Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

19W. szeptember l: KELET-MAGYARORSZAC S. elé»f A kommunisták alkotmánya Intenzív a felkészülés egész pártunkban a X. kongresz- ezusra. Javában tartanak a négy év munkáját elemző­értékelő taggyűlések, meg­választják a vezetőségválasz, tó taggvűlések tisztségviselő­it, a jelölő és szavazatszedő bizottságokat. Beszélgetnek a párttagsággal, kik és miért lennének alkalmasak egv-egy tisztségre. Megjelent a kong­resszus irányelve, A Központi Bizottság javaslata az MSZMP Szervezeti Szabály­zatának módosítására című anyag. Eljutott a pártszerve­zetekhez. tanulmányozzák a kommunisták, s idejében hasznosíthatják a következő taggyűlésekig. Elmondhatják észrevételeiket, javaslatokat tehetnek, hogy a párt alkot­mánya minél teljesebb le­gyen, amelyet elfogad a kong­resszus. Nem célunk a javaslat minden pontjával foglalkoz­ni. De érdemes felhívni a fi­gyelmet a gondos tanulmá­nyozására, s ez kötelessége minden párttagnak. Első alapos olvasásra az tűnik szemünkbe, hogy következe­tesebben érvényesül benne a demokratikus centralizmus elve, melyre nagy gondot fordítanak az alapszerveze­tektől egészen a kongresszu­sig. Érdemes odafigye1ni pélte' >1 arra, hogy nagyobb szerepet szán a javaslat az ifjúságnak. Ez kifejezésre jut abban, hogy a korábbi 21 év helyett már 18 évtől tagja lehet fiatal a pártnak. Nyil­vánvaló. hogy ebben már fi­gyelembe vették ifjúságunk Helytállását, fejlődését, a pártnak az ifjúság helyzete­rői szóló határozatát is. Tel­jesebben fogalmazza meg a javaslat a pártegység védel­mében a párttag kötelessége­it is, amikor a cselekvési egységet hangsúlyozza. A módosítási javaslat már nem elégszik meg azzal, hogy a párttag kötelessége erősíteni és a szélesíteni a pártnak a tömegekhez fűződő kapcsola­tait, hanem kibővíti azzal, hogy terjessze a párt eszméit, képviselje a párt politikáját. Ez újabb, magasabb köve­telmény. Korábban tapasztalható volt, hogy hivatalos pártfó­rumon — taggyűlésen, stb — elhangzott észrevétel fölött elsikiottak, s nem kapott rá érdemleges választ a párt­tag. Most a módosítás java­solja a Szervezeti Szabály­zatba, hogy „a taggyűlésen vagy a választott pártszerv ülésén felvetett észrevételeire ugyanezeken a pártfórumo­kon választ kell kapnia”. Egy másik, teljesen idősze­rű, a kritikai légkör fejlődé­sét segítő javaslat kimondja: „Ha kritikai észrevétele vagy a hibák feltárása miatt hát­rányos helyzetbe került, a taggyűlés, vagy a választolt pártszerv beavatkozását kér. heti, Indokolt esetben az illetékes pártszerv köteles el­járást indítani a bírálat el- fojtója ellen.” A pártirányítás színvona­lának emelését szolgálja az, hogy a jövőben csak indo­kolt esetben liehet, az illeté­kes pártbizottság jóváhagyá­sával olyan párttagot párttit­kárnak megválasztani, aki nem rendelkezik hároméves párttagsággal. Következetesség jellemzi a Szervezeti Szabályzat módo­sítására tett javaslatokat. To­vább erősödik vele a párt, az irányítás tökéletesedik, s a demokt izmus mélyülése mellett a centralizmus is job­ban érvényesül. Nem vélet­lenül került új fogalmazás ennek érvényesítése érdeké­ben, amikor javasolják: ..A felsőbb pártszerveknek joguk van módosítani, hatályon kívül helyezni az alsóbb pártszervek határozatait, ha azok nincsenek összhangban a párt politikájával, vagy el­lentétesek a felsőbb pártszer­vek határozataival. Eljárásu­kat azonban kötelesek megin­dokolni az illetékes alsóbb pártszerv előtt.” A pártdemokrácia szélese­dését mutatja a módosításra tett javaslat néhány sora is: „A pártszervezetek és a párt­szervek javaslattal, bead­vánnyal fordulhatnak a fel­sőbb pártszervekhez — egé­szen a kongresszusig — s azoíkra választ kell kapniuk.” Több lényeges új vonás- vonatkozik a pártalapszerve- zetekre, s ha a kongresszus elfogadja, úgy még hatéko­nyabbá válik a munkájuk. Ez is a cél, hiszen a gazdaság­irányítás új körülményei kö­zött fokozottabb feladatok hárulnak az alapszervezetek­re. Szerepel a módosítási javaslatban, hogy a vezetőség köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártve­zetőség. a pártszervezet éves tevékenységét. Bővül azzal is hatásköre a pártalapszerve- zetnek. hogy a javaslatban már világosan szerepel a működési területén tevékeny­kedő állami és gazdasági ve­zetők beszámoltatása. Ez az alapszervezetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. A fentiek még csak javas­latok a Szervezeti Szabály­zat módosítására. De a párt éppen azért tárja a párttag­ság elé. hogy véleményt, újabb javaslatokat kérjen. Minél teljesebb legyen a párt alkotmánya, a pártszer­vezetek és pártszervek, a kommunisták törvénye. Azért, hogy e szerint éljenek és cselekedjenek a párt poli­tikájának helyes végrehajtá­sa érdekében. Fontos, hogy minden párttag és pártszer­vezet alaposan tanulmányoz­za, s járuljon hozzá tökélete­sítéséhez. Farkas Kálmán Humanizmus A zsebtolvaj világosszürke nadrágot viselt és elegáns kávébarna inget. Kissé ide­gesen pislogott, amikor ráki­áltottam: — Eressze el a pénztárcá­mat, és vegye ki a kezét a zsebemből! — Rendben van, uram, de ne csináljon feltűnést. Mar mindenki figyel az autóbusz­megállónál — nézett rám kissé szemrehányóan. — Most azonnal velem jön! — szóltam erélyesen, és alaposan megragadtam a gal­lérját. — Hová megyünk? — ér­deklődött udvariasan. — Átadom a legközelebbi Rendőrnek. Tolvaj, gazember! — hörögtem dühösen, és elö- relódítottam. — Van önnek szive egyál­talán? — kérdezte szomorú­an, és rám nézett nagy, ár­tatlan, tiszta pillantású, kö­kénykék szemeivel. — Nem sül le a bőr a ké­péről? Aránylag fiatal em­ber léiére tolvajlásból tartja ]enn magát. Majd a börtön­ben megtanítják mérésre! De már jön is a rendőr — mu­tattam a felém közeledő hu- tósági közegre. — Tudja, hogy könnyű dié­tához szokott gyomromnak mit tesz a Markó utcai leoszt? Az elmúlt 10 hónap alatt is 40 dekát fogytam odabenn — mondta panaszo­san. Minden perc drága A TÉT: ötezer család otthona Mint a felbolydult méh­kas. Talán sohasem volt ek­kora „világvárosi” forgalom a mátészalkai állomáson, mint most. Tízpercenként, nagyon sokszor még kisebb időközökben, érkeznek és in­dulnak a szerelvények. A szatmári vasűti csomópont már alig-alig bírja szusszal.1 Az emberek fáradtak. A moz­donyvezetők és a vonatkísé­rők 210 óra helyett 270 órát dolgoznak havonta. Az irá­nyítók kimerültek. A legna­gyobb baj mégiskevés a vagon. Négyszeres forgalom A debreceni igazgatóság az árvíz óta központi ügyeletet tart Mátészalkán. Az ügyelet vezetője már félórája telefo­nál: — Nyírmeggyesen van eny- nyi meg ennyi vagon. Ennek felét pakolják. Egy szerel­vény tíz perce indult Zajta felé. Egy téglavonat indulás­ra kész Csengerbe. Egy a nyílt pályán áll. És a jelentés vége: kevés a vagon. De ha lenne is! Töb­bet már nem bírna el egyet­len állomás sem, többet már nem bírnának a pályák. A csomópont, Mátészalka is túlterhelt. Normális viszo­nyok között negyedannyi a forgalma, mint az utóbbi hó­napokban. Hát azon kell se­gíteni, amin lehet. Bővíteni a rakodóvágányokat, koordi­nálná a szállítást, hogy nem egy perc, de egyetlen másod­perc kiesés se legyen. A vágánypazarlás sohasem volt olyan nagy bűn, mint most. Vigyázni kell minden centiméterre. Mátészalkán gyors ütemben szinte egyik napról a másikra építettek néhány száz méter rakodóvá­gányt. Csengeren bővítették a vágányhálózatot, mégis csak kétszeresét tudja fogadni a normális forgalomnak. Téglavonatok, cementvonatok Egyszál árva sínpár Zajta felé. Nemrég még szaggatott töltés jelezte a víz útját. És sok száz pályaépítö munkás sárga mellénye virított kilo­métereken át. Azóta mór ta­núi voltunk az eddigi leg­gyorsabb vonal-helyreállítás­nak és a vasúti forgalom megindításának is. Sőt, a kor­látozást is megértettük. Mert régi szabály a vasuta­kon. Mindig a személyforga­lomért. Most mégis van fon­tosabb. Senki sem zúgolódik, amikor félórákat várnak a személyvonatok, amikor fél­órákat várnak a sorompók két oldalán a gépkocsik. Mert teherszerelvények jönnek. A téglavonatok, a favonatok, a cementvonatok. Mert csak így hívják őket, egyszerűen, a nevükön nevezve. Egy teherszerelvény, egy tégla vonat délután 15 óra tíz perckor indult Mátészal­káról. Kocsordon két vagont letesznek, Tunyogmatolcson tolatnak, Fehérgyarmaton várni kell, nem szabad a vo­nal. Penyigén aránylag ha­mar túljutnak. Majd a kö­vetkezőn, Jánkmajtison is­mét könnyebb lesz a szerel­vény. Tégla kell a községbe, tégla érkezett. És Zajta... este lesz, mire ihat egy pohár vi­zet a mozdonyvezető és leül­het egy kicsit megpihenni. Csak pár percre, mert indulás vissza Szálkára. Útközben összeszedik a már kipakolt vagonokat, hogy Mátészalkán ismét téglavonatot húzhas­sanak Csenger vagy Zajta fe­lé a mozdonyok. Néhány nappal ezelőtt a segítség is megérkezett. Gépek Buda­pestről, Nyíregyházáról, Me­zőhegyesről és Pécsről. Bé­késcsabáról és Szombathely­ről pedig személyzet jött. A tél beálltáig a vasútnak százezer vagon építőanyagot ke'l az árvizes területekre szállítani. Eddig már túlju­tottak a felén. Nem megy gyorsan, de megy. De jön az ősz is. Sietni kell. Embernek, gépnek egyaránt. Rendkívüli jutalom Emberek. Vasutasok. Csak ezen a vidéken 130 vasutas­család maradt otthon nélkül. És a szállításon, a munkán kívül lakást kell adni nekik is. Akik saját gondjuk, ba­juk mellett 270 órát dolgoz­nak a mozdonyokon, a váltók mellett. Akadt segítség is. Százhar­minc lakás épül Csengerben az árvízkárosult vasutascsa­ládoknak. Az építők, a meg­feszített munka után — vas­utasok. Nemrég minden MÁV-dol- gozó kapott a mátészalkai csomóponton rendkívüli ju­talmat. És tudják, nem ez lesz az utolsó. De nemcsak ezért teszik. Emberségből. Sohasem volt még ilyen ösz- szefogás az acélsínek mentén. Mert öt és fél ezer lakást kell újjáépíteni. Mert öt és fél ezer családnak kell ott­hont adni. Minél dobó. mi­előtt még eljönne a tél. És ez rajtuk, vasutasokon is mú­lik. Horváth S. János Megjegyzés: Mész — felárral A kemecsei vasútállomá­son napok óta áll egy vagon mésszel megpakolva. Néhány nappal ezelőtt öt állt, ugyan­csak mészáruval. A forgal­mi irodában vis ont nem áll a kötbérlista végösszege, ál­landóan emelkedik. Augusz­tus 31-ig 50 ezer forint köt­bér terhelte a helyi TÜZÉP vállalatot, amiért nem pakol­ták ki a vagonokat. Csodálkoznivaló lenne, ha arra hivatkoznának, hegy nincs elég rakodómunkás. Hiszen ha a kötbérnek csak a felét fizetnék ki, már nem lenne probléma. Nem is hi­vatkoznak erre. Egészen más okból áll a mész gazdátlanul a síneken. A kemecsei TÜ- ZÉP-nek ugyanis nincs szük­sége mészre, éppen elég van a raktárban. Az egészben vi­szont az a legmeglepőbb, iiogy a l'/t elején egy „vasu- taskolléga” telefonált Nyír­egyházáról Kemecsére egy másik „vasutaskollégának”, hogy ha istent ismer, szerez­zen neki egy kis meszet. Mert jóllehet Kemecsén a vasútállomáson is mész van Nyíregyházán a TÜZÉP-en nincs. Kérhetnek viszont Ke- mecséről. Igaz, a mész árán kívül még 50 euer forint köt­bért is le kell tenni az asz­talra. De hát a „szervezéstu­dományi tanfolyamot” is meg kell fizetni. Ha mással nem, hát drága mésszel. (horváth) Lapát, vagy gép ? A segédmunkáshiány és ahol megoldották Nincs elég. segédmunkás és — mégis túl sok a segéd­munkás. Ez bizony elég pa­radox módon hangzik, de tény. Hovatovább szakmunká­soknak is szép keresetnek számíthat az a bér, amit a vállalatok a segédmunkások­nak fizetnek, mert olyan nagy irántuk a „kereslet”. És nem jelentkeznek. Viszont ott a másik oldal is: a vállala­toknál túlzottan sok a se­gédmunkás, mert a korábbi esztendőkben elhanyagolták*! fizikai munka, főként az anyagmozgatás gépesítését. Nehezen kérdőjelezhető meg az a vélemény, hogy olcsóbb­nak látszott az újabb és újabb munkaerők beállítása, mint a gépvásárlás. A szükség közbeszól Ez alól csak néhány válla­lat számít kivételnek. Őket ék élet szinte rákényszerítet- te a fizikai erő használatának csökkentésére, mert a felada­tok nagyok, segédmunkás pedig alig jelentkezik. Közé­jük tartozik a gabonafelvá­sárló és feldolgozó vállalat is. Különösen az idén vető­dött fel élesen ez a téma. — Előbb gondolta volna meg, hogy mit cselekszik! — Engedjen el, uram! Ha most futni enged, soha többé nem nyú­lok idegen emberek zse­bébe. Ez nagyon csúnya do­log tőf^m, magam is belá­tom. Ha most elenged, fel­emelt fővel járhatok én is, mint a többi testvérem, majd virágot szedek az őszi alko­nyaiban, és alázatosan meg­hajolok, hogy magához ölel­jen az emberiség. Ugye, el­enged? Nem szeretnék csa­lódni önben —■ emelte fel az ujját nyomatékkal. — Beszéljük meg ezt egy fekete mellett — szóltam, és beinvitáltam a szomszédos eszpresszóba. A negyedik dupla után beláttam,- hogy bűn lett volna a törvény ke­zére adnom ezt az alapjában véve csupaszív zsebtolvajt. Félórai meghitt beszélgetés után elbúcsúztunk. — Add át üdvözletemet a kedves feleségednek — mondtam szeretettel. — Kézcsókom a nagyságos asszonynak — tolmácsolta barátian. — De ugye, soha többé... — Soha. E perctől kezdve új életet kezdek. De most bocsáss meg, rohannom kell, mert négyre mozijegyem van — szólt és barátságosan integetve elsietett. Egy kicsit elszorult a tor­kom és meghatottan néztem utána. Egy embertársamnak visszaadtam a hitét, egy em­bertársam nem csalódott bennem. Aztán a József kőrútról 4 és fél óra alatt hazagyalogol­tam Cinkotára. Ugyanis nem vol\ útiköltségem. Barátom magával vitte a pénztárcámat. Galambos Szilveszter Az árvíz még itt is éreztette hatását, igaz, áttételesen. A kiesések miatt körülbelül 3 ezer vagon bűrcát és 3—4000 vagon kukoricát más me­gyékből kell behozni. A sza­bolcsi termésből ezer va- gonnyi mennyiséget meg kell szárítani. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben sokkal több a mun­ka a terménnyel, mint egyéb­ként: többször odébb kell tenni, rakni, egyáltalán — mozgatni. Ezért éleződött ki a rakodómunkás, vagy gép­probléma. A vállalatnál viszonylag jó a gépesítettség foka, az igényeket •— mármint az anyagmozgatás támasztotta igényeket — mégsem lehet ezzel a gépparkkal megfele­lően kielégíteni. Miért? Mert még mindig sok a régi raktár, s ott bizony nagyon nehézkes a gépek használata. Érdekes megjegyezni, hogy az utóbbi évtizedben nagy­arányú koncentráció zajlott le a gabonaátvétel helyeit il­letően. A korábbi 200 község­ben lévő át »avőhely mind­össze 20 telepre zsugorodott, — s a kevesebb helyet köny- nyebb gépesíteni. (A telepek számának csökkenését a tsz- átszervezés és a betakarítás gépesítése tette lehetővé.) A vállalat tavaly mégis 70 ezer vagon anyagmozgatásért fizetett bért. Ez részben, vagy egészben fizikai munka volt, s az érte kifizetett összeg ha­talmas. A hatósági árak rendszere miatt a vállalat ál­tal elérhető eredmény pedig arcon múlik, mennyire képes csökkenteni saját kiadásait, többek között a fölösleges fi­zikai munkáért kifizetett bért. Mi tehát a további teendő? Korszerű silók, malmok Olyan korszerű létesítmé­nyekre, modern árumozgatá­si technológiákra és gépekre van szükség, amelyek fölös­legessé teszik azt, hogy kéz­zel nyúljanak a terményhez. Ezt jól mérte föl a vállalat, s ennek az átgondolásnak arc eredménye az a sok építke­zés, ami most náluk folyik. A régi raktárak helyett ga­bonasilók ra van szükség. Nyíregyházán építettek egy 20 vagonósát (á gépesítése még folyik), s most kezde­nek egy-egy 60 vagonosat Nyíregyházán és Kisvárdán, Mátészalkára pedig 70 vago- nos kerül. Két nagy malom is készül: a nyíregyházi 50, a kisvárdai 30 millióé ft és jövőre már üzembe is állnak. A mostani 12 malom közül akkor leáll­hat a nyírségi, rakamazi, nagyhalásrci és a mándoki. Ezek megszűnnek malomnak lenni, raktárakká alakulnak. (A nyíregyházi malom mellé egy 1000 vagonos silót is építenek.) Mind a silóknak, mind az új malmoknak az a nagy elő­nyük, hogy egyszerűen meg­szüntetik a nehéz fizikai munkát. Hogy ez mikéni hat a vállalat további gazdálko­dására és eredményeire, azt szinte említeni sem kell. Gondot okerc, hogy akadá­lyai vannak az áru ömlesz­tett szállításának. Pedig a cement, vagy más, hasonló anyagok szállítását a techni­ka már régen megoldotta. Szeptemberben munkába is áll a vállalatnál az első — félmilliós értékű — tartály- kocsi. Ezzel takarmánykeve­réket szállítanak majd. A lisztet zsákolják ? A liszt zsákolása is meg­szűnhetne, ha a sütőipar ké­pes lenne az ömlesetett áru fogadására. Ez azonban ma még nem megy, sőt, a készü­lő kenyérgyárakban .em ter­vezték ennek megoldását. (Később pótolható! S még egy zárója’es megjegyzés: a tsa-ek már felkészültek az ilyen áru fogadására, a sü­tőipar még nem.) A példák is igazolják: nem sikerül egyszerre átállni az anyagmozgatásban a lapátról és a zsákról valami egészen másra, korszerűre. Különösen akkor nem. ha csaknem mil­liárdos értékű árumennyiség­ről van szó. Ez sok gonddal és még több pénzzel jár, és nyilván csak ott sikerül, ahol a szellemi energiákat, s a kezdeti nagy költségeket sem sajnálják. Km htvM

Next

/
Thumbnails
Contents