyan is fogadhatjuk tehát a nevelési témájú cikkeket, a szülőknek tanácsot adni kívánó írásokat, könyveket? Elsőként talán azt szüksé ges rögzíteni: a népszerű ismertető cikkek célja az általános elvek, nevelési szabályok széles körű propagálása. Ezeket egyszerű, közérthető példákkal lehet szemléletessé tenni, s a példáknak ez az egyetlen szerepe is. Éppen ezért nem lehet recepteknek tekinteni az ismertetett eljárásokat, módszereket Pedagógiai témában tanácsot adni a gyermek alapos ismerete nélkül nem lehet. Mert hogyan kísérelhetné meg a cikkíró — mégha oly gyakorlott pedagógus is — pontos választ adni arra, hogyan is nevelje verekedés gyermekét a szülő, vagy éppen hogyan is cselekedjen, ha rajtakapja fiát: már több alkalommal nem mondott igazat, vagy éppen nem lehet rábízni a legkisebb bevásárlást, apró pénzügyeket. A nevelési témájú írások tehát kt retet adnak, segítenek eligazodni egy-egy problémákörben. Nyilván minden szülő azt szeretné hogy gyermeke hosszú évek múlva munkaszerető, szerény, az új ismeretekért lelkesedi: felnőtt legyen. Ez az érdek egybeesik a társadalom érdekével is. Nagyjából ennek a korszerű, mai követelményeknek megfelelő embertípus kialakításához kell segít 'éget nyújtani. S ez egyáltalán nem köny- nyű. Mert vegyünk egy egyszerű példát. A fiú az else 'skolai testnevelési órák sikerén felbuzdulva otthon a szobában kezd futballozni. Az első rúgások egyikéné] apróra törik az ajtó üvegé. Ezzel aztán hirtelen változik a helyzet, mert e nem kis di csekvéssel és büszkeséggel szemlélődő apa pillanatok alatt elfenekeli csemetéjét sarokba állítja, megmondja anyukénak, és a többi. Fer sze, ebben az esetben a leg könnyébe megoldást válasz tóttá. Ami ráadásul na gyón is vitatható. Há van türelme megma gyarázni gyermekének, hog hibát vétett, ezt helyre kel hoznia, tehát zsebpénzébe hozzá kell járulni a betörőt ajtóüveg pótlásához, tovább máskor fegyelmezni kell ma gát, mert nem mindenütt U hét focizni. Sokkal nehe zebb ezt megrnagyarazu gyermekének úgy, hogy a: el is fogadja, s megfelelő ta nulságot tudjon levonni be lőle a jövőre nézve — nagyor nehéz feladat. És még egy ilyen egyszerű esetben is csak a gyermek korábbi tetteinek, munkájának, gondolkodásának ismeretében lehet jól cselekedni. Mert a pedagógus, vagy a cikkíró, akitől tanácsot kérnek, meg tudja mondani az általános elveket, sőt a tartalmat is, mit keli tenni. De éppen a hogyanra nem tud válaszolni a gyermek ismerete nélkül, mert ami az egyiknek még magyarázatra szorul, a másiknak szájbarágósnak tűnik, s mindkét esetben csak nagyon kevés eredményre számíthat a szülő. Nem elég tehát egyszerűen elolvasni a lapokban a pedagógiai nevelési írásokat. a tanácsadó sorait. Ezt már olvasás közben célsze ,on- lolatbai. feldolgozni, haiti azni saját esetünkre salt gyermekre. A szülőnek önmagával is zipte minden esetben számot kell vetni: nem alkalmazhatja mindig ugyanazokat a módszereket, amelyeket sajá- gyermekkorában tapasztalt, vagy látott másoktól. Sajó. magának kell kialakítani a legmegfelelőbb módszerek.-t, s ehhez nyújt segítséget a mii 'mkább szaporodó pertegógiai irodalom, az újságok nevelés rovatai. (marik)