Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

19T0. szepfemßer

nw.rr WA«?At*ö«ZÄfc

S ofihf

Első vonalban

Kimondani is sok, 100 millió forintot tesz ki az árvíz okozta kár Szabolcs-Szatmár- ban, melyek az iskolai tantermek, berendezési, fel- szerelési tárgyak, kollégiumok. művelődési otthonok, könyvtárak háza táján keletkeztek. S milyen jó rögtön hozzátenni: a kormány támogatásával a közeli hónapokban 137 millió forintos költséggel építik újjá az összedőlt, megrongálódott művelődési intézményeket. A 100 milliós káron felüli ösz- szeg nem csak azt jelzi, hogy a régi helyén modernebb, szebb, jobban berendezett iskolák, kollégiumok, művelődési házak épülnek. A holnap és a holnapután igényeire is gondolnak a megyei és országos szervek. Korszerűbb, nagyobb befogadóképességű művelődési hálózat épül a szatmári embereknek, mint az árvíz előtti.

Senki egyetlen fillérrel sem akar többet, mint amennyit a lehetőségeik megengednek. Az egyébként is milliárdos károk, melyek a népgazdaságot érték, a hatalmas támogatás, amely a megyét érinti, olyan garancia, erkölcsi alap, hogy a megye nem kívánhat külön juttatásokat. És nem is kíván. Ellenben — ha már az összedőlt tantermek, művelődési létesítmények helyett, sajnos újat kell építeni, "ondolni kell a holnapra is. Ez nem hivalkodás, hanem reális igény. Ezért tartalmaz a támogatás plusz fejlesztést, korszerűsítést, hogy az iskolai tantermek a körzetesítés, a szakrendszerű oktatás mértékével, követelményeivel szülessenek úijá. hasonlóan a többi kultur*ns létesítmény is.

Kétezer televíziót vitt el a víz a családi otthonokból. Indokolt, hogy a kárt szenvedett iskolákban pótolják a hiányzó szemléltetőeszközöket, köztük az iskolatévéket. De a megye erejéből

nem futja a sok más kiadás mellett erre. Társadalmi segítségre gondoltak a művelődési’szervek vezetői. Már vannak is felajánlott tévék, melyeket a művelődési szervek meóznak, hogy csak azok kerüljenek a szabolcsi iskolákba, amelyek még jól bírják az üzemelést. A többi hiányzóról a Művelődésügyi Minisztérium gondoskodik. Úgy vehetjük, hogy valamennyi árvizes iskolának megvan a tévékészüléke.

Az iskolai bútorokkal is hasonló a helyzet. 20 millió körüli értékben gyűjtöttek össze az ország minden táján bútorokat, taneszközöket, szertári anyagokat. A megye örül a támogatásnak. Az országos szervek felhívták a figyelmet, csak korszerű, nem pedig szükségbútorokat, felszereléseket továbbítsanak Szabolcsnak. Ami pedig hiányzik, mintegy 2,5 millió forint értékben, pótolja a minisztérium. A művelődési házakkal is a terhek megosztását határozták el az országos és a megyei szervek: 11 művelődési ház ment tönkre, felépítésükre, rendbe hozásukra futni fogja a 137 millióból, de az otthonossá tételre nem marad pénz. Ebben is a kormány segít, az állam, amely nem szűkmarkú, ha az ország katasztrófától sújtott lakosságán kell segíteni, ahol ráadásul mostoha művelődési viszonyok voltak az árvíz előtti időben.

Nem lett volna elegendő a megye bármilyen nagy erőfeszítése sem, hogy elhárítsa az útból az új tanév indítása előtt tornyosuló akadályokat. A megyei művelődési szervek öntevékenyen, pánik nélkül láttak hozzá az új tanév megalapozásához azon a vidéken. ahol még az iskolák több mint egyharmadában ma is munkások laknak, családok élnek. Mégis, az erőfeszítések meghozzák az eredményt. A családi házakkal

egyidőben több községben már alapozzák az új iskolát, tatarozzák a megrongálódott tantermeket. Az ország úgy segít ebben, hogy nem vonja el Szabolcsból a másutt is igen szükséges építőipari vállalatokat, gépeket, embereket. Hetvennél több vállalat, társulás, ktsz dolgozik a szabolcsi építkezéseknél De úgy is segít az ország, hogy a népgazdaság kasszájából pluszpénzt „utalványoz” Szabolcsnak pedagógus szolgálati és saját lakóház építésére, felemelt letelepedési segélyre fiatal pedagógusoknak.

De a segítség önmagában nem old meg mindent. A nagyobb gond, a munka java a megye, a járás, a községek irányító szerveire hárul, hogy találjanak is olyan végzős főiskolásokat. akik élnek a 35 ezer forintos letelepedési segély által nyújtott magas kedvezménnyel. Különösen a fehérgyarmati járás „szélső” községeiben várják nagyon a pedagógust. Nagy mozgás az árvíz ellenére sem volt a járásban, s ez is mutatja a pedagógusok hivatástudatát, érettségét. Alig 3 százalékkal magasabb a „fluktuáció” az országos átlagnál, ellenben hiányzik több nünt 30 nevelő. Igen jó szolgálatot tenne a KISZ, ha részt vállalna a rendkívüli munkábóls s elegendő fiatal pedagógusjelöltet küldene a fehérgyarmati járásba, ne kelljen képesítés nélkülieket alkalmazni, s az 5000 gyerek megfelelő szakoktatásban részesüljön.

Felsorolni is sok lenne az országos szervek anyagi és erkölcsi támogatását. A leg teljesebb mértékben közös társadalmi, nemzeti üggyé vált Szabolcs megsegítése. Ennek tudatában dolgozva sem szabad megfeledkezni arról. hogy itt, a megyében, az első vonalban küzdőkön múlik elsősorban, mi és hogyan valósul meg a nagy erőfeszítésből.

P. G.

Javuló színvonal

960 szakmunkástanuló Mátészalkán

Tanműhely és kollégium az új ötéves tervben

A szatmári táj központjában, Mátészalkán, a harmadik oktatási évét kezdte meg az új ipari szakmunkásképző intézet. Az emeletes, tíztantermes, a növekvő igényeknek megfelelő berendezésű iskolában évről évre növekszik a tanulók létszáma. Míg három évvel ezelőtt, a szükséghelynek számító körülmények között 670 fiatal tanult, most az intézet 960 tanulóval kezdte az új oktatási évet.

Megyén belüli profilozás, szakosítás folytán csökkent a szakmák megosztottsága, jobban a tájegységnek megfelelő ipari szakmunkás-utánpótlással foglalkoznak. S mindjárt meg kell említeni az emelt szintű szakoktatás iparágait: lakatos, villanyszerelő, autószerelő, esztergályos, asztalos. E szakmák tanulásának befejezése, illetve sikeres vizsgatétel után a gimnáziumok harmadik osztályában folytathatják tanulmányaikat (levelező oktatás keretében) a fiatalok. S két év múlva érettségit szerezhetnek.

Hagyományos szintű oktatás van az intézetben a hegesztő, mezőgazdasági kovács, kárpitos, ács-állványozó, kőműves, szobafestő és mázoló szakmákban.

Már az idei oktatási év kezdetén nehézséget okozott az intézetnek, hogy egyes „kifogott” szakmákból (autószerelő, esztergályos, lakatos, kárpitos és festő) három—négyszeres túljelentkezés történt. Ugyanakkor furcsa jelenségként hat, hogy épp az építéssel szorosan kapcsolatos, illetve közvetlen az építést végző szakokra (kőműves, ács) a kívántnál kevesebb fiatal Jelentkezett. Ilyen vonatko-,

zásban vezethetnének be több rendszerességet az általános iskolák, amikor a végzős növendékeket — továbbtanulás tekintetében — pályaválasztásról tájékoztatják. S nem felesleges megjegyezni, hogy épp az építőipari szakmunkásokat fizetik mindenütt meg a legjobban.

Az eddigi tapasztalatok alapján mind nyilvánvalóbb az is, hogy a szakmunkásképzés színvonalának növelése,

főleg az emelt szintű képzés nagyobb feladatot jelent az általános iskoláknak. Ilyen értelemben mindenekelőtt a számtan, fizika, kémia, rajz alapképzést kell fokozni.

Nagy előnyére lesz a szálkái intézetnek, hogy a negyedik ötéves tervben minden valószínűség szerint kellő szintű és berendezésű tanműhelyt, valamint kollégiumot kap.

(ab)

A vásárosnaményi forgácslapüzemben befejezéshez közeleg a próbatermelés.

korszerű csarnokban az emberkézre inkább a gépek irányítása, ellenőrzése vár.

Hammel József felvétele

„Penyige szebb lesz, mint volt..."

1 1 Csszonyok a falazok mellett

Nappal építkezés, este házi munka

Penyige szebb lesz, mint azt valaha álmodni merték — mondják lakosai, s a nem titkolt büszkeség ezúttal tiszteletre méltó, mert tesznek is azért, hogy ilyen lesz.

„Bizalmat és segítségei kértünk“

A község újjáépítését a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, a Salgótarjáni Építő- és Tervező Ktsz, a Ka- rancskeszi Építő Ktsz-szel együtt vállalta. Azzal a szándékkal vonultak fel a Heves megyei építők, hogy a házakat — száznál többet — teljesen készre építik fel, az utolsó csillárbekötésig. Ezt tartják. Nem csoda, hogy mindenki az építőket dicséri. ők viszont a lakosság összefogását, fáradhatatlanságát. a helyi vezetőik segítő közreműködését.

— Amikor június közepén idejöttünk — emlékezik visz- sza Varga István, a Heves megyei - Állami Építőipari Vállalat irodavezetője — beszélgetésekkel kezdtük a munkánkat. Az elfásult emberekbe először lelket kellett önteni. Bizalmat és segítséget kértünk. Egymás után jelentkeztek munkára, s ezzel a tsz megoldotta a segédmun- kaerő-gondunkat.

A sokat szenvedett község dfogadta a feléje nyújtott segítő kezet. A messziről jött ;rőt a maga erejével duplázta meg. Az építkezésen dolgozó tsz-tagok jó része nő. Varga István egy pillanatra gondolkozik is, kimondja-e — hiszen itt mindenki megszállottként dolgozik —:

— Az asszonyok sokszor többet és jobban dolgoznak, mint a férfiak. És jól is keresnek, két-, két és fél ezer forintot havonta.

Mennek sorba, mindenkihez

— Igaz is, mert azt a tsz- ben sem tettük meg, hogy vasárnap is dolgozzunk — válaszol Kondor Árpádné, s egy jókedvű mosollyal nyugtázza a dicséretet. Társaival, Székely Gyulánéval és Kiss Gyulánéval ma Balku Zsig- mond tsz-tag házán dolgozik az építők mellett. És persze itt van az egész Balku család: a gazda, aki egyébként egy másik brigáddal járja az építkezéseket, de ma az ő házát falazzák, eljött segíteni. A lánya is, aki a fehérgyarmati kórházban dolgozik.

Reggel hattól este hatig dolgoznak az építkezésen, ahol hosszú hetek óta nincs megállás, aztán 'főzés, takarítás, gyermeknevelés. De nem panaszkodnak, sőt kifogyhatatlan évődésük teremt jó hangulatot a munkához. Erős asszonyok, akiken nem látszik, mekkora a szívükben a fájdalom az el/. Kotljárszkij:

Plusz két szabadnap.

Amikor Nyikolaj Afanaszje- vics Kruglikov marós felébredt, az óra mutatója már fél kilencet mutatott. — Elkéstem — állapította meg ijedten, miközben nézte az ébresztőórát. — El ám, egy egész félórát. Álomszuszék, buta ürge, alvó medve — korholta magát ébredező lelkiismerettel. Gondolatai azonban már az ellenkező végletbe csaptak:

— Na bumm, elkéstem, hát elkéstem! — egyezett ki háborgó lelkiismeretével. — Legalább végre egyszer kialszom magam. Aztán meg lesz, ahogy lesz! — és megfordulva a másik oldalára, aludt még egykét órácskát.

A munkahelyén a nap második felében jelent meg.

— Hol járt maga délelőtt?

— kérdezte tőle szigorúan Szidorov, a műhelymester, amikor hívására jelentkezett az irodában.

— A főmérnök elvtársnál

voltam. Érdekli őt az újítási előterjesztésem — füllentette közönyösen Kruglikov.

— A főmérnök járt itt, és kereste magát — mondta élesen a mester. — Kérdezte, hogy miért áll árván a maga munkapadja?

„Lebuktam” — villant át Nyikolaj Afanaszjevics agyán. De már el is mosolyodon, mint aki most tér észhez, és a homlokára csapott:

— Mit mondtam? A főmérnöknél? Ha-ha-ha! Teljesen elment az eszem. Azt akartam mondani, hogy az üzemi bizottság elnökénél...

— Az üzemi bizottság elnöke a főmérnökkel járt itt.

Kruglikov úgy érezte, hogy minden összeomlik körülötte. Minden erejét összeszedve, ernyedt hangon nyögni kezdett:

— Nem akartam én erről beszélni, de ha már így jött... Ma reggelre meghalt az egyetlen, hőn szeretett nagynéném. A nagybácsikám teljesen odavan a bánattól. Hozzá utaztam ki, hogy részvétemet nyilvánítsam.

— A megboldogult pedig üdvözletét küldi magának — mondta nyugodt hangon Szidorov. — ű maga telefonált, hogyléte felöl is érdeklődött.

Nyikolaj Afanaszjevicset forróság öntötte el, szégyenében rákvörös lett amiatt, hogy hazudott, hogy be akarta csapni a világot. Úgy érezte magát, mint egy rajtakapott kisfiú. Végül is bátran a főnöke szemébe nézett:

— Egyszerűen elaludtam. Ezért jöttem be csak ebéd után. Vétkemért vállalom a teljes felelősséget és a következményeket. Kérem, adjon papírt, ceruzát és már írom is a jelentést.

— Elment az esze! — mondta ijedtem Szidorov. — Hisz magát, galambocskám, akkor

elbocsájtják. És pontosan akkor, amikor úgyis bajban van a terv teljesítése, amikor minden munkás aranyat ér.

— Nem! Ezt nem! — vágta rá keményen Kruglikov. — Elaludtam, és ezért megér- demlem a büntetést.

— De gondoljon ránk, a brigád kollektívájára! Maga veszélybe sodorhatja a terv teljesítését. És végül is ez tiszta önzés lenne magától. Nem szégyelli magát?

Szidorov még sokáig kö- nyörgött, nyugtatgatta Kruglikov lelkiismeretét, míg végre sikerült leszerelnie az ellenkezését. Hanem, biztos talajt érezvén a lába alatt, a marós visszanyerte önbizalmát:

— No, rendben van, — egyezett bele — nem írok semmiféle jelentést, maga viszont ennek fejében ad nekem még két szabadnapot.

— De mire az a két szabadnap?

— A hiányzók listáján szerepelek egynéhány szórakozóhelyen.

Mit lehetett tenni? — Megkapta*

Fordította: Sigér Imre

pusztult családi otthon emlékétől, az anyagi gondoktól. Erejük a bizakodás és az akarat: szeretnénk, ha mielőbb fedél lenne mindenki feje fölött — mondják.

Székelyné és Kondomé már tető alatt tudja a házukat.

— A mienk innen a huszonhatodik — szól közbe Kiss Gyuláné. Csak legalább egy szobám lenne meg őszre.

— Meglesz a magáé is, mint a többieké, készre — nyugtatják az építők, de Kissné tudja is ezt, csak jó hallani a biztatást.

— Megyünk sorba, a faluvégen kezdtük. Az egyik brigád alapoz, a másik falaz, azután jönnek az ácsok, bádogosok, szerelők — mesélik az asszonyok egymás szavába vágva. — Mindennap felmegy egy ház. (Ez penyige! szóhasználatban azt jelenti, naponta tető alá kerül egy.) Nagyon szépek a házak és erősek. Jól végzik a munkájukat az építők.

Biztató kép és két kérés

Az újak már mind „kőházak” lesznek, egészséges, korszerű épületek. A hevesiek a pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy november 7- ig átadják az általuk épített házakat.

A Szamos a község háromnegyed részét elpusztította. 140 ház helyett kell teljesen újat építeni. Most, mint mondják, 50 százalékos a készenléti állapot. ami azt jelenti, hogy a nehezén már túljutottak az építők.

— Az indulás egy kicsit nehezebb volt, de most már megy minden, mint a karikacsapás. Futószalagon építjük a házakat — mondják az asszonyok és hordják szorgalmasan a maltert, a falazóblokkot a kőműves keze alá.

Penyige épül. Nagyon sok segítséget kapnak — hangoztatják, de az újjáépítés gondjai itt is szorongatnak. 20—25 ház sorsáról beszél így Garda Lajosné vb-tit- kár. Ennyi maradt, amelyik felújításra szorulna, de nincs kivitelező, aki elvégezné a szükséges javításokat. Pedig az épületeik állaga napról napra romlik. Több, csupán javításra szoruló házat az árvíz óta le kellett emiatt bontani, s ezek is ilyen jövő elé néznek, ha az idén nem kerülnek munka alá. És egy másik: megígérték korábban, hogy a községben két ház társadalmi erővel épül fel. Úgy érzik, Penyige megérdemelné ezt a segítséget

Kádár Edd