Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

I. eüSI? ttf^-WJHSWUR3!B®W !f?5 rilKSfm Ä Chile fontos döntés előtt Szőrié!—vietnami gazdasági megállapodást írtak alá külpolitikai széljegyzet: Kína - Kanada - ENSZ Ha létezrae olyan műszer, «mely a politikai feszültséget méri, mutatója alighanem alaposam kilengene ezekben az órákban Chilében. Frei elnök az egész ország tesrutetém rendkívüli állapotot rendeltei és east a televízió képernyő­jén, teltét a legszélesebb ha­jai és nemzetközi nyilvános­ság előtt ő maga jelentette •be. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a fővárosban, Santtagóbam éjszakai kijárási tilalom lépett életbe, műkö­désbe lépett a sajtócenzura és bevezették a statáriális bí­ráskodást. Mindez nem hangzik olyan Iromoran, ha az általános la- tm-amerikai viszonylatokat vesszük alapul. Chile azonban számos tekintetben éppen az a latin-amerikai kivétel, «mely erősíti a szabályt Eb­ben az országban sok évtize­des hagyomány, hogy jórészt betartják és betartatják a polgári demokrácia játéksza­bályait. Chile a latin-ameri­kai szubkontinens egyetlen állama, amelyben a köztársa­ság elnökei letölthettek alkot­mányos kormányzati idejüket és a szabályoknak megfelelő­en távozhattak a porondról. A rendkívüli állapot beve­zetésének van egy köz- ' retten és egy távolabbi előzménye. A közvetlen kiváltó ok: Santiagóiban mind­eddig ismeretlen tettesek lőfegyverrel súlyosan megse­besítették René Schneider tá­bornokot, a hadsereg főpa­rancsnokát. A távolabbi előz­mény közismert: az országos választások során egy magát marxistának valló politikus, Az AP jelentése szerint a két szovjet állampolgárságú géprabló, Brazinskas-Koredvo és fia a török biztonsági rend­őrség őrizetében várja sorsát. Az amerikai hírügynökség tö­rök hivatalos körökre hivat­kozva közli, hogy miután az igazságügy-minisztériumban rendezték a formalitásokat, a 46 éves embert és 18 éves fiát ismét a trabzoni bíró elé állítják. A trabzoni bíró dönt majd Bírói, hogy cselekményük 11. — Azonnal visszaindul Ho- naluluba, utasításait a japán konzulátuson keresztül fogja megkapni — hadarta gyorsan Yamamoto, szóhoz sem hagyva jutni Blake-et, Blake nem tehetett egye­bet, beleegyezett. Am, kérte a pénzét. Yamamoto viszont, amilyen nagyvonalú volt ko­rábban, olyan garasos lett most: alkudozni kezdett. Blake gyanakodott. És nyilván még nagyobb lett volna az izgalma, ha tudja mindazt, amit Stanley had­nagy akkor már iámért: a tervet Blake megsemmisíté­sére, Honoluluban. Igen, mi­után kihasználták, úgy dön­töttek, hogy elteszik láb alól... Hazatért. Vacsorát akart készíteni magának, amikor az egyik zöldpaprikában kis cédulát talált, rajta a követ­kező szöveggel: „Holnap este nyolc órára jöjjön az Olym­pia moziba. Itt van a jegye, ön mellett leszek. S.” Stanley hadnagy a sötét moziban elsuttogta Blake- nek, hogy mit terveznek a japánok, mégis mindenkép­pen vissza kell térnie Ho­noluluba, nehogy gyanút fog­janak az „információ” hiteles­ségét illetően. A*. Salvador ABencte szegezte meg a szavazatok többségéi. Az alkotmány előírásai sze­rint a kongresszusnak ma kell jóváhagynia, esetleg elvetnie a legtöbb szavazatot kapott jelölt személyét Az egyetlen posszibilis ellenfél, a keresz­ténydemokrata Alessandri, pártjával egyetértésben ön­ként visszalépett: a jelenlegi elnök, Eduardo Fred pártja nem is titkolja, hogy ezzel a lépéssel szeretné megóvni az országot „mindenféle rob­banástól”. Milyen robbanásra gondol­hatnak Fredék? Az egyik a belső elégedetlenség detoná­ciója lehetne, amennyiben a kongresszus megfosztaná a chilei baloldalt a választások eredményének gyümölcsétől. Az országban túlságosan na­gyok a szociális problémák ahhoz, hogy egy ilyen fejle- fné*ny drámai következmé­nyek nélkül kave^kesahetssék be. A másik, legalább ilyen Jogos aggály a külföldi, min­den bizonnyal USA-beavat­kozás veszélye. A Fehér Ház és a State Department számá­ra hatalmas csapás volt Al­len de megválasztása, Wash­ington tudja: a chilei példa ragadós lehet a földkerekség egyik leggyulékonyabb térsé­gében és ennek a felismerés­nek megfelelően igyekszik cselekedni. A főparancsnok el­leni merénylet hátterében nyilvánvalóan azok állnak, akiknek nem érdekük, hogy Chilében sor kerüljön a tör­ténelmi jelentőségű őrségvál­tásra. köztörvénybe ütköző bűn- cselekmény volt-e, vagy pe­dig „politikai”. Az utóbbi esetben, amelynek jogi képte­lensége szembeszökő, a török törvények szerint nem adják ki őket a Szovjetuniónak. Az AP hírügynökség meg­erősíti, hogy litván származá­sú személyekből álló, magát emigráns csoportnak nevező társaság tartózkodik Ankará­ban és kísérleteket tesz, hogy találkozhaseók a két géprab­lóval. Repültek a napok. Európa már nyögött a fasiszta csiz­mák alatt — és Blake elin­dult Honoluluba, halálútjára. Követői ezúttal sem szakad­tak le róla, mellette s mögöt­te voltak a Hawaii-szigeteken is. Teltek a napok, Blake pe­dig tétlenül ődöngött a szál­lodában, az utcán, de egy szót sem szóltak hozzá meg­bízói. Feltűnt neki az is, hogy most mindig két német lép­delt a sarkában. Ösztönösen megérezte, hogy ők, a néme­tek kapták a feladatot: öljék meg. Nyilván arra várnak, hogy egy elhagyott helyen elkapják — s támadni fog­nak. Blake most megint mintha bátrabbnak érezte volna magát. Bízott erejében, s állandó készültségben várta a támadást De sem a japá­nok, se a németek nem tet­tek kísérletet arra, hogy el­csalják. Hozzá sem szóltak. A várakozás napjai hetek­ké nyúltak, s az idegfeszült­ség ránehezedett Blake-re. j Nehéz volt az élete, de azért1 arra vigyázott, nehogy olyat tegyen, ami ellenkezik az ONI kívánságaival: a japá­nok, amíg csak lehet, ne fog­janak gyanút az adatok hi­telességéről. Az egyik reggel lement a szálloda halijába, s miután meggyőződött róla, hogy a mindenütt jelenlévő németek Alefcsaej Koszágm, a Szov­jetunió miniszter tanácsának elnöke csütörtökön a Kreml­ben fogadta Nguyen Cant, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság miniszterelnök-he­lyettesét, a VDK állami terv­bizottságának elnökét, aki egy gazdasági konmáinyteül- döttség élén tartózkodik Moszkvában. A megbeszélést meleg, testvéri légkör jelle­mezte. Csütörtökön a Kremlben megállapodást írtak alá ar­ról, hogy a Szovjetunió gaz­dasági és katonai segítséget, Az ENSZ-közgy ülés ünnepi ülésszakának utolsó előtti ülésnapján, pénteken Nixon amerikai elnökön kívül még további 9 állam-, illetve kormányfő szólalt fel. Közöt­tük Edward Heath angol mi­niszterelnök, Indira Gandhi indiai miniszterelnök, Urho Kefckonen finn elnök. Ma ka­ri ősz érsek, ciprusi elnök és HaiLé Szelasszié Etiópia csá­szára. A „nagy neveket” tartal­mazó felszólalási listára való tekintettel az ENSZ székhá- za körül megerősítették a biztonsági intézkedéseket. Mint a Reuter írja, a 18 hektáros terület valóságos katonai tábor képét öltötte. A várakozásnak megfelelő­en, Nixon elnök beszédének fő mondanivalóját a szov­jet—amerikai kapcsolatok alakulásának, s e kapcsola­tok világméretű kihatásainak szentelte. A szovjet—ame­rikai viszonyról szólva han­goztatta, nem lenne értelme „hagyományos hidegháborús szólamokat” visszhangozni. Beszédének további részében az amerikai elnök egy-két homályosan megfogalmazott célzástól ■ eltekintve — álta­lában tartotta magát ehhez az ígérethez. Nem lenne realisztikus ta­gadni — folytatta —, hogy a szovjet—amerikai kapcso­latokban az erő szerepet ját­szik. A továbbiakban négy pont­ban foglalta össze azokat a tényezőket, amelyek szerinte a fennálló mély nézeteltéré­sek ellenére „közös érdekek hallják amit mond, megkérte a portást, rendeljen neki egy taxit délutánra, mert el akar menni egy helyre a városon kívül, amely közismert szép­ségéről., Blake tudta, hogy meglehetősen elhagyatott vi­dék... A megbeszélt időben le fs ment a hallba, és látta, hogy a németek már nincsenek ott. Nyilván előrementek a meg­jelölt helyre, amely alkalmas­nak tűnt feladatuk végrehaj­tására. Bake gondosan vá­lasztotta meg az időpontot: mert fél órával később egy . menetrendszerű repülőgép in-” dúlt az Egyesült Államokba. A szobájában elrejtett mikro­fon miatt nem mert helyet foglalni a repülőgépre, de azt remélte, hogy az utolsó perc­ben is kap majd jegyet. Amikor táskájával lejött a hallba, odalépett a portáshoz és elmondta neki, hogy éppen most kapott levelet hazulról, amelyben közlik vele, hogy édesanyja nagyon beteg. — Ezért szeretnék gyorsan elutazni a legközelebbi repü­lőgéppel. Megkaphatnám a számlát ? — Természetesen... — vá­laszolta a portás. — Őszintén együtt érzek önnel, s nagyon sajnálom, hogy itt kell hagy­nia bennünket. — Nagyon aggódom... Sze­valamint hiteleket nyújt a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak. A megállapodások ünnepé­lyes aláírásánál jelen volt Alekszej Koszigtn, a Szovjet­unió minisztertaná csónak el­nöke. A sajtó számára kiadott közlemény megállapítja, hogy az újabb megállapod ások a szovjet és a vietnami nép testvéri barátságának további erősítését és a szovjet—viet­nami együttműködés kiszéle­sítését jelentik. alapját” nyújthatják az együttes erőfeszítésekre a szovjet—amerikai néaetelté- rések korlátozása. illetve csökkentése érdekében. 1. A legfontosabb közöß érdek, hogy egyikük sem kí­ván nukleáris csapásokat váltani, ami az emberek tíz- r~? 1.1i óinak életébe kerülne, ily módon igon erős közös ér­dek a nukleáris kanfrantá- dó elkerülése; 2. Közös érdek a fegyver­kezés óriási költségednek csökkentése; 3 Az Egyesült Államok és a Szovjetunió két olyan ve­zető ipari hatalom, amely­nek jelenleg igen csekély mértékű az egymással való kereskedelme, jóllehet mind­kettőnek érdekét szolgálná olyan nemzetközi feltételek kialakítása, amelyek lehető­vé tennék a kereskedelmi kapcsolatok növelését. 4. A világszerte megmutat­kozó gazdasági és társadal­mi szükségletek olyan kihí­vást jelentenek, amely ugyancsak arra ösztönöz, hogy a két hatalom versen­gését alkotó irányba tereljék. Nixon felhívta a Szovjet­uniót, hogy „egyesítsék erő­feszítéseiket a háború elhá­rítására a Közel-Keleten és olyan légkör kialakítására, amelyben a közel-keleti nem­zetek megtanulnak egviiítél­ni az ..élni és élni hagyni” elv szellemében”. Az elnök a várakozásokkal ellentétben nem tett semmi­féle utalást arra. hogy mi­ként gondolja a Jarring- misszió munkájának folytatá­sát. gény édesanyám a minde­nem... Nem is tudom, mit csinálnék, ha valami baja történne... Mit gondol, kapok jegyet a gépre? — Hát ezt nem tudom, uram? — Mikor indul a kővetke­ző gép, ha most nem kapok jegyet? A portás megmondta, Blake-nek mindezzel csu­pán az volt a célja, hogy a jó ember el ne felejtse, miért is utazott el amerikai vendé­ge olyan váratlanul. Úgy számított, hogy a japánok fel­tétlenül érdeklődni fognak utána a szállodában, s ha a hirtelen elutazás okát nem látják megalapozottnak, eset­leg kétségbe vonják a ka­pott információs anyag hite­lességét is. Amikor Blake kiérkezett a repülőtérre, ugyanazt végig­játszotta a jegyárusító kis­asszonnyal, amit korábban a portással: — Váratlanul vissza kell aznom San Franciscóba... Súlyos beteg lett az édes­anyám. Most kaptam az érte­sítést... — mondta hangsúlyo- jzottan, miközben a kisasszony ikiállította a jegyet. 1 — Remélem, nem lesz sem­mi baj, s felesleges az ag­godalma, uram — udvarias- kodott a légitársaság jegyáru­sítója, s ez már elég volt Blake-nek ahhoz, hogy bizo­nyos legyen felőle: ha a ja­pánok esetleg itt Is érdeklőd­nének utána, ugyanazt a ma­gyarázatot kapják majd a hirtelen elutazás okáról, mint a szállodában. (Folytatjuk) Néhány nappal ezelőtt Ka­nada kormánya bejelentette, hogy elismeri a Kínai Nép. köztársaságot. A tajvani bab­rezsim képviselője már tí is hagyta a kínai fővárost és rövidesen megjelennek Kanadában Kína diplomá­ciai képviselői, illetve Ka­nada megbízottja Pekingben. A Szovjetunió és a szocialis­ta országok már 1949 óta töretlen energiával harcolnak a legkülönbözőbb nemzet­közi fórumokon a Kínai Népköztársaság törvényes jo­gainak elismertetéséért, bele­értve Kína ENSZ-tagságát is. Ami az ENSZ-t illeti, ezek a törvényes jogok ki­terjednek a Biztonsági Ta­nács tagságára is. Az ENSZ- alapokmány értelmében ugyanis Kína az „öt nagy” egyike. Mint ilyen, állandó tagja a Biztonsági Tanácsi­nak és — hasonlóképpen a Szovjetunióhoz, az Egyesült ÁUamokhoz, Nagy-Britan- nIához és Franciaországhoz — vétójoga is van. A nem­zetközi politikai élet két­ségkívül legképtelenebb és legtörvénytelenebb jelensé­ged közé tartozik, hogy ezt a helyet mindmáig a tajvani Csang Kaj-sek rezsim bito­rolja. Hangsúlyozni kell azt ia, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista országok Kína diplomáciai elismeré­sének és a kínai ENSZ-tag­ságnak az ügyében mi Híjig következetes elvi politikát folytattak. Támogatták ezt a törvényes és igazságos kö­vetelést — függetlenül at­tól, hogy milyen változáso­kon ment keresztül kapcso­latuk Kínával, s miképpen szemlélték Kína egyes kül­politikai akcióit. Általános vélemény, hogy a Kanada részéről létesített diplomáciai kapcsolat újabb komoly rést üt az amerikai politika merev frontvonalán. Nemcsak azért, mert ez az első eset, hogy Kína az észak-amerikai kontinens egyik országával diplomáciai kapcsolatot létesít, hanem azért is, mert számítani le­het a kanadai döntés lánc­reakciójára. Tudvalevő, hogy Olaszország, Belgium és Ausztria tárgyalásokat foly­tat Kínával a diplomáciai kapcsolat felvételéről és a legutóbbi napokban Üj-Zé- land és Malaysia is ilyen szándékokat jeleztek. Az új helyzet kétségkívül befolyásolhatja a kínai ENSZ-felvétel ügyében «re- dékes ENSZ-szavazást. Ez lesz a huszadik eset, hogy a kínai felvétel ügyében sza­vaznak. Az Egyesült Nemze­tek Szervezetében kialakult erőviszony-változások min­dig megmutatkoztak a sza­vazati arányokban is. 1952- ben például mindössze he­ten szavaztak Kína tagfelvé­tele mellett, negyvenketten ellene, tizenegy tagállam pedig tartózkodott. Nem utol­sósorban a szovjet diplomá­cia szívós szervező munkájá­nak is köszönhető, hogy Pénteken Bonnban közös sajtóértekezletet tartott Willy Brandt szövetségi kancellár és Walter Scheel külügyminisz­ter. Az NSZK két vezető po­litikusa megvonta a szociál­demokrata—szabaddemokrata koalíció egyéves kormányzásá­nak mérlegét. Külpolitikai kérdésekről szólva a kancellár kijelentet­te: „a moszkvai szerződés máris előmozdította az euró­pai helyzet kisebb mértékű javulását”. Hangoztatta, hogy az NSZK kormánya az európai bizton­sági értekezlet összehívása 1965-íg következetesen és fo­kozatosan romlottak ebben a kérdésben' az Egyesült Álla­mok diplomáciai pozíciói. 1965-ben történt meg először, hogy Washington nem tudott többséget szerezni a kínai tagfelvétel ügyében. Ebben az esztendőben már nem kevesebb, mint 47 állam kö­vetelte Kína felvételét, ugyancsak negyvenhetet! sza­vaztak a felvétel ellen, hú­szán pedig tartózkodtak. E fokozatos pozicióromlást az utóbbi évtizedben az Egyesült Államok azzal akarja ellensúlyozni, hogy minden esztendőben úgyne­vezett „fontos kérdésnek’' nyilváníttatja Kína tagfelvé­telét. Ez ugyanis azt jelenti, hogy Kína törvényes jogai­nak érvényesítéséhez az ENSZ-ben kétharmados több­ségre van szükség. Magától értetődik, hogy a kínai diplomácia akcióinak, magatartásának és véle­ménynyilvánításainak igea komoly szerepe van — kü­lönösen a kérdésben ingado­zó, a szavazásnál rendsze­resen tartózkodó EINSZ-tag- államok befolyásolásában. 1965 és 1968 között például az 1965-ben már elért hely­zethez képest jó néhány ár­nyalattal romlott Kína szem­pontjából a szavazás ará­nya. Ebben a kínai külpoli­tika egyéb, vitatható akciói mellett szerepe volt annak, hogy a pekingi diplomácia sugalmazta, majd üdvözölte Indonézia kilépését ax ENSZ-ből és olyan gondola­tokat is felvetett, hogy a je­lenlegivel szemben új világ- szervezetet kell létrehozni Ez megkönnyítette az ame­rikai diplomácia helyzetét. Washington azzal érvelt, hogy Kínát valójában „nem érdekli” az ENSZ-tagság, s hogy a világszervezet szét­bomlasztására 1 törekszik. 1968 óta a kínai hivatalos nyilatkozatok hangja ebben a vonatkozásban fokozata* módosuláson ment keresztül. 3969 szeptemberében, ami­kor már javában folytak * kanadai—kínai tárgyalások — Sharp kanadai külügy­miniszter közölte: Kína fel­kérte Kanadát, a maga ré­széről is nyújtson segítséget althoz, hogy Kína törvényes ENSZ-jogait helyreállítsák. Hasonló kijelentéseket tar­talmaznak azok a kínai kommentárok, amelyek most az Ottawa—Peking meg­egyezés jelentőségét méltat­ják. A jeleik szerint By műdön az egész kérdés fejlődése új szakaszba lépett. Ax ENSZ mostani ülésszakán döntő fordulatra még nem lehet számítani. Történelmileg azonban világos, hogy ax Egyesült Államok utóvéd- harcot folytat, s Kína előbb- utóbb elfoglalja törvényes helyét az ENSZ-ben, aha*- nan ed kell távozniok a Csang Kaj-sek rezsim képvi­selőinek. mellett száll síkra. Hozzátet­te azonban, hogy a „tanács­kozást jól elő kell készíteni1*. Scheel külügyminiszter sze­rint a „moszkvai szerződéssel megtették az első lépést a Kelettel való „kibékülés” fe­lé.” Ezenkívül — tette hozzá „lefektették a nyugat-berlini kérdés kielégítő rendezésének alapjait.” A jobboldali körök kor­mányellenes kampányával kapcsolatban Brandt ismét utalt arra, hogy az NSZK-ban létezik egy jobboldali parla­menten kívüli „ellenzék.” Banditák a trabzoni bíró előtt Mérlegen a Brandt-kormány egy éve Szabó László—Sólyom József:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents