Kelet-Magyarország, 1970. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

TítO. szeptember 2, RELET-MAGYARORSZÁ6 5. ©Mal Gyermek­balesetek Újra megszaporodtak a gyermekbalesetek megyénk­ben. Szinte alig van nap, amikor nem érkezik jelentés 12—15 évesek, néha még ki­sebbek balesetéről. Az alábbi három például egy ngpon történt, s csak a véletlennek köszönhető, hogy két alka­lommal nem követelt halálos áldozatot. Balkányban M. I. 12 éves iskolai tanuló — aki egy társát is vitte a kerék­páron — úgy előzött egy lo­vas kocsit, hogy közben egy szembejövő motoros csak a lélekjelenlétével tudta meg­akadályozni a még súlyosabb összeütközést, de ő és a ke­rékpározó kislányok egyike nyolc napon túl gyógyuló, míg a másik kerékpáros nyolc napon belül gyógyuló könnyebb sérülést szenve­dett. Tiszabezdéden is ha­sonló volt a helyzet. Az elöl haladó tehergépkocsi már megállt, mert a szembejövő forgalom miatt gyalogosokat sem tudott előzni. A mögötte kerékpározó 15 éves kislány nem hogy előzni, de balra akart fordulni. A szemben érkező motoros a balesetet elkerülni nem tudta, s csak gyakorlottságának, s szeren­cséjének köszönhető, hogy kisebb sérülésekkel, horzsolá­sokkal hagyhatták el a bal­eset színhelyét. Nem volt azonban ilyen szerencséje annak a két 14—15 éves vas­megyeri fiúnak, akiknek jo­gosítvány és gyakorlat nélkül támadt kedvük motorozni. Lovas kocsiba rohantak, s mindketten életükkel fizet­tek könnyelműségükért. Jó, hogy ma már szinte minden falusi házban megta­lálható a kerékpár, sok he­lyen hozzáférhető a kismotor, vagy éppen a legújabb Pan­nónia, s a jó bizonyítványért nem ritka az új kerékpár. Nem számít ritkaságnak az sem, hogy öt-hat éves gyere­kek is közlekednek, sőt tár­saikat szállítják kerékpáron az utakon. De az ilyen és ha­sonló balesetek naponta» fi­gyelmeztetnek: nem elég az, ha csak kerékpározni tanítják meg a gyerekeket. Meg kell tanítani a közlekedési szabá­lyokra is, hiszen az évről év­re növekvő forgalom, a sok jármű mellett már nélkülöz­hetetlen ez. A rendőrök, amellett, hogy a helyszínen megmagyarázzák, mit hibá­zott el a balesetet okozó gyer­mek, figyelemmel kísérik to­vábbra is, hivatalos levélben hívják fel a szülők figyel­mét a balesetre, annak követ­kezményeire. És kérik, hogy az alapvető szabályokat tanít­sák meg a szülők, mielőtt forgalmas utakra engedik, küldik kerékpározni kezdő gyermekeiket. Ez azonban már csak az újabb baleset megelőzéséhez adhat segítséget. Sokkal na­gyobb eredmény lenne azon­ban, ha a megelőzéshez a szabályok megismertetéséhez hamarabb kezdenének hozzá, ha az első „kerékpáros lec­két”, az első KRESZ-ismere- tek is követnék — függetle­nül attól, iskolás-e már a gyermek vagy sem. A kerék­pározás, az előzés, a befor- dulás szabályait már akkor kell megtanítani, amikor elő­ször adnak kerékpárt a kis­lányok, fiúk kezébe. Ezt in­tézményesíteni nem lehet, de a szülők megtehetik, sőt sa­ját gyermekük érdekében meg is kell tenniük. A már megtörtént balesetek szomo­rú figyelmeztetők, s követelik ezt. M. S. „Sajnos, hiánycikk...“ A Ikatrészhiány-gondok a nyíregyházi AUTOKER-nél Egyre gyakrabban hallani az AUTÖKER nyíregyházi üzletében: — Sajnos kérém hiánycikk. Ha minden lenne Az üzlet havonta 3,5 millió forint értékű alkatrészt for­galmaz a közös gazdaságok­nak, a vállalatoknak, az in­tézményeknek és a magántu­lajdonosoknak. Augusztusban 3,8 millió forint volt a bevé­tel, pedig — mint az üzletve­zetőtől megtudtuk — az AU- TÓKER készletének felét te­szi ki a hiányzó alkatrészek száma. Kétszerese volna te­hát a forgalom, ha minden lenne. Ha küldene a központi el­osztó. A megrendelőlapnak csak a felét kapják meg, a legjobban szükséges alkatré­szek hiányoznak. Az, hogy nincs alkatrész a Skoda te­her- és személykocsikhoz, a Moszkvics 408-as kocsihoz, már megszokott dolog. De hiánycikk az egyszerű saller, a szeleptű, az ajtókilincs és a nagyon törékeny szélvédő- üveg. Mágneskapcsoló, önindító... Nincs a hazánkban előál­lított Csepel teherkocsikhoz sem minden, pedig nagyon kellene különösen most, al- marzüret idején. Mit kezdjen egy üzem, vagy tsz, ha nincs motor, nincs ön­indító, nincs mágneskap­csoló? Ezek főképpen a Cse­pel teherautókra jellemzőek, pedig ezt itthon, Budapesten állítják elő. Hónapok óta nincs önindító. Egyes felújító üzemeknél érdekes módon mégis lehet kapni. Az AU- TÖKER-nek pedig csak a központi elosztó ígérete ma­rad: ha lesz a raktárukon, azonnal küldenek. Ugyanígy ígéret a motor, a mágneskapcsoló az IFA-ko- csik ellátása. Láttuk a megrendelőla­pot augusztus hónapra: 50 darab indító kezűi 1 darabot sem kaptak, ugyanígy nem kaptak mágneskapcsolót sem. A piackutatás nem segít A nyíregyházi AUTÖKER piackutatást végez megyénk­ben. Kérik, hogy az üzemel­tetett járműveik javításához szükséges alkatrészek igényét jelentsék be a vásárlók, így — a mindenkori raktárkész­letnek megfelelően — kiszol­gálják őket. De miből? Erre a kérdésre nem könnyű választ kapni. (b. d.) Úl KÖNYVEK A. A. Grecsko: Harc a Kaukázusért A második világháború egyik legdöntőbb kihatású és egyik legjelentősebb harcsza­kaszáról számol be a legille­tékesebb, Grecsko, a Szov­jetunió marsallja. Mi volt a hitleristák egyik nagy vágyálma? A fasiszta hódítók szerették volna megkaparintani a gazdag Észak-Kaükázust. A gazdag gabonaföldeket, az olajforrá­sokat és más fontos nyers­anyagokat. Ezzel együtt nagy és meghiúsult vágyálmuk volt, hogy a Kaukázus elfog­lalása után előretörhessenek Közel-Kelet felé, találkozza­nak a Rommel-féle Afrika- hadtesttel és így bezárják a harapófogót Kis-Ázsiában. Grecsko marsall mint had­seregparancsnok az első perc­től a győzelmes befejező harcokig részt vett a csatá­ban. Ez a nagyszabású hadi­esemény mintegy tizenöt hó­napig tartott a Fekete-tenger és a Káspi-tenger közötti tér­ségben és kiemelkedően ér­dekes hadművészeti tapasz­talatként kerül be a történe­lembe. A szovjet hadsereg iszonyatos csatákban, hősi küzdelemben megvédelmezte a Kaukázus szovjet népei­nek függetlenségét. Hitler éu a villámháborús német tá­bornokok itt is megsemmisí­tő vereséget szenvedtek. Grecsko marsall könyve nemcsak a harci cselekmé­nyeket ismerteti, hanem be­mutatja a partizánok, az il­legális pártmunkások és a Kaukázus soknyelvű népének harcát, áldozatvállalását. A fasiszta német hadsereg — mint mindenhol — a Szovjetunióban is bemutatta embertelenségét, állati ke­gyetlenségét. A könyvből újabb és újabb adalékok kerülnek az olvasók tudomá­sára. Az eredeti fényképekkel illusztrált mű a Zrínyi Ka­tonai Kiadó ízléses gondozá­sában készült. A második világháború képei (1939— 1945) Az Olvasó azt gondolja, hogy már nem lehet újat mondani a második világhá­borúról. Ez a vaskos, csak­nem kizárólag fényképekből álló munka, az Európa Könyvkiadó gondozásában mégis újat tud adni. Elis­merés dr. ölvedi Ignácnak, dr. Száirn Péternek, vala­mint Szelezsnyova Inesszá- nak, akik a szöveget írták és a képeket kiválogatták, mert sikerült egy valósággal történelmi freskónak jelle­mezhető és összességében megdöbbentő hatású művet létrehozni. így együtt az egész, kezd­ve attól, hogy kezet jog a militarizmus és a fasizmus; Hindenburg és Hitler sze­mélyével jelképeződve, egé­szen addig, hogy 1945. szep­tember 7-én a japán Kvan- tung hadseregnek a szovjet hadsereg által történt meg­semmisítése, és a feltétel nélküli japán kapituláció után a Vörös Hadsereg győ­zelmi ünnepet és díszszem­lét tart a megvert fasizmus fővárosában, Berlinben, Plasztikusan bontakozik ki 1939 és 1945 közötti Európa, a népek szenvedése, harca, s végül győzelme a kegyetlen hódítók felett. A kötetben végül megta­lálja az olvasó — ezeket is főként képekkel illusztrálva — a nürnbergi per anyagát, s legvégül a magyar háborús bűnösök — élükön Szálasi Ferenccel — felelősségre vo­násáról szóló eredeti fotódo­kumentációt, Az elegáns kivitelezésű mű szedése és nyomása a deb­receni Alföldi Nyomdát di­cséri. (—s) Szeptemberi frizura Lágy esti muzsika töltötte bg a helyiséget. a tükör előtt a fodrászok már az órájukat kémlelték, a zárás közelgő pillanatát várták. Hétköznap, 20 óra, ilyenkor már áimosí- tá csend telepszik a Zrínyi Ilojia utcai üzletre. Mint derült égből villám- csapás, úgy tódult be a zajos társaság az ajtón. Lehettek vagy tizen, versenyezve dob­ták le magukat a székre, csak egyikük, a Colosnak be­cézett állt meg a bejáratnál unottan, szájában rágógumi­val, hátát hanyagul az ajtó­félfának támasztva. Hamar kiderült, rá osztották ki a testőr szerepét: — Colos, csak a testeden keresztül! — Oké! A középső széken idegenül, ugrásra készen fészkelődött az Áldozat. Néha végigsimí­totta kezével vállára leomló lányos haját. ilyenkor a töb­biek hahotában törtek ki. Az­tán vigasztalták: „Nyugi Mü­tyür, más se halt bele!... Végy érzékeny búcsút tőle...” Gyorsan csattogtak az ol­lók, a későn jött csoport tag­jai egymás után ültek a bor­bélyszékbe, néhány perc múl­va valóságos hajtenger kelet­kezett az olajos padlón. A rekordot Mütyür tartotta, aki egy váratlan pillanatban szö­kési kísérletet is tett az üzletből, de a többiek vissza­húzták. Arra következtettek a he­lyiségben lévők, valamiféle fogadás dől itt most el. A fiúk farmernadrágokat, kézi festésű rikító in­geket viseltek. Háromnak a hatalmas gallérján építőtábo­ri emlékjelvény díszelgett. A szélen ülők meg azon vitáz­tak, ki keresett többet a va­gonpakolásnál. Végre Mütyürön volt a sor. Odakísérték a forgó­székhez és kellő udvarias­sággal letaszították a támlá­jára. Majdnem tapsot kapott az olló első csattanása, s aztán minden lehulló tincs­nél élénk „hujj...hujj” jelezte a csodálkozástAhogy az utolsó vágás is megtörtént, a verejtékező fodrász megköny. nyebbülten kérdezte: — Az­tán ki veszítette el a foga­dást, ki fizeti a söröket? — Miféle söröket? — Hát nem fogadás miatt volt ez az egész? Csodálkozva néztek a fod­rászra. — Hanem miért? — Nem tudja? Itt a tan­évnyitó... (angyal) Tanévnyitó Nagy diákok. Tegnap még retiküllel — ma megkezdődik a komoly munka. Kisdiákok Elsősök a 6. sz. iskolában. A mg. technikum nappali és levelező tagozatán 1200-an tanulnak az idén. Az általános és középisko­lákban kedden tartották a tanévnyitó ünnepségeket. Az általános iskolákban minde­nütt külön köszöntötték „idő­sebb” társai^ a legfiatalab- bakat, az elsősöket, akik ez­úttal lépték át először az is­kola küszöbét. Az 1970—71-es tanév rend­jét szabályozó művelődésügyi miniszteri utasítás értelmében a szorgalmi idő változatlanul két félévre oszlik. Az első félév az iskolákban a téli szünet utolsó napján ér vé­get. A második félév a téli szünetet követő első munka­napon kezdődik és a rend­tartásban előírt napon záruk A tanulók első félévi osztály­zatait — a december 19-i ál­lapotot alapul véve — a téli szünetben sorra kerülő osz­tályozó értekezleten záriák le és a téli szünidő utáni első tanítási napon közlik a szü­lőkkel az ellenőrző könyv útján. A téli szünidő 1970. december 21-től 1971. január 6-ig tart. Szabó László — Sólyom József: Kémek ab (2h) — Mister Pastorius, aki nemrégiben érkezett meg Németországból — mutatta be Conolly a náci ügynököt főnökének. — Azt hiszem, nagy szolgálatot tehet ne­künk. Hoower üdvözölte Dascht. — Egyszer s mindenkorra tisztázni akarom a dolgot. Engem nem Pastoriusnak hívnak, ezt a nevet az Ab­wehr adta annak a vállal­kozásnak, amelynek magam is a tagja vagyok. Az Igazi nevem: George John Dasch. Az FBI nagy hatalmú fő­nöke szó nélkül hallgatta Dascht, aki immár bőveb­ben, részletekre is kiterje­dően elmondta mindazt, ami vele történt azután, hogy Bohle gauleiter egyik bizal­mi embere megkereste őt: legyen a harmadik biroda­lom különleges vállalkozásá­nak egyik részvevője Hoower egy-egy szót írt csupán jegy­zettömbjébe, s csak ilyenkor vette le szemét a kissé bőbe­szédűnek tűnő Daschról. Mintha át akart volna látni rajta.. De mikor Dasch be­fejezte. Hoower már látta, hogy a náci ügynök valóban őszintén beszél, — Rendkívül érdekes dol­gokat hallottunk öntől, Dasch úr! — szólalt meg Hoower. — ön tehát azt ál­lítja, hogy a másik csoport is partra szállt már Flori­dában. .. — Az eredetileg kitűzött időpont szerint már partra kellett szállniuk... — vála­szolta Dasch. — Helyes! Azonnal meg­indítjuk a nyomozást. Amíg az eredményre várunk, visz- szatér a szállodájába. Co­nolly és még egy emberünk elkíséri önt. Kérem, mesél­jen el nekik még egyszer mindent, ha lehet, még rész­letesebben, elejétől végig. Semmit se hagyjon ki, min­den kis részlet érdekes és fontos. Az idővel ne törőd­jék. .. Dasch nem tudta, hogy ezzel az újbóli elmeséltetés- sel Hoower még egyszer el­lenőrizni akarja az önként jelentkezett ügynököt... Az újbóli beszámoltatás, a kívülálló számára semmit­mondó, apró mozzanatok is­mételt elmondása hozzátar­tozott az FBI módszereihez. Mert lehetett olyan, egyéb­ként elhanyagolhatónak tűnő részletkérdés: egy év, egy időpont, egy találkozás, ame­lyet az FBI emberei össze­függésbe tudtak hozni eset­leg más akciókkal... — Egyelőre a Chesterfield Szállodában marad — foly­tatta Hoower. — Hogy az­tán később mi lesz a teen­dője. arról idejében értesít­jük. . Hoower egy fejbólintással jelezte, hogy elbocsátja lá­togatóját. Dasch szinte sugárzott a boldogságtól, amikor kilépett a szobából. Nemcsak látta Hoowerí. hanem beszélt is vele! És ő most nagy szolgá­latot tett az Egyesült Álla­moknak. Bizonyosra vette, hogy hatalmas jutalomban lesz része... — Mehetünk. Dasch úr! — lökték vissza a valóságba Conolly szavai Aztán odalé­pett egy másik ügynök is, s mindketten karon fogták. Daschnak rá kellett jönnie, hogy még jó idő eltelik, amíg végképp megszabadul kísérőitől. (Eolytaiiufet

Next

/
Thumbnails
Contents