Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

f aWa! KELET-MAGYARORSZAO 1970. szeptember ttf. Brezinjev Taskentban Bulgáriai jegyzetek IV. Gradina és Plovdiv Taskent Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára szeptember 7—9-én Üzbegisztánban tartózkodott, ahol megtekintett üzelmeket, intézményeket. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára, aki 1966 áprilisában, a földrengés tra­gikus napjaiban járt Tas- kentben, nagy érdeklődéssel tekintette meg az üzbég fő­város új negyedeit. Az utób­bi években a város nagyon megváltozott. Az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a szovjet kormány segítségével, minden szövetséges köztársaság, Moszkva. Leningrad és más szovjet városok aktív közre­működésével rövid idő alatt Külpoliiikai [egyzet: Az elmúlt órák tovább bo­nyolították az amúgy is nehéz közel-keleti helyzetet. Riasztó hírek érkeztek a jordániai fő­városból, ahol újra vibrál a feszültség és a lakosság ért­hető rémülete helyenként a pánik határát súrolja. A Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezet vezetői ugyanis fel­mondták azt a tűzszüneti megállapodást, amelyet kerek tíz órával azelőtt elfogadtak. Amman utcáin újra bari­kádok épülnek, a közhivatalok és üzletek bezártak. A meg­figyelők arra következtetnek, hogy nemcsak a PFSZ, ha­nem a jordániai kormány ka­tonai parancsnoksága is el­veszthette az ellenőrzést sa­ját csapatai felett. Az airuma- ni események legújabb rob­banásának oka állítólag a fő­várostól mintegy 70 kilomé­terre lévő Irbidben keresendő, ahol — El Fatah források szerint — a királyi csapatok palesztin gerillákat támadtak és öltek volna meg. A hírek azonban pillanatnyilag éppen olyan ellenőrizhetetlenek, mint maguk a csapatmozdu­latok. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a jordániai helyzet olyan pontot ért el, amelyben csaknem elkerülhetetlenek bizonyos változások. A geril­lák és a kormány között az ellenségeskedés, amely már többször tört ki fegyveres konfliktusban, a jelek sze­rint állandósult és ez a szi­tuáció hosszabb távon tartha­tatlan. A kialakult helyzettől való­felszámolták a földrengés kö­vetkezményeit. Modern lakó­épületek, kórházak, iskolák, ipari vállalatok, éttermek, áruházak épültek. Több mint három és fél millió négyzet- méternyi lakásterületet épí­tettek fel ez alatt az idő alatt. Taskentben kedden megtar­tották a köztársaság pártaktí­va gyűlését, melyen megvi­tatták az SZKP XXIV. kong­resszusa tiszteletére tett szo­cialista vállalások teljesítésé nek menetét. Az aktívagyűlésen beszédet mondott Leonyid Brezsnyev. Elismerően szóit arról a nagy­szabású munkáról, amelyet Üzbegisztán Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága végez a nép poli­tikai nevelése, a gazdasági és színűleg nem független a re­pülőgéprablások világszerte nagy . hullámokat kavaró ügye. A gerillák által Jordá­niában fogva tartott utasok az összetűzések miatt immár két nehéz éjszakát éltek át az ammani Intercontinentalban, amely előtt ráadásul két bomba is robbant. A palesztinai népi fel- szabadítási front egyébként újabb gépeltérítésért vállalta magára a felelősséget. A BOAC brit légitársaság Bom- bayból Londonba tartó gépét Libanon felé kényszerítették, a gerillák szóvivője szerint azért, hogy így erőszakolják ki a Londonban fogva tartott gerillalány, Leila Khaled szabadon bocsátását. Ezzel a brit kormány kétségtelenül még nehezebb helyzetbe ke­rült, hiszen Izrael Leila Kha­led kiadatását követeli. Az üggyel kapcsolatos minisz­tertanács eredménytelenül ért véget. Mind az új géprablás, mind az ammani események meg­erősítik azt a benyomást, amit a kairói sajtó is olyan nyomatékosan hangsúlyoz, — hogy a gerillák akciói renge­teget ártanak az összarab ügynek, ezen belül a palesz­tin felszabadítás nemzetköz' támogatóinak is. Mindez olyan időben történik, amikor a világközvélemény rosszal­lóan tekint Tel Avivra a Jarring-misszió meghiúsítása miatt. A gerillák a figyelem megosztásával nagy szívessé­get tesznek Izraelnek és hát­védeinek. kulturális építés irányítása területén. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára megelége­déssel nyilatkozott arról, ahogy a Taskent újjáépítésé­nek segítéséről szóló központi bizottsági határozatot végre­hajtották. „A város újjászüle­tésének mély benyomást keltő eredményei, az üzbég főváros mai nagyszerű képe szemlélem tesen tanúsítja, hogy milyen életereje van a , népek barát­sága lenini politikájának, amelyet szüntelenül és követ­kezetesen érvényesít a mi pártunk” — mondotta Brezs­nyev, majd részletesen ismer­tette a Központi Bizottság és a szovjet kormány bel- és külpolitikáját. Leonyid Brezsnyev szerdán visszautazott Moszkvába. NEW YORK Közvetlenül a felszállás után kedden délután lezu­hant a Trans International Airlines légitársaság egyik DC—8 típusú óriás gépe a New York-i Kennedy repü­lőtéren. A fedélzeten csak a 11 tagú személyzet tartózko­dott. Valamennyien életüket vesztették. A szerencsétlen­ség körülményei tisztázatla­nok. Ugyancsak kedden Luis- ville-ban baleset ért egy DC—9 mintájú gépet, amely fedélzetén több mint 90 személlyel Chicagóból úton volt Atlanta felé. A pilóta jelezte, hogy kigyulladt az egyik motor és kényszerle­szállást kíván végrehajtani. A földet éréskor azonban megsérültek a kerekek és megrongálódott a futómű is 13,.,csz§mély könnyebb sépü-. léseket szenvedett LYON ' ' Bomba robban, s a reg­gel Lyonban egy adóhivatal előtt. Súlyos károk keletkez­tek. A rendőrség ezt a jelen­legi adórendszer ellen tilta­kozó kiskereskedők és gaz­dálkodók elégedetlen.? '■ -ének tulajdonítja. MELBOURNE Ismeretlen ásványra buk­kantak a Holdról hozott kő­zetmintákat tanulmányozó ausztrál tudósok. Az új ás­ványnak bármely földi ás­ványnál nagyobb az uráni­umtartalma. Szófiai újságíró kollégáim jóvoltából lehetőségein nyí­lott arra is, hogy ne csak a fővárossal és környékével — a Vitosával, Boroveccel és Bo- jánával — ismerkedjek, ha­nem az ország második váro­sában, Plovdivban is eltöltsek egy napot. S ha már egyszer ott vagyunk, mi az a 70 kilo­méter Gradináig, a Micsurin termelőszövetkezetig, ahol személyesen is meggyőződhe­tek róla, milyen változás tör­tént a bolgár faluban. A kölcsönös bemutatkozá­sok után tüstént azt kérdez­tem a gradinai termelőszö­vetkezet elnökétől, megmon­daná-e, hány új ház épült a felszabadulás óta? „Honnan is tudnám, hiszen Gradina három faluból jött létre.” „És azt, hogy hány régi ház van, tudja-e?” Azon nyomban rá­vágta: „összesen tizenkilenc”! S az újakról beszélve ne akármilyen házakat képzel­jünk el. Nem ritkaság a hét- nyolcszobás épület. És ha megkérdezik a gradinaiaktól, minek ez a nagy luxus, csak úgy félvállról rámondják: hadd legyen. Hihetetlenül nagy dolog ez akkor, ha tudjuk, hogy a bolgár falusi ember 25—30 évvel ezelőtt egyetlen szobában zsúfolódott össze a családjával, a földön aludt és ugyanabban a helyi­ségben étkezett, ahol a jószá­gait tartotta. Láttam ilyen házat az egyik néprajzi mú­zeumban — emlékként. Mióta lendült fel ennyire a bolgár falu? Például ez, Gra- ddna? A választ úgy vártam: amióta megalakultak a közös gazdaságok. Valójában így is igaz.. De-a válasz ennél több volt: azóta lendült fel, amióta megtanultuk^ a bölcs paraszt intelmét: ,,‘üyapotot vetni csak akkor lehet, amikor a meztélen feneked már nem fázik a földön.” Látta az el­nök csodálkozó arcomat, hát megmagyarázta a dolgot. Azóta gyorsabb a fellendülés, amióta a közösben lévő falusi nemcsak azt tudja, hogy ter­melőszövetkezeti tag, haneím azt is, hogy övé a termelőszö­vetkezet és van • beleszólása az ügyekbe. „Voltak nekünk korábban is gépeink, ter­veink, alkalmaztuk az agro­technikát, csak olykor, sőt elég gyakran, a paraszti böl­csességet és tapasztalatot nem vettük semmibe. Néha túlerőlködtünk. Csakugyan megtörtént, hogy a parasztok tanácsa ellenére hideg földbe vetettük a gyapotot; nem is arattunk semmit.” A Micsurin amolyan átla­gos termelőszövetkezet, 1150 taggal, 82 gazdasági géppel és négyezer dekar földdel. (Ha jól emlékszem rá, úgy mond ­ták: 10 dekar egy hektár.) Amolyan vegyes profilú, min­denfélét termelő, Biztosan a szakosítás előtt áll. Tizen­nyolc agronómusa van és évente 25 ösztöndíjast külde­nek középiskolába. ...Ez az órányi kis kitérő, amit Gradinában töltöttem, arra volt jó, hogy érzékel­jem: a bolgár mezőgazdaság tulajdonképpen ma is jól áll. A komplexesítés elég nagy erőket von össze. És ez óriá­si lehetőség — a jövőre néz­ve! No de ha szakosítják a termelőszövetkezetet, hogyan hat ez a helyi ellátásra? — kérdeztem immár nem Gra­dinában, hanem Plovdivban. Ha, mondjuk, a gradinai Mi­csurin fő profiljaként kuko­ricát termeszt és sertést hiz­lal majd — hogyan jutnak tyúkhoz és tojáshoz a plov- diviak? — Nem ennyire komplikált a dolog. Minde­nütt vigyáznak rá, hogy — különösen a nagyobb — vá­rosok körül megmaradjon a zöldövezet. Ez nem új dolog, Bulgáriában eddig is volt. A háztájinak itt is becsülete van. Plovdiv, miként Szófia, gyö­nyörű fekvésű. A Marica fo­lyó két partján terül el, jó húsz kilométerre a Rodope vonulatától. Kétszázezer la­kója van. Sík vidékén do­hányt, gyapotot, szőlőt, olaj­növényeket, rizst, lent, ken­dert, gabonaféléket termesz­tenek — ezekkel függ össze feldolgozóipara is. . Áz ország második városa régiségek tekintetében vetek­szik a fővárossal. A Dzsan- dasz tepe, a Takrin tepe és a Nebet tepe csúcsaihoz kes­keny, meredek, régi utcák vezetnek föl. A magaslatok tetejéről szép a kilátás a Ma­rica völgyére és a hegyvonu­latokra. A keskeny utcács­kákban párosával alig fér el az ember. Aprócska házai úgy árasztják magukból a régmúlt idők emlékét, hogy a felfelé kaptató szinte azt lesi, hogy mikor, melyik ház­ból lép elő egy bugyogós tő­rök. Nagybecsű értéke Plovdiv­nak a Szveta Marina templom1 — a Takszin tepe lábánál — amelyben diófából kifaragott, kompozíciókkal díszített iko- nosztáz látható. Tágas udva­rán 17 méter magas harang­láb áll. Plovdivnak öt gazdag mú­zeuma és egy képzőművészeti galériája van. A Néprajzi Múzeum az érdekesebbek kö­zé tartozik. Török stílusú, két­szintes faépületben kapott helyet. A Kojumdzsiolu-ház — így nevezik — valaha egy gazdag bolgár kereskedőé volt. Az épület homlokzata artisztikus. Kiállítási tárgyai a bolgár nép több évszázados életkörülményeiről és visele­téről vallanak. Másik érdekességként — a többi között — említsük meg az Alphonse de Lamarti­ne emlékmúzeumot. 1883-ban itt élt a nagy francia költő. A facsimilék, a költő hozzá­tartozóinak fényképeit, szüle­tési anyakönyvi kivonatát, könyveinek példányait őrzik. A magyar olvasó előtt is jól ismert e három szó: Plov- divi Nemzetközi Vásár. Plov­div 1936 óta tagja a Nemzet­közi Árumintavásárok Szö­vetségének. A vásárváros 400 ezer négyzetméter nagyság­ban, a Marica bal partján te­rül el. A vásárt kétévenként, szeptember második felében rendezik meg, amelynek mi magyarok állandó kiállítói vagyunk. ★ íme néhány kép Bulgáriá­ról. Nagyon kicsi e kép ah­hoz, hogy minden látszó.djék. Az olvasónak viszont feltét­lenül-agt tanácsolhatom: ha teheti, nézze meg Bulgáriát. Nézze meg, ha szépet akar látni. És még valamiért... Ott, Plovdivtól nem messze, a Ma­rica partján egy öreg pásztor­ral beszélgettem, akitől az írásom elején említett nép­mesét is hallottam. Ez a pásztor, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, így szólt: Akkor kétszeresen is Do'ore dosel! Kétszeresen is isten hozott! Hogy miért? Azt nem kér­deztem, nem tudom. Azt hi­szem szeretnek minket... Csala László (VÉGE) Az ammani hírek és az úfabb géprablás Gerencsér Miklós: fekete tél ».-- Négy nappal ezelőtt föl­keresett doktor Horváth Já­nos rendőrségi nyomozó. Egy bőrönd ékszert akart nálam letétbe helyezni, de én tilta­koztam... Végül a fronthelyzet miatt mégis cselekedni kel­lett... Megfeleztük a szóban forgó értékeket. Már nem állt módomban az ügy hivatalos rendezése, mert Pápán fel­bomlott a közigazgatás... Me­nekülni kellett... A látszat el­lenére ártatlan vagyok... Gúnyosan hümmögött Fa­ragó. — Most aztán beleőrülhe­tek a rejtélybe, hogy miért is tartóztattak le. Ha te ár­tatlan vagy, akkor ki a bű­nös? Tátott szájjal zihált Vetes Gábor. Szakadozott hangja kiabálásba csapott át a fájda­lomtól : — A főbűnös Nagy István ifjúsági vezető!... Szálasi Fe­renc unokaöccse!... Kiáltása megijesztette a csendőröket. Egyszerre kapták tekintetüket Faragóra, aki' nem hozott zavarba a nevezi tes unokaöcs említése. Ső' minit-,-., nagyon elégedett let' volna Megnvugtató vidám Sággal utasította Bede Antal zászlóst: — Tekintettel arra, hogy az ügyész úr elég hangosan fe­jezte be vallomását, az utolsó mondat kiemelten szerepeljen a jegyzőkönyvben. Eljárást folytatni, minél tüzetesebb vizsgálatot kérek. Csipkedjé­tek le a gyűrűket a gyanúsí­tott kezéről, hadd élvezze a tanulságot, hogy hiúság nél­kül sokkal elviselhetőbb az élet. Ameddig tart. Mert a fene tudhatja, hogy meddig tart. Már- már maga is valódinak hitte vidámságát. Amíg a csendőrök eibajlódtak Veres Gábor gyűrűivel, a napfényes udvarra ment cigarettázni. — Ez nagy fogás — lelken­dezett mellette az izgága zászlós. — Nem hinném, hogy hazudott. — Majd meglátjuk. A jegy­zőkönyvet küldjed be hozzám Sopronba minél hamarabb Mi újság a fogdában? — Néhány jelentéktelen foglyot őrzünk. — Mutasd meg őket. A járásbíróság régi cellái a főépület végében sorakoztak ormótlan ajtókkal, sűrű rácsű ablakokkal. Mindhárom cellá­ba a küszöbről fürkészett be eléggé tüzetesen Faragó. Vé­gezvén a harmadik cellával is. visszatért az elsőhöz. Rámu­tatott egy barna, sovány fér­fira, akinek fél arcát piszkos kötés takarta, ragtapasszal fólerősítve. A kötés széleit sárga kenőcs itatta át. — Gyere ki — nézte rosz- szat Ígérőn Faragó a sovány férfit. Aztán egyszerű közlő modorban szólt Bede zászlós­hoz: — Bilincset rá. Magam­mal viszem. Néhány perccel később már .Sopron felé gurult a vedlett Renault. Vitnyéden túl, a je­genyékkel szegélyezett egye­nesben német harckocsik so­rakoztak az út szélén. Amikor elhagyták a terepszínű acél­szörnyeket, Faragó megszó­lalt, anélkül, hogy hátrané­zett volna. — Mi a neved? A férfi nem válaszolt. Kö­zömbösen elengedte magát, ringatta a kocsi, bilincses ke­ze az ölében hevert. — öregem, az én kérdé­seimre illik felelni. Nem ér­ted?! — Értem, értem... — Fogadni mernék, hogy is­mersz engem — erőszakolta Faragó a beszélgetést. — Elvesztené a fogadást. Sorompó állta útjukat Fer­1 őszentmiklós előtt. Petőháza felől hosszú német szerelvény közeledett. Faragó kiismerhe- fetlenül mosolygott, amikor hátrafordult. — Ide a mancsaidat. Le­veszem a karperecét. Mehetsz, amerre akarsz. Gyanakvón, haragosan vil­logott a fogoly sötét szeme. — Nem vagyok a csicskása, hogy marháskodjon velem. Elég volt... A sofőr nagyot nézett erre a beszédre. Ismerte parancs­noka hatalmát, tudta, mivel jár a merész feleselés. Fara­gó ellenben kedélyesen rea­gált a dacra. Megragadta a fogoly csuklóját, lekapcsolta róla a bilincset. — Na fuss, Vidra! Ne félj, nem lőlek le hátulról. Magasba emelkedett a so­rompó, de a kocsi még állt. Ágoston Árpád idegesen moz­gott, ide-oda kapkodta a kül­világban kutató tekintetét. — Hova mehetnék?... Úgyis elfognak... — Akkor indulás — szegte előre állát Faragó. — Te pe­dig meséld el. hogyan léptél meg Weinhoff er agyarai kö­zül. Fertőszentmiklós tiszta, mó­dos házai között gurult a Re­nault. Ágoston mintegy ma­gának beszélve mormolta: — Még egyszer a vízhez haitottak... — De nem a Du­nához, hanem a Rábához. Rosszul célzott a nyilas, csak az arcizmomat szakította á! a golyó. Úgy tettem, mintha hulla lennék... A Rábába dob­tak, Újvárosnál kiúsztam Mindiárt egv német járőrbe botlottam a töltésen. Elenged­tek. A Bálint Mihály utcán magvar járőr állított meg. El­vittek a körletükbe, az Olaj­gyárba. Orvost hoztak, titok­ban kezelték, amíg úgv-ahogv lábraálltam. De nem bujtat­hattak tovább. Szereztek ha­mis papírt egy olyan alaku­lathoz, amelyik Sopron kör­nyékén van. A szárföldi va­sútállomáson elkaptak a csendőrök. Amilyen ügyesen hazudtam, semmit sem hittek el. Persze, amikor kinyitották a cellát, magát mindjárt meg­ismertem. Na, mondom, Ágos­ton, harmadszorra biztos kam­pec... Komor hallgatásából szer­telen hahotába csapott át Fa­ragó. Valóságos örömujjongás vett erőt rajta. — Ezt a marha mázlit! Vid­ra, neked ezer életed van! A csicskásom leszel! Épp olyan hirtelen, mir.t ahogy hahotára fakadt, kedve visszaomlott a hallgatásba. Sokáig a szeme se rezdült. előrelógatta gondterhelt fejét Nyakára telepedett megint az állati szomorúság, ez a negye­dik utas, amelyről nem lehe­tett pontosan tudni, mi is va­lójában: a rossz lelkiisme- ret-e, avagy a bűnhődés elő­hírnöke. Olyan erővel törtek elő szavak a hangszórókból, hogy valósággal kopogtak az ódon épületek hódcserepes tetői, ? Bencés rendház ablaküvegei. az üzlethelyiségek lehúzott re­dőnyei. Zavarodottan kering­ték körbe a galambok a ket­tős tornyot, riadalmukban 3 tér fölé csapódtak, maid el­menekültek a négy égtáj irá nyába. — Európa új rendjéért a végsőkig harcolunk!... A mi eszmerendünk nem tűrhet semmiféle érdekcimborasá­got a barbársággal! Addig harcolunk a földgömbnagytér rendezéséért vívott élet-halál viadalban, amíg le nem győz­zük a plutokrata-bolsevista vandalizmust!... Tömötten zsúfolódott a so- kadalom a Széchenyi téren. Huszonötezer ember szoron­gott a házakkal határolt négy­szögben. Sűrű tarkaságukból magasra emelkedett a Mária szobrát tartó karcsú oszlop és a hatalmas erkélyterasz, amely a Lloyd palota homlokzatából ugrott előre. Az erkély kor­látjáról Árpád-sávos nyilas zászló csüngött alá. hátul, a Lloyd palota sima homlokza­tán középütt a nyilaskereszt- tel megpecsételt magyar nem­zeti lobogót, jobbról Hitler horogkeresztes zászlaját, bal­ról a vörös korongos jaoán zászlót feszegette, cibáita, csattogtatta a márciusi szél, mintha le akarta volna tépni a kirívóan élénk színű kel­méket. A Mária-szobor és az erkély között szabályos alak­zatban parádézott öt zöldin- ges díszoszlop, körülöttük üres térségből vontak csíkot a tö­meget elválasztó fegyveresek sorfalai. Fenn az erkélven csupa egvenruhás alak feszí­tett, köztük németek. Dr. Ke­rekes Béla nyilas miniszter a nártszolgátat fekete uniformi­sában erőlködve ágaskodott a mikrofonnál — úgy tűnt. ala­csony termetét szeretné föl- nagvítsei süvöltő hangjához. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents