Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-24 / 250. szám
I. ~«a! KÉLET-MAGYARORSZAO 1970. október 9t. Szülők fóruma: Toporzékolás — mint tünet Toporzékoló gyerek hívta fel magara a figyelmet a minap az egyik édességbolt előtt. Az apa láthatóan iem nagy eréllyel és hatái'ozottsággal próbálta jobb be- ításra bírni a kis emberkét, aki mindenáron cukorkái ríván t. Ki ne ismerné az ilyen és hasonló jelenetei, imikor a szülő inkább megáll?úszik és enged a követelőző, dacos korszakában lévő gyermek — olykor már a ■•Karolásig menő erőszakosságának. Természetesen nyomban odatesszük az idézőjelet a zsaroláshoz, hisz szó sincs arról, hogy zsarolónak kellene tekinteni a kívánságához ragaszkodó gyereket. Még is, a naponta megszokott és sok családban lejátszódó kis toporzékolás érdemel egy kis figyelmet. Ez a pont ugyanis az, amelyen könnyen el lehet csúszni, ezek a kis rugdalózások jelentik sok esetben az elvtelen, a liberális jelzővel illetett nevelési eljárások kezdetét. Miről is ad jelzéseket ugyanis a toporzékoló, sőt olykor a szülő ruháját, testét sem kímélő apróság. Akaratát, pillanatnyi érzelmét igyekszik végigvinni, olyan áron is, hogy a szülő, örök gyengéjére építi kis manó véreit. Ha nem következetes az éppen szenvedő alany — édesapa, édesanya, vagy nagyszülő — máskor is próbálkozik az égyszer-kétszer már bevált módszerrel, amit a jó szülői zsargon egyszerűen hisztinek nevez. Nem minden gyermek állítja ilyen tortúrák elé szüleit, de még az idegileg kevésbé érzékeny és hajlamos, sőt azon a bizonyos „dacc-korszakán” átesett apróság Is szívesen válik „visszaesővé”, ha eredmény kíséri kapálózását. Ez a gyermeki megnyilvánuló' s a rá következő szülői magatartás több bajt, nevelés, gondot okozhat, mint az alkalmi „kilengés”. Az elkényeztetett gyermeknél keveset oszt vagy szoroz az ilyen konfliktus, de az ettől megóvott gyermeknél okozha-* réseket, amibe kapaszkodhat. Nem is csupán a toporzékolás az egyetlen és legvészesebb tünete ennek a magatartásnak. Láttunk már öt-hat éves gyermeket, aki népes társaság szeme láttára leköpte az anyját. Nem éppen hízelgő és szalonképes kifejezésekkel illette a mamát. A meglepő az, hogy a gyermeki „túlkapásokat” olykor visszafojtott mosoly és olyanféle megjegyzés, védekezés követi, hogy „majd leszokik róla a kicsi, „agyon mégsem üthetem”, „nem kell odafigyelni...” Ezek a védekezési reflexek azonban legtöbbször . szülők tehetetlenségét kissé eltúlozva, mégis így van. nevelési csődjét mutatják. Különösen elmérgesedhet a helyzet, ha nincs összhang a két szülő között, az egyik elnézi azt, amiért a másik büntet, vagy legalábbis megkísérel megszüntetni, felkutatni a gyermeki zabolátlan- ság okait. Tévednénk, ha azt gondoLnánk, hogy csupán a kisgyermekkorban fenyegetik ilyen veszélyek a szülőt Serdülő gyermekek — éppen életkori sajátosságaik, kialakulatlan érzelmi, akarati életük miatt hajlamosak megalkuvásra, elvtelen engedményekre kényszeríteni az éppen erre hajlamos szülőt. Ilyenkor különösen szükség van a józan emberségre, az olyan engedményekre, melyek éreztetik a gyermekkel, hogy a szülő megérti őket, de nem adhat tápot a szertelenségnek, az ésszerűtlen, helytelen szokásoknak, viselkedési formáknak. A hanyag, a ruháit, eszközeit széthagyó, rendszer télén, az otthoni kötelességeket elhanyagoló, viselkedő sével rossz hatást kiváltó gyermek nem mindig látványos módon, toporzékolva jelzi a szülőnek a „diagnózist”. De a jó szemű szülő, a nevelő a viszonylag csöndes „erőszak” jeleit is felfogja, nem azon igyekszik hogy ne vegye észre a káros jelenségeket, s ezzel becsapja önmagát, kibújjon a nevelési gond alól, hanem szembenéz és megkeresi a legjobban megfelelő receptet. Mégha az nem mindig könnyű és nem mindig népszerű is a gyermek szemében. • Páll Géza Krecsmáry László versei Jutka csutkababája Volt egyszer egy tengericsutka, s volt egy kislány: Csengeri Jutka. Kapta-fogta Jutka a csutkát, s — mint az óvodás lányok szokták — olyan csinos egy babát gyártott: aki csak látta, szájat tátott. így lett baba a fengericsutka. s játszott véle Csengeri Jutka. Furcsa kérdés Két bakkeóske mes* egy lúd, három róka meg egy tyúk, kilenc kappan meg egy rút kényes pulyka és egy kút (melybe negyven béka fűlt) meg egy kordé, amit húsz fáradt csacsi meg egy busz éjjel-nappal mindig húz — hány szamár összesen??? Fűzfasíp Ballag a parton Kis Miska, kezében fényes kisbicska. Meglát egy fűzfát Kis Miska s működni k" bicska. Ügyesen farag Kis Miska — viliög at élés kisbicska ~ s szó] a síp! fújja Kis Miska s zsebbe kerül a kisbicska. GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kicsinyítő képző-. 7. Zamata. 8., Személyem. 9. Menyasszony. *11. Ilona beceneve. 12 Nívó (első kockában kétjegyű msh.). 14. Tésztaféleség. TG. Betűket róttam. 18. Bőg. 20. Másold! 2i. Kétjegyű mássalhangzó 22. Baráti ország betűjele. 24. FYH. 25. Angol .rífros. 27. Lián betűi keverve.- 28. Női név. 29. Csaknem vérzik! (az utolsó négyzetben két betű). Függőleges: 1. Mária beceneve. 2. Téli sport. 3. A mondat alkotóeleme. 4. Fordított mutatónévmás. 5. Feltételezett 6. Megfejtendő harmadik négyzetben kétjegyű mássalhangzó). 10. Anna beceneve. 11. Római 1 és 999 13. Három, oroszul 14 Iskolások ülnek benne. 15 Megfejtendő (utolsó négyzetben két betű), 17. Vlsz- sza: felfog. 19. Forma. alak. 21. Megfejtendő. 23. Vegyes kár!!! 24. Mevuté. 26. Egymást követő betűk az abc-ben. 27. Nemzeti Vállalat névjegye. Megfejtendő: Megyei vonatkozású magyar népdal első sora (vízszintes 1. függ. 21, 15, 6.). Múlt heti megfejtési Virágúknál ég a világ... Könyvjutalom: Mokánszki Mihály Nyírtelek-Gyulatanya. So- mosíi.v Zsuzsa Fehérgyarmat és Kovács Ilona Kemecse. Lukács Angéla: JÓ reggelt! — Jó reggelt, Palkó! Hallod a hangom? — Fülecském ébred, Anyám szól. Hallom. — Jó reggelt, Palkó! Látsz-e már engem ? — Anyácskám arca itt van szememben. — Jó reggelt, Palkó! A szád is ébred? — Édeset érzek, S tudom, hogy méz ez. — Jó reggelt, Palkó! Orrod is kérdem! — Finom fejecske Illatát érzem. — Jó reggelt, Palkó! Már nem is alszom: Anyácskám keze Simítja arcom! Várkonyi Katalin; Papit hajó Hús tenger, hullám fodrozó, hullámok közt fehér hajó. fejem felett az ég ragyog. A kapitánya én vaí» ik, fejem felett az ég ragyog. Szembeszállók a széllel is, megbirkózom a téllel is. — A vihar nekem semmiség, utána újra kék az ég. És sok merész kaland után új Kolumbusz leszek talán... De mégsem vagyok kapitány, csak egy kisfiú Óbudán. Igaz, hogy Itt is kék az ég s ha nincs tenger — vart egy fazék — benne apró papírhajó, játszani vele csudajó! S ha tengerész nem is leszek, még mennyi minden lehetek! .. Talán gépész, mint apukám, vagy matróz leszek a Dunán. MEGFIGYELÉS DOLGA. Az ábrák bizonyos logikai sorrendben követik egymást. Ha felismertétek ezt a sorrendet, ennek megfelelően satírozzátok be a nyolcadik ábrát. (•ejq? -6 :s^;fajSaK) A hiú kis lepke Lepke Lili vígan éllé vi- ágát. Naphosszat gondtalanul szálldogált a tarka rétek felett, vitette magát a kör.y- nyű szellővel, virágport tor- koskodott, harmatot ivott rá, Boldog volt és elégedett égé- szén addig. amíg egy nyári reggelen csodáld losan szép, hírnes pillangót pillantott meg. Két harangvirág szirmán lebegett a pillangó, s biborpiros, arannyal pettye- zett szárnya drága ékszerként csillogott a nap ény- ben. Lepke Lili csak nézte, nézte: sohasem látott ru.y ilyen szépet. — Oh, ha en ilyen gyöityü- rű lehetnék! — sóhajtott és hirtelen irigység költözött a szívébe. Szomorúan gon folt arra. hogy tí csak egyszerű, kis szül készöld káposztalepke. A himes pillangó csakhamar elröppent, de elszállt vele Lepke Lili régi jókedve is. Bánatosan telepedett egy galagonyabokor ágára, s na- gyem sajnálta magát. Elbújt egy tevéiké alá, hogy ne kell_ jen lát nia a t irájolcat,„ a f üvet, az eget. Mert irigyelte a virágokat tarkaságukért, a f üvet üde zöld színéért, az eget ragyogó kékségéért és a katicabogarakat pirospöty- iyös ruhácskájukért. Jó ideig búslakodott a rej_ telihelyén, sírdogáit is egy sort, és amikor végre rászánta magát, hogy kibújjon a levélke alól, érdekes dolgot látott. A galagonyabokor mellett fiatalember üldögélt és égy sima, féhér papírlapra? szebbnél szebb virágokat festett. Hol piros, hol : kék, hol sárga festékbe mártogat- ta ecsetjét, zölddel és barnával füvet. bokrokai v i i- zsolt a papírra. Lepke Lili csak ámult-bámult, hiszen sohasem találkozott még festőművésszel. Gondolt merészet, odaleb- bent a fiatalember vállára és izgatottan kérdezi, — Lepkét is tudsz varázsolni? — Nem varázsolok én, hanem festek. — Hát akkor... lepkét is elégelte a dolgot és így szólt: — Jól van, legyen meg a kívánságod. De megbánod még a hiúságadat!. . . Lepke Lili azonban mit sem törődött a figyelmeztetéssel. Boldogan tűrte, hogy a finom ecset tarka pettyeket., aranyos cikornyákat vonjon a hutára, szárnyára. Ujjongott a szíve örömében, amikor megnézte magát egy kis tócsa tükrében, hiszen szürke lepkéből díszes, tar- kabar ka pillangóvá. változott. Még sokáig gyönyörködött saját szépséges tükörképé- ben, aztán úgy gondolta, ideje lesz, hogy megcsodál- tassa magát erdőn-mezőn. Fellebbent a levegőbe, egy pillanat múlva azonban szárny szegetten visszazu- hant. Újra, meg újra próbálkozott, de hasztalan, mert a rákent festék lehúzta. elnehezítette szárnyát. Szegény, hiú kis Lepke Lili rémülten vergődött a földön, keservesen szánta-bánta, hogy nem hallgatott a festőre. Fájó szívvel emlékezett rá, milyen boldog és szabad volt, amikor még szürkén és dísztelenül, de könnyű szárnyon szállt virágról virágra. Talán ott is pusztult volna, ha. egy jószívű pacsirta észre nem veszi. A kis dalos- madár véletlenül átrepült a rét feleit, meglátta, megsajnálta a fűben vonagló gyönyörű lepkét és leszállt hoz- zá. Lepke Lili sírva panaszolta el neki nagy baját. — Látod, látod. mit tesz a hiúság! — csivitelte részvevőén a pacsirta. — Egyszerű szürke kismadár *v- gyök, de eszembe se jutna, hogy például ‘a tarkabarka fácánt irigyeljem. Soha többé nem leszek hiúm csak még egyszer szárnyra kelhessek — siránkozott a lepke. — Kell is nekem a cifra szépség, ha lehúz a földre és rab vagyok! Drága jó pacsirta, kérlek, segíts rajtam! — Megkísérlem — ígérte a pacsirta. Azzal felröppent és szállt, röpült egyre magasabbra, egészen az égen vonuló felhőkig. Megkérte szépen a szelíd kis bárányfelhőket: tudsz festeni? •— Hogyne tudnék — mondta a festő. — Nézz csak ide! Ecsetjével egykettőre gyönyörű pillangót kanyarított a kép sarkába. — Ne oda, ne oda! — kö- nyörgött Lepke Lili. — Engem fessél meg. kérlek szé- pen, engem... Látod, én csúnya vagyok, seszínű, a szárnyam dísztelen és úgy szeretnék szép lenni! Csak te segíthetsz rajtam, senki más. — De hát mit kívánsz tőlem, kis lepke? — csodálkozott a festő. — Csinálj belőlem hímes pillangót! — kérte Lapke Lili. — Arannyal, ezüsttel cifrázd ki a szárnyamat, hogy én legyek a legszebb a világon .. Addig kért, könyörgött, siránkozott. amíg a festő megmosdassák meg egy kicsit Lepke Lilit, aki már alaposan megszenvedett hiúságáért. A felhők szívesen teljesítették a jószívű pacsirta kérését, csendes, langyos esőt szitáltak a mezőre, s az esővíz egykettőre leáztatta a festéket a póruljárt lepke, öl. Azután előbújt a Nap a felhők mögül és szépen meg„ szárogalta Lepke Lilit, aki boldogan lebegett ismét dísztelen, szürkészöld szárnyán. a tarka rét felett. Vitette magát a könnyű szellővel, virágport torkoskodott, harmatot ivott rá, xsabad volt — és ennél többre nem vágyott! Vajk Vera AKAR ÖN SZAKMUNKÁS LENINI 5 « Magas keresett mellett szakmát tanulhat vállalatunknál. Érdeklődés: Gép* és Felvonószerelf Vállalat kirendeltségén hétfőn 12 órától — péntekig. NYÍREGYHÁZA, MADÄCH UTCA 23. SZÁM. (21536!
