Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

1. oldal flLEf-MÄeVARORS ZÄÖ í§?5. szep?émft«r S. GYEREKEKNEK Szülők fóruma: » Árvíz utáni csengő Emlékszünk jól a nyári árvízre, amely egy tucat szatmári iskolában véget vetett az iskolai évnek. Mi­lyen megrázó volt ez a „kicsengetés”. Sok gyereknek a könyvei és füzetei is ott maradtak a vízzel borított házban. Kölcsön könyvvel, füzettel fejezték be az isko­lát egy uj helyen, ahová befogadták őket. Kállósem- jénben, az általános iskolai diákotthonban géberjéni és nagygéci gyerekek kaptak helyet. Az iskolában együtt ültek új társaikkal. Megértés, szeretet vette körül őket. S elteltek a dolgos hónapok, a községek egy ré­sze újjáépült. Megszólalt az iskolaév kezdetét jelző csengő az árvizes községekben is. De más hangja volt Itt a csengőnek, mint másutt. Nem minden tantermet sike­rült teljesén rendbe hozni. Nem minden iskolába ke­rültek már most az év elején elegendő számú szemlél­tetőeszközök. De a tanévet meg kellett kezdeni. Van­nak, akik a szomszédos községbe kénytelenek átjárni néhány napig, néhány hétig. Nekik nehezebb, mint azoknak, akik helyben tanulhatnak. De a szülők buzdítása, megértése sok gyermek ar­cáról letörölheti a ráncokat, a gondokat. Nem könnyű órákig utazni, várakozni. Márpedig a több mint ötezer szatmári felsős gyerek többsége bejáró. Fáradtabbak, otthon is ingerlékenyebbek, mint a kényelmesebb hely­zetben lévők. A szülők is fáradtak, az új otthon alapo­zásának ezernyi gondja és öröme összefonódik,* de kell, hogy jusson erő és idő a gyermekekre is. Várják és kívánják a szülői gondoskodást, érdeklődést. Emberfeletti munkát végeztek az árvíz sújtotta községek lakói, építői, minden felelősséget érző ember, aki tett azért, hogy ne megkésve kezdődjék az új tan­év, hisz a kelleténél korábban fejeződött be a tavalyi is. Nem volt szabad tovább növelni a hátrányt, az új tanévben így is az átlagosnál keményebb helytállásra lesz szüksége szülőnek, pedagógusnak, gyereknek. Az első lépéseket a községek, a járás, a megye, az or­szág támogatásával megtették. Ám a neheze hátra van. Még sok a tennivaló a családi otthonokban, jól jön a gyermekek segítsége is, hogy a tél beállta előtt az időjárással is felvegye a küzdelmet a frissen me­szelt, vakolt ház. Nem lenne azonban jó, ha túlzásba vinnék egyes családok a gyermekek szorgoskodását, lekicsinylenék az iskolai munka jelentőségét. Elsősorban a gyermek sinylené meg a "hézagos tudást, a lazább tanulási fe­gyelmet. Egész életére is kiható hátrányt okozhat ez, ha nem figyelnek fel a szülők idejében. A gyermekek a nehéz körülmények között azzal segítik a legjobban a család révbe jutását, ha minden erejüket, figyelmüket a pótolni való ismeretekre, a pályaválasztás, a tovább­tanulás szempontjából nélkülözhetetlen képességek, jártasságok megszerzésére fordítják.. Még a legnagyobb igyekezet mellett is számolni szükséges a hátrányos helyzettel, amely abból ered, hogy a fizikai dolgozó szü­lők — éppen munkájuk sajátosságai miatt — nem tud­nak annyit foglalkozni a gyermekek nevelésével, kép­zésével, mint a nem fizikai dolgozók. A kisiskolák fel­szereltsége, az osztatlan, vagy részben osztott tanuló- csoportok, az átmenetileg zsúfolt tantermek, az itt-ott váltással kezdődő tanítás és még számos negatív té­nyező szaporítják a hátrányokat, melyeket a következő évek szívós munkájával lehet kiegyenlíteni. De a peda­gógusok erőfeszítései kevésnek bizonyulnak ehhez. A szülők teljes megértése sem elegendő. Többre van szükség. A szülők ezekben a rendkívül nehéz hónapok­ban váljanak állandó és közvetlen nevelőtársaivá a pe­dagógusoknak, ne várjanak szülői értekezletre, fogadó- óríji, ha tanácsra, segítségre van szükségük. Az állam és a társadalom minden segítséget meg­ad az árvíz sújtotta községek iskoláinak, szertári anyagot, televíziót, szemléltetőeszközöket, berendezési tárgyakat küldtek és küldenek a jövőben is a szatmári iskoláknak. Iskolabuszokkal is segítenek a bejáróknak, a más községbe ideiglenesen átjáróknak. De* az orszá­gos támogatás sem lenne teljes értékű, ha a helyi köz­vélemény, a szülők nem kísérnék megértőén, segítő szándékkal az árvíztől megrongált iskolák első lépése­it. Most igazában nem a nézeteltérések kiélezésének, a jogos, vagy jogtalan sérelmek állandó hangoztatásának időszaka érkezett el, hanem a szívós és nagy emberi felelősségérzetet kívánó közös munkának, ami csak a szülők és a pedagógusok mindennapos erőfeszítései­nek eredményeként hozhatja meg gyümölcsét a szat­mári gyermekek jelene és holnapja érdekében. Páll Géza TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (utolsó négy­zetben két betű). 6. Európai nép. 7. . . .baba és a negyven rabló. 8. * Mutatószó. 9. Pakol. 11. Ko­lozsvár román neve (utolsó négy­zetben két betű) 12. Skandináv férfinév. 14. VIEK. 16. Megfej­tendő. 18. Alumínium vegyjele. 20. Talál. 21. Keresztül. 22. Lett, régiesen. 24. Névelővel háziállat (—’). 25. Csúcs. 27. Gábor ... rézágyúja 28. Gyalogolt, sétált. 29. József Attila egyik ismert verse. FÜGGŐLEGES: 1. Európát Ázsiától elválasztó hegység. 2. Helyrag. 3. Női ének­hangnem. 4. Római 2. 5. Szinül- tig. 6. Az írás művészetének összessége 10. Vissza: így, oro­szul. 11. Római 104. 13. Épület alkotórésze. 15. A Bánk bán szerzője. 17. Tagadószó. 19. Rossz, kiforratlan borra mond­ják. 21. Alvás közbeni képso­rok. 23. Nem, latinul. 24. Meny­asszony. 26. Mester Tamás. 27. Félig ámít!!! Megfejtendő: vízszintes 1, 16. Múlt heti megfejtés: ÉLJEN AUGUSZTUS HÜSZ. Könyvjutalom: Hankó József Vencsellő, Ko­vács Attila Tunyogmatolcs, Bot­falusi Tibor Nyíregyháza. A legkisebb fiú UKRÁN MESE Élt egyszer egy szegényem­ber, feleségével és hat fiá­val. Mindegyik fiát nagyon szerette, a legkisebbet azon­ban valamennyinél jobban, így aztán igencsak elkényez­tette. Annyira óvta, hogy nem engedte dolgozni, de még csak segíteni sem a ház körüli munkában. Ha va­lamit tenni, dolgozni akart, vagy segíteni a testvéreinek, máris odaszólt a szegényem­ber a többi fiúnak: — Csináljátok csak meg he­lyette! Hiszen ő a legki­sebb...! Ha pedig bármelyik fiú kapott valamit, meg kellett osztania a legkisebbel. A legkisebbtől ezt sem kívánta meg az apja. Teltek, múltak az évek, a fiúk felnőttek, s apjuk egyik napon így szólt hozzájuk: — Itt az ideje, hogy ta­nuljatok valami mesterséget. Keljetek útra. Menjetek és segítsétek a legkisebb test­véreteket... — Így lesz... — ígérték a fiúk és elindultak. Elbúcsúz­tak egymástól is, ki-ki ment a maga útján, csak a legki­sebb csatlakozott a legidő­sebbhez, hiszen ő semmihez sem értett, bátortalan és gyámoltalan volt. Egy cipészmesterhez ko­pogtattak be. El is szegődött a legidősebb fiú, vele együtt a legkisebb is. Amaz nagy szorgalommal, ügyesen dolgo­zott. hamar megtanulta a mesterséget. Nem úgy a leg­kisebb. Alig várta, hogy az ő munkáját is a. bátyja vé­gezze el helyette, mert ő nem értett semmihez, nem is tud­ta megtanulni a mesterséget. így telt az idő. Amikor a fiúknak vizsgázniok kellett, bizony kiderült, hogy a leg­kisebb fiú semmit se tud... Hiába ment sorra vala­mennyi bátyjához, mind­egyiknél ugyanígy járt. Nem tanuld semmit, nem tudott semmit, de elvárta, hogy bátyjai az ö munkáját is elvégezzék. Amikor pedig egy esztendő múltával a fiúk hazatértek, apjuk sorba kérdezte őket, HÁNY ÓRA? A képen látható órák közül kettő siet, kettő késik, egy áll és csak egy mutatja a pontos időt. Mennyi tehát a pontos idő? •3J3d gj HJ9 6 :opi sojuod y isajfajSajv mit tanultak? — Cipész lettem... — mondta a legidősebb. — Én szabó... — Én kőműves — Én asztalos... — és így sorolták egymás után. ki milyen mesterséget tanult. Csak a legkisebb hallgatott, nem volt mit mondania. — És te? — kérdezte ked­vencét az apja. — Te mit tanultál?... — Én... én... nem tanultam semmit... mindent a bátyáim csináltak meg helyettem... — vallotta be végül is szégyen­kezve és lesütötte a szemét. De bizony, jó lecke volt ez mindannyiuknak és a leg­kisebb fiú is megértette, hogy csak úgy állhat meg a maga lábán, ha nem várja mindig a más segítségét, ha­nem megfogja a munka vé­gét és megtanulja a mester­séget. Hozzá is kezdett azon nyomban és azt mondják, nagyon derék mesterember lett belőle... ha egy kicsit későn is... Fordította: Antalfy István Az elolvadt drágakő Élt egyszer, valahol az ör­mény pusztaságon egy sze­gény tevehajcsár, aki soha más vidéket nem látott, csak jurtája környékét és a hegyi legelőket. Történt egyszer, hogy gaz­dája, a teve tulajdonosa egy karavánnal elindult a messze Északra és a tevehajcsárt is magával vitte. Hajnaltól nap­estig vándoroltak, s amikor a sötétség leszállt, a karavánve­zető sátrakat veretett, s pi­henni tért, míg a tevehajcsá­rok ó fűbe telepedtek le a tűz körül és álmaikról, vá­gyaikról beszéltek egymás­nak. Mindegyik arról álmo­dozott, hogy ő milyen jól bán­na embereivel, állataival, ha hirtelen gazdag lehetne, de azért egy kivételével mind­egyik azt mondta, hogy ha meg is gazdagodnának, akkor is tovább dolgoznának. Az egy kivétel a szegény teve­hajcsár Dzsafár volt, aki azt mondta társainak, hogy ha egyszer meggazdagodna, dí­szes sátort venne magának, sok-sok tevét tartana, felesé­gét és gyermekeit díszes ru­hákba öltöztetné és bizony eszébe sem jutna többé, ho­gyan kell dolgozni. ) A tevehajcsárok a nagy tervezgetés közben elálmo- sodtak és aludni tértek. Mi­kor azután hajnalodott, s a karavánvezető kürtje indu­lásra szólította őket, Dzsafár előbb arab szokás szerint arccal a földre borulva imádságot mondott. Az imád­ságot befejezve felemelte fe­jét a fűből és látta, hogy va­lami gyönyörű fehérség csil­log előtte. Nagyszülei és szülei meséiből hallott már valamit a sejkek és kalifák, nagy-nagy uralkodók kincsei­ről, akiknek annyi volt a drágakövük, hogy még a pa­pucsukat is azzal borították. — Oh egek, micsoda csalfa délibábok játszanak velem? — sóhajtott fel a szegény Dzsafár, azután felkapta a csillogő drágaságot "'és tarisz­nyájába rejtette. Nem szólt ő egy szót sem gazdájának, sem társainak, magára hagy­ta legelésző tevéjét is, és otthagyva csapot-papot, tá- bort-tevét, mielőtt még a szomszédja észrevette volna, gyalogszerrel elindult haza­felé. Vándorolt a forró homo­kon, de nem érezte a nap forróságát, átkelt szakadéko­kon, meredek hágókon, de nem érzett félelmet, mindig csak a mesebeli kincsre gondolt, amit tarisznyájában vitt ma­gával. Mikor már elég mesz- sze járt a karaván táborhe­lyétől, még egyszer belenézett a tarisznyába, gyönyörködni a talált kincsben, azután azt is abbahagyta. nehogy go­nosz rablók, útonállók meg­lássák és megfosszák kincsé­től. Amint vándorolt, a tevehaj­csár elmosolyodott, s arra gondolt, hogy vége a gond­nak, minden úgy lesz, aho­gyan előző este eltervezte. Selyemsátrat és tevéket vá­sárol magának, feleségét, gyermekeit díszes ruhákba öltözteti és mások fognak a munkában fáradozni, míg ő csak parancsol nekik. Addig-addig ábrándozott a tevehajcsár, míg hazaért, s megállt rongyos sátra előtt, bekiabált és maga köré gyűj­tötte a családját. Azután ki­nyitotta a tarisznyáját és te­nyerébe akarta venni vakító kincsét, de a kincs nem volt sehol. Újra kifordította a ta­risznyát és keresgélt tovább türelmetlenül, de a fehér kincs eltűnt, elveszett, s a tarisznya fenekén csak egy nagy, nedves folt éktelenke­dett. Mert a tevehajcsár tudtán kívül a Jeges-tenger partjá­nál járt, s a szikrázó drága­ság egy jégdarabka volt, amit a tengeri szél az úszó jégtáb­lákról hajított a fűbe, a te­vehajcsár elé. így hát elol­vadt az úton, s vele együtt el­olvadt a remény is, hogy munka nélkül meg lehet gaz­dagodni. örmény alapötletből átdol­gozta: Pfeifer Vera. A következő tréfás mate­matikai feladatok közül ket­tő megoldható logikai követ­keztetéssel, a harmadikhci: azonban már aligha elenged­hetetlen a papír s ceruza. (A feladatokat egy szovjet és egy angol példatárból válo­gattuk.) 1. ÁTKELÉS A FOLYÓN Két turista kirándulni megy; mindegyik magával viszi a fiái Is. Az apák súlya 100—100 kg, a fiúké 50—50 kg. Hordozható csónakjukkal útközben át akarnak kelni egy folyón. A csónak hord- képessége azonban csak 100 kg. Hogyan tudnak mind a négyen átjutni? 2. EGY KEVERÉSI PROB­LÉMA Egy pohárba tetszés sze­rinti mennyiségű vizet, egy másik pohárba ugyanannyi tejet öntünk. A tejből egy kávéskanálnyit átöntünk a vißbe; a keveréket jól össze­keverjük, majd belőle egy kávéskanálnyit visszaöntünk a tejbe. A kérdés most már az, hogy vajon a vízben lesz-e több tej, vagy a tejben lesz-e több víz? 3. A FELNÉGYELT ,45 Osszuk a 45-öt négy részre úgy, hogy ha az első részhez kettőt adunk, a másodikat kettővel csökkentjük, a har­madikat kettővel szoroznuk, a negyediket kettővel osztjuk, akkor egyenlő számokat ka­punk.-0Z S3 9 ‘ZT ‘8 lifouiezs n iBAesppiogaui jaj -uaAga zy "Qfr ^ngazssQ -xg Z/x ‘Z+x ‘z—x >[Oui9ZS v 'S cm namiót gastkuuaui uBXjouBXgn Timi -a>I Bpo tyqjjisBUi b jjbso )ze ‘jjnáCufiq ToqBifBj niXga zt? iuib TjozojjgA mau stuB.Cgn gasi/Cuuauizsso zy) ‘uaqzta e fai píuuauie tutut ‘uaqfaj b zsaj zia iXuuBUBkSn Z •ntj ta^ b zaAai? B.isf -lom sa ntj }[isbuí b uoCbzs -ZSTA ‘ve kgaui tjjaj rpposBUi b UBjnzg qo5{Buoso b Bzzoq -BU3SIA 5fnjqXga ib Xgaui ntj ja>f b Brfn ntj 51 is BÚI b zaAa -bzssia ‘tj-iaj 5i!-í§3 zb zaAajy •JOÍlBUpSa B EZZCfEZSSIA íjiAga zb ‘ntj B zaAajy j HosycnoDSH M. S. A három öreg Esztendő harmadán bekopog, kék kökény szemekkel mosolyog, térülős-fordulós vénember — szeptember, szeptember, szeptember Esztendő negyedén a másik, konyhatűz közeién tanyázik, diimegős-dörmögős vénember —- november, november, november. Esztendő utolján harmadik, örül, ha naphosszat alhatik, hortyogós-szortyogós vénember — december, december, december. SzÜts László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents