Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-08 / 210. szám
i9f9. sz^ptemCer 8. KELET-MAG YARORSZAG f. eU»t Téma: az ifjúság Az utóbbi hónapokban közvéleményünk a korábbinál nagyobb figyelemmel követi nyomon az ifjúságpolitika fejleményeit. Téma az ifjúság, nem is kicsi és különösen így van ez azóta, amióta tudjuk, hogy a párt Központi Bizottságának határozata után e határozat szellemében már készülőben van az ifjúsági törvény. Az országos testületen intenzíven kezdenek foglalkozni az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel. Ennek alapján teljesen jogos az a várakozás, hogy a helyi politika formálói, irányítói hogyan képesek „felvenni a lépést” az országos politikával Jól tudjuk, hogy az országos és a helyi politika között nincs — nem is lehet — ellentmondás. Fontos azonban, hogy a felsőbb szervekben kialakított álláspontokhoz és következtetésekhez a helyi szervek is hozzátegyék a maguk konstruktív elképzeléseit annak érdekében, hogy a fiatalok és az egész társadalom javára megvalósuljanak ifjúságpolitikánk célkitűzései. Az ifjúságpolitika gazdája mindenütt a pártszervezet. Tegyük mindjárt hozzá: nem könnyű a pártszervezetek feladata, sokszor találják szembe magukat olyan gondokkal, amelyek gátolják a fiatalok nevelésének, érdekvédelmének fejlesztését. Aki a fiatalok érdekében szót emel, annak szembe kell néznie azzal az eléggé sűrűn hangoztatott váddal, hogy az idősebb korosztályok rovására helyezi előnybe azokat, akik már amúgy is éppen eléggé el vannak kényeztetve. Ha így közelítjük meg a dolgot, nehezen juthatunk előre. Akik sérelmesnek tartják, hogy az ifjúsággal megkülönböztetett gonddal foglalkozunk, azok általában tagadják az ifjúság speciális gondjainak létezését. Márpedig, azt csak a vak nem látja, hogy bőven találunk ilyen gondokat. Ott van például a lakáskérdés. A fészekrakás tengernyi nehézsége, bonyodalma. Ha a megoldatlan lakásügyek nagy számát látjuk, könnyű belátnunk, milyen hatalmas méretű akadálya ez a kiegyensúlyozott családtervezésnek. Gond továbbá, főleg falusi viszonylatban és ezen- belül a termelőszövetkezetekben o fiatalok képesítés szerinti foglalkoztatása és javadalmazása. Odáig már elértünk. hogy ezrével képezünk ki tehetséges, a korszerűség iránt fogékony, fiatal mező- gazdasági szakmunkásokat, de legjobb szándékaink is csődöt mondanak egynémely szűk látókörű szövetkezeti vezető akadékoskodásán, aki segédmunkásként foglalkoztat olyan embereket, akiknek szakmai képesítése sok ezer forintjába került az államnak. Akadnak bérügyi panaszok is. Amikor valakit pusztán életkora miatt szorítanak háttérbe, nem azt nézik, mennyit ér a szaktudása a közösség számára. Végül, de nem utolsósorban elég gyakran találkozunk olyan jelenségekkel, hogy a helyi társadalmi életben nem szerepel súlyának megfelelően a fiatalok érdek- képviselete, ami megint csak olyan hiba, amely nagy feszültséget hordozhat magában esetenként. A pártszervezetek ma'már többnyire világosan látják küldetésük fontosságát az ifjúságpolitika vonatkozásában. A baj csak ott van, hogy számos helyes kezdeményezésük megbukik a gazdasági veze-! tés sokszor bizony indokolatlan merevségén, azon, hogy nem képesek egyesek átgondolni. mit -jelent a differenciált, a rétegek szerint alkalmazott nevelömunka, amely túlhaladt azon a régi, maradi állásponton, hogy mindenkit egy kalap alá vonjanak. Pártunk időben és világosan felismerte, hogy az ifjúság normális közérzete nélkül nem képzelhető el a társadalom egyensúlyi állapota. Ezt figyelembe venni azonban nemcsak az országos vezető testületek kötelessége, helyileg is mindenkinek látni kell s főként a vezetőknek. Érdekes dolog, amit bárki megfigyelhet: ahol erős, jól működő pártszervezet munkálkodik, ott erősebb, és jobban dolgozik a KlSZ-szerve- zet is. Ott az ifjúságnak a véleménye is jobban „kihallat- szik” akkor is, ha közérdeklődésre számottartó, fontos politikai kérdések megvitatása van napirenden. Az ilyen helyeken látni azután, hogy nincs igazuk azoknak, akik a mai fiatalokat közömbösnek, visszahúzódónak tartják: a nagy kérdés mindig az, érdemben szólunk-e örömeikről, gondjaikról, meghallgat- juk-e őket s képesek vagyunk-e tenni is az érdekükben. Ha ezt látják, készek előttünk a nap minden órájában bebizonyítani, hogy számíthatunk rájuk. Mint ahogy bizonyítják is sok helyen, napjainkban is. Amikor a pártszervezetek vállalják, hogy az ifjúságpolitika gazdái legyenek, akkor egész társadalmunk érdekében cselekszenek. Illő tehát. hogy ennek megfelelően segítsük ilyen irányú fontos munkájukat. Ehhez azonban múlhatatlanul szükséges, hogy megszűnjön a közömbösség az idősebb korosztályok részéről is az ifjúságpolitika sorskérdései iránt, amelyek így, vagy úgy, de egytől egyig nemzetünk holnapjának sorskérdései. * K. I. A Dutra család új tagja az összkerék meghajtású D4— K B—STEVP 105 lóerős erőgép az országos mezőgazdasági kiállításon. E- E- telv* Szót érteni Miről Ind a munkái ? Tapasztalatok a mátészalkai bútorgyárban Megszűnik a füst, korom Távf űtés Nyíregyháza központjában — Folytatódik a gázosítási program Nagyon sokakat érdeklő kérdésben kértünk tájékoztatást a megyei tanács tervosztályától. Arra kértünk választ, hogy a legközelebbi időben hová vezetnek távfűtést, milyen városrészek vannak érdekelve és hogyan történik a távfűtéssel kapcsolatos építkezések sorrendje. Mint megtudtuk, a munkálatok első üteme a váro6 központját érinti. Távfűtést kapnak a Dózsa György utcán épülő új szálloda, a sarkon lévő csemegebolt, a most épülő postaépület és a hozzá tartozó lakóhelyiségek is. Ezen a területen a munkálatok már gyorsított tempóban folynak. Tervbe vették a takaréképület lakásainak távfűtésre való átszerelését is. Ugyancsak távfűtést kap a Mártírok terén épíilő új irodaház, valamint a megyei tanács épülete. Ezen a szakaszon építik ki a távfűtést a Búza téri ABC-áruháztól indulva, végig a Rákóczi utcán a Kossuth térig. A távfűtésvezeték további folytatása a Bethlen Gábor utcán át történik. A legközelebbi tervek szerint a most épülő Sarkantyú utcai új lakótelep, — amely 300 lakásos tömb lesz — ugyancsak távfűtéshez jut. Az Északi Alközpontban újabb ölszáz lakás kap távfűtést. Érdekes meg emit ten i, hogy a Rákóczi utcán húzódó távfűtéses vezetéket tovább építik a Jókai téri MÁVAUT- pályaudvar felé, amely szintén távfűtéses' lesz. A posta és a TITÁSZ-szék- ház közötti útszakasz ugyancsak távfűtést kap majd. A Zrínyi Ilona utcán a Beruházási Bank mellett épülő szalagház kap még távfűtést. Ehhez kapcsolódik majd az itt épülő nagy áruház is. A negyedik ötéves terv keretében az Északi Alközpontban az Öszőlő utcai építkezések is távfűtéshez jutnak. Ezen a szakaszon többszintes lakások épülnek. A távfűtéses építkezéseken kívül természetesen tovább épül a földgázszolgáltatás is. A város területén a tervek szerint az ötévps terv időszakában lehetővé válik, hogy a korábban építettv bérházak és magánházak is távfűtéses berendezést kapjanak. A felsorolt munkálatokon kívül több kisebb épülettömb kerül távfűtéses bekötésre. Ugyancsak szélesítik a gázvezetékek elhelyezését a város különböző területén. Farkas Pál Beavatják-e a munkást a nagy fonlosságú döntésekbe, vagy csupán egy szű- kebb vezetői kör privilégiuma ez? Tudja-e a dolgozó, mi zajlik a termelés kulisszái mögött? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a szálkái bútorgyárban. „Sűrűbben kellene..." — Tudják-e, mennyi a gyár éves terve? Éri Klára: — Sok. Domb- rádi János: Van a?, 30 millió is. Vastag György: A kinti telepekével együtt felül van 40 millión. A pontos válasz ez lett volna: 48 millió. Azt :$érbíí&|ták tf'jfáffjgeii összehívott kerekasztal-beszélgetés résztvevői megmondani, hogy jelenleg 400 dolgozója van a gyárnak... A felületes érdeklődő ebből arra következtetne, hogy a szálkái bútorgyárban baj van a dolgozók tájékoztatásával. Pedig a szakszervezeti titkár úgy vázolta: rendszeresen közük a dolgozókkal a. nagyobb dolgoikat, kikérik a véleményüket s ami gond van, azt a termelési tanácskozásokon töviről-hegyire megvitatják. Kun István igazgató már sokkal szerényebb volt: — Kevés az alkalom a beszélgetésre. Korábban üzemi újságra is gondoltunk, de csak a szerkesztő bizottságig jutottunk el. Igaz. a zsebbevágó ügyeknél, a fejlesztési vállalkozásoknál sose hagyjuk ki a dolgozókat, de sűrűbben kellene közvetlenebbül is szót váltani. Hogyan is történik itt a dolgozók bevonása a vállalat ügyeibe? — E kérdés megválaszolásáért s egy kicsit a vezetőktől kapott felvilágosítás ellenőrzésére ültünk le a dolgozókkal. Pap László régi dolgozó, többszörösen kitüntetett szocialista brigád vezetője is volt, most magáról mondja: amolyan „ellenzékinek” tartják. „Megértettük, támogatjuk...“ — Úgy igaz, ahogy a vezetők mondták: rendszeresen vannak megbeszélések, így volt ez a poliészterezés bevezetése élőit ’is. Csík fiat az ember nem bólogatójános, szeretne minél többet tudni. Akkor én is amiatt firtattam a dolgot, hogy tisztábban lássunk. Fehéren-feketén bebizonyították, hogy ha holnap is meg akarunk állni a saját lábunkon, áldozni kell a riyereségből is. Megértettük. teljes szívvel támogattuk, s- meg is van az eredménye. A művezetői minőségben jelen lévő Vastag György ugyanezt erősíti meg a most induló, több százmilliós fejlesztéssel kapcsolatban: — Semmit sem rejtenek véka Monológ Aki önmagáról beszél, az dicsekszik. Aki pedig dicsekszik, az keveset tett. Gondolja, hogy én tettem valamit? Amit akár egy évkönyv erejéig is papírra lehetne vetni, semmit. Dolgoztam. Gondolja, hogy ez hőstett? Annyi ember dolgozik még. És annyi jobban, mint én. Az embernek ez a kötelessége. Meg kell állnia a helyét és éppen ott, ahová a sorsa vagy a jó szerencséje veti. Engem idevetett. A gyümölcsös közepébe. Sokszor magam is megmo- solygom. Olyan ez. mint valami mese... hol volt, hol nem volt, volt egy nagy erdő, tele almaiéval, s az erdő közepén egy kicsi házikó. Mindig füstölt a kéménye, éjszakáig pislogott az ablakban a lámpa, kis kutya csáhogott az udvaron és ha jött a vándorlegény, azt friss kenyérrel és almával kínálták. Meg jó szóval adtak neki fedelet éjszakára. Hát a valóságban ez sokkal szürkébb. De minden igaz. Csak a szín, az fakó egy kicsit. Különben is. Az egész életem olyan, mintha Benedek Elek vetette volna papírra. Nagy folyó mellett születtem. A folyó a Tisza volt, a falu Tuzsér. Mindkettő jó volt valamire. Az egyik arra, hogy megszeressem a vizet és barátom legyen. A másik arra, hogy megtaláljam azt a célt, amiért úgy érzem, érdemes élni. Tudja, Tuzséron már akkor is a gyümölcs volt minden. Igaz, hercegi címere volt akkor az almának és nekünk kegy, hogy ebből élhessünk. Mit gondol, hány éves voltam, amikor először mentem el kenyeret keresni? Tizenkettő, tizenöt... nem kell találgatni. összesen hat. Sokan voltunk testvérek. Én valahol a középen álltam. Ezért került rám ilyen hamar a sor. Iskola helyett; majd mellett, kenyeret keresni. Emlékszem, amikor a fiamnak meséltem, harmadik, negyedik osztályos volt, kinevetett. És azt mondta: jó meséket tudsz, apu. En mindig jó meséket tudtam. Akkor is, amikor senkinek sem volt kedve mesélni Amikor lőttek a fronton és a félelem az nem valami kitüntetés volt. Amikor szökésben az első járőrrel találkozik az ember. Furcsa egy játék, macska egér harc, és ki lehet a macska? Aztán már nem volt idő a mesére. Dolgozni kellett. Tudja mi volt itt? Semmi. Olyan volt ez, mint valami raktár, amit előző éjjel kiraboltak, amit biztosítottak ugyan, de elveszett a kötvény és amiből reggel osztani kellett a kenyeret. Próbált már nullát nyolcfelé osztani? Pedig nekünk kellett. Hogy sikerült, ezért a dicsőséget senki sem sajátíthatja ki. Ezt közösen tettük. • Az én frontom,'(front!), a fák, a permetlé, az alma, a vagonok. És a veszekedések. Hogy legyen elég kéz metszeni, hogy idejében permetezzünk, hogy legyen láda és ember pakolni. Huszonegy évvel ezelőtt, úgy csodálkoztam rajta, az ibrányi—hatvanori gyümölcsös vezetője lettem. Nem hittem el, hogy én. Azt mondták, aki hatéves kora óta simogatja az almát, annak már a gondolatában sem lehet más. Csak az alma. Más , a virágot szereti, én az almát Amiről nem tehetek. Az állami gazdaság nyír- bogdányi gyümölcsöse híres kétszáz hold. Nem én tettem azzá. Az a sok ezer ember, akik itt dolgoztak és itt kezdik a munkát minden reggel. Akiknek ez a kétszáz hold ad munkát és örömet. És bánatot. Mert ez az üzemegység tavaly élüzem volt. Alig győztük szedni, szállítani az almát. És most? Elvitte a jég. Olyan volt ez, amikor a víz közepén fuldoklik. egy jó barát és az ember a partról nem tud mást csinálni, csak ordítani a fájdalomtól. Július 15- én délatán jött először a vihar. Kelet felől. Végigverte a gyümölcsös egyik oldalát. Aztán elcsendesedett. Megkönnyebbültem. Csak akkor keseredtem el, amikor megfordult a szél és a másik oldalt is elkapta. A hátamon éreztem a jeget. Ma mérték fel a kárt. Az almát 89 százalékos, a barackot 95 százalékos kár érte. Alig-alig maradt valami. Az éjszaka sem tart örökké. És hány éjszaka volt már huszonegy éven keresztül! Mégis volt alma, mégis volt gyümölcs. Hát lesz ezután is, jövőre is. Most eljött a jég. De azért újra csak fel kell kelni öt órakor, újra csak dolgozni kell. És jövőre? Az időjárást nem tudjuk irányítani. Mi csak dolgozni tudunk. És ha akarjuk, jól tudunk. Kanóc András, a Kemecsei Állami Gazdaság nyírbogdá- nvi üzemének vezetője huszonegy éve dolgozik. Azt mondja, csak tesz valamit. Tesz. Ott él a gyümölcsös közepén abban a kis házban, az almák között, ott, ahová hatéves korában indult el először dolgozni. Akkor még nem tudta, hogy a piros alma lesz az élete. Horváth S. János alá a vezetők, nemcsak a dolgok szép oldalát, hanem a kellemetlenebbet is őszintén feltárják. Kölcsönös „licit“ Persze, a munkásokat sosS az foglalkoztatja legjobban, mennyi az éves terV, hogyan alakulnak a „mutatók”, hanem az: ki miért - mennyi pénzt, prémiumot kapott, miért emelik újra“ a normát, stb. Erről a normarendezés, ről azt mondta az igazgató, náluk már vagy 5 éve ezt messzemenően demokratikus módon oldják meg. Igaz-e, s miféle megoldásról van szó? Vastag György: Ha időszerűvé válik, a vezetők leülnek a brigádokkal, s elmondják,,, mR, fejlesztettünk, mire képesek ka.-gépek, az új szervezés, ~s kérik: „ajánljon meg“ á brigád legjobb belátása szerint valamennyi emelést. A legtöbbször találkozik a dolgozók és a vezetők elképzelése, de ha nem, kölcsönösen megkezdődik az „alku”, a licit. Végül mindenki elégedetten távozik —r Pap László folytatja: — Az pedig, hogy ki mennyi prémiumot, nyereséget kap, nálunk nem lehet titok. A hír hamatabb kijut, mint hivatalosan közölnék. Különben sincs takargatni való, nálunk . például közszemlére kiteszik azt is. mennyi nyereséget kap az igazgató, vagy a portás. Ez így helyes, azért van meg a kölcsönös bizalom is a vezetők és közöttünk. De hogy a dolgozók igénylik a gyors tájékoztatást, arról az szb-titkár így szólt': — Ma már mindenki számol, tudja magát értékelni és érdekli, mi lesz a gyár jövője, biztos megélhetésre számíthat-e később is. A műhelyben jobban beszélnek Viszont nemcsak az a fontos: miről tud a munkás, hanem a7. is: miről értesülnek a vezetők. Az értekezlet — bármilyen kis csoportokban tartják is — nem alkalmas mindig a bajok feltárására. Lenn a műhelyben jobban megnyílik a munkás is. Ezért kérdezem: — Gyakran belátogat-e az igazgató a dolgozókhoz. Éri Klára mondja: — Utóbb elég ritkán, pedig, há ott van. végighallgat mindenkit, akármi, lyen magánjellegű a problémája. Tudjuk, nagyon elfoglalt ember, azért jó volna sűrűbben szót váltani, értekezleten kívül. A Szatmárvidéki Faipari Vállalat megyénk egyik legeredményesebb tanácsi üzeme. Termékei kurrens cikkek a piacori. Talán helyénvaló a feltételezés: ebben a szakértelmen kívül annak, is szerepe van, hogy szót értenek egymással a vezetők és a dolgozók. Angyal Sándor
