Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-18 / 219. szám
WTO. szeptember 18. KELET-MAGYAR0RSZA6 8. oldal Az alkalmazkodóképes vállalat SOKSZOR TAPASZTALTUK a múltban, hogy bizonyos árucikkeket akkor kezdett gyártani az ipar, amikor a divat már megváltozott. A következmény: magas készletállomány, kényszer leértékelés és üzleti veszteség az egyik oldalon, kielégítetlen kereslet a másik oldalon. Az alkalmazkodás a gazdasági életben egyértelmű a vállalkozással. Minden gazdasági vállalkozás célja a lehető legkisebb ráfordítással a lehető legnagyobb nyereség elérése, miközben a vállalkozó kisebb-nagyobb kockázatot visel. Kockázat- viselés nélkül — tartósan — nyereségre nem lehet szert tenni, legalábbis abban az ésetben, ha a piac funkcióképes. Az esetleges kockázati veszteség minimálisra való csökkentéséhez természetesen minden vállalatnak érdekei fűződnek. Többek között azért is kerül előtérbe a közép- és hosszú távra szóló vállalati fejlesztési koncepciók, tervek kidolgozása. Minden jel arra mutat, hogy. a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében a vállalatok és szövetkezetek igénye a jövő kutatása és feltárása, a piaci lehetőségek és az esetleges veszélyzónák feltárása iránt sokkal erősebb, minta múltban volt. És ez érthető, hiszen a vállalatok döntési hatáskörének növekedésével növekedett felelősségük és kockázatviselési kötelezettségük is. A tervezés tehát nem a felső szervek által kívülről diktált feladat többé, hanem a vállalati döntési rendszer szerves része, belső igénye. Az esetleges kockázati veszteségek csökkentésére irányuló törekvés realizálódásának egyik lehetséges módja alternatív fejlesztési koncepciók kidolgozása. Természetesen sjkkal könnyebb ezt a követelményt felállítani, mint megvalósítani. Hiszen egyetlen vállalati fejlesztési terv kidolgozása is — ha azt valóban megalapozottan készítik elő — igen nagy energiákat köt le, nagy információs anyag felkutatását és feldolgozását teszi szükségessé. Hát még az alternatívák kidolgozása! Igaz, hogy a népgazdasági összefüggések tekintetében nálunk a vállalatok biztosabb alapokra építhetnek, mint a tőkésországokban. A népgazdasági terv és a tervcélokkal összhangba/i lévő szabályozó rendszer, legalábbis középtávon megadja a vállalati orientáció fő irányát. A népgazdasági terv mellett a vállalatok a minisztériumok ágazati fejlesztési terveire is támaszkodhatnak. Mindez már önmagában is jó alap á vállalati középtávú tervek elkészítéséhez. MINDEZ AZONBAN NEM ELÉGSÉGES, hiszen ezek a tervek nem foglalkozhatnak részletekbe menően az egyes áru (szolgáltatási) piacok helyzetével, a keresleti és kínálati viszonyok alakulásával, a technikai fejlődés valamennyi olyan részkérdéseivel, amelyek pedig a vállalatok szempontjából sors- döntőek lehetnek. A részletek a vállalatokra tartoznak. Amikor a vállalat tervez, állandóan az a kérdés lebeg előtte: jól alkalmazkodik-e a változó viszonyokhoz, illetve hogyan alkalmazkodjék a minduntalan változó környezeti feltételekhez. Ez az alkalmazkodási igény talán gyengébb a kohászatban és erőteljesebb a gépiparban, vagy a cuvatiparokban. Ezért a vállalatoknak olyan fejlesztési politikát célszerű követniük. amely erősíti alkalmazkodóképességüket, manőverezési lehetőségeiket. Az alkalmazkodóképesség javítása természetesen nem öncélú. Bebizonyosodott, hogy a rugalmasság, a gyors reagálási készség a versenyképesség egyik fontos feltétele, amely önmagában is erőforrástényezőnek tekintendő. Az alkalmazkodóképességről többen úgy vélik: mindent megtettek, ha biztosították, hogy vállalatuk készen álljon minden változásra való gyors reagálásra. Ha ezt megtették, igaz. hogy már sokat tettek, de mégsem mindent. A vállalkozó típusú vezető ugyanis nem elégszik meg azzal, hogy passzív módon alkalmazkodik a mindenkori keresleti és kínálati viszonyokhoz, a műszaki fejlődés által kiváltott követelményekhez. Az alkalmazkodás aktív értelmezése feltételezi, magában foglalja a környezetre való hatást, a környezet befolyásolását is. Ezt a vállalat bizonyos technológiák és termékek élenjáró fejlesztésével, sajátos árpolitikával, piaci munkával érheti el. Amikor piac- teremtésről beszélünk, rendszerint arra gondolunk, hogy a vállalat nem csupán követi a műszaki és a gazdasági feltételekben végbement változásokat, hanem saját tevékenységével maga is e feltételek és viszonyok alakítójává, formálójává válik. Ez a fajta aktív alkalmazkodás nagymértékben függ a vállalat vezetési stílusától és a vezetők kockázatviselési készségétől. MAR SZÓLTUNK az alternatív fejlesztési koncepciók kidolgozásának a fontosságáról. Nos, jelentősége most válik igazán érthetővé: a gyors és hatásos alkalmazkodás — azaz a versenyképesség — feltétele az alternatív lehetőségek feltárása. Ezek kidolgozására fordított munka rendszerint' bő-“* ségesen megtérül a vállalat számára, még akkor is, ha ezt nem mindig lehet számszerűen a nyereségben kimutatni. Vállalatainknál és szövetkezeteinkben most folynak a középtávú tervezési munkálatok, folyik a felkészülés a IV. ötéves tervidőszakra. Úgy gondoljuk, hogy a vállalati alkalmazkodóképesség helyes értelmezése megalapozói tabbá teheti a tervező munkát és a fejlesztési koncepciók kidolgozását. Dr. Varga György Az üdülőben nagy volt a szomorúság. Reggel fellőtték a piros rakétát. Piszkos Fred és Fülig Jimmy, a két csó- nakkölcsövző hazamentek, miután gondosan a bójákhoz lakatolták a ladikokat. Versenyfutás folyt •már reggeli után minden labdáért, minden biliárdgolyóért. Még a legbátrabbak sem mertek kifeküdni a stégre. Fürdésről álmodni sem lehetett. Csak a kövér fotóriporter vetkőzött fürdőruhára és indult neki a Balatonnak. Barátai fog vacogva nézték. Hűvös szél fújt Badacsony felöl, az a bizonyos, amely vagy abbahagyja szombaton, vagy igazán elkezdi és akkor szerdáig nem hagyja abba. Rossz volt nézni egy kis vitorlás bukdácsolását a hullámokon. A fotós belegyalogolt a vízbe. Langyos volt, mint a fürdőkád vize. (Huszonkét fokos, három fokkal melegebb, mint a süvöltő szél.) A felesége törülközővel, köntössel, pulóverekkel várta a parton. A fotós gyalogolt befelé a „pocsolyába”, ahogyan szerelmesei nevezik az Ezüstpartot. Nem kellett „mártóznia”, a hullámok egyre magasabban benedvesítették törzsét. Végül, a bója mellett a nyakig érő vízben ugrálni kezdett, hogy a szembe jövő hullámok át ne csapjanak rajta. Jó játék ez, még gyerekkorában tanulta. Kár, KISVÁRD A: Megfontolt döntések Újszerű módon fogadta el legutóbbi határozatát Kisvárda Város Tanácsa. Első alkalommal történt, hogy a tanácstagok az előterjesztés mellé nem egy, hanem két részletesen kidolgozott határozati javaslatot kaptak, s ezek közül — aktív vita után — fogadták el az egyik — éppen a második helyen szereplő változatot. Ez az esemény talán nem is kerülne a nyilvánosság elé, hiszen belső ügye a tanácsnak, hogyan, milyen módszerrel hozza meg határozatait, ha azok Megfelelnek a város lakossága érdekeinek. Mégsem mellékes azonban, hiszen most szakítottak egy régi, már-már megkövesedő módszerrel: előterjesztés, határozati javaslat, s annak elfogadása vagy nem elfogadása. Ez utóbbi esetben hetek, hónapok telhettek el, míg az új határozatot megfogalmazták, s végigjárta a hivatalos utat. Mert a gondot az jelentette: ha a tanácstagnak a határozati javaslatban nem szereplő más, — tegyük hozzá: jó — elképzelése volt, már kiegészíteni, módosítani kellett. S helyenként kényelmességből, vagy más okból ezek ki is maradhattak, vagy a tanácstag maga mondott le javaslatának határozatba foglalásáról. Hasonló gondjuk volt maguknak az előkészítőknek is: hiába volt több jó elgondolás, a begyakorlott formula szerint ők maguk mondtak le az egyikről, hogy határozati javaslatot tehessenek le a tanácstagok asztalára. Egy beidegzés, egy ma már korszerűsítésre váró módszer felváltásáról döntöttek. Kétségtelen, a függetlenített apparátusnak, a végrehajtó bizottságnak, az előterjesztést készítő személyeknek sokkal több munkájába kerül a két, vagy több féle határozattervezet elkészítése. Ugyanakkor előnye is van: még elmélyültebb, még alaposabb munkát kíván, s lehetőséget ad arra, hogy sokoldalúbban előkészített, több javaslatot tartalmazó anyag kerüljön a választott testületek elé. Mindez a gyakorlatias hasznosságon kívül két további gondolatot vet fel. Az egyik: igen jól beillik az ilyen fajta, aprónak tűnő változtatás közéleti demokratizmusunk fejlődésébe. Élénkebb vita alakulhat ki, alaposabb lehet az előkészítés, a tanácstagoknak már eleve van választási lehetőségük, kézenfekvőbb a mérlegelés, több értelmet nyer a szavazat leadása. Mód van arra is, hogy több elképzelés legjobb elemeiből alakítsák ki a végleges döntést. A másik gondolat: rendkívül nehéz témákban próbálták ki, vajon célravezető-e az új módszer. A következő tanácsüléseken tárgyalnak majd a negyedik ötéves terv irányzatainak valóra váltásáról, s ha vala nikor, akkor most nagyon fontos, hogy megfontolt döntései szülessenek. Lehetőségek sorában kell elhatározni: mikor; milyen ütemezéssel, hol, mi épüljön, miből fizessék azt. Mert egyáltalán nem könnyű választani például abban: több lakás épüljön, de összkomfort nélkül, vagy tízzel-hússzal kevesebb, de már a jövő korszerű városi lakása legyen. Vagy például a lakásépítésnél maradva: a rendelkezésre álló két-három hely közül, hol létesüljön az emeletes házak sora, vagy hol a földszintes családi házaké. De a költségvetés nagyon sok más ágában is dönteni kell. És ezek a döntések feltétlenül jobbak, megfontoltabbak lesznek, ha a széles körű választott testület tagjai valóban látják a megvalósítható lehetőségeket, s nem kész elképzelésekkel, egyetlen lehetőséggel állítják szembe őket. Hozzá kell tennünk: másutt is próbálkoznak újabb és jobb módszerek kialakításával a községi, városi testületek munkájában. És ebben nem az elsőség a fontos, hanem az, hogy a községek, a választók javára történjék mindez. Marik Sándor „Megismerjük népeink eredményeit“ Szovjet pártmunkások megyénkben A pártmunkásküldöttség tagjai a Nyíregyházi Konzervg\'árban. Hasznos és sokirányú programja van a megyénkben tartózkodó SZKP Kárpáton- túli területe pártbizottsága 5 tagú delegációjának, melyet Vaszil Kerecsanin, a kárpátukrajnai területi pártbizottság agitációs és propagandaosztályának vezetője vezet. Már a küldöttség összetételéből is kiderül, mi az, ami leginkább érdekli tagjait, hi. szén közöttük találjuk a munkácsi járási pártbizottság ideológiai titkárát, a szolyvai faipari üzemi párt- bizottság titkárát, egy pedagógusnőt és az ungvári rádió magyar nyelvű adásainak szerkesztőjét. Ezeket a kedves vendégeket fogadták szerda reggel a Nyíregyházi Konzervgyárban, ahol az aznapi program kezdődött. Czakó István, az MSZMP Nyíregyháza városi Bizottságának osztályvezetője adott tájékoztatást a város ipari és mezőgazdasági üzemeinek fejlődéséről, a kulturális és ideológiai munkáról, s stílszerűen azokkal a könyvekkel, kiadványokkal kedveskedett a vendégeknek, amelyek felszabadulásunk ne. gyedszázados jubileuma alkalmával jelentek meg. A vendégeket elkísérte útjára dr. ördögh János, a városi tanács vb-elnökhelyettese és Hajdú Istvánná, a megyei pártbizottság munkatársa. A Zakariás hogy nem volt társa. Egyedül, széles jókedvében elhatározta, hogy a legnagyobb hullámot elnevezi Ezékielnek és vele úszik ki a partra. Jött is egy haragos, tarajos, aminél nagyobbat még nem látott. „Te vagy Ezekiel ” csapott a tarajára és igyekezett felkapaszkodni rá. A ravasz Ézékiel azonban ledobta a hátáról. Még fel sem tápászkodott, máris száján csapta egy másfélszer akkora, hogy öt percig krá- kogott utána. Szeme-szájatele lett vízzel, de azért boldogan kérdezte: — Hát téged hogyan nevezzelek? — Za-ka-ri-ás-nak! — morogta egészen érthető csobogással az óriási hullám, s mielőtt az ámuló fotós magához tért volna a meglepetéstől, karjára vette és szép lágyan kiszállította, egészen a stég alá, hogy csak fel kellett mennie a lépcsőn. Még mindig vidáman mesélte a kinn várakozóknak az egész történetet. Harsányan hahotáztak Ezékiel és Zakariás történetén és míg a felesége a frottírtörülközővel dörzsölte libabőrös hátát, a barátnők irigykedve az asszony fülébe súgták: konzervgyárban Tóth János, a pártszervezet titkára tájékoztatta a vendégeket a gyár alapításáról, fejlődéséről. Többek között elmondta, hogy a konzervipar 15 gyára között a termelési érték nagyságát tekintve a 6—7. helyet foglalják el, míg a termelés mennyiségét alapul véve a 3—4. helyen vannak. Az elmúlt évben több mint 5000 vagon készárut termeltek, melynek az értéke megközelítette a 400 milliót. A gyár évi átlagos dolgozólétszáma 2800, s a termelt áruk 80—85 százalékát exportálják. Szólt arról, hogy a munkások bére évről évre emelkedik. 1968- ban az egy dolgozóra jutó bér 17 470 forint volt, míg ez évben a terv szerint elérik a 18 690 forintot. Legjelentő, sebb termékük .a parádicsom, melyből 2400 vagonnal dolgoznak fel. Az almafeldolgozás mennyisége 2000 vagon. Különösen érdekelte a küldöttség tagjait a munkások szociális ellátottsága, művelődése. az ideológiai képzésük. a művészeti élet alakulása. Beszélgettek a munkásokkal, megtekintették az öltözőt, az ebédlőt, elismeréssel szóltak a látottakról. Megtekintették a kísérleti pektinüzemét is, amelyben a konzervipar részére évente 70 tonna anyagot készítenek, — Stramm ember a férjed. Forró zuhany alá állt, tévézett és észre sem vette, elszomorodott. A vacsoránál, amikor már huszadszor mondatták el vele Zakariás történetét, határozottan rosszkedvű volt. Meg is kérdezték tőle, miért. — Tudjátok — mondta elgondolkoztam a dolgon. Én ezzel a jó kis hullámmal úgy összebarátkoztam ott a vízi magányomban, hogy valósággal jóbarátok lettünk. És most azon búslakodom, hogy milyen rövid volt az ismeretségünk. Elém jött, hátára vett, lágyan megsimogatott és aztán meghalt a parti köveken. Soha többé nem látom viszont. A társaság elhallgatott. Nem is vidultak fel, csak nehezen, a sarki halsütő asztalánál, jó szürkebarát mellett. Másnap ismét szeles idő volt. A fotós újra bement a Balatonba. Ismét játszott a hullámokkal. Egyszer csak ismerős taraj közeledett feléje. „Zakariás!” — kiáltotta örömmel. Ö vált. Ismerős mozdulattal vette karjára, vitte ki. És nem halt meg, csak elbúcsúzott. Ezen aztán olyan jó kedvre derült a fotós, hogy egész este nem lehetett bírni vele. Attól a picike kis ténytől, hogy a hullámok nem halnak meg. (geeztelyi) s ezzel mintegy 30 ezer dollárt takarítanak meg. Üzemlátogatás után került sor a gyümölcslevek, befőttek kóstolására, s meggylével koccintottak a gyár mun. kásainak egészségére, sok sikert kívánva. Egyikük elmondta, ezután jobban figyelemmel kísérik majd otthon a vásárlandó konzerve- ket, s örülnek, hogy látták, hol és hogyan készítik. A szovjet pártmunkás-delegáció nevében a felszabadítási harcokban is részt vett Valen- tyin Hrivo mondott köszönetét. s elmondta: örül, hogy megismerkedett a gyárral, munkásaival. „Ezek a tapasztalatcserék azért is hasznosak, mert hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy megismerjük népeink eredményeit és lelkületét.” Kérte a gyár vezetőit: ha turistaúton a Szovjetunióban járnak, keressék fel üzemüket. Bár mint mondta, ott ilyen édes árukkal nem tudnak kedveskedni, mert ő egy fafeldolgozó kombinát párttitkára. A küldöttség ezt követően az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Oktatási Igazgaíósá. gát kereste fel, ahol a tantestülettel együtt Ekler György, az oktatási igazgatóság vezetője tartalmas tájékoztatást adott az igazgatóság szervezeti felépítéséről, oktatási rendszeréről. Elmondta, hogy ebben a formában 1968 janu. árjától működik az igazgatóság. Főbb feladatai: a kollégiumi rendszerű pártiskolai oktatás, melyen ez évben 1400—1500 hallgató, főiképp párttitkároik és pártvezetőségi tagok vesznek részt a különböző tanfolyamokon. Emellett működnek a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemének általános, szakosító és speciális tanfolyamai. Ezeken, a napokban több mint 1200 hallgató kezdi meg tanulmányait. Szólt arról is, hogy emellett a marxizmus—leninizmus középiskolái propagandistáinak képzését is ellátják. Említette a gondokat is, s ezt követően hasznos eszmecsere alakult ki a különböző tantárgyak oktatásának módszereiről. a pedagógia egyes kérdéseiről, a szemléltetésről és más fontos kérdésekről. Különösen érdekelték a küldöttség tagjait az oktatás foglalkozásainak formái, módszerei, az ateista képzés módszered. Hosszas és kölcsönösen hasznos eszmecsere volt ez, melyet kölcsönösen gyümölcsöztetni lehet az oktató-nevelő munkában, az ideológiai képzésben. A délutáni órákban felkeresték a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolát, majd a Nyíregyházi Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumot, ahol szintén hasznos eszmecserékre került sor. majd a tangazdaságban fejezték be a szerdai programot, ffiafaü •• Hammel)
