Kelet-Magyarország, 1970. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

I. ö1(M rELW-MAGYAftORSSA « t9T0. október IS. U| lendületet vesz a szovjet—francia együttműködés A francia minisztertanács szerdai üléséin Schumann kül­ügyminiszter részletesen be­számolt Pompidou elnök szov­jetunióbeli útjáról. A minisz­tertanácson megjelent Pompi­dou elnök ezt követően maga is méltatta a szovjet vezetők­kel folytatott tárgyalások je- len tőségét. A kormány szóvivője, Leo Hamon államtitkár a minisz­tertanács ülése után újság- írók előtt kijelentette, hogy Schumann külügyminiszter beszámolójában mindenek­előtt hangsúlyozta: mind a köztársasági elnökre, mind kí­séretének tagjaira nagy be­nyomást tett útjuk során az a tapasztalat, hogy a Szovjet­unió milyen páratlanul gaz­dag természeti kincsekben, s milyen hatalmas erőfeszítése­ket tesz azok kiaknázásara. Az a fogadtatás, amelyben a francia vendégek részesültek, valóban kivételes volt — mutatott rá a külügyminisz­ter, majd a továbbiakban el­sősorban a két ország közötti gazdasági együttműködés je­lentőségét emelte ki. Beszélt a politikai eredményekről, me­lyeknek lényege, mint mon­dotta az, hogy ki dolgoztak egy konzultációs rendszert. Pompidou köztársasági el­nök a minisztertanács üléséin ugyancsak hangsúlyozta, hogy nagy hatást tett rá az a rend­kívüli meleg baráti fogadta­tás, amelyben része volt, majd rámutatott, hogy a szov­jet vezetőkkel rendkívül szí­vélyes, őszinte hangú és konstruktív megbeszéléseket folytatott. Mélységes meggyő­ződése — hangsúlyozta a köztársasági elnök —, hogy a látogatás eredményeként a két ország közötti együttmű­ködés új és erőteljes lendüle­tet vesz majd. Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtit­kárhelyettese az FKP Köz­ponti Bizottságánál^ a Párizs melletti Vitryben folyó ta­nácskozásán tartott referátu­mában valamennyi baloldali pártot, minden defnokratikus erőt magában foglaló válasz­tási szövetség létrehozását ja­vasolta a tavasszal tartandó községtanácsi választásokra. Marchais referátumában, melyben a politikai helyzetet és az FKP feladatait elemez­te, mindesniekelott külpolitikád kérdésekről szólott. A Moszk­vában tartott szovjet—francia tárgyalásokkal kapcsolatban kiemelte, hogy azok eredmé­nyeként a francia kormány végre állást foglalt az európai biztonsági értekezlet aktív előkészítése mellett. A fran­cia—szovjet kapcsolatok ja­vulása — hangsúlyozta — megfelel mindkét ország, a béke és az európai biztonság érdekeinek. A francia sajtó általában eredményesnek és a jövő szempontjából — politikai és gazdasági téren egyaránt — sokat ígérőnek tekinti Pom­pidou elnök nyolcnapos szovjetunióbeli látogatását. A gaulleista Nation vezér­cikkében hangsúlyozza, hogy a záróközleménynek Európára vonatkozó része a legfomto- sabb, Franciaország ugyanis nyilvánosan leszögezte, hogy helyesli a Moszkva és Bonn között aláírt egyezményt és elfogadta a határok sérthetet­lenségére és egy kellően elő­készített európai konferen­ciára vonatkozó téziseket. Az Humaniite vezércikkében Yves Moreau ugyancsak ki­emeli, hogy a közös nyilatko­zat legfontosabb része Euró­pára vonatkozik, mert leszö­gezi a jelenlegi határok sért­hetetlenségét, örvendetesnek tartja a Szovjetunió és az NSZK között megkötött szer­ződést és utal arra is. hogy Pompidou elnök elfogadta: végre rá kell térni az európai biztonsági konferencia aktív előkészítésére. Eltemették Ra pack it Szerdán délután a varsói Powazki temetőben eltemet­ték Adam Rapacki volt len­gyel külügyminisztert, a len- ígyéT munkásmozgalom ki­emelkedő személyiségét, aki hosszas betegség után 61 éves korában szombaton hunyt el. A sírnál Józef Cyrankie- wicz miniszterelnök, a LEMP PB tagja mondott búcsúbe­szédet. Mély elismeréssel szólott Rapacki külügymi­niszteri tevékenységéről. ,,A rábízott területen meggyő­ződéssel és szívvel tevékeny­kedett Lengyelország és a Szovjetunió szövetségének és a szocialista országok szoli­daritásának erősítésén” — hangoztatta A sírnál a Lengyel Nép­hadsereg díszszázada állt őr­séget, a koporsót az elhunyt legközelebbi családtagjai és a LEMP vezetői állták kö­rül. Ott volt Vladyslaw Go- mulka, a LEMP KB első tit­kára és Zénón Kliszko, a PB tágja, a KB titkára. A ko­porsót a Chopin-gyászinduló hangjaira eresztették le a sírba. Fokozódó harci tevékenység a Fegyverbarátság gyakorlatán A Német Demokratikus Köztársaság területén zajló Fegyverbarátság fedőnevű hadgyakorlaton szerdán újabb erők kapcsolódtak be az egyre fokozódó harci te­vékenységbe. A Vai-sói Szer­ződés tagállamainak hadsere­gei erőteljes támadásba len­dültek. A Bolgár Néphadse­reg műszaki alakulatai, a Csehszlovák Néphadsereg, gépesített lövész- és páncé­los csapatai, illetve tüzérsége — szorosan együttműködve a légierővel — magas fok’’ har- ci felkészültségről tettek ta­núságot. A csapatok valamennyi harci tevékenysége a harci kiképzés igen magas színvo- nalát. a parancsnokok, a tör­zsek, a csapatok kiváló fel- készültségét bizonyították. A szerdai mozzanatokban a harci cselekmények csúcs- pontja egy nagyobb vízi aka­dályon történt erőszakos át­Ezt követően vadászbom­bázók csapásokat mérteik a folyó túlsó partján lévő „el­lenséges” célpontokra. Eköz­ben — tüzérségi tű* védelme alatt — úszóképes páncélo­zott csapatszállító járművek, víz alatti átkelésre előkészí­tett harckocsik nyomultak előre. A Lengyel Néphadsereg műszaki katonái a folyón re­kordidő alatt vertek hidat és a túlsó parton hídfőt alkot­tak. A gépesített lövészek, a tüzérek és a műszakiak min­taszerű együttműködésének eredményeként, a hídfőt si­került gyorsan kiszélesíteni. Ezután a főerők nagy gyor­sasággal átkeltek a folyón és folytatták támadásukat. A további harci cselekményeket a repülőik, a rakétacsapatok és a tüzérség szoros együtt­működése jellemezte. A vörös 4. A herceg A Lao hazafiai, akiktől tá­vol áll, hogy sikereiket túl­értékeljék, hosszantartó há- borúra készüln-ek. Országuk fontos láncszeme az ameri­kai törekvéseknek. A laoszi nép makacs ellenállása az imperialisták Összes tervét halomra dönti. És Laoszban minden pillanatban emlékez­tetik őket erre. Búcsúzásunk alkalmával ünnepséget rendeztek. Be­kapcsoltál! a villanygenerá­tort. „La vongot" táncoltunk, s a Rizsesköcsög Síkságon el­ért győzelmet dicsőítő dalo­kat énekeltünk. A legszebb dalt a felszabadító hadsereg- ban harcoló lány szerezte. Az egyik barlangban jöt­tünk össze. A* esős évszak első napjai már nyúlóssá változtatták lábunk alatt a talajt. Megosztottuk egymás­sal kininünket, meg egy maréknyi sós rizst. A sötét boltívek börtöncellára emlé­keztettek, a barlang azonban erődítmény volt, a győzelem bástyája, testvéri menedék­hely. S ebben hasonlított a Front összes többi barlangjá­ra. Olyan élet van ott, melyet soha nem lehet megtörni. Vietnami testvéreiknek és a khmer partizánokhoz hason­lóan ezekben a barlangok­ban győztesek élnek, akik az igazi civilizációt jelentük. Tudtom, hogy mindegyikük, aki olyan vidáman énekel, nevet ezen az éjszakán, sók szenvedésen ment keresztül, A harcosok öröme volt ez, akik készek vérüket is onta­ni az igaz ügyért, ha a szük­ség úgy hozza. Talán már holnap. Azon az estén, amikor Szuíanuvong herceg abban a megtiszteltetésben részesí­tett, hogy fogadott, a követ­kező történetet mesélte el. „A hegyek csak úgy remeg­tek az erős bombatámadás­tól. Egv hadianyagot és ira­tokat szállító teherautót tá­madtak. Egy repeszdarab át­ütötte araiak a ládikónak a fedelét, amelyet a Központi Bizottság részére szállítottak. A dolog nem lászott ko­molynak. A ládikót szobám sarkában helyeztük el. Egy­szer szükségem volt a ládi- kóban található iratokra. Le­szakítottam a már sérült deszkát és kezemet a nyílás­ba dugtam. A barlangban sötét volt. A papírok között ujjaim hirtelen valami hi­degbe és nedvesbe ütköztek. Azt hittem, hogy egér. Ki­derült, hogy fel nem robbant golyós bomba.” Óvatosán, egyetlen feles­leges mozdulatot sem téve, Szuíanuvong az ajtóhoz ment. tenyerében tartva a halálos játékszert. Szárny­segédje elmondta: soha nem felejti el azt a pillanatot, amikor meglátta a laoszi forradalom vezetőjét, amint Mekong bombával a kezében elhalad mellette. A herceg szívből nevetett, amikor hétköznap­jainak ezt az epizódját el­mesélte nekem. Az a „különleges háború’*, melyet az amerikaiak Laosz- ban folytatnak, végső stádiu­mába érkezett. A barbár módszerek ellenére is vere­séget szenved az agresszió. A kérdés politikai megoldása, amelyet a Hazafias Front ajánlott, lehetőséget teremt az amerikaiaknak, hogy ki- tcecmeregjenek a „Lao csap­dájából”, amelyekben — egyik szenátorunk kifejezésé­vel élve — „nyakig benne vannak”. Ugyanakkor a bombázásokat kétszeres ke­gyetlenséggel folytatják. Ami az amerikai hadsereg katonáit illeti, egy dolog ar­ra enged következtetni, hogy számuk és veszteségeik is meghaladják a hivatalos ada- tokát: a laoszi Hazafias Front és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság infor­mációs irodái tucatjával kap- ják a leveleket amerikai anyáktól és feleségektől. Ezekben a levelekben közlik a katonák sorszámát, elkül­dik fényképeiket, s kérik a Frontot, hogy a Laosz föld­jén vívott csatákban eltűnt amerikai katonák sorsáról hírt adjanak... A barlangban tartott kis ünnepség után hajnalban át­léptem a Laoszt és a Vietna­mi Demokratikus Köztársasá­got elválasztó határt. A Ha- női felé vezető úton fényes nappal csodáltam meg azokat a vidékeket, amelyeket egy­kor éjszaka bombarobbaná­sok és rakéta fénycsóvák kö­zepette láttam. A rizsültet­vényeken, amelyek tömör, zöld szőnyegként egészen a látóhatár széléig nyúltak, érett a termés. A nagyszerű Hamrong-híd „jó egészség­nek örvend”, bár sok-sok seb tarkítja. Újra a magasba emelked­tek a gyárak falai, an m-ek teljes erővel dolgoznál! nap­pal most nyüzsög a sok em­ber a piacokon, a gyerekek iskolába mennek. „Ha legyőzzük a jenkiket, tízszer szebbre építjük or­szágunkat.” Ho Si Minh-nek ezek a szaval minden viet­nami szivében gyökeret ver­tek. Meggyőződésemmé vált: harcolni fognak egcszen ad­dig. amíg' az utolsó agreaszor is ei nem hagyja a szülőföl­det. Amikor rizspálinkával telt poharunkat a győzelem­re emeltük, egy laoszi pa­raszt azt mondta nekem: „Harc nélkül nincs győze­lem. Mi tudjuk, hogy ott a világ másik végén önök együtí^Harcolnak velünk”. És hozzá tette: „Együtt harco­lunk, együtt Is fogunk győz­ni.” Madelaine Riffatix (Vége) kelés volt. Ezt a Lengyel Néphadsereg egységei haj­tották végre páncélosokkal és akciójukat a Csehszlovák Néphadsereg gépesített ala­kulatai, valamint a testvéri hadseregeik légierői támogat­ták. A későbbiekben a harcko­csizok és a tüzérség harca bontakozott ki. Ennek során az NDK Nemzeti Néphadse­regének harckocsizói, vala­mint tüzérei bizonyították magas fokú felkészültségü­ket Ma farul az urnák elé az EAK lakossága Csütörtökön több mint 7 millió egyiptomi választópol­gár járul az úrnákhoz, hogy megválassza a váratlanul el­hunyt Nasszer elnök utódját, az EAK új elnökét. Az or­szágos népszavazáson egyet­len jelölt indul: Anvar Szá­dat ideiglenes elnök, akit az Arab Szocialista Unió Központi Bizottsága és az egyiptomi nemzetgyűlés egy­hangúlag jelölt az államfői tisztségre. A népszavazásVegg?! '8-tSl délután 5 óráig tart, s a választók' több • fttirtt KJ 000 választási körzetben adhat­ják le szavazataikat. A sárga színű szavazólap köze­pén ez a kérdés áll: „Egyet - ért-e Mohamed Anvar el Szadat köztársasági elnökké választásával ?” A siravaizóíülfcékböl a 205 választási főbizottsághoz vi­szik az urnákat, s nyomban megkezdődik a szavazatszám­lálás. Az eredményről folya­matosan tájékoztatják a nép­szavazás adminisztratív irá- nyitó központját. A belügy­miniszter pénteken teszi köz­zé az elnökválasztás vég- eredményét. A választás napján az égyiptojmi iskolákban, egye te­rn okén szünetel a tanítás. Az alkotmány értelmében az elnökjelölt megválasztásá­hoz az szükséges, hogy el­nyerje a népszavazáson a szavazatok abszolút többsé­gét. Az új elnök szombaton leteszi az esküt a nemzet- gyűlés előtt. Az elnökvá­lasztás egyébként hat évre szól, a népszavazási ered­mény kihirdetésétől számít­va. Engels-ülésszak Moszkvában Moszkvában szerdán En­gels Frigyes születésének 150. évfordulója alkalmából tudo­mányos értekezlet nyílt, amelynek munkájában kiváló szovjet tudósok és NDK-ból érkezett történészek vesznek részt. Az NDK-ból érkező tudó­sok „Engels és a német nép történelmének alapvető kér­dései” címmel terjesztették elő beszámolój ukat. Az ülésszak október 18-ig tart. a. Csak amikor kiértek a hollywoodi dombok közé, ak­kor szólalt meg a gépkocsit vezető japán: — Engem érdekelnek az ön tervei, hogy vissza akar ke­rülni a flottához... — De én csak vicceltem . — próbálta Blake elvágni a további ajánlatok lehetősé­gét. .. — Ne komolytalankodjék Mondjon el mindent Jimmú Campbellről. Mindent. ami tud — mondta jelentóségte' jesen Yamamoto.-— Tulajdonképpen kicsoda ön, s hogy képzeli, hogy én a flotta egy hivatásos tisztjéről felvilágosításokat adjak? Az ilyesmit a törvény bünteti... — Ugyan már, ne legyen nevetséges . Hallgassa csak Valami kattant, s Blake a következő pillanatban felis merte saját hangját. Szó sze rint az á beszélgetés hangzott el, amelyet Konóval korábban folytatott, s amely elsősorban arra irányult, hogy kiugras­sa a nyulat a bokorból, s megtudja a zömök kis japán­tól, tulajdonképpen mik a tervei és céljai. De eközben a magnetofon néhány olyar. mondatot is felvett Blake szá jából, ami illetékesek előtl kissé kellemetlen színbe hozhatta volna az amerikait. Blake úgy tett, mintha figyel mesen hallgatná á magneto­font. Am eközben azon törte a fejét, vajon mit feleljen most? Mondja meg, hogy az egész Campbell-históriát ő találta ki? Hogy Ilyen nevű ismerőse nincs is? Hogy van­nak barátai a flottánál, de nem a Pennsylvanián? Hogy azért tudott a Pennsylvania hawaii tartózkodásáról be­szélni, mert volt flottatársai mesélték neki: kikötés köz­ben Honoluluban látták a zászlós hajót? Ha mindezt elárulja, akkor végképp nem tudja leleplezni Konót és társait, aki mindén jel szerint a főnök. Márpedig most már egyre világosabb - hiszen zsarolni akarják — hogy kémkedés áll a háttér ben. Hátha még azt is tudt; volna, hogy a japán hírszerző szolgálat tisztjei százszámr; költöztek át egy-két éwe’ előbb az Egyesült Államok területére, ahol különböző jelképes üzleti vállalkozások ba kezdtek, vagy éppenséggel egyszerű, „halászként” tenget ték életüket a tengerparton, azóta egyre-másra keresik í: kapcsolatot a flottához .. Kü lönösen a csendes-óceán partrészeken... Blake tulajdonképpen azér' érezte magát kutyaszorítóban mert sejtette, mibe került bele... Ez esetben viszont az egészet már előzőleg mii kel­lett volna beszélnie az ON1 jal, a flotta hírszerző és elhá­rító szolgálatával. Mégis úgy döntött, hogy tovább folytatja a játékot... — Hét rendben... — sóhaj­tott egy nagyot. — És mit ka­pók ézért? Nem szeretem a bizonytalanságot... ^ Tudni akarok előre mindent .. Azt is, hogy nekem mit kell len­nem. .. — mondta kissé aka­dozva, s közben kinézett az autó ablakán. Odakinn Zöl­delltek a fák, a korai nyár pompás zöldbe borította a hollywodi dombokat. — Hogy mit kell tennie, azt mi majd pontosan meg­mondjuk. .. — felelte Yama­moto. — Havi ezer dollár, és minden akció után két-két- -j/.er dollár... Rendben? — Rendben van — egyezett bele Blake. Ekkor szólalt meg hosszú idő után először Kono, Chap­lin volt komornyikja. — Hajlandó lenne Honolu- uba utazni? — Ha jól megfizetik!?... Áz anyagi részét már emlí ettem, a Végrehajtás Mr. Kono dőlj I. Az ön feladata az lesz, hogy Honoluluba utazzék és beszélje rá Camp bellt, adj-.* 1 bizonyos infor­mációkat. .. — Mik lennének ezek? — Indulás előtt időben me. fogja tudni. Akkor hát meg egyeztünk?... Igaz?.,. A kocsi visszahajtott a vá­rosba, s amikor Blake kiszáll: és elbúcsúzott Konötól, a voll komornyik barátságosan megveregette a vállát: — Rövidesen értesítlek, Al... — tegezte le váratlanul Blake-et. Blake lelkében vihar dúlt. Mit tegyen? Jelentse? A do­log most már nyilvánvaló: hírszerzésre akarják felhasz­nálni. Végiggondolta ismét az egészet: nem volt olyan buta, hogy ne Aidto volna, miért éppen a flotta érdekli annyi­ra a japánokat... Újságolvasó ember lévén, könnyen rá­jött, hiszen az újságok nap mint nap megírták már ezek­ben a hetekben, hogy a ja­pánok Indokínára kacsingat­nak, távolabbi terveikben szerepel India, de egyelőre angol, francia és amerikai ér­dekekkel találják szemközt magukat... Főleg az ameri­kaival... A Csendes-óceánnak ezt a térségét az Egyesült Ál­lamok uralja... így dúlt benne a kétség, amikor másnap észrevette, hogy a japánok nagyon is komolyan veszik a dolgot, mert bárhova megy, valaki mindig követi. Hol egy japán, hoú. egy amerikai... Vagy mégsem amerikai? Véletlenül elkapott egy szót egyik köve­tőjétől, amint a másik váltot­ta s ekkor hasított bele a fel­ismerés, hogy az illető — né­met. Tehát á japánok és a ném&. tek itt is összejátszanak*. Btake kétségtelenül nehéz helyzetbe került. Egy civil amatőrnek olyasmibe keve­redni, amire a hivatásosok is évekig készülnek, tanulnak — nem volt túlságosan ajánla­tos dolog, még itt, az Egyesült Államokban sem. Ugyanis a \dlágháborű kitörésekor szigo­rított törvényt hoztak a ha­zaárulás és a kémkedés meg­torlására. Azt persze Blake nem tudhatta, hogy ez a tör­vény önmagában vajmi keve­set ért; éles harc folyt ugyanis a kómeühárításbaji, a kulisszák mögött Az FBI és az ONI, vagyis a szövetségi elhárító és a tengerészeti hír- szjerzö és elhárító hivatal kö­zött... Mint látni fogjuk, rész­ben egy fatális véletlen, rész­ben {»dig ez a kulisszák mö­götti harc volt az egyik ere­dője annak, hogy bár az amerikai elhárító szervek bir­tokában voltak egy olyan je­lentésnek, amely utalt á be­következő Pearl Haxbor-i tá­madásra, mégis az óriási tá­maszpont olleni támadás tel­jesem felkészületlenül és vá­ratlanul érte az amerikai had­vezetőséget... (Folytatjuk) Szabó László—Sólyom József;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents