Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-29 / 228. szám
filW. szeptember 2S. kelet-magyarország St. oldat A megítélés mércéje A beszámoló, s a kongresz- szusi irányelveket megvitató párttaggyűléseken egyaránt sok szó esett, illetve esik a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységéről. Az elmúlt esztendők egyik fontos jellemzője kétségtelenül a vezetés színvonalának napirendre kerülése volt. Érthető tehát, ha maguk a vezetők is a figyelem kereszttüzébe kerültek. Működésüket beosztottjaik kritikusan szemlélik, s ugyanakkor a felsőbb irányító szervezetek is nekik címezik az észrevételeiket, bírálatokat. Mindezt egészségesnek, segítő szándékúnak ítélhetjük meg. Egy valamin azonban érdemes elgondolkodni: reális-e mindenkor a megítélés mércéje? A gondolatot egy taggyűlésen hallott felszólalás sugallta A szót kérő művezető a gyár derék emberei közé tartozik, nehéz helyzetekben sűrűn bizonyította rátermettségét, szakmai hozzáértését, s lelkesedését. Jó szándéka tehát elvitathatatlan, mégis, szavaiban furcsa elegyet alkotott a jogos bírálat az oktalan követelődzéssel, a megtehető. de meg nem tett cselekedetek számonkérése az irreálissal, a meg nem tehetővel. Elmarasztalta például a gyárvezetést, azért, mert úiabb egy évvel elhalasztották az energiarendszer rekonstrukcióját. A válaszadáskor kiderült: bár valóban minden eszköz rendelkezésre áll a rekonstrukcióhoz, a halasztást azért határozták el, mert két év múlva a gyár rákapcsolhatja vezetékeit az országos földgázhálózatra. Az elmarasztalt „tétovázás” tehát nagyon is céltudatos előrelátás, távlatokban való gondolkodás. Kétféle tanulsága is van az említett felszólalásnak. Az egyik: mivel jogos és jogtalan keveredett a szavakban, a megbírált gazdasági vezetők azt sem szívlelték meg, fogadták el. amiben valóban vétkesek, amiért elmarasztalhatok. A másik: ha jobb a gyáron belüli információs rendszer, ha a vezetők fontosnak tartják az emberek tájékoztatását, akkor nem élhetett volna a köztudatban, hogy a tervezett rekonstrukciót tehetetlenkedés akadályozza, hanem értesülnek a földgáz bevezetésének lehetőségeiről, előnyeiről, s ennek megfelelően alakítják ki véleményüket. A figyelem kereszttüze, a sokfelől egy helyre címzett bírálatok feszült idegállapotot teremthetnek, s abban nehezebb dolgozni, hisz’ az idegesség és a tárgyilagosság, a hevesség és az alapos megfontoltság nem éppen édestestvérek. Ezért fontos a megítélés mércéje, az, hogy a megtehető és a megtett kerüljön mérlegelésre. Hiba lenne elfeledkezni arról, hogy a gazdasági, műszaki vezetésnek nemcsak a lehetőségekkel, hanem az adottságokkal, sőt, az örökséggel is számolnia keli. Azzal például nagyon sok gyár esetében, hogy a géppark jelentős hányada elöregedett, korszerűtlen. Azután: a munkaerő képzettségével, az anyagmozgatás helyzetével, a kooperáló partnerek vállalta határidőkkel, mindazokkal, amik szerepet játszanak a termelési körűimé,nyék és feltételek bonyolult összességében. Ide tartozik az is, hogy sok tekintetben még hat a régi irányítási rendszer — objektív és szubjektív értelemben egyaránt —. működnek a beidegződések az irányítás, a vezetés, a végrehajtás minden szintjén, hogy a vezetés lényegében átmeneti időszakot él át, amikor sok dolog a már nem és a még nem állapotában található. Közhely, hogy nem könnyű vezetőnek lenni, s ezt — a többi között -— a kongresz- szusi előkészületek jegyében lezajló taggyűlések is igazolják. A kommunista kollektíva józan szigorúsága mérlegelő képessége is a biztosítéka annak, hogy a megítélés mércéje mint minden másban, a gazdasági, műszaki vezetők tevékenységének esetében is a realitás, a valós lehetőségek és a tények összevetése legyen. A másik biztosítékot maguk e vezetők nyújthatják. Azzal, hogy tiszta képet adnak tevékenységükről, őszinte tájékoztatást. S azzal is. hogy elfogadják azt, ami jogos észrevétel, bírálat, s türelmes, okos. érvelő szóval győzik meg a tévedőket, a mércét irreális magasságra helyezőket. Egy valami ugyanis kétségtelen. Bár sokféle és sokak állította a mérce, az érdekek végső sorban egybeesnek, s az eredmények — ahogy az esetleges kudarcok is — közösek. Aporliget határőrközség ünnepséget rendeztek vasárnap Aporligeten abból az alkalomból, hogy a határőrséggel való jó együttműködés eredményeként a községnek a megtisztelő „határ- ■örközség” címet adományozták. Részt vett az ünnepségen Szabó Gusztáv vezérőrnagy, a határőrség országos parancsnoka, dr. Mázsári István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács vb- elnökhelyettese, valamint a nyírbátori járás párt- és tanácsi vezetői. Eljött az ünnepségre a munkácsi határőrkerület két vezető beosztású tiszje: G. F. Mojszejenko ezredes és V. 1. Andrejev alezredes. A község főterén határőr díszszázad sorakozott fel, az ünnepség kezdetére csaknem teljes létszámmal összegyűltek a község lakói is. Elsőként Szabó Gusztáv vezérőrnagy köszöntötte a község lakosságát. Beszédében hangsúlyozta: a „határőrközség" cím azt fejezi ki, hogy a lakosság nemcsak a napi munkában áll helyt, hanem ezen túl. mint a haza céljainak és érdekeinek védői is tevékenykednék, amelyért elismerést és tiszteletet érdemelnek. Ezt követően a határok védelméről beszélt, kiemelve a határőrök és lakosság közvetlen együttműködését, majd a szovjet—magyar baráti kapcsolatokról szólt. Beszédének további részében nemzetközi és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott a határőrség országos parancsnoka, majd részletesen méltatta Aporliget fejlődését. Befejezésül átadta a Belügyminisztérium és a határőrség jókívánságait Aporliget község lakosságának. A .határőrközség” megtisztelő címet! Gerencsér József ezredes, a nyírbátori határőrkerület parancsnoka adta át, avatóbeszéd kíséreté, ben. Méltatta a négy éve kibontakozó politikai mozgalom jelentőségét. Az első határőrközség címet négy éve adományozták a Csongrád megyei Nagylakon, azóta több mint 30 határ menti község lakói határozták el, hogy kérik e megtisztelő címet. Sza- bolcs-Szatmárban ez a második eset. hoáv ..határőrközséget” avatunk. Ezeken a településeken a lakosság minden ellenszolgáltatás nélkül, önként, erkölcsi kötelezettségként vállalja, hogy mindent megtesz a község határ- szakaszának biztonságos őrzéséért. Nem formális dolog ez — hangsúlyozta Gerencsér József ezredes —, mert az államhatár őrzése politikai feladat és a lakossággal való kapcsolat is politikai kapcsolat, amely a határsértők elleni közös harcban nyilvánul meg. A határőrök rendkívül nagyra értékelik, hogy a községek lakói napi munkájuk mellett értékes segítséget nyújtanak a határ őrzésében is. Példákkal bizonyította, hogy Aporliget dolgozóinak éber határőrizeti munkájának következményeként biztonságosabban, szilárdabban tudják őrizni a határnak ezt a szakaszát. A határőrkerület vezetői és beosztottjai nevében köszönetét mondott az adott segítségért a község lakosságának, a pártszervezetnek, a fogyasztási szövetkezet dolgozóinak, a pedagógusoknak, az úttörő határőrszakasz tagjainak. Az ünnepi beszédek után kitüntetéseket, „Kiváló határőr” jelvényeket és elismerő oklevelet adtak át. Átadták a „határőrközség” megtisztelő címet dokumentáló oklevelet a községi tanácsnak és a pártszervezetnek. Oklevelet adományoztak az úttörő határőrszakasznak is. Miniszteri kitüntetéseket adományoztak három aporli- geti lakosnak: Kiss Károly, Bodogán János és Szabó Ferenc a „Közbiztonsági érem” arany fokozat kitüntetésben részesült. Berta Endrének, Farkas Istvánnak és Tanka Lászlónak a „Kiváló határőr” jelvényt adományozták. Elismerő oklevelet kapott Szabó Oszkár, Kukuly Mihály és Madura István. Az ünnepség befejező részében a díszszázad elvonult az elnökség, s az egybegyűlt lakosság előtt. Délután honvédelmi és ' sportbemutató volt. a határőrök bemutatót tartottak. Este kultúrműsorral zárult a nap programja. Búcsú az építőtáboroktól Kedves ünnepség keretében búcsúztatták vasárnap Tivadaron azokat a fiatalokat akik idén utolsó lakói voltak az árvizes területen létesített táboroknak. A7 ünnepségen megjelent dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. Czimbalmos Béla, a megyei tanács vb-el- nökhelyettese, dr. Vajó Péter, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Bánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára, ott voltak a járási pártbizottság és tanács, valamint a községei-:, tömegszei’vezetek, kivitelező vállalatok képviselői. Tivadar, Jánkmajtis, Méhtelek, Csenger. Ez év tavaszáig megyénk határain túl kevés ember tudott létezésükről. Ám amint híre ment a Szamosközt ért elemi csapásnak, napok alatt e községek is ismertté lettek. Később, ahogy megindult a katona-, diák- és szakmunkásfiatalság áradata, e helységek ifjúsági táborai fogadták őket. Az első csoportok június 2—-3-án érkeztek. s másnap már ott láttuk őket az eltakarítás maid az újjáépítés munkájában. Kemény munka nehezedett váll ultra. Tagbaszakadt, kedves kamaszok, vékonydongájú kisfiúk. keménykötésű kiskato- nák és finom kezű diáklányok adogatták a téglát, keverték, hordták a maltert, ásták, betonozták az alapot, s ha a táborok vezetői a gyengébbeket figyelmességből könnyebb munkára akarták irányítani, megsértődtek, panaszos levelet írtak. Rövid idő alatt megismerték őket az építkező községekben, s ma már elkészült és közvetlen befejezés előtt álló házsorok tanúsítják jó munkájukat. A vasárnapi ünnepségen megérdemelt dicsérettel köszöntötték fiataljainkat. A 7 turnusban 16 725 diák és szakmunkástanuló dolgozott, 1500 lakóház építésén 9 millió forintot érő munkát végzett. A táborok lakói között szovjet, német és vietnami fiatalok is szép . számmal voltak. A megyei pártbizottság és a megyei tanács elismerését dr. Gombás Sándor, a megyei pártbizottság tiíkó’v: tolmácsolta „Fiataljaink méltók voltak a táborok névadóinak emlékéhez. Bebizonyosodott, hogy jó szóval, nemes ügy szolgálatára meg lehet nyerni a fiatalokat. A táborokban járt ifjak bizonyára még sokáig emlékeznek arra, milyen kép fogadta őket. Most látják munkájuk eredményeit. Köszönet a p.aavs7?rű helytállásért.” Hammel József Néphadseregünk ajándéka öregeknek, sokgyermekes családoknak Vasárnap átadták tulajdonosaiknak a Magyar Néphadsereg által épített lakóházakat az árvíz sújtotta területen. Csengerben ünnepséget tartottak ebből az alkalomból, amelyen megjelent Kovács Pál vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság titkára, dr. Fábián Lajos, a megyei tanács vb- titkára. Ott voltak az érintett három járás párt- és tanácsi vezetői. Gulácsi Sándornak, a fehérgyarmati járási pártbizottság első titkárának megnyitója után Kovács Pál vezérőrnagy mondott beszédet. Foglalkozott az árvíz idején kialakult helyzettel, azzal a sokoldalú segítséggel, amelyet a párt és a kormány intézkedései nyomán az országtól Szabolcs-Szatmár megye kapott. A hadsereg fiataljai is 6,5 millió forintot gyűjtöttek össze az árvízkárosultak megsegítésére. A hadsereg, a BM határőrség és a karhatalom egységeivel együtt az első napoktól kezdve hatékony segítséget nyújtott. A katonák részt vettek a mentésben és a helyreállításban, majd az építőanyagok szállításában. Részt vállaltak az építésbői is, amelyet éppen a mostani átadási ünnepség bizonyított. Ezt követően a fegyveres erők napja tiszteletére átadott új lakásokról szólt a miniszterhelyettes. Tizenkét család, idős ember, valamint három sokgyermekes család részére, — akik a legjobban rászorultak a segítségre, — a honvédség ingyen építette fel és bútorozta be a lakásokat. További családi házakat építettek fel olyan katonáknak, akik az árvíz idején katonai szolgálatukat töltötték, de a közbejött események miatt leszerelték őket. A honvédség a lakásokat be is bútorozta. Megemlékezett a miniszter- helyettes az építésben jó munkát végzett katonákról. Arra kérte a leendő tulajdonosokat: fogadják megbecsüléssel ezeket a lakásokat. Beszéde után Kovács Pál miniszterhelyettes átadta a tulajdonosoknak az adományozó emlékiratot és a kulcsokat tartalmazó díszdobozokat, majd dr. Fábián Lajosnak, a megyei tanács vb-tit- kárának az adománylevelet, amelyben a lakások jogi helyzetét rögzítették. A miniszterhelyettes beszéde után Filó László jánk- majtisi lakos, tartalékos tizedes mondott köszönetét saját és baj társai nevében azért a segítségért, amelyet ezeknek a családoknak adott a honvédség, majd dr. Szabó József, a Mátészalkai Járási Tanács VB elnöke méltatta a néphadsereg árvíznél nyújtott segítségét. Ezt követően dicséreteket és jutalmakat adtak át az építkezések irányításában és végrehajtásában részt vett tiszteknek, katonáknak és polgári alkalmazottaknak. Az ünnepség második részében a miniszterhelyettes megtekintette a 12 idős ember részére épített lakásokat. Délután még tíz községben zajlott le a rövid ünnepség, ahol egy-egy építőbrigád és a Magyar Néphadsereg különböző alakulataitól érkezett vezető beosztású tisztek a helyi tanácsok képviselőinek jelenlétében adták át a lakásokat.
