Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

1970. szeptember 9. KW..TT MAGVaRORR7*r Körkép az újjáépítésről Lesz tető télre Az árvíz sújtotta Felső-Ti- sza-vidék, a Szamosköz majd minden nap hallat magáról. Az ország nemcsak emberi, anyagi, technikai erőkkel és eszközökkel segíti az elpusz­tult területet, de lankadat­lan figyelemmel kíséri talp- raállásának, újjászületésének folyamatát is. A Szamos és a Túr csak­nem 40 községet félig vagy teljesen romba döntött, 120 ezer hold szántóföldet, gyü­mölcsöst árasztott el egy-há- rom n eres vízzel. Mintegy 4700 épület összeomlott, to­vábbi 5000 pedig megrongáló­dott; több mint 130 tanter­met, egészségházakat, orvosi rendelőket, művelődési ott­honokat, tanácsi és más köz­épületeket kell újjáépíteni, vagy helyreállítani. 420 mil­liót emészt fel az úthálózat javítása, s még nagyobb ösz- szegeket a tsz-ek, üzemek elpu- ült, megrongált ter­melő berendezéseinek pótlá­sa. Kell a szakmunkás A legfontosabb, hogy még az őszi hidegek beállta előtt tető alá kerüljenek az ottho­nok, a lakóházak. Hol tart, hogyan halad az újjáépítés? Lesz-e fedél — legalább egy lakható, fűthető szoba — legalább november közepéig minden hajléktalanná vált család számára? Szabolcs- Szatmárban jelenleg ez az újjáépítés központi problé­mája. A házak újjáépítéséből 1972-őt az ÉVM-vállalatok vállaltak. A tanácsi építőipa­ri vállalatok 300, a. ktsz-ek 1400, a kisiparosok 630 ház új­jáépítésén dolgoznak, más építőipari szervezetek, tsz- brigádok és vállalkozások 666 családi ház felépítését végzik. De még mielőtt hozzáfoghat­tak volna — védekezésül az újabb árvízkatasztrófák el­len — öt község lakóinak új települési helyet kellett kije­lölni; kilenc községben egy­szerűbb, célszerűbb terület- rendezésre, 19 községben pe­dig módosított telekelosztásra és építésszabályozásra volt szükség. Az alkotmánynapi ünne­pek előestéjén, augusztus 19-én adták át a Szamosköz- ben a 130. újjáépült házat. Szeptember első napjára 4015 háznak már lerakták az alap­ját, 2754-nek felhúzták a fa­lait, több mint 1700-nak a tetőszerkezete is elkészült. Az adatok — a helyzet nap mint nap előnyösen módosul — gyakorlatilag azt jelentik: az idén beköltözhető 4773, több mint 80 százalékán már dolgoznak. Mintegy egymillió tonna építőanyag érkezett a megyébe, a legfontosabbak­ból a szükségletnek mintegy 95 százaléka. A szállítás és kirakodás üteme megfelelő, az utóbbi napokban javult is. A tetőfedő cserépnek és palának eddig 55 százaléka van a helyszínen. Míg korábban anyagmozga­tó és alapozó segédmunkások kellettek nagy számban, a munkaerőigény most eltoló­dik; ahogy előre halad az újjáépítés, egyre több szak- iparosra lesz szükség. Segítség másfelől Szabolcs nehéz tanévkez­dés elé nézett az idén. Az ár­víz sújtotta területek vók tartási háíóza'ta az árvíz előtt is a BÁLINT NÉNI HŐSTETTE BÁLINT NÉNI NEVÉT Bem jegyezte fel sem a tör­ténelem, sem más aranybe­tűs könyv. Mégis a 73 éves, Nyírtelek Ferenc-tanyai pa­rasztasszony, Bálint Sándor MÁV-pályaőr özvegye 25 éve, egy októberi napon megvívta a maga kis hábo­rúját. Nem fegyverrel, nem is vérrel, hanem izgalommal, félelemmel. Hogy a félelem egy bizonyos határon túl, ho­gyan válik emberhez illő cse­lekedetté, s emelkedik ki a hétköznapok villanásaiból, 6 maga sem gondolkozott még ezen. Amikor 1944. ok­tóber 23-án férje megosztot­ta vele a nagy titkot, ami­be belefehéredett Bálint Sándorné, nem érzett ő csak szorongást, félelmet. Tíz szovjet katonát rejtett el a férje és a szomszéd, Muri Ferenc, a tanya köze­lében portyázó németek elől. Sebesült is volt kötük.„ „CSAK MI MENTHET­JÜK MEG ŐKET” — suttog­ta a férje, hogy még a gye­rekek se hallják meg. Hisz a gyermek véletlen elszólása megpecsételheti a bekerített szovjet katonák életét. Bá­lint néni ettől kezdve keve­set aludt. Nemcsak az izga­lom miatt. De éjjel főzte a harcosoknak az ennivalót. Két nagy sajtárral vitte a tejet a csicsókásba, ahol a tíz szovjet katona meghúzó­dott. Férje tudott velük be­szélni egy kicsit, még az el­ső világháborús orosz fogság­ból maradt rá egy kevés szó. De Bálint bácsi, a ki­rálytedeki tanyavilág vasúti őre hangos köhécselésével veszélyessé vált az elbújta­tott katonák számára. Aszt­mája, súlyos betegségével já­ró köhögése nyomra vezet­hette volna a közelben kószáló németeket. Ezért avatta be feleségén kívül a 15 éves Józsefet, s azután a fiatal fiú hordta az életet jelentő élelmet, vizet a katonáknak. Bálint néni meghatódva emlékezik a napra, amikor a kábultság elmúlt: megjelen­tek a felszabadító szovjet csapatok. A tíz katona meg­menekült és csatlakozott csa­patához. Milyen öröm érte a Bá­lint és a szomszéd Muri csa­ládot, amikor néhány éve jelentkezett az egyik meg­mentett szovjet katona, Va- szilij Nyikoforov. Családi fényképet is küldött a távoli városból. Azóta leveleznek a háború poklát közösen átélt megmentők és megmentet­tek... \ SÁNDOR BÁCSI NEM ÉLTE MEG az újabb talál­kozást. Két évvel a felszaba­dulás után súlyos betegsége, a szivasztma elvitte. Báljnt néni, aki egy pillanatig sem mérlegelte, hogy hősiességre vállalkozik férjével, gyerme­kével, szomszédjával, a na­pokban vette át a Magyar— Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényét, ami a két nép barátságának, testvéri küzdelmének elmé­lyítéséért legtöbbet tévőket megilleti. P. G. legelmaradottabb volt. Most a megsemmisült tantermek mellett számos iskolaépület­ben hajléktalanok, építő­munkások laknak. Az ÉVM barakképületek felállítását ígérte, hogy a tantermeket felszabadíthassák; 5000 négy­zetméternyi már megérke­zett. Az idő, * a tanévkezdet ezt is sürgeti. Ilku Pál mű­velődésügyi miniszter hely­színi szemlét, 1 tanácskozáso­kat tartott Szabolcs vezetői­vel. A megállapodásuk: a megye 137 milliót kap az is­kolák, művelődési intéz­mények, pedagógusotthonok újjáépítésére. A miniszter közölte: a többi megyékben 23 millió értékű iskolai, in­tézményi berendezést gyűj­töttek a szabolcsiaknak. Ahol most a legnagyobb á hiány tantermekben, ott ide­iglenesen barakkiskolákat nyitnak. Szabolcs új iskola­buszokat is kap, hogy egyes községekből az ép iskolák­ba utazhassanak a gyerekek; az árvíz sújtotta területeken letelepedő pedagógusoknak felemelt összegű letelepedési segélyt adnak; 44 pedagógus nak szolgálati lakást építe­nek. Szabolcsban mindent megtesznek, hogy — ha ne­hézségek, ideiglenes megol­dások közepette is — legké­sőbb szeptember közepéig az egész megyében megkezdhes­sék a rendes tanítást Tizenöt—húsz évvel előbbre Sok a baj, a gond, a nehéz­ség az árvíz sújtotta vidéke­ken. Mégsem cáfolják a köz­mondásokban sűrűsödő év­százados népi bölcsességet, ez esetben azt: minden kár haszonnal is jár. Az árvíz sújtotta területeken nem épí­tenek több vályogházat; tága­sabb, korszerűbb otthonokat, jobb középületeket, oktatási intézményeket emelnek az elpusztulták helyére. Az új­jáépítés során javulnak az útviszonyok is, s az idén és jövőre csupán a Szamosköz- ben 19 községben 30 ezer em­ber számára megoldják a közműves vízellátást. A pusztítás utáni építés 15—20 évvel előbbre lendíti az új­jászülető községek fejlődését. Most készült el a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzemének új csarnoka. Van egy kis hivatal „Ha a kongresszusi vállalást teljesítjük“ A különböző matematikai képletek, grafikonok nem so­kat jelentenek a laikus szá­mára. De mindjárt megele­venednek, érthetőkké válnak, ha olyan szakavatott ember kezdi magyarázni értelmüket, e számítások hasznát a vasúti pályák tervezésében, mint a szerző: Kovács Zoltán, a KPM Záhonyi Beruházási Felügyelőségének vezetője. Csak a megszállottak Szerény ember. Helyette azonban árulkodik munkájá­ról a Mérnöki kézikönyv, amely hivatkozik tudomá­nyos munkájára, s a...Közle­kedéstudományi Szemle köz-1 li tudományos értekezéseit. Pedig itt él Záhonyban. Vall­ja, hogy itt is lehet tudomá­nyos munkát folytatni, segí­teni a műszaki fejlődést a vasútnál. Záhonyban találko­zott a problémával, ez ösztö­kélte munkára, melyet a MÁV Pályatervezési Intézet tud hasznosítani az ország­ban. Ezek megoldása foglal­koztatja most. Szerényen megjegyzi: „Ebben van né­hány éjszakai munka.” Alig negyvenesztendős. Tele energiával. Az 1946-os háromvágányos kis határ- állomás nem igényelt különö­sebb tudományos munkát. Akkor még csonkavágányo­kon kezdték az átrakodást napi 2—3 széles kocsival. Ma már Záhony Kelet—Nyugat kapuja, óriási vasúti csomó­pont. Az foglalkoztatott, mit tudnak tenni, s egyáltalán mit tesznek itt mérnökök, technikusok, műszakiak a kincses kapu fejlődése érde­kében. Akik itt vannak, duplán dolgoznak. Kevés mérnök jön ide Pestről, Debrecenből. Csak az igazi megszállottak. Olyan mint Kovács Zoltán és kollégái. Pedig máshová pá­lyázhatott volna. Huszonhárom éves volt, amikor megszerezte a mérnö­kit, s a diploma megvédése után a Műegyetem geodéziai tanszékére hívták tanársegéd­nek, ő Záhonyt választotta. „Ide fűznek a szálak, gyöke­rek.” A címszavak mögött E kis létszámú hivatalnak — melyet ő vezet — az a fon­tos feladata, hogy amit a kormányzat e térségben meg akar valósítani, azt — mint ő mondja — „Letegyük az asz­talra.” Hatalmas térképet mutat, melyet úgy futnak be a vona­lak, mint a pókháló. Eliga­zodni ezen csak a szakava­tott szem tud. Magyarázza, hogy a beruházások üteme egyszerűen nem tudja követ­ni a növekvő igények, fejlő­dés ütemét. „Amikor kimond­juk, hogy szükség van egy átrakóudvarra, már kellene a másik.” Említi a KGST-ben megnövekedő forgalmat, a Kelet—Nyugat közötti áru- kapcsolatok élénkülését, mely mind, mind hatással van Zá­honyra. Boldog férj Ilyen is van a világon renge­teg. Többek között Pista ba­rátom. Sétálgattunk a főut­cán, a virágüzlet előtt hirte­len lehorgonyzóit: — Csak egy pillanatra várj meg, máris jövök! — szólt és eltűnt az üzlet ajtajában. Két perc múlva hatalmas vi­rágcsokorral tért vissza. — Kinek? — kérdeztem Pislától. — Klárinak. Ma van há­zasságunk tízéves fordulója. Gyere velem, barátom. Az asszony biztosan örülni fog. Felhajtottunk a Rezeda ut­cában az első emeletre. Fel­visított Pista ujja alatt a csengő, s máris kitárult az ajtó. Csodálatosan gyönyörű nő mosolygott Pistára és a virágra: — Hogy jutott az eszedbe, Pista? — kérdezte, amint átvette a csokrot. Pista kihúzta magát: — Gondolkozzál csak, Klárám. Éppen ma tíz éve... — Csakugyan. Látod, mi­lyen feledékeny vagyok. Egymásra néztek hosszan, forrón. Már röstelltem magam, mint hatodik ke­rék. Ereztem, itt fölösleges vagyok. De azon is rágód­tam értelmetlenül, hogy le­het ilyen forró szerelem kö­zöttük tíz év után is, ilyen túláradó gyöngédség. Hogy végre engem is észrepegyen, Klárának odabókoltam: — Méghogy tíz esztendő?... Asszonyom, meg sem lát­szik magán. Pista rögtön rádörmögött: — Node barátom, egy jó férj a legjobb szépítőszer és konzerváló. Klára olvadozva mosoly­gott: — Jobb férjet keresve sem találhattam volna. Bántam, hogy feljöttem. Émelyítő ez az egymást töm- jénezés előttem, idegen előtt, ez a kérkedés a boldogság­gal. S ekkor hirtelen kinyílt az ajtó. csengetés nélkül, a jövevénynek kulcsa volt hozzá. S a jövevény férfi volt. Pista idegesen nézett a férfire, az ugyanolyan ide­gességgel viszonozta a pil­lantást. A helyzet kínossá vált. Klára is zavarban volt. Azonnali megereztem, hogy az egyik férfi most fölösle­ges. — Éppen menni akar­tunk! — mondta Pista men­tegetőzve. Mi akar ez lenni? — ál- mélkodtam. Ilyen a boldog férj? Egyedül hagyja a fele­ségét az udvarlójával? Mert nyilvánvaló, hogy az idegen férfit gyöngéd szálak fűzik Klárához. Aztán Pista köhögött pá­rat, meghajolt, köszönt és kisasszézott az ajtón, én meg utána. A lépcsőházban nekiszegez­tem a kérdést: — Ki volt ez a pasas? Es mért kell éppen neked, ne­künk távozni? Pista megkapaszkodott a korlátban, megállt, fújtatott egyet, rám nézett, majd csen­desen mondta: — A férje! Aztán hozzátette: — Klára két éve elvált tő­lem. És azóta én vagyok a legboldogabb férj a világon. Dénes Géza Óriási vállalkozásba kezd­tek. Átrakó pályaudvart kell építeni, teljes üzemképessé tenni. Megépíteni a vágány- zatot, üzemi magas építmé­nyeket, víz- és csatornaháló­zatot, térvilágítást, a távköz­lési hálózatot kiépíteni, az átrakás gépészeti berendezé­seit üzembe helyezni. • Címszavak. De, 'hogy mi van mögöttük? Az, hogy gyorsabb, korszerűbb lesz a munka Záhonyban, A műsza­ki gárda, a beruházások szakszervezeti intéző bizott­ságával együtt kezdeményez­te a párt X. kongresszusának tiszteletére, hogy december 31 helyett november 7-én át­adják rendeltetésének az eperjesfcei darus átrakó pá. lyaudvart. Hogy ez mit je­lent? Elsősorban azt, hogy így naponta plusz 4 ezer ton­nával növekedhet az átrakási lehetőség, s a másfél hónap­pal előbbi üzembe helyezés eredményeként 4 milliót ta­karít meg a népgazdaság. / Nagyarányú vállalkozás E jelentős vállalkozás meg­valósítása követelte meg a kollektívától az, organizációs terv teljes átdolgozását. Ti­zenhárom olyan vállalattal kellett ezt egyeztetni, ame­lyek részt vesznek ebben a munkában több tucat alvál­lalkozóval. S minBez fokozott műszaki ellenőrzést kíván tő­lük. A kollektíva minden tagja részt vállalt benne. Tel­jesítése becsületbeli ügyük. ügy látják, ezzel segíthet­nek most a legtöbbet. Meg­valósulásával növekszik a gé­pi rakodás, költség térül meg, folyamatossá válik a hatal­mas daruk segítségével az átrakás, csökken a kocsiállás, vontatási energia és a széles kocsiórák állása is megszüntethető. így koráb­ban kerülnek fontos anyagok, árufélék az ország üzemeibe, gyorsabb lesz az átmenő for­galom stb. A KPM Záhonyi Beruházá- si. Félügy előségének műszaki gárdája, az egész kollektíva a legnehezebb feladat megoldá­sára vállalkozott. Ezt mind­annyian tudják, s ezért vál­lalkoztak erre, mert úgy ér­zik, ezzel segíthetnek a leg­többet. Kovács Zoltán azt vallja, hasonló nagyarányú vállalkozásokra a jövőben is szükség lesz, mert a fejlődés ezt követeli, igényli. S bi­zony ide még 4—5 jó képes­ségű, nagy gyakorlattal ren­delkező mérnökre lenne szük­ség. Ennyi hiányzik. Ezért azok, akik itt vannak, dupla energiával dolgoznak. Kovács Zoltán mérnök nem volt még idén szabadságon. Mikor megy? „Ha a kong­resszusi vállalást teljesítjük.” Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents